Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.ápr.11.
Írta: D_Tamás komment

Arran Machrie Moor, a bronzkori legenda...

Azt szeretem Budapestben, hogy rengeteg meglepetést tartogat a gyanútlan járókelőknek az élet minden területén. Persze itt most kizárólag a pozitív meglepetésekről beszélek, a többit most hagyjuk. Szerencsére a whisky-k kapcsán is egyre gyakrabban lehet egészen megdöbbentő felfedezéseket tenni, ahogyan én is tettem egy baráti invitálás következtében. Én legalább is nem tudom máshogy leírni azt az érzést, amit akkor éltem át, amikor gyanútlanul lesétáltam egy félreeső mellékutcában utcában lévő pincekocsmába és a pultban cca. 50 jóféle single malt-tal találtam szembe magam, több, mint baráti áron… A kötelező daraboktól, a különlegességekig, minden ami szem-szájnak ingere. Ráadásul hozzáértő kiszolgálással. Még ma is keresem az állam... Hogy hol is voltam? Nos, a Mélypontban.

arran_ok.jpg

Forrás: https://www.arranwhisky.com/

A fenti helyen kóstoltak egyike a ma bemutatásra kerülő tétel is, amiért már önmagában megéri meglátogatni azt a bizonyos pincét! 

Az Arran lepárló egyike az újonnan alapított műhelyeknek, hiszen mindössze 1995-ben alapították meg Arran szigetén. Igen, a névadást jó skót szokás szerint nem gondolták túl.

Viszont szerencsére a malt-jaikon egyáltalán nem látszik meg a lepárlót jellemző fiatalság, hiszen mind választékban, mind pedig minőségben felveszik a versenyt a nagy múltú konkurenseikkel is már a kezdetek óta. Ebben természetesen óriási szerepe van az Arran lepárlómesterének James MacTaggart-nak, aki ezt a kiadást is megálmodta.

Miért pont Machrie Moor és mit keres itt egy kutya?

Nos, a név egy tőzeglápot takar, ahol bronzkori kőköröket találhatnak az erre járó szerencsések, ami már önmagában is okot ad némi misztikus felhangra. Hát még, ha tudjuk, hogy az egyik kör a „Finegal üstjének a helye” nevet viseli, mert a legenda szerint Finegal a kelta mítoszok óriása valamikor itt költötte el ebédjét. A kutyáját Bran-t pedig az ebéd idejére az egyik kőhöz kötötte ki, melyen azóta is megtekinthető egy vésett lyuk, ahová a nyakörvet erősítette az a bizonyos óriás. Nos, innen a címkén is látható motívum.

A whisky:

Külső:

Az Arran termékekre jellemző palackformát és díszdobozt most egészen sötét színvilág jellemzi. A fekete és bronzvörös kellemesen összecseng az italhoz kapcsolódó legendával és az ízek karakteres jellegével.

Maga az ital pedig világosabb árnyalatú, egészen halvány sárgás, mint a hasonlóan tőzegelt single malt-ok általában.

Illat:

Könnyű, mondhatni friss illatokat érezhetünk, amit meglepően határozott füstösség vesz körül. A tőzeg alatt, mellett azonban határozottan kivehetők a gyümölcsös, barackra emlékeztető aromák éppen úgy, mint a bourbonos, vaníliás jellegek is. Ezzel is előrevetítve a malt érdekesen "sokdimenziós" voltát.

Íz:

Erős alkohol ízzel bombázza meg az ital a felkészületlen kóstolót, hiszen mégis csak egy 46%-os whisky-ről beszélünk, de ezen túllépve egy fűszeres, már-már édeskésen mézes, vaníliás italt érezhetünk a szánkban, ami persze továbbra is határozottan füstös, de mégis szépen összhangban vannak az ízek.

Lecsengés:

Az édes-füstös ízvilág itt is kitart, ráadásul jó hosszan velünk marad, de egy ilyen karakteres italtól butaság is lenne mást várni.

Összegezve:

Árkategóriájában ez egy igen-igen érdekes ital, amit vétek lenne kihagyni azoknak, akik kedvelik a füstösebb ízeket. A többieknek pedig azért, mert kevés olyan single malt van, ami ilyen komplexitást és izgalmat ígér ilyen jó áron.

Adatok:
Név: Arran machrie Moor
Érlelési idő:
Régió: Skócia

Forrás:

https://www.arranwhisky.com/

Highland Park, Dark Origins...

Ha azt mondom, hogy figyelemfelhívó a cikkben tárgyalt Highland Park kiadás csomagolása, azzal csak annyit állítanék, hogy a fű zöld, az ég pedig kék. Mert itt többről van szó figyelemfelkeltésnél. A fekete-ezüst színekbe öltöztetett whisky szinte leugrik a polcról, annyira elüt az összes többi „testvére” külsejétől. Ráadásul a dobozon  lévő minta is igen vonzza a tekintetet, főleg mostanában, amikor lassan a csapból is az új Assassin’s Creed mozi előzetese folyik… Mert a dobozon lévő csuklyás fejről garantáltan mindenkinek ez fog beugrani. Véletlen lenne? Alig hiszem…

dark_origins.jpg

 Forrás: Magányos Maláta

Pedig mind a cég, mind pedig a promóterek állítása szerint véletlen, hogy pont most, pont ilyen köntösben jelent meg ez a malt. Állításuk szerint nem akartak a filmre utalni, a kép mindössze a lepárló kalandos, még az illegalitásban töltött idők homályos korszakát kell, hogy felidézze a szemlélőben, ahogyan erre utal a név is. A képen pedig nem más látható, mint Magnus Eunson „atya”, aki a lepárló alapítója volt. Nos, lelkük rajta, de ennyi véletlent egy kupacban... Én inkább a palack tartalmával foglalkozom a továbbiakban, a rejtély feloldását pedig az olvasókra bízom.

A whisky:

A megjelenést nem részletezném tovább, hiszen aki a fentiek alapján nem tudja elképzelni, az majd úgy is utána jár. Itt talán csak egy tulajdonságot emelnék ki, mégpedig a whisky telt, sötét mahagóni színét, ami remekül összecseng a névvel és a többi külső jeggyel egyaránt.

Illat:

Az első jellemző könnyen felderíthető, hiszen ez a Highland Park kiadás sem füstmentes, hála Eunson atyának! Szóval egy rendkívül kellemes, tábortüzes-gyógyszeres aromával találkozunk illatoláskor, amiből lassan bontakoznak ki a sherry-s jegyek és a szolid gyümölcsösség. Mintha a nagyi konyhájában ülnénk egy téli estén, ahol csendben ropog a tűz a sparheltben és a kiszivárgó füst kellemesen elkeveredik a stelázsin sorokozó almák és lekvárok kipárolgásával. Otthonos érzés, azt garantálom.

Íz:

A kesernyés füst ide is elkísér minket, de kifejezetten kiegyensúlyozott, hovatovább kellemes módon. A tőzeg markáns felhangjai itt csak halványan érzékelhetőek, a helyüket inkább az édes, csokoládéra és narancsra emlékeztető ízek veszik át. Ezek után a fűszereken már meg sem lepődtem, a vanília, szegfűszeg, fahéj, ánizs csak felteszi a koronát a karácsonyi hangulatra.  

A második kör után szinte már vártam a Mikulás szánjának csengettyűit, pedig akkor még józan voltam, ebben biztos vagyok.

Lecsengés:

Kitartó, édeskés füstösség jellemzi ezt a tulajdonságát a Dark Origins-nek. Itt már újabb meglepetések nem érik a kóstolót, de az előzőekben leírt hangulat megmarad az utolsó korty után is.

Összegzés:

Mindenképpen ajánlom, még a némileg borsosabb ára ellenére is. Legfeljebb kérjétek ezt karácsonyra, persze csak ha jók voltatok.

Persze rohanni nem kell, a hírek szerint a Dark Origins a Highland Park portfólió állandó tagjává vált.

 

Adatok:
Név: Highland Park Dark Origins
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Skócia, Orkney szigete

Források, linkek:

https://shop.highlandpark.co.uk/core-expressions/highland-park-dark-origins

 

Scapa, Észak-Skócia túlélője

A Scapa distillery egyike Skócia legészakibb lepárlóinak, mely címért a Highland Park-kal versenyez. Az erősen hányatott sorsú lepárlót többször fenyegette a végleges bezárás, de végül minden esetben megmenekült a dicstelen végtől, sőt évről-évre meg is tudott újulni, így, amolyan kistestvérként megbújva a népszerű Highland Park mellett a mai napig üzemel és évről-évre jelennek meg az újabb kiadású single malt-jaik.

scapa_koll.jpg

Forrás: Internet

A Scapa 12, majd 16 éves kiadása az egyik első malt élményeim közé tartozik, hiszen Skóciából hazatérve ezen whisky-k azok közé tartoztak, amiket viszonylag elérhető áron és egyszerűen be lehetett szerezi hazánkban, köszönhetően az egyik Brit tulajdonú áruházláncnak. Néhány éve aztán elkezdtek kikopni az üzletekből és ma már inkább csak a szaküzletekben találkozhatunk a 16 éves kiadással.

Bár egyik érlelés sem volt kimagasló, de mindkettő a könnyedebb, de az összes „island” single malt jegyet magába hordozó, rendkívül kellemes malt volt, amit a mai napig nyugodt szívvel tudok ajánlani azon szerencséseknek, akik hozzájuk tudnak férni.

Jelen írásukban a whisky egy speciális kiadásával foglalkozunk, amit a Gordon & MacPhail független lepárló és palackozó cég védnöksége alatt jelent meg a nagyközönség számára.

Gordon & MacPhail

A cég 1895 óta található meg a Speyside-on, egy bizonyos Elgin nevű városkában, amely talán nem nagyváros, de a jelentősége bizony az. A cég üzlete a város főutcáján található. A bolt egyik felében egy minőségi csemegeüzletet talál az ide látogató, a másik felében pedig a „sztár” whisky-k egész sorának szentelték, melyek közül a többséget saját maguk palackozták.

A vállalt hordóiban a mai napig komoly ritkaságokat találhatnak azon szerencsések, akik hozzáférnek, hiszen a többi hasonló profilú céggel ellentétben a Gordon & MacPhail kizárólag fiatal készítményekkel tölti fel a készleteit és így figyelemmel tudják kísérni azokat a kezdetektől a végig. Ezen hozzáállásnak köszönhető az is, hogy a cég be tud mutatni a rajongóknak olyan, már bezárt lepárlók whisky-eit is, amit máshonnan bizony lehetetlen lenne megismerni.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital díszdoboza és palackozása inkább egyszerű, egyfajta minimál stílusú. Olyan, mint aki nem ezen külsőségekkel akar feltűnni, hanem a beltartalommal. A palack maga egyszerű, már-már klasszikus megjelenésű üveg, melyen a szintén világosabb árnyalatokkal feliratozott címke is szinte „megbújik”, még akkor is, ha egyébként elég sok információval zsúfolták tele.

Szín:

Halvány, aranysárga. Megfelelő fényviszonyok között szinte már színtelennek tűnik.

Illat:

Alma és talán zöldalma az elsődlegesen az orrunkba tóduló illat, ami némi levegőzés után felvesz egyfajta száraz pezsgőre jellemző fanyar, szőlős aromát is. Lassan teljesedik ki az illat, a vanília és a tölgyes-fás kissé szúrós fanyarság csak egészen későn érkezik meg, ahogyan a pohárban az italt forgatjuk. Nagyon-nagyon halványan egy kis borsos csípősség is előtűnik.

Íz:

Meglepően csípős az első korty, a chilis íz azonnal körbeér a szájüregben és elsőre minden mást elnyom. Némi idő után aztán megérkeznek a diós és az egzotikus gyümölcsökre hajazó ízek is. A végén pedig határozottan nugátos csokoládéra emlékeztető érzet jelenik meg az ízlelőbimbóinkon, ami – legalább is számomra -,  egészen meglepő a kezdeti határozott csípés után.

Lecsengés:

Van benne valamiféle vaníliás, krémes íz, ami nyilvánvalóan az érleléshez használt első töltésű bourbon hordó hagyatéka, de ezért a könnyed, hosszan tartó ízért hálásabb talán nem is lehetek.  Szép befejezése ez a kortyolásnak.

Összegzés:

Egyértelműen izgalmas és érdekes tétel, ami jól reprezentálja, hogy egy független palackozó mennyire más ízeket, élményeket tud kihozni ugyanabból az alapanyagból, mint amiből a whisky eredeti tulajdonosa dolgozik. Ha valaki megteheti, feltétlenül hasonlítsa össze az eredeti 12 éves kiadással, de ha nincs erre mód, akkor is az ajánlott kategóriába trtozik ez a single malt.

Adatok:
Név: Scapa
Érlelési idő: 12 év
Régió: Island
Palackozó: Gordon & MacPhail

Források:
http://www.gordonandmacphail.com/tastingnotes/distillery-labels/distillery-labels-scapa-distilled-2001-strength-43-781.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

Whisky Show 2015 - Jura Prophecy és Elixir

Jura Prophecy és Jura Elixir, Single malt, Skócia

jura_filter.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Talán már említettem valamelyik cikkben, hogy az egyik kedvenc single malt-om hosszú évek óta a Jura Superstition, amely anno egyike volt a Skóciában megkóstolt és megkedvelt whisky-knek. Ezért aztán az sem meglepő, hogy a lepárló többi terméke is érdekel, főleg ha olyan kiadásokról van szó, amivel ritkán futhatunk össze itthon.

A fentebb leírtak után gondolom, az sem lep meg senkit különösebben, hogy a Whisky Show-n az első utam a Jura és a Dalmore közös pultjához vezetett, ahol rövid nézelődés után a Prophecy-re esett a választásom, így ez lett a találkozón elsőként kóstolt whisky-m, amit hamarosan követett az Elixir megízlelése is.

De honnan is jönnek ezek a malt-ok?

Jura (gael nyelven Diúra) szigete a Belső Hebridák szigetcsoport része, mely Skócia nyugati partjai mellett található, Islay szigetének szomszédságában. Mindösszesen kb. 200 ember él itt, akik több ezer szarvassal osztoznak a területen. A sziget egyike Nagy Britannia utolsó vad, természetes állapotában megőrzött tájainak. A fő látnivalók is inkább a természetjáróknak szólnak, mint például a Paps of Jura hegycsúcsai, vagy a Jura és a Scarba sziget közötti szorosban található Corrywreckan örvény.

A sziget lepárlóját a hatvanas években alapították és bár átesett néhány tulajdonosváltáson, azóta is üzemel és jobbnál jobb whisky-kel örvendezteti meg a single maltok rajongóit. A márka 2010 óta a Whyte and Mackay Company tulajdona.

A whisky-k:

Megjelenés:

A Jura whisky-k összetéveszthetetlenül egyedi megjelenését a különleges formájú üvegük garantálja, ami bár furcsa lehet a single malt whisky-ket nem ismerők számára (hallottam már, hogy valaki arcszeszes üveghez hasonlította, ez pedig a szememben majdnem akkora szentségtörés, mint ha kólát keverne bele), de hamar meg fogja kedvelni mindenki a kézre álló formát és az elegáns feliratozást. Az egyes kiadásokat az üvegeken lévő különböző szimbólumok különböztetik meg. Ezek hangulatosan egészítik ki az alapinformációkat tartalmazó címkéket. A felhasznált jelképek pedig egy kissé misztikusabbá, izgalmasabbá teszik az italok megjelenését.

Jura Elixir

Szín:

A 12 éves whisky-knél megfigyelhető, kissé bronzos árnyalatú, aranybarna, némi patinával. Mint például a régi rézedények és más használati eszközök, amiket előszeretettel használnak dísztárgyként mostanság.

Illat:

Az első lépésben a gyümölcsök támadják meg az orrunkat. Szilva, narancs és egyéb citrusfélék, melyeket néhány pillanattal később könnyű fűszeres zamatok és egy pici tőzeges füst egészít ki. Mintha egyszerre éreznéd egy kellemes forralt bor aromáját az őszi vidék falvai fölött lebegő kályhafüstös levegővel együtt.

Íz:

A gyümölcsök ízleléskor is velünk maradnak, csak némileg elmélyülve, erősebb inkább lekvárokra emlékeztető ízeket mutatnak. A fűszeresség is megerősödik és elmozdul a csípősebb borsos, fahéjas irányba. Az alkohol csak jelképesen kerül elő, inkább csak a nyelv alján érezhető, mint ahogyan a tűzeges aromák is épp csak megmutatják magukat.

Lecsengés:

Könnyű, közepesen hosszú lecsengést produkál az Elixir, amiben már jobban dominálnak a füstös ízek, de még mindig megvannak a szilvás érzetek is, kiegészülve egy kis fás, földes ízzel.

 

Jura Prophecy

Szín:

Bár hasonló az Elixir-hez (és minden más Jurához), de valahogy mégis sötétebb kissé, mintha ezzel is jelezni szeretné a whisky, hogy itt valami öregebbel, komolyabbal állunk szemben. Mint egy igazi, baljós prófécia, amit egy sötét erdő mélyen, dörgés-villámlás közepette suttognak a fülünkbe.

Illat:

Nos, míg az Elixir esetén a gyümölcsök domináltak addig itt már a tőzeges, füstös aromáké a főszerep melyek, szépen sorban be is robbannak a orrunkba. Nem véletlenül jelzik az üvegen, hogy erősen tőzeges whiskyvel állunk szemben. A tőzeg után hamarosan befutnak a földes és gyógyszeres illatok is, de ezek mellett halványan fűszeres, meggyes alkotóelemek is előkerülnek. Azonban még így is inkább egy viharos tengerpartra emlékeztet ez az illat, szemben az előbb emlegetett forralt boros, falusi idillel.

Íz:

A só és a füst itt is elsődleges. Ezek mellett csak némi meghatározhatatlan, kissé csípős, vaníliás, szerecsendiós és fahéjas aromát érezni benne, ami hozzáad egy fűszeres mellékízt az egyébként erős, tőzeges italhoz. A párlat sűrű és kissé olajos érzetet kelt a szájban megforgatva. Érdekes módon az alkohol szinte nincs is jelen, vagy talán inkább elnyomja a többi íz, ami már csak azért is meglepő, mert amúgy egy 46%-os whisky-ről beszélünk.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, továbbra is csípős, füstös. Ha a pohár kiürítése után szeretnénk valami más ízt is érezni, akkor mindenképpen javasolt egy nagy pohár víz elfogyasztása.

Összegezve:

Mindkét ital nagyszerű a maga kategóriájában, de jó szívvel inkább csak az Elixir-t ajánlanám szélesebb körnek. A kellemesen komplex, gyümölcsös-fűszeres ízek mindenkinek tetszeni fognak, legalább is az én, - alighanem kissé elfogult-, véleményem szerint.

A Prophecy már egy kicsit bonyolultabb ügy. Én speciel nagyon szeretem az ilyen jellegű whisky-ket, de ez nem kezdők számára ajánlott ital. Viszont annak, aki szereti az extrémebb párlatokat, feltétlenül javasolt a kipróbálása, már csak azért is, mert remekül tetten érhetőek benne az Island-i párlatokra jellemző jegyek és sajátosságok. Ha pedig kedveled az Islay whisky-ket, akkor egyenesen kihagyhatatlan a szomszéd sziget produktumának megízlelése.

Adatok:
Név: Jura Prophecy/Jura Elixir
Érlelési idő: nem jelölt/12 éves
Régió: Island

Források:
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura-prophecy-whisky/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura/isle-of-jura-elixir-12-year-old-whisky/
www.jurawhisky.com/
http://isleofjura.scot/

Highland Park, whisky viking gyökerekkel

Highland Park, 10 éves, Skócia, A cikk második része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították az Orkney szigetcsoport fő szigetén, a szigetek fővárosában Kirkwall-ban. A szigeteken található még a Scapa lepárló is, így ez a két üzem verseng a legészakibb lepárló címéért.

A szigetek:

A 70 szigetből álló szigetcsoport i.e. 8000 óta lakott, köszönhetően a termékeny talajának. A gazdaságának legfontosabb szektora a mai napig a mezőgazdaság. Legfőbb exportcikkei a marhahús, a sör és a whisky.

Bár a szigetek alkotmányosan az Egyesült Királysághoz, azon belül pedig Skóciához tartoznak, valójában látványosan nem britek és nem is skótok. Mivel a szigetek tökéletes támaszpontot nyújtottak a Brit szigetek fosztogatásához, ezért a vikingek hamar megszállták őket, így 700 évig a Nyugati Óskandináv Birodalom része volt, a birodalom nyugati határának legfontosabb katonai támaszpontjaként. A XIII. századtól, néhány vesztes politikai manőver és csata után a szigeteket bérbe adják Skóciának, akik azonban némileg szabadon értelmezik a bérleti díj fizetését, így az 1400-as évekre már több évtizedes elmaradásban vannak. (Talán innen erednek a skót viccek…) Később a norvég király lányának hozományaként került a Brit korona fennhatósága alá és bár a dánok sokáig próbálták visszaszerezni ez többé nem sikerült.

A lepárló:

A fenti kis történelemlecke után talán nem is meglepő, hogy a Highland Park lepárlót egy Magnus Eunson nevű ember alapította. Eunson nappal lelkipásztor, éjjel pedig zug szeszfőző volt, aki egyszerre tudta ezt a két ellentétes személyiséget összeegyeztetni éppen úgy, mint ahogyan a kelta és viking hagyományokat is. A XVIII. századra Kirkwall a szeszcsempészet egyik központjává vált, ahol gyakran használták a templomokat a zugszesz elrejtésére. Bár ez nem igazán meglepő Eunson „nappali” hivatásának fényében. Hősünket 1813-ban letartoztatják, - bár el soha nem ítélik- azonban a letartóztatást végző őrmester, bizonyos John Robertson azonnal megvásárolja a birtokot és a lepárlót. Nos, a hatóságok a jelek szerint már akkor is tudták, hogy milyen úton-módon érdemes fizetés kiegészítésre szert tenni. Robertson mindenesetre legalizálja a lepárlót, mely azóta is működik és egyedi whiskyvel látja el a nagyérdemű közönséget.

A Skandináv, viking gyökereikről sem feledkeztek meg, ennek bizonyítéka a Higland Park Skandináv istenekről és hírek viking harcosokról elnevezett sorozatai.

A hanga:

A whisky ismertetés előtt, muszáj néhány szót ejtenünk erről a növényből, mely a Higland Park whisky-k meghatározó összetevője.

Hanga: A zárvatermők törzsébe tartozó növény, a hangafélék névadó nemzettsége. Nagyjából 500 fajból áll, melyek nagyrészt Afrika déli részén élnek, de megtalálhatóak a Mediterrániumban és észak Európában is.

A növényt többféle módon adhatják a whisky-hez, akár a tőzegelés során, akár erjesztés közben.

A Higland Park esetében a felhasznált tőzeget szinte teljes egészében komposztált hanga teszi ki, de az égetőkemencébe kerül szárított hangavirág is, melytől azt remélik, hogy további parfümös illatokat ad a malt-nak. Természetesen az illatok mellett a hanga felelős a virágos, édes ízek egy részért is az whiskyben.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital színe kissé világosabb a megszokottnál, inkább napfényes, sárgás, bronzos, borostyános árnyalatokat mutat. A palack a Highland Parkra jellemző lapos, az oldalain lekerekített, elegáns megjelenésű, a címkéről minden fontos, a whisky-re jellemző, információnak a birtokába juthatunk.

Illat:

Meglepően, elsöprően édes és gyümölcsös. Engem az első pillanatban a barackos joghurt kissé fanyar édességére emlékeztető illatok csaptak meg, melyek mellett még némi vajas kekszes aromákat éreztem, ezek az ízek később kiegészültek egy kevés virágos, gyümölcsös aromákkal. Alkoholosság csak némi szellőzés után érkezett, de akkor is csak nagyon, nagyon enyhe mértékben, mint ahogyan a füstös aromákat is csak érintőlegesen lehetett felfedezni az italban.

Íz:

Az ital a szájban testes, sűrű benyomást kelt, bevonja az egész szájüreget. Az ízében elsődlegesen továbbra is a gyümölcsök uralkodnak, elsősorban a meggyes, barackos ízek, de kiegészülnek malátás, vaníliás ízekkel is. Itt már a tőzegesebb, füstösebb, sósabb ízek is megjelennek, de egyáltalán nem bántó módon, inkább csak a háttérben adják hozzá a magukét az ital komplexitásához.

Lecsengés:

Hosszú, közepes erősségű lecsengés. Mandulás, kesernyés ízeket maradnak a szájban, de az édes, mézes, gyümölcsös aromák is felfedezhetőek az utóízben is, bár itt már inkább csak a háttérben. A nyelvtőnél és a nyelv alján határozott, de nem túl erős csípősség érkezik, a füstös, sós, tengeri aromák itt is inkább keretbe foglalják az ízeket, de igazán dominánsak.

Összegzés:

Komplex, érdekes ital, mely szabályos íz orgiát rendez a szájban. Szóval mindenkinek ajánlható, kivétel nélkül, még annak is, aki nem szereti a whisky-ket. Szóval, aki még nem kóstolta, az haladéktalanul tegye meg.

Adatok:
Név: Highland Park
Érlelési idő: 10 év
Régió: Island (Orkney)

Források, linkek:
http://highlandpark.co.uk/
http://www.whiskynotes.be/2013/highland-park/highland-park-10-years/
https://www.whisky.com/forumblogchat/forum/forum/mm_forum_pi1/posts//whisky_tasting_highland_park_10_year_old.html

Michael Jackson: Whisky

Talisker, a Skye szigeti gyöngyszem

Talisker, 10 éves, Island (Skye) whisky

talisker_10_blau_voll.jpg

By Benutzer:Urs, via Wikimedia Commons

Az első találkozásom a Taliskerrel egy baráti beszélgetés keretein belül történt. Akkor még kezdő whisky rajongóként szerettünk volna valamilyen karakteres, érdekes single malt-ot kóstolni és, amikor az egyik srác felvettette ezt a nevet rábólintottunk. Bár azt mondhatnám, hogy ez egy teljesen tudatos döntés volt, de valójában csak alig-alig tudtuk, hogy milyen is ez az ital, inkább csak arra blazíroztunk, hogy egy szigeti single malt csak nem lehet rossz.

Szerencsére nem is kellett csalatkoznunk ebben a reményben. Az ital az első kortytól az utolsóig meggyőző volt, így a társaság egyetértett abban, hogy ez a malt méltó folytatása, a néhány héttel azelőtt elfogyasztott Isle of Jura Superstition-nek, amiről hamarosan ennek a blognak a cikkei között is olvashattok. Elöljáróban most legyen elég annyi, hogy bár két hasonló karakterű italról van szó, de mégis, mindkettő, mástól jó, így mindkettő igazi egyéniség.

Egyébként, tapasztalatom szerint maga a Talisker a többi single malt whisky-hez képest viszonylag elterjedt Budapesten is, több helyen sikeresen belefutottam a belvárosban, bár legfőképpen a drágább klubok polcain találkozhatunk vele.

A Talisker jobb megismerése érdekében ejtenék most néhány szót magáról Skye szigetéről is, ahol ezt a kitűnő italt készítik, hiszen azt már mindannyian tudjuk, hogy a single malt-ok szempontjából a készítés helyének is óriási jelentősége van.

Skye szigete Skócia északnyugati partjainál helyezkedik el, a Hebridák szigetcsoport tagjaként. A sziget lakosainak száma valamivel 9000 fő fölött van ez körülbelül Solymár lakóinak számával egyenlő, bár Skye szigetén kissé nagyobb a maga 1656 km2-vel. (Solymár körülbelül 18 km2)

A terület a kőkor óta lakott éltek itt például vikingek is, de a sziget birtokolta többek között a külföldön egyik legismertebb Skót klán a MacLeod is.

A sziget egyetlen lepárlója a Talisker Distillery, mely így önmagában élvezheti a sziget nyújtotta természeti erőforrásokat és konkurencia nélkül készítheti egyedülálló whisky-ét.

De lássuk most a Talisker legismertebb és elterjedtebb whisky-ét a 10 éves single malt-ot.

Megjelenés:

Elsőként a whisky dobozáról érdemes szót ejtenünk, amely sötétkék, visszafogottan elegáns megjelenése rejt egy-két apró meglepetést, mint például a dobozra dombornyomással felvitt térképet melyen megtekinthetjük a sziget és a lepárló elhelyezkedését, valamint a doboz szélén a pontos koordinátákat is leolvashatjuk. Elegáns, egyedi megoldás ez a díszítés, legalább is szerintem.

A visszafogott elegancia a whisky üvegén is folytatódik, letisztult ízléses palackban kapjuk meg az italt, melyen egy egyszerű, de hozzáillő világos címkéről tudhatjuk meg a legszükségesebbeket.

Illat:

Nos, ez az a pont, ahol az eddigi visszafogottság, mely a párlat külsejét jellemezte, egy pillanat alatt eltűnik. Az erős füstös aromák egy pillanat alatt eltöltik az orrunkat, amint megillatoljuk az italt, hasonlóképpen a többi a különböző szigeteken készült tőzeges whisky-hez. Itt azonban a füstösség mellett enyhén sós, tengeri aromákat is érezhetünk a kormos, füstös jegyek mellett.

Íz:

Telt, testes whisky. Az illattal ellentétben, az ízében inkább az édesebb, gyümölcsös ízek kerülnek előtérbe, itt a füstösebb ízek csak keretbe foglalják a többi ízt és azt az enyhe csípősséget, amit a nyelvünk tövénél érezhetünk.

Lecsengés:

Az ízben tapasztalt aromák a korty lenyelése után is hosszan, markánsan érezhetőek, de az ital utóízében már felerősödnek a borsos, csípős ízek és sós, tengervizet idéző aromák.

Összességében a Talisker egy határozott, egyedi malt, ami komoly rajongói kört tudhat magáénak szerte a világon. A kipróbálása mindenkinek javasolt, aki kedveli a füstösebb, vagy éppen csípősebb ízeket, de kezdő whisky kóstolók számára akár túl sok is lehet, hiába egy „mindössze” 10 éves malt.

Érdemes még figyelni az alkoholfokra is, hiszen ellenben az átlaggal ez az ital némileg erősebb 45,8 fokos. Szóval, csak óvatosan. Ne járjatok úgy, mint én, amikor nem vettem észre, hogy a kortyolgatott Laphroaig a Cask Strenght kiadás és nem a normál. Csak azt vettem észre, hogy két-három pohártól szédülni kezdek…

Adatok:

Név: Talisker
Érlelési idő: 10 év
Régió: Islands, Skócia

Forrás:

http://www.malts.com/taliskerwhisky/index.html#/TALISKER/1
https://hu.wikipedia.org/wiki/Skye

Whisky készítő országok: Skócia

edinburgh_castle.jpg

Castle of Edinburgh

Mint ahogyan az összes ital esetében, úgy a whisky-knél is lényeges információ a származási hely, hiszen ennek a tudatában többnyire már rengeteg információ birtokába jutunk azelőtt, hogy az első kortyot megízlelnék a poharunkban lévő italból. Gondoljunk csak a borokra, ahol ugyanazon domb két lejtője más-más ízt jelenthet, vagy éppen a vodkákra, ahol az orosz, a finn, vagy éppen az ukrán vodka bár valahol ugyanaz az ital, mégis más és más pusztán attól, hogy hol készült.

A fenti állítások pedig hatványozottan igazak a kedvenc italunkra a whisky-re is, hiszen, mint a jó borok esetében is, itt nem csak az számít melyik országben készítették, de még az adott országon belül is megkülönböztethetünk régiókat, hogy a lepárlási eljárásbeli különbségekről, vagy éppen az érlelési eljárásról, vagy éppen a használt alapanyagokról ne is beszéljek. Komplex ital a whisky, ha eddig ez nem lett volna világos valakinek.

Éppen ezért indítjuk útnak ezt a sorozatunkat, amiben, szándékaink szerint, szépen végig fogjuk venni az országokat, bemutatva az ott készült whisky-k jellegzetességeit.

Ebben a cikkben a Skót single malt régiókat fogom vázlatosan bemutatni, hiszen sem a cikk terjedelme, sem pedig az olvasók (és a szerző) ideje nem engedi meg, hogy túlságosan belebonyolódjak a részletekbe. Már csak azért sem, mert feltett szándékunk, hogy az egyes italok bemutatásakor is kitérjük annak származási helyére és az innen eredő jellegzetességekre.

Mi is az a single malt? Nos, single malt whisky-nek azokat a whisky-ket nevezhetjük, amelyek előállításához csak egyetlen lepárló termékeit használják fel, ellentétben a whisky-k másik nagy családjával a blended whisky-kel, amik előállítása során több lepárló termékeit elegyítik. Lásd például a Johnnie Walker Green Label –t bemutató írásunkat.

Abban, hogy pontosan hány single malt régiót különböztethetünk meg még a szakírók között sincs teljes egyetértés. Van ahol négy nagyobb régiót különítenek el, de akad olyan aki ötöt különböztet meg, de ha a Classic Malt sorozatban szereplő whisky-k számát vesszük alapul, akkor hat régióról kell említést tennünk.

Nos, én most önkényesen öt jellegzetes régiót fogok nektek bemutatni, úgy gondolom ez elég ahhoz, hogy egy kis betekintést nyújtsak a skót whiky-k szerteágazóan bonyolult, de azért gyönyörű világába.

Lowland:

A Skócia déli részén elhelyezkedő nagy kiterjedésű Lowland régió, valaha több lepárló is létezett ebben a régióban, de mostanra alig néhány maradt. Az itt készített whisky-kre a könnyed, lágyabb ízek jellemzőek, füstös, tőzeges italok szinte egyáltalán nem készülnek itt.

A lowland-i whisky-ket bátran ajánlhatjuk a single malt-okkal most ismerkedő, vagy éppen az ír whisky-k iránt rajongóknak is, nem fogunk csalódást okozni.

A régió egyik jellemző whisky-je a Glenkinchie.

Highland:  

Skócia legnagyobb kiterjedésű whisky régiója a Highland régió, amely az ikonikus skót dombvidéken terül el. Az óriás területen rengeteg lepárló található, amelyek nagyon különböző whisky-ket állítanak elő, közös régió ide vagy oda. Az itt készült italok közös jegyeiben a tengervizes sós aromák éppen úgy megtalálhatóak, mint akár az enyhe füstössége, vagy éppen a sűrű mézes jellegek.

Ajánlani bátran lehet mindenkinek, a kezdő whisky kóstolótól a haladóig, az itt készülő párlatokban mindenki meg fogja találni a számára izgalmas dolgokat.

A régió egyik jellemző whisky-je az Oban.

Speyside:

A Speyside régióban található a skóciai lepárlók több, mint fele, így rengeteg különböző whisky kerül ki az ebből a régióból. Ezek a whisky-k bár minden esetben önálló karakterek, mégis közös jellemzőjük a mézes, vaníliás, gyümölcsös aroma, a komplex, telt ízvilág.

A Speyside maltokban mindenki megtalálhatja az elvárásainak megfelelő whisky-t, így ajánlani az égvilágon mindenkinek lehet.

A régió egyik jellemző whisky-je az Cardhu.

Islands:

Az islands régiót sokan a Highland régió részének tekintik, de a közvélemény önálló régióként tekint rá. AHebridák szigetein rengeteg lepárló telepedett le, kihasználva a whisky lepárlás számára ideális éghajlatot és a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. Sokfajta whisky-t állítanak elő a szigeteken, amelyek között éppúgy megtalálhatóak a könnyed, édesebb whisky-k éppen úgy, mint a karakteres, füstös, borsos jegyeket felmutató italok.

Ajánlani inkább a haladó kóstolók számára érdemes, de a könnyedebb tételekkel (pl. Arran lepárló termékei) mindenki bátran elkezdheti az utazását a Hebridák szigetei között.

A régió egyik jellemző whisky-je az Talisker.

Islay:

Islay a Belső-hebridák egyik szigete, mely az egyik legnépesebb is. Emellett ezen a szigeten állítják elő a legkarakteresebb, legerősebb whiskyket is, melyekre az erős füstös, tőzeges, orvosságos aromák a legjellemzőbbek.

Az erősségük okán ezt már csak haladó whisky rajongóknak ajánlanám, bár elképzelhetőnek tartom, hogy a kezdők között is akad olyan, aki beleszeret a csípős, füstös aromákban. Az én esetemben innen származott az életemben másodikként megkóstolt whisky és őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg.

A régió egyik jellemző whisky-je az Caol Ila.

Nos, ennyi lett volna a skót whiskyrégiók gyors áttekintése, remélem hasznosnak találjátok. Amennyiben kérdés merül fel, kérlek ne habozzatok feltenni a kommentekben.

 Felhasznált irodalom:

 - Michael Jackson: Whisky

 Web:

 http://www.malts.com/index.php/Choosing-Whisky/Whisky-Regions-of-Scotland

süti beállítások módosítása