Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.feb.22.
Írta: D_Tamás komment

Whisky Show 2016 áttekintés

Mivel sikerült komoly lemaradást összehoznom a tavalyi Whisky Show-n kóstolt tételek bemutatásában ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy nagyobb összefoglaló jellegű írásban próbálom behozni a lemaradásom, hiszen nem illik a nagyérdeműt túl sokáig várakoztatni.

scottish_whiskies_ok.jpg

Forrás: By Bjørn Erik Pedersen 

Arról, hogy mi is ez a rendezvény, - remélem-, senki nem kell felvilágosítanom, de ha mégis akad az olvasóink között ilyen ember, akkor ITT megtalálja az őt érdeklő információt.

Én pedig rögtön a tárgyra is térnék, hiszen whisky-t kóstoltam bőven a két nap során, így egyáltalán nincs hiány bemutatnivalóban.

Woodford Reserve Rye és Double Oaked

Sokat cikkeztünk már erről a tengerentúli bourbon whiskey-ről. Volt hogy kellemetlen meglepetést okozott, de talán csak rosszkor sodorta elénk az éjszaka, mert összességében remek kis ital ez, maga az alapkiadás is, de a „Straight Rye” vagy éppen a „Double oak” verzió sem fog csalódást okozni senkinek. Főképpen persze azoknak, akik szeretik a telt, fűszeres, de mégis édeskés italokat.

Glenfiddich IPA

Lásd részlétes írásunkat erről a nagyszerű újdonságról.

Johnnie Walker Blue Label

Nos, sokáig vágytam erre az italra és mindig úgy gondoltam, hogy egy korty belőle az maga lesz az azonnali belépés a whisky mennyországba. Mivel az előző évi show-n sikerült addig halasztgatnunk a megkóstolását, hogy egyszerűen elfogyott, így ennek az idén esélyt sem adtam, rögtön a megérkezés után megcéloztam az, - amúgy rendkívül népszerű-, Johnnie Walker pultot és kértem egyet belőle.

Talán az elvárásaim voltak túl magasak, vagy talán nekem inkább a single malt-ok valók, de csalódás lett a kóstolás eredménye. Nem arról van szó, hogy ez egy rossz ital. Nem az! Viszont nem is mutat fel semmi olyat, ami kiemelné a tucat whisky-k világából. Az íze és illata is belesimul az átlagos, selymes malt-ok közé és az a csepp füstösség, ami itt-ott érezhető nem elég ahhoz, hogy izgalmas itallá változtassa a Blue Labelt.

Benromach 15 éves

Ahogyan a palackon is látható, a Benromach ezen kiadása a „The classic Speyside single malt Scotch  whisky.” És valóban. Régóta nem ittam olyan malt-ot, amiben ennyire kiütköznek a régióhoz köthető klasszikus ízek, aromák. A színe inkább a világos felé hajló arany és borostyán keveréke, az illatában és ízében pedig előkerülnek a sherry-s, virágos, mézes aromák. Jó választás azoknak, akik szeretik az itt készült italokat, de esetleg unják már a többi lepárló remekeit.

Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish

Be kell vallanom, hogy kezdem igen-igen megkedvelni a Wilson & Morgan termékeit! A kitűnő Clynelish Tokaji Finish megkóstolása után a Tobermory-ban is egy kiváló, összetett, de egyben kerek egész whisky-t ismertem meg. Szinte hihetetlenül komplex ízben és illatban is, minden korty hajlamos egyre újabb és újabb rétegeket előhozni a Marsala boros jegyeitől kezdve a gyümölcsös ízeken át a csonthéjasok kesernyés zamatáig. Semmiképpen ne hagyjátok ki, ha valahol az utatokba kerül.

Teeling Single Malt és Spirit of Dublin

Az Ír whiskey ipar újkori zászlóvivője a single maltok terén sem vallott kudarcot. A jellegzetes selymes malt mind ízében, mind illatában méltó párja a Skót termékeknek. Illatában inkább az édes, karamellás, gyümölcsös (sárgadinnye, füge) aromák dominálnak, míg az ízét a fűszeresebb ízek hatják át az aszalt gyümölcsös édesség mellett.

A Spirit of Dublin szigorúan véve nem whisky, hiszen érleletlen párlatok alkotják, konkrétan árpamaláta és kukorica párlat, amit kisüsti eljárással készítenek. Egyébként erre utal a nevében szereplő „poitin” kifejezés is, amely „kicsi üstöt” jelent. Szóval ugyan nem whisky, de mégis izgalmas ital, amely gyümölcsössége folytán, - szerintem-, inkább a pálinkákkal rokon. De mindenképpen kóstolásra érdemes!

Lost Distillery, Lossit Classic

Lásd részlétes írásunkat erről az érdekes kísérletről!

Glenfarclas 105

A Glenfarclas 105 is régi szereplője volt a bakancslistámnak, hiszen ki ne akarná megkóstolni a világ első hordó erősségű whisky-ét? Már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert egy 60%-os alkoholtartalmú whisky-t azért nem lehet könnyű munka úgy kiegyensúlyozni, hogy iható maradjon.

Mindenesetre itt sikerült. Sem az illatában, sem pedig az ízében nem nyomja el az alkohol a könnyed, de komplex gyümölcsös, fűszeres zamatokat. Sőt, valójában sokkal gyengébbnek hinném a malt-ot, ha nem tudnám, hogy mit kortyolok éppen.

Balblair 2005

Meg nem tudnám mondani miért, de a Balblair és én nem tudunk igazán összebarátkozni. Folyamatosan kóstolgatom a termékeiket, de valahogy eddig egyikben sem találtam meg azt a pluszt, ami kiemelné a többi single malt tömegéből ezeket a párlatokat. Pedig egy rossz szót sem lehet szólni erről a malt-ról, hiszen megvan benne minden, amit elvárunk egy whisky-től, de mégis valahogy olyan semmilyen.

Dalmore 18 éves

Ahogyan az várható is, a Dalmore 18 éves kiadása egy igazi kuriózum, hiszen alig 3000 darab látott napvilágot belőle világszerte. Ennek megfelelően az ízek és illatok komplexitása sem hétköznapi, az édes és kesernyés aromák keveredése pedig egészen egyedivé teszi a párlatot. Szóval csak ajánlani tudom.

Végezetül 

Nos, remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom nektek az általam kóstolt whisky-ről. Szinte kivétel nélkül nagyszerű italok, amiket talán sehol máshol nem tudnánk ilyen koncentrációban kóstolgatni, mint a Whisky Show-n, szóval találkozunk ősszel!

Bulleit Bourbon Frontier - Kentucky-ból szeretettel...

Ismét elérkezett az év vége. Minden cég életében ez az év végi vacsorák, elvonulások ideje. Nincs ez másként nálunk sem, igaz idén kicsit korán indítottuk a sort, november legvégén. Nekem az idei csapat építő igen különleges elismeréssel zárult. Az éves munkám kiemelt elismerésben részesült és az elismerés mellé ajándékként kaptam egy Bulleit Bourbon Frontier-t. Ez úton is köszönöm mind az elismerést, mind a figyelmes meglepetést!

bulleit.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Természetesen, - nem is lehetett máshogy -, még az este folyamán több más - főként Ír - tétel (róluk majd máskor mesélek) lezárásaként ő is kóstolásra került. Nézzük is mit mondhatunk el róla.

Először is a csomagolás:

A csomagolás nagyon letisztult. Sőt azt mondhatnánk, hogy túlságosan is. Egyszerű dombornyomott üveg, sárga címkén az ital színével harmonizáló arany barna felirattal. Semmi faxni. A készítők azt gondolhatták, majd a párlat eladja magát. Jelen blog szerzői szerintem erről másként vélekednek, de ha megkóstolják ezt a tételt, garantálom más lesz a véleményük.

Szín és illat:

A színe egész sötét, aranyló. Igazi mélységeket ígér. Az illata meglepően fűszeres és talán enyhén narancsos. Főként a szerecsendió aromáját véltem benne felfedezni.

Íz:

Meglepően lágy, ahhoz képest, hogy egy 46%-os alkohol tartalmú párlatról beszélünk. Igazán édeskés, a méz, a narancs és a téli fűszerek dominálnak benne. Sokadik kóstolásra én felfedezni véltem benne némi szivaros karaktert is, de lehet ezt már csak én képzeltem bele. Amit még mindenképp hozzá kell tenni, hogy aki az Ír whisky-k olajosságát szereti, az kissé csalódni fog, mert ez igazi bourbon. Vagyis kissé vizes ízhatású, sőt jéggel teljesedik ki igazán! A fűszeres, szivaros hatás ekkor érezhető a legjobban!

Lecsengés:

A közepesnél kissé hosszabb, száraz, és az magasabb alkohol tartalma ellenére is nagyon selymes, simogató. Sőt a lecsengésében némi karamellát is felfedezhetünk. Igazi téli estékre való párlat, mindenkinek csak ajánlani tudom.

És lezárásként annyi azért hozzá tennék, hogy az elég nagy számú, főként Ír párlatokat kedvelő társaság is lelkesen kóstolgatta, csupa szépet és jó mondott róla, remélhetőleg nem csak a rám való tekintettel. ;)

Whisky Show 2016 - Basil Hayden’s, a bourbon!

BOrsi kalandjai folytatódnak a Whisky Show-n, most éppen egy izgalmas Straight Bourbon-ról mesél nektek, amit valószínűleg kevesen ismernek idehaza, legalább is most még!

basil_haydens.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Korábbi beszámolómból tudhatjátok, hogy az idei whisky show-n elsősorban apukám kedvenceit vettük sorra. Azért arra ügyeltünk, hogy azokból is a különlegességeket vagy prémium kategóriákat kóstolgassuk meg. Azokat, amiket ünnepnapra szánnánk.

A sort Basil Hayden’s-el - Jim Beam-ék prémium kategóriájával – nyitottuk.

A whiskyről dióhéjban annyit, hogy 1992-ben hozták létre Basil Hayden tiszteletére. Amit leginkább érdemes tudni róla, hogy 8 évig érlelik és kétszer annyi rozst használnak hozzá, mint általában más bourbon-öknél, ettől pedig az édesebb ízvilágot képviseli.

Na de, nézzük szépen sorjában, kívülről befelé haladva.

Csomagolás:

Historizáló, de egyszerű üvegpalack, semmi doboz vagy egyéb plusz csomagolás. A kissé régiesnek tűnő papír, a fém hatású középen körbefutó szalag a kezdőbetűkkel, igazi kézműves jelleget kölcsönöz az italnak. Ettől nekem már a csomagolás nagyon bejön.

Szín és Illat:

Ami elsőre átjön, hogy sokkal lágyabb, citrusos és talán kissé mentás illatot áraszt. Nagyon kellemes. Én nem szeretem sokáig illatozni az italokat, de ennek kifejezetten jó illata van és ízlelés előtt az ember kétszer-háromszor megszaglássza, csak mert… nem tudom, csak mert jó! A színe pedig egészen sötéten aranyló, ami nagyon jól passzol a csomagolás stílusához.

Íz:

Jöjjön az első korty. Rögtön konstatálsz két dolgot magadban. 1: igen, ez tényleg beillik a prémium kategóriába. 2. Tökéletesen kiegyensúlyozott, kissé olajos és nagyon finoooooooom!

A második kortynál már megérzed benne a menta és a citrus ízeit is, ami az egészet olyan tökéletessé teszi.

Sajnos gyorsan leér, és a lecsengése egészen rövid. Így aztán már menne is le a harmadig korty. Mivel a whisky show-n kóstoltuk, nekünk 2 kortynál nem jutott több belőle, de ennyi is elég volt hozzá, hogy tudjam, akarok ilyet otthonra!

Whisky-vel kapcsolatos fogalmak/kifejezések II. felvonás

Ahogyan azt a rovat indító cikkében megígértem, most folytatjuk a kedvenc italunkhoz kapcsolódó fogalmak bemutatását, tisztázását.

whiskies_jo.jpg

Forrás: TCY (Own work)

Bár a mostani válogatásban lesznek olyan kifejezések, amik a többség számára világosak, azért remélem lesz olyan is, ami a tájékozottabb rajongóknak is újdonság. Az alapokat pedig, - tapasztalatom szerint-, soha nem árt átismételni.

Kezdjünk is rögtön bele.

Elsőként egy olyan kérdéskörrel foglalkoznék, amivel minden whisky-t szerető ember újra és újra találkozik a baráti társaságában. Igen, az a bizonyos "e betűs" téma, azaz:

Whisky vagy whiskey: Ha kaptam volna 500 forintot minden alkalommal, amikor nekem szegezték ezt a kérdést, akkor most egy roppant jómódú ember lennék. Nos,a magam részéről úgy látom, hogy legfőbb gondot az okozza, hogy alapvetően ugyanarról az italról beszélünk, így a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy miért írják különböző módon.

A legegyszerűbben talán a földrajzi különbséget kiemelve magyarázhatjuk meg a két írásmód közötti különbséget, hiszen míg Skóciában és Japánban és Kanadában a „whisky” a hivatalos megnevezés, addig Írországban és az Egyesült Államokban a „whiskey” az elfogadott.

A gyártási különbségekbe és a többi finomságba, - azt hiszem-, itt nem érdemes belemenni.

Rye whisky: Röviden, rozswhisky. Ezen belül két fő csoportot különböztethetünk meg, az amerikai és a kanadai rozswhiskyt. Az USA-ban gyártott párlatnak legalább 51% rozst tartalmazó cefréből kell készülnie, amit vadonatúj, kiégetett tölgyfahordóban tárolnak, maximum 62,5% alkoholtartalommal. Kanadában már zavarosabb a helyzet, mert az ottani szabályozás szerint akkor is használhatják a rye whisky megnevezést az itt készült italokra, ha azok csak minimális mennyiségű rozst tartalmaznak. Az egyetlen feltétel, hogy az italnak idézem: „rendelkezik azzal az aromával, ízzel és jelleggel, amit általában a kanadai whiskynek tulajdonítanak”. Nos, ezen elv mentén szerintem békési barackpálinkát is forgalmazhatnánk ”Canadian rye whisky” felirattal, amennyi magyar él ott…

Corn whisky: A rozshoz hasonlóan itt is van ökölszabály, így kukoricawhiskey-nek azt a párlatot nevezhetjük, amelynek a cefréje legalább 80% kukoricát tartalmaz. Többnyire ezeket a párlatokat nem érlelik túl sokáig lepárlás után, sőt ez az eljárás teljesen elhagyató. A köznyelben „Moonshine” whiskey-nek nevezett italok többnyire szintén kukorica párlatok. Nevezik még „corn liquor-nak, vagy nemes egyszerűséggel „white lightning-nak”, azaz fehér villámnak is.

Grain whisky: Gabona whiskey-k. ezeket búzából, kukoricából és egyéb malátázatlan gabonafélékből készítik, úgynevezett „folyamatos lepárlás” alkalmazásával. Többnyire a blended whisky-k egyik összetevője.

Organic whiskey: Ez a kategória csak azért tudott megszületni, mert a világ whisky termelését sem kerülték ez a különféle divathullámok. Az „organic” felirattal ellátott párlatok olyan gabonából készülnek, amelyek termesztéséhez semmiféle műtrágyát, vagy növényvédő szert nem használtak.

Straight whisky: Legfőképpen az amerikai whiskey-knél használt megjelölés, amit akkor kaphat meg egy ital, ha legalább 2 évig érlelték és minden összetevője ugyanabban az államban készült.

Balance: Egyensúly. Az ízek, az illatok és a különböző aromák együttes megjelenése. A tökéletes egyensúly egy whisky-ben természetesen abszolút szubjektív dolog, amit csak akkor ismer meg valaki, ha személyesen megkóstolja az italt, de néha azért a mi érzékelésünk egybecsenghet a készítőkével. Mint, ahogyan az én esetemben a Laphroaig Select kapcsán.

Cask Finish: Ezt a kifejezést általában nem önmagában látjuk, hanem összekapcsolva egy másik szóval, pl.: sherry cask finish, vagy sauternes cack finnish. A szó arra a hordóra utal, amiben az érlelést befejezték az adott lepárlóban. Eddigre az ital már több más hordót is megjárhat, de mindenképpen ez az a hordó, ami után a whisky már palackozásra kerül.

Single Barrell (single cask): Egyfajta prémium kategória a whisky-k között, olyan párlatokat jelent, amiket egyetlen hordóban érleltek (bár ez alól akadnak kivételek). A palackon általában feltüntetésre kerül a hordó száma és gyakran az érlelés kezdete és vége is. Itthon ilyen whisky például a Békési Single Barrell.

Slainthe Mhath: Egészségedre! Csak éppen gaelic-ül.

Nos, a mai leckénknek is a végére értünk, remélem hasznosnak találtátok. Terveim szerint lesz még folytatás. Ha pedig eljuttatjátok hozzánk, hogy milyen kifejezésekkel foglalkozzunk, akkor igazán testreszabott lesz, szóval, hajrá!

 

Sláinthe!

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_barrel_whiskey
https://www.masterofmalt.com/whisky-glossary/#b

 

Woodford Reserve, a MÉGSEM lankadt amerikai zászló

Woodford Reserve, Kentucky Straight Bourbon

11917854_1631738450419849_1763868303_n.jpg

Forrás: Instagram

Mint azt már említettük, a múltkori japánwhisky-lendületben sort kerítettem egy tételre a Mare Pacificum túloldaláról is, tettem ezt három okból:

  • a Nikka Blackből nem volt annyi, ami elég kettőnek,
  • nem találtam addig ismeretlen single malt tételt,
  • és továbbra is rendületlenül hiszek.

Abban hiszek, hogy a XV. századi angol beözönlés farvizén evező skótok és írek nem felejtettek el whiskyt főzni. Abban hiszek, hogy az amerikaiak a kontinensnyi országukban képesek legaláb egy, egyetlenegy olyan kukoricapárlatot produkálni, aminek nem csak az illata kellemes, és az a bizonyos “e” betű nem öli ki az összes jelleget az italaikból. Hiszek a bourbon-ben, és hogy találok egyet, amelyet a Whiskyvilág Egyesülésének nevében a zászlómra tűzhetek (és lesznek sasok meg csillagok meg tűzijáték meg naplemente).

Úgy álltam neki, hogy ki tudja, talán majd ez. De azért kértem hozzá egy kis pohárnyi jeget.

Illat

Jól indított. A Woodford Reserve-be beleszaggintani kb. olyan, mintha a tavalyi Kentucky Szépe győztes a nyári gyümölcsöktől illatos kebleire ölelne, ha pedig még párat beleszippantasz, egy cuki cukrászdában érezheted magad, aminek almás-citromos illatú illatosítóval mossák épp az ablakait. Az alkoholos-gabonás hatás csak alig, nagyon enyhén jelentkezik.

Illatra tehát nagyon jót ad, instant vennék Woodford Reserve illatú Kokkolínót.

Innentől kéretik nem komolyan venni a dolgot, utólagos tesztelés után sokkal jobb a végső konklúzió!

Íz

Éééééés meg is érkeztünk a bourbon-világba. Fellelkesülve a fenti szivárványoktól és varázsos póniktól, apró kortyonként adtam át magam a műélvezetnek… aztán csalódottan nyúltam a jeges csipesz után. Szokásos, mellbevágó-alkoholos vízíz, semmi olajosság, és valami low-end, keserű almás ice-tea érzet.

Lecsengésről nem tudok beszámolni. Jég nélkül esélytelen, és azonnal kéri a kólát.

Jéggel

Az illata jéggel némileg megváltozik, erősebbé válik benne a gyümölcsös jelleg, mazsolát, mangót véltem érezni. Kóstoláskor nem éreztem benne semmit a fentiek mellett, sőt… talán annyi írható a jég javára, hogy ha nem figyelsz rá oda, kevésbé szar tőle. A lecsengését viszont el-el kaptam, bár ne tettem volna; kellemetlen, poshadt almaízt hagy maga után, ami végülis mindegy, mert úgyis kólát iszol mellé.

Összefoglalás

A Woodford Reserve a Kentucky-vidék legpatinásabb lepárlóiban készül (Woodford Reserve Distillery (1838), Brown Forman Distillery), így elméletileg hatalmas tapasztalat, és kifogástalan mesterségbeli tudás halmozódhatott fel ahhoz, hogy az Államok egyik legjobb, külföldi oldalak által is közel prémium kategóriásnak tartott Kentucky Straight Bourbon whiskyjét elkészítsék.

A fentiekből pedig az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy bizony nekem a bourbon whiskyk nem ízlenek. A masszív, teszkó gazdaságos, alkoholos vízizből a gyártó szerint a következőket kellene kiérezzem:

Nose: Heavy with rich dried fruit, hints of mint and oranges covered with a dusting of cocoa. Faint vanilla and tobacco spice.
Taste: Rich, chewy, rounded and smooth, with complex citrus, cinnamon and cocoa.
Toffee, caramel, chocolate and spice notes abound.
Finish: Silky smooth, almost creamy at first with a long, warm satisfying tail.

Hát bocsi, srácok, de nem jött össze, talán a citrus.

A Knob Creek és a Bulleit lepárlók bourbon-ei még megérdemelnek tőlem egy-egy próbálkozást, aztán feladom, és jönnek a rye whiskys cikkek. Az jó, az különleges, és a polcomon éppúgy hiánycikk, mint a Malátán.

süti beállítások módosítása