Castle of Edinburgh

Mint ahogyan az összes ital esetében, úgy a whisky-knél is lényeges információ a származási hely, hiszen ennek a tudatában többnyire már rengeteg információ birtokába jutunk azelőtt, hogy az első kortyot megízlelnék a poharunkban lévő italból. Gondoljunk csak a borokra, ahol ugyanazon domb két lejtője más-más ízt jelenthet, vagy éppen a vodkákra, ahol az orosz, a finn, vagy éppen az ukrán vodka bár valahol ugyanaz az ital, mégis más és más pusztán attól, hogy hol készült.

A fenti állítások pedig hatványozottan igazak a kedvenc italunkra a whisky-re is, hiszen, mint a jó borok esetében is, itt nem csak az számít melyik országben készítették, de még az adott országon belül is megkülönböztethetünk régiókat, hogy a lepárlási eljárásbeli különbségekről, vagy éppen az érlelési eljárásról, vagy éppen a használt alapanyagokról ne is beszéljek. Komplex ital a whisky, ha eddig ez nem lett volna világos valakinek.

Éppen ezért indítjuk útnak ezt a sorozatunkat, amiben, szándékaink szerint, szépen végig fogjuk venni az országokat, bemutatva az ott készült whisky-k jellegzetességeit.

Ebben a cikkben a Skót single malt régiókat fogom vázlatosan bemutatni, hiszen sem a cikk terjedelme, sem pedig az olvasók (és a szerző) ideje nem engedi meg, hogy túlságosan belebonyolódjak a részletekbe. Már csak azért sem, mert feltett szándékunk, hogy az egyes italok bemutatásakor is kitérjük annak származási helyére és az innen eredő jellegzetességekre.

Mi is az a single malt? Nos, single malt whisky-nek azokat a whisky-ket nevezhetjük, amelyek előállításához csak egyetlen lepárló termékeit használják fel, ellentétben a whisky-k másik nagy családjával a blended whisky-kel, amik előállítása során több lepárló termékeit elegyítik. Lásd például a Johnnie Walker Green Label –t bemutató írásunkat.

Abban, hogy pontosan hány single malt régiót különböztethetünk meg még a szakírók között sincs teljes egyetértés. Van ahol négy nagyobb régiót különítenek el, de akad olyan aki ötöt különböztet meg, de ha a Classic Malt sorozatban szereplő whisky-k számát vesszük alapul, akkor hat régióról kell említést tennünk.

Nos, én most önkényesen öt jellegzetes régiót fogok nektek bemutatni, úgy gondolom ez elég ahhoz, hogy egy kis betekintést nyújtsak a skót whiky-k szerteágazóan bonyolult, de azért gyönyörű világába.

Lowland:

A Skócia déli részén elhelyezkedő nagy kiterjedésű Lowland régió, valaha több lepárló is létezett ebben a régióban, de mostanra alig néhány maradt. Az itt készített whisky-kre a könnyed, lágyabb ízek jellemzőek, füstös, tőzeges italok szinte egyáltalán nem készülnek itt.

A lowland-i whisky-ket bátran ajánlhatjuk a single malt-okkal most ismerkedő, vagy éppen az ír whisky-k iránt rajongóknak is, nem fogunk csalódást okozni.

A régió egyik jellemző whisky-je a Glenkinchie.

Highland:  

Skócia legnagyobb kiterjedésű whisky régiója a Highland régió, amely az ikonikus skót dombvidéken terül el. Az óriás területen rengeteg lepárló található, amelyek nagyon különböző whisky-ket állítanak elő, közös régió ide vagy oda. Az itt készült italok közös jegyeiben a tengervizes sós aromák éppen úgy megtalálhatóak, mint akár az enyhe füstössége, vagy éppen a sűrű mézes jellegek.

Ajánlani bátran lehet mindenkinek, a kezdő whisky kóstolótól a haladóig, az itt készülő párlatokban mindenki meg fogja találni a számára izgalmas dolgokat.

A régió egyik jellemző whisky-je az Oban.

Speyside:

A Speyside régióban található a skóciai lepárlók több, mint fele, így rengeteg különböző whisky kerül ki az ebből a régióból. Ezek a whisky-k bár minden esetben önálló karakterek, mégis közös jellemzőjük a mézes, vaníliás, gyümölcsös aroma, a komplex, telt ízvilág.

A Speyside maltokban mindenki megtalálhatja az elvárásainak megfelelő whisky-t, így ajánlani az égvilágon mindenkinek lehet.

A régió egyik jellemző whisky-je az Cardhu.

Islands:

Az islands régiót sokan a Highland régió részének tekintik, de a közvélemény önálló régióként tekint rá. AHebridák szigetein rengeteg lepárló telepedett le, kihasználva a whisky lepárlás számára ideális éghajlatot és a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. Sokfajta whisky-t állítanak elő a szigeteken, amelyek között éppúgy megtalálhatóak a könnyed, édesebb whisky-k éppen úgy, mint a karakteres, füstös, borsos jegyeket felmutató italok.

Ajánlani inkább a haladó kóstolók számára érdemes, de a könnyedebb tételekkel (pl. Arran lepárló termékei) mindenki bátran elkezdheti az utazását a Hebridák szigetei között.

A régió egyik jellemző whisky-je az Talisker.

Islay:

Islay a Belső-hebridák egyik szigete, mely az egyik legnépesebb is. Emellett ezen a szigeten állítják elő a legkarakteresebb, legerősebb whiskyket is, melyekre az erős füstös, tőzeges, orvosságos aromák a legjellemzőbbek.

Az erősségük okán ezt már csak haladó whisky rajongóknak ajánlanám, bár elképzelhetőnek tartom, hogy a kezdők között is akad olyan, aki beleszeret a csípős, füstös aromákban. Az én esetemben innen származott az életemben másodikként megkóstolt whisky és őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg.

A régió egyik jellemző whisky-je az Caol Ila.

Nos, ennyi lett volna a skót whiskyrégiók gyors áttekintése, remélem hasznosnak találjátok. Amennyiben kérdés merül fel, kérlek ne habozzatok feltenni a kommentekben.

 Felhasznált irodalom:

 - Michael Jackson: Whisky

 Web:

 http://www.malts.com/index.php/Choosing-Whisky/Whisky-Regions-of-Scotland

Maker's Mark, straight bourbon, tulajdonképpen dupla kritika

Egy vallomással tartozom, én alapvetően nem szeretem az amerikai whiskey-ket. Nekem valahogy minden eddig kóstolt tétel túlságosan üres, híg, vízízű volt, amiben mindössze némi kesernyés mellékízt éreztem ez pedig kevés volt ahhoz, hogy további tapasztalatokat akarjak szerezni velük.

A Maker’s Mark-ra is csak azért esett a választás, mert a kiszemelt ír whiskey elfogyott a bárban, ahol épp ültünk, így ezen kívül csak az igazán kommersz whisky-k maradtak és ez a bourbon. Mivel ehhez még nem volt szerencsénk, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes tenni vele egy próbát, ha másra nem is lesz jó, legfeljebb elrettentő példának használhatjuk. Elvégre is, elhivatott bloggerként nem csak finom italokat kóstolunk, hanem olyat is, amit meg akarunk óvni titeket kedves olvasók. (És lesz ilyen is bőven, csak győzzétek kivárni, ittatok már például cseh whisky-t? Én igen… )

(Hogy ne legyen ennyire sötét a kép, az egyensúly kéretlen hirnökeként a Dőlt Betűs Felirat, a Fogadatlan Prókátor, vagy ha úgy tetszik, a Társszerző Jobbik Énje próbál majd botcsinálta Advocatus Diaboli-t játszani, miután az italt - talán méltatlanul - ekéző kísérletei rendre az asztalfiókban végezték.)

Kezdjük némi háttérinformációval, avagy mi is az a straight bourbon? A bourbon olyan whiskey típus, amit legalább felerészben kukoricából erjesztenek és a lepárlás után belülről elszenesített tölgyfahordóban érlelik. A vonatkozó jogi definiciók szerint a straight bourbon megnevezést az az ital kaphatja meg, amit legalább két évig érlelnek a hordókban.

A Maker’s Mark az alábbi összetevőkből áll: 70% kukorica, 16% búza, 14% malátázott árpa.  A búza az, amiben a cikkben tárgyalt whisky különbözik az többi bourbon-től. A lepárló tulajdonosa Bill Samuels 1953-ban elhatározta, hogy olyan whiskeyt fog előállítani, ami kifinomultabb az akkori bourbon-öknél, aminek nincs meg az a forró égető utóíze, mint a versenytársainak.

Hogy ez hogyan sikerült, azt a alábbiakban megtudhatjátok…

Illat:  
Az első benyomást a 45% alkoholtartalom okozza. Ha hagyjuk egy kicsit szellőzni és elillanni a brutális alkoholszagot, akkor némi citrusos illatot is felfedezhetünk az alkohol mellett, ami engem gyermekkorom zselés szaloncukorjára elmékeztetett. nem mondanám kellemetlennek, de valójábn én semmit nem éreztem a szakírók által felfedezett tölgyes, karamellás és gyümölcsös illatokból.

Pedig ott vannak azok. Ha igazán, de igazán próbálkozunk, és hagyjuk elvonulni a kölnis-alkoholos illat-kakofónia Caterpillar-nehézgépeit, lágy tutti-frutti ízű szaloncukoraromák sejlenek fel tönkrenyomorított szaglószerveinkben.

Íz és lecsengés:
Az íze sem hozott többet számomra a fentebb emlegetett tipikus vizes, kesernyés ízeknél, talán az enyhe dohosság volt a plusz, de sajnos ez még kevés volt, hogy megkülönböztető karaktert kapjon az ital. Az utóízben már több árnyalat volt felfedezhető, az alkoholos ízek mellett az zöld dió és a mogyoró íze volt felfedezhető, ami adott egy kis pikáns jelleget az amúgy rövid, gyors lecsengésnek.

Mr. Dőlt Betű nem érti a problémát. Ez olyan, hogy miután a Rambo 2-ben a címszereplőt átkergeti a dzsungelen a napalm tűzvihara, hűsítő balzsamnak érzi a koszos patakvizet, amelybe sikerül az utolsó pillanatban fejest ugrania. Valahogy ilyesformán hat a fenti tutti-frutti aroma utójátékaként jelentkező keserű rágógumi-ízű ipari nyalókajelleg.

Jéggel:
Bár nem támogatjuk a whisky-k jéggel vagy bármi mással való hígítását, de itt most tettünk egy kísérletet.

A magad nevében beszélj, kedves Tamás, néhány esetben nagyon jó kis nyári itóka kerekedik egy jéggel bolondított whiskyből. Igen, még egy bourbon-ből is. Üdvözlettel, a Fogadatlan Prókátor.

Az ital jéggel hűtve, hígítva feljavult kissé. Az illatában előretörtek az édeskés, karamelles, barnacukros jegyek. Az ízében háttérbe szorult az alkohol és megerősödött a nem kellemetlen kesernyésség. Az utóíze pedig határozottan csípős felhangokat kapott. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jót tett az italnak némi jég.

Határozottan jót, amennyiben annak számít, hogy az életúnt redneckeken kívül bárki más számára is fogyaszthatóvá teszi. Polcmelegen sehogy máshogy nem tudom elképzelni a Markot, csak úgy, ha épp akkor vitte el a ruhámat és a motoromat egy baltaarcú, hármasszekrény alak, pirosan csillogó szemekkel. Viszont ha rakunk bele jeget, akkor kellemesen hűvös, kaliforniai paprikaízű löttyöt kapunk, zöldfűszeres-füstös aromákkal. Az Advocatus Diabolit hallották.

Külső:
Nos, a Maker’s Mark külseje az, amiről a legtöbb jót el tudok mondani. Az egyedi, jól megkülönböztethető formájú és igen tetszetős üveg mindenképpen elismerésre méltó, főleg úgy, ha figyelembe vesszük, hogy a lezáráshoz használt vörös viaszba minden üveget külön, kézzel mártanak bele.

Összefoglalva elmondható, hogy ez a whisky többet tud nyújtani az érdeklődők számára a kommersz bourbon-nél, de még minidig messze van attól a kifinomultságtól, amivel a leggyengébb single maltok esetében is találkozhatunk.

Egy próbát azonban mindenképpen megér, főleg ha a körülmények baljós összejátszása folytán egyszer olyan helyzetbe kerül a tisztelt olvasó, hogy csak bourbon whisky-k állnak rendelkezésre. akkor mindenféleképpen ez a helyes választás. De csak jéggel.

És kólával ne igyátok, mert ahhoz drága, és nem jön ki a karaktere, ezt üzeni Nektek a Társszerző Jobbik Énje. Uff.

Adatok:
Név: Maker’ Mark
Érlelési idő: -
Régió: USA, Kentucky

Források, linkek:

Web:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bourbon_whisky
https://www.makersmark.com/

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, Whisky
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa