Suntory Yamazaki & Nikka, avagy két Japán egy csárdában

Suntory Yamazaki Distillers Reserve, Nikka Pure Malt Black, single malt - blended, Japán, másfélkritika

12042258_10207136793155089_916455117_n.jpg Forrás: Maláta instagram

Az egész a másfélből: Tamás

Amikor egy csütörtök este elindultunk Budapest belvárosába az volt a terv, hogy egy skót single malt-ot kóstolunk, de ezek a túrák lassan hagyományszerűen azzal végződnek, hogy valami egészen mást iszunk.

Szerencsére azonban, Budapesten egyre több az olyan hely, ahol rejtett kincsekre lehet bukkanni, mint ahogyan az velünk is történt, hiszen a tervezett Skót helyett két remek és érdekes Japán whisky-t sikerült kóstolnunk.

Bár attól azért – szerencsére -  nem kell tartani, hogy elpártoljak a kedvenc skót szigeteimtől és a felföldtől, de ezzel együtt kezdem egyre inkább megkedvelni a felkelő nap országának whisky-eit. Lehet, hogy nem akkora a választék maltokból, mint Skóciában, de amiket eddig kóstoltam (és szerencsére ez a szám szépen növekszik) azok felvették a versenyt a nagy elődökkel. Ezt pedig nem csak én mondom, hanem a szakértők is, hiszen a Yamazaki termékek évek óta a világ élvonalába tartoznak.

A most bemutatott italok bár két különböző lepárlóban készültek, nem csak az ország közös bennük, ahol készültek, de erre majd a cikkben térünk ki.

Suntory Yamazaki Distillers Reserve

Illat:

Szinte hihetetlenül könnyed, gyümölcsös illatok szabadulnak fel a pohárból. Citrusfélék, eper kiegészítve némi aszalt gyümölcsös, sűrű, édeskésen fanyar illattal. Ha vakon kóstolnék, akkor elsőre meg sem tudnám mondani, hogy whisky-t kóstolok, mert az erre az ital fajtára jellemző illatok, csak lassan és nagyon enyhén kerülnek elő ebben a keverékben maltban.

Íz:

Az első korty itt is a citromos, lime-os ízeket hozza elő. ami lassan kiegészül a fahéj ízével és kissé fás, tölgyes zamatokkal. Az illatában érzett könnyedséget az ital itt is fenntartja, a szájban is  enyhe, finom selymességgel operál.

Utóíz:

Az alkohol csípését először itt érhetjük tettem, de itt is csak egy kezdeti alapos zsibbadással a nyelvünk tövénél aztán ennek múltával ismét csak a citrusos aromák kerülnek elő.

Összességében ez a tétel egy nagyon könnyű whisky-t takar, ami helyenként sokkal jobban emlékeztet a citromos zöld teára, mint whisky-re, de azért kóstolásra ajánlott tétel, főleg a Lowland whisky-ket kedvelők körében, hiszen ha a Skót régiókhoz kellene hasonlítani, akkor leginkább ideillik. Talán érdemes lenne összekóstolni egyszer egy Glenkinchie-vel.

Nikka Pure Malt Black

Illat:

Itt markánsan megjelenik az alkohol, de hamar eltakarja a csipősségét a tőzeges, füstös aroma, de ez valahogy más, mint például az Islay szigeti whisky-k gyógyszeres, keserű füstje. A Nikka füstössége nekem inkább egy barbecue party-n terjengő fűszeres, zamatos, fás füstre emlékezetet, ami szerintem minden húsevő arcára elégedett mosolyt varázsol.

Íz:

Enyhén olajos, kissé édeskés, fűszeres és elég karakteres, intenzív ahhoz, hogy a kortyintás után azonnal beterítse az egész szájüregünket.

Utóíz:

Az ital utóízében ismét a füstösségé a főszerep, de mindannyiunk óriási mázlijára még mindig inkább fűszeres, sós füstöt érezhetünk és nem keserű gyógyszerest.

Összegezve, ez a Nikka nem túl komplex whisky, de egyben lévő és jól megkülönböztethető egész. Nem fog benne senki csalódni, aki kipróbálna egy jó Japán whisky-t, de nem szeretne lemondani a megszokott, füstösebb illatokról, ízekről sem.

Végkövetkeztetés:

Nos, azt ki kell jelentenem, hogy mindkét whisky jó, vagy akár azt is hogy remek. Kóstolásra mindenképpen, mindenkinek ajánlható. Az én személyesen inkább a Nikkára szavaznék, ha választanom kéne, de én kifejezetten füstös whisky párti vagyok. Továbbá valahogy nekem jobban bejön a Nikka kissé egyszerűbb, de kerek kellemessége, mint a Suntory már nem is kerek, hanem kockára vágott tökéletessége, ami már-már túlzás is, hiszen helyenként már az ital, a whisky alapvető karakterét is veszélyezteti.

És hogy mi az a több, ami a földrajzi lokáción túl összeköti a két whisky-t?

Nos, az a személy, akinek köszönhető az, hogy ma egyáltalán kóstolhatunk Japánban készült whisky-ket. Ez az ember pedig Taketsuru Masataka, aki a skóciai diákévei után hazatérve elsőként a Suntory céggel együtt megalapította a Yamazaki lepárlót, néhány évvel később pedig a saját lepárlóját a Nikkát. Nos, megnéztem volna azokat a koleszos bulikat, ahol egy visszafogott japán fiatalembert így meg lehet fertőzni a whisky szeretetével… Bár nem, a fene akarja nézni, inkább beszállok.

A fél a másfélből: Ádám

Mivel a helyzet csak majdnem olyan rózsás, ahogy Tamás barátom az elején kifejtette, és a “rejtett kincsekből” nem tudtak a helyen egy pohárnál többet felszolgálni, én mindenféle bourbönökkel kínoztam magam (mert rendületlenül hiszek a Szent Börböngrál létezésében továbbra is). A Nikka blackről így annyi van meg, hogy egy-az egyben hozza a Nikka feelinget nyakonöntve némi korommal, a Yamazakiból viszont nekem is jutott, így bővebben is tudok írni róla.

Illat:

Csodát vártam, és túl sokat nem is csalódtam: amit a japánok elkezdenek, az tisztességgel meg van csinálva, legyen szó akár sportautóról, animációs filmről vagy csápos hentairól (ezt guglizd ki magadnak).

Míg a blendjük illata nagyon jól tudta leplezni keverék mivoltát, a maltjuké egy költemény, egy művészi kidolgozású tusrajz… Messziről érezhető, átható erdeigyümölcs-illata először egy nagyon minőségi pálinkára emlékeztetett, majd az ezzel elvegyülő, Nikkából is megismert rizses aroma sikeresen visszavitt a boldog óvodáskoromba, ahol kétpofára zabáltuk a gyümölcsös tejberizst, ha aznap épp ezt találta ki a Központi Kajáltató Elvtárs. Gyorsan kortyolnom kellett tehát, hogy újra felnőtt férfinek érezzem magam.

Íz:

Nem túl olajos, nagyon enyhén karcos, mintha nem is whiskyt innék. Valószínűtlenül, szinte éterien bársonyos a cucc, egy enyhe csípéssel, ami soha nem tud kellemetlenre fejlődni, csak bizserget, mint az épp eléggé forró fürdővíz. Máskülönben olyan húdenagyot ez sem adott ízben, nem is értem ezt az íz dolgot a viszkikóstolásnál, őszinténmegmondom.
Valaki magyarázza el.

Lecsengés:

Olvasom a jegyzeteimet és gondolkodom, hogy mi csúszott el.
Tisztán emlékszem ugyanis, hogy nem voltam olyan húde elborulva ettől a whiskytől, a papíron viszont olyan dolgok vannak, mintha a Fiatalság Forrását kortyolgatnám. Gondolatkísérlet: ha kidobom a szemetet, elvonatkoztatok attól, hogy mit vártam egy háromszoros best-single-malt nyertes Suntory lepárlótól, és bízom az objektivitásban, ami a tollamat vezette a kóstoláskor, akkor egy csodálatos és különleges párlatot kapok eredményül.

Egy párlatot, amely lenyelés után is az illatához méltó, kellemes, savanykás gyümölcsösséget hagy a szájban, majd a rizses faktorok megjelenésekor egy fincsi citromtorta emelkedik ki a kutyulékból, hogy aztán egy pici füst után némi kanalas orvosságot is érzékeljek. De olyant, aminél eurószázezreket költöttek arra, hogy anyuci hülye  gyereke ne hányja el magát közvetlenül lenyelés után.

Összefoglaló:

Ennyiért többet vártam, le is van írva, de máshonnan kell ezt a kérdést megnézni. Vegyük észre és vegyük számításba, hogy egy Skóciánál sokkal távolibb ország helyben készült termékét fogyasztottam, amelynek ráadásul a logisztikája sincs idáig kikövezve. Ha ezt megtesszük, és korrigáljuk a kapcsolódó ár-érték együtthatót, az a konklúzió, hogy a Yamazaki Distillers Reserve kategóriájának egyik legjobb whiskije, amelyet címkéje egyszerűsége dacára bármikor szívesen a polcomon tudnék… És mivel a whiskys jegyek közel sem olyan markánsak benne, kínálnám vele azokat a tudatlan, barbárságban vergődő felebarátaimat, akik szerint a whisky úgy ánblokk szar.

És miközben felbüfögöd, tényleg olyan mint egy nagyon jó pálesz.

Adatok:

Név: Suntory Yamazaki Distillers Reserve, Nikka Pure Malt Black
Érlelési idő: -
Régió: Japán

Források, linkek:

https://www.masterofmalt.com/whiskies/nikka-pure-malt-black-whisky/
http://whisky.suntory.com/distilleries/yamazaki/

Egyéb: Michael Jackson: Whisky