Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.jún.01.
Írta: D_Tamás komment

Helyajánló: Szertár Zugbár

Mostanában ez a rovatunk nem bővelkedett az cikkekben, ez tény. Mint ahogyan az is az, hogy igazán mi sem bővelkedtünk az új helyek felfedezésében, pedig keresni kerestünk, csak éppen nem találtunk olyat, ami cikket érdemelne. Ezért is hoztuk meg azt a döntést, hogy a rovatban eddig szereplő inkább prémium jellegű bárok mellett egy másik kategóriával is foglalkozunk, mégpedig a belépő szintű whisky-ket tartó, de azért kellemes és érdekes helyekkel.

szertar_kep_jo.jpg

Forrás: Szertár Zugbár

A címben szereplő intézmény nevével régi olvasóink már a Tullamore Dew-t bemutató cikkünkben találkozhattak, de ott és akkor nem árultunk el további információkat a helyről.

Lokáció:

A hely az Inforpark szélén, az újonnan átadott uszoda mellett, a régi BEAC pálya főépületében és annak teraszán található. Az elhelyezkedése meghatározza a vendégkört is, ami főképpen egyetemistákból és a környék irodaházainak dolgozóiból áll.

A bár:

A Szertár stílusában egyfajta átmenetet képez a romkocsmák, a kopottas egyetemi büfék között. Ennek megfelelően leülhetünk műanyag kerti székekre éppen úgy, mint klasszikus sörpadokra, a belső részben pedig igazi retró műbőr padokra. A berendezés sokszínűsége visszaköszön a díszítésben is, hiszen a falakon a régi sportrelikviáktól a könyvekig minden található, de a pult fölött például egy régi, a Bahnhof music club-nak emléket állító bőrmellény van felakasztva.

Szóval igazán tarka berendezése van a bárnak, de valahogy mégis működik együtt az egész és generál egy fura, de igazán egyedi hangulatot.

Itallap:

Mint a berendezés ez is elég szélesvásznú. A kommersz boroktól és söröktől elindulva, az sportitalokon és üdítőkön keresztül, egészen a long drink-ekig és a minőségibb borokig, illetve röviditalokig tart. Ez utóbbi kategóriából az abszintól, a rumokig mindenből megtalálható egy-két tétel, bár jellemzően az olcsóbb szegmens a nyerő errefelé. De gyakoriak a különféle akciók, promóciók is.

Whisky fronton is hasonló a helyzet, inkább a kommersz Johhnie Walker Red Label és hasonszőrű társai a nyerők itt, kiegészítve a már említett Tullamore Dew-val és a szokásos Jameson-nal, azonban időről-időre egy-egy érdekesebb tételbe is belefuthatunk a pultot böngészve. Azaz ittam én itt már Glenmorangie-t, Glenfiddich-et, de Békési Single Barrel-t is. (Annak, hogy ezen italok, hogyan is kerülhetnek a pultra, van egy titka, amit csak a törzsvendég státusz elnyerése után tudhat meg földi halandó, szóval érdemes gyakran látogatni a helyet.)

Összegezve:

A Szertár Zugbár egy kellemes kis külvárosi beülős hely, ami remekül alkalmas némi munka utáni beszélgetésre, iszogatásra. Az árak abszolút megfizethetőek, a hangulat pedig kifejezetten baráti. Extraként megemlíthető, hogy a teraszon üldögélve, igazi úszósztárokat is csodálhat a közönség, ahogyan az edzésük után hazafelé tartanak.

Tehát, ha nem vágysz semmi különlegesre, csak innál egy-két jó whisky-t, vagy whisky alapú koktélt, akkor itt a helyed.

Web:
https://www.facebook.com/szertar.zugbar/timeline

Egy este whisky gőzben…

Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

bar.jpg

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

  • eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
  • szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
  • az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Whisky Show 2015 - MaCallan Amber

Macallan Amber (The 1824 series), Skócia

macallan_amber_jo.jpg

Forrás: By JIP

A MaCallan Distillery egyike a legismertebb Speyside-i lepárlóknak, a whisky-jük különféle kiadásaiba a világ minden táján belefuthatunk az Egyesült Államoktól, Skócián át, egésze Ausztráliáig. A lepárló sok tekintetben különbözik még a többi Speyside-i üzemtől is, akár az érleléshez használt hordókat, akár a lepárló berendezéseket, vagy éppen a felhasznált árpát tekintetbe véve. Az itt készített single malt-ok sikere ettől (vagy éppen ezért) mégis töretlen. Nemigen akad olyan whisky iránt rajongó, akinek ne szerepelne a kóstolási listáján a cég valamely terméke.

Jómagam elsőként Glasgow-ban, egy félhomályos rock klub bárpultjánál ízleltem meg a MaCallan 12 éves változatát, mely bár határozottan ízlett, mély nyomot mégsem hagyott bennem. Az azóta eltelt években azonban többször megfordult a fejemben az újra kóstolás gondolata, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen ismert és elismert ital olyan kevés emléket hagyott maga után. Így aztán kifejezetten komoly terveket dédelgettem magamban a Whisky Show-ra menet ezzel a malt-al kapcsolatban. Ezért aztán kifejezetten hideg zuhanyként ért az a tény, hogy a lepárlónak mindössze egy terméke képviseli a márkát az egész eseményen. Azért természetesen ezt is megkóstoltam, ennek az eredményét olvashatjátok alább.

A whisky:

Az ital kor megjelölés nélkül kerül az üzletekbe a lepárló korábbi sorozatainak (Sherry Oak, Fine Oak) fiatalabb kiadásainak utódjaként. A széria egyes darabjai a színűk után kapták a nevüket, melyek a Gold, Amber, Sienna és Ruby. A nevek a színek mellet arra is utalnak, hogy az egyes tételekben mennyire markáns a sherry-s hatás. Ebből a szempontból a Gold a legenyhébb és a Ruby a legerősebb a szakértők szerint. A sorozat hivatalos neve az 1824 series, amely a lepárló alapításának az évére utal.

Megjelenés:

A whisky kifejezetten elegáns tört fehér alapszínű dobozban található, melynek díszítései is az „amber” borostyánsárgás-barnás színeiből állnak, a dobozon és a palackon a jól megszokott információkat kapjuk, a jól megszokott stílusban. Magam a palack is pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb MaCallan palack, visszafogott, egyenes vonalú, felfelé szélesedő üveg.

Egyébként a címke és a doboz borostyános színei lámpafénynél hajlamosan sima narancssárgának tűnni, legalább is számomra, ami kissé komolytalanná teszi a párlat megjelenését.

Illat:

Könnyű, elsőre meglehetősen tünékeny, megfoghatatlan illat jelenik meg, mely inkább citrusos, virásos jellegeket idéz fel. Lassan azért kibontakoznak a markánsabb, édeskés gyümölcsös illatok is, mint a mazsola, alma, szőlő, amiket enyhe vaníliás aromák kísérnek.

Íz:

A könnyű, gyümölcsös, virágos jellegek itt is elkísérnek minket, ezen whisky íze valóban olyan, mint az illata. Az egyetlen, de valójában alig-alig feltűnő különbség a fel-fel tűnő szárazabb, fás, tölgyes íz, melyet alkalmanként megtalálhatunk a kortyokban.

Lecsengés:

Elsőre szinte csak egy alkoholos csapást éreztem a nyelvem alatt, de ez a következő kortyokra sokat szelídült és kiérezhetőkké váltak az immár inkább fásabb, gabonásabb ízek. A gyümölcsök itt már csak kísérő szerepben tünedeznek fel időnként.

Angostura Bitters-el keverve:

Nos igen, bár nem vagyok túl nagy támogatója a single malt-ok bármivel való keverésének, de a Show, a MaCallan pultjában álló mixer sráccal beszélgetve szóba került, hogy szerinte azért is remek ez az ital, mert az enyhe ízei jól keverhetővé teszik, így és most idézem: „Olyan ízeket lehet kihozni belőle, amilyenek csak szeretnénk.”

Bevallom ez érdekes gondolatnak tűnt, így megegyeztünk, hogy a poharamban maradt fél adag Amber-en bizonyíthatja az állítását. Fűszeresebb italt kértem és mindössze két csepp Angostura hozzáadásával meg is kaptam. (Az Angostura bitters-ről további információkat ebben a cikkünkben találtok.)

Szín:

Határozottan elmélyült, sötétebbé vált, így már inkább egy hosszasan érlelt whisky mélyebb, bordóbb színét idézte.

Illat:

Az ital ezen paramétere felett teljesen átvette az uralmat az Angostura fűszeres, gyógynövényes aromája, így erről hosszabban nem is értekeznék.

Íz:

A fentebb leírt gyümölcsös, virágos jellegek kiegészültek egy karakteresebb gyógynövényes aromavilággal és némi csípősebb fűszerezéssel, amiben az enyhén csípő gyömbér éppen úgy képviseltette magát, mint a vanília, a fahéj és a szegfűszeg.

Lecsengés:

Érdekes módon itt nem a whisky alap ízében megjelenő fás, száraz érzetek domináltak, hanem az ízleléskor megismert fűszeres ízek mellé jelent meg egy édes, szőlőcukorra emlékeztető aroma.

Összefoglalva:

A MaCallan Amber egy könnyű, gyümölcsös ital, ami engem inkább egyfajta alkoholos frissítőre emlékeztetett, mint whisky-re. Inkább azok számára lehet érdekes, akik fogékonyak az effajta lazább párlatokra. A komplexebb, testesebb whisky-k rajongói inkább másfelé kalandozzanak.

Adatok:
Név: MaCallan Amber
Érlelési idő: -
Régió: Highland/Speyside

Források:
http://www.themacallan.com/the-whisky/the-1824-series/amber/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/the-macallan/the-macallan-amber-1824-series-whisky/

Whisky alapú koktélok

Mert néha jól jön a változatosság.

coctails2.jpg

By Marler (Own work)

Gondolom mindannyiunk életében előfordult már olyan barátnő, barát vagy éppen családtag, aki minden kínálásunk ellenére sem volt megkóstolni az általunk olyan nagyra becsült italokat, a whisky-ket. Ráadásul a legtöbb esetben ezek az „ellenállók” olyan emberek, akik többnyire kategorikusan kijelentik, hogy ők márpedig nem szeretik a whisky-t, még akkor sem, ha nem is ismerik. Innentől pedig kínálhatjuk őket a legnemesebb malt-tal, vagy a legédesebb, leggyümölcsösebb whisky-kel ők nem és nem hajlandóak egy kortyot sem kóstolni.

A legtöbb esetben az egyetlen, amit tehetünk az, hogy egy ponton túl békén hagyjuk őket, hiszen, ami nem megy, azt csak ritkán érdemes erőltetni. Előfordul azonban, hogy mégsem adjuk fel és ha szemtől szemben nem is megy, megpróbáljuk, hátulról támadva rávezetni őket arra, hogy a whisky márpedig az élet vize.

Ennek a manővernek az egyik legjobb eszköze, ha belekeverjük az italt egy másikba, így tüntetve el az árulkodó aromákat és innen indulva lépésről-lépésre vezetjük el őket a felismerésig, hogy a whisky, márpedig jó.

Az így kevert italok, azaz a koktélok, óriási szerencsénkre, nagy választékban elérhetőek, indulva azoktól, melyeknek teljes egészében eltüntetik a whisky ízét az italból, eljutva addig, amik igazából csak kissé felhígítják, vagy éppen kiegészítik az ízét. Ezekből mutatunk be most néhányat nektek.

Igyekeztünk úgy válogatni, amik egyszerűen, akár otthoni körülmények között is elkészíthetőek és a whisky rajongói számára is érdekesek lehetnek, hiszen új ízekkel kísérletezni mindig jó dolog és egy koktél hozhat új élményeket, még akkor is, ha az új ízeket alapvetően a single maltok, szinte kimeríthetetlen tárházában is megtaláljuk.

Néhány alapvetés:

1., A koktélokhoz véleményem szerint a legjobb egy jó minőségű blended whiskyt használni, ha a recept mást nem jelöl, hiszen a single malt-okat csak a leindokoltabb esetben használnám erre a célra. Bár biztosan érdekes italok kerekednének ki ezekből is.

2., Az koktélok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy az elkészítésükhöz se speciális felszerelés, se speciális tudás ne kelljen. Alapvetően mindegyik kiválasztott ital esetén elég az összetevőket összeönteni egy pohárba, aztán kanállal elkeverni.

3., Valójában ahány koktél, annyiféle recept létezik. Mi arra törekedtünk, hogy a legegyszerűbb összetevőkből álló, de azért érdekes koktélokat mutassuk be, mindemellett előfordulhat, hogy Ti máshogy ismeritek ezeket az italokat, ez esetben válasszátok a szimpatikusabb elkészítési módot.

Whisky alapú koktélok:

Rob Roy

rob_roy_cocktail2.jpg

By TheCulinaryGeek

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Martini Rosso
1 öntet Agostura bitter (Rum alapú gyógynövény keverék, koktél adalék)

Ahogyan ez a hozzávalókból is látszik ezt az italt inkább a kesernyésebb, fűszeresebb ízek kedvelőinek érdemes kínálni.

Godfather godfather_cocktail.jpg

By Stuart Webster

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Amaretto (mandula likőr)
jég

Azt hiszem ezzel a névvel és az Amaretto mandulás édességével minden férfirokon, barát és ismerős meggyőzhető lesz arról, hogy érdemes megkóstolnia ezt a koktélt. Később pedig az Amamretto majd „elfogy”…

Whisky Sour

whiskey_sour.jpg

By Jgilgamesh

Hozzávalók:
4 cl bourbon whiskey
9 cl almalé
2 cl cukorszirup
2 cl citromlé

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk a fenti italt egyfajta „limonádénak” hiszen a hozzáadott alkotóelemek bőven el tudják tüntetni a whiskey alapvető ízét ebből az italból. Egy nyári napon főleg kellemes lehet mindenkinek.

Mint Julep

mint_julep.jpg

By Tammy Green

Hozzávalók:
4-6 cl bourbon whiskey
2 cl cukorszirup
Mentalevél, mentaág
Jég

Ezt a koktélt, kis lódítással és szerencsével, kínálhatjuk hölgy ismerősöknek egyfajta Mojito variánsként, főleg némi vízzel, szódával hígítva. Miután pedig megkedvelték elárulhatjuk a titkot.

Sandy Collins

By Whiskyreviewer

Hozzávalók:
4-6 cl scotch whisky
2-3 cl citromlé
egy kis evőkanál cukor
1-2 dl szódavíz
Jég, citrom...

Egyszerű, belépő szintű whiskykoktél. Gyakorlatilag limonádét készítesz úgy ahogy szoktál: a cukrot a pohárba szórod, ráengedsz annyi citromlevet, hogy ellepje, aztán jöhet a whisky, a víz, a jég, a gyümi, az esernyő. Könnyű, nyári whiskys frissítő.

Ír kávé

irish_coffee.jpg

By deramaenrama

Hozzávalók:
4 cl ír whisky
4-8 cl kávé
barnacukor
tejszín

Az általam valaha is látott legmenőbb elkészítési mód a következő volt: A pohár száját vizzel megnedvesítették, aztán a cukorba forgatták. ezután óvatosan a pohárba került a whisky, majd egy Bunsen égő fölött forgatva melegítették a poharat, amíg a cukor ráolvadt a pohár szájára( és a whisky alkoholtartalma is csökkent valamelyest), ezután töltötték rá a kávét és a tetejére a tejszínt. Otthon még nem próbáltam, de gondolom a bunsen égő helyettesíthető akár egy jobb gyertyával, esetleg gázlánggal. Mindenesetre ez az egyik kedvenc whisky „koktélom”, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

 

Nos, bár még rengeteg érdekes whisky-s koktél létezik a világon, egy cikkbe ennyi elég. De megígérem, hogy ha a jövőben találok érdekes új receptet, akkor mindenképpen megosztom a tisztelt olvasókkal.

Addig is, ha van kedvenc whisky alapú koktélotok, akkor ossztátok meg velünk a kommentek között itt, vagy a Facebook oldalunkon.

Sláinthe!

Forrás:
Peter Bohrmann: Nagy koktélkönyv