Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.ápr.05.
Írta: D_Tamás komment

Whisky a konyhában és az étkezőasztalon

Borsi jóvoltából már a blogon is bemutattunk Nektek whisky-vel megbolondított süteményreceptet, de most egy kicsit általánosabban fogunk a whisky és a konyha kapcsolatáról beszélni, avagy van-e helye a kedvenc párlatunknak ebben a helyiségben.

Forrás: Tory Avey

Nos, az többé-kevésbé elfogadott tény, hogy a sütemények világában használnak whisky-ket, elég csak a különböző Baileys-es szeletekre gondolnunk, ami szinte minden cukrászdában megtalálható, vagy éppen a Kukac tortára

Rengeteg receptet találunk az interneten, a népszerűbb oldalakon már külön kategóriát képeznek a whisky-vel készült sütemények, bár a legtöbb esetben nincs jobban specifikálva a felhasznált ital mint, hogy „whisky”. Ez pedig okot adhat némi félreértésre, hiszen abban egyetérthetünk, hogy ugyanaz a sütemény teljesen már arcát mutathatja némi bourbon hozzáadása után, mint ha mondjuk ugyanehhez a sütihez egy jobb fajta Islay maltot, mondjuk Ardbeg-et kevernék. Lenne meglepetés a kóstolásakor.

Egyáltalán szabad-e ezt a nemes italt főzéshez használni?

Röviden, igen. Viszont nem árt tisztában lenni az egyes tételek tulajdonságaival, amikor kiválasztjuk a megfelelő whisky-t az ételhez.

Meglepő módon a malt-ok őshazájában, Skóciában sem igazán van komoly kultúrája a whisky-s ételeknek. Jobbára ők is csak süteményekben gondolkodnak, amikor a whisky konyhai felhasználásáról van szó. Ez alól tipikus kivételt csak a skót nemzeti költőként tisztelt Burns emlékére adott vacsorákon felszolgált haggis kivétel, amit ilyenkor meglocsolnak némi single malt-al.

Talán azért alakult ez így, mert anno túlságosan nemes italnak tekintették a whisky-t, amit vétek volt főzés céljára „pazarolni”. De az is meglehet, hogy túl markánsnak tartották az ízvilágot ahhoz, hogy jól harmonizáljon az ételekkel. ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Szerencsére napjaink kísérletezőbb kedvű konyháiban már nincsenek ilyen aggályok így egyre több helyen találkozhatunk whisky-vel készült ételekkel. Ebbe a trendbe pedig a lepárlók is megteszik a magukét, hiszen a látógatói központokban található éttermekben egyre több és több ételkülönlegesség található, amik jól reprezentálják az üzem termékeit is.

Mire figyeljünk sütéskor-főzéskor, ha nem egy ehetetlen, bár nagy „érdekes” új ételt szeretnénk végeredményként a tányérunkon látni?

Ahogy arról már szó esett a single maltok szerteágazó íz és aromavilága remekül alkalmazható a konyhában, de pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy melyik ital, milyen alapanyagokkal működik jól együtt.

  • A könnyű virágosabb, gyümölcsösebb Lowland és Highland maltok jól harmonizálnak a sült tésztákkal vagy éppen a krémlevesekkel, amikhez érdekes, pikáns ízt tudnak kölcsönözni.
  • A fűszeres fiatal maltokat a kagylós, halas ételekkel és salátákkal párosíthatjuk az öntetekben, pácokba keverve.

Speyside-i pác:

Keverjük össze reszelt gyömbér és egy lime levét, fokhagymát, tört mogyorót, fűszereket és egy kevés speyside malt-ot. A csirkehúst 15 percig pácoljuk benne, majd a sütés során többször kenegessük a páclével. Az eredmény garantált.

  • Az Islay maltokat elsőként mindenki a füstöt ételekhez párosítaná, ez azonban nem feltétlenül szerencsés társítás, hiszen az aromák kiolthatják egymást. Érdekes módon az egyik általam talált recept inkább narancs és grépfruit salátához ajánl tőzeges whisky-t, némi narancslekvárral összekeverve és felmelegítve öntsük rá a salátára az öntetet. Ezt alkalomadtán mindenképpen ki fogom próbálni.
  •  A füstölt húsokhoz egyébként inkább a mézesebb single maltokat ajánlják a szakértők.

Whisky az ételek mellé:

Ez esetben szintén a fentiek az irányadóak.

  • A krémes, aromás whisky-k jól párosíthatóak a kacsa és marhahús ételekhez, valamint a libamájhoz. Fűszerekben pedig inkább az őszi ízvilághoz, mint a petrezselyem, póréhagyma, alma, mazsola.
  • A tavaszias és nyárias ételekhez, mint a halak és tengeri ételek, valamint az ezekre jellemző zöldfűszeres ízekhez inkább a könnyű, fiatal maltok párosíthatóak, azon belül is inkább a bourbonos hordóban érleltek. A sherry-s érleléskor létrejövő aromák nem igazán illenek a felsorolt ételekhez.

Végezetül:

Nos, remélem sikerült egy kis bepillantást adni számotokra a kedvenc italunk „alternatív” felhasználásának módjairól. Mi mindenkit csak biztatni tudunk, hogy kísérletezzen,találjon új módszereket, recepteket arra, hogy minél széleskörűbben élvezhessük a whisky-k ízét és aromáit.

Tipp: Egyre gyakrabban szerveződnek whisky-s vacsorák, ahol profi szakácsok és bartenderek állítják össze a menüsor és az italok párosítását. Aki teheti próbálja ki ezeket, biztos vagyok benne, hogy remek élményeket szerezhetünk egy ilyen rendezvényen.

Jó étvágyat!

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a bourbon és a scotch világa

A whisky készítés titkai: A víz

A whisky készítésről szóló sorozatunkban kitértünk már a hordókra, a malátázásra és az éghajlat szerepére is, de foglalkoztunk a kedvenc italunk ízére hatást gyakorló összetevőkkel is. Viszont kimaradt eddig az ital egyik, ha nem a legfontosabb összetevője, a víz.

Eme hiányosságunkat most pótoljuk. A cikkből megismerhetitek mindazokat a tényezőket, ami azt befolyásolják, hogy hol, milyen vizet használnak a lepárlók, és hogy ez a víz mit ad hozzá a kedvencünk karakteréhez.

abhainn_an_loch_bhig_ok.jpg

Forrás: Mick Garratt Abhainn an Loch Bhig

Azt talán nem is kell külön kiemelni, hogy mennyire fontos a víz a whisky (és minden más ital) gyártáságban. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy minden lepárló saját vízforrással kell, hogy rendelkezzen, ami egész évben egyenletes mennyiségű és minőségű vízzel látja el az üzemet. Ez pedig fontosabb, mint gondolnánk, mert jelentősége nem csak abban rejlik, hogy legyen mivel beállítani a whisky alkoholfokát.

Egy kis geológia…

Azt, hogy milyen víz áll rendelkezésre az egyes lepárlókban, az adott környék földtani elemei határozzák meg. Hiszen, minél puhább az adott kőzet, amin a víz átfolyik, annál több ásványi anyagot old magába belőle.

A Skót whisky-k sokszínűségének oka is részben a sziget talajának sokszínűségéből ered, hiszen nagyon sokféle kőzet megtalálható errefelé, kezdve a Speyside régió gránit alapzatával, melyben számos ásványi anyag megtalálható, valamint mindig kiemelkedően tiszta és lágy vizet nyerhetnek ezáltal az itteni lepárlók. De akad itt a homoköveken átszivárgó kemény víz is, mely sokkal több ásványi anyagot hordoz magával, ezáltal pedig fontos szerephez jut például a Glenmorangie jellegzetes karakterének kialakításában is. A Skye sziget vulkanikus kőzetéből eredő patakok pedig a Talisker csípős, tőzeges whisky-ének a jellegét színesítik.

Írországban a bazaltrétegeken átszivárgó kemény víz, amelyet például a Bushmills előállításához használnak, adja meg a helyi whisky-k jellegzetes ízét. De itt is akadnak olyan üzemek, melyek vízfelhasználásukhoz olyan patakokból nyerik a vizet, ami inkább homokköves rétegeken halad át, mint például a Jameson, ami a Dungourney folyóból vételez vizet.

Az észak-amerikai Kentucky-ban azonban a valaha arrafelé fodrozódó sekély tenger által maga után hagyott mészköves talaj a meghatározó. Az itteni, magas kalcium tartalmú víz nemcsak a végtermék ízéért felel, de már az erjesztés során kifejti jótékony hatását.

Kemény víz, lágy víz:

Vízkeménységnek, a vízben oldódott ásványi anyagok (kalcium és magnézium) mennyiségét nevezzük, mely befolyással van a víz minőségére és annak lehetséges felhasználási módjaira is, de befolyásolja a víz egészségügyi minőségét is. (Meg a mosógépek élet tartamát is, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.)

Áztatás ás forrázás

Az áztatás és a forrázás az első két olyan lépcsőfok a whisky készítésében, amikor a gabona vízzel találkozik, ami jól mutatja, hogy mennyire meghatározó ez a komponens, már a gyártás korai szakaszában is.

A víz kalciumtartalma az erjedési folyamatban is fontos szerepet játszik, hiszen komoly befolyással van az művelet sebességére és az itt megszülető ízre. A lágy vizek siettetik az erjedési folyamatot, növelve a cukortermelés hatékonyságát. A kemény víz a Kentucky bourbon esetében a legmeghatározóbb, mert az itt használt speciális élesztőfajtával együtt, alapvetően befolyásolják az elkészült ital ízvilágát.

Műveleti víz:

A whisky készítés során először az áztatás során adnak vizet a gabonához, legközelebb pedig a malátázott árpa leforrázásakor. Az ezekben a fázisokban használt vizet nevezik műveleti víznek.

Lepárlás és érlelés

Bár a lepárlásban az alkohol jellemzői jutnak elsődleges szerephez, mégis fontos tényező itt is a víz, mert az üstökben egy nagyon összetett kölcsönhatás alakul ki ennek a folyamatnak a során. A folyamatban az alkohol tartalma folyamatosan nő, majd a csúcspontját elérve csökkeni kezd, azaz megváltozik az alkohol-víz aránya, mely itt is befolyásolja a készülő whisky ízét. A lefőtt whisky-knek általában 30-40%-át teszik ki a víz.

A lepárlás cseppfolyósító szakaszában is szerephez jut a víz, hiszen a csőkígyót szintén ez hűti. Itt a víz hőmérséklete az, ami elsődleges fontosságú.

A párlatok alkoholfokát az úgynevezett hígítóvízzel való elegyítéssel állítják be még az érlelés megkezdése előtt az optimális értékre, melyet az egyes lepárlómesterek határoznak meg. Véleményük szerint ha erősebb ital kerül a hordókba az elnyújthatja az érlelési folyamatot. A párlat víztartalma azt is befolyásolja, hogy az érlelés során az ital milyen mennyiségű a hordóból kioldódó íz és illatanyagot tud magába olvasztani.

Palackozás

Az iparágban bevett szabvány szerint palackozáskor ion-, vagy PH semleges (magyarán kb. dessztilált) vizet használnak a kívánt alkoholfok beállítása érdekében. Ez a víz nem befolyásolja az érlelés során kialakult aromákat és ízeket, csupán kiemeli ezeket a karakterjegyeket. Ha nem ilyet használnának, akkor félő lenne, hogy a víz kalciumtartalma idővel kicsapódik az italban és fehéres üledék formájában a palack aljára rakódna.

Befejezésül 

Nos, a mai leckénk itt véget ért. Mint, ahogyan soha, most sem törekedtünk tudományos alaposságra, csak érthetőségre. De azt azért reméljük, hogy mindannyian jól szórakoztatok olvasás közben.

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A Glenfiddich család, avagy 6 whisky, egy este

Azt hiszem ilyen az, amikor nem is annyira magányos a maláta… Már ha élhetek ezzel a kissé gyemekded poénnal. Komolyabbra fordulva, a blogunkat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kaptunk a Koktélbolt által szervezett Glenfiddich kóstolóra. Az itt szerzett élményeinket az alábbiakban olvashatjátok.

koketbolt.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook profil

A blog történetében egyfajta mérföldkő volt ez a kóstoló, hiszen az első hivatalos esemény volt, amire meghívást kaptunk, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek!

Őszintén szólva, jó volt látni, hogy ezen a ködös, esős, februári estén is milyen szép számban gyűltek össze a whisky iránt érdeklődő emberek az üzletben. Voltak közöttünk kezdő és haladóbb rajongók egyaránt, de mindenkit összekötött a kíváncsiság, amit az este során bemutatott maltok iránt táplált.

Voltak kisebb-nagyobb társaságok is, de akiket „ismeretlenül” ültettek egy asztalhoz azok sem unatkoztak, hiszen, ha más nem, akkor az italok megadták a közös beszédtémát, ami hamarosan átcsapott a kedvencekkel kapcsolatos véleménycserébe, vagy éppen a hasonló rendezvényeken szerzett tapasztalatok megosztásába. A helyszín pedig igazán jó hangulatot biztosított a kötetlen párbeszédhez, hiszen körülöttünk mindenhol jobbnál jobb italok és koktélkellékek sorakoztak a falakon. Szóval, érzésem szerint mindenki „otthon” érezhette magát aki ott volt.

A kóstolás Kottra Dezső bármixer oktató tartotta, aki több, mint 50 éves tapasztalattal rendelkezik a koktélok és a whisky-k terén is. Így aztán aligha meglepő, hogy az italok bemutatása professzionális volt, de mégis volt egy könnyed hangulata az egész eseménynek. Bár a téma komoly volt, de az előadó évtizedes tapasztalata rengeteg szórakoztató és érdekes anekdotára adott lehetőséget, illetve rengeteg tippet kaphatott a hallgatóság arra nézve, hogy mit érdemes kipróbálni, meglátogatni annak, aki el szeretne mélyedni a whisky-k világában.

Az előadás elején kaptunk egy gyors betekintést a whisky történelmébe, hogy azok is képbe kerüljenek ennek a nagyszerű párlatnak az eredetével, akik éppen most kezdenek belemélyedni ebbe a világba.

Ezután pedig az est sztárjai következtek:

Glenfiddich 12 éves

A sorozat legfiatalabb darabja és alighanem a világ egyik (ha nem a) legismertebb whisky-je. Ez az az ital, amit még azok is felismernek, akik soha életükben nem próbálták ki a whisky-ket, de mivel szinte minden bolt polcán látható, így sokaknak ez jelenti a single malt-ot.

Glenfiddich 15 éves, Solera Reserve

Bár a 12 éves is finom, de valójában ezzel az itallal kezdődött meg az izgalmas tételek sora. A solera eljárás olyan kellemes és mély fűszerességgel dúsítja ezt a párlatot, amit minden rajondónak ki kell próbálnia legalább egyszer. Ez pedig nem is olyan nehéz mivel ezt még viszonylag sok bárban tartják szerteszét Budapesten.

Glenfiddich 18 éves Small Batch Reserve

Oroloso sherry és amerikai tölgy hordós érlelés. Gyümölcsök, fűszerek. Komplex és izgalmas íz és illatvilágot felvonultató párlat, ami méltán büszkélkedhet jónéhány kritikai elismeréssel és díjjal.

Glenfiddich 21 éves Gran Reserva

A tölgyhordós érlelés után sherry, aztán pedig karibi rumos hordóban fejeződik be az ital érése, amitől egy igazán különleges, többrétegű párlat jön létre, ami abszolút méltóképpen képviseli a márka exkluzív vonulatát. Ez a whisky már túllép a „napi” fogyasztás keretein (pénz ide, vagy oda), inkább csak megfelelő alkalmakkor kortyolandó.

Glenfiddich, The Original

Egy igazi különlegesség, melyben a lepárló az eredeti 1963-as kiadású whisky-jét élesztette újra. Ez a malt  tekinthető a ma single maltként hívott ital ősének, hiszen az első volt, amit ezzel a jelzővel dobtak piacra.

Monkey Shoulder

3 kitűnő speyside-i malt keveréke, amit már mi is bemutattunk nektek.

Nos, véleményem szerint ez a lista is bizonyítja azt, hogy miért volt érdemes ellátogatni az eseményre. Remek és igazán különleges malt-ok ezek, amikről hamarosan önálló cikkek is születni fognak a blogon.

Összességében remek este volt, jó italokkal, hozzáértő bemutatóval és remek társasággal. Csak biztatni tudlak benneteket, hogy a következő alkalmat ne hagyjátok ki!

Köszönjük a Kocsmablog támogatását!

A whisky készítés titkai: Az éghajlat szerepe

Azt hiszem, annak a ténynek, hogy az adott ország éghajlata befolyásolja az ott készített whisky-t, nem kell különösebb bemutatás. Viszont annak, hogy hogyan is jelenik meg a kedvenc italunkban ez a tényező, nos, talán igen. Ezért is foglalkozunk a mai cikkünkben ezzel a irányíthatatlan és igencsak lényeges faktorral.

2011_scotland_winterstorm_at_ashton_inverclyde.jpg

Forrás:By easylocum

Ha meg akarjuk ismerni az egyes whisky-k különböző ízvilágát, akkor első lépésben az összetevőket, a gyártási módszereket és az egyéb, - kézzel fogható-, tényezőket vizsgáljuk meg, de az igazán hozzáértők az adott ország földrajzi, éghajlati jellemzőit sem hagyják figyelmen kívül, hiszen ez legalább annyira meghatározza az ott készült párlatok minőségét és milyenségét, mint a többi komponens.

Több cikkünkben utaltunk már az éghajlat szerepének fontosságára, elég csak a KAVALAN-ra, visszagondolni, vagy éppen az angyalok jussára. De itt és most mindezeket összefoglalva szeretnénk tisztázni ennek a fontos és megkerülhetetlen összetevőnek a szerepét.

A meghatározó tényezők:

Alapanyag

A whisky alapanyagául különféle gabonafajták szolgálnak, mint az árpa, ami a talán a legfontosabb ahhoz, hogy a jól megszokott single malt whisky-nket kortyolgassunk. Viszont az, hogy egy adott vidéken milyen gabonafajták teremnek meg, nos, azt az éghajlat befolyásolja. Ahogyan Skóciában az árpa termesztésének kedvez a tengerparti klíma a napsütéses órák száma és a csapadékmennyiség, ugyanúgy Kentucky és Iowa éghajlata inkább a kukoricatermelés számára kedvező. Itt a nagy esőzéseknek köszönhetően a termény gyorsabban nő, így hamarabb takarítható be, mint másutt, ami tagadhatatlan versenyelőnyt jelent.

Sajnos azonban meg kell jegyeznünk azt a tényt is, hogy a globális felmelegedés is hatással van ezekre a vidékekre és az itt termő növényekre is. A hatás persze eleinte még kedvező is, hiszen egyre korábban lehet learatni a növényeket, ami több időt hagy a feldolgozó iparágnak és az újabb vetésnek, de a felmelegedéssel járó több napsütés és kevesebb eső nagyban hozzájárul a talaj felső rétegeinek kiszáradásához is, ami hosszabb távon azt eredményezi, hogy az itt vetett gabona nem tud rendesen beérni aratásig, azaz kevesebbet tartalmaz azokból az anyagokból is, ami elengedhetetlenek a lepárláshoz.

Szóval óvjuk a környezetet, vagy előbb utóbb nem lesz mit innunk!

Évjáratok:

Bár itt nincs akkora szerepük, - már a whisky szempontjából-, mint a szőlőnek a borok esetén, de az egyes évjáratok mégis befolyásolják az adott év whisky minőségét és mennyiségét is, hiszen jobb években értelemszerűen több gabonát takarítanak be, ami több whiskyt jelenthet. Illetve az adott évek napsütéses óráinak száma hatással van az árpa keményítőtartalmára is, ami pedig a párlat alkoholtartalmát határozhatja meg.

Csapadék

Arról, hogy a felhasznált víz milyen mértékben befolyásolja a kedvenc italunk minőségét, előbb-utóbb külön cikk is fog születni "A whisky készítés titkai" című sorozatunkban. Jelen esetben más nézőpontból vizsgáljuk a csapadék hatásait, mégpedig a környezetükre gyakorolt hőmérséklet befolyásolás szempontjából.

Ennek elemei már az whisky készítés relatív korai szakaszában megjelennek, hiszen az áztatás során, hidegebb környezetben az árpa lassabban szívja magába az vizet, így a malátakészítés alatt tovább kell áztatni a gabonát.

De a külső hőmérséklet döntően befolyásolja a lepárlást is, hiszen, - főképpen Skóciában-, sok lepárló „csőkígyós” hűtési rendszert használ, amikor a lepárlás végső szakaszában így alakítják át a csövekben gomolygó alkoholgőzt cseppfolyóssá a hideg víz segítségével. Itt talán mondanom sem kell mekkora jelentősége van a külső hőmérsékletnek, hiszen a meleg idő lassíthatja az egész folyamatot, amire a lepárlómesternek külön figyelemmel kell lennie.

Párolgás

Itt említendő az „Angyalok jussa” is, hiszen az érlelőházak belső hőmérséklete dönti el, mennyi víz és alkohol párolog el a hordókból. Ez pedig befolyásolja, hogy az adott ital mennyi anyagot old ki a hordó fájából, azaz milyen íz anyagok adódnak az elkészült whisky-hez.  

A levegő páratartalma ennél közvetlenebbül is hatást gyakorol az elkészült ital ízére, hiszen a magasabb páratartalom elősegíti az alkohol-levegő oxidációs folyamatokat, ami által még több virágra- és gyümölcsre emlékeztető íz kerül a poharainkba.

 

Nos, röviden így lehet összefoglalni, hogy az adott környék éghajlata hogyan jelenik meg az ott készített párlatokban, de gyanítom, hogy a meteorológusok és a többi hozzáértő még millió, kisebb-nagyobb tényezőre tudnák felhívni a figyelmet itt is, de mi végül is whisky-s blog vagyunk, szóval szerintem ennyi éppen elég.

Remélem, minden kedves olvasónk számára tudunk újat, érdekeset nyújtani! Ha kérdésetek merült fel, vagy téma javaslatotok támadt ne tartsátok magatokban, mind a blogon, mind pedig a facebook oldalunkon jelezhetitek felénk. Mi pedig megpróbálunk minden kérdésnek utána járni.

Sláinthe!

 

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A whisky készítés titkai: Ízek és aromák

A whisky készítés témáját boncolgató sorozatunk mai részében megpróbáljuk körüljárni a kedvenc italunkban felfedezhető megannyi különböző íz és illat „odakerülésének” kérdését, hiszen egészen biztosan állíthatjuk, hogy a maltok ízorgiája nem egy, hanem számos tényező összjátékának eredménye.

izek2.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Nos, sajnos nem mondhatom el magamról, hogy a whisky világ termékeinek nagyobb részét megkóstoltam már (ehhez azt hiszem, egy egész, - erre szánt -, élet kellene), de a magam szerény tapasztalatával is kijelenthetem, hogy nincs olyan whisky, amiben csak egy-két íz összetevőt találnánk. Még a legdurvábban tőzegelt Islay single malt-ok keserű, füstös ízében is felfedezhetőek más, a lepárlóra és az italra jellemző aromák.

De akkor sem találunk eltérést ettől a komplexitástól, ha a single malt-blended vonalon vetjük össze az italokat, hiszen a keverékekben ugyanúgy több ízt különíthetünk el, mint a single maltokban.

Arra a kérdésre, hogy miért van ez így, szinte mindenki más választ ad. Van, aki szerint a hordó a felelős, van, aki szerint a gabona, vagy éppen a lepárlási eljárás. A jó hír az, hogy mindenkinek igaza van és mindenki téved. Igazunk van, mert a felsorolt tényezők (sok egyéb mellett), mind részt vesznek az ital ízeinek és aromáinak kialakításában és tévednek azért, mert úgy gondolják csak egy faktor játszik szerepet.

Remélem, azzal senkinek nem mondok újat, hogy a whisky kóstolás igazi élményéért nem egy érzékszervünk felelős. Ez az ital az összes érzékszervünkre hat, hiszen a párlat színe éppen úgy fontos, mint az, amikor a pohárba töltött ital buggyanását halljuk, vagy éppen jelenleg tárgyalt illatok és ízek. Az utóbbiak kialakulásáért az alábbiak tehetőek „felelőssé”:

Gabona

A whisky készítéséhez használt gabonák mind-mind más jellegzetességet hordoznak, de még egy adott fajtán belül is lehetnek más-más ízek a típustól függően. Az árpa lehet mogyorós, a rozs mentás, vagy éppen fűszeres, a búza csípős, a kukorica pedig akár tejszínes is.

Ízek és aromák: fű, füves édesség, magvak, bölényfű

Kőzet és víz

A hegyeken, köveken, kőzetrétegeken átfolyó patakok, melyeket utóbb a gyártás során felhasználnak szintén fontos elemeket tartalmaz. Ezért is használ minden lepárló „saját” vízforrást, ami egyenletesen, ugyanolyan minőségű és ízű vízzel látja el. (A hozzáértők szerint, ha vízzel hígítanánk a malt-unkat, akkor azt ugyanazzal a forrásvízzel kellene megtenni, amiből készült, hisz így maradna teljes az élmény, de ez gyakorlatilag lehetetlen sajnos.)

Viszont azt, úgy gondolom, könnyű belátni, hogy a víz kérdése mennyire fontos a végleges termék szempontjából.

Ízek és aromák: mész, vas, lágyság, föld, passiógyümölcs

Tőzeg

A kedvenc alkotóelemem. Az előzőekben említett víz is felvehet tőzeges jegyeket, amikor a mocsarakon átfolyik, de a tőzegességért elsősorban a maláta szárítása során felhasznált tőzegtéglák füstje a felelős.

Ízek és aromák: füst, korom, gyógyszeresség, kátrány, égetett fű

Hanga és más virágos növények

A mézes, virágos aromák részben akkor alakulnak ki, amikor a víz (akár még esőként), a növényekkel borított hegyoldalakon lefolyik, másrészt viszont az erjesztési folyamat során is kialakulhatnak ezek az jegyek.

Ízek és aromák: ibolya, hanga, méz, páfrány

Erjesztés  

Bár a whisky nem tartalmaz gyümölcsöket, az erjesztés során mégis kialakulhatnak gyümölcsös jellegek az italban.

Ízek és aromák: eper, narancs, lime, körte, alma

Tölgyfa és a hordó

A hordók szerepének egy egész cikket szántunk, ami jól mutatja mennyire fontos ez a tényező a kedvenc párlatunk ízének, állagának kialakítása szempontjából. Ettől függetlenül innen sem maradhat ki, hiszen valóban fontos szerepe van az ebben a kérdésben.

Ízek és aromák: alma, mazsola, eper, vanília, barack, kókusz, szőlő

Szél és tenger

Amikor a tengerparton a szél feltámad, párával telíti a levegőt, ami a tengeri aromákat és a víz közelében lévő mocsarak aromáit is elegyítheti. Ez pedig befolyással van az itt készített whisky ízére is.

Ízek és aromák: só, homok, alga, tengervíz

 

Véleményem szerint ez a kis felsorolás, ami korántsem teljes, sem az ízek terén, sem pedig az ízekre ható összetevők terén, jól mutatja, hogy tényleg mennyire összetett ez az ital. A fentiek mellett biztosan lehet még számtalan hatást felsorolni, de a legfőbbek talán ezek.

Remélem minden kedves olvasónk számára tudtunk érdekességet mutatni és talán a whisky-k élvezetéhez is hozzájárulhattunk ezzel, hiszen mindig szórakoztató új ízeket felfedeznünk a kortyolgatás közben, az pedig még érdekesebbé teheti ezt a játékot, ha azt is tudjuk, hogy az az íz honnan került az italban, majd pedig a poharunkba.

Sláinthe!

 

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A whisky készítés titkai: A malátázás

Nos, elismerem, kissé összevissza sorrendben haladunk a whisky készítés titkai sorozatunkkal, de mi már csak ilyen izgága srácok vagyunk. Azért remélem ettől még ugyanolyan élvezetesnek és érdekesnek találjátok majd ezt a cikkünket is.

Figyelem! Most egy, -a szokásostól eltérő- némileg szárazabb anyag következik, biológusok, kémikusok, whisky fanatikusok előnyben!

laphroaig_distillery_islay_geograph_org_uk_550662.jpg

Forrás: Ross 

A malátázás, a whisky gyártásának első lépése. Ekkor alakul át az árpa annak a nemes nedűnek az alapanyagává, amit mindannyian annyira szeretünk. Hogy mennyire fontos ennek a folyamatnak a tökéletes végrehajtása? Hát, ezt talán jól mutatja az a tény, hogy a malátázott árpa előállításának a költsége a gyártás teljes költségének a kétharmadát teszi ki. Szóval itt hibának már csak ezért sincs helye.

Miért is van szükség erre az eljárásra? Legfőképpen azért, mert ennek az eljárásnak a során szabadítják fel az árpa keményítőtartalmát, amiből később cukor, majd pedig cefre lesz.. A folyamat a következő lépésekből áll: áztatás, csíráztatás, szárítás.

Áztatás

Ez úgynevezett „áztatódézsákban” történik, 2-3 adag víz felhasználásával. Az egyes áztatási szakaszok között oxigént fújnak a dézsába ezzel is növelve a magok azon képességét, hogy még több vizet tudjanak magukba szívni. (Bevallom, ezt én sem értem teljesen, de hiszek a szakirodalomnak.)

Érdekes még, hogy ehhez a folyamathoz minden lepárló csak és kizárólag a saját forrásának a vízét hajlandó használni. Ezért alkalmanként felmerül a kérdés, hogy ez, - a néha igen tőzeges- víz mennyiben befolyásolja az elkészült ital ízét, de erre vonatkozó tapasztalatokkal nem igazán rendelkezünk, hiszen, ahogyan az már említettem, minden lepárló a saját forrásvízét használja.

Csíráztatás

A csíráztatás 5-9 napig tart, függően a környezeti hőmérséklettől. A dézsákból kiemelt magvakat szétterítik a „malátázószérűn” és nekilátnak az árpa forgatásának. Itt nagyon fontos a magok hőmérséklete, ezt folyamatosan figyelik az árpában elhelyezett hőmérőkkel, hiszen még a napközbeni hőmérséklet ingadozás is hatással lehet a csíráztatási folyamatra. Ha a hőmérők túl magas hőfokot mutatnak, akkor kezdődik a maláta forgatása, aminek segítségével elvezetődik a felgyülemlett hő és elkerülhető a szemek összetapadását.

Ezt egyrészt egy borona szerű eszközzel végzik, amivel hatékonyan tudják szellőztetni a maláta felső rétegeit, másrészt egy egyszerű lapáttal, amivel az alsóbb rétegekhez tudnak hozzáférni. Ha szükséges a forgatást naponta többször is végre kell hajtani. (Ez egyébként annyira kemény munka tud lenni, hogy némely whisky gyártók külön is megemlékeztek a munkások erőfeszítéseiről!)

A szérűk hagyományosan kőpadlós helyiségek voltak, de napjainkban már inkább a betonpadló a jellemzőbb.

Mi történik itt?

A magban felszabaduló növekedési hormonok beindítják a sejtfalak lebontásában részt vevő enzimek kialakulását és felszabadítását, így hozzájárulnak a keményítő előkerüléséhez, ami a csíra táplálására szolgál.

A diasztázoknak nevezett enzimek közül az alfa-amiláz és az árpában amúgy is jelen lévő béta-amiláz játsszák a legfontosabb szerepet. Ezek alakítják át az eddig felszabadult keményítőket erjedésre alkalmas cukorrá.

Szárítás

Amikor a kialakult csíra eléri a mag hosszának háromnegyedét, a szárítással leállítják a folyamatot. Ha tovább engednék a csírázást, akkor a mag elkezdené felélni a keményítőt, ami negatívan befolyásolná a párlat alkoholtartalmát. Ekkor a gabonát még „zöld malátának” nevezik. (emlékezzük meg itt az Ír whisky gyártásáról) Ezt terítik szét a lyukacsos felületű szárító szérűn, ahol az alatta lévő kemencéből felszálló hő segítségével megszárítják a malátát.

Itt a maláta gabonára emlékeztető keményítős ízei édesebbé válnak, mivel kiválik a magvakban található cukor.

Tőzegelés

A kedvenc füstös italaink is ezen eljárás során nyerik el a kesernyés, gyógyszeres, faszenes ízüket. Ilyenkor egyszerűen annyi történik, hogy a szárítás során tőzegtéglákat használnak a kemence fűtésére, ami által a füstben szálló fenol részecskék megtapadnak a magvakon. Más esetben többnyire egyszerű kokszot használnak.   

Érdekesség:

Doig-kürtő

Charles Chree Doig tervezte meg elsőként azt a pagoda tetős kürtőt a szárító szérű fölé, ami valóban erőteljesebb levegőáramlást tesz lehetővé, ami által a szárítás hatékonysága nő, az erre szánt idő pedig csökkenhet. Az építész 1889-ban készítette el az első ilyen kürtőt a Dailuaine lepárlónak. Az újítás annyira bevált, hogy Doig gyakorlatilag az összes Speyside-i lepárlótól megbízást kapott a tető áttervezésére.

 

Röviden ennyit a malátázás folyamatáról. Mint máskor, most sem törekedtünk tudomány alaposságra, de azért reméljük eléggé informatívak voltak ahhoz, hogy a kíváncsiságotokat kielégítsük. De ha nem, akkor azt reméljük, hogy legalább jól szórakoztatok olvasás közben.

Sláinthe!

 

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A whisky készítés titkai: A hordó

Ebben a sorozatban a kedvenc italunk készítésének folyamatába fogunk részről-részre bepillantani, hiszen egy igazi rajongó nem csak a kedvenc márkáját ismeri, hanem azt is, hogy hogyan készül az az ital.

Mint ahogyan hazánkban is mindenki tud pálinkát is főzni az idevágó legendáriumok szerint…

auchentoshan04.jpg

Forrás: Wikimedia Commons

Az első részben a whisky ízéhez maghatározó módon hozzájáruló hordót vesszük górcső alá, amivel egyben olvasónk Benkóczi Péter kérésének is megpróbálunk megfelelni. Mert mi ilyen kedves srácok vagyunk!

De lássuk is, milyen a jó, de legalább is alkalmas hordó, a whisky érleléséhez?

Az első, és legfontosabb összetevő, nem meglepő módon a fa, amiből a hordó készül.

A whisky-k címkéjén feltüntetett időtartam (10, 18, stb…) mutatja meg nekünk, hogy az adott ital mennyi ideig érlelődött a hordókban, mielőtt palackozásra került. Ezek alatt az évek alatt a whisky a korábban megszerzett illatok, ízek mellett a fa aromáit is kioldja, magába szívja. Ezért fontos, hogy a fa a megfelelő, vagyis az elvárt kiegészítő ízeket adja az italhoz.

A párlat érlelése szempontjából a legjobbak a 100 éves fából készült hordók, amik felkutatására az üzemek külön szakembereket (adott esetben erdészeket, biológusokat) alkalmaznak. Már ez a tény is jól mutatja, hogy milyen fontos összetevőről beszélünk, amikor a fát vizsgáljuk.

A sherry hordó

Mivel a brit és spanyol sherry forgalmazók legendásan jó kapcsolatokat ápoltak egymással évszázadokon át, sokáig nem volt probléma a Nagy Britanniába szállított és ott eladott sherry hordóinak újrafelhasználása a ködös skót tájakon.

Többnyire ezek a száraz Oroloso sherry hordói voltak, de kisebb számban előfordult a PX, azaz a Pedro Ximenez édes sherry-s hordóinak újrafelhasználása is. Ezeket a mai napig használják ugyanúgy, ahogy a kezdetekkor is.

A probléma a sherry fogyasztás visszaesésekor következett, amikor a lepárlóüzemeknek lépniük kellett, hogy elegendő hordó álljon a rendelkezésükre.

A Macallan például úgy próbálta meg megoldani a kérdést, hogy a spanyol üzemekkel közvetlen kapcsolatba lépve, saját hordókat gyártatott, amiket aztán ő adott kölcsön a sherry csapszékeknek. Ezzel néhány évre megoldva az ellátási problémát.

A hordóhiány elkerülésére kitalált trükkök azonban csak ideig-óráig jelentettek megoldást, így a cégek elkezdtek új területeket, módszereket felkutatni, amivel hosszú távon orvosolhatják a gondjaikat. Ekkor jutottak többen is arra a meglepő megállapításra, hogy a sherry aromája jóval kevésbé meghatározó, mint magáé a fáé. Fene gondolta volna – sóhajtották akkoriban a lepárló mesterek.

Az európai tölgy

A tölgy, mint fa faj a kontinens nagyobb részén megtalálható, de az egyes lepárlók általában csak konkrét alfajokat használnak a hordókhoz. Mint például a kocsányos tölgy, ami északnyugat Spanyolországban található. Ebből a fából kitermelnek az építő és a bútor ipar számára is, de a legnagyobb felvásárlók a whisky gyártók.

Ez a fajta fa mogyorós, almás, barackos és szerecsendiós ízeket kölcsönöz a whisky-nek. Természetesen a vanilin mellett, ami minden tölgy jellemzője.

Az amerikai tölgy

Az itteni alfaj, amit például a Glenmorangie is használ, a fehér tölgy, ami az Ozark vidéken honos. Az itt található faanyagból kézműves munkával készülnek a hordók, amikben első lépésként, többnyire bourbon whisky készül, ami még jobban ráerősít a tölgy egyébként is vaníliás aromáira, így az ezután érlelt single malt-ban igazán dominánssá válhat ez a jegy.

Bourbon hordó

A bourbon whiskey-t minden esetben friss, még nem használt tölgyfa hordókban érlelik, általában 4 évig, ami után a még fiatalnak számító hordók készen állnak, hogy skót whisky érlelődjön bennük.

A Glenmorangie számára szállított bourbonos hordókban elsőként egy évjáratnyi Jack Daniel’s készül. Véleményem szerint ez lehet az egyik döntő érv a máig csak a sherry-s hordókat használó lepárlókkal szemben, hiszen, ha az ex-bourbon hordókban olyan remek whisky-t lehet érlelni, mint a Glenmorangie 10 yo, akkor butaság csak a tradíciók kedvéért ignorálni ezt a hordó típust. (Igen, elfogult vagyok a Glenmorangie-vel szemben.)

Hogy készül a hordó?

Első lépésként megkeresik az ideális fákat, amik 1 m átmérőjű, 6-7,5 méter magas tölgyfák. A fákat használható hosszúságúra fűrészelik, majd a fűrészmalomban először 4 egyenlő részre vágják hosszában. Ezekből a szeletekből készülnek később a dongák alapanyagául szolgáló deszkák.

Bognárok

Azaz hordó készítők napjainkban is a tradicionális eljárással készítik a hordókat. A legyalult deszkákat hézag nélkül illesztik egymáshoz mindenféle ragasztóanyag nélkül. A hordó egyben maradásáért az abroncsok felelnek, amiket szintén ragasztás, vagy csavarok, szögek nélkül rögzítenek a hordón. Így az ital biztosan nem kaphat semmiféle oda nem illő ízt ezektől a kiegészítőktöl.

A hordók alját néha befestik, logózzák de ez sem általános eljárás, hiszen csak a festetlen fa tud lélegezni, ami az érlelés során fontos lehet.

Kiégetés

A bognárok a faanyag meghajításához használják a melegítést, de alighanem innen ered a bourbon-os hordók készítése során alkalmazott kiégetés is. Ennek három fokozata ismert: az enyhén és közepesen kiégetett és az úgynevezett aligátor hordók, amikor a kiégetett fa, az aligátor bőrére hasonlít az eljárás után. Magyarán, ekkor kvázi rommá égetik a hordó belsejét.

A hordó használata

Első, második töltés

Első töltésűnek, vagy nyersnek azt a hordót nevezzük, melyben először érlelődik whisky. Ez lehet már használt sherry-s vagy bourbon-ös hordó, de éppen lehet vadonatúj hordó is.

Egyes lepárlómesterek az első töltés során egyfajta „be nem járatott berendezésként” tekintenek a sherry-s hordóra. Szerintük ilyenkor még túl erős lesz a sherry íze az elkészült italban, így inkább a második töltést tekintik alkalmasnak, mert itt már kiegyensúlyozottabb italok születnek.

Második töltés, tehát az adott hordó, második használata whisky érlelésére.

Harmadik töltés általában nincs, ilyenkorra a hordók többnyire már alkalmatlanok a feladatukra.

Miért nem használunk pálinkás hordót utóérleléshez sem? Ezt a némileg naiv kérdést tettük fel a Whisky show-n az Agárdi pálinkaház standján, miközben az új maltjukról beszélgettünk. A választ magunk is kitalálhattuk volna. Egyszerűen arról van szó, hogy a pálinka, a whisky-hez hasonlóan egyszerűen tönkreteszi a hordót érés közben. A magas alkoholtartalom olyan mértékben roncsolja azt, hogy értelmetlen lenne újrafelhasználni.

Rejuvenated, azaz megfiatalított/felújított hordók

Bizonyos esetekben lehetőség van a hordók felújítására is. Ilyenkor a hordók elhasználódott belsejét kimaratják és a hordót újrafüstölik. Ezután a hordó újnak tekinthető, hiszen a fa elérhetővé tett, mélyebb rétegeiben még rendelkezésre állnak azok az aromák, melyek általában csak az új hordót jellemzik.

Hordó méretek

Ez nehéz kérdés, hiszen erre nincs kőbe vésett standard. Alapvetően 3 típust szoktak említeni, de a használt hordó métert mindig az adott lepárló döntése.

Az általánosan használt hordók:
Butt – 500 liter
Hogshead – 250 liter
Barrel – 200 liter

Nos, röviden ennyit a hordókról. Természetesen ez is olyan téma, amiről cikkek százait lehetne írni, de bevezetésnek talán ennyi elég lesz. Hisz nem célunk, hogy bognárokat, vagy hordó kereskedőket képezzünk a blog oldalain. Ahhoz azért, - úgy gondolom-, elég, hogy egy kis betekintést kapjuk a whisky gyártásának ezen szegmensébe.

Sláinthe!

Források:
https://www.whisky.com/information/knowledge/production/background-knowledge/types-of-whisky-casks.html
http://whiskyforeveryone.blogspot.hu/2009/05/explain-about-whisky-cask-types-and.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

Whisky-vel kapcsolatos fogalmak/kifejezések II. felvonás

Ahogyan azt a rovat indító cikkében megígértem, most folytatjuk a kedvenc italunkhoz kapcsolódó fogalmak bemutatását, tisztázását.

whiskies_jo.jpg

Forrás: TCY (Own work)

Bár a mostani válogatásban lesznek olyan kifejezések, amik a többség számára világosak, azért remélem lesz olyan is, ami a tájékozottabb rajongóknak is újdonság. Az alapokat pedig, - tapasztalatom szerint-, soha nem árt átismételni.

Kezdjünk is rögtön bele.

Elsőként egy olyan kérdéskörrel foglalkoznék, amivel minden whisky-t szerető ember újra és újra találkozik a baráti társaságában. Igen, az a bizonyos "e betűs" téma, azaz:

Whisky vagy whiskey: Ha kaptam volna 500 forintot minden alkalommal, amikor nekem szegezték ezt a kérdést, akkor most egy roppant jómódú ember lennék. Nos,a magam részéről úgy látom, hogy legfőbb gondot az okozza, hogy alapvetően ugyanarról az italról beszélünk, így a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy miért írják különböző módon.

A legegyszerűbben talán a földrajzi különbséget kiemelve magyarázhatjuk meg a két írásmód közötti különbséget, hiszen míg Skóciában és Japánban és Kanadában a „whisky” a hivatalos megnevezés, addig Írországban és az Egyesült Államokban a „whiskey” az elfogadott.

A gyártási különbségekbe és a többi finomságba, - azt hiszem-, itt nem érdemes belemenni.

Rye whisky: Röviden, rozswhisky. Ezen belül két fő csoportot különböztethetünk meg, az amerikai és a kanadai rozswhiskyt. Az USA-ban gyártott párlatnak legalább 51% rozst tartalmazó cefréből kell készülnie, amit vadonatúj, kiégetett tölgyfahordóban tárolnak, maximum 62,5% alkoholtartalommal. Kanadában már zavarosabb a helyzet, mert az ottani szabályozás szerint akkor is használhatják a rye whisky megnevezést az itt készült italokra, ha azok csak minimális mennyiségű rozst tartalmaznak. Az egyetlen feltétel, hogy az italnak idézem: „rendelkezik azzal az aromával, ízzel és jelleggel, amit általában a kanadai whiskynek tulajdonítanak”. Nos, ezen elv mentén szerintem békési barackpálinkát is forgalmazhatnánk ”Canadian rye whisky” felirattal, amennyi magyar él ott…

Corn whisky: A rozshoz hasonlóan itt is van ökölszabály, így kukoricawhiskey-nek azt a párlatot nevezhetjük, amelynek a cefréje legalább 80% kukoricát tartalmaz. Többnyire ezeket a párlatokat nem érlelik túl sokáig lepárlás után, sőt ez az eljárás teljesen elhagyató. A köznyelben „Moonshine” whiskey-nek nevezett italok többnyire szintén kukorica párlatok. Nevezik még „corn liquor-nak, vagy nemes egyszerűséggel „white lightning-nak”, azaz fehér villámnak is.

Grain whisky: Gabona whiskey-k. ezeket búzából, kukoricából és egyéb malátázatlan gabonafélékből készítik, úgynevezett „folyamatos lepárlás” alkalmazásával. Többnyire a blended whisky-k egyik összetevője.

Organic whiskey: Ez a kategória csak azért tudott megszületni, mert a világ whisky termelését sem kerülték ez a különféle divathullámok. Az „organic” felirattal ellátott párlatok olyan gabonából készülnek, amelyek termesztéséhez semmiféle műtrágyát, vagy növényvédő szert nem használtak.

Straight whisky: Legfőképpen az amerikai whiskey-knél használt megjelölés, amit akkor kaphat meg egy ital, ha legalább 2 évig érlelték és minden összetevője ugyanabban az államban készült.

Balance: Egyensúly. Az ízek, az illatok és a különböző aromák együttes megjelenése. A tökéletes egyensúly egy whisky-ben természetesen abszolút szubjektív dolog, amit csak akkor ismer meg valaki, ha személyesen megkóstolja az italt, de néha azért a mi érzékelésünk egybecsenghet a készítőkével. Mint, ahogyan az én esetemben a Laphroaig Select kapcsán.

Cask Finish: Ezt a kifejezést általában nem önmagában látjuk, hanem összekapcsolva egy másik szóval, pl.: sherry cask finish, vagy sauternes cack finnish. A szó arra a hordóra utal, amiben az érlelést befejezték az adott lepárlóban. Eddigre az ital már több más hordót is megjárhat, de mindenképpen ez az a hordó, ami után a whisky már palackozásra kerül.

Single Barrell (single cask): Egyfajta prémium kategória a whisky-k között, olyan párlatokat jelent, amiket egyetlen hordóban érleltek (bár ez alól akadnak kivételek). A palackon általában feltüntetésre kerül a hordó száma és gyakran az érlelés kezdete és vége is. Itthon ilyen whisky például a Békési Single Barrell.

Slainthe Mhath: Egészségedre! Csak éppen gaelic-ül.

Nos, a mai leckénknek is a végére értünk, remélem hasznosnak találtátok. Terveim szerint lesz még folytatás. Ha pedig eljuttatjátok hozzánk, hogy milyen kifejezésekkel foglalkozzunk, akkor igazán testreszabott lesz, szóval, hajrá!

 

Sláinthe!

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_barrel_whiskey
https://www.masterofmalt.com/whisky-glossary/#b

 

Egy kis whisky történelem...

Bár az érdeklődők sok helyen utána nézhetnek a kedvenc italunk „őstörténetének”, de tematikus blogként mi sem hagyhatjuk ki ezt a témát. Ki tudja, talán még valami újat is tudunk mondani…

castle_on_the_hill_nagy.jpg

By Macieklew

A kezdetek:

A lepárlás tudománya, mint ahogyan az olcsó tornacipő is, Kínából ered. Az időszámításunk előtti 9. században már elkezdtek lepárlási technikákkal parfümöket előállítani. Csak ekkor még nem hamisítási céllal. De szerencsére a kínai vegyészek arra is hamar rájöttek, hogy ezen a módon nem csak illatos „vizeket”, hanem valami érdekesebbet is lehet csinálni, így a történelmi források szerint arra is vannak bizonyítékok, hogy rizsből készítettek tömény italokat is.

Tőlük aztán a kereskedők vitték tovább a Mediterrániumba a az előállított párlatokat éppen úgy, mint az előállítás mikéntjét, hogyanját. Később innen vitték magukkal misszionáriusok Írországba.

Hát igen, akkoriban internet híján maradt a talpas módszer az ismeretek és üzenetek továbbítására. Még mailer-daemon is volt… Csak úgy hívták, hogy útonálló!

Nos, az ír törzsek szerencsére nem vágták le gondolkodás nélkül az összes misszionáriust, így a lepárlás tudománya hamarosan elterjedt a „környéken”. (Megjegyzem ha az íreket kérdezzük, akkor ők azt válaszolják, hogy a szeszfőzés az ő találmányuk, vagy legfeljebb Szent Patrik-é, de ezt ne higgyük el.)

Nos, akárhogyan is, de az biztos, hogy 1170-ben már ismerték a környéken az alkohollepárlás művészetét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az első alkoholmérgezésben meghalt híresség esetét 1405-ből ismerjük. A Clonmacnoise-i évkönyv emeli ki, hogy Richard Macgrannal törzsfőnök, olyan sok aqua vitae-t ivott, hogy belehalt. Mondjuk szerintem még mindig jobb így átköltözni a másvilágra, mint kard által, de ez azt hiszem ízlés dolga.

Aqua vitae: Az élet vize latin nyelven. A középkorban így nevezték a gyógyszerészeti céllal előállított, elsősorban alkoholos párlatokat, majd később az összes égetett szeszt. A skót Usige Beatha és az ír Usice Beatha Eireannach gyakorlatilag ennek a latin kifejezés tükörfordítása a helyi gael dialektusra.

1494-ben keletkezett az első Skóciából származó írásos bizonyíték a maláta whisky készítésére. Az ekkor keltezett királyi pénzügyi jegyzék tanulsága szerint egy John Cor nevű szerzetes számára kiutaltak 8 hordó malátát aqua vitae előállítására. Ebből is látszik, hogy az unalom a Skót kolostorokat sem kerülte el, bár itt a barátok sajt készítése helyett whisky-t kezdet főzni… Áldassék a nevük.

A XIV. században már meglehetősen elterjednek a lepárlóüzemek, mind Skóciában, mind pedig Írországban. 1527-ben már könyvben is megjelenik az aqua vitae készítésének módja. (Hieronymus Braunschweig német vegyész könyvének angol nyelvű fordításában.) Sőt 1579-ben az első törvény is megjelenik a lepárlással kapcsolatban. Nos igen, a kormányok már akkoriban sem fértek a bőrükbe.

Az állami kotnyeleskedés, mint az adó kivetése a whisky készítőkre és kereskedőkre, indukálja a több, mint 100 évig tartó „whisky háború” kitörését a Brit szigeteken, de az Egyesült államok sem döntött jól, amikor adót vetett ki a whisky-kre, a felzúdulás itt is zavargásokhoz vezetett. Na ja... A napi betevő whisky-vel, még a kormányzat sem szórakozhat!

A helyzet végérvényesen csak 1823-ban rendeződött, amikor egy skót főnemes, bizonyos Gordon herceg meggyőzi IV. Györgyöt, hogy mindenki jobban jár, ha mérséklik az adókat és hivatalos engedélyhez köti a lepárlók üzemeltetését. Ezek után már csak egy szűk évet kellett várni a Glenlivet lepárló megalakulására, aki az első volt, aki hivatalos engedéllyel űzte a tevékenységet és azon kevesek egyike, aki a mai napig is létezik.

A lepárló üzemek fejlődése innentől szinte töretlen, főleg miután 1830 környékén Aeneas Coffey megalkotja a Patent (vagy Coffey) lepárló berendezést, mellyel lehetővé válik a whisky-k nagyüzemi előállítása.

A technikai fejlődés mellett a szerencse is a whisky lepárlók mellé áll, mivel 1860-ban a francia szőlőültetvényeket pusztítja betegség, aztán a porosz háború veti vissza a brandy és konyak kereskedelmet, így a whisky újabb és újabb piacokon tud elterjedni.

Az 1900-as években igazán már csak az alkoholtilalom tud negatív hatást gyakorolni a lepárlókra. Írországban szinte megsemmisíti az üzemeket az amerikai piac kiesése, de végül ők is megússzák a dolgot.

Napjainkban pedig elmondható, hogy a whisky-k és whiskey-k népszerűsége csak növekszik, a single malt-ok épp meghódítják a világot de a blended-ek népszerűsége is töretlen. Egyre-másra jelennek meg az új párlatok, az üzemeknek pedig az új termékek mellett arra is van idejük, hogy a rég elfelejtett lepárlókban készült whisky-ket megpróbálják rekonstruálni.

Hazánkban 2014-ben debütált az első magyar whisky a Békési Single Barrel, de hamarosan megismerkedhetünk egy újabb hazai whisky-vel is az Agárdi Pálinkafőzde jóvoltából.

További érdekességek:

Whisky receptre

A szesztilalom idején, az Egyesült Államokban egy single malt whisky-hez legálisan hozzá lehetett jutni, ugyanis orvosi rendelvényre vásárolható volt Laphroaig. Az erősen füstös, jódos illata miatt kvázi gyógyszernek tekintették. Azt hiszem, ezt most is bevezethetnénk… a TB támogatott whisky gondolata nem hangzik olyan rosszul.

A whisky, mint pénz

A II. világháborúban az Egyesült Királyság nem csak pénzzel, hanem whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy egy palack whisky mennyi lőszert ért…

 

Nos, röviden és kivonatosan ennyi lenne a whisky történelme. Teljességre most sem törekedtünk, lévén, hogy ez nem egy történelmi blog, de ettől függetlenül szívesen vesszük bárki hozzáfűzni valóját/kiegészítését akár itt a blogon, akár a Facebook kommentek között.

Sláinthe!

Források:
http://hvg.hu/shake/20100404_whisky_tortenet_gyogyhatas
https://hu.wikipedia.org/wiki/Whisky
https://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

 

Milyen a jó whisky-s pohár?

Avagy, miből igyunk, ha jót (jól) akarunk inni?

Avagy, miből igyunk, ha jót (jól) akarunk inni?

 

whisky-d-glass.jpg

Forrás: Itt-ott...

Még a hadseregben eltöltött rövid, ámde igen szórakoztató, pályafutásom alatt égett az agyamba a következő, tipikus katonai szólás:

Kimenő alatt inni csak mértékkel és tartózkodással szabad! Tehát mérték a vödör, tartózkodás pedig az asztal alatt!

Nos, a jó whisky-k kóstolását, kortyolgatását, remélem nem ezen szabály mentén képzeli el senki, mert bár valóban alkalmasok ezek az italok arra is, hogy „irgalmatlanul” berúgjon tőlük valaki, de alapvetően nem ez a céljuk. Bár az tény, hogy bőven találhatunk olyan, Ádám barátom által „bálásnak” nevezett párlatokat, amik tökéletesek lehetnek erre a szerepre is.

De akár olcsóbb, akár drágább italt választunk is és akármilyen céllal is kezdjük meg az alkoholbevitelt, érdemes figyelmet fordítani arra, hogy mindezt stílusosan, azzal a fajta hanyag eleganciával tehessük, mint amivel James Bond rendeli a második vodka-martinit, rázva, nem keverve. Egyébként azt tudtátok, hogy Fleming eredeti regényeiben Bond általában whisky-t ivott és nem ilyen pancsolt löttyöt? Bizony.

Az eredeti témához visszatérve, a stílusos kóstolás, iszogatás elengedhetetlen kelléke az italnak megfelelő pohár is. Hogy ennek nem csak esztétikai jelentősége van, azt az alábbi néhány pontban szeretném megvilágítani számotokra:

A pohár színe, vastagsága:

Az átlátszó, megfelelő vastagságú poharak nem torzítják az ital eredeti színét, nem befolyásolják az ital „átláthatóságát". Ellenben alkalmasak az ital olajosságának látványos vizsgálatára, hiszen elég csak a pohár falán megforgatni az italt és a visszacsorgó kis „patakok” egyértelműen kirajzolják az eredményt. Whisky-k esetében ezt a rajzolatot nevezzük „katedrálisnak”.

A pohár szája:

Minél jellemzőbb egy ital illata, annál fontosabb, hogy ezek az aromák ne illanjanak el túl gyorsan, túl korán kitöltés után, erre pedig a szűkülő szájú poharak a legalkalmasabbak, mint például a jó pálinkás, konyakos poharak.

A pohár űrtartalma, mérete:

Lehet ugyan whisky-t inni vizespohárból is, ha csak a mennyiség mérvadó, de mint minden párlat esetében itt is inkább a kisebb 1-2 decis poharak a javasoltak. A fél decis „pálinkás”, avagy stampedlis pohár csak végszükség esetén.

A jég:

Ha a whisky-nket jéggel fogyasztjuk, akkor bizony jobb, ha a vastagabb falú pohárra szavazunk, hiszen egyrészt nem fagy le a kezünk a poharat tartva, másrészt pedig a vastagabb falnak közsönhetően jobban szigetel, így lassítja a jég olvadását. Azaz tovább kortyolgathatjuk a hűtött italt és a végére sem vizezett whiskyt iszunk.

Ezek után milyen is a megfelelő pohár?

Blended whisky

Blended whisky-k esetében ez egy maximum két decis, zömök, üveg, vagy kristálypohár többnyire vastagabb, egyenes falú kivitelben vagy enyhék kifelé szélesedően, de valójában rengetegféle verziója létezik, csak arra érdemes figyelni, hogy ne keverjük össze a két decis vizespohárral. Inni abból is lehet ugyan, de miért ne adjuk meg a módját?

blended_ok.jpg

By Guinnog (Own work)

Single malt whisky

A single maltok kapcsán könnyebb dolgunk van, itt ugyanis létezik hivatalos ezekhez az italokhoz hitelesített, hivatalos pohár a Glencairn glass. Az alábbi képen egy remek Jura Superstition körében látható:

jura_superstition_whisky.jpg

By JIP (Own work)

Ahogyan a képen is látszik ez egy felfelé szűkülő szájú, elegáns kehely, ami inkább a konyakos poharakkal rokon, mint az általánosan ismert whisky-s poharakkal. A tiszta, vékony üvegből formázott pohár remekül megmutatja az ital színét, a pohár szájának kidolgozása pedig koncentrálja az illatokat, amik ezen whisky-k esetében rengeteget adnak a kóstolás élményéhez. Ahogyan ezt hosszan fejtegettük a Singleton bemutatásakor is.

Természetesen mindkét pohárfajta esetében rengeteg változat létezik. A gyártók is előszeretettel készítenek egyedi poharakat a termékeik mellé, és a poharak készítésével foglalkozó kis és nagyüzemek is sokféle variációt dolgoztak ki mindkét témára.

Reméljük előbb utóbb itthon is elterjed a whisky-s poharaknak legalább a fenti két variációja a vendéglátásban is, hiszen kevés lelombozóbb élmény van, mint amikor egy finom single malt illatát azért nem lehetséges kiélvezni, mert egy alkalmatlan pohárban nyomták a kezedbe.

Végezetül álljon itt két rövid történet a témánkkal kapcsolatban, melyek velem estek meg, anno a történelem hajnalán.

Miért pont ilyen poharakból isszuk az italokat?
Nos, erre a kérdésre egy skót barátom a következő választ adta. A blelded whisky büdös (bocs), szóval azért széles a pohár szája, hogy minél hamarabb elillanjon a szaga, míg a single malt-ok illatosak…

A 16 éves Lagavulin és a pohár esete
A helyszín Prága, valamikor a 2010 környékén. Egy kissé borús őszi nap estéjén a városnézés után beültünk egy szálloda sátrába az Óvárosi téren. Miközben az ételeket böngésztem felfigyeltem, hogy tartanak a sztori címében megjelölt whisky-ből és bár igen borsos áron mérték, kértem egyet. Már csak ez hiányzott ahhoz, hogy elmondhassam, megkóstoltam az összes „Classic Malt-ot”.

Meg is érkezett az ital egy kecses, szűkülő szájú, talpas pohárban, jég és minden felesleges sallang nélkül. (Akkoriban még ezért itthon érdemes volt előre szólni a pultosnak, pincérnek.) Addig szagolgattam, nézegettem az italt míg a barátaim is felfigyeltek rá és kérdezgetni kezdték, hpogy mit is iszom? Amikor elmondtam némileg furán néztek rám és miután az árára is rákérdeztek egyenesen elszörnyedtek. Akkor hangzott el az az ominózus mondat, mely így szólt:

„Hát ennyiért legalább rendes whisky-s pohárban hozták volna ki…"

Nos, miután összeszedtem magam elmagyaráztam nekik…

Remélem ez a két rövid szösszenet is segített rávilágítani milyen fontos tud lenni a jó pohár választás, ha whisky-ről van szó… De persze csak a jó whisky kiválasztása után.

Sláinthe!

süti beállítások módosítása