Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.jan.25.
Írta: D_Tamás komment

Whisky Show 2016 – Glenfiddich IPA

Azt gondolom, hogy a whisky gyártás azon iparágak közé tartozik, amelyeknek muszáj folyamatosan kísérletezni és évről-évre újabb, szebb, jobb, érdekesebb italokkal megjelenniük a piacon, hiszen a lelkes közönség a régi kedvencei mellett folyamatosan ki van éhezve az újabb ízekre. Ennek pedig nem lehet könnyű megfelelni, hiszen lehet egyre korosabb italokat kihozni, de ezeknek sem a mennyisége, sem pedig az ára nem elég a széles tömegek eléréséhez. Aztán persze ott van a különféle egyéb italos, - jellemzően boros-, hordók felhasználása az érlelés során, de az ezekkel elérhető új ízek is korlátozottak és az n+1-dik sherry-s utóérlelésű single malt sem biztos, hogy akkorát tud ütni, mint az első.

De szerencsére a főzdékből nem hiányzik a kreativitás, ami ennek a maltnak a megálmodásához is elengedhetetlen volt.

glenfiddich_ipa_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Most komolyan, ki hallott már olyat, hogy egy whisky elkészítésének az első lépése az legyen, hogy főzzünk egy klasszikus sört, azaz egy IPA-t. Nos, Brian Kinsman a Glenfiddich lepárló malt mastere mégis ezt tette.

IPA: Tradicionális angol sör, történetéről a neve árulkodik. India a Brit Birodalom koronagyarmata volt. Az ottaniaknak főzték ezt az Ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállítást, klí­maváltozást kibí­rja. Jellemzője a magas komlótartalom, a keserű í­z és a testesség. Szí­ne a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed.

Forrás: wikipédia.org

Szóval Mr. Kinsman összeállt egy speyside-i kézműves sört gyártó manufaktúrával és közösen alkottak egy komlóban gazdag italt. Igen, pont olyat, mint, ami hazánkban is egyre elterjedtebb a kézműves, vagy kisüzemi főzdék kínálatában. Ráadásul itt rögtön 3 különböző erősségű IPA-t készítettek, amiket tölgyfa hordókban pihentettek. Ezek mind-mind más időt töltöttek a hordókban, hogy a fa minél jobban át tudja venni az ital zamatait, hogy azokat aztán visszaadhassa a benne érlelődő whisky-nek.

Végül Mr. Kinsman rátalált a tökéletes kombinációra, amivel pedig nem csak egy új fajta single malt-ot, de egyúttal egy új fajta sört is létrehozott. Nem rossz teljesítmény!

A whisky:

Megjelenés:

Nos, az aligha meglepő, hogy a palack és a doboz is a Glenfiddich formavilágát idézi, de azért meglehetősen egyedire és tetszetősre sikeredett! A címke inkább a palack aljára került, a középpontban, pedig a lepárló logója alatt egy feltűnő és határozott IPA felirat kapott helyet ezzel is kifejezve, hogy ez itt valami egészen más, mint, amit tőlük megszokhattunk.

Maga a whisky inkább napfényes, virágmézes színekkel kápráztat el minket, szóval inkább a világosabb, kevésbé telt árnyalatú malt-ok közül való.

Illat:

Csípős, de a fűszeres aromák azonnal el is terelik a figyelmünket az esetleg kellemetlen illatokról. Bors, paprika, gyömbér és még egy nagy rakás egyéb fűszer kápráztatja el a szaglásunkat, de alattuk megbújik a komló édesebb aromája is.

Íz:

Itt már egyértelműen előkerülnek a kesernyés, kereken telt sörös ízek, amik jól kiegészítik a könnyedebb whisky-s zamatokat. Némi csípősség itt is tetten érhető, de egyáltalán nem kellemetlen módon, sőt. Valahogy ezzel lesz egységes egész az ízlelt malt.

Lecsengés:

Itt sem lazít az ital. A lecsengés egészen hosszú és erős inkább a barna sörökre jellemző kesernyés ízek kísérik.

Összegezve:

Hát, ha szereted az angol söröket, akkor azért kötelező! Ha pedig nem, (mint én) akkor azért. Számomra ez a malt volt a 2016-os Whisky Show legitgalmasabb tétele. Nem vártam tőle túl sokat, így pedig óriási meglepetéssé vált. Remek single malt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Adatok:
Név: Glenfiddich IPA
Érlelési idő: -
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfiddich.com/explore/experimental-ipa/

Glenfiddich The Original

A Glenfiddich kóstoló egyik izgalmas tétele a „The Original” volt. Ez a single malt sok szempontból különleges és minden rajongó számára kötelező tétel! Hogy miért? Arról az alábbiakban olvashattok.

origonal_ok.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook oldal

Egy kis történelem:

A Glenfiddich lepárlót 1886-ban alapította William Grant. Az addig írnokként dolgozó Grant vett egy darab földet a Highland-en, ahol aztán 1887-re már a lepárlót is megépítették, sőt ebben az évben az első szesz is kijött az új üzem desztillálóiból.

Eleinte keverék whisky-ket készítettek, de 1963-ban a cég összeveszett az addigi partnerével, így nem jutottak több gabona whisky-hez. Ez a röpke válság később meghatározó változásokhoz vezetett a világ whisky termelésében. De a Glenfiddich esetében is ráébresztette a tulajdonosokat, hogy mennyire sérülékeny a saját termelésük a külső beszállítók miatt. Ők két módon próbálták kiküszöbölni a függőséget, egyrészt építettek egy saját gabonaüzemet, másrészt pedig megjelentettek egy új whisky típust a piacon, ami már csak a saját termékeik keverékét tartalmazta, ezzel megalkották a whisky gyártás egy új kategóriáját a Single Malt whisky-t.

Mondanom sem kell, hogy a lepárló ma is létezik, sőt, mára a whisky készítés egyik óriás üzemévé nőtte ki magát, ahol egyebek mellett 3 lepárló, egy palackozó, egy kádárműhely és 45 raktárház található. Az üzem első volt abban is, hogy 1969-ben a nagyközönség számára is megnyitotta a kapuit és napjainkban már több, mint évi 20.000 látogatót fogadnak.

Talán közismert, talán nem, de érdekes tény az is, hogy az üzem a mai napig az eredeti tulajdonosok, a Grant család birtokában van.

A whisky:

Az Originalt Brian Kinsman malt master alkotta meg, aki az eredeti 1963-ban kiadott első single maltot akarta rekonstruálni. Az pedig talán csak a rajongókat lepte meg, hogy sikerült is neki. Ez a tény talán egy apró bepillantást enged abba a ténybe, hogy a Glenfiddich lepárló milyen óriási és milyen értékes whisky készletekkel rendelkezhet..

Megjelenés:

A palack meglehetősen ódivatú, de mi mást is várhatnánk egy ilyen tételtől. Egyszerű, egyenes formák jellemzik az üveget, ami megmarad a címkék kapcsán is. Ez, bár nem teljesen, de azért kellő mértékben felidézi a ’63-as megjelenés színeit, formáit.

A modernitás csak a whisky díszdobozában jelenik meg, ami mind méreteivel, mind pedig eleganciájával igazán impozánssá teszi az Original-t.

Szín:

Könnyű, világos, mint a „aktuális” 12 éves kiadásé, vagy talán még inkább az. Valójában egy könnyű fehérbor színét idézi.

Illat:

A színéhez méltóan virágos, kevés vaníliával, citrusokkal és a márkára jellemző fanyar körtével keveredve. Ezekhez a nyárias ízekhez hamarosan megérkezik egy markáns tölgyes kesernyés illat is némi kekszre emlékeztető hatással együtt.

Íz:

A könnyedség itt is tetten érhető. Tűnékeny gyümölcsös ízeket produkál az ital, amiben ismét megjelenik a tölgy jellemző íze. Én a vaníliát már nem éreztem, de a szakemberek szerint ez is felfedezhető. Kevés víz hozzáadásával kevés fűszeres, citrusos ízkombinációk is előcsalogathatóak a párlatból.

Lecsengés:

Gyors és száraz. Itt is a tölgy dominál, de ha nagyon figyelünk némi kesernyés füstösségre emlékeztető íz is kiérezhető a nyelvgyök környékén.

Összegezve:

Nos, bár egyáltalán nem rossz ital, de a legnagyobb értékét mégis az unikum jellege adja. A mai rajongók számára talán túl egyszerű, túl könnyű, de ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen lehetett az első single malt whisky, akkor gyorsan tegye rá a kezét egy üvegre, mert csak limitált példányszámban jelent meg, és ha elfogy, akkor nem biztos, hogy lesz újabb. Ebben az esetben pedig mi, egyszerű földi halandók, akiknek nincs a pincéjében eldugva néhány eredeti „első” kiadás, többet nem kóstolhatunk ilyen maltot.

Adatok:
Név: Glenfiddich, The original
Érlelési idő: 12 év
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfiddich.com/collection/special-editions/the-original/
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A WG&S remekei: A Glenfiddich tini-trió

A Glenfiddich az a whisky, amelyet minden whiskyrajongó legalább egyszer megkóstolt már: a Dufftown-környéki lepárló palackjait 180 országában árulják, s a világszerte eladott single-maltok több mint egyharmada közülük kerül ki.  A kínálat leglényegesebb tagjai, templomának rendíthetetlen oszlopai - és (szerintem) üzleti könyveinek legfényesebben ragyogó csillagai - a 12, 15 és 18 éves kiadások, amelyek tagjai a világ legtöbb, magára valamit is adó italozóhely polcán fellelhetők. Joggal voltam hát kíváncsi arra, mi teszi őket különlegessé, mit adott a világnak William Grant, amely ennyire népszerűvé tette ezt az italt? Mit lehet leírni arról a whiskyről, amely defíniálta a single-malt whisky fogalmát? És ez is olyan, mint a nőknél, hogy az öregebb rendszerint jobb?

Maradj velünk, és talán elmondom.

glenfiddich_newbottles.jpg

Forrás: Brand New Glenfiddich

Jelenleg is bimbózó whisky-karrierem fontos állomása volt a spontán kocsmázás, amikor először rendeltem meg a sokszor látott 12 éves Glenfiddich-et. Szó sem volt még blogról, azt sem tudtam, mi fán terem ez az egész, egyedül a Tamás által addig velem itatott párlatokat ismertem. Tamás pedig él-hal a füstös italokért, így amikor először kóstoltam igazzy Speyside-it, gondolhatod, hogy agyam töredékes whisky-térképe rögvest új, meglehetősen izgalmas részletekkel gazdagodott...

Glenfiddich 12 Year Old, the signature malt

Az origó. A whiskyelméleti nullpont. A whiskykedvelők őslevese, Greenich Village-e, Genezise, életadó meteoritja, 'A' hangja, és ki tudja mi mindene még. Ha ezt nem kóstoltad, semmit sem tudsz, John Snow... egész egyszerűen azért, mert nincs mihez viszonyítanod.

Rémlett, a kóstoláson is csak a miheztartás végett töltötték ki, de így legalább olyan párlattal kezdhettem "hivatalos" kóstolói karrieremet, amelynek kognitív ekhói minden valaha bepötyögött vagy bepötyögésre váró cikkemhez vezetőként szolgálhatnak, és ez így van jól.

Illat

Az van, hogy ez itt a textbook speyside-i whisky, csak a jó, és nem a 10-es benriach-i értelemben: könnyű, gyümölcsös.citrusos illata van, pici mézzel és gabonával, semmi bántó füsttel és épp csak annyi alkohollal, hogy érezzük, a prémium körtelénél sokkal magasztosabb dologgal van dolgunk.

Íz

Nincs mit mondanom, megkóstolod, és szereted. A 12 éves Glenfiddich lágyan végig fog gördülni a nyelveden, enyhe olajossággal körbeöleli, majd forró símítással továbbáll a garat felé, közben csipetnyi fűszerességével hódít meg, és a paplant is leteríti a nem kevésbé kellemes folytatáshoz:

Lecsengés

A lepárlómesterek által addig gondosan palástolt tőzeg végül megjelenik, nem túl bántón: épp csak annyira, hogy skót dudákat halljunk feljajdulni a ködbe vesző magasföldi bércek messzi távolából... édes gabonát, mentolos gyümölcsöket hagy maga után, és a körvonalazatlan érzést, hogy jobb ez a világ, mint két perce volt.

Feltűnt, ugye? A fenti soroknál marketinges bullshitterek sem tudtak volna szebbet írni, minden bennük van, ami miatt a blog mellé ragasztom az impresszió címkét. Ami az illatot, az ízet és a lecsengést valójában illeti az az, hogy kóstold meg magad, vagy igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira. Esetleg rám, én úgyis fogok helyetted.

Akkor is tégy így, ha meg akarsz állni, és nem továbbmenni az idősebb kiadásokra. Pedig hiba lenne, tudniillik a következő tétel, a 15 éves Solera Reserve igazi különlegesség, amelyet már csak a készítése során alkalmazott eljárás miatt is érdemes közelebbről megismerni.

Glenfiddich 15 Year Old, the Solera Reserve

A készítés során főhősünk új európai tölgyfa és használt amerikai bourbon hordókban érlelődik, majd egy hatalmas, andalúziai sherry-s hordóban fejeződik be. A különleges az, hogy ez a hordó soha nem ürül teljesen, immár évek óta: mindig csak a felét ürítik, majd az előző hordókból újratöltik. Ez az eljárás nem csak a Glenfiddich sorozatban, hanem a világ whisky-kínálatában is egyedülállóvá teszi a 15 éves Solera Reserve kiadást.

Illat

A tapasztaltabb whiskyfogyasztónak azonnal feltűnik a sherry-s érlelés. A fiatalabb testvér kissé almás-körtés illata helyett itt némileg fanyarabb, erdeigyümölcsösebb jegyeket éreztem, de azt a mai napig nem tudnám megmondani, hogy az ital érettsége a címke által kiváltott placebo-hatás volt-e.

Íz

Érdekes módon jobban csípett, mint a 12 éves kiadás, és az íze is kevesebb hatást tett rám, úgyhogy gyorsan le is nyeltem, és vártam az eredményt.

Lecsengés

A 15 éves itt mutatja meg igazi erejét, ami nem is baj: véleményem szerint a whiskyk esetén az illat és a lecsengés adja az ital élvezeti értékének 80%-át. Kevésbé érződik a tőzeg, határozottan simább élmény. A gyümölcs érezhetően leér az aljára, hosszan tartó, savanykás gabonásságot hagy a szájban. Határozottan lájkolom a WG&S dolgozóinak teljesítményét.

Ezek után kíváncsi voltam arra a Glenfiddichre, amely már elég idős hozzá, hogy megrendelje a saját Glenfiddich-ét, ezzel egy sajátos Glenfiddichception-t hozva létre, amely az általam elképzelhető legjobb redundáns tér- és időparadoxon...

Ugorjunk.

Glenfiddich 18 Year Old, the barely legal Small Batch Reserve

Nesze neked, limitált széria, amikor a legtutibb whiskyzős helyek polcán rendre megtalállak, és mint egy 18 éveshez illik, meg is kívánlak. Ilyen alakkal, hülye vagy, még jó! Gyere hát, Kicsim, lássuk, mit tudsz.

Illat

Nemcsak a cuccod jó, de az alsóneműdre is figyelsz: te rajzoltad a legszebb katedrálist, amit pohár oldalán a kóstolás során láttam. A parfümöd érdekesebb, érettebb, és kicsit savanykásabb, mint ifjabb követőidé, de egyáltalán nem bántja az orrot. Rátarti feltűnősködést nem, csak a szabadság iránti vágyat érzem rajtad: épp eléget tartottak bezárva, hogy megérezd a messzi Atlanti Óceán illatát, és ez a benyomás kitörölhetetlen nyomokat hagyjon az aurádon.

Íz

Érezni Téged olyan, mint fiatalkorom sült, kelt tésztáit. Gyermekkort idéző, forró, citrusos érzeteket adsz, ezzel transzcendens módon vezetsz vissza egy más letűnt ifjúságba. Köszönöm Neked, méltósággal viselem távozásod.

Lecsengés

Miután magamra hagysz, meghatározhatatlan, ellentmondásos érzetek törnek rám. Egyszerre érzem illatod gyümölcsösségét, ízed érett teltségét, és enyhe keserűséget, mintha a szerelem utolsó szikrája égett volna ki bennem. Te vagy a gyermeki szíveket megtöltő nyarak zsenge aromája, a zsibongó piac legérdekesebb, legfinomabb édessége és a letűnt, szabad ifjúkor hagyta, soha nem szűnő mélabú. Hogy megízleljelek, hogy megértselek, ahhoz férfi kell.

És én örömmel állok e kihívás elé máskor is.

Összegzés

Zseniális kóstolás volt, piros betűkkel fogom 2016 emlékei között számon tartani. Másnak is ajánlom, hogy ha máskor nem, egyszer szánja rá a pénzt és az időt, hogy végigpróbálja ezt a három, eladott példányszám ellenére is különleges italt. Nem fog csalódni.

És dokumentáció van arról, hogy a 12 éves verzió bulikba is kiváló.

A William Grant & Sons remekei 5. – Grant’s Select Reserve

Grant’s Select Reserve, blended, Skócia

grants_select_jo2_1.jpg

Forrás: https://www.makro.co.za/

A Grant’s termékei mindig is a kedvenceim közé tartoznak, hiszen a közepes árkategóriájú blended whisky-k között több olyan márkát is köszönhetünk ennek a lepárlónak, melyek kiválóan alkalmasak egy könnyed esti italozáshoz, de arra is, hogy a barátainkat meglepjük valami újdonsággal, lásd például a Tullamore Dew-ról szóló írásunkat.

Egyszóval kellemes, finom whisky-k, melyekkel még hazánkban is, szinte minden, magára valamit is adó bárban összefuthatunk. Mindemellett kevéssé ismert tény az, hogy ezeknek az italoknak sorra jelennek meg a prémium kiadásai is. Például a fentebb említett Tullamore Dew single malt verziója.

Jelen írásunkban is egy ilyen prémium kategóriás whisky-t szeretnénk bemutatni nektek, mely egészen friss megjelenés, hiszen csak az idei év első félévében került a boltokba. De a márka nagykövetei is csak 2014 végén kezdték el bemutatni a nagyközönségnek ezt a párlatot.

Itthon több helyen is beszerezhető, valójában egészen meglepő helyeken is találkozhattok vele, a nagyáruházak polcaitól kezdve, a kis delikát üzletekig bezárólag.

Mi egy egész hétvégés rendezvény keretein belül vetettük alapos tesztelés alá ezt a whisky-t, két nap alatt többször vissza-vissza térve az üveghez, alkalmanként pedig más whisky-kkel is összevetettük, így azt hiszem kijelenthetjük, hogy alaposan megismertük az italt. Az ismerkedés eredményét pedig az alábbiakban olvashatjátok.

Megjelenés:

A whisky-t elegáns sötét, fekete és szürke színű dobozban találjuk, mely színek a címkén is visszaköszönnek. Azt, hogy ez az ital valami már lesz, mint a többi Grant’s, azt már a palack kézbevételekor észrevesszük, hiszen bár az üveg ugyanolyan háromszög alakú és ugyanazokat a feliratokat, mintákat találjuk rajta, mint a többi terméken, mégis más, hiszen ellenben a többi üveg magasabb, keskenyebb kivitelével a Select Reserve palackja kifejezetten tömzsibb. Ez azonban jót tesz neki, - legalább is szerintem-, hiszen az alacsonyabb, teltebb forma is elegánsabb hatást kelt.

A whisky világosabb rezes, napos árnyalatú. Könnyed, gyümölcsös ital ígéretét mutatja felénk.

Illat:

Finom, egészen enyhén alkoholos illat az első, amivel találkozunk, de némi levegőzés után kibomlanak az enyhén füstös és édes gyümölcsös cseresznyére, barackra emlékeztető karakterek is.

Íz:

Belekortyolva egy enyhén olajos, közepesen testes állagot érzünk, melyben sorban érkeznek az ízek rétegei. Elsőként a gyümölcsös édes aromák jelentkeznek édes körtés, barackos ízekkel, egy enyhe vaníliás körítéssel, melyeket a füstös aromák követnek, végül pedig egy karakteres paprikás csípősség veszi körbe a nyelvet.

Lecsengés:

A csípős, kormos, füstös íz az utóízben is magmarad, egy-egy nagyobb korty után „nyelvzsibbasztó” érzést kelt az ital, de ezen túlmenően izgalmas fás, tölgyes ízek is érkeznek az utóízben, valahogy úgy, ahogyan a frissen gyalult deszke illatának elképzeljük az ízét.

Összefoglalva:

A Select Reserve egy valóban tartalmas, izgalmas whisky, amit minden Grant’s rajongónak meg kell kóstolnia valamikor, de bőven tartogat kellemes meglepetéseket a szárazabb, füstösebb italok rajongóinak is.

Tehát a Grant’s Selected Reserve a márka többi képviselőjével szemben valóban a felsőbb kategóriákat célozza meg, mind minőségben, mind pedig árban is, hiszen a szokásosnál kissé mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, ha meg szeretnénk kóstolni ezt a blend-et. Megérni azonban mindenképpen megéri, legalább is az én véleményem szerint.

Adatok:
Név: Grant’s Select Reserve
Érlelési idő: blended
Régió: Skócia

 

Források, linkek:
https://www.grantswhisky.com/en/our-blends/select-reserve/

Tullamore D.E.W. 10 years, a mogyorós-gyümölcsös ír süti

Tullamore D.E.W. 10 Year Old Single Malt, 10 éves single malt whiskey, írország

tulla_10.jpg

Forrás: Instagram

Tamásnak lehet, hogy a Connemara jön be, nekem most éppen ez. És nem biztos, hogy csak az írek közül.

Nem tudom, mi történt az érzékszerveimmel, de a városban járva mostanában mintha egymást érnék az ír kocsmák, szinte minden héten találok egy újat. A Publin például - ahol a címszereplőt kóstoltam - a Madách téren található, irtó cuki és nagyon hangulatos. Eredetileg ide is csak egy sörre ugrottunk be… amíg meg nem láttam az italpult több láb hosszan, három sorban terpeszkedő whiskey készletét (figyeljünk kérem az ‘e’ betűre, hiszen Írországban járunk), amelyben skót vagy amerikai darabok csak mutatóba fordultak elő.

Lila köd le, a tyulamorgyú teccik, nosza, ki is kértem egy tízéveset, olyan szépen vigyorgott rám a polcról. Azt persze nem mondták (hülyeádám meg nem olvas), hogy ez egy single malt; így jártam, sose járjak rosszabbul. Ti se járjatok, legyen világbéke.

Kinézet

Továbbra sem értem, mit lehet erről ennyit bazseválni. Az üvege üvegből van, és átlátszik. A címkéje - mint az üvege -  ugyanolyan, mint a blended alapverzióé, csak kicsit más a színe, és rajta van, hogy “10”. Kitöltve kb. borostyánszíne van, mint kb. az összes viszkinek, és a polcon is kb. ugyanolyan kurva jól néz ki, de biztos jobban, mint egy Fütyülős. Uff, igyunk.

Illat

Na itt szartam be majdnem, and it was just the beginning.

Törvénybe kellene foglalni, hogy bizonyos árkategória fölött a whisky(e)y csak szűkített szájú kóstolópohárban szolgálható fel (és jeget alapból csak kézlevágás terhe mellett lehet bele rakni (most nem troll vagyok, hanem hadd döntse má’ el a vendég)). Ekkor valószínűleg még jobban főbe kólinthatott volna az az érzéskavalkád, ami az első szippantással a hatalmába kerített.

Emberek, itt van az az ital, amit a Suntory cuccok mellett a leginkább lehet térítésre használni. Ez az illat ugyanis annyira emberbaráti, az a fajta kellemesen édes, amitől nem az orvul felszaladó kilók, a rossz fogak és a kettes típusú diabétesz, hanem a boldog gyermekkor gondtalan nagymama-hangulata, és dolgos kezek által gyúrt-font, frissen sült, lekváros-porcukros kalácskák ugranak be. Meggyet érzel, sokat, némi mogyorót, és az egész dolog profi-bourbon szinten édeskés. Az alkohol csak egy lehelletnyit érződik, és kellemesen parfümszerűvé teszi az ital kipárolgását.

Íz

Végre valami, valami, amiről az íz kapcsán is érdemes billentyűt koptatni. Az első kortyra nagyon kellemes és enyhén oljos törökmogyoró-ízt éreztem, némi csípéssel, és csak egy enyhén tolakodó rúgással. Kognitív torzítás, de ez utóbbit betudom annak, hogy az üveg aljáról töltötték az italt.

A második pofa szeszt a kisokosunkban olvasható módszerrel ittam rá az elsőre, és… hát van benne valami. A cimborám éppen motyogott valamit, de legyezve intettem le, képtelen lévén odafigyelni: a korty olyan intenzív ízélményt adott, hogy nyelés nélkül is nagyon durván megkaptam tőle. Kellemes alkoholos íz keveredett némi átható gabonaérzettel, és ez az egész együtt valami fenomenális citromossüti-élményt adott, méghozzá úgy, hogy az illatában hordozott bourbon-karamellát kompromisszumok nélkül sikerült az ízvilágába is átvinni.

Lecsengés

Méltó folytatása a kortynak. A sült, kelt tészta forró, gabonás kipárolgásai szinte belerobbannak az érzékeidbe, majd egy alig érezhető, finom füstösség mellé citrusos, mentás hatások jöttek. Nagyon kellemes volt ízlelgetni, bár megjegyzem, hogy az idő teltével egyre tolakodóbbá, kesernyésebbé vált az íze, némi blended-érzésem lett a végére. Komplex whiskey, szerintem a kóstoláskor elsőre nem is tudtam teljesen felfogni. Tutira teszek vele még egy próbát.

Összefoglalás

whatmorejolett.gif

 

Források (mert írni kell valamit)

http://www.tullamoredew.com/products/10-year-old-single-malt

https://www.thewhiskyexchange.com/P-23861.aspx

A William Grant & Sons remekei 3. - Tullamore Dew

Tullamore D.e.w., blended whiskey, Írország

dew_2.jpg

Forrás: Magányos Maláta

A Tullamore Dew az egyik kedvenc Ír whiskey-m, amit szerencsére hazánkba is nagyon könnyen beszerezhetünk. Talán nem ez a legismertebb ír ital, de bizton állíthatom, hogy az egyik legjobb az elérhető árú, nem belépő szintű blended-ek világában.

Továbbá a kedvenceim közé tartozik azért is, mert a selymes, tapintatos ízével kitűnően alkalmas arra, hogy olyan társasága is elvigyük, ahol nem, vagy nem csak, whisky rajongókkal találkozunk. Hiszen mindannyian kerülhetünk olyan szituációba, amikor valamilyen alkohollal hozzá kell járulnunk a társaság szórakozásához, de nem szívesen pazarolnánk el erre a célra egy komolyabb whisky-t. Ilyenkor a Tullamore Dew a legjobb kompromisszum, legalább is véleményem szerint.

Az ital bemutatása előtt, térjünk ki egy pillanatra az ír whisky-kre általában.

Azaz mitől Ír az ír whisky?

Ír whiskey-nek tekinthető az a whisky, amit Írországban készül és legalább három évig fahordóban érlelték. természetesen az átlagos érlelési idő ennél hosszabb. Jellemzőjük még ezeknek az italoknak, hogy nem használnak tőzegfüstöt az előállításuk során, így kevés kivételtől eltekintve nem is jellemző rájuk a füstös aroma. A skót whisky-khez képest fontos különbség még az is, hogy az ír whisky-t háromszor párolják le ettől kapja a lágyabb, könnyedebb ízét. Valamint fontos még megemlíteni, hogy az árpamaláta mellett nem malátáztatott azaz sima árpát is felhasználnak a készítés során.

A Tullamore Dew egy szintén háromszor lepárolt, hagyományos ír whiskey, amely jól reprezentálja az összes a típusára jellemző tulajdonságot.

Illat:

Az poharat az orrunkhoz emelve, mint a blended whisky-knél általában, itt is az acetonos, alkoholos szag az, amit észrevehetünk. Azonban ha hagyjuk lélegezni az italt, akkor kis idő múlva az alkoholosságok kiegészítik más izgalmasabb aromák is, mint az enyhe virágméz illat, vagy éppen a nyers, frissen készült fahordó jellegzetes illata.

A szakirodalom az ital illatával kapcsolatban a fentiek mellett a gyümölcsös aromákat emeli ki a whiskey-ben.

Íz:

A kortyot a szánkban megforgatva szintén könnyű virágos ízekkel találkozunk, szerencsére itt nincs nyoma az alkohol csípősségének. Ami viszont megjelenik, ahogyan az ír whisky-kre jellemző, az az olajosság. Nem bántóan, de jól kiérezhetően, szinte az egész nyelvünket bevonja az ital.

Utóíz:

A whiskey utóíze kellemesen hosszú, aromáiban inkább az ital illatával rokon, azaz a száraz, citrusos, fás ízek dominálnak benne.

A szakértők nyomokban tejkaramellát is éreznek az utóízben. ezzel a megállapítással, szokás szerint, nem vitatkoznék, de az én műkedvelő nyelvem ezeket az ízeket nem találta.

Megjelenés:

Az ital sápadt aranyra emlékeztető színnel kényezteti a szemünket, az üvege szögletessége pedig könnyen észrevehetővé teszi bármilyen zsúfolt polcon rejtőzik is az üzletekben. A palackon található címkék visszafogottak a címke zöld színe pedig azonnal Írországot juttathatja eszünkbe, amit a szemünk elé kerül az ital.

Összefoglalva, csak ajánlani tudom mindenki számára ezt a whisky-t, akár az ír jellegzetességekkel való ismerkedésre, akár csak egy baráti iszogatásra, vagy éppen céges csapatépítőkre. De egy kellemes ír kávénak is jó alapanyaga lehet, ami a közelítő őszi, téli időjárásban remek lélekmelegítő lehet minden whisky rajongó számára.

Ja és az ír whisky-be soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk jeget!

Az italt az egyik kedvenc báromban a Szertár Zugbárban kóstoltam.

Adatok:

Név: Tullamore Dew Malt
Érlelési idő: -
Régió: Írország

Forrás:

http://www.tullamoredew.com/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/tullamore-dew-whiskey/

 

 

 

A William Grant & Sons remekei 2. - Monkey Shoulder

Monkey Shoulder, blended malt whisky, dupla kritika

11417425_1622793331343507_683850474_n.jpg

Forrás: Az Instengrammunk

Ádám

Ilyen lusta dög nincs a világon, mint én; ennek a cikknek már legalább egy hete meg kellett volna születnie, ugyanis a majmokat egy madárlátta Grant's-el együtt, a kétrészes William Grant & Sons sorozatunk részeként kóstoltuk. Tamás becsületére legyen mondva, Ő kész is lett vele még akkor, én koptatom ilyen lassan a billentyűzetet.

A Monkey Shoulder ezzel együtt megérdemli, hogy megfontoltan írjak róla. Tudniillik, az egyik kedvenc whiskym, és kistestvérével ellentétben messzi van attól, hogy a bálásként kezeljük: a három majom motívummal ellátott, igényes kinézetű palack kizárólag malátaviszkiből készült, egyéb gabonát nem látott, gyönyörű borostyánszín, prémium keveréket tartalmaz.

Illat:
Mivel a cikk írásakor a fent említett palack egy ideje már nyitva volt, elnéztem neki a markáns alkohol-érzetet, főleg azért, mert ezzel együtt is sokkal igényesebb, letisztultabb benyomást tett rám, mint a percekkel azelőtt kóstolt Grant's. Elsőre virágmézet, majd némi vizsgálódás után szilvát, bogyós gyümölcsökből készült lekvárt éreztem rajta. Ahhoz képest tehát, hogy a blended maltokat kimondottan nem az illatukért szeretjük, ez a konkrét típus elég jól kezdett nálunk.

Íz:
Az első kortynál mindig megnézem az olajosságot, amelyet a nem teljesen szar típusok rendre hoznak. Ezúttal is kipipáltam ezt a tételt, de sem ez, sem az íze nem nyűgözött le különösebben (némi tinta, talán ezúttal is a régóta nyitott üveg miatt). A torokhatása inkább forró, mint karcos, ez ízlés dolga.

Lecsengés:
Az általam kóstolt jó blended whiskyk közös tulajdonsága, hogy a végjátékban hódítottak meg. A Monkey Shoulder pedig jó blended whisky, tehát a boldog befejezés itt is garantált: a forró toroksimi után némi szilvamaradványt, és nyers, kormos gabonákat éreztem, amelyet Nikkáéhoz hasonló hűs érintések követtek, talán annyi különbséggel, hogy ebben nem éreztem a mentolt.

Összegzés:
Azt írtam fel, hogy kétféle whisky van: amelyikből jó az utolsó korty, és amelyikből szar. A Monkey Shoulderből jó, szépen, lágyan siklik, jöhet még. Eredetileg a Grant's-hez kellene hasonlítani a cuccot, mivel amellé ittuk, de ez nem lenne tisztességes: igényesebb dolog ez, igényesebb alkalmakra. Mint a Nikka.

A szubjektív észosztással ezzel megvolnánk, imhol vala a szakértés:

Tamás

Bár blended whisky-ről van szó, a Monkey Shouder az egyik, igen jó bizonyíték arra, hogy ebben a műfajban is lehet érdekeset, különlegeset alkotni. A whisky-t eredetileg azzal a céllal készítették, hogy szélesebb körben megismertessék a keverék alapjául szolgáló single malt whisky-ket, a Kininvie-t, a Balvenie-t és a Glenfiddich-et.

A nevét állítólag arról a jelenségről kapta, hogy a malátát forgató munkásoknak folyamatosan megrándul az egyik válluk a munkájuk miatt. Szóval az italt tekinthetjük egyfajta tisztelgésnek is azon fizikai munkát végző emberek előtt, akik nélkül mi sem kortyolgathatnánk a kedvenc párlatainkat. Ez úgy gondolom, hogy nagyon szép gesztus!
(Ehhez hozzátenném azt, ami a honlapon is szerepel: a Monkey Shoulder malátáit még mindig kézi erővel forgatják, mégis elérték valahogy, hogy javultak a munkakörülmények, és ezért ilyen balesetek már nem történnek. Hát biztos... - Ádám)

A Monkey Shoulder már a külső megjelenésében is érdekes jellegzetességeket mutat, hiszen ahogyan azt a minőségi whisky-k esetében megszokhattuk már az üvege is egyedi, tetszetős, jól megkülönböztethető jegyeket hordoz. A kissé zömök, de még éppen kézbeillő palackot három majom díszíti a nyak alatt, utalva ezzel az ital nevére és egyúttal jelezve azt, hogy itt valami különleges rejtőzik.

Illat:
Az első pillanatban az illata a frissen kinyitott tintásüveg illatára emlékeztetett, arra a sűrű savanykás és egészen egyedi illatra, ami ilyenkor felszabadul. Azt mondjuk nem tudom, hogy a kedves olvasók közül hányan éreztek ilyet, hiszen digitális korban élünk, de aki nem próbálta, az feltétlenül próbálja ki, csak hogy tudja miről is beszélek.

Némi levegőzés után az illat kibomlik kissé és a tintás aromák a szilva illata felé tolódnak el, majd meg sem állnak a friss szilvalekvár édes, savanykás illatorgiájáig.

Íz:
A fentebb leírt illatok a ital ízében sajnos, vagy éppen szerencsére nem köszönnek vissza. Az első korty némi sós, tengervizes ízt hagy maga után, ami mellett csak az alkohol kap szerepet. Egyszóval egy könnyű, jól „csúszó” whisky-ről beszélhetünk ebben az esetben.

Utóíz:
Az ital lecsengése enyhén füstös, az őszre, az őszi avar elképzelt ízére jellemző jegyeket mutat.

Összegezve:
A Monkey Shoulder egy nem túl komplex, de kipróbálásra mindenképpen ajánlott ital, ami jó kísérője lehet a baráti összejöveteleknek, beszélgetéseknek, hiszen bár kellemes kortyolgatni valót biztosít, mégsem vonja el a figyelmet iszogatás közben a partnereinkről.
(Na tessék, a Nikkáról is ilyesmit írtam, ugyeugye? :) - perszehogyÁdám)

 

Forrás:
https://www.monkeyshoulder.com/
Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, Whisky

A William Grant & Sons remekei 1. - Grant's Family Reserve

Grant's Family Reserve - Dupla kritika

whiskey-237898_640.jpg

Forrás: Pixababy

Tamás

A Glenfiddich kifejezés jelentése a szarvas völgye. Ezt a telket vásárolta meg a Grant család 1886-ban, hogy régi vágyukat beteljesítve saját lepárlót alapítsanak. A lepárlót végül tégláról téglára haladva a saját kezükkel építették fel. Ezzel kiválóan mutatva azt az elszántságot, ami tetten érhető a lepárló működésében, az italok népszerűségében mind a mai napig. az pedig már önmagában is komoly jelentőséggel bír, hogy a világon legismertebb single malt whisky a Glenfiddich is a cég termékei  közé tartozik. (Amiről szó is lesz egy önálló cikkben később)

A Grant’s első kiadása 1898-ben született meg és az elmúlt több., mint 100 évben a népszerűsége és ismertsége csak növekedett. Jellegzetes háromszög alakú üvege, jól megkülönböztethetővé teszi az olcsóbb whisky-k között és ez is mutatja, hogy itt valami érdekesebbről beszélhetünk, mint az árkategóriájában szereplő többi ital esetében, mert bár valóban nem drága whisky, de mégis felmutat olyan jellegzetességeket, amik messze túlmutatnak az áránál.

Szín, illat:

Színében a nyári naplementéket idéző világos bronzos árnyalatokat láthatunk, amik előre jelzik, hogy itt egy kellemes, barátságos ital vár ránk.

Az illata nem túl markáns, az első pillanatban inkább az alkoholt érezhetjük, de szerencsére nem túl bántó módon. Egy kis ismerkedés után eltűnnek a gyümölcsös aromák is, itt jelesül a karácsony környékén, a fűtőtesten aszalt narancshéj, szegfűszeggel megbolondított illatát érezhetjük.

A szakavatott kóstolók találkozhatnak még némi tölgyes, szilvabefőttes, mézes illatokkal is.

Íz, utóíz:

Az ízében inkább semleges, legfeljebb egy kis kormos, füstös ízt érezhetünk, én itt nyomát sem találtam a szakértők által megénekelt „krémességnek”. Az utóízek viszont durvább alkoholos csípősséget mutatnak, itt már-már kellemetlennek volt mondható az egész nyelvet beborító csípősség.

Ahogyan a Maker’s Mark esetében, itt is kipróbáltuk jéggel szelídítve is az italt:

Az előző esethez hasonlóan itt is pozitív irányba változott az ital néhány tulajdonsága. Az illatában az alkohol helyett marcipánra emlékeztető és kissé odaégett szilvalekvárra emlékeztető aromák jelentek meg, ami valljuk be sokkal kellemesebb, mint az előbb érzett alkohol. Az ízében itt is előkerült az olajosság és nagyobb szerepet kap az előbb is érzett kormos, füstös ízvilág. Szerencsére a jég az utóízt is megszelídíti kissé, eltűnik a csípősség és előkerülnek a földes, kesernyés ízek.

Ádám

A blog indulása óta foglalkoztat egy “bálás whiskyk” sorozat, melyben a magyar piacon fellelhető belépőszintet kóstolnánk végig. Ez kategória a benzinkutak és a Teszkók polcain az Old Man’s-szel és a Canadian Special-lel indul, s a kocsmai örökzöld Jim Beam-Jack Daniels-Ballantines-Red Label négyesen, valamint néhány, különféle áruházláncok által exkluzív termékként tartott, exotikus csemegén át (jó esetben) a Tullamore DEW-al, a Famous  és a Black Grouse-szal zárul, amelyek magasan lekörözve osztályos társaikat zseniális kapudrogokként szolgálnak a magasabb szintek felé. A Grant’s a William Grant & Sons lepárló-birodalom termékpiramisának legalsó lépcsőfokaként a kategória kiváló reprezentánsa.

Nagyjából ezekkel az elvárásokkal kezdtem kóstolni is.

Az illata nem lepett meg különösebben. Mint minden fiatalabb viszki, ez is egy erősebb, alkoholos lórúgással indított, de később meglepett némi fűszerességgel
szegfűszeg?
is, még ha ez nem is markáns, sem nem meghatározó jegye. Nem az illatáért szeretjük, na.

Íze nem nagyon van. Miután azt csináltuk vele, amit a kóstoláskor szoktunk, rádöbbentem, hogy ennél az italnál ez felesleges; ennyi erővel mosogatólevet is gargarizálhattam volna. Le kellett nyelnem a kortyot ahhoz, hogy egy pillanatra, érdekes, kicsit kesernyés, sajtos, fűszeres érzeteim legyenek, de az a korty friss kenyér falatjához méltón kellemes, telt érzést adott.

A lecsengése az illatához mérhető: érzete van inkább, mint jellege, s az acetonos maró érzet helyett forró bizsergést hagy a nyelven. Belépőszinű, ülésfűtött kínai masszázsfotelt kell elképzelni, amelyben a motor és a fűtőszál teljesítményét is túltolták, még is jó benne ülni egy kimerítő nap után.

Jéggel némileg, de nem jelentősen más az élmény, az általános alkoholgőzt elnyomva grillázsos, karamellés illatokat hozott elő az italból, amihez hasonlót frissensült, tálca zserbók közelében érezni. Az első korty után azért lehűlt kissé az első lelkesedésem is, ugyanis az illat-kakofóniából ide már nem sok jött át; a jég az erővel együtt a jelleget is kiveszi az italból. Érdemes lehet hűvös vízzel is próbát tenni, ugyanis miután a jégkocka feloldódott, a pohár pedig kapott egy kis levegőt , nagyon szépen csúszott az utolsó korty.

Összességében ha a csak négy rugóm lenne egy üveg whiskyre, gondolkodás nélkül ezt venném... de mindenképp pakolnék mellé valami mókusvizet.