Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

• eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
• szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
• az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Egy tetszőleges hely ajánlásakor általában minden lényeges szempontot körbejárunk, ami a whiskyfogyasztás élményéhez hozzájárul, vagy épp levon belőle. Minden szempontot, egyet kivéve, ami viszont alapvető fontosságú: a személyzet. A Hableány esetében minden adott egy kellemes kóstoláshoz, de az élményt mégis a kiszolgálók hozzáértése teszi különlegessé.

A Király utca közepén el sem tűnhetne jobban a körülötte szorongó helyek között, és nem tudom, miért oda tértünk be egy fáradt szombat este. A hely kialakítása sem tükröz a puszta odafigyelésen, és a kötelező "felújított-romkocsma" érzeten túl egyebet. Semmi okom nem volt tehát feltételezni, hogy az este, sőt a hét egyik legemlékezetesebb élményét kapom majd meg, egészen addig, amíg az italpulthoz nem értem.

Először csak az tűnt fel, hogy tartanak pár érdekes tételt is. Jobban megvizsgálva a polcot, és konstatálva, hogy a "leggagyibb" példányuk a már megénekelt Jim Beam Signature Craft, éreztem, hogy itt valami különleges történik. Amikor pedig a pultos srác elkezdett beszélni, megkezdődött az este leghosszabb - és legdrágább -  egybefüggő 2 óra hosszája.

Amíg a többiek a hely gazdag tequila-kínálatát fogyasztották, én sorra vettem az általam kedvelt, vagy kipróbálni kívánt ír tételeket, mint a Teeling vagy a Tyrconnell, közben élénk eszmecserét folytattam a különféle márkákról és országokról, alapanyagokról és készítési eljárásokról, különlegességekről és limitált sorozatokról. Élmény volt olyan emberekkel beszélgetni, akik nemcsak osztoztak ebben a érdeklődési körben, de alaposan - ami azt illeti, nálam mélyrehatóbban - ismerték is a piacot, a whisky-k világát, és mindezt elmondásuk szerint autodidakta módon érték el.

Különleges pillanatok is akadtak, például amikor mind a ketten virítottuk az üvegről lepattintott Monkey Shoulder kulcstartót, vagy a különleges Johnnie Walker kiadásokról szóló beszélgetés közben orrom elé raktak egy Swing kivitelt (kipróbáltam, egész jó). Imádtam tehát ezt a helyet, és ajánlom bárkinek: nem csak az általunk kedvelt gabonapárlatok, de a kínálat minden része kategóriája prémiumterméke, beszéljünk akár a vodkáról, a tequiláról vagy a ginekről.

Ez utóbbiak egy fél polcot elfoglalnak, és egy új világ ígéretét tartogatják, de az már egy másik történet...