Glenmorangie, az Első

Glenmorangie,  The Original, 10 éves

glenmorangie_bottle_and_box_kicsi.jpgForrás: https://commons.wikimedia.org/

Amikor a kétezres évek elején, - egy ott élő barátom kedvességének köszönhetően – volt szerencsén Skóciába látogatni két dolgot szerettem volna mindenképpen megtenni, ellátogatni a Highland-re és megkóstolni az igazi Skót single malt whiskyt.

A Highland-re vonatkozó tervemet – mint a kortársaim nagy részének - természetesen a  Rettenthetetlen (The Braveheart) című remek film indukálta, az abban látható tájak azonnal magukkal ragadtak, amint megnéztem a filmet.

A single malt whisky-ről egy kollégám mesélt, akivel először kezdtük tervezgetni az utazást, tőle hallottam arról, hogy ez valami más, mint amit itthon whisky-nek hívnak és hogy mindenképpen meg kell kóstolnom. Aztán a szerencse úgy hozta, hogy kettőnk közül csak én utaztam. Pech. Mármint neki.

Szóval ezekkel a tervekkel és egy üveg itthoni pálinkával a bőröndömben érkeztem meg a vendéglátóimhoz. És mivel a pálinka már a megérkezésem estélyén elfogyott másnap, a városnézésből hazafelé menet útba ejtettem egy nagyobb áruházat, hogy kipipálhassam az egyik tételt a „feladataim” közül.

A megfelelő polc előtt – akkor még - némiképp tanácstalanul álldogálva egy sárgásbarna dobozú whisky-re esett a választásom. Ránézésre olyan volt, mint amit én keresek, ennél komolyabb válogatási szempontokkal pedig ott és akkor nem rendelkeztem.

Megvettem. Hazavittem. Megkóstoltam… Azóta pedig nem tudok szabadulni ezen italok bűvöletéből. Na, nem mintha annyira küzdenék.

Hogy milyen is a Glenmorangie?

Az első szó, ami eszembe jut az a „Hihetetlen”. Nagy mázlim volt, hogy ezt vettem le a polcról.

Illatos, gazdag, karakteres ital éppen annyi füstös mellékízzel, amit egy kezdő whiskyrajongó elvár ezektől az italoktól. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy kortyolás közben végig selymes marad, nem karcolja végig a torkot és az utóíze is újabb élménnyel gazdagít.

A színe engem a mézre emlékeztet, de aki szeretné, hívhatja napsárgának is. Az akkori kiadása egy egyszerűbb de tetszetős üvegbe volt palackozva sok címkével, ez azóta megváltozott, de szerencsére a változástól csak letisztultabb egyedibb lett az ital megjelenése.

Ízek, illatok:

Ízre kissé nálam inkább az édeskés, mézesebb jegyek domináltak, ezt a fentebb emlegetett enyhe füstösség csak még jobban kihangsúlyozta. A mézes jelleg az utóízében is megmarad, tovább növelve a korty által kiváltott elégedett mosolygást.

A szakértők tölgyes, árpás jegyeket hangsúlyoznak ki az ital kapcsán, amit gyümölcsök és vanília egészít  ki. Nos, ők jobbak ebben, így nem vitatkoznék a véleményükkel.

Az ital nemzetközi megítélése is kiemelkedően pozitív, több neves versenyen ért el nagyon jó helyezéseket a lepárló, ezzel a termékével.

Összefoglalva úgy gondolom, hogy kifejezetten szerencsém volt azzal, hogy a véletlen e felé az ital felé irányított, mert bár azóta rengeteg remek single maltot kóstoltam, de a Glenmorangie mindig emlékezetes marad. Kezdő whisky kóstolóként pedig inkább ilyen tétellel fussak össze, mint egy kevésbé emlékezetessel.

Adatok:

Név: Glenmorangie
Érlelési idő: 10 év
Régió: Highland

Források, linkek:

Web:
http://glenmorangie.com/
http://www.whiskynet.hu/glenmorangie_1012

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve - Whisky