Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.feb.09.
Írta: D_Tamás komment

Glenmorangie Nectar D'Or, csak haladóknak...

Nemigen mondok újat azzal, hogy a Glenmorangie original kiadása a mai napig az egyik kedvenc malt-om. Ezt kóstoltam először és ez máig ható érzéseket keltett bennem. Valójában minden whisky-ben azt az aha élményt keresem azóta is, - több kevesebb sikerrel-, amit ettől az italtól kaptam. Nem véletlen, hogy a blog első cikke is erről szólt.

A Nectar D’Or kiadás megkóstolása régóta szerepelt a képzeletbeli listámon, ahol a kötelező tételeket tartottam számon, az eredményét pedig alább olvashatjátok.

glenmorangie_nd_ok.jpg

Forrás: glenmorangie.com

Bár sok mindent megírtunk már erről az italról, de a lepárlóval eddig még nem igazán foglalkoztunk, így, most ezt a hiányosságunkat is pótolhatjuk.

A lepárló

A Glenmorangie céget eredetileg sörfőzdének alapították a a Highland dombjai és hegyei között, de mindannyiunk nagy szerencséjére a tulajdonosok hamar belátták, hogy az ő jövőjük a single malt-okban van, így 1843-ban lepárlóvá építették át és nem pazarolták többet a malátát holmi sörökre. Bár gondolom abban sem alkottak rosszat.

Persze ez a lepárló sem úszta meg a pénzügyi válságokat, illetve a többszöri tulajdonosváltást. Azonban mindezen hátráltató tényezők mellett is életben tudtak maradni, sőt volt, hogy évi 4 millió liter whisky-t állítottak elő, ami semmiképpen sem lebecsülendő szám.

A mennyiség mellett a minőség felé is elköteleződtek, ami a folyamatos megújulásban is tetten érhető. Mint „egymárkás” lepárló megtehették volna, hogy csak egyre öregebb és öregebb évjáratokat jelentetnek meg a  10 éves kiadás mellett, de ehelyett elkezdtek az utóízekkel kísérletezni, amit az érlelés során használt hordókkal érnek el.

Az összes whisky-jük amerikai tölgy hordókban tölti az első néhány évét azután pedig különböző vidékekről származó használt hordók következnek. Esetünkben ez egy francia desszertbor, a Sauternes hordója, mely a Bordeaux-i borvidékről származik, ami azért valljuk be, nem hangzik rosszul.

A whisky

Külső:

Az ital színe engem a sűrű, friss mustra emlékeztet a mély, kissé opálos áttetszőségével. Ínycsiklandó szín, azt kell, hogy mondjam, bár egy kissé becsapós, hiszen ettől a színtől én egy édes italt vártam.

A palack is jelentős megújuláson esett át azóta, mióta először a kezembe vettem. Megkarcsúsodott és szerencsére a rengeteg címkétől is megszabadították. Ezzel a sokkal minimalistább dizájnnal nekem jobban is tetszik. Valahogy kifinomultabb lett ezáltal külső, ami jobban harmonizál a beltartalommal is.

Illat:

Intenzív. Elsőre nem is nagyon éreztem mást ki belőle, mint a jól megszokott, átlagos „whisky” illatot, de szépen lassan előkerültek belőle a gyümölcsök is, főleg egyfajta kesernyés, kandírozott citrusfélékre jellemző illat. Ezt sorban követték a fűszeres aromák, de a pörkölt mogyoró is helyet kapott a végén. Komplex illata van, az biztos és már itt leszámol azokkal a tévképzetekkel, amit a színéből eredő édességre számítottak.

Íz:

Igazán testes ital, ami szinte már harapás hatását kelti, nem is kortyolásét. Igazán érett íz hatása van, amiben tobzódnak a gyümölcsök. Barack, málna, citrusfélék együtt, mézes édességgel és egy cseppnyi fűszeres, hol kesernyés, hol csípős körítéssel teljesednek ki.

Lecsengés:

Hosszú, közepesen intenzív utóízt hagy a szánkban. Ehelyütt már a fás, kicsit kesernyés íz dominál, de azért felfedezhetőek a gyümölcsök is újfent, de elég tünékenyen. Inkább boros utóérzetet kelt, mint whisky-set. Sokat veszít a komplexitásából is az ital, ami valahol sajnálatos.

Összegzés:

Nos, ha valaki még nem kóstolt Glenmorangie-t, akkor azt javasolnám, hogy mindenképpen az Original kiadással kezdje és ne ezzel. A Nectar D’Or inkább a haladó szinte ennek a párlatnak. Ez persze nem von le semmit az értékéből, sőt. De úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezt a kiadást élvezni tudjuk, szükség van némi előzetes kóstolási tapasztalatra. Továbbá bár remek ital, de ha választanom kéne én az Originalt választanám.

Adatok:
Név: Glenmorangie Nectar D’Or Sauternes
Érlelési idő: 12 év
Régió: Highland

Források, linkek:
http://glenmorangie.com/

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve Whisky

Whisky Show 2015 - Hashtag Highlife

Folytatódik a Whisky Show 2015-ös kóstolásainkat feldolgozó cikkorozat. Ádám szörpikedvelő ízlelőbimbói a rendezvény különféle pontjain két, skót Felföldről származó tételben is lubickolhattak: Original Glenmorangie és 21 éves Glenfarclas. Mindkettőre jellemző, hogy a könnyed, gyümis, Speyside-szerű ízvilágot, és a Highland-i komplexitást sikerült ésszerű áron ötvözniük, és mindketten az este lokális csúcspontjaiként hatottak.

Glenfarclas 21

Forrás: The Whisky Exchange

A tizenöt éves verzióját életem egyik legkellemesebb, spontán italélményeként tartom számon, így fokozott érdeklődéssel álltam neki a 21 éves kiadásnak.

Illata lágy gabonával indít, amit kis pihenő után zöldalmás jegyekkel gazdagít. A 15 éves kiadásnál több gyümölcsösségre emlékszem, talán ez az egyik olyan eset, amikor a nagyobb életkor már nem feltétlenül jelent jobb minőséget is. Jellegében tér el a két ital.

Íze kicsit furcsa: édeskés salátát képzeltem el, némi kávé kíséretében, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Ellenben kellően olajos hatású, aki az ilyesmit szereti, az itt meg fogja találni a számítását.

Lecsengésében finom csokoládét és harmatos zöld mezőt ad, nagyon enyhe füstöség kíséretében. Itt már szépen kijön a Felföld, ha valaki több tájegységet felölelő élményt akar, vagy csak simán inna valami igényeset, annak melegen ajánlott. 

De csak ha hajlandó ennyit rászánni.

Glenmorangie Original 10

Forrás: The Whisky Exchange

Tamás mindent leírt, ami leírható, de engedődjön meg egy rövid másodvéleményt megfogalmaznom, ha más nem, azért, hogy az előzőt megerősítsem. Vodka- és abszintfogyasztó barátomon teszteltem az elméletem, mely szerint a 10 éves Glenmorangie igazi, alacsony árkategóriás konverter-whisky. (A konverter-whisky olyan ital, amely alkalmas arra, hogy whisky-rajongóvá tegyen egy szkeptikust.) Az egyelemű mintám alapján eredmény némileg felemás: konvertálni ugyan nem sikerült az illetőt, de azt mondta, közelebb került ahhoz az ájult tisztelethez, amellyel mi szeretjük és wannabe-szakértjük ezeket a párlatokat.

Glencair-poharunkba beleszippantva némi alkohol-kísérte vaníliás-citrusos gyümölcsaromát érezhetünk, nagyon komplex, nagyon sokféle. A barátom mellettem fel sem fogta, mi történt vele, inkább belekortyolt gyorsan, ezzel elveszítve a hosszantartó levegőztetés eredményezte lágyulást. Érdemes kivárni.

Én inkább forgattam kicsit a whiskyt a számban, keresvén a pohár oldalán lassan végigforgó, viszkózus folyadék olajosságát. Amellett, hogy abból nem találtam sokat, a Glenmorangie esetében mindenképp érdemes ízvilágról is beszélni. Steril, gabonás ízeket éreztem enyhe csípéssel; gyümölcsös jellegett egyedül a nyelvem alá engedett apró félkorty hordozott, ahol érdekes módon leginkább az eper dominált... de a csípés erősödésével egyre sürgősebbé vált, hogy lenyeljem a kortyot.

Amikor beüt az utóíz, gondolatban észak felé nézel, ahol a Skót felföld hegycsúcsai az atlanti áramlatok ködébe vesznek. Markáns, karakteres: amellett, hogy a fenti érzetek rendre visszaköszönnek, édeskés-mustáros csípés kísérte a bizsergető torokérzést. Az egészet megkoronázandó pedig még a nyelv tövét is bekormozza, hogy az se csalódjon, aki az ilyesmit szereti.

Egyre jobban adja ez a Highland régió, valami ilyesmi hangja lehet a seggemet takaró tojáshéj földet érésének.

Fiktív Pub, avagy a skótok már a pultban vannak!

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

fiktiv_m.jpg

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Glenmorangie, az Első

Glenmorangie,  The Original, 10 éves

glenmorangie_bottle_and_box_kicsi.jpgForrás: https://commons.wikimedia.org/

Amikor a kétezres évek elején, - egy ott élő barátom kedvességének köszönhetően – volt szerencsén Skóciába látogatni két dolgot szerettem volna mindenképpen megtenni, ellátogatni a Highland-re és megkóstolni az igazi Skót single malt whiskyt.

A Highland-re vonatkozó tervemet – mint a kortársaim nagy részének - természetesen a  Rettenthetetlen (The Braveheart) című remek film indukálta, az abban látható tájak azonnal magukkal ragadtak, amint megnéztem a filmet.

A single malt whisky-ről egy kollégám mesélt, akivel először kezdtük tervezgetni az utazást, tőle hallottam arról, hogy ez valami más, mint amit itthon whisky-nek hívnak és hogy mindenképpen meg kell kóstolnom. Aztán a szerencse úgy hozta, hogy kettőnk közül csak én utaztam. Pech. Mármint neki.

Szóval ezekkel a tervekkel és egy üveg itthoni pálinkával a bőröndömben érkeztem meg a vendéglátóimhoz. És mivel a pálinka már a megérkezésem estélyén elfogyott másnap, a városnézésből hazafelé menet útba ejtettem egy nagyobb áruházat, hogy kipipálhassam az egyik tételt a „feladataim” közül.

A megfelelő polc előtt – akkor még - némiképp tanácstalanul álldogálva egy sárgásbarna dobozú whisky-re esett a választásom. Ránézésre olyan volt, mint amit én keresek, ennél komolyabb válogatási szempontokkal pedig ott és akkor nem rendelkeztem.

Megvettem. Hazavittem. Megkóstoltam… Azóta pedig nem tudok szabadulni ezen italok bűvöletéből. Na, nem mintha annyira küzdenék.

Hogy milyen is a Glenmorangie?

Az első szó, ami eszembe jut az a „Hihetetlen”. Nagy mázlim volt, hogy ezt vettem le a polcról.

Illatos, gazdag, karakteres ital éppen annyi füstös mellékízzel, amit egy kezdő whiskyrajongó elvár ezektől az italoktól. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy kortyolás közben végig selymes marad, nem karcolja végig a torkot és az utóíze is újabb élménnyel gazdagít.

A színe engem a mézre emlékeztet, de aki szeretné, hívhatja napsárgának is. Az akkori kiadása egy egyszerűbb de tetszetős üvegbe volt palackozva sok címkével, ez azóta megváltozott, de szerencsére a változástól csak letisztultabb egyedibb lett az ital megjelenése.

Ízek, illatok:

Ízre kissé nálam inkább az édeskés, mézesebb jegyek domináltak, ezt a fentebb emlegetett enyhe füstösség csak még jobban kihangsúlyozta. A mézes jelleg az utóízében is megmarad, tovább növelve a korty által kiváltott elégedett mosolygást.

A szakértők tölgyes, árpás jegyeket hangsúlyoznak ki az ital kapcsán, amit gyümölcsök és vanília egészít  ki. Nos, ők jobbak ebben, így nem vitatkoznék a véleményükkel.

Az ital nemzetközi megítélése is kiemelkedően pozitív, több neves versenyen ért el nagyon jó helyezéseket a lepárló, ezzel a termékével.

Összefoglalva úgy gondolom, hogy kifejezetten szerencsém volt azzal, hogy a véletlen e felé az ital felé irányított, mert bár azóta rengeteg remek single maltot kóstoltam, de a Glenmorangie mindig emlékezetes marad. Kezdő whisky kóstolóként pedig inkább ilyen tétellel fussak össze, mint egy kevésbé emlékezetessel.

Adatok:

Név: Glenmorangie
Érlelési idő: 10 év
Régió: Highland

Források, linkek:

Web:
http://glenmorangie.com/
http://www.whiskynet.hu/glenmorangie_1012

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve - Whisky