Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.aug.03.
Írta: D_Tamás komment

Helyajánló: Bar Pharma

Amikor legutóbb nyakunkba vettük a péntek éjszakát mindössze némi könnyű whiskyzés és beszélgetés volt tervezve. Semmi komoly, mert programunk volt későbbre. Szóval csak elkezdtünk sétálni a Kazinczy utcában, hogy találjunk egy szimpatikus, - lehetőleg új -, helyet, ahol tartanak legalább elfogadható minőségű whisky-t, arra, amivel találkoztunk, nem voltunk felkészülve. Én még csak nem is hallottam előtte erről a helyről és Ádámnak is csak annyi információja volt, hogy valamelyik ismerőse szerint itt tartanak Octomore-t. Valóban tartanak. Mellette rengeteg más különlegességet is. Azóta hivatalosan is ez a kedvenc bárom.

pharma_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Hol is kezdjem a bemutatást? Valójában annyi érdekes részlete van a helynek, hogy komolyan össze kell gereblyéznem a gondolataimat, hogy legalább egy félig-meddig összeszedett cikket olvashassatok. Talán álljon itt elöljáróba egy klasszikus kis fun fact:

Belépve a bárba a pulthoz telepedtünk, ahol az összes többi vendég is helyet foglalt (szám szerint 6 fő, velünk együtt, de erről később részletesebben).  Akkor még csak annyi tűnt fel, hogy mindannyian kedélyes beszélgetésben vannak a személyzet mindhárom tagjával. Ez a közvetlen hangulat rögtön megtetszett és arra is hamar rájöttünk, hogy ez nem csak a kivételezett vendégeknek jár, hiszen mi is rögtön belekeveredtünk egy könnyed, de mégis érdekes beszélgetésbe asz italunkról, amíg azt felszolgálták nekünk. Ez a hangulat és a kommunikáció aztán végig jellemezte az esténk ott töltött részét. Azt már csak később tudtuk meg, hogy a pultnál ülő vendégek közül ketten a Diageo-tól, ketten pedig a Whiskynet-től iszogattak a bárban. Ez a két cégnév pedig minden whisky rajongó számára garancia lehet arra, hogy jó helyre keveredett.

Helyszín és hangulat:

Ahogyan arra az előzőekben utaltam, maga a helyiség nem nagy. Összesen talán 10-15 fő tud, nagyjából kényelmesen fogyasztani itt egyszerre. A legjobb hely persze a bárpultnál álló hat bárszék. A dekoráció és az egész helyiség kialakítása egy békebeli gyógyszertárat idéz, de szerencsére az átlagos patikák kissé nyomasztó hangulata nélkül! Az illúzióért persze nagyban felelősek a falon elhelyezett itallapok, amik egyfajta periódusos rendszernek álcázzák magukat. Szóval egyedi a környezet és bár elsőre egyszerűnek tűnik a belső tér, de némi itt töltött idő után rengeteg olyan apró részletet fedezhetünk fel, amik mind-mind tovább finomítják az patikai illúziót.

A hangulatról szintén tettem már említést, amit csak tovább tudok erősíteni. Közvetlenek, barátságosak és profik a pult mögött állók és nem csak addig figyelnek a vendégre, amíg kitöltik az italát, hanem, - amennyiben igényli ezt-, akkor a továbbiakban is. Valójában már nem is tudom mi mindenről beszélgettünk a whisky-ken és egyéb párlatokon túl, de sok mindenről és higgyétek el, nagyon jól éreztük magunkat közben.

Italok:

Nos, itt senki nem fog kommerszeket találni, különlegességeket annál inkább. Ez egyébként bevallottan a hely filozófiájának materializálódása. Kifejezetten kerülik az olyan tételeket, amit bárhol máshol is megkaphat a kedves vendég. Azaz nincs Johnnie Walker Red Label, de még Black sem. Sőt, az egyetlen Label a Blue volt, de voltak nála is érdekesebb maltok.

Az általunk kóstoltak az alábbiak voltak:

  • Octomore (skót, a tőzeges maltok királya)
  • Canadian Club Classic (kanadai, 12 éves, döbbenetesen finom)
  • Cylnelish 18 éves Tokaji Finish (skót, maga a megtestesült csoda)
  • Penderyn (wales-i, madeira finish, érdekes)
  • Hedonism (skót, grain whisky, kellemes)
  • Mortlach (skót, 15 éves, újra meg kell kóstolni)

Impozáns sorozat, nemde? Szerintünk is.

Bár, mi mást nem kóstoltunk, de elnézve a bárpult többi részét, ahol a vodkáktól a rumokig ugyanilyen izgalmasnak, érdekesnek tűnő tételek sorakoztak. Ezért aztán nem lennék meglepve, ha például egy gin-ekkel foglalkozó blog hasonlóképpen nyilatkozna a Pharmáról, mint mi.

Árak:

Az ár-érték arány teljesen rendben van akkor is, ha nem számolom a hangulatot (de számolni kell, mert sokat hozzátesz az élményhez). Azonban ez nem egy olcsó hely, viszont nem hiszem, hogy ezeket az italokat bárhol olcsón mérnék.

Összegezve:

Ha valami különlegesre vágysz, akkor mindenképpen itt a helyed, ez nem lehet kérdés. De akkor is, ha éppen csak ismerkedsz a whisky-k, vagy más rövid italok világával, mert itt értő kezek között teheted meg az első lépéseket. A pultban állókra pedig mindig érdemes hallgatni, hát még akkor, ha ilyen szakértelemmel bírnak, mint a Bar Pharma-ban. Mi is így tettünk és nem bántuk meg, sőt!

Bar Pharma
Budapest, Kazinczy utca 35
https://www.facebook.com/barPharma/

 

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Whisky Show 2015 – BenRiach 18 yo Latada

Lassan a végére érünk a 2015-ös Whisky show-n kóstolt tételeket bemutató sorozatunknak, de ne aggódjatok, azóta is sok-sok új élménnyel gazdagodtunk ezen a téren, szóval nem hagyunk benneteket olvasnivaló nélkül. Még akkor sem, ha a következő show-ra még sajnos várnunk kell néhány hónapot.

benriach_ok.jpgForrás: BenRiach Distillery 

A BenRiach termékek számomra mindig is inkább, egyfajta érdekességként tűntek fel a polcokon, nem pedig olyan whisky-ként, amit feltétlenül (és azonnal) meg akarok kóstolni. Hogy ennek mi volt az oka, azt akkor sem tudnám megmondani, ha megvadult Hamish marhák ugrándoznának a hátamon. Talán, a többihez képest, kissé kevésbé különleges üvegforma, vagy a túl sok felirat? Nos, ha egyszer rájövök, ígérem, hogy elmondom nektek.

Szóval, tény, ami tény, ez a whisky egészen addig kimaradt az életemből, amíg a Whisky Show-n el nem jutottunk Ádámmal abba az állapotba, amikor a „kötelező” körök, már megízlelésre kerültek, azaz jöhettek azok a malt-ok, amiket én csak „ilyet még úgy sem ittam, próbáljuk ki” csoportnak hívok. Ekkor szerencsére a közelünkben termett egy BenRiach pult, így adta magát a dolog… És ennek azóta is kifejezetten örülök.

A lepárló termékei viszonylag széles választékban voltak jelen az eseményen, de én ekkor már a különlegességekre hajtottam, így nem is volt kérdés, hogy a 18 éves verzióból kérek egy adagot.

A lepárló

A lepárlót a Speyside-on, Elgin városának közelében találjuk. Ezt a környéket méltán nevezik a Speyside szívének, ahogyan az az ital palackján is megjelenik, hiszen csak Elgin városka közelében, azaz az itt kanyargó Lossie folyó környékén 8 kisebb-nagyobb lepárló található. Ezek története nagyjából egyforma. Valamikor az 1900 évek környékén megalakították őket és azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal üzemelnek, de sokszor inkább csak már, nagyobb ismertséggel rendelkező whiskykhez állítanak elő alapanyagot.

A BenRiach esetében 1898-as alapításról beszélhetünk, de az első virágzása nem tartott csk néhány rövidke évig, miután gazdasági nehézségek miatt az eredeti tulajdonos John Duff kénytelen volt megválni az üzemtől. Így valójában igazi, tartós működésről, csak 1965-től számolhatunk be.

Persze ezek után is akadt néhány tulajdonos váltás, de a lepárló működött. A 2004-es év tekinthető az igazi újjászületésnek a BenRiach életében, ekkor jelenik meg a „Heart of Speyside” sorozat is, aminek tagja a jelen cikkünkben tárgyalt whisky is.

A whisky

Külcsín:

Nos, ahogyan arra már utaltam is, szerintem ez lehet a gyenge pontja ennek az márkának. Mert, bár a palackja ugyanúgy egyedi, ahogyan a többi single malt-é is, itt valahogy mégsem sikerült igazán hívogató formát találni, legalább is szerintem. Ráadásul a palackokon nekem egy kissé túl sok a címke, túl sok az aranyozás és túl rikítóak a színek. Valahogy az egész túl harsány, így kissé „bazári” benyomást kelt.

Persze az igazsághoz hozzátartozik az a tény is, hogy a 18 éves Latada kiadás egyáltalán nem olyan harsány, sőt, az itt használt sötétzöld árnyalat és a megszokott kerek doboztól eltérő szögletes forma némi, - tagadhatatlan-, eleganciát kölcsönöz az italnak. (Csak sajnos ez nem feltétlenül tűnik fel a harsányan figyelmet követelő „kistestvérei” mellett)

Az ital színe halvány rezes, nekem leginkább gyermekkorom cukros, citromos teájának színárnyalatát idézi fel. (De ez nem baj, mert azóta is szeretem így a teát.)

Illat:  

Édes és füstös egyszerre. Ez pedig egy nagyon érdekes összetett illatot eredményez, ahogy a virágmézes, édes és némileg gyümölcsös (sárgadinnyés) illatot masszívan keretezi egyfajta tavaszi éjszakai tábortűz illat. Érdekes, de egyben nagyon finom illat is, ha valaki kedveli a füstös whisky-ket.

Íz:

Az édesség itt is előtérbe kerül. A füstös, kissé keserű aromák azért megmaradnak, de itt már jobban elnyomja őket az édes, gyümölcsös, fanyar íz, ami talán a madeira hordós utóérlelésnek köszönhető. Kellemesen összetett ízkavalkád, amit a szánkban érzünk kortyolás után, elég változatos, de még jóval belül a könnyen feldolgozhatóság határán.

Lecsengés:

Barátságosan hosszú. A tőzeges ízek itt bontakoznak ki igazán, hiszen a nyelvünk tövében sokáig megmarad a kormos íz, de azért itt is találhatunk édesebb pillanatokat is.

Összegezve:

Csak javasolni tudom. Azaz, ha a közeletekbe kerül, akkor semmiképpen se essetek az előítéletesség hibájába, (mint én anno) hiszen ez egy igazán jó whisky!

Adatok:
Név: BenRiach Latada (Madeira wood finish)
Érlelési idő: 18 év
Régió: Speyside

Források, linkek:
http://www.benriachdistillery.co.uk/BenRiach18YOLatada.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa
Helen Arthur: Whisky, ínyencek kézikönyve

süti beállítások módosítása