Octomore, a tőzeg maximuma

Kissé bizonytalan vagyok ennek a cikknek a kezdését illetően, hiszen a címben szinte mindent elmondtam arról, hogy mit is várhat az egyszeri kóstoló ettől a párlattól. Na jó… Ennyire természetesen nem egysíkú az ital és az általa okozott élmény sem ilyen egyszerű, de itt és most valójában elhihetitek nekem, hogy ha valaki belekortyol, akkor ez lesz az első, ami eszébe fog jutni. (Vagy esetleg a „Huh vazze, hát ezt meg a pokol melyik bugyrában érlelték!” mondat, de most mégis inkább maradjunk az első állításnál.)

octomore_6_1_scottish_barley_islay_single_malt_scotch_whisky.jpg

Forrás:By Bruichladdich Distillery (Own work) [CC BY-SA 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)], via Wikimedia Commons

Lássuk csak, honnan is érkezett ez a whisky, mert nem a pokolból, az tuti! A Bruichladdich lepárló, ahol ezt a remekművet előállították, - nem meglepő módon-, egyike az Islay szigeten található műhelyeknek. 1881-ben alapították a Harvey testvérek, elsősorban azért, hogy az itt készített párlatokkal elégítsék ki az egyre növekvő keresletet a tőzegelt whisky-k iránt. Az üzem többé-kevésbé ugyanazt az utat járta végig, mint a hasonló 19. században alapított lepárlók és 1995-ben be is zárta kapuit. Azonban némi szerencse és a rajongók imájának köszönhetően 2000-ben már újra is nyitott, köszönhetően egy helyi földtulajdonosokból és egy független lepárlóból álló konzorciumnak, akik láttak fantáziát a lepárlóban.

Napjainkban már az egyik legkreatívabb és leginkább újító szellemiségű üzemként tartják nyilván a Bruichladdich-ot. Jelenleg három fajta malt-ot készítenek itt:

  • A nem tőzegelt Buichladdich The Classic Laddie-t,
  • a tőzegelt Port Charlot-ot,
  • és a cikkünkben tárgyalt Octomore-t.

A whisky:

Nos, hogy mi volt az alapötlet a készítésnél, azt elképzelni sem tudom. Talán csak rossz napjuk volt a lepárlómestereknek? Vagy talán csak meg akarták nézni, hogy mi az, amit a közönség még elfogad? Esetleg egy gyakornok elnézett valamit? Nem tudom, bár őszintén kíváncsi lennék.

A marketingkampány szerint, - ami már az első palackok megjelenése előtt óriási hírverést csapott a párlatnak-, a készítők egyszerűen csak el akartak menni a „falig”, azaz elkészíteni a jelenlegi technológival elkészíthető legfüstösebb whisky-t. Nos, sikerült.

Csak összehasonlításképpen:

  • Ardbeg 10 yo – 50 ppm
  • Laphroaig 10 yo – 40-45 ppm
  • Bowmore – 20-25 ppm
  • Octomore 6.1 – 167 ppm

Ppm: Parts per million a tőzegeltség mértéke.

Külső:

Úgy gondolom sokatmondó. A matt fekete palack és a díszdoboz is jól érzékelteti, hogy itt nem gyerekjátékról van szó. Ezt erősítik a többi látványelemmel is, mint a színek, vagy éppen a szokatlan felirat elrendezés. Összességében azonban igazán egységes és tekintélyt sugárzó a whisky megjelenése.

Íz és illat:

Pontosan olyan, mint amilyet ettől nedűtől várnánk. Első kortyra és szippantásra mindent elfed a hihetetlenül markáns, kemény tőzegfüst, keserű, gyógyszeres, égett fás aromája. Azt hiszem a „gyengék” itt el is hullanak, mert őszintén szólva, kell némi bátorság az ital megkóstolásához, hiszen a tábortüzet sem harapnánk meg, nemde?

De ezt érdemes, már ha rám hallgattok, mert ami a füstös ízek mellett feltárul, az egészen egyedi. Olajos, de mégis száraz érzetet kelt a szájban az ital, amiből lassan elő-elő tűnnek az édeskés, étcsokoládét és erős, szárított szilvát idéző ízek, melyek igazán komplexé változtatják az ízhatást. Sokkal több ez az ital a füstösségnél.

A lecsengése azonban, kevésbé határozott, én legalább is valami intenzívebbre, hosszabbra számítottam, de elég tünékeny whisky ez, bár szó, mi szó, aki egyszer megkóstolja, az garantáltan nem felejti el soha többé.

Összegzés:

Ha szereted a single maltokat, akkor nincs mentség, meg KELL kóstolni, ha bírod a tőzeget, ha nem. A többieknek, csak erősen ajánlott.

Adatok:
Név: Octomore 6.1
Érlelési idő:
Régió: Islay

Forrás:
https://www.bruichladdich.com/