Macallan Amber (The 1824 series), Skócia

Forrás: By JIP

A MaCallan Distillery egyike a legismertebb Speyside-i lepárlóknak, a whisky-jük különféle kiadásaiba a világ minden táján belefuthatunk az Egyesült Államoktól, Skócián át, egésze Ausztráliáig. A lepárló sok tekintetben különbözik még a többi Speyside-i üzemtől is, akár az érleléshez használt hordókat, akár a lepárló berendezéseket, vagy éppen a felhasznált árpát tekintetbe véve. Az itt készített single malt-ok sikere ettől (vagy éppen ezért) mégis töretlen. Nemigen akad olyan whisky iránt rajongó, akinek ne szerepelne a kóstolási listáján a cég valamely terméke.

Jómagam elsőként Glasgow-ban, egy félhomályos rock klub bárpultjánál ízleltem meg a MaCallan 12 éves változatát, mely bár határozottan ízlett, mély nyomot mégsem hagyott bennem. Az azóta eltelt években azonban többször megfordult a fejemben az újra kóstolás gondolata, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen ismert és elismert ital olyan kevés emléket hagyott maga után. Így aztán kifejezetten komoly terveket dédelgettem magamban a Whisky Show-ra menet ezzel a malt-al kapcsolatban. Ezért aztán kifejezetten hideg zuhanyként ért az a tény, hogy a lepárlónak mindössze egy terméke képviseli a márkát az egész eseményen. Azért természetesen ezt is megkóstoltam, ennek az eredményét olvashatjátok alább.

A whisky:

Az ital kor megjelölés nélkül kerül az üzletekbe a lepárló korábbi sorozatainak (Sherry Oak, Fine Oak) fiatalabb kiadásainak utódjaként. A széria egyes darabjai a színűk után kapták a nevüket, melyek a Gold, Amber, Sienna és Ruby. A nevek a színek mellet arra is utalnak, hogy az egyes tételekben mennyire markáns a sherry-s hatás. Ebből a szempontból a Gold a legenyhébb és a Ruby a legerősebb a szakértők szerint. A sorozat hivatalos neve az 1824 series, amely a lepárló alapításának az évére utal.

Megjelenés:

A whisky kifejezetten elegáns tört fehér alapszínű dobozban található, melynek díszítései is az „amber” borostyánsárgás-barnás színeiből állnak, a dobozon és a palackon a jól megszokott információkat kapjuk, a jól megszokott stílusban. Magam a palack is pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb MaCallan palack, visszafogott, egyenes vonalú, felfelé szélesedő üveg.

Egyébként a címke és a doboz borostyános színei lámpafénynél hajlamosan sima narancssárgának tűnni, legalább is számomra, ami kissé komolytalanná teszi a párlat megjelenését.

Illat:

Könnyű, elsőre meglehetősen tünékeny, megfoghatatlan illat jelenik meg, mely inkább citrusos, virásos jellegeket idéz fel. Lassan azért kibontakoznak a markánsabb, édeskés gyümölcsös illatok is, mint a mazsola, alma, szőlő, amiket enyhe vaníliás aromák kísérnek.

Íz:

A könnyű, gyümölcsös, virágos jellegek itt is elkísérnek minket, ezen whisky íze valóban olyan, mint az illata. Az egyetlen, de valójában alig-alig feltűnő különbség a fel-fel tűnő szárazabb, fás, tölgyes íz, melyet alkalmanként megtalálhatunk a kortyokban.

Lecsengés:

Elsőre szinte csak egy alkoholos csapást éreztem a nyelvem alatt, de ez a következő kortyokra sokat szelídült és kiérezhetőkké váltak az immár inkább fásabb, gabonásabb ízek. A gyümölcsök itt már csak kísérő szerepben tünedeznek fel időnként.

Angostura Bitters-el keverve:

Nos igen, bár nem vagyok túl nagy támogatója a single malt-ok bármivel való keverésének, de a Show, a MaCallan pultjában álló mixer sráccal beszélgetve szóba került, hogy szerinte azért is remek ez az ital, mert az enyhe ízei jól keverhetővé teszik, így és most idézem: „Olyan ízeket lehet kihozni belőle, amilyenek csak szeretnénk.”

Bevallom ez érdekes gondolatnak tűnt, így megegyeztünk, hogy a poharamban maradt fél adag Amber-en bizonyíthatja az állítását. Fűszeresebb italt kértem és mindössze két csepp Angostura hozzáadásával meg is kaptam. (Az Angostura bitters-ről további információkat ebben a cikkünkben találtok.)

Szín:

Határozottan elmélyült, sötétebbé vált, így már inkább egy hosszasan érlelt whisky mélyebb, bordóbb színét idézte.

Illat:

Az ital ezen paramétere felett teljesen átvette az uralmat az Angostura fűszeres, gyógynövényes aromája, így erről hosszabban nem is értekeznék.

Íz:

A fentebb leírt gyümölcsös, virágos jellegek kiegészültek egy karakteresebb gyógynövényes aromavilággal és némi csípősebb fűszerezéssel, amiben az enyhén csípő gyömbér éppen úgy képviseltette magát, mint a vanília, a fahéj és a szegfűszeg.

Lecsengés:

Érdekes módon itt nem a whisky alap ízében megjelenő fás, száraz érzetek domináltak, hanem az ízleléskor megismert fűszeres ízek mellé jelent meg egy édes, szőlőcukorra emlékeztető aroma.

Összefoglalva:

A MaCallan Amber egy könnyű, gyümölcsös ital, ami engem inkább egyfajta alkoholos frissítőre emlékeztetett, mint whisky-re. Inkább azok számára lehet érdekes, akik fogékonyak az effajta lazább párlatokra. A komplexebb, testesebb whisky-k rajongói inkább másfelé kalandozzanak.

Adatok:
Név: MaCallan Amber
Érlelési idő: -
Régió: Highland/Speyside

Források:
http://www.themacallan.com/the-whisky/the-1824-series/amber/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/the-macallan/the-macallan-amber-1824-series-whisky/

Mert néha jól jön a változatosság.

By Marler (Own work)

Gondolom mindannyiunk életében előfordult már olyan barátnő, barát vagy éppen családtag, aki minden kínálásunk ellenére sem volt megkóstolni az általunk olyan nagyra becsült italokat, a whisky-ket. Ráadásul a legtöbb esetben ezek az „ellenállók” olyan emberek, akik többnyire kategorikusan kijelentik, hogy ők márpedig nem szeretik a whisky-t, még akkor sem, ha nem is ismerik. Innentől pedig kínálhatjuk őket a legnemesebb malt-tal, vagy a legédesebb, leggyümölcsösebb whisky-kel ők nem és nem hajlandóak egy kortyot sem kóstolni.

A legtöbb esetben az egyetlen, amit tehetünk az, hogy egy ponton túl békén hagyjuk őket, hiszen, ami nem megy, azt csak ritkán érdemes erőltetni. Előfordul azonban, hogy mégsem adjuk fel és ha szemtől szemben nem is megy, megpróbáljuk, hátulról támadva rávezetni őket arra, hogy a whisky márpedig az élet vize.

Ennek a manővernek az egyik legjobb eszköze, ha belekeverjük az italt egy másikba, így tüntetve el az árulkodó aromákat és innen indulva lépésről-lépésre vezetjük el őket a felismerésig, hogy a whisky, márpedig jó.

Az így kevert italok, azaz a koktélok, óriási szerencsénkre, nagy választékban elérhetőek, indulva azoktól, melyeknek teljes egészében eltüntetik a whisky ízét az italból, eljutva addig, amik igazából csak kissé felhígítják, vagy éppen kiegészítik az ízét. Ezekből mutatunk be most néhányat nektek.

Igyekeztünk úgy válogatni, amik egyszerűen, akár otthoni körülmények között is elkészíthetőek és a whisky rajongói számára is érdekesek lehetnek, hiszen új ízekkel kísérletezni mindig jó dolog és egy koktél hozhat új élményeket, még akkor is, ha az új ízeket alapvetően a single maltok, szinte kimeríthetetlen tárházában is megtaláljuk.

Néhány alapvetés:

1., A koktélokhoz véleményem szerint a legjobb egy jó minőségű blended whiskyt használni, ha a recept mást nem jelöl, hiszen a single malt-okat csak a leindokoltabb esetben használnám erre a célra. Bár biztosan érdekes italok kerekednének ki ezekből is.

2., Az koktélok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy az elkészítésükhöz se speciális felszerelés, se speciális tudás ne kelljen. Alapvetően mindegyik kiválasztott ital esetén elég az összetevőket összeönteni egy pohárba, aztán kanállal elkeverni.

3., Valójában ahány koktél, annyiféle recept létezik. Mi arra törekedtünk, hogy a legegyszerűbb összetevőkből álló, de azért érdekes koktélokat mutassuk be, mindemellett előfordulhat, hogy Ti máshogy ismeritek ezeket az italokat, ez esetben válasszátok a szimpatikusabb elkészítési módot.

Whisky alapú koktélok:

Rob Roy

By TheCulinaryGeek

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Martini Rosso
1 öntet Agostura bitter (Rum alapú gyógynövény keverék, koktél adalék)

Ahogyan ez a hozzávalókból is látszik ezt az italt inkább a kesernyésebb, fűszeresebb ízek kedvelőinek érdemes kínálni.

Godfather

By Stuart Webster

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Amaretto (mandula likőr)
jég

Azt hiszem ezzel a névvel és az Amaretto mandulás édességével minden férfirokon, barát és ismerős meggyőzhető lesz arról, hogy érdemes megkóstolnia ezt a koktélt. Később pedig az Amamretto majd „elfogy”…

Whisky Sour

By Jgilgamesh

Hozzávalók:
4 cl bourbon whiskey
9 cl almalé
2 cl cukorszirup
2 cl citromlé

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk a fenti italt egyfajta „limonádénak” hiszen a hozzáadott alkotóelemek bőven el tudják tüntetni a whiskey alapvető ízét ebből az italból. Egy nyári napon főleg kellemes lehet mindenkinek.

Mint Julep

By Tammy Green

Hozzávalók:
4-6 cl bourbon whiskey
2 cl cukorszirup
Mentalevél, mentaág
Jég

Ezt a koktélt, kis lódítással és szerencsével, kínálhatjuk hölgy ismerősöknek egyfajta Mojito variánsként, főleg némi vízzel, szódával hígítva. Miután pedig megkedvelték elárulhatjuk a titkot.

Sandy Collins

By Whiskyreviewer

Hozzávalók:
4-6 cl scotch whisky
2-3 cl citromlé
egy kis evőkanál cukor
1-2 dl szódavíz
Jég, citrom...

Egyszerű, belépő szintű whiskykoktél. Gyakorlatilag limonádét készítesz úgy ahogy szoktál: a cukrot a pohárba szórod, ráengedsz annyi citromlevet, hogy ellepje, aztán jöhet a whisky, a víz, a jég, a gyümi, az esernyő. Könnyű, nyári whiskys frissítő.

Ír kávé

By deramaenrama

Hozzávalók:
4 cl ír whisky
4-8 cl kávé
barnacukor
tejszín

Az általam valaha is látott legmenőbb elkészítési mód a következő volt: A pohár száját vizzel megnedvesítették, aztán a cukorba forgatták. ezután óvatosan a pohárba került a whisky, majd egy Bunsen égő fölött forgatva melegítették a poharat, amíg a cukor ráolvadt a pohár szájára( és a whisky alkoholtartalma is csökkent valamelyest), ezután töltötték rá a kávét és a tetejére a tejszínt. Otthon még nem próbáltam, de gondolom a bunsen égő helyettesíthető akár egy jobb gyertyával, esetleg gázlánggal. Mindenesetre ez az egyik kedvenc whisky „koktélom”, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Nos, bár még rengeteg érdekes whisky-s koktél létezik a világon, egy cikkbe ennyi elég. De megígérem, hogy ha a jövőben találok érdekes új receptet, akkor mindenképpen megosztom a tisztelt olvasókkal.

Addig is, ha van kedvenc whisky alapú koktélotok, akkor ossztátok meg velünk a kommentek között itt, vagy a Facebook oldalunkon.

Sláinthe!

Forrás:
Peter Bohrmann: Nagy koktélkönyv