A cégek életében a csapatépítők különös alkalmak minden éveben. Mert hát mi is építhetné jobban a produktív munkahelyi lépkört, mint a vezetők és a dolgozók közös poharazása valami kellemes helyen. Egy ilyen alkalmat használt ki némi whisky kóstolásra BOrsi szerzőtársunk is. A tapasztalatokról lentebb olvashattok...  

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Nyár, Balaton part, jó társaság és néhány finom whiskey. Ez jellemezte az idei ágazati elvonulásunkat. A felhozatal ezúttal sem hagyott kívánni valót maga után.

A belépő szint az ír származású Tullamore Dew volt. Igazán könnyed, mondhatni már nőies jelleggel bíró párlat. Főként citrusos, gyümölcsös ízt ötvözi egy kis olajos sikamlósággal. Igazi belépő szint, bár a lecsengése hosszabb mint amire számítanánk, bátran lehet kóstolni utána karakteresebb párlatokat. A színe ugyanolyan világos, mint amilyen enyhe a párlat maga. Egy könnyed nyáresti baráti beszélgetés igazi kísérője.

Az est folyamán őt követte egy 10 éves Glen Grant. Ő már egy komolyabb tétel. Kissé száraz, itatja magát. Míg ír társa citrusos gyümölcsösségről, addig ő inkább az édes és enyhén mogyorós ízéről ismerhető fel. Habár színe meglepően hasonlít a Tullamore-éra, a karaktere sokkal meghatározóbb. Lecsengése közepesen hosszú, karamellás és benne már egy enyhe füstösség is felfedezhető. Őt már sokkal nehezebb felejteni, és mielőtt új párlat kóstolásába fognánk érdemes némi ásványvízzel, esetleg egy-két falás ananásszal semlegesíteni szánkban az ízhatását.

Az estére a koronát Juráék Superstition-je tette fel. Ő volt az est legkomolyabb tétele. Sötét mahagóni színével már előre vetítette, hogy nem egy egyszerű eset. Illata súlyos, határozott és telt. Füstös és olajos. Belemászik az orrodba és nem szabadulsz tőle. Az íze hasonlóan meghatározó: fűszeres és mézes. Kifejezetten érződik rajta a tőzeg és a füst. Befészkeli magát a szádba és nem hagyja magát legyűrni. Hosszan és ínycsiklandóan ott marad. Utána már nem nagyon akarsz mást kóstolni.

Mindhárom tétel kiérdemelte, hogy egy balatoni este főszereplője legyen. Megkóstolásuk után már nem volt meglepő, az éjszakában fürdőző menedzsment részére csutka hangerőn nyomni a Nyári gyerekek a Balaton parton-t. Reméljük ők is úgy élvezték az estét mint mi.

BOrsi a másodjára egy igazi újdonságot kóstolt, ami a jelek szerint mindannyiunk figyelmére méltó lesz abban a pillanatban, amit megjelenik a hazai boltok polcain. Addig pedig újra és újra olvashatjuk az alábbi beszámolót, hogy biztosan ne feledjük el megízlelni a Chivas Regal újdonságát!

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

A 2016-os Whisky Show második állomása nálunk a Chivas Regal pultja volt, mivel ez apum kedvenc márkája. Eddig a 12 éves változatot volt szerencsém kóstolni. Megmondom őszintén nekem nem jött be. Véleményem szerint erős, karcos, torok kaparó érzetet hagy maga után. Így nem túl nagy lelkesedéssel álltam meg a pult előtt, de mivel születésnapos kedvence, ezt az állomást nem lehetett kihagyni. Rögtön azzal a kérdéssel fordultam a pult mögött álló hölgyhöz, hogy ha nem ismerjük a cég palettáját, csak a 12 éves változatot, akkor mit ajánlana, melyiket kóstoljuk meg?

Erre ő előkapta az Ultis-t. Ez a legújabb a Chivas cég palettáján. 5 különböző single malt házasításából származik. Ezek a Tormore, Longmorn, Strathisla, Allt A’Bhainne és a Braeval. Körülbelül 2 hónapja van a piacon és kis hazánkban még nem is kapható, így aztán nem lehetett kihagyni és megkóstoltuk.

Először is a csomagolás:

Az eddig általam ismert Chivas termékek csomagolása nekem kissé fennhéjázó volt, és ez sajnos nem maradt el az Ultis esetében sem, bár kissé letisztultabb, mint a többieké. Talán a leginkább az üveg nyaka hivalkodó, a teljesen aranyszín kupakkal. Nekem kissé sok, de hát ízlések és pofonok… A címke viszont már sokkal visszafogottabb, mint a régebbi társaié. A kevesebb több elve alapján az arany alapon fekete feliratok, kevés ciráda, igen sokat lendített a külsőn. Viszont amiért jár a pont, és ami nagyon ott van az nem látszik elsőre, csak ha kézbe veszed, és kissé jobban megszemléled az üveget. Ez pedig nem más, mint az üveg alján található "V" karakter, amivel az 5 generációnyi master blenders előtt tisztelegnek!

Szín és illat:

Az ital mély, kissé a karamella és az arany találkozására hasonlító színekben pompázik. Az illata meglepően édes, de mégis fűszeres. Nem tudom azért-e, mert eléggé hideg volt aznap, vagy mert olyan jó hangulat volt magán a rendezvényen, de nekem egyből a hideg téli estéket juttatta eszembe, amikor kinn szakad a hó, mi meg benn a jó melegben egy pohár selymesen fénylő whisky-vel a kezünkben ülünk és jókat beszélgetünk a kandalló előtt… Tudom giccses a kép, de nekem akkor is ezt az érzést hozta.

Íz:

Na és akkor ennyi ömlengés után végre megkóstoltuk. Volt ám nagy meglepődés! Igen, bizony nagyon kellemesen csalódtam. Mert egy igazán kiegyensúlyozott, a legkevésbé sem bántó, vagy karcos itallal találtam szemben magam. Az első meglepetés akkora volt, hogy el is felejtettem azon gondolkodni, hogy a méz vagy a citrus ízét érzem jobban és hogy vajon az a fűszer, amit felfedezni véltem tényleg lehet a szegfűszeg, vagy csak én képzelem bele. Mindezt persze a második kortynál már megtettem, de nem nagyon tudtam eldönteni.

Lecsengés:

És hogy milyen a lecsengése? Finom és hosszúúúúú! Ami jó, nagyon jó, mert így tovább élvezheted az ital nyújtotta örömöket. A jól eső melegséget ott gyomor tájt, a torkodban visszaköszönő méz ízét és az orrodban még mindig ott lengő fűszerek illatát. Én komolyan a szegfűszegre asszociáltam, ami biztos bazi nagy mellé lövés, de nem baj, nekem most már a Chivas Regal Ultis lesz a karácsonyra, a télre hangoló. Már, ha egyszer majd kapni lehet nálunk is. Addig meg szagolgatom a konyhában a szegfűszeget és felidézem milyen is volt a 2016-os Whisky Show-n megkóstolni…. Hmmmmm…..

BOrsi kalandjai folytatódnak a Whisky Show-n, most éppen egy izgalmas Straight Bourbon-ról mesél nektek, amit valószínűleg kevesen ismernek idehaza, legalább is most még!

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Korábbi beszámolómból tudhatjátok, hogy az idei whisky show-n elsősorban apukám kedvenceit vettük sorra. Azért arra ügyeltünk, hogy azokból is a különlegességeket vagy prémium kategóriákat kóstolgassuk meg. Azokat, amiket ünnepnapra szánnánk.

A sort Basil Hayden’s-el - Jim Beam-ék prémium kategóriájával – nyitottuk.

A whiskyről dióhéjban annyit, hogy 1992-ben hozták létre Basil Hayden tiszteletére. Amit leginkább érdemes tudni róla, hogy 8 évig érlelik és kétszer annyi rozst használnak hozzá, mint általában más bourbon-öknél, ettől pedig az édesebb ízvilágot képviseli.

Na de, nézzük szépen sorjában, kívülről befelé haladva.

Csomagolás:

Historizáló, de egyszerű üvegpalack, semmi doboz vagy egyéb plusz csomagolás. A kissé régiesnek tűnő papír, a fém hatású középen körbefutó szalag a kezdőbetűkkel, igazi kézműves jelleget kölcsönöz az italnak. Ettől nekem már a csomagolás nagyon bejön.

Szín és Illat:

Ami elsőre átjön, hogy sokkal lágyabb, citrusos és talán kissé mentás illatot áraszt. Nagyon kellemes. Én nem szeretem sokáig illatozni az italokat, de ennek kifejezetten jó illata van és ízlelés előtt az ember kétszer-háromszor megszaglássza, csak mert… nem tudom, csak mert jó! A színe pedig egészen sötéten aranyló, ami nagyon jól passzol a csomagolás stílusához.

Íz:

Jöjjön az első korty. Rögtön konstatálsz két dolgot magadban. 1: igen, ez tényleg beillik a prémium kategóriába. 2. Tökéletesen kiegyensúlyozott, kissé olajos és nagyon finoooooooom!

A második kortynál már megérzed benne a menta és a citrus ízeit is, ami az egészet olyan tökéletessé teszi.

Sajnos gyorsan leér, és a lecsengése egészen rövid. Így aztán már menne is le a harmadig korty. Mivel a whisky show-n kóstoltuk, nekünk 2 kortynál nem jutott több belőle, de ennyi is elég volt hozzá, hogy tudjam, akarok ilyet otthonra!

Tamás tavalyi beszámolója után azonnal elhatároztam, hogy idén meglepem apukám és elmegyünk mi is a whisky show-ra. Még alkalom is adódott hozzá, hiszen pont a születés napja után volt pár nappal az esemény, ami igazán jó időzítés! Ezúton is köszönet érte a szervezőknek!

Mert enni is kell a whisky-k között!
Forrás: BOrsi-Magányos Maláta

Szóval csaptunk egy olyan igazi apa-lánya estét és nagyon élveztük.

Nem csak a sok finomság miatt, amit kóstoltunk, nem csak a csodálatos környezet miatt, hanem az emberekből áradó kedvesség miatt is. Nem volt olyan pult, ahol ne fogadták volna kitörő lelkesedéssel a gondolom ezredszer felhangzó „mit kell erről az italról tudni” vagy a „te melyiket ajánlanád megkóstolásra” kérdéseinket.

Mivel apukám volt az ünnepelt így, első körben az ő kedvenc márkáinak általunk kevésbé ismert tagjait kóstoltuk végig. Igy ízleltük meg a Chivas Regal Ultis-t, a Marker’s Mark-ot és Basil Hayden’s-t is.

Ezután tettünk egy kis kitérőt a füstös izvilág felé, és teszteltük az Ardbeg Corryvreckan kiadását. Nekem nagyon bejött, apumnak kevésbé. Még jó, hogy csak az egyikünk poharába kértük, mert az illata még egy jó fél órával és két malac szendóval később is a pohárban volt... Karakteres ital, az biztos!

Mivel a füsttel nem értem el túl nagy családi sikert, ezért bemutattam az én kedvenceimet is. Így sorra kerül Jura Elixir és a Jura Diurachs’Own. Hogy ezek milyenek, arról már itt is olvashattatok!

De elkalandoztunk egy kóstolás erejéig Japánba is, a Nikka Coffey Grain párlatához. Mint megtudtuk az ital nevében a Coffey nem a kávéra, hanem a lepárlás módjára, egészen pontosan a lepárló üstökre utal. Emellett  valami egészen zseniális és kiegyensúlyozott whisky-t tapasztaltunk meg ebben a párlatban..

Nekünk egy estére elegendő is volt ennyi. Nagy jókedvvel és elégedettséggel mentünk haza. A haza úton a buszon már csak azt sajnáltuk, hogy nem álltunk meg a Johnnie Walker standnál egy – egy pofás fekete cilinderért emlékbe.

Az esemény margójára még nagyon halkan hozzá tenném, hogy szendóink fogyasztása közepette fedeztük fel a Gin galériát, ahol még egy nagy élménnyel gazdagodtam. Kedvenc sorozatomból a Halló Halló-ból ismert Bols -t is megkóstolhattam, ami - mint a sorozat óta tudjuk - halvány kék színű, mint a nitroglicerin. És még a pultnál álló host is vette a lapot, mikor mondtam csak óvatosan emelgesse nehogy robbanjon!

Idén augusztus 31.-én nem csak a nyári szünetnek fellegzett be, hanem kicsi párom is hipp-hopp a B oldalon találta magát, hiszen betöltötte a 4. X-et. Eme alkalomból rendezett meglepetés party-n, sok kedves régi barát jött felköszönteni. Mivel születésnapi buli volt, méghozzá jeles, így dukált az ajándék is. Egyik barátjától egy 10 éves Ardbeg malt-ot kapott.

Forrás: Christoph Müller [CC BY-SA 2.0 de

Namármost, tudni kell, az én párom ki nem állhatja a whiskyt. Egyedül a whiskys krémlikőröket hajlandó meginni, de hát azokat senki nem nevezné whiskynek! (De nem ám! – szólt a szerkesztő)

Az ajándékot a következő szöveg kísérte: „ez a világ egyik legjobb itala, ez még NEKED is ízleni fog!” – én már akkor tudtam, hogy ez a szép és nemes ajándék, nem az Ő, hanem az ÉN élvezetemet fogja szolgálni! Nem is tévedtem! 

A röpke bevezető után jöjjön is a lényeg: Mr. Ardbeg 10 yo.

Ez a lepárlótól kapható alap változat egyike, a 10 éves. A különlegessége, hogy nem hűtött szűrési eljárással készítik. Ettől egy csomó íz benne marad, viszont jégkockát nehogy beletegyetek, mert néhány összetevője ilyenkor kicsapódik és az ital zavaros lesz tőle. Nem túl szép látvány, én az érdekesség kedvéért persze kipróbáltam!

Maga a doboz és az üveg szép formás, a zöld, a fekete és az arany színek a dominánsnak rajta. Ezért már a csomagolásról látszik, hogy magasra tették a mércét, jó párlatot várhatunk.

Ezek után nekem kicsit csalódás volt az ital színe. Halovány sárga, szinte már áttetsző. Mintha egy gyengédebb kis aperitif lenne a poharunkba. Pedig, ez a párlat a 47%-os alkohol tartalmával igazán nem nevezhető gyenge italnak!

Aztán jött az illatolás. Elsőre a füst és a jód / ánizs illata kap el. Hosszabb szaglászás után érződik benne némi sós tengervíz is. Az illata olyan erős a whisky-nek, hogy fél órával az ital elfogyasztása után még tisztán érződik az illat az üres pohárban!

Jöhet a kóstolás. Elsőre a füstös ízek dominálnak, a jódos, olajos érzés mellett. Talán nem annyira füstös mint a Laphroaig, viszont sokkal fűszeresebb, jódosabb nála. Az első korty túl gyorsan lecsúszik, nincs időd felfedezni benne a további ízeket. A második kortynál érdemes kissé a szádban megforgatni mielőtt lenyeljük, és hagyni, hogy bevonja az egész nyelvünket. Ha megfogadod ezt, egészen új perspektívából fogod az italt megismerni. A füstös élmények mellett előtörnek a sós és a gyümölcsös ízek is. Mindezt olyan harmóniában, amelyet igen kevés italban tapasztaltam eddig.

A lecsengése hosszú. Egyetlen „hátrányaként” talán azt tudnám felhozni, hogy a lecsengés során kissé száraz érzést hagy maga után, úgyhogy mindenképp javasolt mellette némi víz fogyasztása is.

A meglepetés ekkor jön! Ugyanis ez az az ital, ami vízzel keverve, de akárcsak úgy hogy utána küldesz egy kis vizet, megint más karaktert kap és kitörnek belőle a gyümölcsös ízek.  A füst eltűnik és tobzódsz a gyümölcsökben. De komolyan! Próbáld ki, megéri!

Zárásként egy kis színes még, a mundér becsületéért a születésnapos is megkóstolta. Már az illatoláskor a fintor kíséretében elhangzó torokhangok igazolták a gondolataim. Aztán az első korty után elhangzott a lelkemnek oly kedves mondat: Fúúúúújjjj, vidd innen! Így ez a nemes párlat az enyém, csak az enyém. Drágaszágom… :-D

Bár nem terveztük nyári szünetet a blogon, mégis így alakult, elnézéseteket kérjük érte! Viszont így, most újult erővel,élményekkel és cikk ötletekkel megrakodva térünk vissza hozzátok, Tisztelt Olvasók!

Elsőként BOrsi új cikkét olvashatjátok, aki, megkezdte az ismerkedést a karakteresebb, füstösebb, erősebb ízvilágú malt-okkal... Mindannyiunk óriási szerencséjére, hiszen nem mindennap ismerhetjük meg kedvenceinket a nő nem ízlelésén keresztül!

Forrás: A szerző saját képei.

Ott kezdeném az egész történetet, hogy megkértem Tomit ajánljon nekem egy könnyed, nem füstös, nem karcos jó párlatot. Mivel az általam eddig kóstolt füstös, vagy épp karcos párlatok nem nagyon nyerték el a tetszésemet. Erre ő nagy mosolyogva a Singleton-t ajánlotta. Hittem neki, mondván eddig mindig bejöttek, amit ajánlott. Na, most az egyszer nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Aztán megkóstoltatták velem a Laphroaig-t és revidiálnom kellett a Singleton-ról alkotott véleményemet. De ne szaladjunk ennyire előre.

A szóban forgó kóstolás egy 12 éves Singleton-al kezdődött.

Külsőre elég egyszerű üvegben egy szép aranyszínű, bársonyosan fénylő párlattal találkozunk. A doboz hiánya egy kicsit megingatott, de mivel Tamás ajánlotta, ám legyen, kóstoljuk meg.

Az illata picit nyers, és talán kissé a kávé és tőzeg illatát idézte számomra. Kedvenc kolléganőm, aki még soha nem kóstolt whiskyt fanyalogva szagolta, de némi unszolásra azért megkóstolta velünk együtt.

Első kóstolásra az ital egy kiegyensúlyozott párlat, enyhe citrusos és talán némi kávés beütéssel, ami már az illatán is érződött. Aztán ahogy lecsúszik, elkezded érezni a füstöt! Igen a füstöt! Nem tolakodóan, nem bántóan, de azért bizony füstöt érzel, jól beazonosíthatóan. (Tomi remélem csuklottál! Igen...) És ez a füstös íz bizony ott is marad a szádban, de annyira, hogy még egy pohárral iszol, mert valahogy nem akarod elhinni, hogy amit ittál abban bizony ott van a füst. Mégpedig jó értelemben, mert ez teszti teljessé az italt.

Én, aki nem szerettem eddig a füstös ízeket, azt mondanám, ez egyfajta belépője lehet ennek az ízvilágnak. Első kóstoló kolleginánk, köszönte szépen, de úgy érezte ez nem az ő itala lesz és megmarad a tequila-nál. Hát van ilyen, ízlések és pofonok, mint tudjuk különbözőek.

Ezt követően került elő a Laphroaig Select.

Hááááát, hol is kezdjem. Ha az előző párlatnál azt mondtam nyers az illata, akkor azt kell, mondjam ennek egyenesen olyan gyomorszájba vágó, kissé dízel szaga van, mert ezt azért nem nevezném illatnak.

Míg az illata ennyire jellegzetes, addig a színe eléggé haloványra sikeredett. Első ránézésre azt mondanám, hogy gondolj a Singleton bársonyos arany színére, vegyél belőle egy ujjnyit és öntsd tele a poharat vízzel. Na, hát kb. ilyen a színe a Laphroaig Select-nek. Ez után a szín és illat világ után el se tudtam képzelni mi vár rám a kóstolásnál.

Mintha beleharapnál a füstbe. Amíg a Singleton esetén a füstösség, csak jelzés értékűen volt jelen, addig ennél a párlatnál ez a legmarkánsabb vonás. Annyira, hogy én nem is igazán voltam képes más ízeket felfedezni benne. Viszont ami nagyon meglepő volt, hogy hiába volt ennyire füstös az ital, a hosszú lecsengés után valahogy mégis ott volt a kezedben a következő pohárral, és ízlelgetted, hátha felfedezel benne valami újat, valami mást is a füstön kívül. Kicsit olyan volt, mint egy jó kerti grillezés, csak itt most épp a füstöt harapod, és azon veszed észre magad, hogy élvezed…

Lezárásként annyit mindkét párlat érdemes a kóstolásra, még ha nem is vagy a füstös ízek szerelmese, mert bizony tudnak meglepetést okozni!

Adatok:
Név: Singleton of Dufftown
Érlelési idő: 12 év
Régió: Speyside

Név: Laphroaig Select
Érlelési idő: -
Régió: Islay

Borsi jóvoltából már a blogon is bemutattunk Nektek whisky-vel megbolondított süteményreceptet, de most egy kicsit általánosabban fogunk a whisky és a konyha kapcsolatáról beszélni, avagy van-e helye a kedvenc párlatunknak ebben a helyiségben.

Forrás: Tory Avey

Nos, az többé-kevésbé elfogadott tény, hogy a sütemények világában használnak whisky-ket, elég csak a különböző Baileys-es szeletekre gondolnunk, ami szinte minden cukrászdában megtalálható, vagy éppen a Kukac tortára. 

Rengeteg receptet találunk az interneten, a népszerűbb oldalakon már külön kategóriát képeznek a whisky-vel készült sütemények, bár a legtöbb esetben nincs jobban specifikálva a felhasznált ital mint, hogy „whisky”. Ez pedig okot adhat némi félreértésre, hiszen abban egyetérthetünk, hogy ugyanaz a sütemény teljesen már arcát mutathatja némi bourbon hozzáadása után, mint ha mondjuk ugyanehhez a sütihez egy jobb fajta Islay maltot, mondjuk Ardbeg-et kevernék. Lenne meglepetés a kóstolásakor.

Egyáltalán szabad-e ezt a nemes italt főzéshez használni?

Röviden, igen. Viszont nem árt tisztában lenni az egyes tételek tulajdonságaival, amikor kiválasztjuk a megfelelő whisky-t az ételhez.

Meglepő módon a malt-ok őshazájában, Skóciában sem igazán van komoly kultúrája a whisky-s ételeknek. Jobbára ők is csak süteményekben gondolkodnak, amikor a whisky konyhai felhasználásáról van szó. Ez alól tipikus kivételt csak a skót nemzeti költőként tisztelt Burns emlékére adott vacsorákon felszolgált haggis kivétel, amit ilyenkor meglocsolnak némi single malt-al.

Talán azért alakult ez így, mert anno túlságosan nemes italnak tekintették a whisky-t, amit vétek volt főzés céljára „pazarolni”. De az is meglehet, hogy túl markánsnak tartották az ízvilágot ahhoz, hogy jól harmonizáljon az ételekkel. ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Szerencsére napjaink kísérletezőbb kedvű konyháiban már nincsenek ilyen aggályok így egyre több helyen találkozhatunk whisky-vel készült ételekkel. Ebbe a trendbe pedig a lepárlók is megteszik a magukét, hiszen a látógatói központokban található éttermekben egyre több és több ételkülönlegesség található, amik jól reprezentálják az üzem termékeit is.

Mire figyeljünk sütéskor-főzéskor, ha nem egy ehetetlen, bár nagy „érdekes” új ételt szeretnénk végeredményként a tányérunkon látni?

Ahogy arról már szó esett a single maltok szerteágazó íz és aromavilága remekül alkalmazható a konyhában, de pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy melyik ital, milyen alapanyagokkal működik jól együtt.

• A könnyű virágosabb, gyümölcsösebb Lowland és Highland maltok jól harmonizálnak a sült tésztákkal vagy éppen a krémlevesekkel, amikhez érdekes, pikáns ízt tudnak kölcsönözni.
• A fűszeres fiatal maltokat a kagylós, halas ételekkel és salátákkal párosíthatjuk az öntetekben, pácokba keverve.

Speyside-i pác:

Keverjük össze reszelt gyömbér és egy lime levét, fokhagymát, tört mogyorót, fűszereket és egy kevés speyside malt-ot. A csirkehúst 15 percig pácoljuk benne, majd a sütés során többször kenegessük a páclével. Az eredmény garantált.

• Az Islay maltokat elsőként mindenki a füstöt ételekhez párosítaná, ez azonban nem feltétlenül szerencsés társítás, hiszen az aromák kiolthatják egymást. Érdekes módon az egyik általam talált recept inkább narancs és grépfruit salátához ajánl tőzeges whisky-t, némi narancslekvárral összekeverve és felmelegítve öntsük rá a salátára az öntetet. Ezt alkalomadtán mindenképpen ki fogom próbálni.
•  A füstölt húsokhoz egyébként inkább a mézesebb single maltokat ajánlják a szakértők.

Whisky az ételek mellé:

Ez esetben szintén a fentiek az irányadóak.

• A krémes, aromás whisky-k jól párosíthatóak a kacsa és marhahús ételekhez, valamint a libamájhoz. Fűszerekben pedig inkább az őszi ízvilághoz, mint a petrezselyem, póréhagyma, alma, mazsola.
• A tavaszias és nyárias ételekhez, mint a halak és tengeri ételek, valamint az ezekre jellemző zöldfűszeres ízekhez inkább a könnyű, fiatal maltok párosíthatóak, azon belül is inkább a bourbonos hordóban érleltek. A sherry-s érleléskor létrejövő aromák nem igazán illenek a felsorolt ételekhez.

Végezetül:

Nos, remélem sikerült egy kis bepillantást adni számotokra a kedvenc italunk „alternatív” felhasználásának módjairól. Mi mindenkit csak biztatni tudunk, hogy kísérletezzen,találjon új módszereket, recepteket arra, hogy minél széleskörűbben élvezhessük a whisky-k ízét és aromáit.

Tipp: Egyre gyakrabban szerveződnek whisky-s vacsorák, ahol profi szakácsok és bartenderek állítják össze a menüsor és az italok párosítását. Aki teheti próbálja ki ezeket, biztos vagyok benne, hogy remek élményeket szerezhetünk egy ilyen rendezvényen.

Jó étvágyat!

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a bourbon és a scotch világa

Jack Daniel's Old No. 7, Jameson, Tomintoul 10 yo.

Ma, BOrsi újabb cikkében rendhagyó módon egyszerre 3 remek párlatról lesz szó, amik mind egy este kerültek megkóstolásra, ebből pedig egy igazán jó kis "összehasonlító" cikk született.  

Forrás: Magányos Maláta

Eljött az év vége, eljött a céges karácsonyi partik és csapatépítések ideje. Általában ezek a lazulás, a gőz kieresztéséről (és a teljes lerészegedésről) szólnak. Én valójában pontosan ezért nem rajongtam értük. Azonban, mivel szerencsés ember vagyok, a kollégáim nagy része hozzám hasonló ízléssel bír, így egy-egy csapatépítő elengedhetetlen kelléke lett a whisky. Az idei éves felhozatal pedig egy kis kalandozásra is teret engedett. Volt minden ami szem szájnak ingere, a kommersz belépő szintű whiskey-től kezdve, egészen a szívet melengető már igazán jónak, még egyszer mondom Igazán Jónak (igen nagy I-vel és nagy J-vel ;) ) mondhatókig. 

A rövid bevezetés után lássuk is az ideig év felhozatalát.

Belépő szint: Jack Daniel’s Old No. 7

Tennessee whisky, Egyesült Államok

Csomagolás:

Már a külső is kemény belső tartalmat ígér. Szögletes üveg, markáns fekete-fehér címke. Nem rejti véka alá mit is takar. Véleményem szerint a csomagolás is azt sugallja, hogy egy karcos, „igazi” férfiaknak való italt rejt. (Kockás ing, baseball sapka, puskák, Jack Daniel's... Amolyan igazi Redneck életérzés... Szerk.)

Illat:

Amikor kibontod elsőként egy erős acetonra emlékeztető alkohol szag csap meg. Nem, nem illat. Ez szag a javából. Tovább erősíti azt az érzetet, hogy ez csak a férfiak itala! Semmi finomság, semmi kellem, semmi plusz, csak az alkohol tiszta, egyszerű és brutális szaga.

Íz:

Pontosan ahogy a csomagolás és a szaga felvezeti, ez a párlat, - véleményem szerint-, egy karcos, a torkot rozsdás, életlen fűrészként végigmaró whiskey. Ahogy megkóstolod elzsibbasztja miden ízlelőbimbódat, így még ha lenne is bármilyen hozzáadott íze, aromája, azt már nem igazán tudod érzékelni.

Lecsengés:

A lenyelést követően is megmarad az égető, karcos, savas érzés, míg az ital lefelé hömpölyög a gyomrodig. És hogy valami jót is mondjak róla, így december közepén az éjszakai mínusz 1-2 fokban, ha kibírtad a nyelved és nyelőcsöved sav általi leégetését, akkor igazán jól fel tud melegít ez a whiskey.

Középkategória: Jameson

Irish whiskey

Ennek az italnak a kritikájával már néhány hónapja adós vagyok. Eddig ez volt nálam az első számú kedvenc, amit bárhol, bármikor bátran kikértem és nem csalódtam benne. Azonban ez után az este után hátrább sorolódott a rangsorban. Majd meglátjátok ki az aki kiütötte és remélhetőleg megértitek majd azt is, hogy miért történt mindez.

Csomagolás:

Nekem már doboz színe is bejön. Igazán szeretem ezt a mély, sötétzöld szín. Ruhában is szívesen hordom ezt az árnyalatot és szerintem ennek az italnak is nagyon jól áll. Ahogy a Jack Daniel’s csomagolása a férfiasságot, ennek a csomagolása sokkal inkább a nőiességet sugározza. Sokkal lágyabb, sokkal inkább azt mondja, hogy itt egy könnyedebb, kiegyensúlyozottabb itallal fogunk találkozni.

Illat:

Ennek az illata már határozottan jobb, mint előző párlatunké, igaz még itt is dominánsan érződik az alkohol csípőssége, de emellett már egy enyhe enyhe gyümölcsös illatot is érezhet az, aki megkóstolja.

Íz:

Az első gondolat itt is beigazolódik, ez egy lényegesen lágyabb, könnyedebben fogyasztható ital, mint az amerikai társa. Semmi füstösség, és őszintén mondom, csak egy egészen enyhe karcosság érződik benne. Itt már nem jelenik meg az ízlelőbimbókat elzsibbasztó maró hatás, igaz az igazi kiegyensúlyozottság is hiányzik belőle. Viszont nagyon jól használható különböző longdrink-ekhez, mert nem nyomja el a gyümölcsök ízét, de mégis markánsan megfigyelhető a vele készített italban a whisky íze. Az est folyamán is inkább így fogyasztottuk, gyömbérrel és egy csepp lime-al kiegészítve.

Lecsengés:

A whiskey utóízében már markánsabban megjelenik a vanília aromája és még egy kevés gyümölcsös, fűszeres  ízt is tapasztalhatunk.

Az este TOP kategóriája: Tomintoul 10 yo.

Tomintoul the gentle dram, Speyside, Skócia

Azért mondom, hogy az est top kategóriája, mert a kóstolt párlatok közül ténylegesen ez volt a legkiegyensúlyozottabb, leginkább csemegének való. Az este alatt egyértelműen a Tomintoul vitte a pálmát, a társaságban. Megkóstoltattuk mindenkivel aki csak hajlandó volt megízlelni (ami, így utólag belegondolva hatalmas hiba volt, mert nagyon gyorsan fogyott), de erről a whisky-ről csak és kizárólag pozitív vélemény érkezett!

Csomagolás:

Le sem tagadhatja az igényesség, és a prémium kategória felé való törekvését. A fehér és a lilás, zöldes színek, a fekete – arany feliratok mind-mind a kiemelkedőséget, a különbözőséget sugallják. A dobozt kibontva a palack is szépséges és valóban kézre álló. Itt is tovább vitték a dobozon megismert fehér és lila alapon fekete-arany betűket. Nekem külön tetszik, hogy az üveg dombornyomott. Ettől csak még egyedibb lett a végeredmény.

Illat:

Már az illata is ínycsiklandozó. Sokat gondolkodtunk az illatán, mi lányok csokoládét éreztünk, míg a fiúk a méz és citrom aromáját érezték ki belőle. A lényeg, hogy ennek már egyáltalán nincs semmiféle alkohol szaga, amint kibontod elmerülsz a remek illatok kavalkádjában.

Íz:

Tomintoul személyében egy tökéletesen kiegyensúlyozott, lágy ízeket magában hordozó maltot ismerhetsz meg. Egyszerűen mellőz minden keménységet és karcosságot. Selymes és krémes. Ezért aztán könnyedén lecsúszik belőle jó pár pohár. Ha megkóstoltad azt mondod kérek még, még és még.

Lecsengés:

Ahogyan az első korty ízlett úgy fog tetszeni az utóhatása is, melyben ismét édes, mézes érzést ismerhetünk meg. Amilyen jól bánik a nyelveddel, olyan finom, melengető érzést érzel majd a gyomrodban is.

Összegezve:

Ez a csapatépítő egy igazi kalandozás volt a whisky-k világába, az alapoktól az igazi kincsekig.Remélem a következő „túra” is hasonló élvezetekkel szolgál majd.  

A következő cikk ismét BOrsi tollából került ki, aki a sütirecept után, most egy remek Jura beszámolóval örvendeztetett meg minket!

Forrás: A szerző saját képe.

Köszönöm, köszönöm, és még egyszer köszönöm neked… Hogy mit? Hát, amivel megleptél. Méghozzá igen alaposan megleptél! Úgy látszik nagyon jó „kislány” lehettem ebben az évben, ugyanis egy csodaszép díszdobozos 10 éves Jura Origin volt a csizmámban. Egészen pontosan előtte, mert a 2 pohárral együtt csomagolt doboz még az én csizmámba se fér el!

Az örömködés után akkor tárgyaljuk ki, csak így nőiesen ezt a finom italt.

Csomagolás:

Őszintén szólva, már a doboznál elolvadtam. A barna - szürke díszdoboz, egy formás üveget és 2 brandingelt poharat tartalmazott. A doboz épp elegendő információt tartalmazott, ahhoz hogy azonnal felkeltse az érdeklődésemet a tartalma iránt.

Megtudhatjuk például, hogy a lepárló alapvetően 4 féle párlatot készít:

Két édeset :

• Jura Origin, ami jelen írásunk tárgya lesz (ezt kaptam én),
• Jura Diuraschs’ Own, ami egy gazdag és testes ital, citrus és karammel utóérzettel.

Két füstöset:

• Jura Superstition, ami enyhén tőzeges, füstös és fűszeres utóérzettel,
• Jura Prophecy, ami erősen tőzeges friss fahéj és fűszeres utóérzettel.

(Természetesen készít még más tételeket is a lepárló,mint például az Elixírt, de ezt itt valamiért nem említették. Szerk.)

A Jura Origin-ről a doboz szerint azt kell tudni, hogy idézem: „Lágy és finom. Melegítő mézes befejezéssel”. Hát lássuk, bontsuk ki a csomagot.

Ami elsőre feltűnt az az üveg és a poharak kézre állósága. Mind az üveg mind a pohár csak úgy hívogatja a kezet, hogy fogj meg. Ha pedig megfogtad már nem akarod letenni! De tényleg!

A whisky:

Illat:

A színe mély, egészen sötéten aranyló, ami számomra telt ízekre utal. Az első meglepetést az okozta, hogy az eddig általam ismert maltokkal ellentétben ennek az üvegnek a lezárására parafa dugót alkalmaztak! Ettől rögtön magasabbra emelkedett az ital ázsiója a szememben. Miután kinyitottam, már a dugót megszaglászva éreztem ezt érdemes lesz megkóstolni. Enyhén gyümölcsös, lágy, könnyű illatokat éreztem. A 4 éves kisfiam aki látva anya lelkesedését szintén meg akarta szaglászni, azonnal el is kezdte nyalogatni Azt "cuppogva", hogy finom.

Jó ízlése van a gyereknek nem? (DE! szerk.)

Íz és lecsengés:

Hosszas illatolgatás után megkóstoltam. És nem csalódtam... Egy kicsit sem. Finom, lágy ízeket éreztem, amelyben valamilyen gyümölcs utánérzés is volt, de meg ne kérdezzétek, hogy mi, mert nem tudnám megmondani, pedig hosszasan ízlelgettem, hogy rájöjjek.

Közben pedig beindultak a fogaskerekek az agyamban, milyen recept remek kiegészítője lehetne ez a malt. Sok minden eszembe jutott, így az biztos, hogy fog még születni a tollamból olyan cikk, ahol e kitűnő ital konyhai felhasználásáról áradozom.

Mire idáig jutottam a gondolataimban meg kellett állapítsam, hogy nem hazudtak a gyártók, az ital tényleg meleg, mézes utóhatást kelt. Ugyanis kellemes meleg szétáradását éreztem úgy pocak tájon.

Összegzés:

Nem csodálom, hogy Tamás egyik kedvenc lepárlója. (Ugye hogy ugye? :-D szerk.) Mert a Jura Origin személyében egy igen kellemes, lágy, a hideg téli estéken kortyolgatni való italt ismertem meg, amely mostantól biztosan szerepelni fog a kedvenceim között!

Ma egy új blogger-t köszönthettek a Magányos Malátán. BOrsi egy whisky rajongó hölgy, aki megtisztelt minket azzal, hogy olyan témákban vállalta a cikkek írását, amikre nekünk nem sok rálátásunk van. Jöjjön is az első anyaga, amely egy whisky-s süteményről szól. Mert a kedvenc italunk erre is remek választás!

(Whisky-s) Kukac Torta

Forrás: a cikk szerzője.

Mielőtt belefognék, el kell mondjam, én nem vagyok whisky szakértő. Egy hétköznapi háziasszony vagyok, aki történetesen szereti a whisky-t.

És mivel nem csak a whisky-t szeretem, hanem főzni is imádok, így egyenes út vezetett oda, hogy olyan finomságokat készítsek, ahol a kettő találkozik.

Ezért most sem várhattok tőlem mást, mint egy isteni finom sütemény receptet és annak elkészítési módját. Egy olyan receptet, amelyet még a legelvadultabb whisky ellenes barátaim is sírva kérnek tőlem újra és újra.

Mindenekelőtt még annyit, hogy ez a recept is, - mint a legjobb receptek általában -,  a véletlennek köszönheti a létrejöttét. Egy kifejezetten szerencsés véletlennek, amelyben kiderült a kiszemelt recept megvalósításához nincs itthon kávé likőröm… Ez volt az a pont ahol összekapcsolódott a háziasszony és a whisky szerető énem, és a recept elemeit végigfutva megállapítottam, hogy ebbe bizony tökéletesen beleillik kedvenc italom a jó öreg Jameson.

Így született meg a Kukac Torta receptje, melyet az alábbiakban láthattok:

Hozzávalók a tésztához:

• 6 tojás
• 210 gramm liszt
• 120 gramm porcukrot
• ½ tasak sütőpor
• 60 gramm kakaópor

Hozzávalók a krémhez:

• 3 evőkanál tej
• 60 gramm fehér csokoládé
• 4 evőkanál whisky (sacc 2 cent)
• 120 gramm porcukor
• 170 gramm vaj

A sütemény elkészítése nagyon egyszerű:

1., Végy egy tálat! Elektromos habverővel verd kemény habbá a tojás fehérjéket és 70 gramm porcukrot. Egy másik tálban a maradék cukorral fehéredésig keverd a tojás sárgákat. Add hozzá a lisztet és 50 gramm kakaót. Majd keverd hozzá a tojásfehérje habot. A keveréket érdemes 2 részre osztani és 2 db 22x23-as sütőpapírral bélelt tepsiben vagy sütőlapon sacc 8-10 perc alatt süsd készre. Akkor jó a tészta, ha az ujjaddal megnyomva finoman visszaugrik.

2., Vegyél elő két tiszta konyharuhát és szórd meg a maradék kakaóval. A kisült tészta lapokat még melegen helyezd a konyharuhákra és tekerd fel. A konyharuhába hagyva hagyd kihűlni. Ettől majd szépen tekerhető lesz és csodaszép kerek formája lesz a sütinek.

Amíg hűlnek a tésztalapok, készítsd el a sütemény lelkét: a whisky-s krémet:

1., Ehhez 3 evőkanál tejet közepes lángon melegíts fel. Addig kell a tejet melegíteni, amíg a lábos szélén elkezd buborékozni. Ekkor tedd bele az apróra vágott fehér csokoládét és addig keverd, amíg felolvad teljesen.

2., Amikor a csoki felolvadt, öntsd bele a 4 evőkanál whisky-t. Itt érdemes megjegyezni, hogy attól függően milyen whisky-t használsz kissé más lesz a sütemény karakterisztikája. Én leggyakrabban a kedvencemmel, egy 12 éves Jamison-al készítettem ezt a sütit. Mivel ez egy nem túl erős whisky, így lágy simogató karaktert ad a süteménynek. Nem túl hivalkodó, még a legmegátalkodottabb whisky ellenzők is élvezettel fogyasztották. Készítettem már a jó öreg Johnnie Walker segítségével is, mégpedig a Black Label változattal. Ekkor az ital sokkal karakteresebben jelent meg a süteményben, de ez is csak az előnyére vált. Szóval próbálkozzatok bátran más whisky-kel is! (Hm. Kipróbálja valaki Laphroaig-al? Érdekes lenne... :-) Tamás.)

3., Szóval, ha beletetted a whisky-t a csokoládé krémbe, akkor ½ órára tedd hűtőbe. (És álld meg, hogy megedd ebben az állapotában! T.)

4., A kihűlt csokoládé krémhez keverj hozzá 120 gramm szitált porcukrot és 170 gramm vajat. Addig keverd, amíg a cukor teljesen fel nem olvad a krémben.

Eztán már csak a sütemény összeállítása van hátra:

1., Tekerd ki az egyik tészta tekercset és kend meg a krém egy harmadával és tekerd fel újra.

2., Tekerd ki a másik tekercset és kend meg a krém 1 harmadával, majd helyezd rá a már feltekert tekercset és tekerd köré a most megkent lapot.

3., A maradék krémmel borítsd be kívülről is a tortát, a tetejére reszelj fehér és barna csokoládét.

Utolsó lépés: Fald fel az utolsó morzsáig!

A torta elkészítési ideje kb. 1 óra, ami már tartalmazza a hűlési időket is. Kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Az eredmény pedig garantáltan csodálatos és ízlelőbimbót kényeztető lesz!

Jó étvágyat!

BOrsi

Ui.: Az elkészült tortákból kóstoló leadható a Magányos Maláta szerkesztőségében!