Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.máj.16.
Írta: D_Tamás komment

Helyajánló: Mélypont

Hosszú-hosszú hónapokig csak különféle sztorikat hallottam erről a helyről, sőt, inkább legendákat, hogy milyen széles és izgalmas whisky választékot tartanak, de eljutnom soha nem sikerült. Ez részben az én hibám is volt (Bocs Dani!), de a körülmények is összeesküdtek néhányszor ellenem.

Illetve, hát, hittem is, meg nem is azt a hihetetlen single malt készletet, amiről hallottam, na nem az informátor megbízhatóságában kételkedtem, csak egyszerűen valószerűtlennek tetszett, hogy létezik a hely mégsem hallottam még róla máshonnan egy mukkot sem.

Végül persze eljutottam a Mélypontba és minden igaznak bizonyult. A részletek alább…

laing_ok.jpg Forrás: https://www.douglaslaing.com/

Helyszín és hangulat:

Nos, bevallom én egész idő alatt csak kapkodtam a fejem és nem értettem semmit. De komolyan. Ülsz egy kissé lerobbant pincehelyiségben, ami igazi oldszkúl romkocsma hangulatot áraszt magából, de nem azt a túldizájnolt fajtát, hanem a kezdeti kissé nyers, kaotikus verziót, ahogyan ezek a helyek indultak. Nincs két egyforma szék, vagy asztal, a falakon furábbnál-furább tárgyak, zegzugos kialakítás, az egyes termekben hol félhomály, hol túl sok fény tele diákokkal a közeli egyetemről.

Őszintén szólva, nem ilyet vártam, nem ilyennek ismerem a „whisky-s” helyeket ebben a városban.

Viszont érdekes módon a kezdeti sokk után egész otthonossá kezd válni a hely a maga megmagyarázhatatlan módján. De talán csak az italok egymásutánja lazított el, viszont ez ott és akkor már nem érdekelt.

Ételek és italok:

A kezdeti, - a whisky választékra vonatkozó-, kételyeim fénysebességgel múltak el a bárpultot meglátván. Azt sem tudtam hová nézzek hirtelen annyiféle izgalmas malt csücsült a polcokon. De tényleg. Egyetlen pillantással be sem fogható a választék és nem arról van szó, hogy a Glenfiddich összes variánsát tartják (bár azt is), hanem arról, hogy gyakorlatilag bárhová nézve remek dolgokat fedeztem fel. Pl.: Octomore 2 különböző kiadása, vagy éppen a Douglas Laing teljes sorozata, Talisker Dark Storm, Kavalan és még folytathatnám. Az olyasmik, mint az Oban és a Highland Park 12 évese szinte „említést sem érdemlő” módon bújtak meg a többi palack között, holott régi kedvencem mindkettő.

Nem számoltam meg, hogy pontosan hány fajta whisky-t tartanak, de abban biztos vagyok, hogy 40-nél többet, ami elég tekintélyes választék Budapesten.

A whisky-k mellett sörökből is különlegeseket tartanak, de a többi rövidital néhány képviselője is helyet kapott a polcokon.  

Étel nincs, talán némi ropi, vagy ilyesmi, de valójában erre nem figyeltem. Jobb dolgom volt!

Árak:

Barátiak, sőt… persze ez nem azt jelenti, hogy versenyeznének a körúti kocsmák 500 forintos Red label akcióival, de ezeket az italokat itt lehet a lehető legjobb áron megkóstolni, legalább is én nem tudnék olcsóbbat mondani jelenleg. Ha jól emlékszem az itallap legdrágább tétele az Octomore volt 3000 ft-ért, ami kifejezetten low budget ár, tekintetbe véve, hogy ismerek olyan helyet is, ahol ez a belépőszintű single maltok ára.

Extra:

A csapos úriember szemlátomást ért is az italokhoz, így ha elbizonytalanodtok, nyugodtan bízzátok rá magatokat.

Összegzés:

Számomra fura hangulat, de szuper italok, szuper választékban és árban. Ki ne hagyjátok!

Mélypont Presszó
1053 Budapest, Magyar utca 23
https://www.facebook.com/melypont/

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Helyajánló: Krak’n Town

Nos, nem igazán szoktam nyomon követni az újabb és újabb bárok, kocsmák és egyéb vendéglátóhelyek budapesti megnyitását, a címben szereplő hely, a Krak’n Town mégis kivétel volt. Eme kivétel voltát pedig az igazán hatékony reklámkampány mellett az egyediségének köszönheti, továbbá annak, hogy a steampunk az egyik olyan művészeti irányzat, amit igazán kedvelek, így nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb „kénytelen” leszek ellátogatni ide. Ezt még akkor is megtettem volna, ha egyetlen korty whisky-t sem tartanak, de szerencsére nem ez a helyzet, sőt…

krakn-001.jpg

Forrás: Krak'n Town

Elöljáróban szánnék néhány szót magának a steampunknak, hátha akad olyan kedves olvasónk, aki nem igazán érti, hogy mi ez, és hogy miért is jó? Nos, képzeld el a viktoriánus Londont, vegyítsd a gőzgépek zajával, füstjével és képzeld el, hogy mindez a mai napig tart, hogy mindenütt gőzhajtányok zakatolnak, kanyarognak az rézcsövek, kattognak a fogaskerekek… Van valamiféle varázsa, nemde?

A Krak’n Town pedig ezt a légkört igyekszik megvalósítani a nagykörút egy eldugott sarkán. Hogy milyen sikerrel, azt elolvashatjátok az alábbiakban.

Helyszín és hangulat:

A Krak’n Town nem az ipari vendéglátóhelyek prototípusa az egyszer biztos. Bár nem kicsi, de a sötét tónusú falburkolatok és a tompított világítás kifejezetten bensőséges hangulatot teremt az asztaloknál, akár lent, akár pedig a galérián foglalsz helyet. A falakat a helyhez illő képek és tárgyak borítják a plafont is beleértve. Összességében minden elemében megfelel az elvárásoknak. A mosdó pedig egyenesen zseniális, mintha egy korabeli tengeralattjáróba lépnénk be a dolgunkat elvégezni.

Tudomásom szerint van egy alagsori helyiség is, bevallom, ott nem jártam, de csodálkoznék, ha kevésbé lenne tökéletes az illúzió.

Ételek & italok:

Mivel alapvetően egy sörözőről beszélünk így a központi helyet természetesen ezek foglalják el. Egytől-egyig kisszériás üzemek termékeiről beszélhetünk és viszonylag gyakran változik is a kínálat, nehogy a kedves közönség ráunjon az italokra. Ezek mellett tisztességes választékot találunk az égetett szeszek világából is, még ha nem is komoly különlegességeket, de mindenképpen minőségibb kínálatot, mint az a konkurenciánál megszokhattuk.

Whisky-k terén 14 tételes listából válogathatunk, hol ugyanúgy megtalálható a Jack Daniel’s termékcsalád, mint a Bushmills lepárló remekei. Természetesen single maltok is szerepelnek az „étlapon", mint az Aberlour 10 éves kiadása, vagy éppen a Jura alaptétele, de van itt Laphoraig is. Aktuálisan a legkorosabb tétel a Scapa 16 éves kiadása.

Könnyen tetten érhető a tulajdonosok azon törekvése, hogy minden nagyobb whisky készítő nemzet termékeiből megtalálható legyen egy-egy palack a polcaikon, így minden vendég megkaphassa a kedvenc italát. Én pedig nagyra értékelem ezt a hozzáállást!

Az ételek terén sincs miért szégyenkeznie a helynek. A konyha angol-skót vonalon mozog, így a steak-ektől, a pie-okig mindent megkaphatunk a helyen. Olyan remek Sheperd’s pie-t pedig rég nem ettem Budapesten, mint, amit a Krak’n Townban kaptam.

Árak:

Ha valaki is abba a reménybe ringatta magát, hogy manapság ebben a városban egy olyan hely olcsó lehet, ahol ennyit költöttek a megjelenésre és ilyen minőségű italokat szolgálnak fel az csalódni fog. A Krak’n Town nem olcsó, de szerencsénkre nem is kiugróan drága. Az árképzés megfelel az összes többi belvárosi hely árainak, de itt, - szerintem-, többet kapunk ugyanazért a pénzért, mint máshol.

Amit itt tanultam:

Gőzölt pohár – Amikor elsőre rákérdeztek, hogy hozhatják-e ilyen pohárban a megrendelt whisky-met nem igazán értettem, hogy miért lesz ez jó nekem, de az „egyszermindentkilehetpróbálni” alapelve mentén rábólintottam. Az eredmény több volt, mint meglepő. A langyos pohár kifejezetten kikerekítette az ital aromáit, előtérbe hozta az édesebb, gyümölcsösebb illatokat és egészen új dimenzióit mutatta meg a malt-oknak. Próbáljátok ki bátran, akár otthon is, érdemes!

Szekrény illatú whisky – Bevallom ezt a jelzőt még nem hallottam a Laphroaig illatának leírására, de az asztaltársaságunkban lévő hölgy így jellemezte az italt. Mondjuk egyet nem értek Vele, de mindenképpen meg akartam örökíteni ezt a gondolatát. Ti hogy látjátok? Szekrény illatú ez a malt?

Összegzés:

Ha még nem voltál, menj el. Ennél nem is kell több ide.

Krak’n Town, steampunk saloon
Budapest, József körút 31/A
http://www.krakn.hu/

 

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

Helyajánló: Bar Pharma

Amikor legutóbb nyakunkba vettük a péntek éjszakát mindössze némi könnyű whiskyzés és beszélgetés volt tervezve. Semmi komoly, mert programunk volt későbbre. Szóval csak elkezdtünk sétálni a Kazinczy utcában, hogy találjunk egy szimpatikus, - lehetőleg új -, helyet, ahol tartanak legalább elfogadható minőségű whisky-t, arra, amivel találkoztunk, nem voltunk felkészülve. Én még csak nem is hallottam előtte erről a helyről és Ádámnak is csak annyi információja volt, hogy valamelyik ismerőse szerint itt tartanak Octomore-t. Valóban tartanak. Mellette rengeteg más különlegességet is. Azóta hivatalosan is ez a kedvenc bárom.

pharma_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Hol is kezdjem a bemutatást? Valójában annyi érdekes részlete van a helynek, hogy komolyan össze kell gereblyéznem a gondolataimat, hogy legalább egy félig-meddig összeszedett cikket olvashassatok. Talán álljon itt elöljáróba egy klasszikus kis fun fact:

Belépve a bárba a pulthoz telepedtünk, ahol az összes többi vendég is helyet foglalt (szám szerint 6 fő, velünk együtt, de erről később részletesebben).  Akkor még csak annyi tűnt fel, hogy mindannyian kedélyes beszélgetésben vannak a személyzet mindhárom tagjával. Ez a közvetlen hangulat rögtön megtetszett és arra is hamar rájöttünk, hogy ez nem csak a kivételezett vendégeknek jár, hiszen mi is rögtön belekeveredtünk egy könnyed, de mégis érdekes beszélgetésbe asz italunkról, amíg azt felszolgálták nekünk. Ez a hangulat és a kommunikáció aztán végig jellemezte az esténk ott töltött részét. Azt már csak később tudtuk meg, hogy a pultnál ülő vendégek közül ketten a Diageo-tól, ketten pedig a Whiskynet-től iszogattak a bárban. Ez a két cégnév pedig minden whisky rajongó számára garancia lehet arra, hogy jó helyre keveredett.

Helyszín és hangulat:

Ahogyan arra az előzőekben utaltam, maga a helyiség nem nagy. Összesen talán 10-15 fő tud, nagyjából kényelmesen fogyasztani itt egyszerre. A legjobb hely persze a bárpultnál álló hat bárszék. A dekoráció és az egész helyiség kialakítása egy békebeli gyógyszertárat idéz, de szerencsére az átlagos patikák kissé nyomasztó hangulata nélkül! Az illúzióért persze nagyban felelősek a falon elhelyezett itallapok, amik egyfajta periódusos rendszernek álcázzák magukat. Szóval egyedi a környezet és bár elsőre egyszerűnek tűnik a belső tér, de némi itt töltött idő után rengeteg olyan apró részletet fedezhetünk fel, amik mind-mind tovább finomítják az patikai illúziót.

A hangulatról szintén tettem már említést, amit csak tovább tudok erősíteni. Közvetlenek, barátságosak és profik a pult mögött állók és nem csak addig figyelnek a vendégre, amíg kitöltik az italát, hanem, - amennyiben igényli ezt-, akkor a továbbiakban is. Valójában már nem is tudom mi mindenről beszélgettünk a whisky-ken és egyéb párlatokon túl, de sok mindenről és higgyétek el, nagyon jól éreztük magunkat közben.

Italok:

Nos, itt senki nem fog kommerszeket találni, különlegességeket annál inkább. Ez egyébként bevallottan a hely filozófiájának materializálódása. Kifejezetten kerülik az olyan tételeket, amit bárhol máshol is megkaphat a kedves vendég. Azaz nincs Johnnie Walker Red Label, de még Black sem. Sőt, az egyetlen Label a Blue volt, de voltak nála is érdekesebb maltok.

Az általunk kóstoltak az alábbiak voltak:

  • Octomore (skót, a tőzeges maltok királya)
  • Canadian Club Classic (kanadai, 12 éves, döbbenetesen finom)
  • Cylnelish 18 éves Tokaji Finish (skót, maga a megtestesült csoda)
  • Penderyn (wales-i, madeira finish, érdekes)
  • Hedonism (skót, grain whisky, kellemes)
  • Mortlach (skót, 15 éves, újra meg kell kóstolni)

Impozáns sorozat, nemde? Szerintünk is.

Bár, mi mást nem kóstoltunk, de elnézve a bárpult többi részét, ahol a vodkáktól a rumokig ugyanilyen izgalmasnak, érdekesnek tűnő tételek sorakoztak. Ezért aztán nem lennék meglepve, ha például egy gin-ekkel foglalkozó blog hasonlóképpen nyilatkozna a Pharmáról, mint mi.

Árak:

Az ár-érték arány teljesen rendben van akkor is, ha nem számolom a hangulatot (de számolni kell, mert sokat hozzátesz az élményhez). Azonban ez nem egy olcsó hely, viszont nem hiszem, hogy ezeket az italokat bárhol olcsón mérnék.

Összegezve:

Ha valami különlegesre vágysz, akkor mindenképpen itt a helyed, ez nem lehet kérdés. De akkor is, ha éppen csak ismerkedsz a whisky-k, vagy más rövid italok világával, mert itt értő kezek között teheted meg az első lépéseket. A pultban állókra pedig mindig érdemes hallgatni, hát még akkor, ha ilyen szakértelemmel bírnak, mint a Bar Pharma-ban. Mi is így tettünk és nem bántuk meg, sőt!

Bar Pharma
Budapest, Kazinczy utca 35
https://www.facebook.com/barPharma/

 

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Helyajánló: Szertár Zugbár

Mostanában ez a rovatunk nem bővelkedett az cikkekben, ez tény. Mint ahogyan az is az, hogy igazán mi sem bővelkedtünk az új helyek felfedezésében, pedig keresni kerestünk, csak éppen nem találtunk olyat, ami cikket érdemelne. Ezért is hoztuk meg azt a döntést, hogy a rovatban eddig szereplő inkább prémium jellegű bárok mellett egy másik kategóriával is foglalkozunk, mégpedig a belépő szintű whisky-ket tartó, de azért kellemes és érdekes helyekkel.

szertar_kep_jo.jpg

Forrás: Szertár Zugbár

A címben szereplő intézmény nevével régi olvasóink már a Tullamore Dew-t bemutató cikkünkben találkozhattak, de ott és akkor nem árultunk el további információkat a helyről.

Lokáció:

A hely az Inforpark szélén, az újonnan átadott uszoda mellett, a régi BEAC pálya főépületében és annak teraszán található. Az elhelyezkedése meghatározza a vendégkört is, ami főképpen egyetemistákból és a környék irodaházainak dolgozóiból áll.

A bár:

A Szertár stílusában egyfajta átmenetet képez a romkocsmák, a kopottas egyetemi büfék között. Ennek megfelelően leülhetünk műanyag kerti székekre éppen úgy, mint klasszikus sörpadokra, a belső részben pedig igazi retró műbőr padokra. A berendezés sokszínűsége visszaköszön a díszítésben is, hiszen a falakon a régi sportrelikviáktól a könyvekig minden található, de a pult fölött például egy régi, a Bahnhof music club-nak emléket állító bőrmellény van felakasztva.

Szóval igazán tarka berendezése van a bárnak, de valahogy mégis működik együtt az egész és generál egy fura, de igazán egyedi hangulatot.

Itallap:

Mint a berendezés ez is elég szélesvásznú. A kommersz boroktól és söröktől elindulva, az sportitalokon és üdítőkön keresztül, egészen a long drink-ekig és a minőségibb borokig, illetve röviditalokig tart. Ez utóbbi kategóriából az abszintól, a rumokig mindenből megtalálható egy-két tétel, bár jellemzően az olcsóbb szegmens a nyerő errefelé. De gyakoriak a különféle akciók, promóciók is.

Whisky fronton is hasonló a helyzet, inkább a kommersz Johhnie Walker Red Label és hasonszőrű társai a nyerők itt, kiegészítve a már említett Tullamore Dew-val és a szokásos Jameson-nal, azonban időről-időre egy-egy érdekesebb tételbe is belefuthatunk a pultot böngészve. Azaz ittam én itt már Glenmorangie-t, Glenfiddich-et, de Békési Single Barrel-t is. (Annak, hogy ezen italok, hogyan is kerülhetnek a pultra, van egy titka, amit csak a törzsvendég státusz elnyerése után tudhat meg földi halandó, szóval érdemes gyakran látogatni a helyet.)

Összegezve:

A Szertár Zugbár egy kellemes kis külvárosi beülős hely, ami remekül alkalmas némi munka utáni beszélgetésre, iszogatásra. Az árak abszolút megfizethetőek, a hangulat pedig kifejezetten baráti. Extraként megemlíthető, hogy a teraszon üldögélve, igazi úszósztárokat is csodálhat a közönség, ahogyan az edzésük után hazafelé tartanak.

Tehát, ha nem vágysz semmi különlegesre, csak innál egy-két jó whisky-t, vagy whisky alapú koktélt, akkor itt a helyed.

Web:
https://www.facebook.com/szertar.zugbar/timeline

A Glenfiddich család, avagy 6 whisky, egy este

Azt hiszem ilyen az, amikor nem is annyira magányos a maláta… Már ha élhetek ezzel a kissé gyemekded poénnal. Komolyabbra fordulva, a blogunkat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kaptunk a Koktélbolt által szervezett Glenfiddich kóstolóra. Az itt szerzett élményeinket az alábbiakban olvashatjátok.

koketbolt.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook profil

A blog történetében egyfajta mérföldkő volt ez a kóstoló, hiszen az első hivatalos esemény volt, amire meghívást kaptunk, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek!

Őszintén szólva, jó volt látni, hogy ezen a ködös, esős, februári estén is milyen szép számban gyűltek össze a whisky iránt érdeklődő emberek az üzletben. Voltak közöttünk kezdő és haladóbb rajongók egyaránt, de mindenkit összekötött a kíváncsiság, amit az este során bemutatott maltok iránt táplált.

Voltak kisebb-nagyobb társaságok is, de akiket „ismeretlenül” ültettek egy asztalhoz azok sem unatkoztak, hiszen, ha más nem, akkor az italok megadták a közös beszédtémát, ami hamarosan átcsapott a kedvencekkel kapcsolatos véleménycserébe, vagy éppen a hasonló rendezvényeken szerzett tapasztalatok megosztásába. A helyszín pedig igazán jó hangulatot biztosított a kötetlen párbeszédhez, hiszen körülöttünk mindenhol jobbnál jobb italok és koktélkellékek sorakoztak a falakon. Szóval, érzésem szerint mindenki „otthon” érezhette magát aki ott volt.

A kóstolás Kottra Dezső bármixer oktató tartotta, aki több, mint 50 éves tapasztalattal rendelkezik a koktélok és a whisky-k terén is. Így aztán aligha meglepő, hogy az italok bemutatása professzionális volt, de mégis volt egy könnyed hangulata az egész eseménynek. Bár a téma komoly volt, de az előadó évtizedes tapasztalata rengeteg szórakoztató és érdekes anekdotára adott lehetőséget, illetve rengeteg tippet kaphatott a hallgatóság arra nézve, hogy mit érdemes kipróbálni, meglátogatni annak, aki el szeretne mélyedni a whisky-k világában.

Az előadás elején kaptunk egy gyors betekintést a whisky történelmébe, hogy azok is képbe kerüljenek ennek a nagyszerű párlatnak az eredetével, akik éppen most kezdenek belemélyedni ebbe a világba.

Ezután pedig az est sztárjai következtek:

Glenfiddich 12 éves

A sorozat legfiatalabb darabja és alighanem a világ egyik (ha nem a) legismertebb whisky-je. Ez az az ital, amit még azok is felismernek, akik soha életükben nem próbálták ki a whisky-ket, de mivel szinte minden bolt polcán látható, így sokaknak ez jelenti a single malt-ot.

Glenfiddich 15 éves, Solera Reserve

Bár a 12 éves is finom, de valójában ezzel az itallal kezdődött meg az izgalmas tételek sora. A solera eljárás olyan kellemes és mély fűszerességgel dúsítja ezt a párlatot, amit minden rajondónak ki kell próbálnia legalább egyszer. Ez pedig nem is olyan nehéz mivel ezt még viszonylag sok bárban tartják szerteszét Budapesten.

Glenfiddich 18 éves Small Batch Reserve

Oroloso sherry és amerikai tölgy hordós érlelés. Gyümölcsök, fűszerek. Komplex és izgalmas íz és illatvilágot felvonultató párlat, ami méltán büszkélkedhet jónéhány kritikai elismeréssel és díjjal.

Glenfiddich 21 éves Gran Reserva

A tölgyhordós érlelés után sherry, aztán pedig karibi rumos hordóban fejeződik be az ital érése, amitől egy igazán különleges, többrétegű párlat jön létre, ami abszolút méltóképpen képviseli a márka exkluzív vonulatát. Ez a whisky már túllép a „napi” fogyasztás keretein (pénz ide, vagy oda), inkább csak megfelelő alkalmakkor kortyolandó.

Glenfiddich, The Original

Egy igazi különlegesség, melyben a lepárló az eredeti 1963-as kiadású whisky-jét élesztette újra. Ez a malt  tekinthető a ma single maltként hívott ital ősének, hiszen az első volt, amit ezzel a jelzővel dobtak piacra.

Monkey Shoulder

3 kitűnő speyside-i malt keveréke, amit már mi is bemutattunk nektek.

Nos, véleményem szerint ez a lista is bizonyítja azt, hogy miért volt érdemes ellátogatni az eseményre. Remek és igazán különleges malt-ok ezek, amikről hamarosan önálló cikkek is születni fognak a blogon.

Összességében remek este volt, jó italokkal, hozzáértő bemutatóval és remek társasággal. Csak biztatni tudlak benneteket, hogy a következő alkalmat ne hagyjátok ki!

Köszönjük a Kocsmablog támogatását!

Helyajánló: Hableány

Egy tetszőleges hely ajánlásakor általában minden lényeges szempontot körbejárunk, ami a whiskyfogyasztás élményéhez hozzájárul, vagy épp levon belőle. Minden szempontot, egyet kivéve, ami viszont alapvető fontosságú: a személyzet. A Hableány esetében minden adott egy kellemes kóstoláshoz, de az élményt mégis a kiszolgálók hozzáértése teszi különlegessé.

12189652_560176567472701_977455994362159692_n.jpg

A Király utca közepén el sem tűnhetne jobban a körülötte szorongó helyek között, és nem tudom, miért oda tértünk be egy fáradt szombat este. A hely kialakítása sem tükröz a puszta odafigyelésen, és a kötelező "felújított-romkocsma" érzeten túl egyebet. Semmi okom nem volt tehát feltételezni, hogy az este, sőt a hét egyik legemlékezetesebb élményét kapom majd meg, egészen addig, amíg az italpulthoz nem értem.

Először csak az tűnt fel, hogy tartanak pár érdekes tételt is. Jobban megvizsgálva a polcot, és konstatálva, hogy a "leggagyibb" példányuk a már megénekelt Jim Beam Signature Craft, éreztem, hogy itt valami különleges történik. Amikor pedig a pultos srác elkezdett beszélni, megkezdődött az este leghosszabb - és legdrágább -  egybefüggő 2 óra hosszája.

Amíg a többiek a hely gazdag tequila-kínálatát fogyasztották, én sorra vettem az általam kedvelt, vagy kipróbálni kívánt ír tételeket, mint a Teeling vagy a Tyrconnell, közben élénk eszmecserét folytattam a különféle márkákról és országokról, alapanyagokról és készítési eljárásokról, különlegességekről és limitált sorozatokról. Élmény volt olyan emberekkel beszélgetni, akik nemcsak osztoztak ebben a érdeklődési körben, de alaposan - ami azt illeti, nálam mélyrehatóbban - ismerték is a piacot, a whisky-k világát, és mindezt elmondásuk szerint autodidakta módon érték el.

Különleges pillanatok is akadtak, például amikor mind a ketten virítottuk az üvegről lepattintott Monkey Shoulder kulcstartót, vagy a különleges Johnnie Walker kiadásokról szóló beszélgetés közben orrom elé raktak egy Swing kivitelt (kipróbáltam, egész jó). Imádtam tehát ezt a helyet, és ajánlom bárkinek: nem csak az általunk kedvelt gabonapárlatok, de a kínálat minden része kategóriája prémiumterméke, beszéljünk akár a vodkáról, a tequiláról vagy a ginekről.

Ez utóbbiak egy fél polcot elfoglalnak, és egy új világ ígéretét tartogatják, de az már egy másik történet...

Helyajánló: Johnny Pump's Music Bar

Forrás: Johnny Pump's Facebook Page

Az eredeti koncepció szerint csak be akartunk ugrani a Blahára melegíteni egy alapos lerészegedés előfutáraként, de nem voltam felkészülve arra, amivel Johnny Pump's-ban találkoztam, és ezt sajnos a pénztárcám bánta.

Trükkösek a srácok. A hely egy tökátlagos körúti kocsmának álcázza magát, és ezt meglehetős hitelességgel teszi: az utcán és a bejárati ajtónál egynyári loliták és pihekorból épp kinőtt legénykék eregetik a cigarettafüstöt; a fronton terpeszkedő transzparens budapesti színvonalhoz képest nevetséges áron hirdet belépő szintű italokat; a levegőben folyamatosan lüktet a lejárt szavatosságú lakossági house monoton dübögése.

Minden adott volt tehát, hogy elhiggyem, én itt most indokolatlan mennyiségű Ballantine's-t iszom majd öccázér, miközben tinédzser lányok fenekét mustrálom, és nem kívánok többet az estétől, talán az utóbbiak telefonszámától eltekintve. Tévedtem.

Ha a csatolt kép nem lenne elég meggyőző, akkor elárulom, hogy az itallapon 37 féle viszki van, és nem tudtam belőle olyat mondani a csaposnak, amit ebből ne tudott volna kihozni (oké, a Nikka From the Barrelt emlékeim szerint az este egyik pontján kiittuk). Ezzel együtt jelen van a teljes, jelenleg forgalmazott Johnnie Walker paletta, a Blue Label-t is beleértve. A szokásos bálás kategória mindegyikét tartják, köztük a Famous Grouse-t és a Bushmills-t is, utóbbi Black verziója is kapható. Japánból a Nikka, írországból egy idősebb Jameson kiadás képviselteti magát, de bourbon-kedvelők találhatnak pl. Woodford Reserve-et is. Újdonságok is előfordultak, a kezembe került egy Amrut Single Malt indiából, amelynek a nemzetközi megítélése némileg felemás, de nekem nagyon ízlett - cikket érdemlő ital - és nem gondoltam, hogy egy ilyen helyen találkozom majd vele. A fentiekkel pedig az itallapnak csak egy részét fedtem le, és a 15+ éves különlegességeket leszámítva és Budapesthez mérve nevetséges áron kínálják ezeket a tételeket.

Ha pedig nem viszkizni mennél (akkor WTF keresel itt?...), a hely akkor is kínál inni, bámulni és hallgatnivalót... de nem a kifinomult úriembereknek. A Johnny Pump's egy igazzy körúti csehó, annak minden zsivajával, fapados komfortérzetével és vélt vagy valós értékeivel/értéktelenségével. Az italválasztéka ezzel együtt megdöbbentő, a kiszolgálás gyors és jó, és ha szerencse fia vagy, anélkül találhatsz benne társaságot, hogy valamelyik felkapott pesti bulihely nyomasztó tömegmagányába kellene fojtsd az estéd. 

Tutira visszamegyek még, mert züllött alak vagyok. Ámen.

Fiktív Pub, avagy a skótok már a pultban vannak!

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

fiktiv_m.jpg

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Élménybeszámoló: Whisky Show 2015

6 óra, 12 whisky és sok egyéb finomság...

woodford_myki.jpg

A legvidámabb pult (a szerző engedélyével)

Amolyan premisszaként megjegyezném, hogy lassan két nappal a whisky show után, még mindig a hatása alatt állok. Ma a munkahelyemen mindenkinek lelkesen meséltem az élményeimet és aki valaha is kiejtette a száján a „szeretem a whisky-t” mondatot, azt győzködni kezdtem, hogy jövőre muszáj eljönnie. Pedig hol van az még. Sajnos.

Szóval, ha az előzőekből nem lett volna világos, nagyon tetszett a rendezvény. A hangulat, a kiállítok, a helyszín, az emberek, a lebonyolítás, minden. Az ott töltött 6 óra gyakorlatilag fel sem tűnt. És azóta sem értem, hogy múlhatott el olyan gyorsan egy nap egynegyede.

Mivel, alaphangon, nem vagyok egy igazán lelkesedő típus, ezért azóta is sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a show melyik része gyakorolt rám ilyen hatást. Magamban megpróbáltam részekre bontani az „egészet”, hátha így sikerül azonosítanom azt a bizonyos „X-gént”, ami ezt okozta. Ennek a gondolkodásnak az eredménye lett az alábbi írás, ami – reményeim szerint-, a rendezvényt is jól bemutatja.

Az egész részei:

Helyszín:

Nos, öt csillagos hotelből szerintem ritka az, amit rondának hívnánk és ez alól szerencsére a Corinthia Hotel Budapest sem kivétel. A színvonalas és kellemes környezet pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan is érezzük magunkat. Az exkluzív termek pedig mázlinkra elég tágasak is voltak, így bár a rendezvény csúcsidején elég sokan voltunk, de igazi tartós tumultus sehol nem alakult is. Plusz a vastag, süppedős szőnyeget sokat segítettek a poharak épségének megőrzésében is. Ezt volt szerencsém végig is nézni, amikor egy Glencairn pohár kicsúszott az egyik vendég kezéből, de a szőnyegen kényelmesen, puhán landolt, így a pohár is és a gazdája is megúszta a balesetet.Egyébként abban is biztos vagyok, hogy ez nem volt egyedi eset.

A többi adottságot, mint mosdókat, vagy az előtér kényelmes kanapéit nem is említeném külön, szerintem mindenki el tudja képzelni őket, aki látott már ilyen szállodát.

Lebonyolítás:

Szinte hibátlan. Viszonylag sok hasonló méretű wokshopon, konferencián vagy kiállításon vettem már részt életem során és kijelenthetem, hogy ebből a szempontból is a legjobbak között kell számontartanom a show-t. Az információs felületek, anyagok világosak és informatívak voltak és az értelemszerű helyeken megtalálhatóak, a jelenlévő hostess-ek is kedvesen és felkészülten állták a kíváncsiskodók rohamát. A kóstoltatók pedig hihetetlen nyugalommal és jókedvvel válaszolták meg sokadszorra is ugyanazt a kérdést, pedig nem minden pultban álltak az adott márka nagykövetei (bár elég sok helyen voltak), de ennek semmilyen negatív hozadékát nem érezhette senki.

Hogy miért nem hibátlan? Nos, ha valaki további italkuponokat akart vásárolni a jegy mellé kapottak utánpótlásaként, akkor alkalmanként hosszú percekig kellett sorba állni, ami a sokkal hasznosabb és élvezetesebb lehetőségektől vette el az időt. Szóval jövőre több ilyen „feltöltő pont” kellene.

Ételek-italok, azaz minden, ami nem whisky:

Ez, bár talán nem mindenki számára egyértelmű sarkalatos részei lehetnek a whisky kóstolásnak, hiszen alapvetően minél több mindent akarunk megízlelni, kipróbálni és ennek komoly akadálya lehet az, ha már a ötödik tételre sem emlékszünk, becsípésből kifolyólag… Arról nem is beszélve, hogy a hetedik whisky után lehet, hogy az előtér már említett kanapéin aludnánk ami, -valljuk be-, bűnös elpazarlása lenne ennek a remek alkalomnak.

A rendezvény, - véleményem szerint-, ebből a szempontból is jól teljesített, hiszen a kitelepült étkezési lehetőségeknél is remek dolgokat lehetett kóstolni, a kézműves bonbonoktól- a hajszálvékonyra szelt sonkákig bezárólag. Ezért aztán itt is mindenki megtalálhatta a szájízének és pénztárcájának megfelelőt. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pultnál nagyszerűen el lehetett beszélgetni a kint lévő „eladókkal”, amiből egyrészt az ételről kaphattunk érdekes információkat, másrészt pedig jó tippeket lehetett kapni további whiskykóstolásra alkalmas helyszínekről is.

Számomra azonban, a délután hősei a vízosztó lányok voltak, (az egyik ásványvizes cég képviseletében) akiknek végtelen türelemmel kellett kiszolgálni a néha bizony kissé türelmetlen vendégeket. Talán belőlük is lehetne több jövőre.

Résztvevők:

Bevallom ekkora tömegben még nem találkoztam whisky rajongókkal, így ez teljesen új tapasztalat volt számomra, de azt kell, hogy mondjam, teljesen pozitív képek kaphatott bárki erről a szubkultúráról, aki kilátogatott a rendezvényre ezen a kissé borús délutánon. Többekkel sikerült szóba elegyednünk kortyolgatás, kóstolgatás közben és mindenkivel határozottan kellemes beszélgetéseket folytattunk, míg a poharainkban kitartott az éppen elemzett tétel. Beszélgetés közben persze a kóstolási tippek és személyes kedvencek cserélgetése megállíthatatlan volt, de ebből (is) több érdekes italról szereztünk tudomást, melyeknek egy részét természetesen le is teszteltük. Emiatt -bár én társasággal mentem-, de megkockáztatom azt, hogy az sem érezte rosszul, vagy éppen magányosnak magát, aki egyedül érkezett, hiszen mindenki találhatott beszélgetőpartnereket, ha éppen ahhoz volt kedve és hát a közös téma az ugyebár adott volt. Egyébként a legjellemzőbbek a 4-5 fős baráti társaságok voltak a látogatók között. Bár szerintem, több száz fős rendezvényre nemigen használható a „családias” jelző (és nem is szeretem ezt a szót puffogtatni), de itt valóban ehhez állt legközelebb a hangulat.

Árak:

Az elővételes 4000 Ft-os jegyért kapott mindenki egy Glencairn poharat és 5 kóstolójegyet. Ez a pohár máshol 1500 Ft-ért lehet a miénk, a kóstolójegyek pedig 2500 Ft-ot értek a pultoknál. Innen már azt hiszem könnyű kiszámolni, hogy a jegy valójában ingyen volt, ami elég jól hangzik, nem?

Én még elköltöttem 10.000 Ft-ot további 20 kóstolójegyre (mert a blog és a "munka" az első), amiért cserébe megkóstoltam 12 whisky-t. Ezekből ha vettem volna egy-egy üveggel akkor, -a saját számításaim szerint-, bőven több, mint 200.000 ft-ot kellett volna fizetnem, de még ha csak egy-egy pohárral ittam volna belőlük, valami rendkívül olcsó helyen, akkor is kb. 20.000 Ft-ba került volna az egész. Szóval, ebből a szempontból is megérni kilátogatni. És akkor az egyéb kapcsolódó kedvezményekről, mint például az utólagos vásárláskor beváltható kedvezménykuponok, még nem is beszéltem.

Whisky:

A lényeg… A választék hatalmas volt. Valójában esély sem volt arra, hogy mindent megkóstoljon valaki. (Mert ezt legfeljebb Superman bírná alkoholmérgezés nélkül!) A prémium minőségtől, a hétköznapi whisky-ig minden kategória képviseltette magát, kiegészítve egy rakás különlegeséggel, melyek egy részét még sehol máshol nem láttam eddig. Itt pedig, néhány kóstolójegyért cserébe olyan italokat is megízlelhettünk, amiket egyébként csak súlyos ezrekért, vagy éppen tízezrekért mérnek, mint a Johnnie Walker Blue Label,  vagy a 30 éves Ballantine’s, de említhetnénk itt még a megszámolhatatlan mennyiségű 18-21-25 éves blended, vagy éppen single malt whisky-t is.

Én a következő tételeket próbáltam ki: Isle of Jura Prophecy és Elixír, Kavalan Solist Bourbon, Old Pulteney 21 éves, Glenrothes Vintage Reserve, Koval Four Grain, Glenmorangie Nectar D’or Sauternes, Benriach 18 éves Latada Madeira Finish, MaCallan Amber, Kilchoman Loch Gorm Sherry Cask, Woodford Rye, Agárdi 12 éves.

Kedvencet egyenlőre esélytelen választanom a fenti listából…. Jelenleg még csak az élményt dolgozom fel, de a felsorolt italok többségéből a következő hetekben cikkek fognak születni, azt megígérhetem.

Összegezve:

Nos, remélem a fentiek segítenek egy pici betekintést adni abba, hogy milyen is volt a 2015-ös Whisky Show Budapest és hogy miért is volt olyan jó, mint amilyennek érzem. Mindenesetre, ha nem voltál ott és szereted a whisky-ket, akkor azt tanácsolom, hogy jövőre semmiképpen se hagyd ki!

Sláinthe!

süti beállítások módosítása