Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.júl.17.
Írta: D_Tamás komment

Nyári gyerekek a Balaton parton...

A cégek életében a csapatépítők különös alkalmak minden éveben. Mert hát mi is építhetné jobban a produktív munkahelyi lépkört, mint a vezetők és a dolgozók közös poharazása valami kellemes helyen. Egy ilyen alkalmat használt ki némi whisky kóstolásra BOrsi szerzőtársunk is. A tapasztalatokról lentebb olvashattok...  

nyari.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Nyár, Balaton part, jó társaság és néhány finom whiskey. Ez jellemezte az idei ágazati elvonulásunkat. A felhozatal ezúttal sem hagyott kívánni valót maga után.

A belépő szint az ír származású Tullamore Dew volt. Igazán könnyed, mondhatni már nőies jelleggel bíró párlat. Főként citrusos, gyümölcsös ízt ötvözi egy kis olajos sikamlósággal. Igazi belépő szint, bár a lecsengése hosszabb mint amire számítanánk, bátran lehet kóstolni utána karakteresebb párlatokat. A színe ugyanolyan világos, mint amilyen enyhe a párlat maga. Egy könnyed nyáresti baráti beszélgetés igazi kísérője.

Az est folyamán őt követte egy 10 éves Glen Grant. Ő már egy komolyabb tétel. Kissé száraz, itatja magát. Míg ír társa citrusos gyümölcsösségről, addig ő inkább az édes és enyhén mogyorós ízéről ismerhető fel. Habár színe meglepően hasonlít a Tullamore-éra, a karaktere sokkal meghatározóbb. Lecsengése közepesen hosszú, karamellás és benne már egy enyhe füstösség is felfedezhető. Őt már sokkal nehezebb felejteni, és mielőtt új párlat kóstolásába fognánk érdemes némi ásványvízzel, esetleg egy-két falás ananásszal semlegesíteni szánkban az ízhatását.

Az estére a koronát Juráék Superstition-je tette fel. Ő volt az est legkomolyabb tétele. Sötét mahagóni színével már előre vetítette, hogy nem egy egyszerű eset. Illata súlyos, határozott és telt. Füstös és olajos. Belemászik az orrodba és nem szabadulsz tőle. Az íze hasonlóan meghatározó: fűszeres és mézes. Kifejezetten érződik rajta a tőzeg és a füst. Befészkeli magát a szádba és nem hagyja magát legyűrni. Hosszan és ínycsiklandóan ott marad. Utána már nem nagyon akarsz mást kóstolni.

Mindhárom tétel kiérdemelte, hogy egy balatoni este főszereplője legyen. Megkóstolásuk után már nem volt meglepő, az éjszakában fürdőző menedzsment részére csutka hangerőn nyomni a Nyári gyerekek a Balaton parton-t. Reméljük ők is úgy élvezték az estét mint mi.

Helyajánló: Mélypont

Hosszú-hosszú hónapokig csak különféle sztorikat hallottam erről a helyről, sőt, inkább legendákat, hogy milyen széles és izgalmas whisky választékot tartanak, de eljutnom soha nem sikerült. Ez részben az én hibám is volt (Bocs Dani!), de a körülmények is összeesküdtek néhányszor ellenem.

Illetve, hát, hittem is, meg nem is azt a hihetetlen single malt készletet, amiről hallottam, na nem az informátor megbízhatóságában kételkedtem, csak egyszerűen valószerűtlennek tetszett, hogy létezik a hely mégsem hallottam még róla máshonnan egy mukkot sem.

Végül persze eljutottam a Mélypontba és minden igaznak bizonyult. A részletek alább…

laing_ok.jpg Forrás: https://www.douglaslaing.com/

Helyszín és hangulat:

Nos, bevallom én egész idő alatt csak kapkodtam a fejem és nem értettem semmit. De komolyan. Ülsz egy kissé lerobbant pincehelyiségben, ami igazi oldszkúl romkocsma hangulatot áraszt magából, de nem azt a túldizájnolt fajtát, hanem a kezdeti kissé nyers, kaotikus verziót, ahogyan ezek a helyek indultak. Nincs két egyforma szék, vagy asztal, a falakon furábbnál-furább tárgyak, zegzugos kialakítás, az egyes termekben hol félhomály, hol túl sok fény tele diákokkal a közeli egyetemről.

Őszintén szólva, nem ilyet vártam, nem ilyennek ismerem a „whisky-s” helyeket ebben a városban.

Viszont érdekes módon a kezdeti sokk után egész otthonossá kezd válni a hely a maga megmagyarázhatatlan módján. De talán csak az italok egymásutánja lazított el, viszont ez ott és akkor már nem érdekelt.

Ételek és italok:

A kezdeti, - a whisky választékra vonatkozó-, kételyeim fénysebességgel múltak el a bárpultot meglátván. Azt sem tudtam hová nézzek hirtelen annyiféle izgalmas malt csücsült a polcokon. De tényleg. Egyetlen pillantással be sem fogható a választék és nem arról van szó, hogy a Glenfiddich összes variánsát tartják (bár azt is), hanem arról, hogy gyakorlatilag bárhová nézve remek dolgokat fedeztem fel. Pl.: Octomore 2 különböző kiadása, vagy éppen a Douglas Laing teljes sorozata, Talisker Dark Storm, Kavalan és még folytathatnám. Az olyasmik, mint az Oban és a Highland Park 12 évese szinte „említést sem érdemlő” módon bújtak meg a többi palack között, holott régi kedvencem mindkettő.

Nem számoltam meg, hogy pontosan hány fajta whisky-t tartanak, de abban biztos vagyok, hogy 40-nél többet, ami elég tekintélyes választék Budapesten.

A whisky-k mellett sörökből is különlegeseket tartanak, de a többi rövidital néhány képviselője is helyet kapott a polcokon.  

Étel nincs, talán némi ropi, vagy ilyesmi, de valójában erre nem figyeltem. Jobb dolgom volt!

Árak:

Barátiak, sőt… persze ez nem azt jelenti, hogy versenyeznének a körúti kocsmák 500 forintos Red label akcióival, de ezeket az italokat itt lehet a lehető legjobb áron megkóstolni, legalább is én nem tudnék olcsóbbat mondani jelenleg. Ha jól emlékszem az itallap legdrágább tétele az Octomore volt 3000 ft-ért, ami kifejezetten low budget ár, tekintetbe véve, hogy ismerek olyan helyet is, ahol ez a belépőszintű single maltok ára.

Extra:

A csapos úriember szemlátomást ért is az italokhoz, így ha elbizonytalanodtok, nyugodtan bízzátok rá magatokat.

Összegzés:

Számomra fura hangulat, de szuper italok, szuper választékban és árban. Ki ne hagyjátok!

Mélypont Presszó
1053 Budapest, Magyar utca 23
https://www.facebook.com/melypont/

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Tesco Finest 12 Highland Single Malt, avagy takaroggyámá-teszkóviszki?

A félig megbontott palackot az érintettek orra elé tartva rendre a fenti, vagy azzal ekvivalens reakciókat kaptam, amely a hozzáértők esetén kiegészült némi távolságtartó érdeklődéssel. Ez persze érthető; egy olyan forgalmazó saját márkás portfóliójában, amely a termékkínálatát leginkább az olcsóvíz-szarabbikcsipsz-buékvirsli háromszögben pozicionálja, kicsit nehéz értelmezni egy 12 éves single maltot. Lecsekkoltuk hát, mit tud az anyag hétezer-ötér'.

img_6755.jpgForrás: akármelyik Tesco webshop

(Igen, visszatértem, jupii, ugorjunk.)

A Tesco-s online vásárlásaimnál klinikai kíváncsiságból mindig bekattintom a whisky-kínálatot, hogy megnézzem, van-e épp valami jóárasítás, amit hozzádobhatok a 48 üveg ásványvizemhez megháromszorozandó a rendelés összértékét. Cikkünk főhősét kínálatban felfedezve természetesen nem is lehetett kérdés a próba, főleg ennyiér'; és igazából a blogos feléledésem is neki köszönhető: ki nem hagytam volna a sanszot, hogy 10 év feletti single malt whiskyról írhatok cikket a #bálás_whiskyk sorozatba.

A rendelést követően átböngésztem néhány review-t. Mint kiderült, az italt profi keverőmester álmodta meg: a legalsó címke büszkén hirdeti Richard Paterson nevét, aki 1970-től a Whyte & Mackay lepárló master blender-e*, s ebben a minőségében olyan márkák bukéját menedzseli, mint a Dalmore, vagy a Jura. A releváns szakértelem tehát elméletileg adott.

Lássuk, mit rakott az öreg.

Megnéztük

A palack meglehetősen ízléses, nekem egy mérsékelten cifrálkodó gótikus templomot juttat az eszembe. A polcra téve méltó helye van osztályos társai között, akár a közepes blendeket, akár a belépő maltokat tekintjük, sőt, a tízezres kategóriában is bőven találni gagyibbul kinéző kompozíciókat (igen, rád nézek, Glenmorangie Original). A címkén alig észrevehető dombornyomás hirdeti, hogy itten kérem kvaliti van, de a csomagolás ezen részét vehették volna komolyabban is.

Az üveg ünnepélyességén, és az itallal kapcsolatos várakozásaimon egyaránt sokat dobott annak mélybarna színe, amelyről szerencsére a kóstolás után is a megkövült borostyánra, és nem a régóta visszatartott, sűrű vizeletre fogok asszociálni. Bíztató kezdés, főleg ennyiér'.

Kibontottuk

Tamás cimborámmal-szerzőtársammal volt szerencsém az első kortyokat megízlelni. Előrebocsájtom, hogy

  • a szakirodalomban fellelhető ízlelőbimbók percepciói továbbra is hidegen hagynak, és
  • mivel a kóstoláskor épp buliztunk, ezt a cikket most séróból írom.

Arra viszont emlékszem, hogy az első szippantásaink egész kellemesek voltak. Egy minőségibb blend illatgazdagságát kaptam, amelyet csupán egy egészen mérsékelt alkoholgőz kísér. Mandula, a szokásos, gyümölcsös vanília, némi ipari tutti-frutti és egy leheletnyi füst volt benne, de alapvetően semmi komoly. Éreztem én, hogy nem az illatáért fogom szeretni a Tesco párlatát.

Az ízében is tovább élt egy kellemes, erős gyümölcsaroma, én ha jól emlékszem némi erdei bogyót éreztem benne, sok-sok mandulával. A közönségesség persze kezdte már kimutatni a foga fehérjét, amely a lecsengésében egyre erősödő, s a nyelv tövébe utóbb tartósan beköltöző, kesernyés füstösségben teljesedett ki. Tamás magyarázott valamit a krokodilos hordókról, de nekem erről a Lacoste márka és arra az ósdi egyiptomi cigányos krokodilos vicc jutott eszembe. Túrjatok vissza, biztos van erről valami cikkünk, nem értek én ehhez.

Eddig tehát nagyjából megvett a cucc kilóra. A gondok később kezdődtek, miután kicsit...

Állni hagytuk

Nos, gyerekek, ez így gáz.

Olcsóság ide, Jurá-s blendermájszter oda, én még olyan whiskyvel nem találkoztam, aminek így lement volna a kreditje, miután szívott egy kis levegőt. Az illatköltemények lapjait szertefújta a cefreszagú passzátszél, az erdei gumibogyó kellemes ízét egy tolakodó, guggoltatós blended whisky-é váltotta fel, a lecsengésnek pedig már-már örültünk, mert azt jelentette, hogy túl vagyunk az egészen, és mert az nem is romlott akkorát, mint az ital többi része.

Ha kibontottad, tudd, hogy romlandó árut fogyasztasz, ami legkésőbb a palack feléhez érve felveszi árkategóriája legrosszabb blended-einek ismertetőjegyeit, talán a rájuk jellemező vegyigyümi-jelleg kivételével. Mire ide jutunk, az egyetlen megmaradt erénye a maltokra jellemző letisztultság, amely leginkább pszichológiai; annak puszta tudata adja, hogy single malt whiskyt iszol... és ha nem figyelsz oda, ennyi kognitív torzítás épp elegendő.

Az még hiányzott, hogy löttyintsek bele némi vizet, de nem volt kéznél, és a francnak se jutott eszébe. Egy próbát simán megér, mert hogy én még veszek ebből párszor, az tuti. Főleg ennyiér'.

Összesítve

A fent linkelt review-k konklúziója lényegében összecseng az enyémmel: a Tesco párlata nem egy komplex darab, ellenben olcsó whiskyhez képest kimondottan fogyasztható, legalábbis némely esetben. Egynek elmegy, az árához képest meg pláne.

Nem ajánlom ezt az italt, ha a cél a kifinomult ízélmény, vagy az élet vize szellemének szertartásszerű megidézése. Ha viszont csak annyi van, hogy mérsékelt áron bebasznál valami ihatótól, vagy az italos cimborák közé vinnél valami különlegesebbet, mint egy mezítlábas redlébel, akkor a Tesco Finest 12 Highland simán reális választás lehet.

Slusszpoén a végére: közben belefutottam ebbe a Reddit thread-be, és az okosok szerint valójában egy átcimkézett 12 éves Dalmore-ról van szó. Ha tehát majd arról írunk cikket, akkor csak simán be lehet linkelni ezt, osz'csá. 

* Adekvát és ízléses magyar fordításért ingyen adunk egy pohár belépő szintű single malt valamelyik belvárosi kocsmában.

Arran Machrie Moor, a bronzkori legenda...

Azt szeretem Budapestben, hogy rengeteg meglepetést tartogat a gyanútlan járókelőknek az élet minden területén. Persze itt most kizárólag a pozitív meglepetésekről beszélek, a többit most hagyjuk. Szerencsére a whisky-k kapcsán is egyre gyakrabban lehet egészen megdöbbentő felfedezéseket tenni, ahogyan én is tettem egy baráti invitálás következtében. Én legalább is nem tudom máshogy leírni azt az érzést, amit akkor éltem át, amikor gyanútlanul lesétáltam egy félreeső mellékutcában utcában lévő pincekocsmába és a pultban cca. 50 jóféle single malt-tal találtam szembe magam, több, mint baráti áron… A kötelező daraboktól, a különlegességekig, minden ami szem-szájnak ingere. Ráadásul hozzáértő kiszolgálással. Még ma is keresem az állam... Hogy hol is voltam? Nos, a Mélypontban.

arran_ok.jpg

Forrás: https://www.arranwhisky.com/

A fenti helyen kóstoltak egyike a ma bemutatásra kerülő tétel is, amiért már önmagában megéri meglátogatni azt a bizonyos pincét! 

Az Arran lepárló egyike az újonnan alapított műhelyeknek, hiszen mindössze 1995-ben alapították meg Arran szigetén. Igen, a névadást jó skót szokás szerint nem gondolták túl.

Viszont szerencsére a malt-jaikon egyáltalán nem látszik meg a lepárlót jellemző fiatalság, hiszen mind választékban, mind pedig minőségben felveszik a versenyt a nagy múltú konkurenseikkel is már a kezdetek óta. Ebben természetesen óriási szerepe van az Arran lepárlómesterének James MacTaggart-nak, aki ezt a kiadást is megálmodta.

Miért pont Machrie Moor és mit keres itt egy kutya?

Nos, a név egy tőzeglápot takar, ahol bronzkori kőköröket találhatnak az erre járó szerencsések, ami már önmagában is okot ad némi misztikus felhangra. Hát még, ha tudjuk, hogy az egyik kör a „Finegal üstjének a helye” nevet viseli, mert a legenda szerint Finegal a kelta mítoszok óriása valamikor itt költötte el ebédjét. A kutyáját Bran-t pedig az ebéd idejére az egyik kőhöz kötötte ki, melyen azóta is megtekinthető egy vésett lyuk, ahová a nyakörvet erősítette az a bizonyos óriás. Nos, innen a címkén is látható motívum.

A whisky:

Külső:

Az Arran termékekre jellemző palackformát és díszdobozt most egészen sötét színvilág jellemzi. A fekete és bronzvörös kellemesen összecseng az italhoz kapcsolódó legendával és az ízek karakteres jellegével.

Maga az ital pedig világosabb árnyalatú, egészen halvány sárgás, mint a hasonlóan tőzegelt single malt-ok általában.

Illat:

Könnyű, mondhatni friss illatokat érezhetünk, amit meglepően határozott füstösség vesz körül. A tőzeg alatt, mellett azonban határozottan kivehetők a gyümölcsös, barackra emlékeztető aromák éppen úgy, mint a bourbonos, vaníliás jellegek is. Ezzel is előrevetítve a malt érdekesen "sokdimenziós" voltát.

Íz:

Erős alkohol ízzel bombázza meg az ital a felkészületlen kóstolót, hiszen mégis csak egy 46%-os whisky-ről beszélünk, de ezen túllépve egy fűszeres, már-már édeskésen mézes, vaníliás italt érezhetünk a szánkban, ami persze továbbra is határozottan füstös, de mégis szépen összhangban vannak az ízek.

Lecsengés:

Az édes-füstös ízvilág itt is kitart, ráadásul jó hosszan velünk marad, de egy ilyen karakteres italtól butaság is lenne mást várni.

Összegezve:

Árkategóriájában ez egy igen-igen érdekes ital, amit vétek lenne kihagyni azoknak, akik kedvelik a füstösebb ízeket. A többieknek pedig azért, mert kevés olyan single malt van, ami ilyen komplexitást és izgalmat ígér ilyen jó áron.

Adatok:
Név: Arran machrie Moor
Érlelési idő:
Régió: Skócia

Forrás:

https://www.arranwhisky.com/

Whisky Show 2016 áttekintés

Mivel sikerült komoly lemaradást összehoznom a tavalyi Whisky Show-n kóstolt tételek bemutatásában ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy nagyobb összefoglaló jellegű írásban próbálom behozni a lemaradásom, hiszen nem illik a nagyérdeműt túl sokáig várakoztatni.

scottish_whiskies_ok.jpg

Forrás: By Bjørn Erik Pedersen 

Arról, hogy mi is ez a rendezvény, - remélem-, senki nem kell felvilágosítanom, de ha mégis akad az olvasóink között ilyen ember, akkor ITT megtalálja az őt érdeklő információt.

Én pedig rögtön a tárgyra is térnék, hiszen whisky-t kóstoltam bőven a két nap során, így egyáltalán nincs hiány bemutatnivalóban.

Woodford Reserve Rye és Double Oaked

Sokat cikkeztünk már erről a tengerentúli bourbon whiskey-ről. Volt hogy kellemetlen meglepetést okozott, de talán csak rosszkor sodorta elénk az éjszaka, mert összességében remek kis ital ez, maga az alapkiadás is, de a „Straight Rye” vagy éppen a „Double oak” verzió sem fog csalódást okozni senkinek. Főképpen persze azoknak, akik szeretik a telt, fűszeres, de mégis édeskés italokat.

Glenfiddich IPA

Lásd részlétes írásunkat erről a nagyszerű újdonságról.

Johnnie Walker Blue Label

Nos, sokáig vágytam erre az italra és mindig úgy gondoltam, hogy egy korty belőle az maga lesz az azonnali belépés a whisky mennyországba. Mivel az előző évi show-n sikerült addig halasztgatnunk a megkóstolását, hogy egyszerűen elfogyott, így ennek az idén esélyt sem adtam, rögtön a megérkezés után megcéloztam az, - amúgy rendkívül népszerű-, Johnnie Walker pultot és kértem egyet belőle.

Talán az elvárásaim voltak túl magasak, vagy talán nekem inkább a single malt-ok valók, de csalódás lett a kóstolás eredménye. Nem arról van szó, hogy ez egy rossz ital. Nem az! Viszont nem is mutat fel semmi olyat, ami kiemelné a tucat whisky-k világából. Az íze és illata is belesimul az átlagos, selymes malt-ok közé és az a csepp füstösség, ami itt-ott érezhető nem elég ahhoz, hogy izgalmas itallá változtassa a Blue Labelt.

Benromach 15 éves

Ahogyan a palackon is látható, a Benromach ezen kiadása a „The classic Speyside single malt Scotch  whisky.” És valóban. Régóta nem ittam olyan malt-ot, amiben ennyire kiütköznek a régióhoz köthető klasszikus ízek, aromák. A színe inkább a világos felé hajló arany és borostyán keveréke, az illatában és ízében pedig előkerülnek a sherry-s, virágos, mézes aromák. Jó választás azoknak, akik szeretik az itt készült italokat, de esetleg unják már a többi lepárló remekeit.

Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish

Be kell vallanom, hogy kezdem igen-igen megkedvelni a Wilson & Morgan termékeit! A kitűnő Clynelish Tokaji Finish megkóstolása után a Tobermory-ban is egy kiváló, összetett, de egyben kerek egész whisky-t ismertem meg. Szinte hihetetlenül komplex ízben és illatban is, minden korty hajlamos egyre újabb és újabb rétegeket előhozni a Marsala boros jegyeitől kezdve a gyümölcsös ízeken át a csonthéjasok kesernyés zamatáig. Semmiképpen ne hagyjátok ki, ha valahol az utatokba kerül.

Teeling Single Malt és Spirit of Dublin

Az Ír whiskey ipar újkori zászlóvivője a single maltok terén sem vallott kudarcot. A jellegzetes selymes malt mind ízében, mind illatában méltó párja a Skót termékeknek. Illatában inkább az édes, karamellás, gyümölcsös (sárgadinnye, füge) aromák dominálnak, míg az ízét a fűszeresebb ízek hatják át az aszalt gyümölcsös édesség mellett.

A Spirit of Dublin szigorúan véve nem whisky, hiszen érleletlen párlatok alkotják, konkrétan árpamaláta és kukorica párlat, amit kisüsti eljárással készítenek. Egyébként erre utal a nevében szereplő „poitin” kifejezés is, amely „kicsi üstöt” jelent. Szóval ugyan nem whisky, de mégis izgalmas ital, amely gyümölcsössége folytán, - szerintem-, inkább a pálinkákkal rokon. De mindenképpen kóstolásra érdemes!

Lost Distillery, Lossit Classic

Lásd részlétes írásunkat erről az érdekes kísérletről!

Glenfarclas 105

A Glenfarclas 105 is régi szereplője volt a bakancslistámnak, hiszen ki ne akarná megkóstolni a világ első hordó erősségű whisky-ét? Már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert egy 60%-os alkoholtartalmú whisky-t azért nem lehet könnyű munka úgy kiegyensúlyozni, hogy iható maradjon.

Mindenesetre itt sikerült. Sem az illatában, sem pedig az ízében nem nyomja el az alkohol a könnyed, de komplex gyümölcsös, fűszeres zamatokat. Sőt, valójában sokkal gyengébbnek hinném a malt-ot, ha nem tudnám, hogy mit kortyolok éppen.

Balblair 2005

Meg nem tudnám mondani miért, de a Balblair és én nem tudunk igazán összebarátkozni. Folyamatosan kóstolgatom a termékeiket, de valahogy eddig egyikben sem találtam meg azt a pluszt, ami kiemelné a többi single malt tömegéből ezeket a párlatokat. Pedig egy rossz szót sem lehet szólni erről a malt-ról, hiszen megvan benne minden, amit elvárunk egy whisky-től, de mégis valahogy olyan semmilyen.

Dalmore 18 éves

Ahogyan az várható is, a Dalmore 18 éves kiadása egy igazi kuriózum, hiszen alig 3000 darab látott napvilágot belőle világszerte. Ennek megfelelően az ízek és illatok komplexitása sem hétköznapi, az édes és kesernyés aromák keveredése pedig egészen egyedivé teszi a párlatot. Szóval csak ajánlani tudom.

Végezetül 

Nos, remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom nektek az általam kóstolt whisky-ről. Szinte kivétel nélkül nagyszerű italok, amiket talán sehol máshol nem tudnánk ilyen koncentrációban kóstolgatni, mint a Whisky Show-n, szóval találkozunk ősszel!

Helyajánló: Krak’n Town

Nos, nem igazán szoktam nyomon követni az újabb és újabb bárok, kocsmák és egyéb vendéglátóhelyek budapesti megnyitását, a címben szereplő hely, a Krak’n Town mégis kivétel volt. Eme kivétel voltát pedig az igazán hatékony reklámkampány mellett az egyediségének köszönheti, továbbá annak, hogy a steampunk az egyik olyan művészeti irányzat, amit igazán kedvelek, így nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb „kénytelen” leszek ellátogatni ide. Ezt még akkor is megtettem volna, ha egyetlen korty whisky-t sem tartanak, de szerencsére nem ez a helyzet, sőt…

krakn-001.jpg

Forrás: Krak'n Town

Elöljáróban szánnék néhány szót magának a steampunknak, hátha akad olyan kedves olvasónk, aki nem igazán érti, hogy mi ez, és hogy miért is jó? Nos, képzeld el a viktoriánus Londont, vegyítsd a gőzgépek zajával, füstjével és képzeld el, hogy mindez a mai napig tart, hogy mindenütt gőzhajtányok zakatolnak, kanyarognak az rézcsövek, kattognak a fogaskerekek… Van valamiféle varázsa, nemde?

A Krak’n Town pedig ezt a légkört igyekszik megvalósítani a nagykörút egy eldugott sarkán. Hogy milyen sikerrel, azt elolvashatjátok az alábbiakban.

Helyszín és hangulat:

A Krak’n Town nem az ipari vendéglátóhelyek prototípusa az egyszer biztos. Bár nem kicsi, de a sötét tónusú falburkolatok és a tompított világítás kifejezetten bensőséges hangulatot teremt az asztaloknál, akár lent, akár pedig a galérián foglalsz helyet. A falakat a helyhez illő képek és tárgyak borítják a plafont is beleértve. Összességében minden elemében megfelel az elvárásoknak. A mosdó pedig egyenesen zseniális, mintha egy korabeli tengeralattjáróba lépnénk be a dolgunkat elvégezni.

Tudomásom szerint van egy alagsori helyiség is, bevallom, ott nem jártam, de csodálkoznék, ha kevésbé lenne tökéletes az illúzió.

Ételek & italok:

Mivel alapvetően egy sörözőről beszélünk így a központi helyet természetesen ezek foglalják el. Egytől-egyig kisszériás üzemek termékeiről beszélhetünk és viszonylag gyakran változik is a kínálat, nehogy a kedves közönség ráunjon az italokra. Ezek mellett tisztességes választékot találunk az égetett szeszek világából is, még ha nem is komoly különlegességeket, de mindenképpen minőségibb kínálatot, mint az a konkurenciánál megszokhattuk.

Whisky-k terén 14 tételes listából válogathatunk, hol ugyanúgy megtalálható a Jack Daniel’s termékcsalád, mint a Bushmills lepárló remekei. Természetesen single maltok is szerepelnek az „étlapon", mint az Aberlour 10 éves kiadása, vagy éppen a Jura alaptétele, de van itt Laphoraig is. Aktuálisan a legkorosabb tétel a Scapa 16 éves kiadása.

Könnyen tetten érhető a tulajdonosok azon törekvése, hogy minden nagyobb whisky készítő nemzet termékeiből megtalálható legyen egy-egy palack a polcaikon, így minden vendég megkaphassa a kedvenc italát. Én pedig nagyra értékelem ezt a hozzáállást!

Az ételek terén sincs miért szégyenkeznie a helynek. A konyha angol-skót vonalon mozog, így a steak-ektől, a pie-okig mindent megkaphatunk a helyen. Olyan remek Sheperd’s pie-t pedig rég nem ettem Budapesten, mint, amit a Krak’n Townban kaptam.

Árak:

Ha valaki is abba a reménybe ringatta magát, hogy manapság ebben a városban egy olyan hely olcsó lehet, ahol ennyit költöttek a megjelenésre és ilyen minőségű italokat szolgálnak fel az csalódni fog. A Krak’n Town nem olcsó, de szerencsénkre nem is kiugróan drága. Az árképzés megfelel az összes többi belvárosi hely árainak, de itt, - szerintem-, többet kapunk ugyanazért a pénzért, mint máshol.

Amit itt tanultam:

Gőzölt pohár – Amikor elsőre rákérdeztek, hogy hozhatják-e ilyen pohárban a megrendelt whisky-met nem igazán értettem, hogy miért lesz ez jó nekem, de az „egyszermindentkilehetpróbálni” alapelve mentén rábólintottam. Az eredmény több volt, mint meglepő. A langyos pohár kifejezetten kikerekítette az ital aromáit, előtérbe hozta az édesebb, gyümölcsösebb illatokat és egészen új dimenzióit mutatta meg a malt-oknak. Próbáljátok ki bátran, akár otthon is, érdemes!

Szekrény illatú whisky – Bevallom ezt a jelzőt még nem hallottam a Laphroaig illatának leírására, de az asztaltársaságunkban lévő hölgy így jellemezte az italt. Mondjuk egyet nem értek Vele, de mindenképpen meg akartam örökíteni ezt a gondolatát. Ti hogy látjátok? Szekrény illatú ez a malt?

Összegzés:

Ha még nem voltál, menj el. Ennél nem is kell több ide.

Krak’n Town, steampunk saloon
Budapest, József körút 31/A
http://www.krakn.hu/

 

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Élménybeszámoló: A Whisky Show női szemmel!

Tamás tavalyi beszámolója után azonnal elhatároztam, hogy idén meglepem apukám és elmegyünk mi is a whisky show-ra. Még alkalom is adódott hozzá, hiszen pont a születés napja után volt pár nappal az esemény, ami igazán jó időzítés! Ezúton is köszönet érte a szervezőknek!

szendo.jpg

Mert enni is kell a whisky-k között!
Forrás: BOrsi-Magányos Maláta

Szóval csaptunk egy olyan igazi apa-lánya estét és nagyon élveztük.

Nem csak a sok finomság miatt, amit kóstoltunk, nem csak a csodálatos környezet miatt, hanem az emberekből áradó kedvesség miatt is. Nem volt olyan pult, ahol ne fogadták volna kitörő lelkesedéssel a gondolom ezredszer felhangzó „mit kell erről az italról tudni” vagy a „te melyiket ajánlanád megkóstolásra” kérdéseinket.

Mivel apukám volt az ünnepelt így, első körben az ő kedvenc márkáinak általunk kevésbé ismert tagjait kóstoltuk végig. Igy ízleltük meg a Chivas Regal Ultis-t, a Marker’s Mark-ot és Basil Hayden’s-t is.

Ezután tettünk egy kis kitérőt a füstös izvilág felé, és teszteltük az Ardbeg Corryvreckan kiadását. Nekem nagyon bejött, apumnak kevésbé. Még jó, hogy csak az egyikünk poharába kértük, mert az illata még egy jó fél órával és két malac szendóval később is a pohárban volt... Karakteres ital, az biztos!

Mivel a füsttel nem értem el túl nagy családi sikert, ezért bemutattam az én kedvenceimet is. Így sorra kerül Jura Elixir és a Jura Diurachs’Own. Hogy ezek milyenek, arról már itt is olvashattatok!

De elkalandoztunk egy kóstolás erejéig Japánba is, a Nikka Coffey Grain párlatához. Mint megtudtuk az ital nevében a Coffey nem a kávéra, hanem a lepárlás módjára, egészen pontosan a lepárló üstökre utal. Emellett  valami egészen zseniális és kiegyensúlyozott whisky-t tapasztaltunk meg ebben a párlatban..

Nekünk egy estére elegendő is volt ennyi. Nagy jókedvvel és elégedettséggel mentünk haza. A haza úton a buszon már csak azt sajnáltuk, hogy nem álltunk meg a Johnnie Walker standnál egy – egy pofás fekete cilinderért emlékbe.

Az esemény margójára még nagyon halkan hozzá tenném, hogy szendóink fogyasztása közepette fedeztük fel a Gin galériát, ahol még egy nagy élménnyel gazdagodtam. Kedvenc sorozatomból a Halló Halló-ból ismert Bols -t is megkóstolhattam, ami - mint a sorozat óta tudjuk - halvány kék színű, mint a nitroglicerin. És még a pultnál álló host is vette a lapot, mikor mondtam csak óvatosan emelgesse nehogy robbanjon!

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

A születésnapi whisky

Idén augusztus 31.-én nem csak a nyári szünetnek fellegzett be, hanem kicsi párom is hipp-hopp a B oldalon találta magát, hiszen betöltötte a 4. X-et. Eme alkalomból rendezett meglepetés party-n, sok kedves régi barát jött felköszönteni. Mivel születésnapi buli volt, méghozzá jeles, így dukált az ajándék is. Egyik barátjától egy 10 éves Ardbeg malt-ot kapott.

ardbeg_ten_ok.jpg

Forrás: Christoph Müller [CC BY-SA 2.0 de

Namármost, tudni kell, az én párom ki nem állhatja a whiskyt. Egyedül a whiskys krémlikőröket hajlandó meginni, de hát azokat senki nem nevezné whiskynek! (De nem ám! – szólt a szerkesztő)

Az ajándékot a következő szöveg kísérte: „ez a világ egyik legjobb itala, ez még NEKED is ízleni fog!” – én már akkor tudtam, hogy ez a szép és nemes ajándék, nem az Ő, hanem az ÉN élvezetemet fogja szolgálni! Nem is tévedtem! 

A röpke bevezető után jöjjön is a lényeg: Mr. Ardbeg 10 yo.

Ez a lepárlótól kapható alap változat egyike, a 10 éves. A különlegessége, hogy nem hűtött szűrési eljárással készítik. Ettől egy csomó íz benne marad, viszont jégkockát nehogy beletegyetek, mert néhány összetevője ilyenkor kicsapódik és az ital zavaros lesz tőle. Nem túl szép látvány, én az érdekesség kedvéért persze kipróbáltam!

Maga a doboz és az üveg szép formás, a zöld, a fekete és az arany színek a dominánsnak rajta. Ezért már a csomagolásról látszik, hogy magasra tették a mércét, jó párlatot várhatunk.

Ezek után nekem kicsit csalódás volt az ital színe. Halovány sárga, szinte már áttetsző. Mintha egy gyengédebb kis aperitif lenne a poharunkba. Pedig, ez a párlat a 47%-os alkohol tartalmával igazán nem nevezhető gyenge italnak!

Aztán jött az illatolás. Elsőre a füst és a jód / ánizs illata kap el. Hosszabb szaglászás után érződik benne némi sós tengervíz is. Az illata olyan erős a whisky-nek, hogy fél órával az ital elfogyasztása után még tisztán érződik az illat az üres pohárban!

Jöhet a kóstolás. Elsőre a füstös ízek dominálnak, a jódos, olajos érzés mellett. Talán nem annyira füstös mint a Laphroaig, viszont sokkal fűszeresebb, jódosabb nála. Az első korty túl gyorsan lecsúszik, nincs időd felfedezni benne a további ízeket. A második kortynál érdemes kissé a szádban megforgatni mielőtt lenyeljük, és hagyni, hogy bevonja az egész nyelvünket. Ha megfogadod ezt, egészen új perspektívából fogod az italt megismerni. A füstös élmények mellett előtörnek a sós és a gyümölcsös ízek is. Mindezt olyan harmóniában, amelyet igen kevés italban tapasztaltam eddig.

A lecsengése hosszú. Egyetlen „hátrányaként” talán azt tudnám felhozni, hogy a lecsengés során kissé száraz érzést hagy maga után, úgyhogy mindenképp javasolt mellette némi víz fogyasztása is.

A meglepetés ekkor jön! Ugyanis ez az az ital, ami vízzel keverve, de akárcsak úgy hogy utána küldesz egy kis vizet, megint más karaktert kap és kitörnek belőle a gyümölcsös ízek.  A füst eltűnik és tobzódsz a gyümölcsökben. De komolyan! Próbáld ki, megéri!

Zárásként egy kis színes még, a mundér becsületéért a születésnapos is megkóstolta. Már az illatoláskor a fintor kíséretében elhangzó torokhangok igazolták a gondolataim. Aztán az első korty után elhangzott a lelkemnek oly kedves mondat: Fúúúúújjjj, vidd innen! Így ez a nemes párlat az enyém, csak az enyém. Drágaszágom… :-D

Penderyn, a sárkány itala

Férfiasan be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt arról, hogy létezik wales-i single malt. Eddigi életem során  sokféle országban gyártott whisky-t kóstoltam már, de ez a vidék kimaradt. Pedig tényleg volt már „szerencsém” pl. Francia párlathoz, vagy éppen Német és Cseh whiskyhez. (Ez utóbbiról előbb vagy utóbb bejegyzés is fog születni, hiszen nem lehet nem írni egy olyan italról, amit Gold Cock-nak hívnak…) De vissza a wales-i nedűhöz. Ahogyan azt már elmeséltem, a jószerencsénk egy éjjel a Bar Pharmába vezetett minket, ahol ez a párlat is a kezeink közé került.
penderyn_ok.jpg

Kép forrása: https://www.whiskyonline-shop.com/penderyn-peated-welsh-whisky.html

A kóstolás előtt természetesen beszélgettünk néhány szót az italról, így megtudtuk, hogy szerettek volna valami olyasmit is tartani a bárban, ami a többi tételhez hasonlóan különleges, de az esetlegesen betérő hölgyvendégeknek is nyugodtan kínálható. Mármint a whisky-k terén tapasztalatlan hölgyeknek, mert a többieknek ott a Clynelish 18 évese

Ejtsünk elöljáróban néhány szót a lepárlóról…

Bár Wales tényleg nem az a terület, ami elsőként eszünkbe jut, ha a kedvenc italunkról van szó, de mégis van némi múltja ezen a téren, hiszen több ismert, amerikai márka innen indulva lett világszerte ismert, mint például a Jack Daniels.

Ezek ismeretében nem meglepő, hogy az itt élők is szerették volna kivenni a részüket a whisky piac felfutásából, de valójában jelentős sikereket nem tudtak elérni egészen 2000-ig, amikor is elkezdett termelni a Welsh Whisky Company Ltd. lepárlója, a Penderyn megalkotója. A cég majd 100 év után élesztette fel tetszhalott állapotából a helyi lepárlást miután az összes addigi próbálkozás így, vagy úgy, de hamvába holt.

A lepárló különlegessége az úgynevezett Faraday-lepárló, ami egészen különleges szerkezet az általános lepárló berendezésekhez képest. A technikai érdeklődéssel megáldott olvasók, többek között a cég weboldalán találnak részletesebb információt a szerkezetről, a többieknek legyen elég annyi, hogy a sima üst és az oszloplepárlók ötvözete a szerkezet.

Az ital

Külcsíny:

Nos, a Penderyn palackja ékes példája a minimál dizájnnak, de én speciel ezt egy cseppet sem bánom. A megálmodói szemmel láthatólag az ital könnyed, borostyános arany színének megmutatására helyezték a hangsúlyt és nem a minél több feliratra, amit kifejezetten dicséretesnek tartok. Elvégre is a lényeg a palack belsejében van, nem a külsején.

Illat:

A várakozásoknak megfelelően könnyed, inkább gyümölcsös és mandulás illatok dominálnak, de nem tolakodó módon. Ha nem tudnánk, hogy egy single malt van a poharunkban, akkor itt még könnyen összekeverhetnénk egy fűszeresebb borral is akár.

Íz:

Az előbb emlegetett boros hatás itt gyorsan elillan, hiszen bár a gyümölcsös könnyedség megmarad a párlatban és még ki is kerekedik némi vanília segítségével, de belép az alkohol is, amiből nem is tartalmaz keveset ez a malt.

Lecsengés:

Nem túl hosszú, vagy éppen telt, de mindenképpen fűszeres, még némi borsos, gyömbéres csípősséget is felmutat, amikor az ital búcsúzik a szánktól.

Összegezve:

A Penderyn talán nem a legkarakteresebb single malt a világon, de a benne rejlő könnyedség abszolút alkalmassá teszi egy nyáresti beszélgetés alatti kortyolgatásra, hiszen friss, könnyed whisky. Ráadásul egyedüli wales-iként mindenképpen érdekes minden rajongó számára.

Adatok:
Név: Penderyn Madeira
Érlelési idő:
Régió: Wales

Forrás:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve: Whisky
http://www.welsh-whisky.co.uk/Our-Whiskies/Madeira-Single-Malt.aspx