Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2015.nov.06.
Írta: D_Tamás komment

Egy kis whisky történelem...

Bár az érdeklődők sok helyen utána nézhetnek a kedvenc italunk „őstörténetének”, de tematikus blogként mi sem hagyhatjuk ki ezt a témát. Ki tudja, talán még valami újat is tudunk mondani…

castle_on_the_hill_nagy.jpg

By Macieklew

A kezdetek:

A lepárlás tudománya, mint ahogyan az olcsó tornacipő is, Kínából ered. Az időszámításunk előtti 9. században már elkezdtek lepárlási technikákkal parfümöket előállítani. Csak ekkor még nem hamisítási céllal. De szerencsére a kínai vegyészek arra is hamar rájöttek, hogy ezen a módon nem csak illatos „vizeket”, hanem valami érdekesebbet is lehet csinálni, így a történelmi források szerint arra is vannak bizonyítékok, hogy rizsből készítettek tömény italokat is.

Tőlük aztán a kereskedők vitték tovább a Mediterrániumba a az előállított párlatokat éppen úgy, mint az előállítás mikéntjét, hogyanját. Később innen vitték magukkal misszionáriusok Írországba.

Hát igen, akkoriban internet híján maradt a talpas módszer az ismeretek és üzenetek továbbítására. Még mailer-daemon is volt… Csak úgy hívták, hogy útonálló!

Nos, az ír törzsek szerencsére nem vágták le gondolkodás nélkül az összes misszionáriust, így a lepárlás tudománya hamarosan elterjedt a „környéken”. (Megjegyzem ha az íreket kérdezzük, akkor ők azt válaszolják, hogy a szeszfőzés az ő találmányuk, vagy legfeljebb Szent Patrik-é, de ezt ne higgyük el.)

Nos, akárhogyan is, de az biztos, hogy 1170-ben már ismerték a környéken az alkohollepárlás művészetét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az első alkoholmérgezésben meghalt híresség esetét 1405-ből ismerjük. A Clonmacnoise-i évkönyv emeli ki, hogy Richard Macgrannal törzsfőnök, olyan sok aqua vitae-t ivott, hogy belehalt. Mondjuk szerintem még mindig jobb így átköltözni a másvilágra, mint kard által, de ez azt hiszem ízlés dolga.

Aqua vitae: Az élet vize latin nyelven. A középkorban így nevezték a gyógyszerészeti céllal előállított, elsősorban alkoholos párlatokat, majd később az összes égetett szeszt. A skót Usige Beatha és az ír Usice Beatha Eireannach gyakorlatilag ennek a latin kifejezés tükörfordítása a helyi gael dialektusra.

1494-ben keletkezett az első Skóciából származó írásos bizonyíték a maláta whisky készítésére. Az ekkor keltezett királyi pénzügyi jegyzék tanulsága szerint egy John Cor nevű szerzetes számára kiutaltak 8 hordó malátát aqua vitae előállítására. Ebből is látszik, hogy az unalom a Skót kolostorokat sem kerülte el, bár itt a barátok sajt készítése helyett whisky-t kezdet főzni… Áldassék a nevük.

A XIV. században már meglehetősen elterjednek a lepárlóüzemek, mind Skóciában, mind pedig Írországban. 1527-ben már könyvben is megjelenik az aqua vitae készítésének módja. (Hieronymus Braunschweig német vegyész könyvének angol nyelvű fordításában.) Sőt 1579-ben az első törvény is megjelenik a lepárlással kapcsolatban. Nos igen, a kormányok már akkoriban sem fértek a bőrükbe.

Az állami kotnyeleskedés, mint az adó kivetése a whisky készítőkre és kereskedőkre, indukálja a több, mint 100 évig tartó „whisky háború” kitörését a Brit szigeteken, de az Egyesült államok sem döntött jól, amikor adót vetett ki a whisky-kre, a felzúdulás itt is zavargásokhoz vezetett. Na ja... A napi betevő whisky-vel, még a kormányzat sem szórakozhat!

A helyzet végérvényesen csak 1823-ban rendeződött, amikor egy skót főnemes, bizonyos Gordon herceg meggyőzi IV. Györgyöt, hogy mindenki jobban jár, ha mérséklik az adókat és hivatalos engedélyhez köti a lepárlók üzemeltetését. Ezek után már csak egy szűk évet kellett várni a Glenlivet lepárló megalakulására, aki az első volt, aki hivatalos engedéllyel űzte a tevékenységet és azon kevesek egyike, aki a mai napig is létezik.

A lepárló üzemek fejlődése innentől szinte töretlen, főleg miután 1830 környékén Aeneas Coffey megalkotja a Patent (vagy Coffey) lepárló berendezést, mellyel lehetővé válik a whisky-k nagyüzemi előállítása.

A technikai fejlődés mellett a szerencse is a whisky lepárlók mellé áll, mivel 1860-ban a francia szőlőültetvényeket pusztítja betegség, aztán a porosz háború veti vissza a brandy és konyak kereskedelmet, így a whisky újabb és újabb piacokon tud elterjedni.

Az 1900-as években igazán már csak az alkoholtilalom tud negatív hatást gyakorolni a lepárlókra. Írországban szinte megsemmisíti az üzemeket az amerikai piac kiesése, de végül ők is megússzák a dolgot.

Napjainkban pedig elmondható, hogy a whisky-k és whiskey-k népszerűsége csak növekszik, a single malt-ok épp meghódítják a világot de a blended-ek népszerűsége is töretlen. Egyre-másra jelennek meg az új párlatok, az üzemeknek pedig az új termékek mellett arra is van idejük, hogy a rég elfelejtett lepárlókban készült whisky-ket megpróbálják rekonstruálni.

Hazánkban 2014-ben debütált az első magyar whisky a Békési Single Barrel, de hamarosan megismerkedhetünk egy újabb hazai whisky-vel is az Agárdi Pálinkafőzde jóvoltából.

További érdekességek:

Whisky receptre

A szesztilalom idején, az Egyesült Államokban egy single malt whisky-hez legálisan hozzá lehetett jutni, ugyanis orvosi rendelvényre vásárolható volt Laphroaig. Az erősen füstös, jódos illata miatt kvázi gyógyszernek tekintették. Azt hiszem, ezt most is bevezethetnénk… a TB támogatott whisky gondolata nem hangzik olyan rosszul.

A whisky, mint pénz

A II. világháborúban az Egyesült Királyság nem csak pénzzel, hanem whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy egy palack whisky mennyi lőszert ért…

 

Nos, röviden és kivonatosan ennyi lenne a whisky történelme. Teljességre most sem törekedtünk, lévén, hogy ez nem egy történelmi blog, de ettől függetlenül szívesen vesszük bárki hozzáfűzni valóját/kiegészítését akár itt a blogon, akár a Facebook kommentek között.

Sláinthe!

Források:
http://hvg.hu/shake/20100404_whisky_tortenet_gyogyhatas
https://hu.wikipedia.org/wiki/Whisky
https://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

 

Whisky készítő országok: Írország

old_jameson_distillery_still_room.jpg

Forrás: By IProspectIE (Own work)

Bár ezzel biztosan nem lopom be magam az ír emberek és rajongóik szívébe, de számomra Írország egy kicsit mindig, amolyan kistestvérnek tűnt Nagy Britannia mellett. Nem, nem Észak-Írországra gondolok, hanem úgy általában az egész szigetre. Pedig valójában az itt élő kelta törzsek voltak azok, akik miután meghódították a mai Skócia területét, valamint Wales-t és Cornwall-t, az őseivé váltak a mai Skótoknak. Később pedig, ők is éppen úgy lázadoztak az angol uralom ellen, mint skót és walesi testvéreik. Csak talán egy kicsivel több sikerrel tekintve, hogy Írország 1949 óta teljesen független állam. (Itt és most elegánsan tekintsünk el attól a hat megyétől ott északon.)

Amúgy a történészek szerint a sziget a jégkorszak vége óta lakott. A mai írek őseinek tekinthető kelták pedig a vaskorban vetették meg a lábukat a szigeten. Megérkezésük után hamarosan több, mint 100 kisebb királyságra töredezett a Zöld sziget. Később a vikingek is tettek egy-két tisztelgő látogatást errefelé, az ő erődjük köré épült ki több ma is létező város, például a mai főváros, Dublin is. A vikingek kipaterolása után (Brian Boru, 1014), kalandoztak még itt a normannok, de megtámadta a szigetet a skót Edward Bruce is, aki a helyiekkel szövetkezve próbálta meg legyőzni az angolokat. 1542-től pedig Írország VIII. Henrik uralma alá került, azaz innentől az 1949-ig a Brit Birodalom részévé vált.

Az Ír whiskey-k története a 16. században kezdődik, ekkortól találhatóak bizonyítékok az árpából készült whiskey megjelenésére a szigeten. A jelek szerint hamar népszerűvé vált az ital, mert a 18. század végén már körülbelül 2000 főzde működik Írországban.

Az elkészült párlatot nagy mennyiségben exportálták, a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt, de ennek sajnos véget vetett egy elhamarkodott, értelmetlen társadalmi kísérlet, amit ma úgy ismerünk, hogy Szesztilalom.

A legnagyobb felvevőpiac összeomlása után sorban érték az újabb csapások az ír lepárlókat, a brit embargó, a világválság és a második világháború által okozott negatív hatásokat már nem tudták kiheverni és a többségük bezárt. Napjainkban már lényegesen kevesebb whiskey műhelyt találunk a szigeten, de ezek termékei talán ismertebbek, mint valaha.

A röpke és meglehetősen vázlatos történelemóra után lássuk a lényeget, azaz, hogy mitől ír az ír whisky?

Ahogyan azt már a Tullamore Dew-t bemutató írásunkban is fejtegettük, Ír whiskey-nek tekinthető az a whisky, amit Írországban készül és legalább három évig fahordóban érlelték.

Persze az érlelés többnyire tovább tart ennél. Fontos jellemzője még az ír whiskey-knek a háromszori lepárlás, ami miatt az elkészült ital selymesebb, lágyabb ízvilágú lesz skót társainál. Ezt a jellegzetes ízvilágot erősíti az is, hogy az árpamaláta mellett néha nem malátázott árpát is kevernek az alapanyagok közé az ital készítésekor.

Ritka kivételektől eltekintve a maláta szárítása során nem használnak tőzegfüstöt, így füstös ír whiskey-vel nem igazán találkozhatunk. (Bár ez alól akadnak kivételek, egy ilyenről hamarosan szó is lesz itt a blogon.)

A lepárlás során hagyományosan kisüsti lepárlást alkalmaznak, csak a blended whiskey-k egyik összetevőjeként gyártott gabonawhiskey-k esetén alkalmaznak lepárlótornyokat. A kisüsti lepárlás gyakorlatilag megegyezik azzal a lepárlási módszerrel, amit hazánkban is használnak a házi pálinka előállítására az utóbbi években.(Már persze azokban a háztartásokban, akik kidobták az előtte hosszú éveken át jó szolgálatot teljesítő pimpelt kuktát. Szóval, ha többet akarsz tudni erről a lepárlási módszeréről, akkor kérdezd a nagyfatert!)

Az ír whiskey-k főbb típusai:

Single malt:

Ahogyan az összes többi single malt esetében, úgy itt is csak egy lepárló termékei kerülhetnek a végleges italba.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills Ten Year Old, Tyrconell, Connemara

Pure (Single) Pot still:

A hagyományos ír árpawhisky.
Itthon ismertebb képviselői: Őszintén szólva, nem igazán vannak. Talán a Jameson Gold Reserve említhető.

Blended:

Ezek Európában egyszerűen Irish whiskey néven kerülnek forgalomba, csak az Egyesült Államokban tüntetik fel a blended mivoltukat a címkén.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills 1608, Jameson, Kilbeggan, Tullamore Dew

Single Grain:

Gabonawhiskey-k, azaz olyan keverékek, amik a maláta mellett, vagy helyett más gabonákat is tartalmaznak.
Itthon ismertebb képviselői: Greenore 8 Year Old

Egyéb érdekességek az ír whiskey-vel kapcsolatban:

A whiskey ír nyelven a következőképpen hangzik: Uisce Beatha Eireannach
Bár nekem tetszik ez a megnevezés ezért érthető, hogy az üvegekre miért az angol Irish whiskey felirat kerül.

Egyébként az 1970-es évek óta az ír whiksy-ket egységesen whiskey-nek kell írni. Ennek a szabálynak az eredete némileg homályos, van, akik szerint a Skót lepárlóktól akartak különbözni ezzel az intézkedéssel, de vannak olyan vélemények is, amik szerint az illegális lepárlóktól szerettem volna elhatárolódni a főzdék.

Nos, röviden ennyi. Természetesen rengeteget lehetne még írni az ír whisky-ről, de –remélem -, ennyi is elég, hogy egy kicsit jobban megismerjük ezt az országot és az itt készített párlatot.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
https://en.wikipedia.org/wiki/Irish_whiskey

Whisky készítő országok: Skócia

edinburgh_castle.jpg

Castle of Edinburgh

Mint ahogyan az összes ital esetében, úgy a whisky-knél is lényeges információ a származási hely, hiszen ennek a tudatában többnyire már rengeteg információ birtokába jutunk azelőtt, hogy az első kortyot megízlelnék a poharunkban lévő italból. Gondoljunk csak a borokra, ahol ugyanazon domb két lejtője más-más ízt jelenthet, vagy éppen a vodkákra, ahol az orosz, a finn, vagy éppen az ukrán vodka bár valahol ugyanaz az ital, mégis más és más pusztán attól, hogy hol készült.

A fenti állítások pedig hatványozottan igazak a kedvenc italunkra a whisky-re is, hiszen, mint a jó borok esetében is, itt nem csak az számít melyik országben készítették, de még az adott országon belül is megkülönböztethetünk régiókat, hogy a lepárlási eljárásbeli különbségekről, vagy éppen az érlelési eljárásról, vagy éppen a használt alapanyagokról ne is beszéljek. Komplex ital a whisky, ha eddig ez nem lett volna világos valakinek.

Éppen ezért indítjuk útnak ezt a sorozatunkat, amiben, szándékaink szerint, szépen végig fogjuk venni az országokat, bemutatva az ott készült whisky-k jellegzetességeit.

Ebben a cikkben a Skót single malt régiókat fogom vázlatosan bemutatni, hiszen sem a cikk terjedelme, sem pedig az olvasók (és a szerző) ideje nem engedi meg, hogy túlságosan belebonyolódjak a részletekbe. Már csak azért sem, mert feltett szándékunk, hogy az egyes italok bemutatásakor is kitérjük annak származási helyére és az innen eredő jellegzetességekre.

Mi is az a single malt? Nos, single malt whisky-nek azokat a whisky-ket nevezhetjük, amelyek előállításához csak egyetlen lepárló termékeit használják fel, ellentétben a whisky-k másik nagy családjával a blended whisky-kel, amik előállítása során több lepárló termékeit elegyítik. Lásd például a Johnnie Walker Green Label –t bemutató írásunkat.

Abban, hogy pontosan hány single malt régiót különböztethetünk meg még a szakírók között sincs teljes egyetértés. Van ahol négy nagyobb régiót különítenek el, de akad olyan aki ötöt különböztet meg, de ha a Classic Malt sorozatban szereplő whisky-k számát vesszük alapul, akkor hat régióról kell említést tennünk.

Nos, én most önkényesen öt jellegzetes régiót fogok nektek bemutatni, úgy gondolom ez elég ahhoz, hogy egy kis betekintést nyújtsak a skót whiky-k szerteágazóan bonyolult, de azért gyönyörű világába.

Lowland:

A Skócia déli részén elhelyezkedő nagy kiterjedésű Lowland régió, valaha több lepárló is létezett ebben a régióban, de mostanra alig néhány maradt. Az itt készített whisky-kre a könnyed, lágyabb ízek jellemzőek, füstös, tőzeges italok szinte egyáltalán nem készülnek itt.

A lowland-i whisky-ket bátran ajánlhatjuk a single malt-okkal most ismerkedő, vagy éppen az ír whisky-k iránt rajongóknak is, nem fogunk csalódást okozni.

A régió egyik jellemző whisky-je a Glenkinchie.

Highland:  

Skócia legnagyobb kiterjedésű whisky régiója a Highland régió, amely az ikonikus skót dombvidéken terül el. Az óriás területen rengeteg lepárló található, amelyek nagyon különböző whisky-ket állítanak elő, közös régió ide vagy oda. Az itt készült italok közös jegyeiben a tengervizes sós aromák éppen úgy megtalálhatóak, mint akár az enyhe füstössége, vagy éppen a sűrű mézes jellegek.

Ajánlani bátran lehet mindenkinek, a kezdő whisky kóstolótól a haladóig, az itt készülő párlatokban mindenki meg fogja találni a számára izgalmas dolgokat.

A régió egyik jellemző whisky-je az Oban.

Speyside:

A Speyside régióban található a skóciai lepárlók több, mint fele, így rengeteg különböző whisky kerül ki az ebből a régióból. Ezek a whisky-k bár minden esetben önálló karakterek, mégis közös jellemzőjük a mézes, vaníliás, gyümölcsös aroma, a komplex, telt ízvilág.

A Speyside maltokban mindenki megtalálhatja az elvárásainak megfelelő whisky-t, így ajánlani az égvilágon mindenkinek lehet.

A régió egyik jellemző whisky-je az Cardhu.

Islands:

Az islands régiót sokan a Highland régió részének tekintik, de a közvélemény önálló régióként tekint rá. AHebridák szigetein rengeteg lepárló telepedett le, kihasználva a whisky lepárlás számára ideális éghajlatot és a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. Sokfajta whisky-t állítanak elő a szigeteken, amelyek között éppúgy megtalálhatóak a könnyed, édesebb whisky-k éppen úgy, mint a karakteres, füstös, borsos jegyeket felmutató italok.

Ajánlani inkább a haladó kóstolók számára érdemes, de a könnyedebb tételekkel (pl. Arran lepárló termékei) mindenki bátran elkezdheti az utazását a Hebridák szigetei között.

A régió egyik jellemző whisky-je az Talisker.

Islay:

Islay a Belső-hebridák egyik szigete, mely az egyik legnépesebb is. Emellett ezen a szigeten állítják elő a legkarakteresebb, legerősebb whiskyket is, melyekre az erős füstös, tőzeges, orvosságos aromák a legjellemzőbbek.

Az erősségük okán ezt már csak haladó whisky rajongóknak ajánlanám, bár elképzelhetőnek tartom, hogy a kezdők között is akad olyan, aki beleszeret a csípős, füstös aromákban. Az én esetemben innen származott az életemben másodikként megkóstolt whisky és őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg.

A régió egyik jellemző whisky-je az Caol Ila.

Nos, ennyi lett volna a skót whiskyrégiók gyors áttekintése, remélem hasznosnak találjátok. Amennyiben kérdés merül fel, kérlek ne habozzatok feltenni a kommentekben.

 Felhasznált irodalom:

 - Michael Jackson: Whisky

 Web:

 http://www.malts.com/index.php/Choosing-Whisky/Whisky-Regions-of-Scotland