Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.már.22.
Írta: D_Tamás komment

Akashi, A Fehér tölgy gyermeke

A távol-keleti whisky-k iránti rajongásom csak a Skót felföld szeretetével vetekedhet, ezért is örültem, amikor egy általam még nem ismert Japán malt-ot sodort elém a jószerencse. Bár be kell vallanom, hogy az Akashi nevet megpillantva elsőként nem az ital, hanem az egyik régi kedves fantasy sorozatom egyik főszereplője ugrott be, aki az „Akasha” testvériség nevében irtotta az irtani valókat. Másodjára azért inkább a whisky-ben mélyedtem el és persze most sem bántam meg.

akashi_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

A gyártó Eigashima lepárló története több, mint száz évre nyúlik vissza, de whisky készítésbe egészen 1984-ig nem kezdtek, addig legfőképpen a szakéra koncentráltak, ami Japán nem is olyan meglepő, bár érdekes módon az engedélyt már a század elején kiváltották.További érdekesség, hogy a whisky lepárlók évente mindössze egyetlen hónapig dolgoznak, így minden palackról elmondható, hogy igazán „kis szériás” italt tartalmaz.

Az Akashi nevet a lepárló közelében lévő városról kapta a whisky, az üzem pedig a költői „Fehér Tölgy” nevet viseli.

Itthon alapvetően két kiadás érhető el, a single malt verzió és egy blended. A mai írásunk ez utóbbiról szól.

A whisky:

Külső:

Nos, a minimalista dizájnt általában a Skandinávokkal szokás azonosítani, de szerintem a Japánoknak sem kell szégyenkezni ezen a téren. A whisky egy egyszerű karton dobozkában vehető kézbe, amit csak középtájon díszít egy információs matrica, ahol a legelemibb adatokról tájékozódhatunk. Egyszerű, de szerintem tetszetős megoldás.

A minimalizmus folytatódik a tömzsi kis palackon is (0,5 literes kiszerelésű az ital), amin a doboz matricájának ikertestvére látható. De végül is nem a külsejéért szeretjük ezeket az whisky-ket.

Illat:

Kissé kesernyés, száraz, fás illatokkal találkozunk első slukkra, ami később sem szelídül meg jelentősen. Inkább csak egyre szikárabb lesz és végül az őszi erdőt idéző, kissé fanyar avarillatban csúcsosodik ki. Nem kellemetlen egy percig sem, de nem árt, ha az illatoló kedveli a markáns tételeket.

Íz:

Igazán könnyű whisky, aminek az ízében is megmaradnak az őszies árnyalatok, a sűrű erős méz, némi aszalt gyümölcs, gabonafélék. Összességében azonban egy kerek egész italt kapunk, ami nagyon könnyen csúszik le a torkunkon és szinte követeli a következő kortyot.

Lecsengés:

Meglepően tőzeges, legalább is az eddigiekhez képest. Ráadásul az íz hosszasan velünk marad az egész szájat bevonva a kesernyés, füstös ízzel.

Összegezve:

Érdekes whisky ez… A blended voltához képest meglehetősen komplex íz élményt nyújt, a Japánsága pedig garantálja a „másságát” is. A kategóriájában mindenképpen kiemelkedő és kóstolásra ajánlott. Sőt, ezek után nagyon kíváncsi vagyok a single malt kiadásra is.

Forrás: https://dekanta.com/distilleries/the-eigashima-distillery/

Nikka Super, 54 éve a piacon

Szerény véleményem szerint túl régen foglalkoztunk már a kedvenc Japán lepárlóm termékeivel, így egy pillanatig sem haboztam, amikor a polcon szembejött a Nikka Super, gyorsan lecsaptam rá, hiszen ezt a kiadást még én sem kóstoltam.

super_nikka_ok.jpg

Forrás: By Kentin

A Nikka külnféle kiadásainak már több írást is áldoztunk itt a blogon, elég csak a All Malt-ra, vagy éppen a Pure Malt: Black-re gondolni. Szóval sok mindent elmondtunk már erről a márkáról és egy dolog minden esetben igaz volt, hogy ezek mind-mind izgalmas és finom whisky-k.

Mivel a márka megalapítójáról és színes életútjáról már sokat beszéltünk, ezért most csak a lepárlóról ejtenénk néhány szót.

A lepárló:

Hokkaido szigete, mely otthont ad a Yoichi lepárlónak, Japán legészakibb része. Ezért is szokták hangsúlyozni a helyiek, hogy a sziget mind területében, mind pedig népességében megegyezik Skóciával. Arról nem is szólva, hogy az éghajlatának bizonyos elemei is gyakran felidézik az idelátogatóban a skót tájakat.

Talán ez a tény is közrejátszott abban, hogy Taketsuru Masataka annak idején úgy döntött, hogy ez a sziget és ez a város lesz a megfelelő hely a saját lepárlójának megalapításához.

Az üzem abban is hasonlít a Skót társaihoz, hogy itt sem volt könnyű sem a lepárlót, sem pedig a whiskyt létrehozni, sem pedig életben tartani. Elég ha csak annyit említünk, hogy amikor már éppen megindult volna a termelés a Yoichi-i létesítményben, éppen akkor vezették be Japánban a  fejadagrendszert többek között az árpára is. Hiába a II. világháború a whisky termelőket sem kímélte.

Szerencsénkre azonban ez a vész is elmúlt és egyebek között 1962-ben megjelent a Nikka Super első kiadása is, mely azóta is töretlen sikernek örvend.

A whisky:

Mint ahogyan említettem igen régi megjelenésű malt-ról van szó. Arról sajnos nincs információm, hogy az eltelt 54 év alatt változott-e a receptúra, vagy bármi más, de kétlem. Viszont ennek fényében kell értékelnünk minden tulajdonságát az italnak, azaz felesleges modernitást elvárnunk, hisz valószínűsíthető, hogy utoljára akkor lehetett ezt a jelzőt ráaggatni, amikor elsőként palackozták.

Megjelenés:

Nos, a palack formája valóban régies. A „hasas” üveg a hosszú nyakkal engem leginkább az olasz borok butéliáira emlékeztet, legfőképpen a régi kosztümös filmekben látottakra. Szóval a párlat eddig megfelel a róla kialakított előzetes képnek.

Szín:

A Nikkától megszokott kissé gesztenyés, borostyánszínben pompázik a Super is.

Illat:

Még az én – némileg náthás-, szaglószerveimet is rögtön kiütötték a némileg nyersnek ható, de nagyon karakteres malátás-vaníliás aromák. Nagyon határozott, de még éppen nem bántó illatokkal találkozik, aki ezzel a malt-al próbálkozik. Az első benyomás után felfedezhetünk még egy kevés fás és leheletnyi tőzeges illatot is valahol a vanília mögött és meglepő módon egy szolid édeskés aromát is, bár ez utóbbi már csak pillanatokra kaphatjuk el.

Íz:

A maga 43%-hoz képest határozottan csípős a szájba véve. De ezt a tényt sikeresen feledteti az ízárnyalatok sorban egymás utáni kibomlása, ami a citrusokkal indul és némi édes-tejes-joghurtos átmenetet maga mögött hagyva a tőzeg kesernyés zamatában tetőzik.

Kifejezetten sokrétű íz szempontjából a párlat.

Lecsengés:

Közepesen telt, de egészen hosszú. Sokáig érezzük még a könnyed gyümölcsös aromákat. Én itt erős barackos ízeket éreztem, amibe csak egy sóhajtásnyi malátás édesség keveredett.

Összegezve:

A Nikka Super egy nem túl komplex, de azért elég sokoldalú ital, amit mindenkinek kötelező megkóstolnia, aki egy picit is érdeklődik a Japán whisky-k iránt. Aki pedig nem érdeklődik, annak azért kell megkóstolnia.

Adatok:
Név: Nikka Super
Érlelési idő:
Régió: Japán

Források:

http://www.nikka.com/eng/products/blended/super.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

Suntory Yamazaki & Nikka, avagy két Japán egy csárdában

Suntory Yamazaki Distillers Reserve, Nikka Pure Malt Black, single malt - blended, Japán, másfélkritika

12042258_10207136793155089_916455117_n.jpgForrás: Maláta instagram

Az egész a másfélből: Tamás

Amikor egy csütörtök este elindultunk Budapest belvárosába az volt a terv, hogy egy skót single malt-ot kóstolunk, de ezek a túrák lassan hagyományszerűen azzal végződnek, hogy valami egészen mást iszunk.

Szerencsére azonban, Budapesten egyre több az olyan hely, ahol rejtett kincsekre lehet bukkanni, mint ahogyan az velünk is történt, hiszen a tervezett Skót helyett két remek és érdekes Japán whisky-t sikerült kóstolnunk.

Bár attól azért – szerencsére -  nem kell tartani, hogy elpártoljak a kedvenc skót szigeteimtől és a felföldtől, de ezzel együtt kezdem egyre inkább megkedvelni a felkelő nap országának whisky-eit. Lehet, hogy nem akkora a választék maltokból, mint Skóciában, de amiket eddig kóstoltam (és szerencsére ez a szám szépen növekszik) azok felvették a versenyt a nagy elődökkel. Ezt pedig nem csak én mondom, hanem a szakértők is, hiszen a Yamazaki termékek évek óta a világ élvonalába tartoznak.

A most bemutatott italok bár két különböző lepárlóban készültek, nem csak az ország közös bennük, ahol készültek, de erre majd a cikkben térünk ki.

Suntory Yamazaki Distillers Reserve

Illat:

Szinte hihetetlenül könnyed, gyümölcsös illatok szabadulnak fel a pohárból. Citrusfélék, eper kiegészítve némi aszalt gyümölcsös, sűrű, édeskésen fanyar illattal. Ha vakon kóstolnék, akkor elsőre meg sem tudnám mondani, hogy whisky-t kóstolok, mert az erre az ital fajtára jellemző illatok, csak lassan és nagyon enyhén kerülnek elő ebben a keverékben maltban.

Íz:

Az első korty itt is a citromos, lime-os ízeket hozza elő. ami lassan kiegészül a fahéj ízével és kissé fás, tölgyes zamatokkal. Az illatában érzett könnyedséget az ital itt is fenntartja, a szájban is  enyhe, finom selymességgel operál.

Utóíz:

Az alkohol csípését először itt érhetjük tettem, de itt is csak egy kezdeti alapos zsibbadással a nyelvünk tövénél aztán ennek múltával ismét csak a citrusos aromák kerülnek elő.

Összességében ez a tétel egy nagyon könnyű whisky-t takar, ami helyenként sokkal jobban emlékeztet a citromos zöld teára, mint whisky-re, de azért kóstolásra ajánlott tétel, főleg a Lowland whisky-ket kedvelők körében, hiszen ha a Skót régiókhoz kellene hasonlítani, akkor leginkább ideillik. Talán érdemes lenne összekóstolni egyszer egy Glenkinchie-vel.

Nikka Pure Malt Black

Illat:

Itt markánsan megjelenik az alkohol, de hamar eltakarja a csipősségét a tőzeges, füstös aroma, de ez valahogy más, mint például az Islay szigeti whisky-k gyógyszeres, keserű füstje. A Nikka füstössége nekem inkább egy barbecue party-n terjengő fűszeres, zamatos, fás füstre emlékezetet, ami szerintem minden húsevő arcára elégedett mosolyt varázsol.

Íz:

Enyhén olajos, kissé édeskés, fűszeres és elég karakteres, intenzív ahhoz, hogy a kortyintás után azonnal beterítse az egész szájüregünket.

Utóíz:

Az ital utóízében ismét a füstösségé a főszerep, de mindannyiunk óriási mázlijára még mindig inkább fűszeres, sós füstöt érezhetünk és nem keserű gyógyszerest.

Összegezve, ez a Nikka nem túl komplex whisky, de egyben lévő és jól megkülönböztethető egész. Nem fog benne senki csalódni, aki kipróbálna egy jó Japán whisky-t, de nem szeretne lemondani a megszokott, füstösebb illatokról, ízekről sem.

Végkövetkeztetés:

Nos, azt ki kell jelentenem, hogy mindkét whisky jó, vagy akár azt is hogy remek. Kóstolásra mindenképpen, mindenkinek ajánlható. Az én személyesen inkább a Nikkára szavaznék, ha választanom kéne, de én kifejezetten füstös whisky párti vagyok. Továbbá valahogy nekem jobban bejön a Nikka kissé egyszerűbb, de kerek kellemessége, mint a Suntory már nem is kerek, hanem kockára vágott tökéletessége, ami már-már túlzás is, hiszen helyenként már az ital, a whisky alapvető karakterét is veszélyezteti.

És hogy mi az a több, ami a földrajzi lokáción túl összeköti a két whisky-t?

Nos, az a személy, akinek köszönhető az, hogy ma egyáltalán kóstolhatunk Japánban készült whisky-ket. Ez az ember pedig Taketsuru Masataka, aki a skóciai diákévei után hazatérve elsőként a Suntory céggel együtt megalapította a Yamazaki lepárlót, néhány évvel később pedig a saját lepárlóját a Nikkát. Nos, megnéztem volna azokat a koleszos bulikat, ahol egy visszafogott japán fiatalembert így meg lehet fertőzni a whisky szeretetével… Bár nem, a fene akarja nézni, inkább beszállok.

A fél a másfélből: Ádám

Mivel a helyzet csak majdnem olyan rózsás, ahogy Tamás barátom az elején kifejtette, és a “rejtett kincsekből” nem tudtak a helyen egy pohárnál többet felszolgálni, én mindenféle bourbönökkel kínoztam magam (mert rendületlenül hiszek a Szent Börböngrál létezésében továbbra is). A Nikka blackről így annyi van meg, hogy egy-az egyben hozza a Nikka feelinget nyakonöntve némi korommal, a Yamazakiból viszont nekem is jutott, így bővebben is tudok írni róla.

Illat:

Csodát vártam, és túl sokat nem is csalódtam: amit a japánok elkezdenek, az tisztességgel meg van csinálva, legyen szó akár sportautóról, animációs filmről vagy csápos hentairól (ezt guglizd ki magadnak).

Míg a blendjük illata nagyon jól tudta leplezni keverék mivoltát, a maltjuké egy költemény, egy művészi kidolgozású tusrajz… Messziről érezhető, átható erdeigyümölcs-illata először egy nagyon minőségi pálinkára emlékeztetett, majd az ezzel elvegyülő, Nikkából is megismert rizses aroma sikeresen visszavitt a boldog óvodáskoromba, ahol kétpofára zabáltuk a gyümölcsös tejberizst, ha aznap épp ezt találta ki a Központi Kajáltató Elvtárs. Gyorsan kortyolnom kellett tehát, hogy újra felnőtt férfinek érezzem magam.

Íz:

Nem túl olajos, nagyon enyhén karcos, mintha nem is whiskyt innék. Valószínűtlenül, szinte éterien bársonyos a cucc, egy enyhe csípéssel, ami soha nem tud kellemetlenre fejlődni, csak bizserget, mint az épp eléggé forró fürdővíz. Máskülönben olyan húdenagyot ez sem adott ízben, nem is értem ezt az íz dolgot a viszkikóstolásnál, őszinténmegmondom.
Valaki magyarázza el.

Lecsengés:

Olvasom a jegyzeteimet és gondolkodom, hogy mi csúszott el.
Tisztán emlékszem ugyanis, hogy nem voltam olyan húde elborulva ettől a whiskytől, a papíron viszont olyan dolgok vannak, mintha a Fiatalság Forrását kortyolgatnám. Gondolatkísérlet: ha kidobom a szemetet, elvonatkoztatok attól, hogy mit vártam egy háromszoros best-single-malt nyertes Suntory lepárlótól, és bízom az objektivitásban, ami a tollamat vezette a kóstoláskor, akkor egy csodálatos és különleges párlatot kapok eredményül.

Egy párlatot, amely lenyelés után is az illatához méltó, kellemes, savanykás gyümölcsösséget hagy a szájban, majd a rizses faktorok megjelenésekor egy fincsi citromtorta emelkedik ki a kutyulékból, hogy aztán egy pici füst után némi kanalas orvosságot is érzékeljek. De olyant, aminél eurószázezreket költöttek arra, hogy anyuci hülye  gyereke ne hányja el magát közvetlenül lenyelés után.

Összefoglaló:

Ennyiért többet vártam, le is van írva, de máshonnan kell ezt a kérdést megnézni. Vegyük észre és vegyük számításba, hogy egy Skóciánál sokkal távolibb ország helyben készült termékét fogyasztottam, amelynek ráadásul a logisztikája sincs idáig kikövezve. Ha ezt megtesszük, és korrigáljuk a kapcsolódó ár-érték együtthatót, az a konklúzió, hogy a Yamazaki Distillers Reserve kategóriájának egyik legjobb whiskije, amelyet címkéje egyszerűsége dacára bármikor szívesen a polcomon tudnék… És mivel a whiskys jegyek közel sem olyan markánsak benne, kínálnám vele azokat a tudatlan, barbárságban vergődő felebarátaimat, akik szerint a whisky úgy ánblokk szar.

És miközben felbüfögöd, tényleg olyan mint egy nagyon jó pálesz.

Adatok:

Név: Suntory Yamazaki Distillers Reserve, Nikka Pure Malt Black
Érlelési idő: -
Régió: Japán

Források, linkek:

https://www.masterofmalt.com/whiskies/nikka-pure-malt-black-whisky/
http://whisky.suntory.com/distilleries/yamazaki/

Egyéb: Michael Jackson: Whisky

Nikka All Malt, a japán hibrid

Nikka All Malt, blended whisky - dupla kritika

nikka-all-malt-web-1170x633.jpg

Forrás: The Church, JQ

Tamás

Budapest egyre jobb hely lesz! Mármint a whisky kedvelő emberek szempontjából is. Nem, itt nem a nagykörúton gomba mód elszaporodó sörözők párszáz forintos Jim Beam akciójára gondolok. Nagyon nem. Viszont mostanra a belváros egyre több vendéglátóhelyén lehet legalább egy-egy érdekesebb, különlegesebb tételbe belefutni, mint ahogyan sikerült nekünk is a PIVO & BAR-ban összefutnunk a címben szereplő whiskyvel.

Az első palack Nikka whisky-met egy barátom lakásában tartott borbemutatón rendeltem meg, akkor még látatlanban. Érdekes volt, hogy egy borok forgalmazásával foglalkozó cég ilyen italt is tart a kínálatában, így nem tudtam ellenállni a csábításnak. Szerencsére az első kortyok után kiderült, hogy nem is hozhattam volna jobb döntést, a Nikka from the Barrel kiadása megéri az árát az utolsó fillérig. Hogy miért arról hamarosan egy önálló bejegyzésben mesélek nektek.

A fentiek miatt nagy örömmel és reményekkel telve rendeltem egy pohárral az All Malt-ból, kíváncsi voltam, hogy ez a kiadás is hozza-e azt a színvonalat, amit volt szerencsém megismerni a Nikka termékeivel való első találkozásomkor.

A megkapott ital színe biztató bronzbarna volt, amolyan igazi „whisky” színű.

Az illata egy markáns, alkoholos, kissé acetonos blended whisky illat, amit többé kevésbé minden olyan whisky produkál, aminek az üvege már egy ideje nyitva van. Hiába az oxidáció mindig megteszi a hatását. Kellemetlennek azért szerencsére nem mondható. Engem ez az illat mindig Skóciára emlékeztet, arra ahogyan ott egy bárba belépve, a pult közelében fogadott az ott lévő 50-60 palack whisky kipárolgásából összeállt illatfelhő. A szakértők egyébként füstölt húsos, füves, almás jegyeket éreznek a füstösség mellett. Nos, nekem még fejlődnöm kell ezen a téren az biztos.

Az első kortyot lenyelve a meglepő selymesség és a szembetűnően semleges íz volt feltűnő. A második kortyot a számban kicsit megforgatva már előkerültek a gyümölcsök is, az éretlen körte, fanyar aromája a nyelvem tövénél, némi mazsolás édességgel kombinálva. A kortyolgatás közben egyre dominánsabb volt az olajos „tapintás” is, ha élhetek ezzel a képzavarral. Ez, olyasmi, mintha az ital percről percre egyre jobban bevonná a nyelvet, sűrűbbé válna, ezzel tovább hangsúlyozva az eddig is megjelent aromákat.

Az utóíz újabb meglepetéseket hozott, itt más feltűntek a füstösebb, kormosabb , citrusosabb ízek is, sőt az utolsó kortyokban már némi tengervízre emlékeztető sósságot is éreztem.

Összegezve elmondható, hogy a Nikka All Malt nyugodtan ajánlható a whisky-kel mostanában ismerkedő személyeknek éppúgy, mint azoknak, akik már jártasabbak ebben a műfajban. Kellemes, könnyed ital, ami éppen csak annyira komplex, hogy a tapasztaltabb kóstolók is megtalálhassák benne azokat az aromákat, ami miatt megszerették a whisky-t.

Ádám

Eredetileg egy Macallant akartunk inni az Aquariumban, de ügyfélkezelési problémák miatt - és az agyvizem hőmérsékletének megőrzése érdekében - távozni voltam kénytelen. Tamással így a 47-es végállomásnál találkoztunk
“Na mivan, Pesti, már én tervezek neked útvonalat?”
és egy hirtelen jött sugallattól vezérelve a Pivo bár ponyvái alá rejtőztünk a Gozsdu udvart beragyogó napvilág hamis aranya elől. Hogy japán italt iszunk, az azután dőlt el, hogy kiderült, hogy az előre kinézett ír Bushmills kifogyott a készletről.

Hülyék ezek a japánok, na. Van egyfajta karmatikus kattantságuk, mintha az egész szigetük kapott volna valami durva, pszichoaktív serkentőszert, mikor Izanagi isten kardjáról a vízbe csöppent annak idején; s ha a minőség iránti elkötelezettségük a Nikkát kóstolgatva nem is volt elsőre nyilvánvaló, a végén szépen összeállt minden egy kerek egésszé.

Illat

Az első slukk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A japánok iránti minden tiszteletemre szükségem volt, hogy szétzavarjam az átható acetonillat keltette asszociációk fiatalkori, csapnivaló párlatok emléke által gyalázott Yūrei szellemeit, és tiszta elmével várhassam a második próbálkozást. A harsány alkoholgőz persze ekkor sem maradt el, de annak hagymahéját lehántva először egy megfoghatatlan, markáns illatosítót, legvégül a gyermekkori vaníliás-szörpös tejberizs csendben megbúvó felharmonikusait találtam, amely feledtette valamelyest az első szippantás okozta sokkot. Gondterhelten körmöltem kurta tanulságaimat, mert akkor még nem tudtam azt, ami csak a legvégén állt össze: azt, hogy ezt az italt nem a szagolgatásra találták ki.

Íz

A fentiek után félve lehajtott első kor meglepő könnyedséggel simított végig a garaton, mondhatni csont nélkül, olyannyira, hogy elsőre a jelleget is hiába kerestem benne.

Údefinombazmeg

Ez volt az első szó, ami a papírra került, és a második kortyra is csak a nyelv hegyén érzett kellemes olajossággal tudtam a jegyzeteimet kiegészíteni. A konklúzió: a Nikka úgy viszonyul a kellemes iszogatáshoz, ahogy egy száguldó, szélcsatornában végletekig csiszolt japán szupersportkocsi a levegőhöz.

Lecsengés

Ahogy egy szupersportkocsi is távolodáskor, a látványa emlékével, Doppler-effektus torzította hangjával és kipufogógázai illatával tud igazán maradandó hatást tenni, a Nikkának is a lecsengésében rejlik az igazi ereje. Miután lenyeltem az első kortyot, és előkerültek az addig eldugott jellegek, addig kietlen jegyzeteim sakura-cseresznyefák módjára virágoztak ki. Enyhén kesernyés utóízről, kellemes csípősségről, egzotikus fűszerességről szólnak, édeskés gabonáról és hűs érintésekről. A Nikka lecsengése egy pillanatra újra felszínre hozta gyermekkorom kedvenc tejberizsének eldugott emlékfoszlányait, s végül egy kellemes, mentolos aromát hagyott a torokban, ami úgy halványult el, mint a vörös alkony utolsó sugara a Fuji vulkáni kúpja mögött.

Végszó

A pohár végét már tét és jegyzetelés nélkül, csak élvezetből fogyasztottuk. Finomabban siklott, mint egy Masamune tantō a lakkfa hüvelyébe, és ez adta az ihletet az utolsó lejegyzetelt mondatomhoz:

Arra tökéletes, amire kitalálták.

A Nikkát túltolt, japános minimalizmusa, és kimért, ergonomikus jellegei kiválóan alkalmassá teszik azokra az alkalmakra, ha valaki egy társadalmi eseményen, vagy akár privát ötletmag kicsiráztatása közben szeretne valami minőségit elfogyasztani, és nem a whisky jellegeit keresgélni közben.

Csak ne szagolgassátok.

Adatok

Név: Nikka All Malt
Érlelési idő: -
Régió: japán

Web:
http://www.nikka.com/eng/products/blended/allmalt.html
https://www.thewhiskyexchange.com/P-6034.aspx

süti beállítások módosítása