Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.júl.17.
Írta: D_Tamás komment

Nyári gyerekek a Balaton parton...

A cégek életében a csapatépítők különös alkalmak minden éveben. Mert hát mi is építhetné jobban a produktív munkahelyi lépkört, mint a vezetők és a dolgozók közös poharazása valami kellemes helyen. Egy ilyen alkalmat használt ki némi whisky kóstolásra BOrsi szerzőtársunk is. A tapasztalatokról lentebb olvashattok...  

nyari.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Nyár, Balaton part, jó társaság és néhány finom whiskey. Ez jellemezte az idei ágazati elvonulásunkat. A felhozatal ezúttal sem hagyott kívánni valót maga után.

A belépő szint az ír származású Tullamore Dew volt. Igazán könnyed, mondhatni már nőies jelleggel bíró párlat. Főként citrusos, gyümölcsös ízt ötvözi egy kis olajos sikamlósággal. Igazi belépő szint, bár a lecsengése hosszabb mint amire számítanánk, bátran lehet kóstolni utána karakteresebb párlatokat. A színe ugyanolyan világos, mint amilyen enyhe a párlat maga. Egy könnyed nyáresti baráti beszélgetés igazi kísérője.

Az est folyamán őt követte egy 10 éves Glen Grant. Ő már egy komolyabb tétel. Kissé száraz, itatja magát. Míg ír társa citrusos gyümölcsösségről, addig ő inkább az édes és enyhén mogyorós ízéről ismerhető fel. Habár színe meglepően hasonlít a Tullamore-éra, a karaktere sokkal meghatározóbb. Lecsengése közepesen hosszú, karamellás és benne már egy enyhe füstösség is felfedezhető. Őt már sokkal nehezebb felejteni, és mielőtt új párlat kóstolásába fognánk érdemes némi ásványvízzel, esetleg egy-két falás ananásszal semlegesíteni szánkban az ízhatását.

Az estére a koronát Juráék Superstition-je tette fel. Ő volt az est legkomolyabb tétele. Sötét mahagóni színével már előre vetítette, hogy nem egy egyszerű eset. Illata súlyos, határozott és telt. Füstös és olajos. Belemászik az orrodba és nem szabadulsz tőle. Az íze hasonlóan meghatározó: fűszeres és mézes. Kifejezetten érződik rajta a tőzeg és a füst. Befészkeli magát a szádba és nem hagyja magát legyűrni. Hosszan és ínycsiklandóan ott marad. Utána már nem nagyon akarsz mást kóstolni.

Mindhárom tétel kiérdemelte, hogy egy balatoni este főszereplője legyen. Megkóstolásuk után már nem volt meglepő, az éjszakában fürdőző menedzsment részére csutka hangerőn nyomni a Nyári gyerekek a Balaton parton-t. Reméljük ők is úgy élvezték az estét mint mi.

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

Tyrconnell, single malt ír módra…

Ha bármely hőn szeretett olvasónkat meglepnénk azzal az állítással, hogy „Szeretjük az Ír whiskey-ket!”, akkor az a valaki vagy első alkalommal jár nálunk, vagy funkcionális analfabéta. De mivel senki sem szeretnénk megbántani, így ilyesmire nem is gondolunk! Szóval igen… Szeretjük a Zöld sziget párlatait, főleg azokat, amik némi kis pluszt is hordoznak a malátázatlan árpa mellett, mint ahogyan azt a Tyrconnell is teszi.

tyr2ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

A whisky-t elsőként sikerre vivő lepárlót Watts-nak hívták és egészen az 1762-es évig nyúlik vissza a történelme (!), azaz ekkor említették először a krónikák, ami azért szép hosszú időszkot jelent, ezt el kell ismernünk. Így aztán nem is túl meglepő, hogy a Tyrconnell az USA piacának egyik legkeresettebb márkájává vált az alkoholtilalom előtt, volt idő bevezetni a márkát, annyi szent! (Még akkor is sikeres lett, ha a nevét egy versenyló után kapta, ami a Watt család tulajdonában volt.)

Persze minden történet és tündérmese véget ér egyszer, nem volt ez másként a Watts lepárlóval is, amit szintén utolértek a gondok, így bezárásra került. Ekkor a jelenleg tárgyalt ital is veszélybe került, de mindannyiunk örömére a Cooley (akkoriban az egyetlen független ír lepárló) úgy döntött, hogy életben tartja ezt a nagy múltú márkát. Szóval valójában felerészt nekik köszönhetjük, hogy ma is kóstolhatjuk ezt az italt. (Szóval, köszi!)

A whiskey

Külsőleg:

Nos, ebből a szempontból valójában kissé fantáziátlan a párlat. És nem arról van itt szó, hogy neonszínekben kellene pompáznia, de azért az is túlzás, amennyire jellegtelen a díszdoboz éppen úgy, mint a palack. Persze nem csúnya, de olyan hihetetlenül semmilyen, hogy minden egyes alkalommal külön meg kellett keresnek a bár polcán, amikor a cikk érdekében megkóstolgattam. (Pedig nem egy kört pusztítottunk el néhány barátommal.)

Illat:

Bár a szakirodalom szerint telt illatokkal kellene találkoznunk illatoláskor, én mégis inkább könnyednek és vékonynak éreztem az italt, amolyan nyáriasan frissítő jellegűnek, mint egy alkohollal dúsított limonádé. Ebben valószínűleg a citrusos illatok is közrejátszottam, ami ezen malt sajátja. Kivehető még némi fűszeres felhang is, ha eléggé sokáig tartjuk a pohárban az orrunkat. (Ami, valljuk be, nem kicsit szórakoztató látvány lehet ilyenkor, mind a barátainknak, mind pedig a bár többi vendégének. De mindent értetek, Kedves Olvasók!)

Íz:

Az illatok légiességéhez képest egészen összetett. Az olajos érzet, még némi „haraphatóságot” is kölcsönöz a whisky-nek, ami jól harmonizál a továbbra is citrusos ízekkel, amik mellé most már inkább édes, mézes jegyek költöznek. Határozott kellemes ital, ami úgy adja meg számunkra a telt ízvilágú whiskyk komplexségét, hogy közben megmarad könnyű, nyárias italnak.

Lecsengés:

Az eddig édes, gyümölcsös aromák a háttérbe szorulnak és innen már a maláta a domináns. De mivel whisky-ről beszélünk, ez talán nem is olyan nagy baj.

Összegezve:

Ez egy jó whisky. Nem váltja meg a világot, nem újítja meg a lepárlás művészetét, de becsületes munkával készült, amiben a hosszú múltra visszatekintő hagyomány éppen úgy megjelenik, mint a modern kor elvárásai.

Ráadásul ár-érték arányban könnyedén veri a skót vetélytársait, hiszen a single malt kategóriában ilyen kedvező áron ritkán találunk ennyire kellemes tételt.

Adatok:
Név: Tyrconnell Single Malt
Érlelési idő: -
Régió: Írország

Forrás:
http://www.kilbeggandistillingcompany.com/

Egy este whisky gőzben…

Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

bar.jpg

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

  • eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
  • szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
  • az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Jameson Select Reserve, a középső testvér

Az ír whiskey-k, azon belül is a Jameson különböző kiadásai már sokat szerepeltek a blogon, ami valahol nem is csoda, hiszen hazánkban, a többség ezzel az itallal azonosítja az ír whisky gyártást. Ez egyfelől jó, hiszen legalább tudják, hogy mi ez (Gratula a marketingeseknek!), másfelől pedig nem annyira jó, hiszen, - mondjuk ki-, ez nem az a párlat, ami a magas minőséget szimbolizálná. Persze ettől függetlenül egyáltalán nem rossz, de inkább csak a belépő szintje a whisky élvezetének, amit jobbára akkor kérünk, ha a pultban csak ennél is gyengébb párlatok kapnak helyet. Mert van, aminél sokkal jobb… De ezekről nem valószínű, hogy írni fogunk a blogon.

jameson_ok.jpg

Forrás: By Iceman7840 (Own work)

A fentiek után már talán mondanom sem kell, hogy kifejezetten megörültem annak, hogy a bár itallapján, ahová a kollégáimmal ültünk be, némi csapatépítő iszogatásra, szerepelt egy „jobb fajta” ital is a kommersz whisky-k között. Nem is volt kérdés, hogy mit rendelek és mivel egészen kellemesnek bizonyult, így maradtam is ennél egész éjjel. (Bár a végére sikerült kiinnom a készletet.)

Megjelenés:

Mivel egy bárban találkoztam ezzel a whisky-vel, így csak az interneten fellelhető képanyagra támaszkodhatom, ami alapján a külcsíny erősen hasonlít az Original-ra, mindössze a világosabb színvilágot cserélték feketére, ami határozottan komolyabb fellépést biztosít az italnak.

Illat:

Míg az eredeti kiadás illata nem túl kellemes, addig a Select Reserve kifejezetten érdekes aromákat ereget magából, az orrunk felé közelítve a poharat. Ezt egy, amolyan „negatív teszttel” is megerősítettem, azaz megkértem a társaságban lévő, - nem whiskey kedvelő -, kollégáimat, hogy illatolják meg és mondjanak véleményt. Nos, egyöntetűen a „érdekes, kellemes” jelzőt használták.

Csodálkoztam volna is, ha más válaszokat kapok, mert valóban kellemes gyümölcsös, nektarinra és kókuszra jellemző aromákat érezhetünk a pohárból. A kevert bourbonos és sherry-s érlelés egyértelműen megtette a hatását.

Íz:

Egészen telt ízek érkeznek az első korttyal, ami elég szokatlan lehet annak, aki a szokásos Jameson-os zamatokat várja. A kókuszos- barackos jellegek megmaradnak, de kapnak egy krémes felhangot, illetve egy egész kevés fahéjjas csípősséget. Egészen édes ital, ami engem már-már a forró puncsra emlékeztet.

Lecsengés:

Hosszú és meglepően intenzív. Továbbra is a gyümölcsök dominálják, de itt már enyhébben kiérezhetően, melléjünk kapunk egy különös virágos-mézes ízt miközben hagyjuk, hogy a párlat elillanjon a torkunkból.

Összegezve:

Nehéz kérdés. Mindenképpen kellemes whiskey, ami kitűnik a blended whisky-k közül, de annyira azért nem, hogy kihagyhatatlan legyen. Ha valaki szereti a Jameson termékeket, akkor mindenképpen kóstolja meg ezt is, de azoknak is ajánlható, akik szeretnének egy lágy, könnyed, de mégis fűszeres whisky-t kóstolni. Egy laza, tavaszi, esti poharazgatásnak megfelelő kísérője lehet, de csak akkor, ha nincs a pultban semmiféle single malt whisky.

Az ár-érték arányára pedig ugyanez igaz. Ha nincs jobb, akkor jó választás, de annyiért, amennyiért beszerezhetünk egy üveggel, már a malt-ok világában is kalandozhatunk.

Adatok:
Név: Jameson Select Reserve
Érlelési idő:
Régió: Írország

Források:

https://www.jamesonwhiskey.com/en/

Jameson 18 Years Old Limited Reserve - A leprikón már vehet cigit

Jameson 18 Years Old Limited Reserve, 18 éves, ír, blended whiskey

A büdzsé-kistesót, a Jameson Original-t lentebb már párszor kielemeztük, és némileg eltérő színezetű, mégis hasonló véleményre jutottunk: költséghatékony középkategória, ami reális választás lehet egy whiskey-kedvelőnek, ha nincs jobb... de amúgy semmi említésre méltó. Mégis gyakran kikérjük, mert a Jameson-brand beette magát a fejünkbe.

Forrás: Jamesonwhiskey.com

Ezzel együtt régóta érdekelt, hogy az idősebb kiadásai mit adnak, így a legutóbbi Publinos beszélgetés során ki is kértem egyet. A szakmai hozzáértés garantált, akár az odafigyelés: két potstill és egy single grain whiskey keverékét Oloroso sherry-s hordókban érlelik, majd az utolsó 6 hónapban bourbon-hordóban fejezik be. Az üveg amibe végül töltik, nagyon hasonló az összes többi Jameson-os üveghez; ha egyszer láttál egyet, láttad az összeset, csak képzelj alá egy trafiklogót talpas betűtípussal.

A whisky színéről csakazértsem fogok írni, emberek, totál irreleváns.

Illat

Lágy, persze, mint szinte minden ír whiskey, édes karamella, és... igen, kávé csapja meg az orrod, meglepő intenzitással. A markáns kapucsinó-illat mögött ott incselkedik némi menta, és ezt az egészet egy zivatar utáni tisztáson fogyasztod, mikor picit érzed a nedves füvet, a kövér termőföldet, a virágok illatát, és a levegőben még ott feszülnek az épp elhasznált óriási energiák.

Íz

Gyümölcsösödünk, de csak egy kicsit csípősödünk. A fentiek az ízbe már csak nyomokban jöttek át, egzotikus gyümölcsöket, lédús narancsot, és némi borsosságot érzékeltem az ízlelőbimbócskáimmal.

Lecsengés

Itt döntöttem el, hogy ez a whisky nem lesz a kedvencem: egyszerűen túl sok marad belőle a single grainből. Minimális, kesernyés-édeskés füst jelenik meg a nyelv tövénél, ezzel együtt a savanykás gyümölcs, és némi füves-földes aroma is tovább él a szájban. 

Összegzés

Egy próbát megér. Nem prognosztizálom azt, hogy mindenkinek a füle kettéáll tőle, nem magasztalom az égig: kezdőknek túlságosan kifinomult, haladóknak túlságosan tompa, egyszerű élmény. Különös whisky, de nem a szó "különleges", inkább annak "furcsa" értelmében.

Teeling Small Batch

Úgy gondolom, hogy az az állítás, hogy a blog szerzői kedvelik az Ír whisky-ket (is), az senkit nem fog meglepetésként érni. Legalább is azokat biztosan nem, akik több-kevesebb rendszerességgel olvassák az írásainkat.Több cikket is szenteltünk már a Smaragd sziget párlatainak, történetének, de még mindig bőven akad megismerni és kóstolni való arrafelé, így újabb és újabb cikkek várhatóak a témában.

A mai tesztünk anyaga A Teeling Small Batch egy független ír lepárló a Teeling Whisky Co. zászlóshajója.

teeling_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Be kell vallanom, hogy egy régi tartozásomat teljesítem ezzel az írással, hiszen, akik olvasták a tavalyi év októberében megjelent helyajánlónkat, azok már találkozhattak ennek az ital nevével.

A lepárló

A Teeling család 1782-ben keltette életre a Teeling whiskey-t, ekkor alapította az eleinte kézműves módszerekkel dolgozó lepárlót Dublin-ban. Szóval akárhogy is nézzük, nagyjából 230 éves tapasztalattal rendelkeznek a lepárlás terén. Azaz azok közé az üzemek közé tartoznak, amelyek túlélték az Ír lepárlókat sorban érő csapásokat, mint az USA-beli felvevőpiac összeomlása az 1900-as évek elején, vagy éppen a brit embargót. Ez pedig már önmagában is csoda egy független, mondhatni családi lepárló esetében.

Sőt, 2015 tavaszán új üzemet is nyitott Dublinban (125 év után az elsőt) a család új generációjának két tagja Jack és Stephen Teeling.

Ilyen örökséggel a háta mögött nem is csoda, hogy a szakértők és a piac is nagyra értékeli a Teeling whiskey-ket, amit jól mutat az a tény is, hogy az elmúlt években több, mint 70 (!) díjat nyertek ezek a párlatok kifejezetten rangos versenyeken. Az írásunk témáját képző Small batch például 2015-ben dupla aranyérmet nyert a San Francisco World Spirit Competition-on, így ez lett ebben az évben a legjobb ír blended whiskey.

A whiskey

Mi is az a small batch?

Röviden, az ilyen jelöléssel ellátott italokat kis adagokban palackozzák, egyszerre mindig csak egy-egy hordót kiadva.

A Teeling Small Batch pedig egy magas maláta tartalommal bíró, első töltésű bourbonos hordókban érlelt és rumos hordókban érlelve befejezett ital.

Megjelenés:

Van benne valami régies. Talán a feketének látszó (de valójában sötétzöldes) palack kelti ezt a hatást. Igazából nem tudom, de egészen egyszerűen a palack formája és az egész megjelenése azt sugallja, hogy pont ugyanilyen volt az a whiskey is, amit az ír melósok bontottak meg egy nehéz nap végén a kocsmában  az 1800-as években is.

Szóval egy igen hangulatos megjelenése van a párlatnak. Emellett, abszolút kézbeillően zömök az üveg, de a karcsú nyakrész még is ad hozzá némi eleganciát.

A címkék is a régies hatást sugározzák, az egyszerű fekete és aranyszínű feliratok, a lepárló jelképe a főnix mintája, mind ezt erősíti. Emellett persze rengeteg információt is kapunk a címkéket olvasgatva, mind a whiskey-ről, mind pedig a lepárlóról.

A sötét üvegtől eltérően az ital színe egészen világos, enyhén sárgás, mint a tavaszi napsütés. Ez egyébként a hosszabb ideig történő bourbon-os hordós érlelésnek köszönhető.

Illat:

Könnyű, tiszta egészen csekély mértékben alkoholos, ellenben a blended whiskey-knél megszokottal. Inkább gyümölcsös, virágos aromák fedezhetőek fel benne, mint a narancs, az alma, de némi vaníliásság is tetten érhető

Íz:

Az első kortyra a fahéj száraz csípőssége jellemző, ami szinte mindent elnyom. De miután megnyugszanak az ízlelőbimbóink előkerülnek a további ízek is, mint a citromos pudingra emlékeztető édesség, kevés fűszeres és szárított gyógynövényes csípős, fás íz is. Mindezt pedig egy krémes, sűrű érzet keretezi, ami egyáltalán nem hasonlít semmilyen más keverék whiskey-re.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, erős lecsengést produkál, amiben újra előkerülnek az eddig jellemző jegyek, mint a fahéj, vagy éppen a fás, gyógynövényes ízek. A nyelvgyöknél pedig egy egészen enyhe füstös-tőzeges keserűség is érezhető.

Összegzés:

Az nem vitás, hogy ez a whiskey kiemelkedik a többi blended közül, mind a komplexitásával, mind pedig a kiforrott, kerek, jól kiegyensúlyozott ízeivel. Így aztán nyugodt szívvel merem ajánlani a single malt rajongóknak is, hiszen szinte minden megvan benne, ami miatt a single malt-okat kedveljük, azaz illatban és ízben is méltó párjuk lehet.

Az ajánlása mellett szól az a tény is, hogy viszonylag könnyen beszerezhető, akár csak egy rövid kóstolásra is (lsd. Publin), de akár akkor is, ha egy teljes palackkal, akarunk hazavinni belőle. Az ára a blended-ek között vizsgálva kb. közepes, a single malt-ok szemszögéből nézve viszont kifejezetten olcsó.

Adatok:
Név: Teeling Small Batch
Érlelési idő:
Régió: Írország

Források, linkek:
http://teelingwhiskey.com/teeling-whiskeys/#whiskey

Jameson, avagy az írek már a spájzban vannak

Jameson, Triple Distilled Irish Whiskey, inkább impresszió

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Ezzel a cikkel nagyjából a blog indulása óta lógok, csak akkor még ezt nem tudtam.

A Jamesont a polc sokadik bálás whiskyjeként tartottam számon, amit az ember akkor iszik, ha nincs jobb. A gond az, hogy mint észrevettem, mindig ezt iszom, ha nincs jobb, és alkalomról alkalomra jobban megkedveltem, azt hiszem. Fű alatt, centiről centire belemászott az érzékeimbe.

Pedig érdekes, ittam már Ballantines-t is, ami meglepően jó képviselője a bálás kategóriának, és adott esetben jég nélkül is elfogyasztom, mégis a Jameson akad a kezembe gyakrabban. Ez valószínűleg marketing: John Jameson 1786-ban vette át a Bow Street Distillary vezetését, és 1805-re a Jameson whiskey-t a világ legnagyobb volumenben eladott whiskey-jévé tette. Azóta ez már nincs így, ezzel együtt bőven volt idő kitalálni azt a piaci pozicionálást és megteremteni azt a penetrációt, hogy az embernek a Jameson névről a minőségi ír whisky jusson az eszébe úgy, hogy akárhol, stabilan hozzájuthat.

És valóban: simán elmegy egynek.

Illat

Van énnálam büdös kölni, ha rádöntöm, meg fogsz ölni.

- mondja a népszerű locsolóversike, amely a Jamesont szagolgatva jutott eszembe.

Ne szépítsük: tömény alkoholgőz, és még Glencairn pohár sem kell hozzá. Hagyjuk levegőzni inkább, nem azért, mert ezt szoktuk vele csinálni, csak azért, mert tudjuk, hogy vannak rejtett értékei, és látni, érezni akarjuk őket.

Elvégre neki is lehet jó napja.

Ha nagyon szeretnénk, a körömlakkszagon kívül a szokásos, triple distilled ír dolgokra jellemző édeskés, vaníliás illatot is érezhetjük. Ha eléggé odafigyelünk, észrevehetünk némi csípős tintaaraomát, és valami olyasmit, amit egy új autógumikkal telt raktárépület levegőjét lárja át.

Aztán úgy döntünk, hogy nem éri meg a fáradtságot, és - innentől a többes királyi - pont telibeszarva a konvenciókat, dobunk bele egy pici jeget. Ahogy a kocsmában is szoktuk.

Hoppácska! Enyhe, édes gabonaillat, kellemes fű és édes almaaromák, de csak lágyan, alig érezhetően és cseppet sem zavaróan. Egy középszerű löttyből egy laza mozdulattal kellemes frissítőt varázsoltunk, és ehhez csak egy darab, fagyáspont alatti vízgolyóra volt szükség.

Íz

Ezt már csak jéggel mondom, mert senki kedvéért nem iszom úgy a whiskyt, ahogy nem szeretem. Az íze tükrözi, amit a honlapon írnak róla: single pot whiskey-ket kevernek grain párlatokkal, háromszori lepárlás, a szokásos tölgyfa és sherry-s hordó kombó, és valóban. Az ízérzet egy közepszerű single grain whisky-é, semmi extra, semmi olaj, semmi textúra, semmi jelleg, legalábbis jéggel. Emlékeim szerint ugyanis az teszi nagyjából pont ihatóvá.

Lecsengés (és valójában összegzés)

Édeskés, vaníliás, kicsit alkoholos, enyhén csípős. Ne figyelj oda rá, akkor lesz. Komolyan, ennyi. Ahogy a mellettem lévő whiskyspohárból fogy el az ital, úgy fog ez a cikk is végetérni, és ahogy visszaolvasom, kábé ugyanannyit is ér: remélem, jólesett, amíg tartott.

Disclaimer: a Tullamore DEW jobb. És legközelebb valami skót whiskyt tesztelek mostmár basszus.

Forrás

http://www.jamesonwhiskey.com/en/
https://en.wikipedia.org/wiki/Jameson_Irish_Whiskey

Helyajánló: Publin, az ír pub

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

publin_blog.jpg

Forrás: Publin

Alig kezdtünk bele az Ír hétbe, amikor nagyrabecsült szerzőtársam azzal a hírrel állított be, hogy teljesen véletlenül belefutott egy remek ír pub-ba a belvárosban, ahol „sosemlátott” whiskey választékkal találkozott. (Ebből a randevúból született a Tullamore Dew 10 éves kritika)

Nos, engem sem kellett különösebben kérlelni a cikke és az élménybeszámolója után, szóval csütörtök éjjel beállítottunk a Publin Madách téri egységébe.

A hely a megszokott ír-skót pub hangulatot hozza, félhomályos világítással és a sötét árnyalatú bútorokkal, zöld kiegészítőkkel. Szóval magabiztosan teremti meg azt az atmoszférát, amit elképzelünk, ha egy ír sörözőről beszél nekünk valaki. Ezen az összképen némileg ugyan rontanak a helyen szétszórt tv-k, amin folyamatosan sportközvetítéseket nézhetünk, de ha erre van igény, akkor azt ki kell szolgálni. Ettől eltekintve tényleg hangulatos kis hely.

De, - hogy a lényegre térjek végre -, a whiskyválasztékuk tényleg mindent visz, amivel eddig Budapesten találkoztam. Mert ismerek ugyan olyan pub-ot, ahol széles választékban kóstolhatunk skót maltokat, de ilyen ír whiskey felhozatallal még tényleg nem találkoztam. A relatív olcsó whisky-ktől elindulva, a különlegesebb darabokig, szinte mindent megtalálhatunk itt, ami az egyszeri whisky blogger álma, hiszen, bár nagyon szeretnénk minden whisky-ből egy saját üveggel is birtokolni, ez azonban komoly pénzügyi befektetést igényel, amire nem sokaknak van lehetősége, itt azonban egy-egy pohárral is kóstolhatunk, ami nagyban hozzájárul az új cikkek születéséhez.

Az első körben jómagam végre megízlelhettem az előszóban is említett Tullamore Dew single malt-ot, Ádám pedig egy 10 éves Bushmills single malt-tal kezdett barátkozni. Nos, én annyit mondhatok, hogy mindennel maximálisan egyetértek, ami a Tullamore Dew-ról szóló cikkben megjelent, kósoljátok meg, mert egy igazán érdekes italról beszélhetünk, amivel bárkit bátran megkínálhatunk, még azokat is, akik – állításuk szerint-, nem szeretik a whisey-ket. Hátha sikerül meglepni őket!

A következő körünk kikérésekor voltam olyan szemtelen, hogy megkértem a pultosokat, hogy ajánljanak ők kóstolnivalót. Ez, úgy gondolom jó teszt arra, hogy megtudjuk, hogy hozzáértőkkel állunk-e szembe, vagy inkább csak, amolyan „muszájból dolgozom itt” jellegű csaposokkal. Nos, szerencsémre, nem kellett csalódnom, jobbnál jobb ajánlatokkal leptek meg, amelyekből végül egy pohár 8 éves Greenore single grain whiskey és egy Teeling small batch lett a befutó. Elmondhatom, hogy mindkét whiskey érdemes a kóstolásra. A Greenore inkább a bourbon rajongók számára lesz érdekes, a Teeling viszont mindenki számára kötelező tétel lehet. Ebből a közeljövőben komolyabb beszámoló is fog készülni, mert ezt a whiskey-t valóban érdemes közelebbről is megismerni. Szóval köszönet a pultosoknak az ajánlatért!

Az ír whiskey-k mellett tartanak még skót és amerikai tételeket is, továbbá egyéb a bárokban megszokott italokat és természetesen söröket is, de mi most (is) a whiskey-re koncentráltunk, így a többi ital felderítése az olvasókra vár.

Az árak a hely lokációjának megfelelőek. Mivel a legbelebb belvárosról beszélünk itt nem fog senki olcsó whisky-t találni, de ide nem is azért jövünk.

Összefoglalva az eddigieket csak ajánlani tudom a helyet, akár munka utáni beülésre, akár egy szombat esti baráti beszélgetésre is alkalmas, vagy éppen közös szurkolásra valamilyen sportesemény kapcsán. A Jameson-os üvegekből készített lámpa búrákért pedig külön jópont jár.

Publin Irish Pub & Restaurant
Budapest, Madách Imre tér 5

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Tullamore D.E.W. 10 years, a mogyorós-gyümölcsös ír süti

Tullamore D.E.W. 10 Year Old Single Malt, 10 éves single malt whiskey, írország

tulla_10.jpg

Forrás: Instagram

Tamásnak lehet, hogy a Connemara jön be, nekem most éppen ez. És nem biztos, hogy csak az írek közül.

Nem tudom, mi történt az érzékszerveimmel, de a városban járva mostanában mintha egymást érnék az ír kocsmák, szinte minden héten találok egy újat. A Publin például - ahol a címszereplőt kóstoltam - a Madách téren található, irtó cuki és nagyon hangulatos. Eredetileg ide is csak egy sörre ugrottunk be… amíg meg nem láttam az italpult több láb hosszan, három sorban terpeszkedő whiskey készletét (figyeljünk kérem az ‘e’ betűre, hiszen Írországban járunk), amelyben skót vagy amerikai darabok csak mutatóba fordultak elő.

Lila köd le, a tyulamorgyú teccik, nosza, ki is kértem egy tízéveset, olyan szépen vigyorgott rám a polcról. Azt persze nem mondták (hülyeádám meg nem olvas), hogy ez egy single malt; így jártam, sose járjak rosszabbul. Ti se járjatok, legyen világbéke.

Kinézet

Továbbra sem értem, mit lehet erről ennyit bazseválni. Az üvege üvegből van, és átlátszik. A címkéje - mint az üvege -  ugyanolyan, mint a blended alapverzióé, csak kicsit más a színe, és rajta van, hogy “10”. Kitöltve kb. borostyánszíne van, mint kb. az összes viszkinek, és a polcon is kb. ugyanolyan kurva jól néz ki, de biztos jobban, mint egy Fütyülős. Uff, igyunk.

Illat

Na itt szartam be majdnem, and it was just the beginning.

Törvénybe kellene foglalni, hogy bizonyos árkategória fölött a whisky(e)y csak szűkített szájú kóstolópohárban szolgálható fel (és jeget alapból csak kézlevágás terhe mellett lehet bele rakni (most nem troll vagyok, hanem hadd döntse má’ el a vendég)). Ekkor valószínűleg még jobban főbe kólinthatott volna az az érzéskavalkád, ami az első szippantással a hatalmába kerített.

Emberek, itt van az az ital, amit a Suntory cuccok mellett a leginkább lehet térítésre használni. Ez az illat ugyanis annyira emberbaráti, az a fajta kellemesen édes, amitől nem az orvul felszaladó kilók, a rossz fogak és a kettes típusú diabétesz, hanem a boldog gyermekkor gondtalan nagymama-hangulata, és dolgos kezek által gyúrt-font, frissen sült, lekváros-porcukros kalácskák ugranak be. Meggyet érzel, sokat, némi mogyorót, és az egész dolog profi-bourbon szinten édeskés. Az alkohol csak egy lehelletnyit érződik, és kellemesen parfümszerűvé teszi az ital kipárolgását.

Íz

Végre valami, valami, amiről az íz kapcsán is érdemes billentyűt koptatni. Az első kortyra nagyon kellemes és enyhén oljos törökmogyoró-ízt éreztem, némi csípéssel, és csak egy enyhén tolakodó rúgással. Kognitív torzítás, de ez utóbbit betudom annak, hogy az üveg aljáról töltötték az italt.

A második pofa szeszt a kisokosunkban olvasható módszerrel ittam rá az elsőre, és… hát van benne valami. A cimborám éppen motyogott valamit, de legyezve intettem le, képtelen lévén odafigyelni: a korty olyan intenzív ízélményt adott, hogy nyelés nélkül is nagyon durván megkaptam tőle. Kellemes alkoholos íz keveredett némi átható gabonaérzettel, és ez az egész együtt valami fenomenális citromossüti-élményt adott, méghozzá úgy, hogy az illatában hordozott bourbon-karamellát kompromisszumok nélkül sikerült az ízvilágába is átvinni.

Lecsengés

Méltó folytatása a kortynak. A sült, kelt tészta forró, gabonás kipárolgásai szinte belerobbannak az érzékeidbe, majd egy alig érezhető, finom füstösség mellé citrusos, mentás hatások jöttek. Nagyon kellemes volt ízlelgetni, bár megjegyzem, hogy az idő teltével egyre tolakodóbbá, kesernyésebbé vált az íze, némi blended-érzésem lett a végére. Komplex whiskey, szerintem a kóstoláskor elsőre nem is tudtam teljesen felfogni. Tutira teszek vele még egy próbát.

Összefoglalás

whatmorejolett.gif

 

Források (mert írni kell valamit)

http://www.tullamoredew.com/products/10-year-old-single-malt

https://www.thewhiskyexchange.com/P-23861.aspx

süti beállítások módosítása