Koval Four Grain, Single Barrel, Non-Chill Filtered, Egyesült Államok

Forrás: Koval

A Koval lepárlót egy, a legpárlási technikákban elismert szakértő, egy házaspár Robert és Sonat Birnecker alapította 2008-ban Chicago-ban. Mindketten hosszú évek óta lepárló berendezések tervezésében és építésében vettek részt az egyetemi karrierjük mellett. Ezt adták fel a lepárló alapításakor, amikor úgy döntöttek, hogy a jövőben a saját kézműves whiskey-üket fogják megjelentetni, gondozni.

Minden általuk lepárolt whisky single barrel, azaz csak egy hordót palackoznak le és csak a középpárlatot érlelik, az elő és utópárlattal nem foglalkoznak. Az érleléshez új, erősen kiégetett, úgynevezett aligátor hordókat alkalmaznak.

A Koval specialitása az, hogy olyan, új gabonafélékkel kísérleteznek, amikkel eddig senki más. Így készül náluk többek között köles whisky, de például van a portfólióban zab whisky is. Az aktuális trendeknek megfelelően minden italuk „organikus” és van például kóser whisky-jük is.

A koval kifejezés egyébként sok nyelvben kovácsot jelent, de itt-ott használják „fekete bárány” értelemben is, ami ugyebár egy különc, a megszokottól eltérő utakat kereső személyt jelöl, ami jól egybecseng a lepárló filozófiájával is.

A whiskey:

A Koval Four Grain a nevének megfelelően négy különböző gabonából készült párlatot rejt. Ezek a zab, a rozs, a búza és a malátázott árpa. Már ennek a ténynek az ismeretében is érdekes ital, hiszen ritkán találkozhatunk is gabona összetétellel, ha a whisky-re gondolunk.

Megjelenés:

A kellemesen letisztult, a skandináv minimalizmust felidézően egyszerű, de elegáns üvegben kapjuk a kezeink közé a párlatot. A címke szintén puritán, csak a legszükségesebb információkat tárja elénk, de ezzel illik a palackon alkalmazott dizájnhoz.

Az ital színe határozottan kellemes, rezes, óaranyt idéző.

Illat:

Az első, amit éreztem az erős alkoholos aroma, ami minden amerikai whisky sajátja, de megvallom őszintén itt mégis meglepett, mert valamiért arra számítottam, hogy ez kivétel lesz. Hát, nem lett. Emellett csak egy különös, általam „tinta” illatként meghatározható fanyar illatot éreztem, ami nem volt ugyan kellemetlen, de nem állt túl messze ettől a határtól.

Íz:

Nagyon, nagyon határozottan csípős volt az első korty. A szakírók által megénekelt krémes, gyümölcsös ízekből én semmit nem éreztem, azonban szinte az összes, a készítés során felhasznált gabona nyers íze kiérezhető az italból. Nálam szépen sorban érkeztek a gyermekkoromban megismert nyers búza, rozs és a cukros árpás hatások. Ez mindenképpen érdekes volt, de egyértelműen azért nem nyerte el a tetszésemet.

Lecsengés:

Az utóízében kap még némi fűszeres, ánizsos, gyömbéres kiegészítést a különböző magvak mellett és itt jelenik meg leginkább markánsan egyfajta földes nyersesség is. A lecsengés egyébként rövis és nem túl testes, hamar elillan a szánkból az ital.

Összességében:

Nos, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ez a whiskey egy érdekes kísérlet, aminek abszolút helye van a piacon, de nekem nem igazán jön be. Mindemellett mégis megkóstolásra érdemesnek, sőt talán kötelezőnek is tartom minden a whisky-k iránt érdeklődő embernek, mert érdekes új ízekkel, aromákkal találkozhatnak ebben a párlatban. És ki tudja, nekik lehet, hogy jobban meg fog ízleni ez, a vitathatatlan gondossággal és odafigyeléssel készült ital.

Ja és csak óvatosan az ízlelgetéssel, mert ez egy 47%-os ital.

Adatok:
Név: Koval Four Grain
Érlelési idő:
Régió: Egyesült Államok

Forrás:
http://www.koval-distillery.com/newsite/whiskey/four-grain

Ebben a sorozatban a kedvenc italunk készítésének folyamatába fogunk részről-részre bepillantani, hiszen egy igazi rajongó nem csak a kedvenc márkáját ismeri, hanem azt is, hogy hogyan készül az az ital.

Mint ahogyan hazánkban is mindenki tud pálinkát is főzni az idevágó legendáriumok szerint…

Forrás: Wikimedia Commons

Az első részben a whisky ízéhez maghatározó módon hozzájáruló hordót vesszük górcső alá, amivel egyben olvasónk Benkóczi Péter kérésének is megpróbálunk megfelelni. Mert mi ilyen kedves srácok vagyunk!

De lássuk is, milyen a jó, de legalább is alkalmas hordó, a whisky érleléséhez?

Az első, és legfontosabb összetevő, nem meglepő módon a fa, amiből a hordó készül.

A whisky-k címkéjén feltüntetett időtartam (10, 18, stb…) mutatja meg nekünk, hogy az adott ital mennyi ideig érlelődött a hordókban, mielőtt palackozásra került. Ezek alatt az évek alatt a whisky a korábban megszerzett illatok, ízek mellett a fa aromáit is kioldja, magába szívja. Ezért fontos, hogy a fa a megfelelő, vagyis az elvárt kiegészítő ízeket adja az italhoz.

A párlat érlelése szempontjából a legjobbak a 100 éves fából készült hordók, amik felkutatására az üzemek külön szakembereket (adott esetben erdészeket, biológusokat) alkalmaznak. Már ez a tény is jól mutatja, hogy milyen fontos összetevőről beszélünk, amikor a fát vizsgáljuk.

A sherry hordó

Mivel a brit és spanyol sherry forgalmazók legendásan jó kapcsolatokat ápoltak egymással évszázadokon át, sokáig nem volt probléma a Nagy Britanniába szállított és ott eladott sherry hordóinak újrafelhasználása a ködös skót tájakon.

Többnyire ezek a száraz Oroloso sherry hordói voltak, de kisebb számban előfordult a PX, azaz a Pedro Ximenez édes sherry-s hordóinak újrafelhasználása is. Ezeket a mai napig használják ugyanúgy, ahogy a kezdetekkor is.

A probléma a sherry fogyasztás visszaesésekor következett, amikor a lepárlóüzemeknek lépniük kellett, hogy elegendő hordó álljon a rendelkezésükre.

A Macallan például úgy próbálta meg megoldani a kérdést, hogy a spanyol üzemekkel közvetlen kapcsolatba lépve, saját hordókat gyártatott, amiket aztán ő adott kölcsön a sherry csapszékeknek. Ezzel néhány évre megoldva az ellátási problémát.

A hordóhiány elkerülésére kitalált trükkök azonban csak ideig-óráig jelentettek megoldást, így a cégek elkezdtek új területeket, módszereket felkutatni, amivel hosszú távon orvosolhatják a gondjaikat. Ekkor jutottak többen is arra a meglepő megállapításra, hogy a sherry aromája jóval kevésbé meghatározó, mint magáé a fáé. Fene gondolta volna – sóhajtották akkoriban a lepárló mesterek.

Az európai tölgy

A tölgy, mint fa faj a kontinens nagyobb részén megtalálható, de az egyes lepárlók általában csak konkrét alfajokat használnak a hordókhoz. Mint például a kocsányos tölgy, ami északnyugat Spanyolországban található. Ebből a fából kitermelnek az építő és a bútor ipar számára is, de a legnagyobb felvásárlók a whisky gyártók.

Ez a fajta fa mogyorós, almás, barackos és szerecsendiós ízeket kölcsönöz a whisky-nek. Természetesen a vanilin mellett, ami minden tölgy jellemzője.

Az amerikai tölgy

Az itteni alfaj, amit például a Glenmorangie is használ, a fehér tölgy, ami az Ozark vidéken honos. Az itt található faanyagból kézműves munkával készülnek a hordók, amikben első lépésként, többnyire bourbon whisky készül, ami még jobban ráerősít a tölgy egyébként is vaníliás aromáira, így az ezután érlelt single malt-ban igazán dominánssá válhat ez a jegy.

Bourbon hordó

A bourbon whiskey-t minden esetben friss, még nem használt tölgyfa hordókban érlelik, általában 4 évig, ami után a még fiatalnak számító hordók készen állnak, hogy skót whisky érlelődjön bennük.

A Glenmorangie számára szállított bourbonos hordókban elsőként egy évjáratnyi Jack Daniel’s készül. Véleményem szerint ez lehet az egyik döntő érv a máig csak a sherry-s hordókat használó lepárlókkal szemben, hiszen, ha az ex-bourbon hordókban olyan remek whisky-t lehet érlelni, mint a Glenmorangie 10 yo, akkor butaság csak a tradíciók kedvéért ignorálni ezt a hordó típust. (Igen, elfogult vagyok a Glenmorangie-vel szemben.)

Hogy készül a hordó?

Első lépésként megkeresik az ideális fákat, amik 1 m átmérőjű, 6-7,5 méter magas tölgyfák. A fákat használható hosszúságúra fűrészelik, majd a fűrészmalomban először 4 egyenlő részre vágják hosszában. Ezekből a szeletekből készülnek később a dongák alapanyagául szolgáló deszkák.

Bognárok

Azaz hordó készítők napjainkban is a tradicionális eljárással készítik a hordókat. A legyalult deszkákat hézag nélkül illesztik egymáshoz mindenféle ragasztóanyag nélkül. A hordó egyben maradásáért az abroncsok felelnek, amiket szintén ragasztás, vagy csavarok, szögek nélkül rögzítenek a hordón. Így az ital biztosan nem kaphat semmiféle oda nem illő ízt ezektől a kiegészítőktöl.

A hordók alját néha befestik, logózzák de ez sem általános eljárás, hiszen csak a festetlen fa tud lélegezni, ami az érlelés során fontos lehet.

Kiégetés

A bognárok a faanyag meghajításához használják a melegítést, de alighanem innen ered a bourbon-os hordók készítése során alkalmazott kiégetés is. Ennek három fokozata ismert: az enyhén és közepesen kiégetett és az úgynevezett aligátor hordók, amikor a kiégetett fa, az aligátor bőrére hasonlít az eljárás után. Magyarán, ekkor kvázi rommá égetik a hordó belsejét.

A hordó használata

Első, második töltés

Első töltésűnek, vagy nyersnek azt a hordót nevezzük, melyben először érlelődik whisky. Ez lehet már használt sherry-s vagy bourbon-ös hordó, de éppen lehet vadonatúj hordó is.

Egyes lepárlómesterek az első töltés során egyfajta „be nem járatott berendezésként” tekintenek a sherry-s hordóra. Szerintük ilyenkor még túl erős lesz a sherry íze az elkészült italban, így inkább a második töltést tekintik alkalmasnak, mert itt már kiegyensúlyozottabb italok születnek.

Második töltés, tehát az adott hordó, második használata whisky érlelésére.

Harmadik töltés általában nincs, ilyenkorra a hordók többnyire már alkalmatlanok a feladatukra.

Miért nem használunk pálinkás hordót utóérleléshez sem? Ezt a némileg naiv kérdést tettük fel a Whisky show-n az Agárdi pálinkaház standján, miközben az új maltjukról beszélgettünk. A választ magunk is kitalálhattuk volna. Egyszerűen arról van szó, hogy a pálinka, a whisky-hez hasonlóan egyszerűen tönkreteszi a hordót érés közben. A magas alkoholtartalom olyan mértékben roncsolja azt, hogy értelmetlen lenne újrafelhasználni.

Rejuvenated, azaz megfiatalított/felújított hordók

Bizonyos esetekben lehetőség van a hordók felújítására is. Ilyenkor a hordók elhasználódott belsejét kimaratják és a hordót újrafüstölik. Ezután a hordó újnak tekinthető, hiszen a fa elérhetővé tett, mélyebb rétegeiben még rendelkezésre állnak azok az aromák, melyek általában csak az új hordót jellemzik.

Hordó méretek

Ez nehéz kérdés, hiszen erre nincs kőbe vésett standard. Alapvetően 3 típust szoktak említeni, de a használt hordó métert mindig az adott lepárló döntése.

Az általánosan használt hordók:
Butt – 500 liter
Hogshead – 250 liter
Barrel – 200 liter

Nos, röviden ennyit a hordókról. Természetesen ez is olyan téma, amiről cikkek százait lehetne írni, de bevezetésnek talán ennyi elég lesz. Hisz nem célunk, hogy bognárokat, vagy hordó kereskedőket képezzünk a blog oldalain. Ahhoz azért, - úgy gondolom-, elég, hogy egy kis betekintést kapjuk a whisky gyártásának ezen szegmensébe.

Sláinthe!

Források:
https://www.whisky.com/information/knowledge/production/background-knowledge/types-of-whisky-casks.html
http://whiskyforeveryone.blogspot.hu/2009/05/explain-about-whisky-cask-types-and.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

Ahogyan azt a rovat indító cikkében megígértem, most folytatjuk a kedvenc italunkhoz kapcsolódó fogalmak bemutatását, tisztázását.

Forrás: TCY (Own work)

Bár a mostani válogatásban lesznek olyan kifejezések, amik a többség számára világosak, azért remélem lesz olyan is, ami a tájékozottabb rajongóknak is újdonság. Az alapokat pedig, - tapasztalatom szerint-, soha nem árt átismételni.

Kezdjünk is rögtön bele.

Elsőként egy olyan kérdéskörrel foglalkoznék, amivel minden whisky-t szerető ember újra és újra találkozik a baráti társaságában. Igen, az a bizonyos "e betűs" téma, azaz:

Whisky vagy whiskey: Ha kaptam volna 500 forintot minden alkalommal, amikor nekem szegezték ezt a kérdést, akkor most egy roppant jómódú ember lennék. Nos,a magam részéről úgy látom, hogy legfőbb gondot az okozza, hogy alapvetően ugyanarról az italról beszélünk, így a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy miért írják különböző módon.

A legegyszerűbben talán a földrajzi különbséget kiemelve magyarázhatjuk meg a két írásmód közötti különbséget, hiszen míg Skóciában és Japánban és Kanadában a „whisky” a hivatalos megnevezés, addig Írországban és az Egyesült Államokban a „whiskey” az elfogadott.

A gyártási különbségekbe és a többi finomságba, - azt hiszem-, itt nem érdemes belemenni.

Rye whisky: Röviden, rozswhisky. Ezen belül két fő csoportot különböztethetünk meg, az amerikai és a kanadai rozswhiskyt. Az USA-ban gyártott párlatnak legalább 51% rozst tartalmazó cefréből kell készülnie, amit vadonatúj, kiégetett tölgyfahordóban tárolnak, maximum 62,5% alkoholtartalommal. Kanadában már zavarosabb a helyzet, mert az ottani szabályozás szerint akkor is használhatják a rye whisky megnevezést az itt készült italokra, ha azok csak minimális mennyiségű rozst tartalmaznak. Az egyetlen feltétel, hogy az italnak idézem: „rendelkezik azzal az aromával, ízzel és jelleggel, amit általában a kanadai whiskynek tulajdonítanak”. Nos, ezen elv mentén szerintem békési barackpálinkát is forgalmazhatnánk ”Canadian rye whisky” felirattal, amennyi magyar él ott…

Corn whisky: A rozshoz hasonlóan itt is van ökölszabály, így kukoricawhiskey-nek azt a párlatot nevezhetjük, amelynek a cefréje legalább 80% kukoricát tartalmaz. Többnyire ezeket a párlatokat nem érlelik túl sokáig lepárlás után, sőt ez az eljárás teljesen elhagyató. A köznyelben „Moonshine” whiskey-nek nevezett italok többnyire szintén kukorica párlatok. Nevezik még „corn liquor-nak, vagy nemes egyszerűséggel „white lightning-nak”, azaz fehér villámnak is.

Grain whisky: Gabona whiskey-k. ezeket búzából, kukoricából és egyéb malátázatlan gabonafélékből készítik, úgynevezett „folyamatos lepárlás” alkalmazásával. Többnyire a blended whisky-k egyik összetevője.

Organic whiskey: Ez a kategória csak azért tudott megszületni, mert a világ whisky termelését sem kerülték ez a különféle divathullámok. Az „organic” felirattal ellátott párlatok olyan gabonából készülnek, amelyek termesztéséhez semmiféle műtrágyát, vagy növényvédő szert nem használtak.

Straight whisky: Legfőképpen az amerikai whiskey-knél használt megjelölés, amit akkor kaphat meg egy ital, ha legalább 2 évig érlelték és minden összetevője ugyanabban az államban készült.

Balance: Egyensúly. Az ízek, az illatok és a különböző aromák együttes megjelenése. A tökéletes egyensúly egy whisky-ben természetesen abszolút szubjektív dolog, amit csak akkor ismer meg valaki, ha személyesen megkóstolja az italt, de néha azért a mi érzékelésünk egybecsenghet a készítőkével. Mint, ahogyan az én esetemben a Laphroaig Select kapcsán.

Cask Finish: Ezt a kifejezést általában nem önmagában látjuk, hanem összekapcsolva egy másik szóval, pl.: sherry cask finish, vagy sauternes cack finnish. A szó arra a hordóra utal, amiben az érlelést befejezték az adott lepárlóban. Eddigre az ital már több más hordót is megjárhat, de mindenképpen ez az a hordó, ami után a whisky már palackozásra kerül.

Single Barrell (single cask): Egyfajta prémium kategória a whisky-k között, olyan párlatokat jelent, amiket egyetlen hordóban érleltek (bár ez alól akadnak kivételek). A palackon általában feltüntetésre kerül a hordó száma és gyakran az érlelés kezdete és vége is. Itthon ilyen whisky például a Békési Single Barrell.

Slainthe Mhath: Egészségedre! Csak éppen gaelic-ül.

Nos, a mai leckénknek is a végére értünk, remélem hasznosnak találtátok. Terveim szerint lesz még folytatás. Ha pedig eljuttatjátok hozzánk, hogy milyen kifejezésekkel foglalkozzunk, akkor igazán testreszabott lesz, szóval, hajrá!

Sláinthe!

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_barrel_whiskey
https://www.masterofmalt.com/whisky-glossary/#b

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Woodford Reserve Kentucky Straight Rye Whiskey, USA, négykezes kritika

A szerző engedélyével.

 

Szereti az amerikai viszkit, de még nem találta meg az igazán megfelelőt? Hisz az amerikai viszkiben, de folyton csalódik annak puritán, karamellás jellegtelenségében? Át akarja élni az amerikai álmot, de a televízió már túlontúl elavult, az egyéb kutúrhordozókból pedig kisápadt a hitelesség? Mi a tudjuk a megoldást: igyon ön is Woodford Reserve Rozsviszkit!

Hogy miért?

A Woodford Reserver Rye viszki magában hordozza a tipikus-édeskés amerikai érzésvilágot, de nem oly élesen, mint az átlag bourbon-ök. Kellemes, parfümszerű, tutti-frutti gyümölcslillattal kezdheti meg barangolását az USA niche-whisky piacán.

Kortyoljon bele a Woodford Reserve Rye-ba, élje át a kellemes gabonásságot, amely mérföldekre hagyja le a megszokott, kesernyés borbon-ízeket a kietlen 66-os úton, és hallgassa Ön is a fehérfejű rétisasok rikoltását!

Bizonyára ön is emlékszik a boldog 90-es évekre, amikor frissítő forrásvízként áradt Nyugatról mindaz, ami friss, új volt, és feledtette a legvidámabb barakk sírva-vigadó cifra-szürkeségét. Ön is megismerhette a számítógépet, a színes tévét, a mobiltelefont, a Nutellát és a dobozos jégkrémet. A Woodford Reserve Rye most elhozza önnek az édes, reggeli gabonapehely, és a nyugati rágógumi kellemes ízét, amely lecsengésében él velünk tovább, és csak a pohár vége felé idézi fel a csillogó cukormáz mögötti kesernyés igazságot...  

Kóstoljon Ön is Rozswhiskey-t, mert az király!

A Woodford Reserve alapkiadásával kapcsolatos kalandjainkat már sokszor, sokféleképpen megírtuk a blogon. Most ennek következik az újabb felvonása hála a Whisky Show szervezőinek, akiknek jóvoltából a standard bourbon whiskey-n túl, most a Rye kiadást is megkóstolhattuk.

Nos, mint mindig, most is felhívnám a figyelmet arra, hogy az amerikai whiskey-kkel kapcsolatos viszonyom, finoman fogalmazva ambivalens. Egyrészt egyszerűen nem szeretem őket. Az eddig kóstolt tételekből valahogy mindig hiányzott számomra valami, egy kis testesség, egy kis komplexitás, vagy valami más meghatározhatatlan elem. Másrészt viszont úgy gondolom, hogy egy ekkora whiskey lepárló régióban kell lennie igazán jó italoknak is, még az én Skót whisky-ben tartósított torkom számára is. Ezért is kapott egy esélyt a Woodford Rye, az eredményt pedig alább olvashatjátok.

De mindenekelőtt nézzük meg, hogy mi is az a rozs whiskey?

Az USA-ban, a vonatkozó törvények szerint rozs whisky-nek nevezik azokat az italokat, amelyet legalább 51% rozst tartalmazó cefréből párolnak le maximum 80% alkoholtartalmúra és új kiégetett tölgyfahordókban tárolnak. Érdekes módon kötelező érlelési ideje nincs az italnak. A rozs mellett jellemzően kukorica és árpamalátát tartalmaznak még ezek a whiskey-k.

Anno, ez a whiskey típus inkább az ésszakkeleti államokban volt jellemző. Hogy mennyit gyártottak belőle, azt jól jellemzi az az adat, hogy voltak olyan évek, amikor bizonyos területeket, fél hordónyi eladott whiskey jutott minden egyes lakosra. Pedig nem túl ritkán lakott régiókról beszélünk!

A szesztilalom, mint annyi más lepárló esetében is, a rozzsal foglalkozó lepárlók körében is nagy pusztítást végzett, olyannyira, hogy az eredeti körzetekben ki is halt ez a hagyomány, így napjainkra a rye whiskey-ket is Kentucky-ban a bourbon hazájában készítik. Egyébként a szakértők szerint a rozs whiseky-k napjainkban az új reneszánszukat élik.

Woodford Reserve Rye

Megjelenés:

Az üveg külsejében a klasszikus Woodford jegyeket hordozza, mint ahogyan a testvéreinek is, ennek is széles, lapos üvege van. A megkülönböztetést a címke fűzöld színe segíti, amiből egyértelműen kiderül, hogy mivel is áll szemben az érdeklődő. Ebben az esetben igazi, kisszériás italról beszélhetünk, így a palackon a „batch” szám és a palackszám is feltüntetésre kerül.

Batch szám: Ezzel az azonosítóval többnyire kis szériás whiskey-k esetében találkozhatunk. A megadott szám alapján pontosan visszakövethető, hogy az adott ital melyik palackozási széria részeként került kiadásra.        

Illat:

Hát, ha illik így kezdeni, ha nem, nekem az első, ami eszembe jutott az orromat a pohárba dugva az a használt autógumik illata egy nyári napom. Ez nem feltétlenül kellemetlen illat, de, őszintén szólva, nem egy whiskey-ben szeretném érezni. Aztán persze kissé feltisztult az illat és a levegővel érintkezve ki is bomlott, így már a gyümölcsös, gabonás aromák is életre keltek az akác és a rozs vezetésével.

Íz:

Kesernyés, fűszeres ízeket érezhetünk az első kortyban és, mint ahogyan az illatban is, itt is csak lassan különülnek el az ízek és válnak szépen lassan azonosíthatóvá az egyes alkotóelemek, mint a szegfűszeg, a menta és a méz. Együtt izgalmas „medvecukorra” emlékeztető íz adnak, szóval, aki szerette ezt az édességet, az ki ne hagyja ezt a whisky-t.

Egyébb iránt a Woodford Rye meglepően telt érzetet kelt a szájban, és a bourbonokra jellemző vizes, híg érzetek teljesen hiányoznak belőle.

Utóíz:

Elsőre egy kicsit csípős, fűszeres, borsos-chilis ízeket hagy a szájban, de idővel ezek is eltolódnak az édesebb mézek felé.

Összegezve:

A Woodford Reserve Rye egy igazán érdekes ital, mely engem ugyan nem tett rajongóvá, de az el kell ismernem, hogy egy esélyt érdemes adni neki. El tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor kellemesen el lehetne kortyolgatni ezt a párlatot.

Igen igen, tessék szépen kipróbálni, mert jó! - a Társszerző

Adatok:
Név: Woodford Reserve Rye
Érlelési idő: -
Régió: Egyesült Államok, Kentucky

Források, linkek:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rozswhisky
http://www.woodfordreserve.com/whiskey/rye/

Forrás: Coseppi Kitchen

Előljőróban leszögezném, hogy ez a cikk, amit a Woodford Reserve-ről írtam, az elejétől a végéig süket baromság.

Erre egész egy néhány héttel ezelőtti lazulós estéig kellett várjak, amikor egy baráti whiskizés keretein belül volt szerencsém inni egy kicsit belőle, és bár konkrét érzeteket nem tudnék visszaidézni, nagyon pozitív benyomást tett rám! Ez miatt is döntöttem úgy, hogy még Tamás barátom érkezése előtt feltérképezem a Whisky Show 2015 bourbon-kínálatának sava-borsát (tekintve, hogy ő nem nagy rajongója a műfajnak).

Mondanom sem kell, hogy a kínálat töredékét tudtam csak végigkóstolni...

Woodford Reserve Double Oaked

A kóstolást egy kedves barátom által promotált termékkel kezdtem, mégedig a Woodford Reserve lepárló egyik különlegesebb kiadásával. A különbség a "mezítlábas" verzióhoz képest annyi, hogy az érlelési folyamat végén égetett tölgyfahordóban is tárolják kicsit a cuccot, így egy érdekes, és számomra amcsi whiskey-knél szokatlan kormos ízhatást kapunk.

Legalábbis elméletben, mert nekem illatban ez is az amerikai illatokra jellemző mandulás-marcipános édességet adta, némi savanykás alkoholosság kíséretében. Az ízleléskor viszont már szembetűnő volt a korom, amely a lecsngésével is a szájban marad, telt érzetekkel kísérve, ha szabad ily szakbarbár lennem.

Különleges bourbon, jég nélkül is ajánlom (és végre leng az amerikai zászló!!!!)

Jim Beam Signature Craft

A kóstolást a legnagyobb, amerikai tételekkel foglalkozó standnál egy különleges kiadású Jim Beam-mel folytattam, érdekelt, mit tudnak a srácok, ha nem a tömegpiacra termelnek. Nos, jót.

A Signature Craft kiadást Fred Noe, az egyik Jim Beam lepárló-nagykutya kevert ki, és minden palackon ott az aláírása. Izé, izgalmas ez, érdekes, de kóstolni jöttünk.

Érdekesség, hogy a bourbon whiskey esetén vizes érzethez vagyok szokva, ehhez képest ez a kiadás olajosabb volt, a poháron is szép katedrálist hagyott. Nagyon határozottan jelen vannak benne a gyümölcsös jegyek, úgy az illatában, mint az ízében: utóbbi esetén határozott almás aromákat is éreztem. Lecsengését inkább savanykásnak mondanám, mintha valami éretlen, lédús gyümölcsöt nyeltünk volna le épp. 

Ezzel együtt minőségi whiskey, csak az a fránya skóthoz-szokott nyelvem érezte kissé közönségesnek.

Knob Creek Bourbon

Ez az ital Instagramon és más helyeken is erősen hype-olva van, így örültem neki, hogy megkóstolhattam... ezzel együtt csak azért írok róla, mert megtehettem. Az élmény pont a bakancslista kipipálására volt jó. Az erősen alkoholos illaton és a kesernyés, bántó lecsengésen túl nem sok maradt meg. Tutira jéggel innám.

Ez volt az általam kóstolt három bourbon zanzásított élményanyaga, de számos más terméket is találhatott a látogató odaát... amelyeket sajnos már nem bartam májjal. Majd legközelebb.

Bár az érdeklődők sok helyen utána nézhetnek a kedvenc italunk „őstörténetének”, de tematikus blogként mi sem hagyhatjuk ki ezt a témát. Ki tudja, talán még valami újat is tudunk mondani…

By Macieklew

A kezdetek:

A lepárlás tudománya, mint ahogyan az olcsó tornacipő is, Kínából ered. Az időszámításunk előtti 9. században már elkezdtek lepárlási technikákkal parfümöket előállítani. Csak ekkor még nem hamisítási céllal. De szerencsére a kínai vegyészek arra is hamar rájöttek, hogy ezen a módon nem csak illatos „vizeket”, hanem valami érdekesebbet is lehet csinálni, így a történelmi források szerint arra is vannak bizonyítékok, hogy rizsből készítettek tömény italokat is.

Tőlük aztán a kereskedők vitték tovább a Mediterrániumba a az előállított párlatokat éppen úgy, mint az előállítás mikéntjét, hogyanját. Később innen vitték magukkal misszionáriusok Írországba.

Hát igen, akkoriban internet híján maradt a talpas módszer az ismeretek és üzenetek továbbítására. Még mailer-daemon is volt… Csak úgy hívták, hogy útonálló!

Nos, az ír törzsek szerencsére nem vágták le gondolkodás nélkül az összes misszionáriust, így a lepárlás tudománya hamarosan elterjedt a „környéken”. (Megjegyzem ha az íreket kérdezzük, akkor ők azt válaszolják, hogy a szeszfőzés az ő találmányuk, vagy legfeljebb Szent Patrik-é, de ezt ne higgyük el.)

Nos, akárhogyan is, de az biztos, hogy 1170-ben már ismerték a környéken az alkohollepárlás művészetét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az első alkoholmérgezésben meghalt híresség esetét 1405-ből ismerjük. A Clonmacnoise-i évkönyv emeli ki, hogy Richard Macgrannal törzsfőnök, olyan sok aqua vitae-t ivott, hogy belehalt. Mondjuk szerintem még mindig jobb így átköltözni a másvilágra, mint kard által, de ez azt hiszem ízlés dolga.

Aqua vitae: Az élet vize latin nyelven. A középkorban így nevezték a gyógyszerészeti céllal előállított, elsősorban alkoholos párlatokat, majd később az összes égetett szeszt. A skót Usige Beatha és az ír Usice Beatha Eireannach gyakorlatilag ennek a latin kifejezés tükörfordítása a helyi gael dialektusra.

1494-ben keletkezett az első Skóciából származó írásos bizonyíték a maláta whisky készítésére. Az ekkor keltezett királyi pénzügyi jegyzék tanulsága szerint egy John Cor nevű szerzetes számára kiutaltak 8 hordó malátát aqua vitae előállítására. Ebből is látszik, hogy az unalom a Skót kolostorokat sem kerülte el, bár itt a barátok sajt készítése helyett whisky-t kezdet főzni… Áldassék a nevük.

A XIV. században már meglehetősen elterjednek a lepárlóüzemek, mind Skóciában, mind pedig Írországban. 1527-ben már könyvben is megjelenik az aqua vitae készítésének módja. (Hieronymus Braunschweig német vegyész könyvének angol nyelvű fordításában.) Sőt 1579-ben az első törvény is megjelenik a lepárlással kapcsolatban. Nos igen, a kormányok már akkoriban sem fértek a bőrükbe.

Az állami kotnyeleskedés, mint az adó kivetése a whisky készítőkre és kereskedőkre, indukálja a több, mint 100 évig tartó „whisky háború” kitörését a Brit szigeteken, de az Egyesült államok sem döntött jól, amikor adót vetett ki a whisky-kre, a felzúdulás itt is zavargásokhoz vezetett. Na ja... A napi betevő whisky-vel, még a kormányzat sem szórakozhat!

A helyzet végérvényesen csak 1823-ban rendeződött, amikor egy skót főnemes, bizonyos Gordon herceg meggyőzi IV. Györgyöt, hogy mindenki jobban jár, ha mérséklik az adókat és hivatalos engedélyhez köti a lepárlók üzemeltetését. Ezek után már csak egy szűk évet kellett várni a Glenlivet lepárló megalakulására, aki az első volt, aki hivatalos engedéllyel űzte a tevékenységet és azon kevesek egyike, aki a mai napig is létezik.

A lepárló üzemek fejlődése innentől szinte töretlen, főleg miután 1830 környékén Aeneas Coffey megalkotja a Patent (vagy Coffey) lepárló berendezést, mellyel lehetővé válik a whisky-k nagyüzemi előállítása.

A technikai fejlődés mellett a szerencse is a whisky lepárlók mellé áll, mivel 1860-ban a francia szőlőültetvényeket pusztítja betegség, aztán a porosz háború veti vissza a brandy és konyak kereskedelmet, így a whisky újabb és újabb piacokon tud elterjedni.

Az 1900-as években igazán már csak az alkoholtilalom tud negatív hatást gyakorolni a lepárlókra. Írországban szinte megsemmisíti az üzemeket az amerikai piac kiesése, de végül ők is megússzák a dolgot.

Napjainkban pedig elmondható, hogy a whisky-k és whiskey-k népszerűsége csak növekszik, a single malt-ok épp meghódítják a világot de a blended-ek népszerűsége is töretlen. Egyre-másra jelennek meg az új párlatok, az üzemeknek pedig az új termékek mellett arra is van idejük, hogy a rég elfelejtett lepárlókban készült whisky-ket megpróbálják rekonstruálni.

Hazánkban 2014-ben debütált az első magyar whisky a Békési Single Barrel, de hamarosan megismerkedhetünk egy újabb hazai whisky-vel is az Agárdi Pálinkafőzde jóvoltából.

További érdekességek:

Whisky receptre

A szesztilalom idején, az Egyesült Államokban egy single malt whisky-hez legálisan hozzá lehetett jutni, ugyanis orvosi rendelvényre vásárolható volt Laphroaig. Az erősen füstös, jódos illata miatt kvázi gyógyszernek tekintették. Azt hiszem, ezt most is bevezethetnénk… a TB támogatott whisky gondolata nem hangzik olyan rosszul.

A whisky, mint pénz

A II. világháborúban az Egyesült Királyság nem csak pénzzel, hanem whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy egy palack whisky mennyi lőszert ért…

Nos, röviden és kivonatosan ennyi lenne a whisky történelme. Teljességre most sem törekedtünk, lévén, hogy ez nem egy történelmi blog, de ettől függetlenül szívesen vesszük bárki hozzáfűzni valóját/kiegészítését akár itt a blogon, akár a Facebook kommentek között.

Sláinthe!

Források:
http://hvg.hu/shake/20100404_whisky_tortenet_gyogyhatas
https://hu.wikipedia.org/wiki/Whisky
https://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

Jameson, Triple Distilled Irish Whiskey, inkább impresszió

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Ezzel a cikkel nagyjából a blog indulása óta lógok, csak akkor még ezt nem tudtam.

A Jamesont a polc sokadik bálás whiskyjeként tartottam számon, amit az ember akkor iszik, ha nincs jobb. A gond az, hogy mint észrevettem, mindig ezt iszom, ha nincs jobb, és alkalomról alkalomra jobban megkedveltem, azt hiszem. Fű alatt, centiről centire belemászott az érzékeimbe.

Pedig érdekes, ittam már Ballantines-t is, ami meglepően jó képviselője a bálás kategóriának, és adott esetben jég nélkül is elfogyasztom, mégis a Jameson akad a kezembe gyakrabban. Ez valószínűleg marketing: John Jameson 1786-ban vette át a Bow Street Distillary vezetését, és 1805-re a Jameson whiskey-t a világ legnagyobb volumenben eladott whiskey-jévé tette. Azóta ez már nincs így, ezzel együtt bőven volt idő kitalálni azt a piaci pozicionálást és megteremteni azt a penetrációt, hogy az embernek a Jameson névről a minőségi ír whisky jusson az eszébe úgy, hogy akárhol, stabilan hozzájuthat.

És valóban: simán elmegy egynek.

Illat

Van énnálam büdös kölni, ha rádöntöm, meg fogsz ölni.

- mondja a népszerű locsolóversike, amely a Jamesont szagolgatva jutott eszembe.

Ne szépítsük: tömény alkoholgőz, és még Glencairn pohár sem kell hozzá. Hagyjuk levegőzni inkább, nem azért, mert ezt szoktuk vele csinálni, csak azért, mert tudjuk, hogy vannak rejtett értékei, és látni, érezni akarjuk őket.

Elvégre neki is lehet jó napja.

Ha nagyon szeretnénk, a körömlakkszagon kívül a szokásos, triple distilled ír dolgokra jellemző édeskés, vaníliás illatot is érezhetjük. Ha eléggé odafigyelünk, észrevehetünk némi csípős tintaaraomát, és valami olyasmit, amit egy új autógumikkal telt raktárépület levegőjét lárja át.

Aztán úgy döntünk, hogy nem éri meg a fáradtságot, és - innentől a többes királyi - pont telibeszarva a konvenciókat, dobunk bele egy pici jeget. Ahogy a kocsmában is szoktuk.

Hoppácska! Enyhe, édes gabonaillat, kellemes fű és édes almaaromák, de csak lágyan, alig érezhetően és cseppet sem zavaróan. Egy középszerű löttyből egy laza mozdulattal kellemes frissítőt varázsoltunk, és ehhez csak egy darab, fagyáspont alatti vízgolyóra volt szükség.

Íz

Ezt már csak jéggel mondom, mert senki kedvéért nem iszom úgy a whiskyt, ahogy nem szeretem. Az íze tükrözi, amit a honlapon írnak róla: single pot whiskey-ket kevernek grain párlatokkal, háromszori lepárlás, a szokásos tölgyfa és sherry-s hordó kombó, és valóban. Az ízérzet egy közepszerű single grain whisky-é, semmi extra, semmi olaj, semmi textúra, semmi jelleg, legalábbis jéggel. Emlékeim szerint ugyanis az teszi nagyjából pont ihatóvá.

Lecsengés (és valójában összegzés)

Édeskés, vaníliás, kicsit alkoholos, enyhén csípős. Ne figyelj oda rá, akkor jó lesz. Komolyan, ennyi. Ahogy a mellettem lévő whiskyspohárból fogy el az ital, úgy fog ez a cikk is végetérni, és ahogy visszaolvasom, kábé ugyanannyit is ér: remélem, jólesett, amíg tartott.

Disclaimer: a Tullamore DEW jobb. És legközelebb valami skót whiskyt tesztelek mostmár basszus.

Forrás

http://www.jamesonwhiskey.com/en/
https://en.wikipedia.org/wiki/Jameson_Irish_Whiskey

Green Spot, Ír Single Pot Still Whiskey

Forrás: Forbes.com

A minap a Publinban ülve és a címszereplőt kortyolgatva azon gondolkodtam, hogy a viszonylag kis elemszámú mintából próbáljam-e extrapolálni ezt az ír whiskey dolgot. Az van ugyanis, hogy amikor először kóstoltam Teeling-et és Connemara-t egy másik helyen, fura, karcos ízű, mérsékelten jó valamiknek tartottam őket. Az ír whiskyt ezzel el is raktam a közepesen fontos élményanyagok közé későbbi tanulmányozásra.

Igenám, de ezzel együtt ott volt a Jameson, ami gyakran az aktuális kocsma legjobb viszkije volt és van, mint ilyenre, olykor rá is kell fanyalodni... és ami egyre inkább a tudatalattimba lopta magát némi jéggel bolondítva (cikk hamarosan). Ott volt a Tullamore D.E.W., ami bőven a bálás árkategórián belül poroszkálva kínál teljesen fogyasztható, hölgytársaság-kompatíbilis ír blendet. Ott volt a Tullamore 10 éves, ami pedig noshát...

Végül pedig jött ez a cucc, és lassan azt kell mondjam, hogy a Speyside, a Highland déli része és Japán mellé újabb fétisvidéket, a rye whiskey-k mellé pedig egy új fétiskategóriát találtam magamnak.

Oké, de mi ez pontosan?

A cikk elején használtam egy kifejezést, ami eddig még nem szerepelt a blog bekezdéseiben, ez pedig a single pot still whisky.

Single (or pure) pot still is the only style of whiskey that is exclusively made in Ireland. Where single malt is produced from 100% malted barley, pure pot still whiskey uses a mix of malted and unmalted barley. This mixed mashbill gives the whisky a distinctive spiciness known as ‘pot still character’.

- TheWhiskyExchange

A sinle pot wtill whiskey egy kizárólag ír whiskey-kre alkalmazott kifejezés, amely azt jelenti, hogy a whiskey készítésekor a maláta mellett nem malátázott, "zöld" árpát is alkalmaznak. Ezzel együtt a készítéskor ugyanúgy csak egy lepárló termékeit használják, mint a single maltok esetében, csak itt a nyers árpa elvileg ad valami különleges karaktert az italnak.Még nem jöttem rá, hogy mi az, de kísérletezni fogok.

A Green Spot whiskey-t kóstolva azt kell mondjam, megéri.

Az illata...

...elképesztő. Semmi nyoma bántó, torokkaparó élességnek, sem acetonos alkoholosságnak. Telt, gabonás illatot éreztem, némi mézeskalácsos felhanggal. Ez utóbbiba idővel némi szegfűszeg vegyült, ezzel a mézeskalács kissé elnémetesedett, de ha más szögből nézted, igazi optikai csalódás módjára jóféle házi szilvás buktát érezhettél. Közben mindenféle gyümölcsök, szőlő, mandarin, fűszeres tea volt az orromban. Tele volt érzetekkel na.

Az íze pedig...

...körülbelül ekvivalens az illatával. Nem bánt, csak kellemesen masszíroz. Nem csontkovács ez, csak csikung, nem plasztikai sebészet, csak egy naturál-spa arcmasszázs. Füstösség egyáltalán nincs benne, úgyhogy nem lesz az Islay malt kedvelők kedvence. Sebaj, több marad nekünk.

Ezt a hosszan tartó, testes, ízes-fűszeres-mentolos sóhajt nem fogom megunni.

Összességében tehát...

...mindent leírtam az elején. A Green Spotot bourbon és sherry hordókban érlelt, 7-10 éves párlatokból keveri a dublini Mitchell's lepárló, állításuk szerint meglehetősen kis szériában. Igazi gyűjtői ritkaság tehát, kellemes, finom, kiegyensúlyozott csajokkal is bátran itatható whiskey, ne hagyjátok ki.

A honlapjuk őszinte mondata, imádtam:

Only small quantities of Green Spot are bottled each year. No real reason why. Drink some more and we'll bottle more.

- Singlepotstill.com

Oké srácok, rajtam nem fog múlni. ;)

Források

http://www.singlepotstill.com/spotwhiskey
https://www.thewhiskyexchange.com/P-15320.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_pot_still_whiskey

Mert néha jól jön a változatosság.

By Marler (Own work)

Gondolom mindannyiunk életében előfordult már olyan barátnő, barát vagy éppen családtag, aki minden kínálásunk ellenére sem volt megkóstolni az általunk olyan nagyra becsült italokat, a whisky-ket. Ráadásul a legtöbb esetben ezek az „ellenállók” olyan emberek, akik többnyire kategorikusan kijelentik, hogy ők márpedig nem szeretik a whisky-t, még akkor sem, ha nem is ismerik. Innentől pedig kínálhatjuk őket a legnemesebb malt-tal, vagy a legédesebb, leggyümölcsösebb whisky-kel ők nem és nem hajlandóak egy kortyot sem kóstolni.

A legtöbb esetben az egyetlen, amit tehetünk az, hogy egy ponton túl békén hagyjuk őket, hiszen, ami nem megy, azt csak ritkán érdemes erőltetni. Előfordul azonban, hogy mégsem adjuk fel és ha szemtől szemben nem is megy, megpróbáljuk, hátulról támadva rávezetni őket arra, hogy a whisky márpedig az élet vize.

Ennek a manővernek az egyik legjobb eszköze, ha belekeverjük az italt egy másikba, így tüntetve el az árulkodó aromákat és innen indulva lépésről-lépésre vezetjük el őket a felismerésig, hogy a whisky, márpedig jó.

Az így kevert italok, azaz a koktélok, óriási szerencsénkre, nagy választékban elérhetőek, indulva azoktól, melyeknek teljes egészében eltüntetik a whisky ízét az italból, eljutva addig, amik igazából csak kissé felhígítják, vagy éppen kiegészítik az ízét. Ezekből mutatunk be most néhányat nektek.

Igyekeztünk úgy válogatni, amik egyszerűen, akár otthoni körülmények között is elkészíthetőek és a whisky rajongói számára is érdekesek lehetnek, hiszen új ízekkel kísérletezni mindig jó dolog és egy koktél hozhat új élményeket, még akkor is, ha az új ízeket alapvetően a single maltok, szinte kimeríthetetlen tárházában is megtaláljuk.

Néhány alapvetés:

1., A koktélokhoz véleményem szerint a legjobb egy jó minőségű blended whiskyt használni, ha a recept mást nem jelöl, hiszen a single malt-okat csak a leindokoltabb esetben használnám erre a célra. Bár biztosan érdekes italok kerekednének ki ezekből is.

2., Az koktélok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy az elkészítésükhöz se speciális felszerelés, se speciális tudás ne kelljen. Alapvetően mindegyik kiválasztott ital esetén elég az összetevőket összeönteni egy pohárba, aztán kanállal elkeverni.

3., Valójában ahány koktél, annyiféle recept létezik. Mi arra törekedtünk, hogy a legegyszerűbb összetevőkből álló, de azért érdekes koktélokat mutassuk be, mindemellett előfordulhat, hogy Ti máshogy ismeritek ezeket az italokat, ez esetben válasszátok a szimpatikusabb elkészítési módot.

Whisky alapú koktélok:

Rob Roy

By TheCulinaryGeek

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Martini Rosso
1 öntet Agostura bitter (Rum alapú gyógynövény keverék, koktél adalék)

Ahogyan ez a hozzávalókból is látszik ezt az italt inkább a kesernyésebb, fűszeresebb ízek kedvelőinek érdemes kínálni.

Godfather

By Stuart Webster

Hozzávalók:
4 cl skót whisky
2 cl Amaretto (mandula likőr)
jég

Azt hiszem ezzel a névvel és az Amaretto mandulás édességével minden férfirokon, barát és ismerős meggyőzhető lesz arról, hogy érdemes megkóstolnia ezt a koktélt. Később pedig az Amamretto majd „elfogy”…

Whisky Sour

By Jgilgamesh

Hozzávalók:
4 cl bourbon whiskey
9 cl almalé
2 cl cukorszirup
2 cl citromlé

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk a fenti italt egyfajta „limonádénak” hiszen a hozzáadott alkotóelemek bőven el tudják tüntetni a whiskey alapvető ízét ebből az italból. Egy nyári napon főleg kellemes lehet mindenkinek.

Mint Julep

By Tammy Green

Hozzávalók:
4-6 cl bourbon whiskey
2 cl cukorszirup
Mentalevél, mentaág
Jég

Ezt a koktélt, kis lódítással és szerencsével, kínálhatjuk hölgy ismerősöknek egyfajta Mojito variánsként, főleg némi vízzel, szódával hígítva. Miután pedig megkedvelték elárulhatjuk a titkot.

Sandy Collins

By Whiskyreviewer

Hozzávalók:
4-6 cl scotch whisky
2-3 cl citromlé
egy kis evőkanál cukor
1-2 dl szódavíz
Jég, citrom...

Egyszerű, belépő szintű whiskykoktél. Gyakorlatilag limonádét készítesz úgy ahogy szoktál: a cukrot a pohárba szórod, ráengedsz annyi citromlevet, hogy ellepje, aztán jöhet a whisky, a víz, a jég, a gyümi, az esernyő. Könnyű, nyári whiskys frissítő.

Ír kávé

By deramaenrama

Hozzávalók:
4 cl ír whisky
4-8 cl kávé
barnacukor
tejszín

Az általam valaha is látott legmenőbb elkészítési mód a következő volt: A pohár száját vizzel megnedvesítették, aztán a cukorba forgatták. ezután óvatosan a pohárba került a whisky, majd egy Bunsen égő fölött forgatva melegítették a poharat, amíg a cukor ráolvadt a pohár szájára( és a whisky alkoholtartalma is csökkent valamelyest), ezután töltötték rá a kávét és a tetejére a tejszínt. Otthon még nem próbáltam, de gondolom a bunsen égő helyettesíthető akár egy jobb gyertyával, esetleg gázlánggal. Mindenesetre ez az egyik kedvenc whisky „koktélom”, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Nos, bár még rengeteg érdekes whisky-s koktél létezik a világon, egy cikkbe ennyi elég. De megígérem, hogy ha a jövőben találok érdekes új receptet, akkor mindenképpen megosztom a tisztelt olvasókkal.

Addig is, ha van kedvenc whisky alapú koktélotok, akkor ossztátok meg velünk a kommentek között itt, vagy a Facebook oldalunkon.

Sláinthe!

Forrás:
Peter Bohrmann: Nagy koktélkönyv