Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2017.feb.22.
Írta: D_Tamás komment

Whisky Show 2016 áttekintés

Mivel sikerült komoly lemaradást összehoznom a tavalyi Whisky Show-n kóstolt tételek bemutatásában ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy nagyobb összefoglaló jellegű írásban próbálom behozni a lemaradásom, hiszen nem illik a nagyérdeműt túl sokáig várakoztatni.

scottish_whiskies_ok.jpg

Forrás: By Bjørn Erik Pedersen 

Arról, hogy mi is ez a rendezvény, - remélem-, senki nem kell felvilágosítanom, de ha mégis akad az olvasóink között ilyen ember, akkor ITT megtalálja az őt érdeklő információt.

Én pedig rögtön a tárgyra is térnék, hiszen whisky-t kóstoltam bőven a két nap során, így egyáltalán nincs hiány bemutatnivalóban.

Woodford Reserve Rye és Double Oaked

Sokat cikkeztünk már erről a tengerentúli bourbon whiskey-ről. Volt hogy kellemetlen meglepetést okozott, de talán csak rosszkor sodorta elénk az éjszaka, mert összességében remek kis ital ez, maga az alapkiadás is, de a „Straight Rye” vagy éppen a „Double oak” verzió sem fog csalódást okozni senkinek. Főképpen persze azoknak, akik szeretik a telt, fűszeres, de mégis édeskés italokat.

Glenfiddich IPA

Lásd részlétes írásunkat erről a nagyszerű újdonságról.

Johnnie Walker Blue Label

Nos, sokáig vágytam erre az italra és mindig úgy gondoltam, hogy egy korty belőle az maga lesz az azonnali belépés a whisky mennyországba. Mivel az előző évi show-n sikerült addig halasztgatnunk a megkóstolását, hogy egyszerűen elfogyott, így ennek az idén esélyt sem adtam, rögtön a megérkezés után megcéloztam az, - amúgy rendkívül népszerű-, Johnnie Walker pultot és kértem egyet belőle.

Talán az elvárásaim voltak túl magasak, vagy talán nekem inkább a single malt-ok valók, de csalódás lett a kóstolás eredménye. Nem arról van szó, hogy ez egy rossz ital. Nem az! Viszont nem is mutat fel semmi olyat, ami kiemelné a tucat whisky-k világából. Az íze és illata is belesimul az átlagos, selymes malt-ok közé és az a csepp füstösség, ami itt-ott érezhető nem elég ahhoz, hogy izgalmas itallá változtassa a Blue Labelt.

Benromach 15 éves

Ahogyan a palackon is látható, a Benromach ezen kiadása a „The classic Speyside single malt Scotch  whisky.” És valóban. Régóta nem ittam olyan malt-ot, amiben ennyire kiütköznek a régióhoz köthető klasszikus ízek, aromák. A színe inkább a világos felé hajló arany és borostyán keveréke, az illatában és ízében pedig előkerülnek a sherry-s, virágos, mézes aromák. Jó választás azoknak, akik szeretik az itt készült italokat, de esetleg unják már a többi lepárló remekeit.

Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish

Be kell vallanom, hogy kezdem igen-igen megkedvelni a Wilson & Morgan termékeit! A kitűnő Clynelish Tokaji Finish megkóstolása után a Tobermory-ban is egy kiváló, összetett, de egyben kerek egész whisky-t ismertem meg. Szinte hihetetlenül komplex ízben és illatban is, minden korty hajlamos egyre újabb és újabb rétegeket előhozni a Marsala boros jegyeitől kezdve a gyümölcsös ízeken át a csonthéjasok kesernyés zamatáig. Semmiképpen ne hagyjátok ki, ha valahol az utatokba kerül.

Teeling Single Malt és Spirit of Dublin

Az Ír whiskey ipar újkori zászlóvivője a single maltok terén sem vallott kudarcot. A jellegzetes selymes malt mind ízében, mind illatában méltó párja a Skót termékeknek. Illatában inkább az édes, karamellás, gyümölcsös (sárgadinnye, füge) aromák dominálnak, míg az ízét a fűszeresebb ízek hatják át az aszalt gyümölcsös édesség mellett.

A Spirit of Dublin szigorúan véve nem whisky, hiszen érleletlen párlatok alkotják, konkrétan árpamaláta és kukorica párlat, amit kisüsti eljárással készítenek. Egyébként erre utal a nevében szereplő „poitin” kifejezés is, amely „kicsi üstöt” jelent. Szóval ugyan nem whisky, de mégis izgalmas ital, amely gyümölcsössége folytán, - szerintem-, inkább a pálinkákkal rokon. De mindenképpen kóstolásra érdemes!

Lost Distillery, Lossit Classic

Lásd részlétes írásunkat erről az érdekes kísérletről!

Glenfarclas 105

A Glenfarclas 105 is régi szereplője volt a bakancslistámnak, hiszen ki ne akarná megkóstolni a világ első hordó erősségű whisky-ét? Már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert egy 60%-os alkoholtartalmú whisky-t azért nem lehet könnyű munka úgy kiegyensúlyozni, hogy iható maradjon.

Mindenesetre itt sikerült. Sem az illatában, sem pedig az ízében nem nyomja el az alkohol a könnyed, de komplex gyümölcsös, fűszeres zamatokat. Sőt, valójában sokkal gyengébbnek hinném a malt-ot, ha nem tudnám, hogy mit kortyolok éppen.

Balblair 2005

Meg nem tudnám mondani miért, de a Balblair és én nem tudunk igazán összebarátkozni. Folyamatosan kóstolgatom a termékeiket, de valahogy eddig egyikben sem találtam meg azt a pluszt, ami kiemelné a többi single malt tömegéből ezeket a párlatokat. Pedig egy rossz szót sem lehet szólni erről a malt-ról, hiszen megvan benne minden, amit elvárunk egy whisky-től, de mégis valahogy olyan semmilyen.

Dalmore 18 éves

Ahogyan az várható is, a Dalmore 18 éves kiadása egy igazi kuriózum, hiszen alig 3000 darab látott napvilágot belőle világszerte. Ennek megfelelően az ízek és illatok komplexitása sem hétköznapi, az édes és kesernyés aromák keveredése pedig egészen egyedivé teszi a párlatot. Szóval csak ajánlani tudom.

Végezetül 

Nos, remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom nektek az általam kóstolt whisky-ről. Szinte kivétel nélkül nagyszerű italok, amiket talán sehol máshol nem tudnánk ilyen koncentrációban kóstolgatni, mint a Whisky Show-n, szóval találkozunk ősszel!

Highland Park, Dark Origins...

Ha azt mondom, hogy figyelemfelhívó a cikkben tárgyalt Highland Park kiadás csomagolása, azzal csak annyit állítanék, hogy a fű zöld, az ég pedig kék. Mert itt többről van szó figyelemfelkeltésnél. A fekete-ezüst színekbe öltöztetett whisky szinte leugrik a polcról, annyira elüt az összes többi „testvére” külsejétől. Ráadásul a dobozon  lévő minta is igen vonzza a tekintetet, főleg mostanában, amikor lassan a csapból is az új Assassin’s Creed mozi előzetese folyik… Mert a dobozon lévő csuklyás fejről garantáltan mindenkinek ez fog beugrani. Véletlen lenne? Alig hiszem…

dark_origins.jpg

 Forrás: Magányos Maláta

Pedig mind a cég, mind pedig a promóterek állítása szerint véletlen, hogy pont most, pont ilyen köntösben jelent meg ez a malt. Állításuk szerint nem akartak a filmre utalni, a kép mindössze a lepárló kalandos, még az illegalitásban töltött idők homályos korszakát kell, hogy felidézze a szemlélőben, ahogyan erre utal a név is. A képen pedig nem más látható, mint Magnus Eunson „atya”, aki a lepárló alapítója volt. Nos, lelkük rajta, de ennyi véletlent egy kupacban... Én inkább a palack tartalmával foglalkozom a továbbiakban, a rejtély feloldását pedig az olvasókra bízom.

A whisky:

A megjelenést nem részletezném tovább, hiszen aki a fentiek alapján nem tudja elképzelni, az majd úgy is utána jár. Itt talán csak egy tulajdonságot emelnék ki, mégpedig a whisky telt, sötét mahagóni színét, ami remekül összecseng a névvel és a többi külső jeggyel egyaránt.

Illat:

Az első jellemző könnyen felderíthető, hiszen ez a Highland Park kiadás sem füstmentes, hála Eunson atyának! Szóval egy rendkívül kellemes, tábortüzes-gyógyszeres aromával találkozunk illatoláskor, amiből lassan bontakoznak ki a sherry-s jegyek és a szolid gyümölcsösség. Mintha a nagyi konyhájában ülnénk egy téli estén, ahol csendben ropog a tűz a sparheltben és a kiszivárgó füst kellemesen elkeveredik a stelázsin sorokozó almák és lekvárok kipárolgásával. Otthonos érzés, azt garantálom.

Íz:

A kesernyés füst ide is elkísér minket, de kifejezetten kiegyensúlyozott, hovatovább kellemes módon. A tőzeg markáns felhangjai itt csak halványan érzékelhetőek, a helyüket inkább az édes, csokoládéra és narancsra emlékeztető ízek veszik át. Ezek után a fűszereken már meg sem lepődtem, a vanília, szegfűszeg, fahéj, ánizs csak felteszi a koronát a karácsonyi hangulatra.  

A második kör után szinte már vártam a Mikulás szánjának csengettyűit, pedig akkor még józan voltam, ebben biztos vagyok.

Lecsengés:

Kitartó, édeskés füstösség jellemzi ezt a tulajdonságát a Dark Origins-nek. Itt már újabb meglepetések nem érik a kóstolót, de az előzőekben leírt hangulat megmarad az utolsó korty után is.

Összegzés:

Mindenképpen ajánlom, még a némileg borsosabb ára ellenére is. Legfeljebb kérjétek ezt karácsonyra, persze csak ha jók voltatok.

Persze rohanni nem kell, a hírek szerint a Dark Origins a Highland Park portfólió állandó tagjává vált.

 

Adatok:
Név: Highland Park Dark Origins
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Skócia, Orkney szigete

Források, linkek:

https://shop.highlandpark.co.uk/core-expressions/highland-park-dark-origins

 

Whisky Show 2015 - MaCallan Amber

Macallan Amber (The 1824 series), Skócia

macallan_amber_jo.jpg

Forrás: By JIP

A MaCallan Distillery egyike a legismertebb Speyside-i lepárlóknak, a whisky-jük különféle kiadásaiba a világ minden táján belefuthatunk az Egyesült Államoktól, Skócián át, egésze Ausztráliáig. A lepárló sok tekintetben különbözik még a többi Speyside-i üzemtől is, akár az érleléshez használt hordókat, akár a lepárló berendezéseket, vagy éppen a felhasznált árpát tekintetbe véve. Az itt készített single malt-ok sikere ettől (vagy éppen ezért) mégis töretlen. Nemigen akad olyan whisky iránt rajongó, akinek ne szerepelne a kóstolási listáján a cég valamely terméke.

Jómagam elsőként Glasgow-ban, egy félhomályos rock klub bárpultjánál ízleltem meg a MaCallan 12 éves változatát, mely bár határozottan ízlett, mély nyomot mégsem hagyott bennem. Az azóta eltelt években azonban többször megfordult a fejemben az újra kóstolás gondolata, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen ismert és elismert ital olyan kevés emléket hagyott maga után. Így aztán kifejezetten komoly terveket dédelgettem magamban a Whisky Show-ra menet ezzel a malt-al kapcsolatban. Ezért aztán kifejezetten hideg zuhanyként ért az a tény, hogy a lepárlónak mindössze egy terméke képviseli a márkát az egész eseményen. Azért természetesen ezt is megkóstoltam, ennek az eredményét olvashatjátok alább.

A whisky:

Az ital kor megjelölés nélkül kerül az üzletekbe a lepárló korábbi sorozatainak (Sherry Oak, Fine Oak) fiatalabb kiadásainak utódjaként. A széria egyes darabjai a színűk után kapták a nevüket, melyek a Gold, Amber, Sienna és Ruby. A nevek a színek mellet arra is utalnak, hogy az egyes tételekben mennyire markáns a sherry-s hatás. Ebből a szempontból a Gold a legenyhébb és a Ruby a legerősebb a szakértők szerint. A sorozat hivatalos neve az 1824 series, amely a lepárló alapításának az évére utal.

Megjelenés:

A whisky kifejezetten elegáns tört fehér alapszínű dobozban található, melynek díszítései is az „amber” borostyánsárgás-barnás színeiből állnak, a dobozon és a palackon a jól megszokott információkat kapjuk, a jól megszokott stílusban. Magam a palack is pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb MaCallan palack, visszafogott, egyenes vonalú, felfelé szélesedő üveg.

Egyébként a címke és a doboz borostyános színei lámpafénynél hajlamosan sima narancssárgának tűnni, legalább is számomra, ami kissé komolytalanná teszi a párlat megjelenését.

Illat:

Könnyű, elsőre meglehetősen tünékeny, megfoghatatlan illat jelenik meg, mely inkább citrusos, virásos jellegeket idéz fel. Lassan azért kibontakoznak a markánsabb, édeskés gyümölcsös illatok is, mint a mazsola, alma, szőlő, amiket enyhe vaníliás aromák kísérnek.

Íz:

A könnyű, gyümölcsös, virágos jellegek itt is elkísérnek minket, ezen whisky íze valóban olyan, mint az illata. Az egyetlen, de valójában alig-alig feltűnő különbség a fel-fel tűnő szárazabb, fás, tölgyes íz, melyet alkalmanként megtalálhatunk a kortyokban.

Lecsengés:

Elsőre szinte csak egy alkoholos csapást éreztem a nyelvem alatt, de ez a következő kortyokra sokat szelídült és kiérezhetőkké váltak az immár inkább fásabb, gabonásabb ízek. A gyümölcsök itt már csak kísérő szerepben tünedeznek fel időnként.

Angostura Bitters-el keverve:

Nos igen, bár nem vagyok túl nagy támogatója a single malt-ok bármivel való keverésének, de a Show, a MaCallan pultjában álló mixer sráccal beszélgetve szóba került, hogy szerinte azért is remek ez az ital, mert az enyhe ízei jól keverhetővé teszik, így és most idézem: „Olyan ízeket lehet kihozni belőle, amilyenek csak szeretnénk.”

Bevallom ez érdekes gondolatnak tűnt, így megegyeztünk, hogy a poharamban maradt fél adag Amber-en bizonyíthatja az állítását. Fűszeresebb italt kértem és mindössze két csepp Angostura hozzáadásával meg is kaptam. (Az Angostura bitters-ről további információkat ebben a cikkünkben találtok.)

Szín:

Határozottan elmélyült, sötétebbé vált, így már inkább egy hosszasan érlelt whisky mélyebb, bordóbb színét idézte.

Illat:

Az ital ezen paramétere felett teljesen átvette az uralmat az Angostura fűszeres, gyógynövényes aromája, így erről hosszabban nem is értekeznék.

Íz:

A fentebb leírt gyümölcsös, virágos jellegek kiegészültek egy karakteresebb gyógynövényes aromavilággal és némi csípősebb fűszerezéssel, amiben az enyhén csípő gyömbér éppen úgy képviseltette magát, mint a vanília, a fahéj és a szegfűszeg.

Lecsengés:

Érdekes módon itt nem a whisky alap ízében megjelenő fás, száraz érzetek domináltak, hanem az ízleléskor megismert fűszeres ízek mellé jelent meg egy édes, szőlőcukorra emlékeztető aroma.

Összefoglalva:

A MaCallan Amber egy könnyű, gyümölcsös ital, ami engem inkább egyfajta alkoholos frissítőre emlékeztetett, mint whisky-re. Inkább azok számára lehet érdekes, akik fogékonyak az effajta lazább párlatokra. A komplexebb, testesebb whisky-k rajongói inkább másfelé kalandozzanak.

Adatok:
Név: MaCallan Amber
Érlelési idő: -
Régió: Highland/Speyside

Források:
http://www.themacallan.com/the-whisky/the-1824-series/amber/
https://www.masterofmalt.com/whiskies/the-macallan/the-macallan-amber-1824-series-whisky/

Whisky Show 2015 - A taiwani megálló

Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist ex-Bourbon Single Cask Strength, Single Malt Whisky, Taiwan

Forrás: Man of Many

A Show elején, a bourbon-ök után, friss torokkal alig vártuk, hogy egy jó single malt-ot ihassunk, és erre közös megegyezéssel a taiwainak találtattak szinte elsőnek alkalmasnak.

Kíváncsiak voltunk. Az alapverzió (lásd itt és itt) - bár nem hozta a díjeső által neki megelőlegezett minőséget - kellemes választásnak minősült, akkor is, ha ár-érték arányban sok fiatalabb skót és ír single malt is messze maga mögött hagyja. Olyan tételeket kóstoltunk hát, amelyeket nem lehet értelmes áron a magyar piacon beszerezni, és amelyek felé a nemzetközi díjak odaítélői is nagyobb figyelemmel viseltettek. Én egy egyszerűbb verziót, Tamás pedig egy Solist kiadást kóstolt.

Kavalan Sherry Oak 46%

A 2015-ös Whisky Show-n vált számomra nyilvánvalóvá, hogy jók-jók ezek a füstös whiskyk, de ha saját italválasztásról van szó, menthetetlenül édesszájú vagyok. A sok lehetséges választásból ezúttal is a sherry-hordóban utóérlelt tételek egyikét választottam. Ez gyakorlatilag  Solist verzió taiwani forrásvízzel 46 fokosra visszabutított verziója...

Illat

...amely illatában nekem egyértelműen savanykás, bourbon-szerű érzést adott. Kerestem azt a cseresznyét mindenhol, de nem találtam; talán a meglepetéstől, talán lustaságból nem is írtam többet a témáról. Illatra csillagos egyes a cucc.

Íz és utóíz

Az íze erős, karcos, forróság a nyelven és a torokban. Le kellett nyelnem, hogy valami érdemlegeset kapjak, de továbbra is mintha borbon-t innék. Keserű, savanykás utóíze volt, mint az éretlen pöszmétének. Semmi malátára emlékeztető vaníliás gabonát, füstöt, édes gyümölcsöt nem éreztem, és utoljára single-grain whiskyktől fintorogtam ennyire.

Összecserelték az üvegeket? Vagy az egész whisky-t netán? Csak Ádám a finnyás? Vagy épp a Kavalan nem akkrora ász, mint ahová pozicionálja magát? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

Innentől Tamás.

Kavalan Solist Bourbon 57,8%

A Kavalan használt bourbon hordóban érlelt kiadása a sherry hordós kiadás párja, mely szintén jelentős mennyiségű díjjat tudhat a magáénak. A whisky-t hordó erősségre, non chill filtered eljárással készítik, egyszerre mindig csak egy hordót palackozva.

A legjellemzőbb és egyben legérdekesebb tulajdonsága a komoly alkoholtartalom, mely markánsan jelenik meg az italban, de szerencsére nem nyomja el a többi ízt sem. Pedig őszintén szólva tartottam ettől.

A whisky egyébként a fiatalabb kiadások közé tartozik, de a Taiwan-i különleges klímán történő érlelésnek köszönhetően ez mégsem érhető tetten sem az ízében, sem az összetettségében. Ha nem tudnánk, hogy mindössze 5-8 éves whisky-t iszunk, akkor könnyen összekeverhető lenne ennél sokkal, de sokkal idősebb malt-okkal is.

Megjelenés:

A palack az egész sorozatra jellemző magas, kerek üveget kapta, mely hangulatában a békebeli, hogyúgymondjam „gyarmati” whisky-ket idézi, a címkék és a doboz feliratai is egyfajta visszafogott, de azért határozottan megjelenő eleganciát sugároznak.

Maga az ital a világosabb, erősebben áttetsző, aranysága whisky-k közé tartozik, mely megtévesztően könnyednek mutatja, így érhetnek meglepetések mindenkit, aki megkóstolja.

Illat:

A illat, az érleléshez használt hordónak köszönhetően abszolút a bourbon whisky-k jellemző, vaníliás, kókuszos, enyhén gyümölcsös képét mutatja, mint ahogyan az erős alkoholosság is megjelenik, ami szintén a Kentucky párlatok sajátja. Összességében azonban egész kellemes az összhatás, ami az illatolás során megjelenik, bár tény, ami tény a bourbon whisky rajongók itt erősen előnyben vannak.

Íz:

Összetett, de jól kiegyensúlyozott, a vaníliás, fűszeres jellegek itt is megjelennek, de már némi tölgyes, kiegészítéssel. Később az engem szőlőre emlékeztető édesség is megérkezik az ízlelőbimbókhoz. Mindezeket foglalja keretbe az alkoholos csípősség, ami itt már élesen felbukkan.

Lecsengés:

A szőlő itt már inkább mazsolává változik, azaz egyértelműen felerősödnek az édes, cukros, házi lekvárokra emlékeztető zamatok. Viszont itt sem kerülhetjük el az erős alkohol csípését, ami érdekes kontrasztot alkot az ital édességével.

Összegzés:

A Kavalan ezen kiadása egy érdekes whisky, amit bátran kóstoljon meg minden single malt rajongó, de hogy érdemes-e kifizetni egy teljes üveggel? Nos, ez mindenki döntse el maga.

Adatok:
Név: Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist Bourbon
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Taiwan

Források, linkek:
http://www.kavalanwhisky.com/en/product/index.aspx