Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.ápr.11.
Írta: D_Tamás komment

Arran Machrie Moor, a bronzkori legenda...

Azt szeretem Budapestben, hogy rengeteg meglepetést tartogat a gyanútlan járókelőknek az élet minden területén. Persze itt most kizárólag a pozitív meglepetésekről beszélek, a többit most hagyjuk. Szerencsére a whisky-k kapcsán is egyre gyakrabban lehet egészen megdöbbentő felfedezéseket tenni, ahogyan én is tettem egy baráti invitálás következtében. Én legalább is nem tudom máshogy leírni azt az érzést, amit akkor éltem át, amikor gyanútlanul lesétáltam egy félreeső mellékutcában utcában lévő pincekocsmába és a pultban cca. 50 jóféle single malt-tal találtam szembe magam, több, mint baráti áron… A kötelező daraboktól, a különlegességekig, minden ami szem-szájnak ingere. Ráadásul hozzáértő kiszolgálással. Még ma is keresem az állam... Hogy hol is voltam? Nos, a Mélypontban.

arran_ok.jpg

Forrás: https://www.arranwhisky.com/

A fenti helyen kóstoltak egyike a ma bemutatásra kerülő tétel is, amiért már önmagában megéri meglátogatni azt a bizonyos pincét! 

Az Arran lepárló egyike az újonnan alapított műhelyeknek, hiszen mindössze 1995-ben alapították meg Arran szigetén. Igen, a névadást jó skót szokás szerint nem gondolták túl.

Viszont szerencsére a malt-jaikon egyáltalán nem látszik meg a lepárlót jellemző fiatalság, hiszen mind választékban, mind pedig minőségben felveszik a versenyt a nagy múltú konkurenseikkel is már a kezdetek óta. Ebben természetesen óriási szerepe van az Arran lepárlómesterének James MacTaggart-nak, aki ezt a kiadást is megálmodta.

Miért pont Machrie Moor és mit keres itt egy kutya?

Nos, a név egy tőzeglápot takar, ahol bronzkori kőköröket találhatnak az erre járó szerencsések, ami már önmagában is okot ad némi misztikus felhangra. Hát még, ha tudjuk, hogy az egyik kör a „Finegal üstjének a helye” nevet viseli, mert a legenda szerint Finegal a kelta mítoszok óriása valamikor itt költötte el ebédjét. A kutyáját Bran-t pedig az ebéd idejére az egyik kőhöz kötötte ki, melyen azóta is megtekinthető egy vésett lyuk, ahová a nyakörvet erősítette az a bizonyos óriás. Nos, innen a címkén is látható motívum.

A whisky:

Külső:

Az Arran termékekre jellemző palackformát és díszdobozt most egészen sötét színvilág jellemzi. A fekete és bronzvörös kellemesen összecseng az italhoz kapcsolódó legendával és az ízek karakteres jellegével.

Maga az ital pedig világosabb árnyalatú, egészen halvány sárgás, mint a hasonlóan tőzegelt single malt-ok általában.

Illat:

Könnyű, mondhatni friss illatokat érezhetünk, amit meglepően határozott füstösség vesz körül. A tőzeg alatt, mellett azonban határozottan kivehetők a gyümölcsös, barackra emlékeztető aromák éppen úgy, mint a bourbonos, vaníliás jellegek is. Ezzel is előrevetítve a malt érdekesen "sokdimenziós" voltát.

Íz:

Erős alkohol ízzel bombázza meg az ital a felkészületlen kóstolót, hiszen mégis csak egy 46%-os whisky-ről beszélünk, de ezen túllépve egy fűszeres, már-már édeskésen mézes, vaníliás italt érezhetünk a szánkban, ami persze továbbra is határozottan füstös, de mégis szépen összhangban vannak az ízek.

Lecsengés:

Az édes-füstös ízvilág itt is kitart, ráadásul jó hosszan velünk marad, de egy ilyen karakteres italtól butaság is lenne mást várni.

Összegezve:

Árkategóriájában ez egy igen-igen érdekes ital, amit vétek lenne kihagyni azoknak, akik kedvelik a füstösebb ízeket. A többieknek pedig azért, mert kevés olyan single malt van, ami ilyen komplexitást és izgalmat ígér ilyen jó áron.

Adatok:
Név: Arran machrie Moor
Érlelési idő:
Régió: Skócia

Forrás:

https://www.arranwhisky.com/

Akashi, A Fehér tölgy gyermeke

A távol-keleti whisky-k iránti rajongásom csak a Skót felföld szeretetével vetekedhet, ezért is örültem, amikor egy általam még nem ismert Japán malt-ot sodort elém a jószerencse. Bár be kell vallanom, hogy az Akashi nevet megpillantva elsőként nem az ital, hanem az egyik régi kedves fantasy sorozatom egyik főszereplője ugrott be, aki az „Akasha” testvériség nevében irtotta az irtani valókat. Másodjára azért inkább a whisky-ben mélyedtem el és persze most sem bántam meg.

akashi_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

A gyártó Eigashima lepárló története több, mint száz évre nyúlik vissza, de whisky készítésbe egészen 1984-ig nem kezdtek, addig legfőképpen a szakéra koncentráltak, ami Japán nem is olyan meglepő, bár érdekes módon az engedélyt már a század elején kiváltották.További érdekesség, hogy a whisky lepárlók évente mindössze egyetlen hónapig dolgoznak, így minden palackról elmondható, hogy igazán „kis szériás” italt tartalmaz.

Az Akashi nevet a lepárló közelében lévő városról kapta a whisky, az üzem pedig a költői „Fehér Tölgy” nevet viseli.

Itthon alapvetően két kiadás érhető el, a single malt verzió és egy blended. A mai írásunk ez utóbbiról szól.

A whisky:

Külső:

Nos, a minimalista dizájnt általában a Skandinávokkal szokás azonosítani, de szerintem a Japánoknak sem kell szégyenkezni ezen a téren. A whisky egy egyszerű karton dobozkában vehető kézbe, amit csak középtájon díszít egy információs matrica, ahol a legelemibb adatokról tájékozódhatunk. Egyszerű, de szerintem tetszetős megoldás.

A minimalizmus folytatódik a tömzsi kis palackon is (0,5 literes kiszerelésű az ital), amin a doboz matricájának ikertestvére látható. De végül is nem a külsejéért szeretjük ezeket az whisky-ket.

Illat:

Kissé kesernyés, száraz, fás illatokkal találkozunk első slukkra, ami később sem szelídül meg jelentősen. Inkább csak egyre szikárabb lesz és végül az őszi erdőt idéző, kissé fanyar avarillatban csúcsosodik ki. Nem kellemetlen egy percig sem, de nem árt, ha az illatoló kedveli a markáns tételeket.

Íz:

Igazán könnyű whisky, aminek az ízében is megmaradnak az őszies árnyalatok, a sűrű erős méz, némi aszalt gyümölcs, gabonafélék. Összességében azonban egy kerek egész italt kapunk, ami nagyon könnyen csúszik le a torkunkon és szinte követeli a következő kortyot.

Lecsengés:

Meglepően tőzeges, legalább is az eddigiekhez képest. Ráadásul az íz hosszasan velünk marad az egész szájat bevonva a kesernyés, füstös ízzel.

Összegezve:

Érdekes whisky ez… A blended voltához képest meglehetősen komplex íz élményt nyújt, a Japánsága pedig garantálja a „másságát” is. A kategóriájában mindenképpen kiemelkedő és kóstolásra ajánlott. Sőt, ezek után nagyon kíváncsi vagyok a single malt kiadásra is.

Forrás: https://dekanta.com/distilleries/the-eigashima-distillery/

Octomore, a tőzeg maximuma

Kissé bizonytalan vagyok ennek a cikknek a kezdését illetően, hiszen a címben szinte mindent elmondtam arról, hogy mit is várhat az egyszeri kóstoló ettől a párlattól. Na jó… Ennyire természetesen nem egysíkú az ital és az általa okozott élmény sem ilyen egyszerű, de itt és most valójában elhihetitek nekem, hogy ha valaki belekortyol, akkor ez lesz az első, ami eszébe fog jutni. (Vagy esetleg a „Huh vazze, hát ezt meg a pokol melyik bugyrában érlelték!” mondat, de most mégis inkább maradjunk az első állításnál.)

octomore_6_1_scottish_barley_islay_single_malt_scotch_whisky.jpg

Forrás:By Bruichladdich Distillery (Own work) [CC BY-SA 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)], via Wikimedia Commons

Lássuk csak, honnan is érkezett ez a whisky, mert nem a pokolból, az tuti! A Bruichladdich lepárló, ahol ezt a remekművet előállították, - nem meglepő módon-, egyike az Islay szigeten található műhelyeknek. 1881-ben alapították a Harvey testvérek, elsősorban azért, hogy az itt készített párlatokkal elégítsék ki az egyre növekvő keresletet a tőzegelt whisky-k iránt. Az üzem többé-kevésbé ugyanazt az utat járta végig, mint a hasonló 19. században alapított lepárlók és 1995-ben be is zárta kapuit. Azonban némi szerencse és a rajongók imájának köszönhetően 2000-ben már újra is nyitott, köszönhetően egy helyi földtulajdonosokból és egy független lepárlóból álló konzorciumnak, akik láttak fantáziát a lepárlóban.

Napjainkban már az egyik legkreatívabb és leginkább újító szellemiségű üzemként tartják nyilván a Bruichladdich-ot. Jelenleg három fajta malt-ot készítenek itt:

  • A nem tőzegelt Buichladdich The Classic Laddie-t,
  • a tőzegelt Port Charlot-ot,
  • és a cikkünkben tárgyalt Octomore-t.

A whisky:

Nos, hogy mi volt az alapötlet a készítésnél, azt elképzelni sem tudom. Talán csak rossz napjuk volt a lepárlómestereknek? Vagy talán csak meg akarták nézni, hogy mi az, amit a közönség még elfogad? Esetleg egy gyakornok elnézett valamit? Nem tudom, bár őszintén kíváncsi lennék.

A marketingkampány szerint, - ami már az első palackok megjelenése előtt óriási hírverést csapott a párlatnak-, a készítők egyszerűen csak el akartak menni a „falig”, azaz elkészíteni a jelenlegi technológival elkészíthető legfüstösebb whisky-t. Nos, sikerült.

Csak összehasonlításképpen:

  • Ardbeg 10 yo – 50 ppm
  • Laphroaig 10 yo – 40-45 ppm
  • Bowmore – 20-25 ppm
  • Octomore 6.1 – 167 ppm

Ppm: Parts per million a tőzegeltség mértéke.

Külső:

Úgy gondolom sokatmondó. A matt fekete palack és a díszdoboz is jól érzékelteti, hogy itt nem gyerekjátékról van szó. Ezt erősítik a többi látványelemmel is, mint a színek, vagy éppen a szokatlan felirat elrendezés. Összességében azonban igazán egységes és tekintélyt sugárzó a whisky megjelenése.

Íz és illat:

Pontosan olyan, mint amilyet ettől nedűtől várnánk. Első kortyra és szippantásra mindent elfed a hihetetlenül markáns, kemény tőzegfüst, keserű, gyógyszeres, égett fás aromája. Azt hiszem a „gyengék” itt el is hullanak, mert őszintén szólva, kell némi bátorság az ital megkóstolásához, hiszen a tábortüzet sem harapnánk meg, nemde?

De ezt érdemes, már ha rám hallgattok, mert ami a füstös ízek mellett feltárul, az egészen egyedi. Olajos, de mégis száraz érzetet kelt a szájban az ital, amiből lassan elő-elő tűnnek az édeskés, étcsokoládét és erős, szárított szilvát idéző ízek, melyek igazán komplexé változtatják az ízhatást. Sokkal több ez az ital a füstösségnél.

A lecsengése azonban, kevésbé határozott, én legalább is valami intenzívebbre, hosszabbra számítottam, de elég tünékeny whisky ez, bár szó, mi szó, aki egyszer megkóstolja, az garantáltan nem felejti el soha többé.

Összegzés:

Ha szereted a single maltokat, akkor nincs mentség, meg KELL kóstolni, ha bírod a tőzeget, ha nem. A többieknek, csak erősen ajánlott.

Adatok:
Név: Octomore 6.1
Érlelési idő:
Régió: Islay

Forrás:
https://www.bruichladdich.com/