Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.nov.02.
Írta: D_Tamás komment

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

Whisky Show 2015 – Woodford Reserve Rye

Woodford Reserve Kentucky Straight Rye Whiskey, USA, négykezes kritika

woodford_rye.jpg

A szerző engedélyével.

 

Szereti az amerikai viszkit, de még nem találta meg az igazán megfelelőt? Hisz az amerikai viszkiben, de folyton csalódik annak puritán, karamellás jellegtelenségében? Át akarja élni az amerikai álmot, de a televízió már túlontúl elavult, az egyéb kutúrhordozókból pedig kisápadt a hitelesség? Mi a tudjuk a megoldást: igyon ön is Woodford Reserve Rozsviszkit!

Hogy miért?

A Woodford Reserver Rye viszki magában hordozza a tipikus-édeskés amerikai érzésvilágot, de nem oly élesen, mint az átlag bourbon-ök. Kellemes, parfümszerű, tutti-frutti gyümölcslillattal kezdheti meg barangolását az USA niche-whisky piacán.

Kortyoljon bele a Woodford Reserve Rye-ba, élje át a kellemes gabonásságot, amely mérföldekre hagyja le a megszokott, kesernyés borbon-ízeket a kietlen 66-os úton, és hallgassa Ön is a fehérfejű rétisasok rikoltását!

Bizonyára ön is emlékszik a boldog 90-es évekre, amikor frissítő forrásvízként áradt Nyugatról mindaz, ami friss, új volt, és feledtette a legvidámabb barakk sírva-vigadó cifra-szürkeségét. Ön is megismerhette a számítógépet, a színes tévét, a mobiltelefont, a Nutellát és a dobozos jégkrémet. A Woodford Reserve Rye most elhozza önnek az édes, reggeli gabonapehely, és a nyugati rágógumi kellemes ízét, amely lecsengésében él velünk tovább, és csak a pohár vége felé idézi fel a csillogó cukormáz mögötti kesernyés igazságot...  

Kóstoljon Ön is Rozswhiskey-t, mert az király!

A Woodford Reserve alapkiadásával kapcsolatos kalandjainkat már sokszor, sokféleképpen megírtuk a blogon. Most ennek következik az újabb felvonása hála a Whisky Show szervezőinek, akiknek jóvoltából a standard bourbon whiskey-n túl, most a Rye kiadást is megkóstolhattuk.

Nos, mint mindig, most is felhívnám a figyelmet arra, hogy az amerikai whiskey-kkel kapcsolatos viszonyom, finoman fogalmazva ambivalens. Egyrészt egyszerűen nem szeretem őket. Az eddig kóstolt tételekből valahogy mindig hiányzott számomra valami, egy kis testesség, egy kis komplexitás, vagy valami más meghatározhatatlan elem. Másrészt viszont úgy gondolom, hogy egy ekkora whiskey lepárló régióban kell lennie igazán jó italoknak is, még az én Skót whisky-ben tartósított torkom számára is. Ezért is kapott egy esélyt a Woodford Rye, az eredményt pedig alább olvashatjátok.

De mindenekelőtt nézzük meg, hogy mi is az a rozs whiskey?

Az USA-ban, a vonatkozó törvények szerint rozs whisky-nek nevezik azokat az italokat, amelyet legalább 51% rozst tartalmazó cefréből párolnak le maximum 80% alkoholtartalmúra és új kiégetett tölgyfahordókban tárolnak. Érdekes módon kötelező érlelési ideje nincs az italnak. A rozs mellett jellemzően kukorica és árpamalátát tartalmaznak még ezek a whiskey-k.

Anno, ez a whiskey típus inkább az ésszakkeleti államokban volt jellemző. Hogy mennyit gyártottak belőle, azt jól jellemzi az az adat, hogy voltak olyan évek, amikor bizonyos területeket, fél hordónyi eladott whiskey jutott minden egyes lakosra. Pedig nem túl ritkán lakott régiókról beszélünk!

A szesztilalom, mint annyi más lepárló esetében is, a rozzsal foglalkozó lepárlók körében is nagy pusztítást végzett, olyannyira, hogy az eredeti körzetekben ki is halt ez a hagyomány, így napjainkra a rye whiskey-ket is Kentucky-ban a bourbon hazájában készítik. Egyébként a szakértők szerint a rozs whiseky-k napjainkban az új reneszánszukat élik.

Woodford Reserve Rye

Megjelenés:

Az üveg külsejében a klasszikus Woodford jegyeket hordozza, mint ahogyan a testvéreinek is, ennek is széles, lapos üvege van. A megkülönböztetést a címke fűzöld színe segíti, amiből egyértelműen kiderül, hogy mivel is áll szemben az érdeklődő. Ebben az esetben igazi, kisszériás italról beszélhetünk, így a palackon a „batch” szám és a palackszám is feltüntetésre kerül.

Batch szám: Ezzel az azonosítóval többnyire kis szériás whiskey-k esetében találkozhatunk. A megadott szám alapján pontosan visszakövethető, hogy az adott ital melyik palackozási széria részeként került kiadásra.        

Illat:

Hát, ha illik így kezdeni, ha nem, nekem az első, ami eszembe jutott az orromat a pohárba dugva az a használt autógumik illata egy nyári napom. Ez nem feltétlenül kellemetlen illat, de, őszintén szólva, nem egy whiskey-ben szeretném érezni. Aztán persze kissé feltisztult az illat és a levegővel érintkezve ki is bomlott, így már a gyümölcsös, gabonás aromák is életre keltek az akác és a rozs vezetésével.

Íz:

Kesernyés, fűszeres ízeket érezhetünk az első kortyban és, mint ahogyan az illatban is, itt is csak lassan különülnek el az ízek és válnak szépen lassan azonosíthatóvá az egyes alkotóelemek, mint a szegfűszeg, a menta és a méz. Együtt izgalmas „medvecukorra” emlékeztető íz adnak, szóval, aki szerette ezt az édességet, az ki ne hagyja ezt a whisky-t.

Egyébb iránt a Woodford Rye meglepően telt érzetet kelt a szájban, és a bourbonokra jellemző vizes, híg érzetek teljesen hiányoznak belőle.

Utóíz:

Elsőre egy kicsit csípős, fűszeres, borsos-chilis ízeket hagy a szájban, de idővel ezek is eltolódnak az édesebb mézek felé.

Összegezve:

A Woodford Reserve Rye egy igazán érdekes ital, mely engem ugyan nem tett rajongóvá, de az el kell ismernem, hogy egy esélyt érdemes adni neki. El tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor kellemesen el lehetne kortyolgatni ezt a párlatot.

Igen igen, tessék szépen kipróbálni, mert jó! - a Társszerző

Adatok:
Név: Woodford Reserve Rye
Érlelési idő: -
Régió: Egyesült Államok, Kentucky

Források, linkek:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rozswhisky
http://www.woodfordreserve.com/whiskey/rye/

Woodford Reserve, a MÉGSEM lankadt amerikai zászló

Woodford Reserve, Kentucky Straight Bourbon

11917854_1631738450419849_1763868303_n.jpg

Forrás: Instagram

Mint azt már említettük, a múltkori japánwhisky-lendületben sort kerítettem egy tételre a Mare Pacificum túloldaláról is, tettem ezt három okból:

  • a Nikka Blackből nem volt annyi, ami elég kettőnek,
  • nem találtam addig ismeretlen single malt tételt,
  • és továbbra is rendületlenül hiszek.

Abban hiszek, hogy a XV. századi angol beözönlés farvizén evező skótok és írek nem felejtettek el whiskyt főzni. Abban hiszek, hogy az amerikaiak a kontinensnyi országukban képesek legaláb egy, egyetlenegy olyan kukoricapárlatot produkálni, aminek nem csak az illata kellemes, és az a bizonyos “e” betű nem öli ki az összes jelleget az italaikból. Hiszek a bourbon-ben, és hogy találok egyet, amelyet a Whiskyvilág Egyesülésének nevében a zászlómra tűzhetek (és lesznek sasok meg csillagok meg tűzijáték meg naplemente).

Úgy álltam neki, hogy ki tudja, talán majd ez. De azért kértem hozzá egy kis pohárnyi jeget.

Illat

Jól indított. A Woodford Reserve-be beleszaggintani kb. olyan, mintha a tavalyi Kentucky Szépe győztes a nyári gyümölcsöktől illatos kebleire ölelne, ha pedig még párat beleszippantasz, egy cuki cukrászdában érezheted magad, aminek almás-citromos illatú illatosítóval mossák épp az ablakait. Az alkoholos-gabonás hatás csak alig, nagyon enyhén jelentkezik.

Illatra tehát nagyon jót ad, instant vennék Woodford Reserve illatú Kokkolínót.

Innentől kéretik nem komolyan venni a dolgot, utólagos tesztelés után sokkal jobb a végső konklúzió!

Íz

Éééééés meg is érkeztünk a bourbon-világba. Fellelkesülve a fenti szivárványoktól és varázsos póniktól, apró kortyonként adtam át magam a műélvezetnek… aztán csalódottan nyúltam a jeges csipesz után. Szokásos, mellbevágó-alkoholos vízíz, semmi olajosság, és valami low-end, keserű almás ice-tea érzet.

Lecsengésről nem tudok beszámolni. Jég nélkül esélytelen, és azonnal kéri a kólát.

Jéggel

Az illata jéggel némileg megváltozik, erősebbé válik benne a gyümölcsös jelleg, mazsolát, mangót véltem érezni. Kóstoláskor nem éreztem benne semmit a fentiek mellett, sőt… talán annyi írható a jég javára, hogy ha nem figyelsz rá oda, kevésbé szar tőle. A lecsengését viszont el-el kaptam, bár ne tettem volna; kellemetlen, poshadt almaízt hagy maga után, ami végülis mindegy, mert úgyis kólát iszol mellé.

Összefoglalás

A Woodford Reserve a Kentucky-vidék legpatinásabb lepárlóiban készül (Woodford Reserve Distillery (1838), Brown Forman Distillery), így elméletileg hatalmas tapasztalat, és kifogástalan mesterségbeli tudás halmozódhatott fel ahhoz, hogy az Államok egyik legjobb, külföldi oldalak által is közel prémium kategóriásnak tartott Kentucky Straight Bourbon whiskyjét elkészítsék.

A fentiekből pedig az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy bizony nekem a bourbon whiskyk nem ízlenek. A masszív, teszkó gazdaságos, alkoholos vízizből a gyártó szerint a következőket kellene kiérezzem:

Nose: Heavy with rich dried fruit, hints of mint and oranges covered with a dusting of cocoa. Faint vanilla and tobacco spice.
Taste: Rich, chewy, rounded and smooth, with complex citrus, cinnamon and cocoa.
Toffee, caramel, chocolate and spice notes abound.
Finish: Silky smooth, almost creamy at first with a long, warm satisfying tail.

Hát bocsi, srácok, de nem jött össze, talán a citrus.

A Knob Creek és a Bulleit lepárlók bourbon-ei még megérdemelnek tőlem egy-egy próbálkozást, aztán feladom, és jönnek a rye whiskys cikkek. Az jó, az különleges, és a polcomon éppúgy hiánycikk, mint a Malátán.