Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.feb.27.
Írta: D_Tamás komment

Glenfiddich The Original

A Glenfiddich kóstoló egyik izgalmas tétele a „The Original” volt. Ez a single malt sok szempontból különleges és minden rajongó számára kötelező tétel! Hogy miért? Arról az alábbiakban olvashattok.

origonal_ok.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook oldal

Egy kis történelem:

A Glenfiddich lepárlót 1886-ban alapította William Grant. Az addig írnokként dolgozó Grant vett egy darab földet a Highland-en, ahol aztán 1887-re már a lepárlót is megépítették, sőt ebben az évben az első szesz is kijött az új üzem desztillálóiból.

Eleinte keverék whisky-ket készítettek, de 1963-ban a cég összeveszett az addigi partnerével, így nem jutottak több gabona whisky-hez. Ez a röpke válság később meghatározó változásokhoz vezetett a világ whisky termelésében. De a Glenfiddich esetében is ráébresztette a tulajdonosokat, hogy mennyire sérülékeny a saját termelésük a külső beszállítók miatt. Ők két módon próbálták kiküszöbölni a függőséget, egyrészt építettek egy saját gabonaüzemet, másrészt pedig megjelentettek egy új whisky típust a piacon, ami már csak a saját termékeik keverékét tartalmazta, ezzel megalkották a whisky gyártás egy új kategóriáját a Single Malt whisky-t.

Mondanom sem kell, hogy a lepárló ma is létezik, sőt, mára a whisky készítés egyik óriás üzemévé nőtte ki magát, ahol egyebek mellett 3 lepárló, egy palackozó, egy kádárműhely és 45 raktárház található. Az üzem első volt abban is, hogy 1969-ben a nagyközönség számára is megnyitotta a kapuit és napjainkban már több, mint évi 20.000 látogatót fogadnak.

Talán közismert, talán nem, de érdekes tény az is, hogy az üzem a mai napig az eredeti tulajdonosok, a Grant család birtokában van.

A whisky:

Az Originalt Brian Kinsman malt master alkotta meg, aki az eredeti 1963-ban kiadott első single maltot akarta rekonstruálni. Az pedig talán csak a rajongókat lepte meg, hogy sikerült is neki. Ez a tény talán egy apró bepillantást enged abba a ténybe, hogy a Glenfiddich lepárló milyen óriási és milyen értékes whisky készletekkel rendelkezhet..

Megjelenés:

A palack meglehetősen ódivatú, de mi mást is várhatnánk egy ilyen tételtől. Egyszerű, egyenes formák jellemzik az üveget, ami megmarad a címkék kapcsán is. Ez, bár nem teljesen, de azért kellő mértékben felidézi a ’63-as megjelenés színeit, formáit.

A modernitás csak a whisky díszdobozában jelenik meg, ami mind méreteivel, mind pedig eleganciájával igazán impozánssá teszi az Original-t.

Szín:

Könnyű, világos, mint a „aktuális” 12 éves kiadásé, vagy talán még inkább az. Valójában egy könnyű fehérbor színét idézi.

Illat:

A színéhez méltóan virágos, kevés vaníliával, citrusokkal és a márkára jellemző fanyar körtével keveredve. Ezekhez a nyárias ízekhez hamarosan megérkezik egy markáns tölgyes kesernyés illat is némi kekszre emlékeztető hatással együtt.

Íz:

A könnyedség itt is tetten érhető. Tűnékeny gyümölcsös ízeket produkál az ital, amiben ismét megjelenik a tölgy jellemző íze. Én a vaníliát már nem éreztem, de a szakemberek szerint ez is felfedezhető. Kevés víz hozzáadásával kevés fűszeres, citrusos ízkombinációk is előcsalogathatóak a párlatból.

Lecsengés:

Gyors és száraz. Itt is a tölgy dominál, de ha nagyon figyelünk némi kesernyés füstösségre emlékeztető íz is kiérezhető a nyelvgyök környékén.

Összegezve:

Nos, bár egyáltalán nem rossz ital, de a legnagyobb értékét mégis az unikum jellege adja. A mai rajongók számára talán túl egyszerű, túl könnyű, de ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen lehetett az első single malt whisky, akkor gyorsan tegye rá a kezét egy üvegre, mert csak limitált példányszámban jelent meg, és ha elfogy, akkor nem biztos, hogy lesz újabb. Ebben az esetben pedig mi, egyszerű földi halandók, akiknek nincs a pincéjében eldugva néhány eredeti „első” kiadás, többet nem kóstolhatunk ilyen maltot.

Adatok:
Név: Glenfiddich, The original
Érlelési idő: 12 év
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfiddich.com/collection/special-editions/the-original/
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

A Glenfiddich család, avagy 6 whisky, egy este

Azt hiszem ilyen az, amikor nem is annyira magányos a maláta… Már ha élhetek ezzel a kissé gyemekded poénnal. Komolyabbra fordulva, a blogunkat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kaptunk a Koktélbolt által szervezett Glenfiddich kóstolóra. Az itt szerzett élményeinket az alábbiakban olvashatjátok.

koketbolt.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook profil

A blog történetében egyfajta mérföldkő volt ez a kóstoló, hiszen az első hivatalos esemény volt, amire meghívást kaptunk, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek!

Őszintén szólva, jó volt látni, hogy ezen a ködös, esős, februári estén is milyen szép számban gyűltek össze a whisky iránt érdeklődő emberek az üzletben. Voltak közöttünk kezdő és haladóbb rajongók egyaránt, de mindenkit összekötött a kíváncsiság, amit az este során bemutatott maltok iránt táplált.

Voltak kisebb-nagyobb társaságok is, de akiket „ismeretlenül” ültettek egy asztalhoz azok sem unatkoztak, hiszen, ha más nem, akkor az italok megadták a közös beszédtémát, ami hamarosan átcsapott a kedvencekkel kapcsolatos véleménycserébe, vagy éppen a hasonló rendezvényeken szerzett tapasztalatok megosztásába. A helyszín pedig igazán jó hangulatot biztosított a kötetlen párbeszédhez, hiszen körülöttünk mindenhol jobbnál jobb italok és koktélkellékek sorakoztak a falakon. Szóval, érzésem szerint mindenki „otthon” érezhette magát aki ott volt.

A kóstolás Kottra Dezső bármixer oktató tartotta, aki több, mint 50 éves tapasztalattal rendelkezik a koktélok és a whisky-k terén is. Így aztán aligha meglepő, hogy az italok bemutatása professzionális volt, de mégis volt egy könnyed hangulata az egész eseménynek. Bár a téma komoly volt, de az előadó évtizedes tapasztalata rengeteg szórakoztató és érdekes anekdotára adott lehetőséget, illetve rengeteg tippet kaphatott a hallgatóság arra nézve, hogy mit érdemes kipróbálni, meglátogatni annak, aki el szeretne mélyedni a whisky-k világában.

Az előadás elején kaptunk egy gyors betekintést a whisky történelmébe, hogy azok is képbe kerüljenek ennek a nagyszerű párlatnak az eredetével, akik éppen most kezdenek belemélyedni ebbe a világba.

Ezután pedig az est sztárjai következtek:

Glenfiddich 12 éves

A sorozat legfiatalabb darabja és alighanem a világ egyik (ha nem a) legismertebb whisky-je. Ez az az ital, amit még azok is felismernek, akik soha életükben nem próbálták ki a whisky-ket, de mivel szinte minden bolt polcán látható, így sokaknak ez jelenti a single malt-ot.

Glenfiddich 15 éves, Solera Reserve

Bár a 12 éves is finom, de valójában ezzel az itallal kezdődött meg az izgalmas tételek sora. A solera eljárás olyan kellemes és mély fűszerességgel dúsítja ezt a párlatot, amit minden rajondónak ki kell próbálnia legalább egyszer. Ez pedig nem is olyan nehéz mivel ezt még viszonylag sok bárban tartják szerteszét Budapesten.

Glenfiddich 18 éves Small Batch Reserve

Oroloso sherry és amerikai tölgy hordós érlelés. Gyümölcsök, fűszerek. Komplex és izgalmas íz és illatvilágot felvonultató párlat, ami méltán büszkélkedhet jónéhány kritikai elismeréssel és díjjal.

Glenfiddich 21 éves Gran Reserva

A tölgyhordós érlelés után sherry, aztán pedig karibi rumos hordóban fejeződik be az ital érése, amitől egy igazán különleges, többrétegű párlat jön létre, ami abszolút méltóképpen képviseli a márka exkluzív vonulatát. Ez a whisky már túllép a „napi” fogyasztás keretein (pénz ide, vagy oda), inkább csak megfelelő alkalmakkor kortyolandó.

Glenfiddich, The Original

Egy igazi különlegesség, melyben a lepárló az eredeti 1963-as kiadású whisky-jét élesztette újra. Ez a malt  tekinthető a ma single maltként hívott ital ősének, hiszen az első volt, amit ezzel a jelzővel dobtak piacra.

Monkey Shoulder

3 kitűnő speyside-i malt keveréke, amit már mi is bemutattunk nektek.

Nos, véleményem szerint ez a lista is bizonyítja azt, hogy miért volt érdemes ellátogatni az eseményre. Remek és igazán különleges malt-ok ezek, amikről hamarosan önálló cikkek is születni fognak a blogon.

Összességében remek este volt, jó italokkal, hozzáértő bemutatóval és remek társasággal. Csak biztatni tudlak benneteket, hogy a következő alkalmat ne hagyjátok ki!

Köszönjük a Kocsmablog támogatását!

A William Grant & Sons remekei 5. – Grant’s Select Reserve

Grant’s Select Reserve, blended, Skócia

grants_select_jo2_1.jpg

Forrás: https://www.makro.co.za/

A Grant’s termékei mindig is a kedvenceim közé tartoznak, hiszen a közepes árkategóriájú blended whisky-k között több olyan márkát is köszönhetünk ennek a lepárlónak, melyek kiválóan alkalmasak egy könnyed esti italozáshoz, de arra is, hogy a barátainkat meglepjük valami újdonsággal, lásd például a Tullamore Dew-ról szóló írásunkat.

Egyszóval kellemes, finom whisky-k, melyekkel még hazánkban is, szinte minden, magára valamit is adó bárban összefuthatunk. Mindemellett kevéssé ismert tény az, hogy ezeknek az italoknak sorra jelennek meg a prémium kiadásai is. Például a fentebb említett Tullamore Dew single malt verziója.

Jelen írásunkban is egy ilyen prémium kategóriás whisky-t szeretnénk bemutatni nektek, mely egészen friss megjelenés, hiszen csak az idei év első félévében került a boltokba. De a márka nagykövetei is csak 2014 végén kezdték el bemutatni a nagyközönségnek ezt a párlatot.

Itthon több helyen is beszerezhető, valójában egészen meglepő helyeken is találkozhattok vele, a nagyáruházak polcaitól kezdve, a kis delikát üzletekig bezárólag.

Mi egy egész hétvégés rendezvény keretein belül vetettük alapos tesztelés alá ezt a whisky-t, két nap alatt többször vissza-vissza térve az üveghez, alkalmanként pedig más whisky-kkel is összevetettük, így azt hiszem kijelenthetjük, hogy alaposan megismertük az italt. Az ismerkedés eredményét pedig az alábbiakban olvashatjátok.

Megjelenés:

A whisky-t elegáns sötét, fekete és szürke színű dobozban találjuk, mely színek a címkén is visszaköszönnek. Azt, hogy ez az ital valami már lesz, mint a többi Grant’s, azt már a palack kézbevételekor észrevesszük, hiszen bár az üveg ugyanolyan háromszög alakú és ugyanazokat a feliratokat, mintákat találjuk rajta, mint a többi terméken, mégis más, hiszen ellenben a többi üveg magasabb, keskenyebb kivitelével a Select Reserve palackja kifejezetten tömzsibb. Ez azonban jót tesz neki, - legalább is szerintem-, hiszen az alacsonyabb, teltebb forma is elegánsabb hatást kelt.

A whisky világosabb rezes, napos árnyalatú. Könnyed, gyümölcsös ital ígéretét mutatja felénk.

Illat:

Finom, egészen enyhén alkoholos illat az első, amivel találkozunk, de némi levegőzés után kibomlanak az enyhén füstös és édes gyümölcsös cseresznyére, barackra emlékeztető karakterek is.

Íz:

Belekortyolva egy enyhén olajos, közepesen testes állagot érzünk, melyben sorban érkeznek az ízek rétegei. Elsőként a gyümölcsös édes aromák jelentkeznek édes körtés, barackos ízekkel, egy enyhe vaníliás körítéssel, melyeket a füstös aromák követnek, végül pedig egy karakteres paprikás csípősség veszi körbe a nyelvet.

Lecsengés:

A csípős, kormos, füstös íz az utóízben is magmarad, egy-egy nagyobb korty után „nyelvzsibbasztó” érzést kelt az ital, de ezen túlmenően izgalmas fás, tölgyes ízek is érkeznek az utóízben, valahogy úgy, ahogyan a frissen gyalult deszke illatának elképzeljük az ízét.

Összefoglalva:

A Select Reserve egy valóban tartalmas, izgalmas whisky, amit minden Grant’s rajongónak meg kell kóstolnia valamikor, de bőven tartogat kellemes meglepetéseket a szárazabb, füstösebb italok rajongóinak is.

Tehát a Grant’s Selected Reserve a márka többi képviselőjével szemben valóban a felsőbb kategóriákat célozza meg, mind minőségben, mind pedig árban is, hiszen a szokásosnál kissé mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, ha meg szeretnénk kóstolni ezt a blend-et. Megérni azonban mindenképpen megéri, legalább is az én véleményem szerint.

Adatok:
Név: Grant’s Select Reserve
Érlelési idő: blended
Régió: Skócia

 

Források, linkek:
https://www.grantswhisky.com/en/our-blends/select-reserve/

A William Grant & Sons remekei 1. - Grant's Family Reserve

Grant's Family Reserve - Dupla kritika

whiskey-237898_640.jpg

Forrás: Pixababy

Tamás

A Glenfiddich kifejezés jelentése a szarvas völgye. Ezt a telket vásárolta meg a Grant család 1886-ban, hogy régi vágyukat beteljesítve saját lepárlót alapítsanak. A lepárlót végül tégláról téglára haladva a saját kezükkel építették fel. Ezzel kiválóan mutatva azt az elszántságot, ami tetten érhető a lepárló működésében, az italok népszerűségében mind a mai napig. az pedig már önmagában is komoly jelentőséggel bír, hogy a világon legismertebb single malt whisky a Glenfiddich is a cég termékei  közé tartozik. (Amiről szó is lesz egy önálló cikkben később)

A Grant’s első kiadása 1898-ben született meg és az elmúlt több., mint 100 évben a népszerűsége és ismertsége csak növekedett. Jellegzetes háromszög alakú üvege, jól megkülönböztethetővé teszi az olcsóbb whisky-k között és ez is mutatja, hogy itt valami érdekesebbről beszélhetünk, mint az árkategóriájában szereplő többi ital esetében, mert bár valóban nem drága whisky, de mégis felmutat olyan jellegzetességeket, amik messze túlmutatnak az áránál.

Szín, illat:

Színében a nyári naplementéket idéző világos bronzos árnyalatokat láthatunk, amik előre jelzik, hogy itt egy kellemes, barátságos ital vár ránk.

Az illata nem túl markáns, az első pillanatban inkább az alkoholt érezhetjük, de szerencsére nem túl bántó módon. Egy kis ismerkedés után eltűnnek a gyümölcsös aromák is, itt jelesül a karácsony környékén, a fűtőtesten aszalt narancshéj, szegfűszeggel megbolondított illatát érezhetjük.

A szakavatott kóstolók találkozhatnak még némi tölgyes, szilvabefőttes, mézes illatokkal is.

Íz, utóíz:

Az ízében inkább semleges, legfeljebb egy kis kormos, füstös ízt érezhetünk, én itt nyomát sem találtam a szakértők által megénekelt „krémességnek”. Az utóízek viszont durvább alkoholos csípősséget mutatnak, itt már-már kellemetlennek volt mondható az egész nyelvet beborító csípősség.

Ahogyan a Maker’s Mark esetében, itt is kipróbáltuk jéggel szelídítve is az italt:

Az előző esethez hasonlóan itt is pozitív irányba változott az ital néhány tulajdonsága. Az illatában az alkohol helyett marcipánra emlékeztető és kissé odaégett szilvalekvárra emlékeztető aromák jelentek meg, ami valljuk be sokkal kellemesebb, mint az előbb érzett alkohol. Az ízében itt is előkerült az olajosság és nagyobb szerepet kap az előbb is érzett kormos, füstös ízvilág. Szerencsére a jég az utóízt is megszelídíti kissé, eltűnik a csípősség és előkerülnek a földes, kesernyés ízek.

Ádám

A blog indulása óta foglalkoztat egy “bálás whiskyk” sorozat, melyben a magyar piacon fellelhető belépőszintet kóstolnánk végig. Ez kategória a benzinkutak és a Teszkók polcain az Old Man’s-szel és a Canadian Special-lel indul, s a kocsmai örökzöld Jim Beam-Jack Daniels-Ballantines-Red Label négyesen, valamint néhány, különféle áruházláncok által exkluzív termékként tartott, exotikus csemegén át (jó esetben) a Tullamore DEW-al, a Famous  és a Black Grouse-szal zárul, amelyek magasan lekörözve osztályos társaikat zseniális kapudrogokként szolgálnak a magasabb szintek felé. A Grant’s a William Grant & Sons lepárló-birodalom termékpiramisának legalsó lépcsőfokaként a kategória kiváló reprezentánsa.

Nagyjából ezekkel az elvárásokkal kezdtem kóstolni is.

Az illata nem lepett meg különösebben. Mint minden fiatalabb viszki, ez is egy erősebb, alkoholos lórúgással indított, de később meglepett némi fűszerességgel
szegfűszeg?
is, még ha ez nem is markáns, sem nem meghatározó jegye. Nem az illatáért szeretjük, na.

Íze nem nagyon van. Miután azt csináltuk vele, amit a kóstoláskor szoktunk, rádöbbentem, hogy ennél az italnál ez felesleges; ennyi erővel mosogatólevet is gargarizálhattam volna. Le kellett nyelnem a kortyot ahhoz, hogy egy pillanatra, érdekes, kicsit kesernyés, sajtos, fűszeres érzeteim legyenek, de az a korty friss kenyér falatjához méltón kellemes, telt érzést adott.

A lecsengése az illatához mérhető: érzete van inkább, mint jellege, s az acetonos maró érzet helyett forró bizsergést hagy a nyelven. Belépőszinű, ülésfűtött kínai masszázsfotelt kell elképzelni, amelyben a motor és a fűtőszál teljesítményét is túltolták, még is jó benne ülni egy kimerítő nap után.

Jéggel némileg, de nem jelentősen más az élmény, az általános alkoholgőzt elnyomva grillázsos, karamellés illatokat hozott elő az italból, amihez hasonlót frissensült, tálca zserbók közelében érezni. Az első korty után azért lehűlt kissé az első lelkesedésem is, ugyanis az illat-kakofóniából ide már nem sok jött át; a jég az erővel együtt a jelleget is kiveszi az italból. Érdemes lehet hűvös vízzel is próbát tenni, ugyanis miután a jégkocka feloldódott, a pohár pedig kapott egy kis levegőt , nagyon szépen csúszott az utolsó korty.

Összességében ha a csak négy rugóm lenne egy üveg whiskyre, gondolkodás nélkül ezt venném... de mindenképp pakolnék mellé valami mókusvizet.