Bemutatkozás

dominek_edited.jpg

Tamás

A jó whiskey-kel elősször a kétezres évek elején találkoztam egy skóciai utazás során. A whiskey-ről akkoriban csak azt tudtam, hogy nem ízlenek, ami nem is csoda, hiszen itthon azelőtt nemigen találkoztam igazás érdekes és jó tételekkel. Egyébként akkoriban alkoholt sem igazán ittam, még a szilveszteri pezsgőt is csak kétévente kóstoltam meg.

Aztán az első kint töltött napom estéjén megkóstolt 10 éves Glenmorangie mindent megváltoztatott. Szépen lassan rajongóvá váltam és szépen sorban jöttek egymás után az újabb single maltok Laphroaig, Oban, Glen Ord, Isle of Jura, stb. Később a blended whiskey-k is kaptak újabb esélyt és rengeteg érdekes tételt kóstoltam ezek között is.

Mára már több mint 30 whiskey kóstolásán vagyok túl, - és nem tervezem abbahagyni - a blogban pedig a kóstolgatás során szerzett élményeimet szeretném megosztani veletek.

Ádám

A jó whisky markáns, erőteljes ital, szépsége akár egy érettebb, de még gyönyörű díváé; gyakran rejti a megközelíthetetlen elegancia, a hűvös fensőbbség látszata mögé. Ha a csikókorból épp kilépő, ifjú versenyzők kacsintgatnak is irányába, hajlamosak inkább fiatalabb, könnyebben elérhető pályatársait választani, s nem bánják, ha azok kiforratlan bájaikat olcsó, bazári külsőségek mögé rejtik.

A femme-fatale csókja ugyanis mérgező a pelyhedző állú sihedereknek.

Ez voltam én: zsenge suhanc, aki a minőség helyett a mennyiségre, az élmény helyett a hatásra szavazott, és mit sem tudott a whiskyről az alsó-középkategória kellemetlen acetonszagán, és a kóláját fűszerező, megfoghatatlan aromán kívül.

Mindez megváltozott, mikor tapasztalt pályatársam (lásd fent) útmutatásával, egy szigorú, füstös Oban képében lesmárolt életem első dámája. Megrázó, transzcendens élmény volt... de legyen ez egy másik történet. Hadd üdvözöljem most inkább az érdeklődőket s a magunkfajta elveszetteket az Évekig Hordókban Horpasztó Gabonalöttyök Varázslatos Csodaországában.

Kellemes - és mértékletes - kalandozást kívánok!