Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.dec.07.
Írta: D_Tamás komment

Bulleit Bourbon Frontier - Kentucky-ból szeretettel...

Ismét elérkezett az év vége. Minden cég életében ez az év végi vacsorák, elvonulások ideje. Nincs ez másként nálunk sem, igaz idén kicsit korán indítottuk a sort, november legvégén. Nekem az idei csapat építő igen különleges elismeréssel zárult. Az éves munkám kiemelt elismerésben részesült és az elismerés mellé ajándékként kaptam egy Bulleit Bourbon Frontier-t. Ez úton is köszönöm mind az elismerést, mind a figyelmes meglepetést!

bulleit.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Természetesen, - nem is lehetett máshogy -, még az este folyamán több más - főként Ír - tétel (róluk majd máskor mesélek) lezárásaként ő is kóstolásra került. Nézzük is mit mondhatunk el róla.

Először is a csomagolás:

A csomagolás nagyon letisztult. Sőt azt mondhatnánk, hogy túlságosan is. Egyszerű dombornyomott üveg, sárga címkén az ital színével harmonizáló arany barna felirattal. Semmi faxni. A készítők azt gondolhatták, majd a párlat eladja magát. Jelen blog szerzői szerintem erről másként vélekednek, de ha megkóstolják ezt a tételt, garantálom más lesz a véleményük.

Szín és illat:

A színe egész sötét, aranyló. Igazi mélységeket ígér. Az illata meglepően fűszeres és talán enyhén narancsos. Főként a szerecsendió aromáját véltem benne felfedezni.

Íz:

Meglepően lágy, ahhoz képest, hogy egy 46%-os alkohol tartalmú párlatról beszélünk. Igazán édeskés, a méz, a narancs és a téli fűszerek dominálnak benne. Sokadik kóstolásra én felfedezni véltem benne némi szivaros karaktert is, de lehet ezt már csak én képzeltem bele. Amit még mindenképp hozzá kell tenni, hogy aki az Ír whisky-k olajosságát szereti, az kissé csalódni fog, mert ez igazi bourbon. Vagyis kissé vizes ízhatású, sőt jéggel teljesedik ki igazán! A fűszeres, szivaros hatás ekkor érezhető a legjobban!

Lecsengés:

A közepesnél kissé hosszabb, száraz, és az magasabb alkohol tartalma ellenére is nagyon selymes, simogató. Sőt a lecsengésében némi karamellát is felfedezhetünk. Igazi téli estékre való párlat, mindenkinek csak ajánlani tudom.

És lezárásként annyi azért hozzá tennék, hogy az elég nagy számú, főként Ír párlatokat kedvelő társaság is lelkesen kóstolgatta, csupa szépet és jó mondott róla, remélhetőleg nem csak a rám való tekintettel. ;)

Whisky Show 2016 - Basil Hayden’s, a bourbon!

BOrsi kalandjai folytatódnak a Whisky Show-n, most éppen egy izgalmas Straight Bourbon-ról mesél nektek, amit valószínűleg kevesen ismernek idehaza, legalább is most még!

basil_haydens.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Korábbi beszámolómból tudhatjátok, hogy az idei whisky show-n elsősorban apukám kedvenceit vettük sorra. Azért arra ügyeltünk, hogy azokból is a különlegességeket vagy prémium kategóriákat kóstolgassuk meg. Azokat, amiket ünnepnapra szánnánk.

A sort Basil Hayden’s-el - Jim Beam-ék prémium kategóriájával – nyitottuk.

A whiskyről dióhéjban annyit, hogy 1992-ben hozták létre Basil Hayden tiszteletére. Amit leginkább érdemes tudni róla, hogy 8 évig érlelik és kétszer annyi rozst használnak hozzá, mint általában más bourbon-öknél, ettől pedig az édesebb ízvilágot képviseli.

Na de, nézzük szépen sorjában, kívülről befelé haladva.

Csomagolás:

Historizáló, de egyszerű üvegpalack, semmi doboz vagy egyéb plusz csomagolás. A kissé régiesnek tűnő papír, a fém hatású középen körbefutó szalag a kezdőbetűkkel, igazi kézműves jelleget kölcsönöz az italnak. Ettől nekem már a csomagolás nagyon bejön.

Szín és Illat:

Ami elsőre átjön, hogy sokkal lágyabb, citrusos és talán kissé mentás illatot áraszt. Nagyon kellemes. Én nem szeretem sokáig illatozni az italokat, de ennek kifejezetten jó illata van és ízlelés előtt az ember kétszer-háromszor megszaglássza, csak mert… nem tudom, csak mert jó! A színe pedig egészen sötéten aranyló, ami nagyon jól passzol a csomagolás stílusához.

Íz:

Jöjjön az első korty. Rögtön konstatálsz két dolgot magadban. 1: igen, ez tényleg beillik a prémium kategóriába. 2. Tökéletesen kiegyensúlyozott, kissé olajos és nagyon finoooooooom!

A második kortynál már megérzed benne a menta és a citrus ízeit is, ami az egészet olyan tökéletessé teszi.

Sajnos gyorsan leér, és a lecsengése egészen rövid. Így aztán már menne is le a harmadig korty. Mivel a whisky show-n kóstoltuk, nekünk 2 kortynál nem jutott több belőle, de ennyi is elég volt hozzá, hogy tudjam, akarok ilyet otthonra!

Melyiket is válasszam? Avagy 3 whisky egy este…

Jack Daniel's Old No. 7, Jameson, Tomintoul 10 yo.

Ma, BOrsi újabb cikkében rendhagyó módon egyszerre 3 remek párlatról lesz szó, amik mind egy este kerültek megkóstolásra, ebből pedig egy igazán jó kis "összehasonlító" cikk született.  

3_whisky.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Eljött az év vége, eljött a céges karácsonyi partik és csapatépítések ideje. Általában ezek a lazulás, a gőz kieresztéséről (és a teljes lerészegedésről) szólnak. Én valójában pontosan ezért nem rajongtam értük. Azonban, mivel szerencsés ember vagyok, a kollégáim nagy része hozzám hasonló ízléssel bír, így egy-egy csapatépítő elengedhetetlen kelléke lett a whisky. Az idei éves felhozatal pedig egy kis kalandozásra is teret engedett. Volt minden ami szem szájnak ingere, a kommersz belépő szintű whiskey-től kezdve, egészen a szívet melengető már igazán jónak, még egyszer mondom Igazán Jónak (igen nagy I-vel és nagy J-vel ;) ) mondhatókig. 

A rövid bevezetés után lássuk is az ideig év felhozatalát.

Belépő szint: Jack Daniel’s Old No. 7

Tennessee whisky, Egyesült Államok

Csomagolás:

Már a külső is kemény belső tartalmat ígér. Szögletes üveg, markáns fekete-fehér címke. Nem rejti véka alá mit is takar. Véleményem szerint a csomagolás is azt sugallja, hogy egy karcos, „igazi” férfiaknak való italt rejt. (Kockás ing, baseball sapka, puskák, Jack Daniel's... Amolyan igazi Redneck életérzés... Szerk.)

Illat:

Amikor kibontod elsőként egy erős acetonra emlékeztető alkohol szag csap meg. Nem, nem illat. Ez szag a javából. Tovább erősíti azt az érzetet, hogy ez csak a férfiak itala! Semmi finomság, semmi kellem, semmi plusz, csak az alkohol tiszta, egyszerű és brutális szaga.

Íz:

Pontosan ahogy a csomagolás és a szaga felvezeti, ez a párlat, - véleményem szerint-, egy karcos, a torkot rozsdás, életlen fűrészként végigmaró whiskey. Ahogy megkóstolod elzsibbasztja miden ízlelőbimbódat, így még ha lenne is bármilyen hozzáadott íze, aromája, azt már nem igazán tudod érzékelni.

Lecsengés:

A lenyelést követően is megmarad az égető, karcos, savas érzés, míg az ital lefelé hömpölyög a gyomrodig. És hogy valami jót is mondjak róla, így december közepén az éjszakai mínusz 1-2 fokban, ha kibírtad a nyelved és nyelőcsöved sav általi leégetését, akkor igazán jól fel tud melegít ez a whiskey.

Középkategória: Jameson

Irish whiskey

Ennek az italnak a kritikájával már néhány hónapja adós vagyok. Eddig ez volt nálam az első számú kedvenc, amit bárhol, bármikor bátran kikértem és nem csalódtam benne. Azonban ez után az este után hátrább sorolódott a rangsorban. Majd meglátjátok ki az aki kiütötte és remélhetőleg megértitek majd azt is, hogy miért történt mindez.

Csomagolás:

Nekem már doboz színe is bejön. Igazán szeretem ezt a mély, sötétzöld szín. Ruhában is szívesen hordom ezt az árnyalatot és szerintem ennek az italnak is nagyon jól áll. Ahogy a Jack Daniel’s csomagolása a férfiasságot, ennek a csomagolása sokkal inkább a nőiességet sugározza. Sokkal lágyabb, sokkal inkább azt mondja, hogy itt egy könnyedebb, kiegyensúlyozottabb itallal fogunk találkozni.

Illat:

Ennek az illata már határozottan jobb, mint előző párlatunké, igaz még itt is dominánsan érződik az alkohol csípőssége, de emellett már egy enyhe enyhe gyümölcsös illatot is érezhet az, aki megkóstolja.

Íz:

Az első gondolat itt is beigazolódik, ez egy lényegesen lágyabb, könnyedebben fogyasztható ital, mint az amerikai társa. Semmi füstösség, és őszintén mondom, csak egy egészen enyhe karcosság érződik benne. Itt már nem jelenik meg az ízlelőbimbókat elzsibbasztó maró hatás, igaz az igazi kiegyensúlyozottság is hiányzik belőle. Viszont nagyon jól használható különböző longdrink-ekhez, mert nem nyomja el a gyümölcsök ízét, de mégis markánsan megfigyelhető a vele készített italban a whisky íze. Az est folyamán is inkább így fogyasztottuk, gyömbérrel és egy csepp lime-al kiegészítve.

Lecsengés:

A whiskey utóízében már markánsabban megjelenik a vanília aromája és még egy kevés gyümölcsös, fűszeres  ízt is tapasztalhatunk.

Az este TOP kategóriája: Tomintoul 10 yo.

Tomintoul the gentle dram, Speyside, Skócia

Azért mondom, hogy az est top kategóriája, mert a kóstolt párlatok közül ténylegesen ez volt a legkiegyensúlyozottabb, leginkább csemegének való. Az este alatt egyértelműen a Tomintoul vitte a pálmát, a társaságban. Megkóstoltattuk mindenkivel aki csak hajlandó volt megízlelni (ami, így utólag belegondolva hatalmas hiba volt, mert nagyon gyorsan fogyott), de erről a whisky-ről csak és kizárólag pozitív vélemény érkezett!

Csomagolás:

Le sem tagadhatja az igényesség, és a prémium kategória felé való törekvését. A fehér és a lilás, zöldes színek, a fekete – arany feliratok mind-mind a kiemelkedőséget, a különbözőséget sugallják. A dobozt kibontva a palack is szépséges és valóban kézre álló. Itt is tovább vitték a dobozon megismert fehér és lila alapon fekete-arany betűket. Nekem külön tetszik, hogy az üveg dombornyomott. Ettől csak még egyedibb lett a végeredmény.

Illat:

Már az illata is ínycsiklandozó. Sokat gondolkodtunk az illatán, mi lányok csokoládét éreztünk, míg a fiúk a méz és citrom aromáját érezték ki belőle. A lényeg, hogy ennek már egyáltalán nincs semmiféle alkohol szaga, amint kibontod elmerülsz a remek illatok kavalkádjában.

Íz:

Tomintoul személyében egy tökéletesen kiegyensúlyozott, lágy ízeket magában hordozó maltot ismerhetsz meg. Egyszerűen mellőz minden keménységet és karcosságot. Selymes és krémes. Ezért aztán könnyedén lecsúszik belőle jó pár pohár. Ha megkóstoltad azt mondod kérek még, még és még.

Lecsengés:

Ahogyan az első korty ízlett úgy fog tetszeni az utóhatása is, melyben ismét édes, mézes érzést ismerhetünk meg. Amilyen jól bánik a nyelveddel, olyan finom, melengető érzést érzel majd a gyomrodban is.

Összegezve:

Ez a csapatépítő egy igazi kalandozás volt a whisky-k világába, az alapoktól az igazi kincsekig.Remélem a következő „túra” is hasonló élvezetekkel szolgál majd.  

Whisky Show 2015 - Koval Millet

Koval Millet, Single Barrel, Organic Whiskey, Egyesült Államok

Amikor láttam, hogy a Koval whiskyk is ki vannak téve a Whisky Shown, egyből taktikázni kezdtem, hogy az este mely pontján, milyen sorrendiséggel, milyen taktikával kóstoljam meg régi kiszemeltemet, a Koval köleswhiskey-t. A Bourbön-ök után, de még a skótok előtt sikerült végül rápróbálni; és Tamást is sikeresen vettem rá ugyanerre, mielőtt elmerülünk a skót kincsek tengerébe. Neki nem jött be annyira az élmény, mint nekem, pedig az övé is finom volt: a Four Grain a fiatalkorom Borovicka-partyjait juttatta eszembe éles fenyőillatával, és tajgához illő, gyantás gabonásságával.

A Koval a kísérletező lepárló, különcök, már csak ezért is imádom őket; a köles mint alapanyag inkább a new-age-es organikus konyhák, mint italok alapanyaga szerte a világon. A próbálkozás mindazonáltal a whiskykészítés mintapéldája: csak a lepárlás "szívét" azaz a legértékesebb, minőségi középpárlatot teszik az új tölgyfahordókba, amelyben az érlelés végéig tartják. Kíváncsi voltam, na.

Illat

Miután megpörgettem a pohárban, tűéles katedrálist rajzolva kezdte az aromáit eregetni, amelyet érezve kedvet kaptam hozzá, hogy a tervezett Bulleit Rye mellett ez legyen a másik amerikai whisky, amit otthon tartok. Éles-szintetikus almalikör illatot érztem, mintha egy Berentzent szagolgatnék, csak épp összehasonlíthatatlanul jobb minőségben. Az almaszag nem tartozik a kedvenceim közé, de ebben kissé illatosító-mosogatószeres verzióban valahogy el tudom viselni.

Íz és lecsengés

A számba kerülve az ital almáról körtére váltott, amely csípősen nyalta körbe a nyelvemet és a lecsengésbe is tovább kisért. Sós-kesernyés ízeket hagy maga után, de korántsem kellemetlenül, inkább valahogy úgy, mikor kicsikorodban véletlenül másfajta nyalókát vettél. Az elején nem ízlett, a végére egész megszoktad, és adott esetben máskor is ilyet választottál.

Felböfögve az ízek közül a kellemesek jöttek vissza.

Összesítés

A Koval Millet a kísérleti whisky-nördizmus kicsúcsosodása. A Koval Millet egy érdekes és kellemes ízélmény, amilyet tuti, hogy még nem tapasztaltál. A Koval Millet olyan, hogy ha van egy tisztességes whiskypolcod, meg felesleges tíz rugód egy kiegészítő különlegességre, akkor egy pillanatig se gondolkodj, rohanj megvenni. Én már csak azért is veszek majd egyet, hogy elmondhassam a haveroknak, hogy ilyen köleswhiskey is van, aztán hadd hüledezzenek.

Whisky Show 2015 - Koval Four Grain

Koval Four Grain, Single Barrel, Non-Chill Filtered, Egyesült Államok

koval_fg_ok.jpg

Forrás: Koval

A Koval lepárlót egy, a legpárlási technikákban elismert szakértő, egy házaspár Robert és Sonat Birnecker alapította 2008-ban Chicago-ban. Mindketten hosszú évek óta lepárló berendezések tervezésében és építésében vettek részt az egyetemi karrierjük mellett. Ezt adták fel a lepárló alapításakor, amikor úgy döntöttek, hogy a jövőben a saját kézműves whiskey-üket fogják megjelentetni, gondozni.

Minden általuk lepárolt whisky single barrel, azaz csak egy hordót palackoznak le és csak a középpárlatot érlelik, az elő és utópárlattal nem foglalkoznak. Az érleléshez új, erősen kiégetett, úgynevezett aligátor hordókat alkalmaznak.

A Koval specialitása az, hogy olyan, új gabonafélékkel kísérleteznek, amikkel eddig senki más. Így készül náluk többek között köles whisky, de például van a portfólióban zab whisky is. Az aktuális trendeknek megfelelően minden italuk „organikus” és van például kóser whisky-jük is.

A koval kifejezés egyébként sok nyelvben kovácsot jelent, de itt-ott használják „fekete bárány” értelemben is, ami ugyebár egy különc, a megszokottól eltérő utakat kereső személyt jelöl, ami jól egybecseng a lepárló filozófiájával is.

A whiskey:

A Koval Four Grain a nevének megfelelően négy különböző gabonából készült párlatot rejt. Ezek a zab, a rozs, a búza és a malátázott árpa. Már ennek a ténynek az ismeretében is érdekes ital, hiszen ritkán találkozhatunk is gabona összetétellel, ha a whisky-re gondolunk.

Megjelenés:

A kellemesen letisztult, a skandináv minimalizmust felidézően egyszerű, de elegáns üvegben kapjuk a kezeink közé a párlatot. A címke szintén puritán, csak a legszükségesebb információkat tárja elénk, de ezzel illik a palackon alkalmazott dizájnhoz.

Az ital színe határozottan kellemes, rezes, óaranyt idéző.

Illat:

Az első, amit éreztem az erős alkoholos aroma, ami minden amerikai whisky sajátja, de megvallom őszintén itt mégis meglepett, mert valamiért arra számítottam, hogy ez kivétel lesz. Hát, nem lett. Emellett csak egy különös, általam „tinta” illatként meghatározható fanyar illatot éreztem, ami nem volt ugyan kellemetlen, de nem állt túl messze ettől a határtól.

Íz:

Nagyon, nagyon határozottan csípős volt az első korty. A szakírók által megénekelt krémes, gyümölcsös ízekből én semmit nem éreztem, azonban szinte az összes, a készítés során felhasznált gabona nyers íze kiérezhető az italból. Nálam szépen sorban érkeztek a gyermekkoromban megismert nyers búza, rozs és a cukros árpás hatások. Ez mindenképpen érdekes volt, de egyértelműen azért nem nyerte el a tetszésemet.

Lecsengés:

Az utóízében kap még némi fűszeres, ánizsos, gyömbéres kiegészítést a különböző magvak mellett és itt jelenik meg leginkább markánsan egyfajta földes nyersesség is. A lecsengés egyébként rövis és nem túl testes, hamar elillan a szánkból az ital.

Összességében:

Nos, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ez a whiskey egy érdekes kísérlet, aminek abszolút helye van a piacon, de nekem nem igazán jön be. Mindemellett mégis megkóstolásra érdemesnek, sőt talán kötelezőnek is tartom minden a whisky-k iránt érdeklődő embernek, mert érdekes új ízekkel, aromákkal találkozhatnak ebben a párlatban. És ki tudja, nekik lehet, hogy jobban meg fog ízleni ez, a vitathatatlan gondossággal és odafigyeléssel készült ital.

Ja és csak óvatosan az ízlelgetéssel, mert ez egy 47%-os ital.

Adatok:
Név: Koval Four Grain
Érlelési idő:
Régió: Egyesült Államok

Forrás:
http://www.koval-distillery.com/newsite/whiskey/four-grain

Fiktív Pub, avagy a skótok már a pultban vannak!

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

fiktiv_m.jpg

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Whisky Show 2015 – Woodford Reserve Rye

Woodford Reserve Kentucky Straight Rye Whiskey, USA, négykezes kritika

woodford_rye.jpg

A szerző engedélyével.

 

Szereti az amerikai viszkit, de még nem találta meg az igazán megfelelőt? Hisz az amerikai viszkiben, de folyton csalódik annak puritán, karamellás jellegtelenségében? Át akarja élni az amerikai álmot, de a televízió már túlontúl elavult, az egyéb kutúrhordozókból pedig kisápadt a hitelesség? Mi a tudjuk a megoldást: igyon ön is Woodford Reserve Rozsviszkit!

Hogy miért?

A Woodford Reserver Rye viszki magában hordozza a tipikus-édeskés amerikai érzésvilágot, de nem oly élesen, mint az átlag bourbon-ök. Kellemes, parfümszerű, tutti-frutti gyümölcslillattal kezdheti meg barangolását az USA niche-whisky piacán.

Kortyoljon bele a Woodford Reserve Rye-ba, élje át a kellemes gabonásságot, amely mérföldekre hagyja le a megszokott, kesernyés borbon-ízeket a kietlen 66-os úton, és hallgassa Ön is a fehérfejű rétisasok rikoltását!

Bizonyára ön is emlékszik a boldog 90-es évekre, amikor frissítő forrásvízként áradt Nyugatról mindaz, ami friss, új volt, és feledtette a legvidámabb barakk sírva-vigadó cifra-szürkeségét. Ön is megismerhette a számítógépet, a színes tévét, a mobiltelefont, a Nutellát és a dobozos jégkrémet. A Woodford Reserve Rye most elhozza önnek az édes, reggeli gabonapehely, és a nyugati rágógumi kellemes ízét, amely lecsengésében él velünk tovább, és csak a pohár vége felé idézi fel a csillogó cukormáz mögötti kesernyés igazságot...  

Kóstoljon Ön is Rozswhiskey-t, mert az király!

A Woodford Reserve alapkiadásával kapcsolatos kalandjainkat már sokszor, sokféleképpen megírtuk a blogon. Most ennek következik az újabb felvonása hála a Whisky Show szervezőinek, akiknek jóvoltából a standard bourbon whiskey-n túl, most a Rye kiadást is megkóstolhattuk.

Nos, mint mindig, most is felhívnám a figyelmet arra, hogy az amerikai whiskey-kkel kapcsolatos viszonyom, finoman fogalmazva ambivalens. Egyrészt egyszerűen nem szeretem őket. Az eddig kóstolt tételekből valahogy mindig hiányzott számomra valami, egy kis testesség, egy kis komplexitás, vagy valami más meghatározhatatlan elem. Másrészt viszont úgy gondolom, hogy egy ekkora whiskey lepárló régióban kell lennie igazán jó italoknak is, még az én Skót whisky-ben tartósított torkom számára is. Ezért is kapott egy esélyt a Woodford Rye, az eredményt pedig alább olvashatjátok.

De mindenekelőtt nézzük meg, hogy mi is az a rozs whiskey?

Az USA-ban, a vonatkozó törvények szerint rozs whisky-nek nevezik azokat az italokat, amelyet legalább 51% rozst tartalmazó cefréből párolnak le maximum 80% alkoholtartalmúra és új kiégetett tölgyfahordókban tárolnak. Érdekes módon kötelező érlelési ideje nincs az italnak. A rozs mellett jellemzően kukorica és árpamalátát tartalmaznak még ezek a whiskey-k.

Anno, ez a whiskey típus inkább az ésszakkeleti államokban volt jellemző. Hogy mennyit gyártottak belőle, azt jól jellemzi az az adat, hogy voltak olyan évek, amikor bizonyos területeket, fél hordónyi eladott whiskey jutott minden egyes lakosra. Pedig nem túl ritkán lakott régiókról beszélünk!

A szesztilalom, mint annyi más lepárló esetében is, a rozzsal foglalkozó lepárlók körében is nagy pusztítást végzett, olyannyira, hogy az eredeti körzetekben ki is halt ez a hagyomány, így napjainkra a rye whiskey-ket is Kentucky-ban a bourbon hazájában készítik. Egyébként a szakértők szerint a rozs whiseky-k napjainkban az új reneszánszukat élik.

Woodford Reserve Rye

Megjelenés:

Az üveg külsejében a klasszikus Woodford jegyeket hordozza, mint ahogyan a testvéreinek is, ennek is széles, lapos üvege van. A megkülönböztetést a címke fűzöld színe segíti, amiből egyértelműen kiderül, hogy mivel is áll szemben az érdeklődő. Ebben az esetben igazi, kisszériás italról beszélhetünk, így a palackon a „batch” szám és a palackszám is feltüntetésre kerül.

Batch szám: Ezzel az azonosítóval többnyire kis szériás whiskey-k esetében találkozhatunk. A megadott szám alapján pontosan visszakövethető, hogy az adott ital melyik palackozási széria részeként került kiadásra.        

Illat:

Hát, ha illik így kezdeni, ha nem, nekem az első, ami eszembe jutott az orromat a pohárba dugva az a használt autógumik illata egy nyári napom. Ez nem feltétlenül kellemetlen illat, de, őszintén szólva, nem egy whiskey-ben szeretném érezni. Aztán persze kissé feltisztult az illat és a levegővel érintkezve ki is bomlott, így már a gyümölcsös, gabonás aromák is életre keltek az akác és a rozs vezetésével.

Íz:

Kesernyés, fűszeres ízeket érezhetünk az első kortyban és, mint ahogyan az illatban is, itt is csak lassan különülnek el az ízek és válnak szépen lassan azonosíthatóvá az egyes alkotóelemek, mint a szegfűszeg, a menta és a méz. Együtt izgalmas „medvecukorra” emlékeztető íz adnak, szóval, aki szerette ezt az édességet, az ki ne hagyja ezt a whisky-t.

Egyébb iránt a Woodford Rye meglepően telt érzetet kelt a szájban, és a bourbonokra jellemző vizes, híg érzetek teljesen hiányoznak belőle.

Utóíz:

Elsőre egy kicsit csípős, fűszeres, borsos-chilis ízeket hagy a szájban, de idővel ezek is eltolódnak az édesebb mézek felé.

Összegezve:

A Woodford Reserve Rye egy igazán érdekes ital, mely engem ugyan nem tett rajongóvá, de az el kell ismernem, hogy egy esélyt érdemes adni neki. El tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor kellemesen el lehetne kortyolgatni ezt a párlatot.

Igen igen, tessék szépen kipróbálni, mert jó! - a Társszerző

Adatok:
Név: Woodford Reserve Rye
Érlelési idő: -
Régió: Egyesült Államok, Kentucky

Források, linkek:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rozswhisky
http://www.woodfordreserve.com/whiskey/rye/

Whisky Show 2015 - a Kentucky-különítmény

Forrás: Coseppi Kitchen

Előljőróban leszögezném, hogy ez a cikk, amit a Woodford Reserve-ről írtam, az elejétől a végéig süket baromság.

Erre egész egy néhány héttel ezelőtti lazulós estéig kellett várjak, amikor egy baráti whiskizés keretein belül volt szerencsém inni egy kicsit belőle, és bár konkrét érzeteket nem tudnék visszaidézni, nagyon pozitív benyomást tett rám! Ez miatt is döntöttem úgy, hogy még Tamás barátom érkezése előtt feltérképezem a Whisky Show 2015 bourbon-kínálatának sava-borsát (tekintve, hogy ő nem nagy rajongója a műfajnak).

Mondanom sem kell, hogy a kínálat töredékét tudtam csak végigkóstolni...

Woodford Reserve Double Oaked

A kóstolást egy kedves barátom által promotált termékkel kezdtem, mégedig a Woodford Reserve lepárló egyik különlegesebb kiadásával. A különbség a "mezítlábas" verzióhoz képest annyi, hogy az érlelési folyamat végén égetett tölgyfahordóban is tárolják kicsit a cuccot, így egy érdekes, és számomra amcsi whiskey-knél szokatlan kormos ízhatást kapunk.

Legalábbis elméletben, mert nekem illatban ez is az amerikai illatokra jellemző mandulás-marcipános édességet adta, némi savanykás alkoholosság kíséretében. Az ízleléskor viszont már szembetűnő volt a korom, amely a lecsngésével is a szájban marad, telt érzetekkel kísérve, ha szabad ily szakbarbár lennem.

Különleges bourbon, jég nélkül is ajánlom (és végre leng az amerikai zászló!!!!)

Jim Beam Signature Craft

A kóstolást a legnagyobb, amerikai tételekkel foglalkozó standnál egy különleges kiadású Jim Beam-mel folytattam, érdekelt, mit tudnak a srácok, ha nem a tömegpiacra termelnek. Nos, jót.

A Signature Craft kiadást Fred Noe, az egyik Jim Beam lepárló-nagykutya kevert ki, és minden palackon ott az aláírása. Izé, izgalmas ez, érdekes, de kóstolni jöttünk.

Érdekesség, hogy a bourbon whiskey esetén vizes érzethez vagyok szokva, ehhez képest ez a kiadás olajosabb volt, a poháron is szép katedrálist hagyott. Nagyon határozottan jelen vannak benne a gyümölcsös jegyek, úgy az illatában, mint az ízében: utóbbi esetén határozott almás aromákat is éreztem. Lecsengését inkább savanykásnak mondanám, mintha valami éretlen, lédús gyümölcsöt nyeltünk volna le épp. 

Ezzel együtt minőségi whiskey, csak az a fránya skóthoz-szokott nyelvem érezte kissé közönségesnek.

Knob Creek Bourbon

Ez az ital Instagramon és más helyeken is erősen hype-olva van, így örültem neki, hogy megkóstolhattam... ezzel együtt csak azért írok róla, mert megtehettem. Az élmény pont a bakancslista kipipálására volt jó. Az erősen alkoholos illaton és a kesernyés, bántó lecsengésen túl nem sok maradt meg. Tutira jéggel innám.

Ez volt az általam kóstolt három bourbon zanzásított élményanyaga, de számos más terméket is találhatott a látogató odaát... amelyeket sajnos már nem bartam májjal. Majd legközelebb.

Woodford Reserve, a MÉGSEM lankadt amerikai zászló

Woodford Reserve, Kentucky Straight Bourbon

11917854_1631738450419849_1763868303_n.jpg

Forrás: Instagram

Mint azt már említettük, a múltkori japánwhisky-lendületben sort kerítettem egy tételre a Mare Pacificum túloldaláról is, tettem ezt három okból:

  • a Nikka Blackből nem volt annyi, ami elég kettőnek,
  • nem találtam addig ismeretlen single malt tételt,
  • és továbbra is rendületlenül hiszek.

Abban hiszek, hogy a XV. századi angol beözönlés farvizén evező skótok és írek nem felejtettek el whiskyt főzni. Abban hiszek, hogy az amerikaiak a kontinensnyi országukban képesek legaláb egy, egyetlenegy olyan kukoricapárlatot produkálni, aminek nem csak az illata kellemes, és az a bizonyos “e” betű nem öli ki az összes jelleget az italaikból. Hiszek a bourbon-ben, és hogy találok egyet, amelyet a Whiskyvilág Egyesülésének nevében a zászlómra tűzhetek (és lesznek sasok meg csillagok meg tűzijáték meg naplemente).

Úgy álltam neki, hogy ki tudja, talán majd ez. De azért kértem hozzá egy kis pohárnyi jeget.

Illat

Jól indított. A Woodford Reserve-be beleszaggintani kb. olyan, mintha a tavalyi Kentucky Szépe győztes a nyári gyümölcsöktől illatos kebleire ölelne, ha pedig még párat beleszippantasz, egy cuki cukrászdában érezheted magad, aminek almás-citromos illatú illatosítóval mossák épp az ablakait. Az alkoholos-gabonás hatás csak alig, nagyon enyhén jelentkezik.

Illatra tehát nagyon jót ad, instant vennék Woodford Reserve illatú Kokkolínót.

Innentől kéretik nem komolyan venni a dolgot, utólagos tesztelés után sokkal jobb a végső konklúzió!

Íz

Éééééés meg is érkeztünk a bourbon-világba. Fellelkesülve a fenti szivárványoktól és varázsos póniktól, apró kortyonként adtam át magam a műélvezetnek… aztán csalódottan nyúltam a jeges csipesz után. Szokásos, mellbevágó-alkoholos vízíz, semmi olajosság, és valami low-end, keserű almás ice-tea érzet.

Lecsengésről nem tudok beszámolni. Jég nélkül esélytelen, és azonnal kéri a kólát.

Jéggel

Az illata jéggel némileg megváltozik, erősebbé válik benne a gyümölcsös jelleg, mazsolát, mangót véltem érezni. Kóstoláskor nem éreztem benne semmit a fentiek mellett, sőt… talán annyi írható a jég javára, hogy ha nem figyelsz rá oda, kevésbé szar tőle. A lecsengését viszont el-el kaptam, bár ne tettem volna; kellemetlen, poshadt almaízt hagy maga után, ami végülis mindegy, mert úgyis kólát iszol mellé.

Összefoglalás

A Woodford Reserve a Kentucky-vidék legpatinásabb lepárlóiban készül (Woodford Reserve Distillery (1838), Brown Forman Distillery), így elméletileg hatalmas tapasztalat, és kifogástalan mesterségbeli tudás halmozódhatott fel ahhoz, hogy az Államok egyik legjobb, külföldi oldalak által is közel prémium kategóriásnak tartott Kentucky Straight Bourbon whiskyjét elkészítsék.

A fentiekből pedig az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy bizony nekem a bourbon whiskyk nem ízlenek. A masszív, teszkó gazdaságos, alkoholos vízizből a gyártó szerint a következőket kellene kiérezzem:

Nose: Heavy with rich dried fruit, hints of mint and oranges covered with a dusting of cocoa. Faint vanilla and tobacco spice.
Taste: Rich, chewy, rounded and smooth, with complex citrus, cinnamon and cocoa.
Toffee, caramel, chocolate and spice notes abound.
Finish: Silky smooth, almost creamy at first with a long, warm satisfying tail.

Hát bocsi, srácok, de nem jött össze, talán a citrus.

A Knob Creek és a Bulleit lepárlók bourbon-ei még megérdemelnek tőlem egy-egy próbálkozást, aztán feladom, és jönnek a rye whiskys cikkek. Az jó, az különleges, és a polcomon éppúgy hiánycikk, mint a Malátán.

Maker's Mark, az Amerikai Nektár

Maker's Mark, straight bourbon, tulajdonképpen dupla kritika

maker_s_mark_bottle.jpg

Egy vallomással tartozom, én alapvetően nem szeretem az amerikai whiskey-ket. Nekem valahogy minden eddig kóstolt tétel túlságosan üres, híg, vízízű volt, amiben mindössze némi kesernyés mellékízt éreztem ez pedig kevés volt ahhoz, hogy további tapasztalatokat akarjak szerezni velük.

A Maker’s Mark-ra is csak azért esett a választás, mert a kiszemelt ír whiskey elfogyott a bárban, ahol épp ültünk, így ezen kívül csak az igazán kommersz whisky-k maradtak és ez a bourbon. Mivel ehhez még nem volt szerencsénk, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes tenni vele egy próbát, ha másra nem is lesz jó, legfeljebb elrettentő példának használhatjuk. Elvégre is, elhivatott bloggerként nem csak finom italokat kóstolunk, hanem olyat is, amit meg akarunk óvni titeket kedves olvasók. (És lesz ilyen is bőven, csak győzzétek kivárni, ittatok már például cseh whisky-t? Én igen… )

(Hogy ne legyen ennyire sötét a kép, az egyensúly kéretlen hirnökeként a Dőlt Betűs Felirat, a Fogadatlan Prókátor, vagy ha úgy tetszik, a Társszerző Jobbik Énje próbál majd botcsinálta Advocatus Diaboli-t játszani, miután az italt - talán méltatlanul - ekéző kísérletei rendre az asztalfiókban végezték.)

Kezdjük némi háttérinformációval, avagy mi is az a straight bourbon? A bourbon olyan whiskey típus, amit legalább felerészben kukoricából erjesztenek és a lepárlás után belülről elszenesített tölgyfahordóban érlelik. A vonatkozó jogi definiciók szerint a straight bourbon megnevezést az az ital kaphatja meg, amit legalább két évig érlelnek a hordókban.

A Maker’s Mark az alábbi összetevőkből áll: 70% kukorica, 16% búza, 14% malátázott árpa.  A búza az, amiben a cikkben tárgyalt whisky különbözik az többi bourbon-től. A lepárló tulajdonosa Bill Samuels 1953-ban elhatározta, hogy olyan whiskeyt fog előállítani, ami kifinomultabb az akkori bourbon-öknél, aminek nincs meg az a forró égető utóíze, mint a versenytársainak.

Hogy ez hogyan sikerült, azt a alábbiakban megtudhatjátok…

Illat:  
Az első benyomást a 45% alkoholtartalom okozza. Ha hagyjuk egy kicsit szellőzni és elillanni a brutális alkoholszagot, akkor némi citrusos illatot is felfedezhetünk az alkohol mellett, ami engem gyermekkorom zselés szaloncukorjára elmékeztetett. nem mondanám kellemetlennek, de valójábn én semmit nem éreztem a szakírók által felfedezett tölgyes, karamellás és gyümölcsös illatokból.

Pedig ott vannak azok. Ha igazán, de igazán próbálkozunk, és hagyjuk elvonulni a kölnis-alkoholos illat-kakofónia Caterpillar-nehézgépeit, lágy tutti-frutti ízű szaloncukoraromák sejlenek fel tönkrenyomorított szaglószerveinkben.

Íz és lecsengés:
Az íze sem hozott többet számomra a fentebb emlegetett tipikus vizes, kesernyés ízeknél, talán az enyhe dohosság volt a plusz, de sajnos ez még kevés volt, hogy megkülönböztető karaktert kapjon az ital. Az utóízben már több árnyalat volt felfedezhető, az alkoholos ízek mellett az zöld dió és a mogyoró íze volt felfedezhető, ami adott egy kis pikáns jelleget az amúgy rövid, gyors lecsengésnek.

Mr. Dőlt Betű nem érti a problémát. Ez olyan, hogy miután a Rambo 2-ben a címszereplőt átkergeti a dzsungelen a napalm tűzvihara, hűsítő balzsamnak érzi a koszos patakvizet, amelybe sikerül az utolsó pillanatban fejest ugrania. Valahogy ilyesformán hat a fenti tutti-frutti aroma utójátékaként jelentkező keserű rágógumi-ízű ipari nyalókajelleg.

Jéggel:
Bár nem támogatjuk a whisky-k jéggel vagy bármi mással való hígítását, de itt most tettünk egy kísérletet.

A magad nevében beszélj, kedves Tamás, néhány esetben nagyon jó kis nyári itóka kerekedik egy jéggel bolondított whiskyből. Igen, még egy bourbon-ből is. Üdvözlettel, a Fogadatlan Prókátor.

Az ital jéggel hűtve, hígítva feljavult kissé. Az illatában előretörtek az édeskés, karamelles, barnacukros jegyek. Az ízében háttérbe szorult az alkohol és megerősödött a nem kellemetlen kesernyésség. Az utóíze pedig határozottan csípős felhangokat kapott. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jót tett az italnak némi jég.

Határozottan jót, amennyiben annak számít, hogy az életúnt redneckeken kívül bárki más számára is fogyaszthatóvá teszi. Polcmelegen sehogy máshogy nem tudom elképzelni a Markot, csak úgy, ha épp akkor vitte el a ruhámat és a motoromat egy baltaarcú, hármasszekrény alak, pirosan csillogó szemekkel. Viszont ha rakunk bele jeget, akkor kellemesen hűvös, kaliforniai paprikaízű löttyöt kapunk, zöldfűszeres-füstös aromákkal. Az Advocatus Diabolit hallották.

Külső:
Nos, a Maker’s Mark külseje az, amiről a legtöbb jót el tudok mondani. Az egyedi, jól megkülönböztethető formájú és igen tetszetős üveg mindenképpen elismerésre méltó, főleg úgy, ha figyelembe vesszük, hogy a lezáráshoz használt vörös viaszba minden üveget külön, kézzel mártanak bele.

Összefoglalva elmondható, hogy ez a whisky többet tud nyújtani az érdeklődők számára a kommersz bourbon-nél, de még minidig messze van attól a kifinomultságtól, amivel a leggyengébb single maltok esetében is találkozhatunk.

Egy próbát azonban mindenképpen megér, főleg ha a körülmények baljós összejátszása folytán egyszer olyan helyzetbe kerül a tisztelt olvasó, hogy csak bourbon whisky-k állnak rendelkezésre. akkor mindenféleképpen ez a helyes választás. De csak jéggel.

És kólával ne igyátok, mert ahhoz drága, és nem jön ki a karaktere, ezt üzeni Nektek a Társszerző Jobbik Énje. Uff.

Adatok:
Név: Maker’ Mark
Érlelési idő: -
Régió: USA, Kentucky

Források, linkek:

Web:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bourbon_whisky
https://www.makersmark.com/

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, Whisky
Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa