Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2015.nov.23.
Írta: EdBoyWW komment

Whisky Show 2015 - Hashtag Highlife

Folytatódik a Whisky Show 2015-ös kóstolásainkat feldolgozó cikkorozat. Ádám szörpikedvelő ízlelőbimbói a rendezvény különféle pontjain két, skót Felföldről származó tételben is lubickolhattak: Original Glenmorangie és 21 éves Glenfarclas. Mindkettőre jellemző, hogy a könnyed, gyümis, Speyside-szerű ízvilágot, és a Highland-i komplexitást sikerült ésszerű áron ötvözniük, és mindketten az este lokális csúcspontjaiként hatottak.

Glenfarclas 21

Forrás: The Whisky Exchange

A tizenöt éves verzióját életem egyik legkellemesebb, spontán italélményeként tartom számon, így fokozott érdeklődéssel álltam neki a 21 éves kiadásnak.

Illata lágy gabonával indít, amit kis pihenő után zöldalmás jegyekkel gazdagít. A 15 éves kiadásnál több gyümölcsösségre emlékszem, talán ez az egyik olyan eset, amikor a nagyobb életkor már nem feltétlenül jelent jobb minőséget is. Jellegében tér el a két ital.

Íze kicsit furcsa: édeskés salátát képzeltem el, némi kávé kíséretében, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Ellenben kellően olajos hatású, aki az ilyesmit szereti, az itt meg fogja találni a számítását.

Lecsengésében finom csokoládét és harmatos zöld mezőt ad, nagyon enyhe füstöség kíséretében. Itt már szépen kijön a Felföld, ha valaki több tájegységet felölelő élményt akar, vagy csak simán inna valami igényeset, annak melegen ajánlott. 

De csak ha hajlandó ennyit rászánni.

Glenmorangie Original 10

Forrás: The Whisky Exchange

Tamás mindent leírt, ami leírható, de engedődjön meg egy rövid másodvéleményt megfogalmaznom, ha más nem, azért, hogy az előzőt megerősítsem. Vodka- és abszintfogyasztó barátomon teszteltem az elméletem, mely szerint a 10 éves Glenmorangie igazi, alacsony árkategóriás konverter-whisky. (A konverter-whisky olyan ital, amely alkalmas arra, hogy whisky-rajongóvá tegyen egy szkeptikust.) Az egyelemű mintám alapján eredmény némileg felemás: konvertálni ugyan nem sikerült az illetőt, de azt mondta, közelebb került ahhoz az ájult tisztelethez, amellyel mi szeretjük és wannabe-szakértjük ezeket a párlatokat.

Glencair-poharunkba beleszippantva némi alkohol-kísérte vaníliás-citrusos gyümölcsaromát érezhetünk, nagyon komplex, nagyon sokféle. A barátom mellettem fel sem fogta, mi történt vele, inkább belekortyolt gyorsan, ezzel elveszítve a hosszantartó levegőztetés eredményezte lágyulást. Érdemes kivárni.

Én inkább forgattam kicsit a whiskyt a számban, keresvén a pohár oldalán lassan végigforgó, viszkózus folyadék olajosságát. Amellett, hogy abból nem találtam sokat, a Glenmorangie esetében mindenképp érdemes ízvilágról is beszélni. Steril, gabonás ízeket éreztem enyhe csípéssel; gyümölcsös jellegett egyedül a nyelvem alá engedett apró félkorty hordozott, ahol érdekes módon leginkább az eper dominált... de a csípés erősödésével egyre sürgősebbé vált, hogy lenyeljem a kortyot.

Amikor beüt az utóíz, gondolatban észak felé nézel, ahol a Skót felföld hegycsúcsai az atlanti áramlatok ködébe vesznek. Markáns, karakteres: amellett, hogy a fenti érzetek rendre visszaköszönnek, édeskés-mustáros csípés kísérte a bizsergető torokérzést. Az egészet megkoronázandó pedig még a nyelv tövét is bekormozza, hogy az se csalódjon, aki az ilyesmit szereti.

Egyre jobban adja ez a Highland régió, valami ilyesmi hangja lehet a seggemet takaró tojáshéj földet érésének.

Whisky Show 2015 - A taiwani megálló

Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist ex-Bourbon Single Cask Strength, Single Malt Whisky, Taiwan

Forrás: Man of Many

A Show elején, a bourbon-ök után, friss torokkal alig vártuk, hogy egy jó single malt-ot ihassunk, és erre közös megegyezéssel a taiwainak találtattak szinte elsőnek alkalmasnak.

Kíváncsiak voltunk. Az alapverzió (lásd itt és itt) - bár nem hozta a díjeső által neki megelőlegezett minőséget - kellemes választásnak minősült, akkor is, ha ár-érték arányban sok fiatalabb skót és ír single malt is messze maga mögött hagyja. Olyan tételeket kóstoltunk hát, amelyeket nem lehet értelmes áron a magyar piacon beszerezni, és amelyek felé a nemzetközi díjak odaítélői is nagyobb figyelemmel viseltettek. Én egy egyszerűbb verziót, Tamás pedig egy Solist kiadást kóstolt.

Kavalan Sherry Oak 46%

A 2015-ös Whisky Show-n vált számomra nyilvánvalóvá, hogy jók-jók ezek a füstös whiskyk, de ha saját italválasztásról van szó, menthetetlenül édesszájú vagyok. A sok lehetséges választásból ezúttal is a sherry-hordóban utóérlelt tételek egyikét választottam. Ez gyakorlatilag  Solist verzió taiwani forrásvízzel 46 fokosra visszabutított verziója...

Illat

...amely illatában nekem egyértelműen savanykás, bourbon-szerű érzést adott. Kerestem azt a cseresznyét mindenhol, de nem találtam; talán a meglepetéstől, talán lustaságból nem is írtam többet a témáról. Illatra csillagos egyes a cucc.

Íz és utóíz

Az íze erős, karcos, forróság a nyelven és a torokban. Le kellett nyelnem, hogy valami érdemlegeset kapjak, de továbbra is mintha borbon-t innék. Keserű, savanykás utóíze volt, mint az éretlen pöszmétének. Semmi malátára emlékeztető vaníliás gabonát, füstöt, édes gyümölcsöt nem éreztem, és utoljára single-grain whiskyktől fintorogtam ennyire.

Összecserelték az üvegeket? Vagy az egész whisky-t netán? Csak Ádám a finnyás? Vagy épp a Kavalan nem akkrora ász, mint ahová pozicionálja magát? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

Innentől Tamás.

Kavalan Solist Bourbon 57,8%

A Kavalan használt bourbon hordóban érlelt kiadása a sherry hordós kiadás párja, mely szintén jelentős mennyiségű díjjat tudhat a magáénak. A whisky-t hordó erősségre, non chill filtered eljárással készítik, egyszerre mindig csak egy hordót palackozva.

A legjellemzőbb és egyben legérdekesebb tulajdonsága a komoly alkoholtartalom, mely markánsan jelenik meg az italban, de szerencsére nem nyomja el a többi ízt sem. Pedig őszintén szólva tartottam ettől.

A whisky egyébként a fiatalabb kiadások közé tartozik, de a Taiwan-i különleges klímán történő érlelésnek köszönhetően ez mégsem érhető tetten sem az ízében, sem az összetettségében. Ha nem tudnánk, hogy mindössze 5-8 éves whisky-t iszunk, akkor könnyen összekeverhető lenne ennél sokkal, de sokkal idősebb malt-okkal is.

Megjelenés:

A palack az egész sorozatra jellemző magas, kerek üveget kapta, mely hangulatában a békebeli, hogyúgymondjam „gyarmati” whisky-ket idézi, a címkék és a doboz feliratai is egyfajta visszafogott, de azért határozottan megjelenő eleganciát sugároznak.

Maga az ital a világosabb, erősebben áttetsző, aranysága whisky-k közé tartozik, mely megtévesztően könnyednek mutatja, így érhetnek meglepetések mindenkit, aki megkóstolja.

Illat:

A illat, az érleléshez használt hordónak köszönhetően abszolút a bourbon whisky-k jellemző, vaníliás, kókuszos, enyhén gyümölcsös képét mutatja, mint ahogyan az erős alkoholosság is megjelenik, ami szintén a Kentucky párlatok sajátja. Összességében azonban egész kellemes az összhatás, ami az illatolás során megjelenik, bár tény, ami tény a bourbon whisky rajongók itt erősen előnyben vannak.

Íz:

Összetett, de jól kiegyensúlyozott, a vaníliás, fűszeres jellegek itt is megjelennek, de már némi tölgyes, kiegészítéssel. Később az engem szőlőre emlékeztető édesség is megérkezik az ízlelőbimbókhoz. Mindezeket foglalja keretbe az alkoholos csípősség, ami itt már élesen felbukkan.

Lecsengés:

A szőlő itt már inkább mazsolává változik, azaz egyértelműen felerősödnek az édes, cukros, házi lekvárokra emlékeztető zamatok. Viszont itt sem kerülhetjük el az erős alkohol csípését, ami érdekes kontrasztot alkot az ital édességével.

Összegzés:

A Kavalan ezen kiadása egy érdekes whisky, amit bátran kóstoljon meg minden single malt rajongó, de hogy érdemes-e kifizetni egy teljes üveggel? Nos, ez mindenki döntse el maga.

Adatok:
Név: Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist Bourbon
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Taiwan

Források, linkek:
http://www.kavalanwhisky.com/en/product/index.aspx

Whisky Show 2015 - Jura Prophecy és Elixir

Jura Prophecy és Jura Elixir, Single malt, Skócia

jura_filter.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Talán már említettem valamelyik cikkben, hogy az egyik kedvenc single malt-om hosszú évek óta a Jura Superstition, amely anno egyike volt a Skóciában megkóstolt és megkedvelt whisky-knek. Ezért aztán az sem meglepő, hogy a lepárló többi terméke is érdekel, főleg ha olyan kiadásokról van szó, amivel ritkán futhatunk össze itthon.

A fentebb leírtak után gondolom, az sem lep meg senkit különösebben, hogy a Whisky Show-n az első utam a Jura és a Dalmore közös pultjához vezetett, ahol rövid nézelődés után a Prophecy-re esett a választásom, így ez lett a találkozón elsőként kóstolt whisky-m, amit hamarosan követett az Elixir megízlelése is.

De honnan is jönnek ezek a malt-ok?

Jura (gael nyelven Diúra) szigete a Belső Hebridák szigetcsoport része, mely Skócia nyugati partjai mellett található, Islay szigetének szomszédságában. Mindösszesen kb. 200 ember él itt, akik több ezer szarvassal osztoznak a területen. A sziget egyike Nagy Britannia utolsó vad, természetes állapotában megőrzött tájainak. A fő látnivalók is inkább a természetjáróknak szólnak, mint például a Paps of Jura hegycsúcsai, vagy a Jura és a Scarba sziget közötti szorosban található Corrywreckan örvény.

A sziget lepárlóját a hatvanas években alapították és bár átesett néhány tulajdonosváltáson, azóta is üzemel és jobbnál jobb whisky-kel örvendezteti meg a single maltok rajongóit. A márka 2010 óta a Whyte and Mackay Company tulajdona.

A whisky-k:

Megjelenés:

A Jura whisky-k összetéveszthetetlenül egyedi megjelenését a különleges formájú üvegük garantálja, ami bár furcsa lehet a single malt whisky-ket nem ismerők számára (hallottam már, hogy valaki arcszeszes üveghez hasonlította, ez pedig a szememben majdnem akkora szentségtörés, mint ha kólát keverne bele), de hamar meg fogja kedvelni mindenki a kézre álló formát és az elegáns feliratozást. Az egyes kiadásokat az üvegeken lévő különböző szimbólumok különböztetik meg. Ezek hangulatosan egészítik ki az alapinformációkat tartalmazó címkéket. A felhasznált jelképek pedig egy kissé misztikusabbá, izgalmasabbá teszik az italok megjelenését.

Jura Elixir

Szín:

A 12 éves whisky-knél megfigyelhető, kissé bronzos árnyalatú, aranybarna, némi patinával. Mint például a régi rézedények és más használati eszközök, amiket előszeretettel használnak dísztárgyként mostanság.

Illat:

Az első lépésben a gyümölcsök támadják meg az orrunkat. Szilva, narancs és egyéb citrusfélék, melyeket néhány pillanattal később könnyű fűszeres zamatok és egy pici tőzeges füst egészít ki. Mintha egyszerre éreznéd egy kellemes forralt bor aromáját az őszi vidék falvai fölött lebegő kályhafüstös levegővel együtt.

Íz:

A gyümölcsök ízleléskor is velünk maradnak, csak némileg elmélyülve, erősebb inkább lekvárokra emlékeztető ízeket mutatnak. A fűszeresség is megerősödik és elmozdul a csípősebb borsos, fahéjas irányba. Az alkohol csak jelképesen kerül elő, inkább csak a nyelv alján érezhető, mint ahogyan a tűzeges aromák is épp csak megmutatják magukat.

Lecsengés:

Könnyű, közepesen hosszú lecsengést produkál az Elixir, amiben már jobban dominálnak a füstös ízek, de még mindig megvannak a szilvás érzetek is, kiegészülve egy kis fás, földes ízzel.

 

Jura Prophecy

Szín:

Bár hasonló az Elixir-hez (és minden más Jurához), de valahogy mégis sötétebb kissé, mintha ezzel is jelezni szeretné a whisky, hogy itt valami öregebbel, komolyabbal állunk szemben. Mint egy igazi, baljós prófécia, amit egy sötét erdő mélyen, dörgés-villámlás közepette suttognak a fülünkbe.

Illat:

Nos, míg az Elixir esetén a gyümölcsök domináltak addig itt már a tőzeges, füstös aromáké a főszerep melyek, szépen sorban be is robbannak a orrunkba. Nem véletlenül jelzik az üvegen, hogy erősen tőzeges whiskyvel állunk szemben. A tőzeg után hamarosan befutnak a földes és gyógyszeres illatok is, de ezek mellett halványan fűszeres, meggyes alkotóelemek is előkerülnek. Azonban még így is inkább egy viharos tengerpartra emlékeztet ez az illat, szemben az előbb emlegetett forralt boros, falusi idillel.

Íz:

A só és a füst itt is elsődleges. Ezek mellett csak némi meghatározhatatlan, kissé csípős, vaníliás, szerecsendiós és fahéjas aromát érezni benne, ami hozzáad egy fűszeres mellékízt az egyébként erős, tőzeges italhoz. A párlat sűrű és kissé olajos érzetet kelt a szájban megforgatva. Érdekes módon az alkohol szinte nincs is jelen, vagy talán inkább elnyomja a többi íz, ami már csak azért is meglepő, mert amúgy egy 46%-os whisky-ről beszélünk.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, továbbra is csípős, füstös. Ha a pohár kiürítése után szeretnénk valami más ízt is érezni, akkor mindenképpen javasolt egy nagy pohár víz elfogyasztása.

Összegezve:

Mindkét ital nagyszerű a maga kategóriájában, de jó szívvel inkább csak az Elixir-t ajánlanám szélesebb körnek. A kellemesen komplex, gyümölcsös-fűszeres ízek mindenkinek tetszeni fognak, legalább is az én, - alighanem kissé elfogult-, véleményem szerint.

A Prophecy már egy kicsit bonyolultabb ügy. Én speciel nagyon szeretem az ilyen jellegű whisky-ket, de ez nem kezdők számára ajánlott ital. Viszont annak, aki szereti az extrémebb párlatokat, feltétlenül javasolt a kipróbálása, már csak azért is, mert remekül tetten érhetőek benne az Island-i párlatokra jellemző jegyek és sajátosságok. Ha pedig kedveled az Islay whisky-ket, akkor egyenesen kihagyhatatlan a szomszéd sziget produktumának megízlelése.

Adatok:
Név: Jura Prophecy/Jura Elixir
Érlelési idő: nem jelölt/12 éves
Régió: Island

Források:
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura-prophecy-whisky/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/isle-of-jura/isle-of-jura-elixir-12-year-old-whisky/
www.jurawhisky.com/
http://isleofjura.scot/

Whisky Show 2015 - a Kentucky-különítmény

Forrás: Coseppi Kitchen

Előljőróban leszögezném, hogy ez a cikk, amit a Woodford Reserve-ről írtam, az elejétől a végéig süket baromság.

Erre egész egy néhány héttel ezelőtti lazulós estéig kellett várjak, amikor egy baráti whiskizés keretein belül volt szerencsém inni egy kicsit belőle, és bár konkrét érzeteket nem tudnék visszaidézni, nagyon pozitív benyomást tett rám! Ez miatt is döntöttem úgy, hogy még Tamás barátom érkezése előtt feltérképezem a Whisky Show 2015 bourbon-kínálatának sava-borsát (tekintve, hogy ő nem nagy rajongója a műfajnak).

Mondanom sem kell, hogy a kínálat töredékét tudtam csak végigkóstolni...

Woodford Reserve Double Oaked

A kóstolást egy kedves barátom által promotált termékkel kezdtem, mégedig a Woodford Reserve lepárló egyik különlegesebb kiadásával. A különbség a "mezítlábas" verzióhoz képest annyi, hogy az érlelési folyamat végén égetett tölgyfahordóban is tárolják kicsit a cuccot, így egy érdekes, és számomra amcsi whiskey-knél szokatlan kormos ízhatást kapunk.

Legalábbis elméletben, mert nekem illatban ez is az amerikai illatokra jellemző mandulás-marcipános édességet adta, némi savanykás alkoholosság kíséretében. Az ízleléskor viszont már szembetűnő volt a korom, amely a lecsngésével is a szájban marad, telt érzetekkel kísérve, ha szabad ily szakbarbár lennem.

Különleges bourbon, jég nélkül is ajánlom (és végre leng az amerikai zászló!!!!)

Jim Beam Signature Craft

A kóstolást a legnagyobb, amerikai tételekkel foglalkozó standnál egy különleges kiadású Jim Beam-mel folytattam, érdekelt, mit tudnak a srácok, ha nem a tömegpiacra termelnek. Nos, jót.

A Signature Craft kiadást Fred Noe, az egyik Jim Beam lepárló-nagykutya kevert ki, és minden palackon ott az aláírása. Izé, izgalmas ez, érdekes, de kóstolni jöttünk.

Érdekesség, hogy a bourbon whiskey esetén vizes érzethez vagyok szokva, ehhez képest ez a kiadás olajosabb volt, a poháron is szép katedrálist hagyott. Nagyon határozottan jelen vannak benne a gyümölcsös jegyek, úgy az illatában, mint az ízében: utóbbi esetén határozott almás aromákat is éreztem. Lecsengését inkább savanykásnak mondanám, mintha valami éretlen, lédús gyümölcsöt nyeltünk volna le épp. 

Ezzel együtt minőségi whiskey, csak az a fránya skóthoz-szokott nyelvem érezte kissé közönségesnek.

Knob Creek Bourbon

Ez az ital Instagramon és más helyeken is erősen hype-olva van, így örültem neki, hogy megkóstolhattam... ezzel együtt csak azért írok róla, mert megtehettem. Az élmény pont a bakancslista kipipálására volt jó. Az erősen alkoholos illaton és a kesernyés, bántó lecsengésen túl nem sok maradt meg. Tutira jéggel innám.

Ez volt az általam kóstolt három bourbon zanzásított élményanyaga, de számos más terméket is találhatott a látogató odaát... amelyeket sajnos már nem bartam májjal. Majd legközelebb.

Élménybeszámoló: Whisky Show 2015

6 óra, 12 whisky és sok egyéb finomság...

woodford_myki.jpg

A legvidámabb pult (a szerző engedélyével)

Amolyan premisszaként megjegyezném, hogy lassan két nappal a whisky show után, még mindig a hatása alatt állok. Ma a munkahelyemen mindenkinek lelkesen meséltem az élményeimet és aki valaha is kiejtette a száján a „szeretem a whisky-t” mondatot, azt győzködni kezdtem, hogy jövőre muszáj eljönnie. Pedig hol van az még. Sajnos.

Szóval, ha az előzőekből nem lett volna világos, nagyon tetszett a rendezvény. A hangulat, a kiállítok, a helyszín, az emberek, a lebonyolítás, minden. Az ott töltött 6 óra gyakorlatilag fel sem tűnt. És azóta sem értem, hogy múlhatott el olyan gyorsan egy nap egynegyede.

Mivel, alaphangon, nem vagyok egy igazán lelkesedő típus, ezért azóta is sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a show melyik része gyakorolt rám ilyen hatást. Magamban megpróbáltam részekre bontani az „egészet”, hátha így sikerül azonosítanom azt a bizonyos „X-gént”, ami ezt okozta. Ennek a gondolkodásnak az eredménye lett az alábbi írás, ami – reményeim szerint-, a rendezvényt is jól bemutatja.

Az egész részei:

Helyszín:

Nos, öt csillagos hotelből szerintem ritka az, amit rondának hívnánk és ez alól szerencsére a Corinthia Hotel Budapest sem kivétel. A színvonalas és kellemes környezet pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan is érezzük magunkat. Az exkluzív termek pedig mázlinkra elég tágasak is voltak, így bár a rendezvény csúcsidején elég sokan voltunk, de igazi tartós tumultus sehol nem alakult is. Plusz a vastag, süppedős szőnyeget sokat segítettek a poharak épségének megőrzésében is. Ezt volt szerencsém végig is nézni, amikor egy Glencairn pohár kicsúszott az egyik vendég kezéből, de a szőnyegen kényelmesen, puhán landolt, így a pohár is és a gazdája is megúszta a balesetet.Egyébként abban is biztos vagyok, hogy ez nem volt egyedi eset.

A többi adottságot, mint mosdókat, vagy az előtér kényelmes kanapéit nem is említeném külön, szerintem mindenki el tudja képzelni őket, aki látott már ilyen szállodát.

Lebonyolítás:

Szinte hibátlan. Viszonylag sok hasonló méretű wokshopon, konferencián vagy kiállításon vettem már részt életem során és kijelenthetem, hogy ebből a szempontból is a legjobbak között kell számontartanom a show-t. Az információs felületek, anyagok világosak és informatívak voltak és az értelemszerű helyeken megtalálhatóak, a jelenlévő hostess-ek is kedvesen és felkészülten állták a kíváncsiskodók rohamát. A kóstoltatók pedig hihetetlen nyugalommal és jókedvvel válaszolták meg sokadszorra is ugyanazt a kérdést, pedig nem minden pultban álltak az adott márka nagykövetei (bár elég sok helyen voltak), de ennek semmilyen negatív hozadékát nem érezhette senki.

Hogy miért nem hibátlan? Nos, ha valaki további italkuponokat akart vásárolni a jegy mellé kapottak utánpótlásaként, akkor alkalmanként hosszú percekig kellett sorba állni, ami a sokkal hasznosabb és élvezetesebb lehetőségektől vette el az időt. Szóval jövőre több ilyen „feltöltő pont” kellene.

Ételek-italok, azaz minden, ami nem whisky:

Ez, bár talán nem mindenki számára egyértelmű sarkalatos részei lehetnek a whisky kóstolásnak, hiszen alapvetően minél több mindent akarunk megízlelni, kipróbálni és ennek komoly akadálya lehet az, ha már a ötödik tételre sem emlékszünk, becsípésből kifolyólag… Arról nem is beszélve, hogy a hetedik whisky után lehet, hogy az előtér már említett kanapéin aludnánk ami, -valljuk be-, bűnös elpazarlása lenne ennek a remek alkalomnak.

A rendezvény, - véleményem szerint-, ebből a szempontból is jól teljesített, hiszen a kitelepült étkezési lehetőségeknél is remek dolgokat lehetett kóstolni, a kézműves bonbonoktól- a hajszálvékonyra szelt sonkákig bezárólag. Ezért aztán itt is mindenki megtalálhatta a szájízének és pénztárcájának megfelelőt. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pultnál nagyszerűen el lehetett beszélgetni a kint lévő „eladókkal”, amiből egyrészt az ételről kaphattunk érdekes információkat, másrészt pedig jó tippeket lehetett kapni további whiskykóstolásra alkalmas helyszínekről is.

Számomra azonban, a délután hősei a vízosztó lányok voltak, (az egyik ásványvizes cég képviseletében) akiknek végtelen türelemmel kellett kiszolgálni a néha bizony kissé türelmetlen vendégeket. Talán belőlük is lehetne több jövőre.

Résztvevők:

Bevallom ekkora tömegben még nem találkoztam whisky rajongókkal, így ez teljesen új tapasztalat volt számomra, de azt kell, hogy mondjam, teljesen pozitív képek kaphatott bárki erről a szubkultúráról, aki kilátogatott a rendezvényre ezen a kissé borús délutánon. Többekkel sikerült szóba elegyednünk kortyolgatás, kóstolgatás közben és mindenkivel határozottan kellemes beszélgetéseket folytattunk, míg a poharainkban kitartott az éppen elemzett tétel. Beszélgetés közben persze a kóstolási tippek és személyes kedvencek cserélgetése megállíthatatlan volt, de ebből (is) több érdekes italról szereztünk tudomást, melyeknek egy részét természetesen le is teszteltük. Emiatt -bár én társasággal mentem-, de megkockáztatom azt, hogy az sem érezte rosszul, vagy éppen magányosnak magát, aki egyedül érkezett, hiszen mindenki találhatott beszélgetőpartnereket, ha éppen ahhoz volt kedve és hát a közös téma az ugyebár adott volt. Egyébként a legjellemzőbbek a 4-5 fős baráti társaságok voltak a látogatók között. Bár szerintem, több száz fős rendezvényre nemigen használható a „családias” jelző (és nem is szeretem ezt a szót puffogtatni), de itt valóban ehhez állt legközelebb a hangulat.

Árak:

Az elővételes 4000 Ft-os jegyért kapott mindenki egy Glencairn poharat és 5 kóstolójegyet. Ez a pohár máshol 1500 Ft-ért lehet a miénk, a kóstolójegyek pedig 2500 Ft-ot értek a pultoknál. Innen már azt hiszem könnyű kiszámolni, hogy a jegy valójában ingyen volt, ami elég jól hangzik, nem?

Én még elköltöttem 10.000 Ft-ot további 20 kóstolójegyre (mert a blog és a "munka" az első), amiért cserébe megkóstoltam 12 whisky-t. Ezekből ha vettem volna egy-egy üveggel akkor, -a saját számításaim szerint-, bőven több, mint 200.000 ft-ot kellett volna fizetnem, de még ha csak egy-egy pohárral ittam volna belőlük, valami rendkívül olcsó helyen, akkor is kb. 20.000 Ft-ba került volna az egész. Szóval, ebből a szempontból is megérni kilátogatni. És akkor az egyéb kapcsolódó kedvezményekről, mint például az utólagos vásárláskor beváltható kedvezménykuponok, még nem is beszéltem.

Whisky:

A lényeg… A választék hatalmas volt. Valójában esély sem volt arra, hogy mindent megkóstoljon valaki. (Mert ezt legfeljebb Superman bírná alkoholmérgezés nélkül!) A prémium minőségtől, a hétköznapi whisky-ig minden kategória képviseltette magát, kiegészítve egy rakás különlegeséggel, melyek egy részét még sehol máshol nem láttam eddig. Itt pedig, néhány kóstolójegyért cserébe olyan italokat is megízlelhettünk, amiket egyébként csak súlyos ezrekért, vagy éppen tízezrekért mérnek, mint a Johnnie Walker Blue Label,  vagy a 30 éves Ballantine’s, de említhetnénk itt még a megszámolhatatlan mennyiségű 18-21-25 éves blended, vagy éppen single malt whisky-t is.

Én a következő tételeket próbáltam ki: Isle of Jura Prophecy és Elixír, Kavalan Solist Bourbon, Old Pulteney 21 éves, Glenrothes Vintage Reserve, Koval Four Grain, Glenmorangie Nectar D’or Sauternes, Benriach 18 éves Latada Madeira Finish, MaCallan Amber, Kilchoman Loch Gorm Sherry Cask, Woodford Rye, Agárdi 12 éves.

Kedvencet egyenlőre esélytelen választanom a fenti listából…. Jelenleg még csak az élményt dolgozom fel, de a felsorolt italok többségéből a következő hetekben cikkek fognak születni, azt megígérhetem.

Összegezve:

Nos, remélem a fentiek segítenek egy pici betekintést adni abba, hogy milyen is volt a 2015-ös Whisky Show Budapest és hogy miért is volt olyan jó, mint amilyennek érzem. Mindenesetre, ha nem voltál ott és szereted a whisky-ket, akkor azt tanácsolom, hogy jövőre semmiképpen se hagyd ki!

Sláinthe!