By Jeremy Harbeck (NASA), via Wikimedia Commons

Sokszor, sok helyen felmerült ez a kérdés a whisky kapcsán. Bár az utóbbi években jelentős javulás érzékelhető a vendéglátás területén, de még mindig jobb, ha már a rendelés pillanatában tisztázod azt, hogy jéggel, vagy jég nélkül kéred az italodat.

Természetesen nem csak a pincérek, pultosok körében, hanem az emberek között is él még az a tévhit, hogy whisky-t jéggel kell inni. A múltban előfordult velem, hogy míg egy magas színvonalúnak tekintett helyen egy marék jéggel kaptam a megrendelt jó minőségű ír whisky-t, amit természetesen nem kértem bele, addig egy kiskocsmában hosszasan vitatkoztam a pincérrel, hogy kaphatok e jeget egy alacsonyabb kategóriájú ír whisky-be, ha direkt kérnék bele kivételesen.

Nem tudnám megmondani honnan ered „whisky-t csak jéggel” gondolat, de biztos vagyok benne, hogy kialakulásában nagy szerepe volt a kilencvenes éves sikersorozatának, a Dallasnak, vagy éppen a régi krimiknek, ahol a főhős így itta a napi nyolc-tíz whisky-jét.

Ami az érdekes ebben az az, hogy valójában ezzel nem is mutattak feltétlenül rossz példát, hiszen ezekben a művekben többnyire bourbon whisky-t isznak, amihez valóban nem rossz gondolat némi jeget keverni. Az már más kérdés, hogy ezt az alapelvet sokan minden más whisky-re is kiterjesztik, ez pedig már nem mindig állja meg a helyét.

Tehát kimondhatjuk, hogy ez egy igen megosztó kérdés hazánkban, amiről hosszasan tudnak vitatkozni a fogyasztók, a rajongók, de bizonyos esetekben a szakértők is.

Miért is lényeges ez?

Azzal - remélem -, nem mondok senkinek újdonságot, hogy a pohárba csilingelő jégkocka több módon is megváltoztatja az italok karakterét, hiszen a hűtés már eleve más aromákat erősíthet fel, de az olvadással az ital fel is vizeződik kissé, ami tovább módosíthatja az ízét.

Egy barátom által szervezett whisky kóstoltatáson részt vettem egy, ezzel kapcsolatos kísérletben, amit bárki otthon is kipróbálhat, egyrészt mert jól szemlélteti a jég hatásait, másrészt pedig azért, mert három pohár whisky-t is megihatunk közben és mindezért a tudományt "okokhatjuk".

Szóval végy egy blended skót whisky-t (vagy bármilyen mást, de kérlek NE single malt-ot), tölts ugyanannyit belőle három, lehetőleg egyforma, pohárba. Az elsőt kóstold úgy, ahogy van tisztán, szobahőmérsékleten, a másodikat jéggel hűtve, a harmadikat pedig egy kevés sima vízzel hígítva. Higgyétek el, markáns különbségeket fogtok érezni, hiába ugyanazt az italt ízlelgetitek. Ha valakivel „vakon” végeztetitek el a tesztet, akkor jó eséllyel három különböző whiskyre fog tippelni.

Vagyis, ha egy whisky kapcsán azt az ízt, azokat az aromákat akarjuk érezni, amit a keverőmesterek megálmodtak, akkor mindenképpen érdemes figyelembe venni az adott italhoz kapcsolódó ajánlásokat a hígításával kapcsolatosan.

Az alábbiakban a személyes javaslatomat olvashatjátok a jég használatával kapcsolatban, ez többnyire megegyezik az általános szabályokkal, de lehetnek eltérések.

• Single malt whisky-k: Tisztán, szobahőmérsékleten fogyasztandóak.
• Blended whisky-k:
  
  • Skót: Tisztán, szobahőmérsékleten, de ha muszáj, akkor egy kevés vízzel hígítható.
  • Ír: : Tisztán, szobahőmérsékleten.
  • USA:
    • Rye: Inkább tisztán, szobahőmérsékleten.
    • Bourbon: Jéggel, vízzel, esetleg szódával hígítható.
  • Kanada: Inkább tisztán, szobahőmérsékleten.
  • Japán: Tisztán, szobahőmérsékleten.

 Szobahőmérséklet alatt 20°C környéke értendő.

Mit tehetünk, ha egy forró, nyári napon otthon, vagy épp a kedvenc bárunkban a „szobahőmérséklet” inkább 30°C és mi mégis whisky-znénk?

Nos, ez esetben is inkább a pohár hűtését javasolnám akkor, ha olyan whisky-t iszunk, ami jég nélkül javasolt.

Összefoglalva, véleményem szerint érdemes betartani az alapvető ajánlásokat a whisky hígításával kapcsolatban, hiszen tényleg így élvezhetjük ki leginkább azokat az ízeket és aromákat, amiért szeretjük ezt az italt.

De szeretném azt is leszögezni, hogy a fentiek nem „ökölszabályok”, mindössze csak ajánlások, így mindenki igya úgy a whisky-ét, ahogyan szeretné.