Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.okt.19.
Írta: D_Tamás komment

Highland Park, Dark Origins...

Ha azt mondom, hogy figyelemfelhívó a cikkben tárgyalt Highland Park kiadás csomagolása, azzal csak annyit állítanék, hogy a fű zöld, az ég pedig kék. Mert itt többről van szó figyelemfelkeltésnél. A fekete-ezüst színekbe öltöztetett whisky szinte leugrik a polcról, annyira elüt az összes többi „testvére” külsejétől. Ráadásul a dobozon  lévő minta is igen vonzza a tekintetet, főleg mostanában, amikor lassan a csapból is az új Assassin’s Creed mozi előzetese folyik… Mert a dobozon lévő csuklyás fejről garantáltan mindenkinek ez fog beugrani. Véletlen lenne? Alig hiszem…

dark_origins.jpg

 Forrás: Magányos Maláta

Pedig mind a cég, mind pedig a promóterek állítása szerint véletlen, hogy pont most, pont ilyen köntösben jelent meg ez a malt. Állításuk szerint nem akartak a filmre utalni, a kép mindössze a lepárló kalandos, még az illegalitásban töltött idők homályos korszakát kell, hogy felidézze a szemlélőben, ahogyan erre utal a név is. A képen pedig nem más látható, mint Magnus Eunson „atya”, aki a lepárló alapítója volt. Nos, lelkük rajta, de ennyi véletlent egy kupacban... Én inkább a palack tartalmával foglalkozom a továbbiakban, a rejtély feloldását pedig az olvasókra bízom.

A whisky:

A megjelenést nem részletezném tovább, hiszen aki a fentiek alapján nem tudja elképzelni, az majd úgy is utána jár. Itt talán csak egy tulajdonságot emelnék ki, mégpedig a whisky telt, sötét mahagóni színét, ami remekül összecseng a névvel és a többi külső jeggyel egyaránt.

Illat:

Az első jellemző könnyen felderíthető, hiszen ez a Highland Park kiadás sem füstmentes, hála Eunson atyának! Szóval egy rendkívül kellemes, tábortüzes-gyógyszeres aromával találkozunk illatoláskor, amiből lassan bontakoznak ki a sherry-s jegyek és a szolid gyümölcsösség. Mintha a nagyi konyhájában ülnénk egy téli estén, ahol csendben ropog a tűz a sparheltben és a kiszivárgó füst kellemesen elkeveredik a stelázsin sorokozó almák és lekvárok kipárolgásával. Otthonos érzés, azt garantálom.

Íz:

A kesernyés füst ide is elkísér minket, de kifejezetten kiegyensúlyozott, hovatovább kellemes módon. A tőzeg markáns felhangjai itt csak halványan érzékelhetőek, a helyüket inkább az édes, csokoládéra és narancsra emlékeztető ízek veszik át. Ezek után a fűszereken már meg sem lepődtem, a vanília, szegfűszeg, fahéj, ánizs csak felteszi a koronát a karácsonyi hangulatra.  

A második kör után szinte már vártam a Mikulás szánjának csengettyűit, pedig akkor még józan voltam, ebben biztos vagyok.

Lecsengés:

Kitartó, édeskés füstösség jellemzi ezt a tulajdonságát a Dark Origins-nek. Itt már újabb meglepetések nem érik a kóstolót, de az előzőekben leírt hangulat megmarad az utolsó korty után is.

Összegzés:

Mindenképpen ajánlom, még a némileg borsosabb ára ellenére is. Legfeljebb kérjétek ezt karácsonyra, persze csak ha jók voltatok.

Persze rohanni nem kell, a hírek szerint a Dark Origins a Highland Park portfólió állandó tagjává vált.

 

Adatok:
Név: Highland Park Dark Origins
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Skócia, Orkney szigete

Források, linkek:

https://shop.highlandpark.co.uk/core-expressions/highland-park-dark-origins

 

Random-trip: Highland Park Svein és Cragganmore 12

Ha az ember egy jól ellátott helyen whiskyzik, nem mindig van kedve tematikusan összeválogatni az aznap kóstolandó párlatokat, pláne, ha ez az alkalom jó barátok körében találja. Ezúttal a Caledoniában sikerült egy kellemeset szemezgetni, ebből válogattam össze nektek egy jó hosszú utazásnyit.

Highland Park Svein

Forrás: Whiskey For Everyone

A Highland Park Skócia egyik legészakibb lepárlója, Orkney szigetéről, amely számos szálon kötődik a viking történelemhez és mondavilághoz. A Highland Park ezen történelmi múltat aprópénzre váltva elkezdte a kormegjelölés nélküli whiskyjeit különféle viking istenekről és neves harcosokról elnevezni. 

A kormegjelölés nélküli single-malt whskyk egyre jobban terjednek, de szerencsére az évszámok hiánya nem jelenti egyúttal a minőség leromlását. Aki picit is ismeri a Highland Park lepárlót, annak talán nem lövöm le a poént, hogy a Sveinnek, a márka Warrior Series sorozatának legköltséghatékonyabb darabjának sincs ebből a szempontból szégyellnivalója.

Illat

Meg kell mondjam, vegyesek az érzelmeim: egyszerre jelenik meg a felföldi párlatokra jellemző komplexitás és nyomokban az olcsó blended-ekre jellemző acetonillat. Aki ez utóbbitól képes elvonatkoztatni, komplex, karamellás-citrusos gyümölcsaromában lelheti örömét, és a szigeti whiskyken érezhető tengeri tőzegességet is megtalálja benne. Fél pont.

Íz

A tőzeg lesújt. Csípős, fűszeres ízhatással mar a nyálkahártyába az ital, közel sem kellemetlenül, bár elég erősen ahhoz, hogy elvesszenek benne az érdesség mögött megbúvó finom részletek. Forró torokhatás, erős füst. Aki az ilyesmit szereti, annak - gondolom - egy pont.

Lecsengés

Eddig nem az én világom, de ha kitisztul a torkunkban meggyűlt korom, nagyon érdekes zöldséges és virágos-füves aromák szabadulnak fel, valahogy úgy, ahogy a természet visszahódítja a leégett tarlót. Némi édeskés karamella érkezik végül, visszaidézve az illata által okozott egyik első érzetet. Kellően izgis, hogy megszavazzam neki az egy pontot.

Összegzés

Ízléstől függően kettő-kettő és fél pont, ami a kategóriában megszerezhető háromhoz képest szép eredmény. (Lehet, hogy be kellene vezetnünk a pontrendszert?) Tamás, kóstold meg, te szereted az ilyen füstöset, és sürgősen szerezzük be a széria többi darabját is, jó, plíz?

Cragganmore 12 Year Old

Forrás: The Whisky Exchange

Biztosra mentem, és egy Speyside-ival fejeztem be a kocsmázást. Érdekelt, mit tud az a márka, amelynek a 15 éves verziója a kedvenc blended malt-omat is alkotta (amíg volt belőle). Nem ez volt a hét legjobb döntése, de ezt azért részletezném picit.

Az illata

...Speysidei whiskyhez képest meglepően sós, már-már tengerízű volt, olyannyira, hogy az eredetét illetően is elbizonytalanodtam kissé. A következő pillanatban aztán megérkezik a vaníliás gabona, és a leheletnyi, kissé savanykás körtearoma. Az eddigiek alapján ígéretes, komplex italra számítottam, azonban...

az íze

...rögtön visszarántott a valóságba. Tipikus Speyside-i aromákat éreztem, a gazdag illatvilágból némi kesernyés körte maradt csupán.

A lecsengése

...ezek után már nem szolgált különösebb meglepetéssel. Az ízben felfedezett kesernyésség a lecsengésben is tovább él, enyhe: bár nem kellemetlen tőzeges fűízt érzek, minimális gyümölcsösséggel fűszerezve. Alapvetően semmi extra, egyszerűen csak finom, ahogy azt a régió hasonló termékeitől már megszokhattuk.

Összességében tehát

...egyre inkább azt látom, hogy ha kóstoltál egy alsó-középkategóriás Speyside-i single-maltot, kóstoltad az összeset, és a kicsit is haladó whisky-ínyencek a betevő izgalmat más, északabbra-nyugatabbra fekvő régiókban fogják megtalálni. 

Semmiképpen ne gondoljátok persze azt, hogy a 12 éves Cragganmore egy rossz whisky! Egyáltalán nem erről van szó, de újdonságot, izgalmakat ne várjatok tőle. Tudja, amit kell: bármilyen baráti társaságba bevihető, letisztult ízvilágú, kellemes ital, amely méltán kapott helyet a Diageo Classic Malts sorozatában. 

Highland Park, whisky elképesztően jó csomagolással 2.

Highland Park, 10 éves, Skócia. A teszt első része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Úgy illendő, hogy ha ketten kóstolunk egy italt Tamással, akkor nem csak ő tépi róla a száját, ráadásul a címszereplőt egy skót ismerősömtől kaptam ajándékba. Egyértelmű volt tehát, hogy az előző cikk folytatásaként az én írásom is meg fog születni.

A highland-i lepárlóról Tamás részletesen mesélt az előző cikkben, így nekem csak szubjektív vélemények jutottak. Az egyik az volt, hogy belépőszintű termék ellenére mennyire szépen ki volt dolgozva a domborozott, fekete selyemként csillogó kartondoboz, és a karakán kis háromdekás palack, amiben az italt kaptam. A Highland Park logót - amely a kedvencem az összes eddig látott whiskymárkák között - a doboz és a palack is büszkén viseli különféle helyeken, ezüsttel kikontúrozva emitt, a doboz dombornyomott hátterének főmotívumaként amott, az üveg anyagában, vagy a keménykalapként viselt fakupak fejébe maratva, valahogy így:

Azért szeretem a jó whiskyt, mert többnyire a csomagolása is nagyon igényes, és ez beindítja a lelkem mélyén lakozó dizájnbuzit. További szájtépés helyett inkább prezentálom Önöknek az 50 éves kiadás palackját, és mindent meg fognak érteni. Köszönöm szépen, zokogjunk együtt a gyönyörtől.

Illat

Highland-i whiskyként komplexitást vártam el az italtól, de az első pillanatban inkább emberközeliséget kaptam tőle. Némi alkoholos illat kíséretében krémes gyümölcsösséget kapunk, mintha konyakmeggyet és vajas cipót szagolgatnék egyszerre egy citromos illatosítóval befújt szobában. Ahogy levegőt kap, gabonaás, vaníliás és mézes érzetek jönnek, majd a legvégén egy pici füst (de tényleg csak egy hangyányi). Mentolos vajas-mézes kenyér.

Íz

Szeretem nagyon azokat a whiskyket, ahol erről a témáról külön bekezdést írhatok, márpedig itt ez a helyzet. Egyáltalán nem olajos whisky, single malthoz képest meglehetősen kevés benne a minta. A nyelvet sem bántja, így egy fél kortyot alá tudtam löttyinteni: meg nem tudom határozni, milyeneket, de nagyon sokféle gyümölcsöt éreztem benne némi kesernyésség kíséretében, amely a lenyeléskor - a torkot továbbra sem bántva, de - fokozódott.

Lecsengés

Valahol ez szokta eldönteni, hogy végül mit gondolok egy italról, a Highland Park pedig ebben a tekintetben irodalmi szintű teljesítményt nyújtott, amennyiben a lecsengése által megrajzolt keretes szerkezetet annak tekintjük. A keserű korty végeztével ugyanis, mikor a levegőt kifújjuk, robbanásszerűen tér vissza a kellemes, citromos gyümölcsíz és konyakmeggy, legvégül egy kellemes, steril tisztaságérzést hagy a szájban, mintha előtte mostunk volna fogat.

Összegzés

Bárcsak lehetne itthon is kapni ezt a kiszerelést! Nem túl komplex whisky, viszont sokféle érzetet ad, és gyönyörű íve van, sebtiben nem éri meg fogyasztani. Az élvezeti értékét lassan kortyolva adja ki, és bármennyire gyengéd is legyen, a szigeti párlatok kedvelői is megtalálhatják benne a nekik kedves keserű harapást a közepén. Ha whiskyszűz csajokat kéne ebbe a világba csábítanom, azoknak kínálnám ezt az italt, akik más tételek kapcsán első körben érdemesnek bizonyultak rá.

Szerencsés vagyok, hogy hozzájuthattam.

Highland Park, whisky viking gyökerekkel

Highland Park, 10 éves, Skócia, A cikk második része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították az Orkney szigetcsoport fő szigetén, a szigetek fővárosában Kirkwall-ban. A szigeteken található még a Scapa lepárló is, így ez a két üzem verseng a legészakibb lepárló címéért.

A szigetek:

A 70 szigetből álló szigetcsoport i.e. 8000 óta lakott, köszönhetően a termékeny talajának. A gazdaságának legfontosabb szektora a mai napig a mezőgazdaság. Legfőbb exportcikkei a marhahús, a sör és a whisky.

Bár a szigetek alkotmányosan az Egyesült Királysághoz, azon belül pedig Skóciához tartoznak, valójában látványosan nem britek és nem is skótok. Mivel a szigetek tökéletes támaszpontot nyújtottak a Brit szigetek fosztogatásához, ezért a vikingek hamar megszállták őket, így 700 évig a Nyugati Óskandináv Birodalom része volt, a birodalom nyugati határának legfontosabb katonai támaszpontjaként. A XIII. századtól, néhány vesztes politikai manőver és csata után a szigeteket bérbe adják Skóciának, akik azonban némileg szabadon értelmezik a bérleti díj fizetését, így az 1400-as évekre már több évtizedes elmaradásban vannak. (Talán innen erednek a skót viccek…) Később a norvég király lányának hozományaként került a Brit korona fennhatósága alá és bár a dánok sokáig próbálták visszaszerezni ez többé nem sikerült.

A lepárló:

A fenti kis történelemlecke után talán nem is meglepő, hogy a Highland Park lepárlót egy Magnus Eunson nevű ember alapította. Eunson nappal lelkipásztor, éjjel pedig zug szeszfőző volt, aki egyszerre tudta ezt a két ellentétes személyiséget összeegyeztetni éppen úgy, mint ahogyan a kelta és viking hagyományokat is. A XVIII. századra Kirkwall a szeszcsempészet egyik központjává vált, ahol gyakran használták a templomokat a zugszesz elrejtésére. Bár ez nem igazán meglepő Eunson „nappali” hivatásának fényében. Hősünket 1813-ban letartoztatják, - bár el soha nem ítélik- azonban a letartóztatást végző őrmester, bizonyos John Robertson azonnal megvásárolja a birtokot és a lepárlót. Nos, a hatóságok a jelek szerint már akkor is tudták, hogy milyen úton-módon érdemes fizetés kiegészítésre szert tenni. Robertson mindenesetre legalizálja a lepárlót, mely azóta is működik és egyedi whiskyvel látja el a nagyérdemű közönséget.

A Skandináv, viking gyökereikről sem feledkeztek meg, ennek bizonyítéka a Higland Park Skandináv istenekről és hírek viking harcosokról elnevezett sorozatai.

A hanga:

A whisky ismertetés előtt, muszáj néhány szót ejtenünk erről a növényből, mely a Higland Park whisky-k meghatározó összetevője.

Hanga: A zárvatermők törzsébe tartozó növény, a hangafélék névadó nemzettsége. Nagyjából 500 fajból áll, melyek nagyrészt Afrika déli részén élnek, de megtalálhatóak a Mediterrániumban és észak Európában is.

A növényt többféle módon adhatják a whisky-hez, akár a tőzegelés során, akár erjesztés közben.

A Higland Park esetében a felhasznált tőzeget szinte teljes egészében komposztált hanga teszi ki, de az égetőkemencébe kerül szárított hangavirág is, melytől azt remélik, hogy további parfümös illatokat ad a malt-nak. Természetesen az illatok mellett a hanga felelős a virágos, édes ízek egy részért is az whiskyben.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital színe kissé világosabb a megszokottnál, inkább napfényes, sárgás, bronzos, borostyános árnyalatokat mutat. A palack a Highland Parkra jellemző lapos, az oldalain lekerekített, elegáns megjelenésű, a címkéről minden fontos, a whisky-re jellemző, információnak a birtokába juthatunk.

Illat:

Meglepően, elsöprően édes és gyümölcsös. Engem az első pillanatban a barackos joghurt kissé fanyar édességére emlékeztető illatok csaptak meg, melyek mellett még némi vajas kekszes aromákat éreztem, ezek az ízek később kiegészültek egy kevés virágos, gyümölcsös aromákkal. Alkoholosság csak némi szellőzés után érkezett, de akkor is csak nagyon, nagyon enyhe mértékben, mint ahogyan a füstös aromákat is csak érintőlegesen lehetett felfedezni az italban.

Íz:

Az ital a szájban testes, sűrű benyomást kelt, bevonja az egész szájüreget. Az ízében elsődlegesen továbbra is a gyümölcsök uralkodnak, elsősorban a meggyes, barackos ízek, de kiegészülnek malátás, vaníliás ízekkel is. Itt már a tőzegesebb, füstösebb, sósabb ízek is megjelennek, de egyáltalán nem bántó módon, inkább csak a háttérben adják hozzá a magukét az ital komplexitásához.

Lecsengés:

Hosszú, közepes erősségű lecsengés. Mandulás, kesernyés ízeket maradnak a szájban, de az édes, mézes, gyümölcsös aromák is felfedezhetőek az utóízben is, bár itt már inkább csak a háttérben. A nyelvtőnél és a nyelv alján határozott, de nem túl erős csípősség érkezik, a füstös, sós, tengeri aromák itt is inkább keretbe foglalják az ízeket, de igazán dominánsak.

Összegzés:

Komplex, érdekes ital, mely szabályos íz orgiát rendez a szájban. Szóval mindenkinek ajánlható, kivétel nélkül, még annak is, aki nem szereti a whisky-ket. Szóval, aki még nem kóstolta, az haladéktalanul tegye meg.

Adatok:
Név: Highland Park
Érlelési idő: 10 év
Régió: Island (Orkney)

Források, linkek:
http://highlandpark.co.uk/
http://www.whiskynotes.be/2013/highland-park/highland-park-10-years/
https://www.whisky.com/forumblogchat/forum/forum/mm_forum_pi1/posts//whisky_tasting_highland_park_10_year_old.html

Michael Jackson: Whisky

süti beállítások módosítása