Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.jan.23.
Írta: D_Tamás komment

A whisky készítés titkai: Ízek és aromák

A whisky készítés témáját boncolgató sorozatunk mai részében megpróbáljuk körüljárni a kedvenc italunkban felfedezhető megannyi különböző íz és illat „odakerülésének” kérdését, hiszen egészen biztosan állíthatjuk, hogy a maltok ízorgiája nem egy, hanem számos tényező összjátékának eredménye.

izek2.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Nos, sajnos nem mondhatom el magamról, hogy a whisky világ termékeinek nagyobb részét megkóstoltam már (ehhez azt hiszem, egy egész, - erre szánt -, élet kellene), de a magam szerény tapasztalatával is kijelenthetem, hogy nincs olyan whisky, amiben csak egy-két íz összetevőt találnánk. Még a legdurvábban tőzegelt Islay single malt-ok keserű, füstös ízében is felfedezhetőek más, a lepárlóra és az italra jellemző aromák.

De akkor sem találunk eltérést ettől a komplexitástól, ha a single malt-blended vonalon vetjük össze az italokat, hiszen a keverékekben ugyanúgy több ízt különíthetünk el, mint a single maltokban.

Arra a kérdésre, hogy miért van ez így, szinte mindenki más választ ad. Van, aki szerint a hordó a felelős, van, aki szerint a gabona, vagy éppen a lepárlási eljárás. A jó hír az, hogy mindenkinek igaza van és mindenki téved. Igazunk van, mert a felsorolt tényezők (sok egyéb mellett), mind részt vesznek az ital ízeinek és aromáinak kialakításában és tévednek azért, mert úgy gondolják csak egy faktor játszik szerepet.

Remélem, azzal senkinek nem mondok újat, hogy a whisky kóstolás igazi élményéért nem egy érzékszervünk felelős. Ez az ital az összes érzékszervünkre hat, hiszen a párlat színe éppen úgy fontos, mint az, amikor a pohárba töltött ital buggyanását halljuk, vagy éppen jelenleg tárgyalt illatok és ízek. Az utóbbiak kialakulásáért az alábbiak tehetőek „felelőssé”:

Gabona

A whisky készítéséhez használt gabonák mind-mind más jellegzetességet hordoznak, de még egy adott fajtán belül is lehetnek más-más ízek a típustól függően. Az árpa lehet mogyorós, a rozs mentás, vagy éppen fűszeres, a búza csípős, a kukorica pedig akár tejszínes is.

Ízek és aromák: fű, füves édesség, magvak, bölényfű

Kőzet és víz

A hegyeken, köveken, kőzetrétegeken átfolyó patakok, melyeket utóbb a gyártás során felhasználnak szintén fontos elemeket tartalmaz. Ezért is használ minden lepárló „saját” vízforrást, ami egyenletesen, ugyanolyan minőségű és ízű vízzel látja el. (A hozzáértők szerint, ha vízzel hígítanánk a malt-unkat, akkor azt ugyanazzal a forrásvízzel kellene megtenni, amiből készült, hisz így maradna teljes az élmény, de ez gyakorlatilag lehetetlen sajnos.)

Viszont azt, úgy gondolom, könnyű belátni, hogy a víz kérdése mennyire fontos a végleges termék szempontjából.

Ízek és aromák: mész, vas, lágyság, föld, passiógyümölcs

Tőzeg

A kedvenc alkotóelemem. Az előzőekben említett víz is felvehet tőzeges jegyeket, amikor a mocsarakon átfolyik, de a tőzegességért elsősorban a maláta szárítása során felhasznált tőzegtéglák füstje a felelős.

Ízek és aromák: füst, korom, gyógyszeresség, kátrány, égetett fű

Hanga és más virágos növények

A mézes, virágos aromák részben akkor alakulnak ki, amikor a víz (akár még esőként), a növényekkel borított hegyoldalakon lefolyik, másrészt viszont az erjesztési folyamat során is kialakulhatnak ezek az jegyek.

Ízek és aromák: ibolya, hanga, méz, páfrány

Erjesztés  

Bár a whisky nem tartalmaz gyümölcsöket, az erjesztés során mégis kialakulhatnak gyümölcsös jellegek az italban.

Ízek és aromák: eper, narancs, lime, körte, alma

Tölgyfa és a hordó

A hordók szerepének egy egész cikket szántunk, ami jól mutatja mennyire fontos ez a tényező a kedvenc párlatunk ízének, állagának kialakítása szempontjából. Ettől függetlenül innen sem maradhat ki, hiszen valóban fontos szerepe van az ebben a kérdésben.

Ízek és aromák: alma, mazsola, eper, vanília, barack, kókusz, szőlő

Szél és tenger

Amikor a tengerparton a szél feltámad, párával telíti a levegőt, ami a tengeri aromákat és a víz közelében lévő mocsarak aromáit is elegyítheti. Ez pedig befolyással van az itt készített whisky ízére is.

Ízek és aromák: só, homok, alga, tengervíz

 

Véleményem szerint ez a kis felsorolás, ami korántsem teljes, sem az ízek terén, sem pedig az ízekre ható összetevők terén, jól mutatja, hogy tényleg mennyire összetett ez az ital. A fentiek mellett biztosan lehet még számtalan hatást felsorolni, de a legfőbbek talán ezek.

Remélem minden kedves olvasónk számára tudtunk érdekességet mutatni és talán a whisky-k élvezetéhez is hozzájárulhattunk ezzel, hiszen mindig szórakoztató új ízeket felfedeznünk a kortyolgatás közben, az pedig még érdekesebbé teheti ezt a játékot, ha azt is tudjuk, hogy az az íz honnan került az italban, majd pedig a poharunkba.

Sláinthe!

 

Forrás:
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A whisky készítés titkai: A hordó

Ebben a sorozatban a kedvenc italunk készítésének folyamatába fogunk részről-részre bepillantani, hiszen egy igazi rajongó nem csak a kedvenc márkáját ismeri, hanem azt is, hogy hogyan készül az az ital.

Mint ahogyan hazánkban is mindenki tud pálinkát is főzni az idevágó legendáriumok szerint…

auchentoshan04.jpg

Forrás: Wikimedia Commons

Az első részben a whisky ízéhez maghatározó módon hozzájáruló hordót vesszük górcső alá, amivel egyben olvasónk Benkóczi Péter kérésének is megpróbálunk megfelelni. Mert mi ilyen kedves srácok vagyunk!

De lássuk is, milyen a jó, de legalább is alkalmas hordó, a whisky érleléséhez?

Az első, és legfontosabb összetevő, nem meglepő módon a fa, amiből a hordó készül.

A whisky-k címkéjén feltüntetett időtartam (10, 18, stb…) mutatja meg nekünk, hogy az adott ital mennyi ideig érlelődött a hordókban, mielőtt palackozásra került. Ezek alatt az évek alatt a whisky a korábban megszerzett illatok, ízek mellett a fa aromáit is kioldja, magába szívja. Ezért fontos, hogy a fa a megfelelő, vagyis az elvárt kiegészítő ízeket adja az italhoz.

A párlat érlelése szempontjából a legjobbak a 100 éves fából készült hordók, amik felkutatására az üzemek külön szakembereket (adott esetben erdészeket, biológusokat) alkalmaznak. Már ez a tény is jól mutatja, hogy milyen fontos összetevőről beszélünk, amikor a fát vizsgáljuk.

A sherry hordó

Mivel a brit és spanyol sherry forgalmazók legendásan jó kapcsolatokat ápoltak egymással évszázadokon át, sokáig nem volt probléma a Nagy Britanniába szállított és ott eladott sherry hordóinak újrafelhasználása a ködös skót tájakon.

Többnyire ezek a száraz Oroloso sherry hordói voltak, de kisebb számban előfordult a PX, azaz a Pedro Ximenez édes sherry-s hordóinak újrafelhasználása is. Ezeket a mai napig használják ugyanúgy, ahogy a kezdetekkor is.

A probléma a sherry fogyasztás visszaesésekor következett, amikor a lepárlóüzemeknek lépniük kellett, hogy elegendő hordó álljon a rendelkezésükre.

A Macallan például úgy próbálta meg megoldani a kérdést, hogy a spanyol üzemekkel közvetlen kapcsolatba lépve, saját hordókat gyártatott, amiket aztán ő adott kölcsön a sherry csapszékeknek. Ezzel néhány évre megoldva az ellátási problémát.

A hordóhiány elkerülésére kitalált trükkök azonban csak ideig-óráig jelentettek megoldást, így a cégek elkezdtek új területeket, módszereket felkutatni, amivel hosszú távon orvosolhatják a gondjaikat. Ekkor jutottak többen is arra a meglepő megállapításra, hogy a sherry aromája jóval kevésbé meghatározó, mint magáé a fáé. Fene gondolta volna – sóhajtották akkoriban a lepárló mesterek.

Az európai tölgy

A tölgy, mint fa faj a kontinens nagyobb részén megtalálható, de az egyes lepárlók általában csak konkrét alfajokat használnak a hordókhoz. Mint például a kocsányos tölgy, ami északnyugat Spanyolországban található. Ebből a fából kitermelnek az építő és a bútor ipar számára is, de a legnagyobb felvásárlók a whisky gyártók.

Ez a fajta fa mogyorós, almás, barackos és szerecsendiós ízeket kölcsönöz a whisky-nek. Természetesen a vanilin mellett, ami minden tölgy jellemzője.

Az amerikai tölgy

Az itteni alfaj, amit például a Glenmorangie is használ, a fehér tölgy, ami az Ozark vidéken honos. Az itt található faanyagból kézműves munkával készülnek a hordók, amikben első lépésként, többnyire bourbon whisky készül, ami még jobban ráerősít a tölgy egyébként is vaníliás aromáira, így az ezután érlelt single malt-ban igazán dominánssá válhat ez a jegy.

Bourbon hordó

A bourbon whiskey-t minden esetben friss, még nem használt tölgyfa hordókban érlelik, általában 4 évig, ami után a még fiatalnak számító hordók készen állnak, hogy skót whisky érlelődjön bennük.

A Glenmorangie számára szállított bourbonos hordókban elsőként egy évjáratnyi Jack Daniel’s készül. Véleményem szerint ez lehet az egyik döntő érv a máig csak a sherry-s hordókat használó lepárlókkal szemben, hiszen, ha az ex-bourbon hordókban olyan remek whisky-t lehet érlelni, mint a Glenmorangie 10 yo, akkor butaság csak a tradíciók kedvéért ignorálni ezt a hordó típust. (Igen, elfogult vagyok a Glenmorangie-vel szemben.)

Hogy készül a hordó?

Első lépésként megkeresik az ideális fákat, amik 1 m átmérőjű, 6-7,5 méter magas tölgyfák. A fákat használható hosszúságúra fűrészelik, majd a fűrészmalomban először 4 egyenlő részre vágják hosszában. Ezekből a szeletekből készülnek később a dongák alapanyagául szolgáló deszkák.

Bognárok

Azaz hordó készítők napjainkban is a tradicionális eljárással készítik a hordókat. A legyalult deszkákat hézag nélkül illesztik egymáshoz mindenféle ragasztóanyag nélkül. A hordó egyben maradásáért az abroncsok felelnek, amiket szintén ragasztás, vagy csavarok, szögek nélkül rögzítenek a hordón. Így az ital biztosan nem kaphat semmiféle oda nem illő ízt ezektől a kiegészítőktöl.

A hordók alját néha befestik, logózzák de ez sem általános eljárás, hiszen csak a festetlen fa tud lélegezni, ami az érlelés során fontos lehet.

Kiégetés

A bognárok a faanyag meghajításához használják a melegítést, de alighanem innen ered a bourbon-os hordók készítése során alkalmazott kiégetés is. Ennek három fokozata ismert: az enyhén és közepesen kiégetett és az úgynevezett aligátor hordók, amikor a kiégetett fa, az aligátor bőrére hasonlít az eljárás után. Magyarán, ekkor kvázi rommá égetik a hordó belsejét.

A hordó használata

Első, második töltés

Első töltésűnek, vagy nyersnek azt a hordót nevezzük, melyben először érlelődik whisky. Ez lehet már használt sherry-s vagy bourbon-ös hordó, de éppen lehet vadonatúj hordó is.

Egyes lepárlómesterek az első töltés során egyfajta „be nem járatott berendezésként” tekintenek a sherry-s hordóra. Szerintük ilyenkor még túl erős lesz a sherry íze az elkészült italban, így inkább a második töltést tekintik alkalmasnak, mert itt már kiegyensúlyozottabb italok születnek.

Második töltés, tehát az adott hordó, második használata whisky érlelésére.

Harmadik töltés általában nincs, ilyenkorra a hordók többnyire már alkalmatlanok a feladatukra.

Miért nem használunk pálinkás hordót utóérleléshez sem? Ezt a némileg naiv kérdést tettük fel a Whisky show-n az Agárdi pálinkaház standján, miközben az új maltjukról beszélgettünk. A választ magunk is kitalálhattuk volna. Egyszerűen arról van szó, hogy a pálinka, a whisky-hez hasonlóan egyszerűen tönkreteszi a hordót érés közben. A magas alkoholtartalom olyan mértékben roncsolja azt, hogy értelmetlen lenne újrafelhasználni.

Rejuvenated, azaz megfiatalított/felújított hordók

Bizonyos esetekben lehetőség van a hordók felújítására is. Ilyenkor a hordók elhasználódott belsejét kimaratják és a hordót újrafüstölik. Ezután a hordó újnak tekinthető, hiszen a fa elérhetővé tett, mélyebb rétegeiben még rendelkezésre állnak azok az aromák, melyek általában csak az új hordót jellemzik.

Hordó méretek

Ez nehéz kérdés, hiszen erre nincs kőbe vésett standard. Alapvetően 3 típust szoktak említeni, de a használt hordó métert mindig az adott lepárló döntése.

Az általánosan használt hordók:
Butt – 500 liter
Hogshead – 250 liter
Barrel – 200 liter

Nos, röviden ennyit a hordókról. Természetesen ez is olyan téma, amiről cikkek százait lehetne írni, de bevezetésnek talán ennyi elég lesz. Hisz nem célunk, hogy bognárokat, vagy hordó kereskedőket képezzünk a blog oldalain. Ahhoz azért, - úgy gondolom-, elég, hogy egy kis betekintést kapjuk a whisky gyártásának ezen szegmensébe.

Sláinthe!

Források:
https://www.whisky.com/information/knowledge/production/background-knowledge/types-of-whisky-casks.html
http://whiskyforeveryone.blogspot.hu/2009/05/explain-about-whisky-cask-types-and.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa