Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2015.nov.21.
Írta: D_Tamás komment

Fiktív Pub, avagy a skótok már a pultban vannak!

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

fiktiv_m.jpg

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Whisky Show 2015 - A taiwani megálló

Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist ex-Bourbon Single Cask Strength, Single Malt Whisky, Taiwan

Forrás: Man of Many

A Show elején, a bourbon-ök után, friss torokkal alig vártuk, hogy egy jó single malt-ot ihassunk, és erre közös megegyezéssel a taiwainak találtattak szinte elsőnek alkalmasnak.

Kíváncsiak voltunk. Az alapverzió (lásd itt és itt) - bár nem hozta a díjeső által neki megelőlegezett minőséget - kellemes választásnak minősült, akkor is, ha ár-érték arányban sok fiatalabb skót és ír single malt is messze maga mögött hagyja. Olyan tételeket kóstoltunk hát, amelyeket nem lehet értelmes áron a magyar piacon beszerezni, és amelyek felé a nemzetközi díjak odaítélői is nagyobb figyelemmel viseltettek. Én egy egyszerűbb verziót, Tamás pedig egy Solist kiadást kóstolt.

Kavalan Sherry Oak 46%

A 2015-ös Whisky Show-n vált számomra nyilvánvalóvá, hogy jók-jók ezek a füstös whiskyk, de ha saját italválasztásról van szó, menthetetlenül édesszájú vagyok. A sok lehetséges választásból ezúttal is a sherry-hordóban utóérlelt tételek egyikét választottam. Ez gyakorlatilag  Solist verzió taiwani forrásvízzel 46 fokosra visszabutított verziója...

Illat

...amely illatában nekem egyértelműen savanykás, bourbon-szerű érzést adott. Kerestem azt a cseresznyét mindenhol, de nem találtam; talán a meglepetéstől, talán lustaságból nem is írtam többet a témáról. Illatra csillagos egyes a cucc.

Íz és utóíz

Az íze erős, karcos, forróság a nyelven és a torokban. Le kellett nyelnem, hogy valami érdemlegeset kapjak, de továbbra is mintha borbon-t innék. Keserű, savanykás utóíze volt, mint az éretlen pöszmétének. Semmi malátára emlékeztető vaníliás gabonát, füstöt, édes gyümölcsöt nem éreztem, és utoljára single-grain whiskyktől fintorogtam ennyire.

Összecserelték az üvegeket? Vagy az egész whisky-t netán? Csak Ádám a finnyás? Vagy épp a Kavalan nem akkrora ász, mint ahová pozicionálja magát? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

Innentől Tamás.

Kavalan Solist Bourbon 57,8%

A Kavalan használt bourbon hordóban érlelt kiadása a sherry hordós kiadás párja, mely szintén jelentős mennyiségű díjjat tudhat a magáénak. A whisky-t hordó erősségre, non chill filtered eljárással készítik, egyszerre mindig csak egy hordót palackozva.

A legjellemzőbb és egyben legérdekesebb tulajdonsága a komoly alkoholtartalom, mely markánsan jelenik meg az italban, de szerencsére nem nyomja el a többi ízt sem. Pedig őszintén szólva tartottam ettől.

A whisky egyébként a fiatalabb kiadások közé tartozik, de a Taiwan-i különleges klímán történő érlelésnek köszönhetően ez mégsem érhető tetten sem az ízében, sem az összetettségében. Ha nem tudnánk, hogy mindössze 5-8 éves whisky-t iszunk, akkor könnyen összekeverhető lenne ennél sokkal, de sokkal idősebb malt-okkal is.

Megjelenés:

A palack az egész sorozatra jellemző magas, kerek üveget kapta, mely hangulatában a békebeli, hogyúgymondjam „gyarmati” whisky-ket idézi, a címkék és a doboz feliratai is egyfajta visszafogott, de azért határozottan megjelenő eleganciát sugároznak.

Maga az ital a világosabb, erősebben áttetsző, aranysága whisky-k közé tartozik, mely megtévesztően könnyednek mutatja, így érhetnek meglepetések mindenkit, aki megkóstolja.

Illat:

A illat, az érleléshez használt hordónak köszönhetően abszolút a bourbon whisky-k jellemző, vaníliás, kókuszos, enyhén gyümölcsös képét mutatja, mint ahogyan az erős alkoholosság is megjelenik, ami szintén a Kentucky párlatok sajátja. Összességében azonban egész kellemes az összhatás, ami az illatolás során megjelenik, bár tény, ami tény a bourbon whisky rajongók itt erősen előnyben vannak.

Íz:

Összetett, de jól kiegyensúlyozott, a vaníliás, fűszeres jellegek itt is megjelennek, de már némi tölgyes, kiegészítéssel. Később az engem szőlőre emlékeztető édesség is megérkezik az ízlelőbimbókhoz. Mindezeket foglalja keretbe az alkoholos csípősség, ami itt már élesen felbukkan.

Lecsengés:

A szőlő itt már inkább mazsolává változik, azaz egyértelműen felerősödnek az édes, cukros, házi lekvárokra emlékeztető zamatok. Viszont itt sem kerülhetjük el az erős alkohol csípését, ami érdekes kontrasztot alkot az ital édességével.

Összegzés:

A Kavalan ezen kiadása egy érdekes whisky, amit bátran kóstoljon meg minden single malt rajongó, de hogy érdemes-e kifizetni egy teljes üveggel? Nos, ez mindenki döntse el maga.

Adatok:
Név: Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist Bourbon
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Taiwan

Források, linkek:
http://www.kavalanwhisky.com/en/product/index.aspx

Whisky Show 2015 - Jura Prophecy és Elixir

Jura Prophecy és Jura Elixir, Single malt, Skócia

jura_filter.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Talán már említettem valamelyik cikkben, hogy az egyik kedvenc single malt-om hosszú évek óta a Jura Superstition, amely anno egyike volt a Skóciában megkóstolt és megkedvelt whisky-knek. Ezért aztán az sem meglepő, hogy a lepárló többi terméke is érdekel, főleg ha olyan kiadásokról van szó, amivel ritkán futhatunk össze itthon.

A fentebb leírtak után gondolom, az sem lep meg senkit különösebben, hogy a Whisky Show-n az első utam a Jura és a Dalmore közös pultjához vezetett, ahol rövid nézelődés után a Prophecy-re esett a választásom, így ez lett a találkozón elsőként kóstolt whisky-m, amit hamarosan követett az Elixir megízlelése is.

De honnan is jönnek ezek a malt-ok?

Jura (gael nyelven Diúra) szigete a Belső Hebridák szigetcsoport része, mely Skócia nyugati partjai mellett található, Islay szigetének szomszédságában. Mindösszesen kb. 200 ember él itt, akik több ezer szarvassal osztoznak a területen. A sziget egyike Nagy Britannia utolsó vad, természetes állapotában megőrzött tájainak. A fő látnivalók is inkább a természetjáróknak szólnak, mint például a Paps of Jura hegycsúcsai, vagy a Jura és a Scarba sziget közötti szorosban található Corrywreckan örvény.

A sziget lepárlóját a hatvanas években alapították és bár átesett néhány tulajdonosváltáson, azóta is üzemel és jobbnál jobb whisky-kel örvendezteti meg a single maltok rajongóit. A márka 2010 óta a Whyte and Mackay Company tulajdona.

A whisky-k:

Megjelenés:

A Jura whisky-k összetéveszthetetlenül egyedi megjelenését a különleges formájú üvegük garantálja, ami bár furcsa lehet a single malt whisky-ket nem ismerők számára (hallottam már, hogy valaki arcszeszes üveghez hasonlította, ez pedig a szememben majdnem akkora szentségtörés, mint ha kólát keverne bele), de hamar meg fogja kedvelni mindenki a kézre álló formát és az elegáns feliratozást. Az egyes kiadásokat az üvegeken lévő különböző szimbólumok különböztetik meg. Ezek hangulatosan egészítik ki az alapinformációkat tartalmazó címkéket. A felhasznált jelképek pedig egy kissé misztikusabbá, izgalmasabbá teszik az italok megjelenését.

Jura Elixir

Szín:

A 12 éves whisky-knél megfigyelhető, kissé bronzos árnyalatú, aranybarna, némi patinával. Mint például a régi rézedények és más használati eszközök, amiket előszeretettel használnak dísztárgyként mostanság.

Illat:

Az első lépésben a gyümölcsök támadják meg az orrunkat. Szilva, narancs és egyéb citrusfélék, melyeket néhány pillanattal később könnyű fűszeres zamatok és egy pici tőzeges füst egészít ki. Mintha egyszerre éreznéd egy kellemes forralt bor aromáját az őszi vidék falvai fölött lebegő kályhafüstös levegővel együtt.

Íz:

A gyümölcsök ízleléskor is velünk maradnak, csak némileg elmélyülve, erősebb inkább lekvárokra emlékeztető ízeket mutatnak. A fűszeresség is megerősödik és elmozdul a csípősebb borsos, fahéjas irányba. Az alkohol csak jelképesen kerül elő, inkább csak a nyelv alján érezhető, mint ahogyan a tűzeges aromák is épp csak megmutatják magukat.

Lecsengés:

Könnyű, közepesen hosszú lecsengést produkál az Elixir, amiben már jobban dominálnak a füstös ízek, de még mindig megvannak a szilvás érzetek is, kiegészülve egy kis fás, földes ízzel.

 

Jura Prophecy

Szín:

Bár hasonló az Elixir-hez (és minden más Jurához), de valahogy mégis sötétebb kissé, mintha ezzel is jelezni szeretné a whisky, hogy itt valami öregebbel, komolyabbal állunk szemben. Mint egy igazi, baljós prófécia, amit egy sötét erdő mélyen, dörgés-villámlás közepette suttognak a fülünkbe.

Illat:

Nos, míg az Elixir esetén a gyümölcsök domináltak addig itt már a tőzeges, füstös aromáké a főszerep melyek, szépen sorban be is robbannak a orrunkba. Nem véletlenül jelzik az üvegen, hogy erősen tőzeges whiskyvel állunk szemben. A tőzeg után hamarosan befutnak a földes és gyógyszeres illatok is, de ezek mellett halványan fűszeres, meggyes alkotóelemek is előkerülnek. Azonban még így is inkább egy viharos tengerpartra emlékeztet ez az illat, szemben az előbb emlegetett forralt boros, falusi idillel.

Íz:

A só és a füst itt is elsődleges. Ezek mellett csak némi meghatározhatatlan, kissé csípős, vaníliás, szerecsendiós és fahéjas aromát érezni benne, ami hozzáad egy fűszeres mellékízt az egyébként erős, tőzeges italhoz. A párlat sűrű és kissé olajos érzetet kelt a szájban megforgatva. Érdekes módon az alkohol szinte nincs is jelen, vagy talán inkább elnyomja a többi íz, ami már csak azért is meglepő, mert amúgy egy 46%-os whisky-ről beszélünk.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, továbbra is csípős, füstös. Ha a pohár kiürítése után szeretnénk valami más ízt is érezni, akkor mindenképpen javasolt egy nagy pohár víz elfogyasztása.

Összegezve:

Mindkét ital nagyszerű a maga kategóriájában, de jó szívvel inkább csak az Elixir-t ajánlanám szélesebb körnek. A kellemesen komplex, gyümölcsös-fűszeres ízek mindenkinek tetszeni fognak, legalább is az én, - alighanem kissé elfogult-, véleményem szerint.

A Prophecy már egy kicsit bonyolultabb ügy. Én speciel nagyon szeretem az ilyen jellegű whisky-ket, de ez nem kezdők számára ajánlott ital. Viszont annak, aki szereti az extrémebb párlatokat, feltétlenül javasolt a kipróbálása, már csak azért is, mert remekül tetten érhetőek benne az Island-i párlatokra jellemző jegyek és sajátosságok. Ha pedig kedveled az Islay whisky-ket, akkor egyenesen kihagyhatatlan a szomszéd sziget produktumának megízlelése.

Adatok:
Név: Jura Prophecy/Jura Elixir
Érlelési idő: nem jelölt/12 éves
Régió: Island

Források:
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura-prophecy-whisky/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura/isle-of-jura-elixir-12-year-old-whisky/
www.jurawhisky.com/
http://isleofjura.scot/

Egy kis whisky történelem...

Bár az érdeklődők sok helyen utána nézhetnek a kedvenc italunk „őstörténetének”, de tematikus blogként mi sem hagyhatjuk ki ezt a témát. Ki tudja, talán még valami újat is tudunk mondani…

castle_on_the_hill_nagy.jpg

By Macieklew

A kezdetek:

A lepárlás tudománya, mint ahogyan az olcsó tornacipő is, Kínából ered. Az időszámításunk előtti 9. században már elkezdtek lepárlási technikákkal parfümöket előállítani. Csak ekkor még nem hamisítási céllal. De szerencsére a kínai vegyészek arra is hamar rájöttek, hogy ezen a módon nem csak illatos „vizeket”, hanem valami érdekesebbet is lehet csinálni, így a történelmi források szerint arra is vannak bizonyítékok, hogy rizsből készítettek tömény italokat is.

Tőlük aztán a kereskedők vitték tovább a Mediterrániumba a az előállított párlatokat éppen úgy, mint az előállítás mikéntjét, hogyanját. Később innen vitték magukkal misszionáriusok Írországba.

Hát igen, akkoriban internet híján maradt a talpas módszer az ismeretek és üzenetek továbbítására. Még mailer-daemon is volt… Csak úgy hívták, hogy útonálló!

Nos, az ír törzsek szerencsére nem vágták le gondolkodás nélkül az összes misszionáriust, így a lepárlás tudománya hamarosan elterjedt a „környéken”. (Megjegyzem ha az íreket kérdezzük, akkor ők azt válaszolják, hogy a szeszfőzés az ő találmányuk, vagy legfeljebb Szent Patrik-é, de ezt ne higgyük el.)

Nos, akárhogyan is, de az biztos, hogy 1170-ben már ismerték a környéken az alkohollepárlás művészetét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az első alkoholmérgezésben meghalt híresség esetét 1405-ből ismerjük. A Clonmacnoise-i évkönyv emeli ki, hogy Richard Macgrannal törzsfőnök, olyan sok aqua vitae-t ivott, hogy belehalt. Mondjuk szerintem még mindig jobb így átköltözni a másvilágra, mint kard által, de ez azt hiszem ízlés dolga.

Aqua vitae: Az élet vize latin nyelven. A középkorban így nevezték a gyógyszerészeti céllal előállított, elsősorban alkoholos párlatokat, majd később az összes égetett szeszt. A skót Usige Beatha és az ír Usice Beatha Eireannach gyakorlatilag ennek a latin kifejezés tükörfordítása a helyi gael dialektusra.

1494-ben keletkezett az első Skóciából származó írásos bizonyíték a maláta whisky készítésére. Az ekkor keltezett királyi pénzügyi jegyzék tanulsága szerint egy John Cor nevű szerzetes számára kiutaltak 8 hordó malátát aqua vitae előállítására. Ebből is látszik, hogy az unalom a Skót kolostorokat sem kerülte el, bár itt a barátok sajt készítése helyett whisky-t kezdet főzni… Áldassék a nevük.

A XIV. században már meglehetősen elterjednek a lepárlóüzemek, mind Skóciában, mind pedig Írországban. 1527-ben már könyvben is megjelenik az aqua vitae készítésének módja. (Hieronymus Braunschweig német vegyész könyvének angol nyelvű fordításában.) Sőt 1579-ben az első törvény is megjelenik a lepárlással kapcsolatban. Nos igen, a kormányok már akkoriban sem fértek a bőrükbe.

Az állami kotnyeleskedés, mint az adó kivetése a whisky készítőkre és kereskedőkre, indukálja a több, mint 100 évig tartó „whisky háború” kitörését a Brit szigeteken, de az Egyesült államok sem döntött jól, amikor adót vetett ki a whisky-kre, a felzúdulás itt is zavargásokhoz vezetett. Na ja... A napi betevő whisky-vel, még a kormányzat sem szórakozhat!

A helyzet végérvényesen csak 1823-ban rendeződött, amikor egy skót főnemes, bizonyos Gordon herceg meggyőzi IV. Györgyöt, hogy mindenki jobban jár, ha mérséklik az adókat és hivatalos engedélyhez köti a lepárlók üzemeltetését. Ezek után már csak egy szűk évet kellett várni a Glenlivet lepárló megalakulására, aki az első volt, aki hivatalos engedéllyel űzte a tevékenységet és azon kevesek egyike, aki a mai napig is létezik.

A lepárló üzemek fejlődése innentől szinte töretlen, főleg miután 1830 környékén Aeneas Coffey megalkotja a Patent (vagy Coffey) lepárló berendezést, mellyel lehetővé válik a whisky-k nagyüzemi előállítása.

A technikai fejlődés mellett a szerencse is a whisky lepárlók mellé áll, mivel 1860-ban a francia szőlőültetvényeket pusztítja betegség, aztán a porosz háború veti vissza a brandy és konyak kereskedelmet, így a whisky újabb és újabb piacokon tud elterjedni.

Az 1900-as években igazán már csak az alkoholtilalom tud negatív hatást gyakorolni a lepárlókra. Írországban szinte megsemmisíti az üzemeket az amerikai piac kiesése, de végül ők is megússzák a dolgot.

Napjainkban pedig elmondható, hogy a whisky-k és whiskey-k népszerűsége csak növekszik, a single malt-ok épp meghódítják a világot de a blended-ek népszerűsége is töretlen. Egyre-másra jelennek meg az új párlatok, az üzemeknek pedig az új termékek mellett arra is van idejük, hogy a rég elfelejtett lepárlókban készült whisky-ket megpróbálják rekonstruálni.

Hazánkban 2014-ben debütált az első magyar whisky a Békési Single Barrel, de hamarosan megismerkedhetünk egy újabb hazai whisky-vel is az Agárdi Pálinkafőzde jóvoltából.

További érdekességek:

Whisky receptre

A szesztilalom idején, az Egyesült Államokban egy single malt whisky-hez legálisan hozzá lehetett jutni, ugyanis orvosi rendelvényre vásárolható volt Laphroaig. Az erősen füstös, jódos illata miatt kvázi gyógyszernek tekintették. Azt hiszem, ezt most is bevezethetnénk… a TB támogatott whisky gondolata nem hangzik olyan rosszul.

A whisky, mint pénz

A II. világháborúban az Egyesült Királyság nem csak pénzzel, hanem whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy egy palack whisky mennyi lőszert ért…

 

Nos, röviden és kivonatosan ennyi lenne a whisky történelme. Teljességre most sem törekedtünk, lévén, hogy ez nem egy történelmi blog, de ettől függetlenül szívesen vesszük bárki hozzáfűzni valóját/kiegészítését akár itt a blogon, akár a Facebook kommentek között.

Sláinthe!

Források:
http://hvg.hu/shake/20100404_whisky_tortenet_gyogyhatas
https://hu.wikipedia.org/wiki/Whisky
https://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

 

Highland Park, whisky elképesztően jó csomagolással 2.

Highland Park, 10 éves, Skócia. A teszt első része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Úgy illendő, hogy ha ketten kóstolunk egy italt Tamással, akkor nem csak ő tépi róla a száját, ráadásul a címszereplőt egy skót ismerősömtől kaptam ajándékba. Egyértelmű volt tehát, hogy az előző cikk folytatásaként az én írásom is meg fog születni.

A highland-i lepárlóról Tamás részletesen mesélt az előző cikkben, így nekem csak szubjektív vélemények jutottak. Az egyik az volt, hogy belépőszintű termék ellenére mennyire szépen ki volt dolgozva a domborozott, fekete selyemként csillogó kartondoboz, és a karakán kis háromdekás palack, amiben az italt kaptam. A Highland Park logót - amely a kedvencem az összes eddig látott whiskymárkák között - a doboz és a palack is büszkén viseli különféle helyeken, ezüsttel kikontúrozva emitt, a doboz dombornyomott hátterének főmotívumaként amott, az üveg anyagában, vagy a keménykalapként viselt fakupak fejébe maratva, valahogy így:

Azért szeretem a jó whiskyt, mert többnyire a csomagolása is nagyon igényes, és ez beindítja a lelkem mélyén lakozó dizájnbuzit. További szájtépés helyett inkább prezentálom Önöknek az 50 éves kiadás palackját, és mindent meg fognak érteni. Köszönöm szépen, zokogjunk együtt a gyönyörtől.

Illat

Highland-i whiskyként komplexitást vártam el az italtól, de az első pillanatban inkább emberközeliséget kaptam tőle. Némi alkoholos illat kíséretében krémes gyümölcsösséget kapunk, mintha konyakmeggyet és vajas cipót szagolgatnék egyszerre egy citromos illatosítóval befújt szobában. Ahogy levegőt kap, gabonaás, vaníliás és mézes érzetek jönnek, majd a legvégén egy pici füst (de tényleg csak egy hangyányi). Mentolos vajas-mézes kenyér.

Íz

Szeretem nagyon azokat a whiskyket, ahol erről a témáról külön bekezdést írhatok, márpedig itt ez a helyzet. Egyáltalán nem olajos whisky, single malthoz képest meglehetősen kevés benne a minta. A nyelvet sem bántja, így egy fél kortyot alá tudtam löttyinteni: meg nem tudom határozni, milyeneket, de nagyon sokféle gyümölcsöt éreztem benne némi kesernyésség kíséretében, amely a lenyeléskor - a torkot továbbra sem bántva, de - fokozódott.

Lecsengés

Valahol ez szokta eldönteni, hogy végül mit gondolok egy italról, a Highland Park pedig ebben a tekintetben irodalmi szintű teljesítményt nyújtott, amennyiben a lecsengése által megrajzolt keretes szerkezetet annak tekintjük. A keserű korty végeztével ugyanis, mikor a levegőt kifújjuk, robbanásszerűen tér vissza a kellemes, citromos gyümölcsíz és konyakmeggy, legvégül egy kellemes, steril tisztaságérzést hagy a szájban, mintha előtte mostunk volna fogat.

Összegzés

Bárcsak lehetne itthon is kapni ezt a kiszerelést! Nem túl komplex whisky, viszont sokféle érzetet ad, és gyönyörű íve van, sebtiben nem éri meg fogyasztani. Az élvezeti értékét lassan kortyolva adja ki, és bármennyire gyengéd is legyen, a szigeti párlatok kedvelői is megtalálhatják benne a nekik kedves keserű harapást a közepén. Ha whiskyszűz csajokat kéne ebbe a világba csábítanom, azoknak kínálnám ezt az italt, akik más tételek kapcsán első körben érdemesnek bizonyultak rá.

Szerencsés vagyok, hogy hozzájuthattam.

Highland Park, whisky viking gyökerekkel

Highland Park, 10 éves, Skócia, A cikk második része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították az Orkney szigetcsoport fő szigetén, a szigetek fővárosában Kirkwall-ban. A szigeteken található még a Scapa lepárló is, így ez a két üzem verseng a legészakibb lepárló címéért.

A szigetek:

A 70 szigetből álló szigetcsoport i.e. 8000 óta lakott, köszönhetően a termékeny talajának. A gazdaságának legfontosabb szektora a mai napig a mezőgazdaság. Legfőbb exportcikkei a marhahús, a sör és a whisky.

Bár a szigetek alkotmányosan az Egyesült Királysághoz, azon belül pedig Skóciához tartoznak, valójában látványosan nem britek és nem is skótok. Mivel a szigetek tökéletes támaszpontot nyújtottak a Brit szigetek fosztogatásához, ezért a vikingek hamar megszállták őket, így 700 évig a Nyugati Óskandináv Birodalom része volt, a birodalom nyugati határának legfontosabb katonai támaszpontjaként. A XIII. századtól, néhány vesztes politikai manőver és csata után a szigeteket bérbe adják Skóciának, akik azonban némileg szabadon értelmezik a bérleti díj fizetését, így az 1400-as évekre már több évtizedes elmaradásban vannak. (Talán innen erednek a skót viccek…) Később a norvég király lányának hozományaként került a Brit korona fennhatósága alá és bár a dánok sokáig próbálták visszaszerezni ez többé nem sikerült.

A lepárló:

A fenti kis történelemlecke után talán nem is meglepő, hogy a Highland Park lepárlót egy Magnus Eunson nevű ember alapította. Eunson nappal lelkipásztor, éjjel pedig zug szeszfőző volt, aki egyszerre tudta ezt a két ellentétes személyiséget összeegyeztetni éppen úgy, mint ahogyan a kelta és viking hagyományokat is. A XVIII. századra Kirkwall a szeszcsempészet egyik központjává vált, ahol gyakran használták a templomokat a zugszesz elrejtésére. Bár ez nem igazán meglepő Eunson „nappali” hivatásának fényében. Hősünket 1813-ban letartoztatják, - bár el soha nem ítélik- azonban a letartóztatást végző őrmester, bizonyos John Robertson azonnal megvásárolja a birtokot és a lepárlót. Nos, a hatóságok a jelek szerint már akkor is tudták, hogy milyen úton-módon érdemes fizetés kiegészítésre szert tenni. Robertson mindenesetre legalizálja a lepárlót, mely azóta is működik és egyedi whiskyvel látja el a nagyérdemű közönséget.

A Skandináv, viking gyökereikről sem feledkeztek meg, ennek bizonyítéka a Higland Park Skandináv istenekről és hírek viking harcosokról elnevezett sorozatai.

A hanga:

A whisky ismertetés előtt, muszáj néhány szót ejtenünk erről a növényből, mely a Higland Park whisky-k meghatározó összetevője.

Hanga: A zárvatermők törzsébe tartozó növény, a hangafélék névadó nemzettsége. Nagyjából 500 fajból áll, melyek nagyrészt Afrika déli részén élnek, de megtalálhatóak a Mediterrániumban és észak Európában is.

A növényt többféle módon adhatják a whisky-hez, akár a tőzegelés során, akár erjesztés közben.

A Higland Park esetében a felhasznált tőzeget szinte teljes egészében komposztált hanga teszi ki, de az égetőkemencébe kerül szárított hangavirág is, melytől azt remélik, hogy további parfümös illatokat ad a malt-nak. Természetesen az illatok mellett a hanga felelős a virágos, édes ízek egy részért is az whiskyben.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital színe kissé világosabb a megszokottnál, inkább napfényes, sárgás, bronzos, borostyános árnyalatokat mutat. A palack a Highland Parkra jellemző lapos, az oldalain lekerekített, elegáns megjelenésű, a címkéről minden fontos, a whisky-re jellemző, információnak a birtokába juthatunk.

Illat:

Meglepően, elsöprően édes és gyümölcsös. Engem az első pillanatban a barackos joghurt kissé fanyar édességére emlékeztető illatok csaptak meg, melyek mellett még némi vajas kekszes aromákat éreztem, ezek az ízek később kiegészültek egy kevés virágos, gyümölcsös aromákkal. Alkoholosság csak némi szellőzés után érkezett, de akkor is csak nagyon, nagyon enyhe mértékben, mint ahogyan a füstös aromákat is csak érintőlegesen lehetett felfedezni az italban.

Íz:

Az ital a szájban testes, sűrű benyomást kelt, bevonja az egész szájüreget. Az ízében elsődlegesen továbbra is a gyümölcsök uralkodnak, elsősorban a meggyes, barackos ízek, de kiegészülnek malátás, vaníliás ízekkel is. Itt már a tőzegesebb, füstösebb, sósabb ízek is megjelennek, de egyáltalán nem bántó módon, inkább csak a háttérben adják hozzá a magukét az ital komplexitásához.

Lecsengés:

Hosszú, közepes erősségű lecsengés. Mandulás, kesernyés ízeket maradnak a szájban, de az édes, mézes, gyümölcsös aromák is felfedezhetőek az utóízben is, bár itt már inkább csak a háttérben. A nyelvtőnél és a nyelv alján határozott, de nem túl erős csípősség érkezik, a füstös, sós, tengeri aromák itt is inkább keretbe foglalják az ízeket, de igazán dominánsak.

Összegzés:

Komplex, érdekes ital, mely szabályos íz orgiát rendez a szájban. Szóval mindenkinek ajánlható, kivétel nélkül, még annak is, aki nem szereti a whisky-ket. Szóval, aki még nem kóstolta, az haladéktalanul tegye meg.

Adatok:
Név: Highland Park
Érlelési idő: 10 év
Régió: Island (Orkney)

Források, linkek:
http://highlandpark.co.uk/
http://www.whiskynotes.be/2013/highland-park/highland-park-10-years/
https://www.whisky.com/forumblogchat/forum/forum/mm_forum_pi1/posts//whisky_tasting_highland_park_10_year_old.html

Michael Jackson: Whisky

Whisky alapú koktélok

Mert néha jól jön a változatosság.

coctails2.jpg

By Marler (Own work)

Gondolom mindannyiunk életében előfordult már olyan barátnő, barát vagy éppen családtag, aki minden kínálásunk ellenére sem volt megkóstolni az általunk olyan nagyra becsült italokat, a whisky-ket. Ráadásul a legtöbb esetben ezek az „ellenállók” olyan emberek, akik többnyire kategorikusan kijelentik, hogy ők márpedig nem szeretik a whisky-t, még akkor sem, ha nem is ismerik. Innentől pedig kínálhatjuk őket a legnemesebb malt-tal, vagy a legédesebb, leggyümölcsösebb whisky-kel ők nem és nem hajlandóak egy kortyot sem kóstolni.

A legtöbb esetben az egyetlen, amit tehetünk az, hogy egy ponton túl békén hagyjuk őket, hiszen, ami nem megy, azt csak ritkán érdemes erőltetni. Előfordul azonban, hogy mégsem adjuk fel és ha szemtől szemben nem is megy, megpróbáljuk, hátulról támadva rávezetni őket arra, hogy a whisky márpedig az élet vize.

Ennek a manővernek az egyik legjobb eszköze, ha belekeverjük az italt egy másikba, így tüntetve el az árulkodó aromákat és innen indulva lépésről-lépésre vezetjük el őket a felismerésig, hogy a whisky, márpedig jó.

Az így kevert italok, azaz a koktélok, óriási szerencsénkre, nagy választékban elérhetőek, indulva azoktól, melyeknek teljes egészében eltüntetik a whisky ízét az italból, eljutva addig, amik igazából csak kissé felhígítják, vagy éppen kiegészítik az ízét. Ezekből mutatunk be most néhányat nektek.

Igyekeztünk úgy válogatni, amik egyszerűen, akár otthoni körülmények között is elkészíthetőek és a whisky rajongói számára is érdekesek lehetnek, hiszen új ízekkel kísérletezni mindig jó dolog és egy koktél hozhat új élményeket, még akkor is, ha az új ízeket alapvetően a single maltok, szinte kimeríthetetlen tárházában is megtaláljuk.

Néhány alapvetés:

1., A koktélokhoz véleményem szerint a legjobb egy jó minőségű blended whiskyt használni, ha a recept mást nem jelöl, hiszen a single malt-okat csak a leindokoltabb esetben használnám erre a célra. Bár biztosan érdekes italok kerekednének ki ezekből is.

2., Az koktélok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy az elkészítésükhöz se speciális felszerelés, se speciális tudás ne kelljen. Alapvetően mindegyik kiválasztott ital esetén elég az összetevőket összeönteni egy pohárba, aztán kanállal elkeverni.

3., Valójában ahány koktél, annyiféle recept létezik. Mi arra törekedtünk, hogy a legegyszerűbb összetevőkből álló, de azért érdekes koktélokat mutassuk be, mindemellett előfordulhat, hogy Ti máshogy ismeritek ezeket az italokat, ez esetben válasszátok a szimpatikusabb elkészítési módot.

Whisky alapú koktélok:

Rob Roy

rob_roy_cocktail2.jpg

By TheCulinaryGeek

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Martini Rosso
1 öntet Agostura bitter (Rum alapú gyógynövény keverék, koktél adalék)

Ahogyan ez a hozzávalókból is látszik ezt az italt inkább a kesernyésebb, fűszeresebb ízek kedvelőinek érdemes kínálni.

Godfather godfather_cocktail.jpg

By Stuart Webster

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Amaretto (mandula likőr)
jég

Azt hiszem ezzel a névvel és az Amaretto mandulás édességével minden férfirokon, barát és ismerős meggyőzhető lesz arról, hogy érdemes megkóstolnia ezt a koktélt. Később pedig az Amamretto majd „elfogy”…

Whisky Sour

whiskey_sour.jpg

By Jgilgamesh

Hozzávalók:
4 cl bourbon whiskey
9 cl almalé
2 cl cukorszirup
2 cl citromlé

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk a fenti italt egyfajta „limonádénak” hiszen a hozzáadott alkotóelemek bőven el tudják tüntetni a whiskey alapvető ízét ebből az italból. Egy nyári napon főleg kellemes lehet mindenkinek.

Mint Julep

mint_julep.jpg

By Tammy Green

Hozzávalók:
4-6 cl bourbon whiskey
2 cl cukorszirup
Mentalevél, mentaág
Jég

Ezt a koktélt, kis lódítással és szerencsével, kínálhatjuk hölgy ismerősöknek egyfajta Mojito variánsként, főleg némi vízzel, szódával hígítva. Miután pedig megkedvelték elárulhatjuk a titkot.

Sandy Collins

By Whiskyreviewer

Hozzávalók:
4-6 cl scotch whisky
2-3 cl citromlé
egy kis evőkanál cukor
1-2 dl szódavíz
Jég, citrom...

Egyszerű, belépő szintű whiskykoktél. Gyakorlatilag limonádét készítesz úgy ahogy szoktál: a cukrot a pohárba szórod, ráengedsz annyi citromlevet, hogy ellepje, aztán jöhet a whisky, a víz, a jég, a gyümi, az esernyő. Könnyű, nyári whiskys frissítő.

Ír kávé

irish_coffee.jpg

By deramaenrama

Hozzávalók:
4 cl ír whisky
4-8 cl kávé
barnacukor
tejszín

Az általam valaha is látott legmenőbb elkészítési mód a következő volt: A pohár száját vizzel megnedvesítették, aztán a cukorba forgatták. ezután óvatosan a pohárba került a whisky, majd egy Bunsen égő fölött forgatva melegítették a poharat, amíg a cukor ráolvadt a pohár szájára( és a whisky alkoholtartalma is csökkent valamelyest), ezután töltötték rá a kávét és a tetejére a tejszínt. Otthon még nem próbáltam, de gondolom a bunsen égő helyettesíthető akár egy jobb gyertyával, esetleg gázlánggal. Mindenesetre ez az egyik kedvenc whisky „koktélom”, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

 

Nos, bár még rengeteg érdekes whisky-s koktél létezik a világon, egy cikkbe ennyi elég. De megígérem, hogy ha a jövőben találok érdekes új receptet, akkor mindenképpen megosztom a tisztelt olvasókkal.

Addig is, ha van kedvenc whisky alapú koktélotok, akkor ossztátok meg velünk a kommentek között itt, vagy a Facebook oldalunkon.

Sláinthe!

Forrás:
Peter Bohrmann: Nagy koktélkönyv

A William Grant & Sons remekei 5. – Grant’s Select Reserve

Grant’s Select Reserve, blended, Skócia

grants_select_jo2_1.jpg

Forrás: https://www.makro.co.za/

A Grant’s termékei mindig is a kedvenceim közé tartoznak, hiszen a közepes árkategóriájú blended whisky-k között több olyan márkát is köszönhetünk ennek a lepárlónak, melyek kiválóan alkalmasak egy könnyed esti italozáshoz, de arra is, hogy a barátainkat meglepjük valami újdonsággal, lásd például a Tullamore Dew-ról szóló írásunkat.

Egyszóval kellemes, finom whisky-k, melyekkel még hazánkban is, szinte minden, magára valamit is adó bárban összefuthatunk. Mindemellett kevéssé ismert tény az, hogy ezeknek az italoknak sorra jelennek meg a prémium kiadásai is. Például a fentebb említett Tullamore Dew single malt verziója.

Jelen írásunkban is egy ilyen prémium kategóriás whisky-t szeretnénk bemutatni nektek, mely egészen friss megjelenés, hiszen csak az idei év első félévében került a boltokba. De a márka nagykövetei is csak 2014 végén kezdték el bemutatni a nagyközönségnek ezt a párlatot.

Itthon több helyen is beszerezhető, valójában egészen meglepő helyeken is találkozhattok vele, a nagyáruházak polcaitól kezdve, a kis delikát üzletekig bezárólag.

Mi egy egész hétvégés rendezvény keretein belül vetettük alapos tesztelés alá ezt a whisky-t, két nap alatt többször vissza-vissza térve az üveghez, alkalmanként pedig más whisky-kkel is összevetettük, így azt hiszem kijelenthetjük, hogy alaposan megismertük az italt. Az ismerkedés eredményét pedig az alábbiakban olvashatjátok.

Megjelenés:

A whisky-t elegáns sötét, fekete és szürke színű dobozban találjuk, mely színek a címkén is visszaköszönnek. Azt, hogy ez az ital valami már lesz, mint a többi Grant’s, azt már a palack kézbevételekor észrevesszük, hiszen bár az üveg ugyanolyan háromszög alakú és ugyanazokat a feliratokat, mintákat találjuk rajta, mint a többi terméken, mégis más, hiszen ellenben a többi üveg magasabb, keskenyebb kivitelével a Select Reserve palackja kifejezetten tömzsibb. Ez azonban jót tesz neki, - legalább is szerintem-, hiszen az alacsonyabb, teltebb forma is elegánsabb hatást kelt.

A whisky világosabb rezes, napos árnyalatú. Könnyed, gyümölcsös ital ígéretét mutatja felénk.

Illat:

Finom, egészen enyhén alkoholos illat az első, amivel találkozunk, de némi levegőzés után kibomlanak az enyhén füstös és édes gyümölcsös cseresznyére, barackra emlékeztető karakterek is.

Íz:

Belekortyolva egy enyhén olajos, közepesen testes állagot érzünk, melyben sorban érkeznek az ízek rétegei. Elsőként a gyümölcsös édes aromák jelentkeznek édes körtés, barackos ízekkel, egy enyhe vaníliás körítéssel, melyeket a füstös aromák követnek, végül pedig egy karakteres paprikás csípősség veszi körbe a nyelvet.

Lecsengés:

A csípős, kormos, füstös íz az utóízben is magmarad, egy-egy nagyobb korty után „nyelvzsibbasztó” érzést kelt az ital, de ezen túlmenően izgalmas fás, tölgyes ízek is érkeznek az utóízben, valahogy úgy, ahogyan a frissen gyalult deszke illatának elképzeljük az ízét.

Összefoglalva:

A Select Reserve egy valóban tartalmas, izgalmas whisky, amit minden Grant’s rajongónak meg kell kóstolnia valamikor, de bőven tartogat kellemes meglepetéseket a szárazabb, füstösebb italok rajongóinak is.

Tehát a Grant’s Selected Reserve a márka többi képviselőjével szemben valóban a felsőbb kategóriákat célozza meg, mind minőségben, mind pedig árban is, hiszen a szokásosnál kissé mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, ha meg szeretnénk kóstolni ezt a blend-et. Megérni azonban mindenképpen megéri, legalább is az én véleményem szerint.

Adatok:
Név: Grant’s Select Reserve
Érlelési idő: blended
Régió: Skócia

 

Források, linkek:
https://www.grantswhisky.com/en/our-blends/select-reserve/

Milyen a jó whisky-s pohár?

Avagy, miből igyunk, ha jót (jól) akarunk inni?

Avagy, miből igyunk, ha jót (jól) akarunk inni?

 

whisky-d-glass.jpg

Forrás: Itt-ott...

Még a hadseregben eltöltött rövid, ámde igen szórakoztató, pályafutásom alatt égett az agyamba a következő, tipikus katonai szólás:

Kimenő alatt inni csak mértékkel és tartózkodással szabad! Tehát mérték a vödör, tartózkodás pedig az asztal alatt!

Nos, a jó whisky-k kóstolását, kortyolgatását, remélem nem ezen szabály mentén képzeli el senki, mert bár valóban alkalmasok ezek az italok arra is, hogy „irgalmatlanul” berúgjon tőlük valaki, de alapvetően nem ez a céljuk. Bár az tény, hogy bőven találhatunk olyan, Ádám barátom által „bálásnak” nevezett párlatokat, amik tökéletesek lehetnek erre a szerepre is.

De akár olcsóbb, akár drágább italt választunk is és akármilyen céllal is kezdjük meg az alkoholbevitelt, érdemes figyelmet fordítani arra, hogy mindezt stílusosan, azzal a fajta hanyag eleganciával tehessük, mint amivel James Bond rendeli a második vodka-martinit, rázva, nem keverve. Egyébként azt tudtátok, hogy Fleming eredeti regényeiben Bond általában whisky-t ivott és nem ilyen pancsolt löttyöt? Bizony.

Az eredeti témához visszatérve, a stílusos kóstolás, iszogatás elengedhetetlen kelléke az italnak megfelelő pohár is. Hogy ennek nem csak esztétikai jelentősége van, azt az alábbi néhány pontban szeretném megvilágítani számotokra:

A pohár színe, vastagsága:

Az átlátszó, megfelelő vastagságú poharak nem torzítják az ital eredeti színét, nem befolyásolják az ital „átláthatóságát". Ellenben alkalmasak az ital olajosságának látványos vizsgálatára, hiszen elég csak a pohár falán megforgatni az italt és a visszacsorgó kis „patakok” egyértelműen kirajzolják az eredményt. Whisky-k esetében ezt a rajzolatot nevezzük „katedrálisnak”.

A pohár szája:

Minél jellemzőbb egy ital illata, annál fontosabb, hogy ezek az aromák ne illanjanak el túl gyorsan, túl korán kitöltés után, erre pedig a szűkülő szájú poharak a legalkalmasabbak, mint például a jó pálinkás, konyakos poharak.

A pohár űrtartalma, mérete:

Lehet ugyan whisky-t inni vizespohárból is, ha csak a mennyiség mérvadó, de mint minden párlat esetében itt is inkább a kisebb 1-2 decis poharak a javasoltak. A fél decis „pálinkás”, avagy stampedlis pohár csak végszükség esetén.

A jég:

Ha a whisky-nket jéggel fogyasztjuk, akkor bizony jobb, ha a vastagabb falú pohárra szavazunk, hiszen egyrészt nem fagy le a kezünk a poharat tartva, másrészt pedig a vastagabb falnak közsönhetően jobban szigetel, így lassítja a jég olvadását. Azaz tovább kortyolgathatjuk a hűtött italt és a végére sem vizezett whiskyt iszunk.

Ezek után milyen is a megfelelő pohár?

Blended whisky

Blended whisky-k esetében ez egy maximum két decis, zömök, üveg, vagy kristálypohár többnyire vastagabb, egyenes falú kivitelben vagy enyhék kifelé szélesedően, de valójában rengetegféle verziója létezik, csak arra érdemes figyelni, hogy ne keverjük össze a két decis vizespohárral. Inni abból is lehet ugyan, de miért ne adjuk meg a módját?

blended_ok.jpg

By Guinnog (Own work)

Single malt whisky

A single maltok kapcsán könnyebb dolgunk van, itt ugyanis létezik hivatalos ezekhez az italokhoz hitelesített, hivatalos pohár a Glencairn glass. Az alábbi képen egy remek Jura Superstition körében látható:

jura_superstition_whisky.jpg

By JIP (Own work)

Ahogyan a képen is látszik ez egy felfelé szűkülő szájú, elegáns kehely, ami inkább a konyakos poharakkal rokon, mint az általánosan ismert whisky-s poharakkal. A tiszta, vékony üvegből formázott pohár remekül megmutatja az ital színét, a pohár szájának kidolgozása pedig koncentrálja az illatokat, amik ezen whisky-k esetében rengeteget adnak a kóstolás élményéhez. Ahogyan ezt hosszan fejtegettük a Singleton bemutatásakor is.

Természetesen mindkét pohárfajta esetében rengeteg változat létezik. A gyártók is előszeretettel készítenek egyedi poharakat a termékeik mellé, és a poharak készítésével foglalkozó kis és nagyüzemek is sokféle variációt dolgoztak ki mindkét témára.

Reméljük előbb utóbb itthon is elterjed a whisky-s poharaknak legalább a fenti két variációja a vendéglátásban is, hiszen kevés lelombozóbb élmény van, mint amikor egy finom single malt illatát azért nem lehetséges kiélvezni, mert egy alkalmatlan pohárban nyomták a kezedbe.

Végezetül álljon itt két rövid történet a témánkkal kapcsolatban, melyek velem estek meg, anno a történelem hajnalán.

Miért pont ilyen poharakból isszuk az italokat?
Nos, erre a kérdésre egy skót barátom a következő választ adta. A blelded whisky büdös (bocs), szóval azért széles a pohár szája, hogy minél hamarabb elillanjon a szaga, míg a single malt-ok illatosak…

A 16 éves Lagavulin és a pohár esete
A helyszín Prága, valamikor a 2010 környékén. Egy kissé borús őszi nap estéjén a városnézés után beültünk egy szálloda sátrába az Óvárosi téren. Miközben az ételeket böngésztem felfigyeltem, hogy tartanak a sztori címében megjelölt whisky-ből és bár igen borsos áron mérték, kértem egyet. Már csak ez hiányzott ahhoz, hogy elmondhassam, megkóstoltam az összes „Classic Malt-ot”.

Meg is érkezett az ital egy kecses, szűkülő szájú, talpas pohárban, jég és minden felesleges sallang nélkül. (Akkoriban még ezért itthon érdemes volt előre szólni a pultosnak, pincérnek.) Addig szagolgattam, nézegettem az italt míg a barátaim is felfigyeltek rá és kérdezgetni kezdték, hpogy mit is iszom? Amikor elmondtam némileg furán néztek rám és miután az árára is rákérdeztek egyenesen elszörnyedtek. Akkor hangzott el az az ominózus mondat, mely így szólt:

„Hát ennyiért legalább rendes whisky-s pohárban hozták volna ki…"

Nos, miután összeszedtem magam elmagyaráztam nekik…

Remélem ez a két rövid szösszenet is segített rávilágítani milyen fontos tud lenni a jó pohár választás, ha whisky-ről van szó… De persze csak a jó whisky kiválasztása után.

Sláinthe!

Helyajánló: PIVO and BAR, Gozsdu Manó Klub

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

A Gozsdu udvar whiskyzésre kimondottan jó hely. Eddig mindkét alkalommal, amikor a Gozsduban kóstoltunk whiskyt, valamilyen másik, tervezett helyről mentünk át, japán és amerikai whiskyket kóstoltunk a tervezett skót helyett, és egyik esetben sem bántuk meg a döntést.

dsc4580.jpgForrás: www.pivoandbar.hu

Az első hely az első volt nekünk; az első, amikor kimondottan ebből a célból ültünk le valahová kispapírral-ceruzával, és az első, amikor egy ilyen kóstolásból cikk is született. Az idő valamikor a tűző nyár közepén, a hely pedig a PIVO and BAR, amely a Madách tér és a Gozsdu udvar közötti lehelletvékony határsávon helyezkedik el.

A hely egy viszonylag nagy teraszrésszel, és hangulatos, de közel sem romkocsmaszerű belsővel rendelkezik, mindenféle társas leülésre kiválóan alkalmas. A kínálatuk leginkább sörökből áll, a whiskyválasztékuk pedig nem túl széles, de akad egy-két érdekesebb darab, konkrétan a Bushmills,  az első kóstolásunk során próbált Nikka All Malt és Maker’s Mark (cikkek a linkek mögött), vagy ha nem ír, japán vagy amcsi kell, akkor a 12 éves Glenlivet.

Délutánonként, főleg nyáron kiválóan lehet a teraszon csücsülni, esténként pedig zenét is játszanak, amikor én ott voltam akkor épp hiphop, RnB és - nagy meglpetésemre - reggaeton lemezeket pörgetett a DJ. Jó hely, bármikor szívesen ülök be oda, főleg egy Nikkára.

gmk.jpgForrás: GMK Facebook

A második helyre ősz elején mentünk, mégpedig azon apropóból, hogy pont zárva volt a PIVO. Ez a hely a sokak által már ismert Gozsdu Manó Klub, amely önmagát inkáb élő könnyűzenei központként, mint italozóhelyként pozicionálja. Számtalan élő koncert és egyéb volt, és lesz is még a hely alagsorában, hétköznaponként pedig rendszeres programok vannak, mint pl. a szerdánként salsa buli.

Ami miatt viszont számunkra is figyelemreméltó a GMK, az természetesen a whiskyválasztéka, amit első pillantásra lenyűgözőnek találtam. A különféle csemegéket láttnuk, amik rajta sincsenek az online itallapon, pl. a japánok közül egy Yamazakit és Nikka All Malt Blacket, az amerikaiak közül egy Woodford Reserve-öt (ebből arra következtetek, hogy pörög néha a készlet, nem tudni, mi lesz a pultban ha legközelebb odatévedsz). Ezek mellett a középkategóriában is van miből válogatni, kanadai, ír, amerikai és persze skót tételek egyaránt akadnak, a hétköznapi bálás whiskyk különlegesebb kiadásai is olykor.

Ez csak két hely az Udvarról, kíváncsi leszek, vannak-e még… ha tudtok ilyesmiről, kommentben jöhetnek a tippek!

süti beállítások módosítása