Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.már.01.
Írta: D_Tamás komment

Glenfiddich 21 yo Gran Reserva, a luxus kategória

A 21 éves Glenfiddich-et szintén a whisky kóstolón ismerhettük meg és ez az utolsó tétel, amiről még nem jelent meg cikk az oldalunkon. Ez a kiadás már egyértelműen a luxus kategóriába tartozó ital, melyet minőségével, megjelenésével és árával is jelez, mi pedig, már csak ez utóbbi tényező miatt is igen hálásak vagyunk, hogy megkóstolhattuk. Az pedig, hogy még igen, igen finom is, nos az, ahogy mondani szokás, már csak a hab, a tortán.

glen_21_ok.jpg

Forrás:Auction catawiki

Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy azok a whisky-k, melynek csomagolásán a 21 éves kormegjelölés látható, mind remek italok. Az érettségnek ezen a szintjén már messze elszakadunk a hétköznapi finomságtól és elindulunk az ízek olyan komplexitása, különlegessége felé, ami jóval túlmutat azokon a whisky-ken, amivel anno megkezdtük ennek a világnak a megismerését.

Azon pedig, hogy a 21 éves single maltok mennyivel jobbak, érdekesebbek, vagy éppen különlegesebbek, mint ugyanezen párlatok 18 éves kiadásai, lehet vitatkozni. Ha egy olyan esetről van szó, ahol semmi már nem különbözteti meg a két whisky-t mint az a plusz három év ugyanabban a hordóban, akkor időnként még egyet is értek abban, hogy talán nem olyan szignifikáns a különbség.

A Glenfiddich viszont nem csak az évek számában különbözik a fiatalabb kortársaitól, hanem az elkészítés mikéntjében is, hiszen az első- és másodtöltésű bourbonos hordós, és a sherry-s hordós érlelés után még eltölt néhány hónapot a Karib tengerről származó, használt rumos hordókban is, melyek olyan ízkomponensekkel egészítik ki ezt az amúgy is összetett italt, amit máshol nemigen érezhetünk.

A gyártóaz ital „felélesztőjeként” jellemzi ezt a kis, -palackozás előtti-, kitérőt a rumos hordóban és bizton állíthatjuk, hogy igazuk is van. Ez az utóérlelés olyan komplex íz és illatanyagokkal gazdagított a cikkben tárgyalt whisky-t, amit nem tudom, honnan máshonnan lehetne még belecsempészni, főképp ilyen gazdagságban és harmóniában.

De lássuk is, hogy konkrétan miről is áradozok itt Nektek:

Megjelenés:

Elegáns, azon a módon, ahogyan ezt a szót az angol arisztokrácia fénykorában megtestesítette. Sötét színek, apró minták és abszolút egyedi tervezés jellemzi mind a díszdobozt, mind pedig a palackot, ami bár egyértelműen hasonlít a sorozat többi darabjára, de mégis különbözik annyira, hogy már itt is jelezze, hogy itt valami extrával állunk szembe.

Szín:

Ebből a szempontból a 18 éves kiadásra hasonlít leginkább, de mégis más egy kissé, ezt is sötétbarnás, gesztenyés árnyalatok jellemzik, de mindemellett akad benne egyfajta óaranyat és borostyánt idéző csillogás is, ami jól harmonizál a doboz és a palack arany felirataival. Már a megjelenésével is felébreszti az emberben az „akarom” vágyat.

Illat:

Nagyon masszív, némileg mellbevágóan erős illatokkal találkozhatunk a poharat az orrunkhoz közelítve. Éppen olyan ebből a szempontból, mint egy komoly óbor, kissé fanyar, rengeteg érett gyümölcs illatát árasztja magából ez az aroma. Elsőre szinte szétválogathatatlanul sok mindet érezhetünk ki belőle, de némi levegőzés után szépen sorban elkülöníthetővé vállnak az almára, narancsra, a barackos joghurtra és banánra emlékeztető illatok, de érezhetővé válik a méz  és a karamell édessége is. Kissé olyan, mintha egy nagyon érett lédús gyümölcsökkel teli tál illatát éreznénk.

Íz:

Az illathoz képest könnyedebb, de még mindig nagyon gazdag ízek ölelik körbe a szánkat az első kortyot követően. A korának megfelelően olajos whisky, mely hamar bevonja a szánk egészét. Komplex, de kiegyensúlyozott ízeket érezhetünk, melyekben megjelenik a tölgyfa aromája éppen úgy, mint a tejkaramella és a füge, a banán és az narancs édessége is.

Lecsengés:

Hosszas, és mély nyomokat hagy maga után. Itt továbbra is a gyümölcsök és a tölgyes jegyek dominálnak, de nem tűnik el az édesség sem nyomtalanul, inkább csak beleolvad valami fanyarabb, töményebb ízben, mint amit egy erős, fűszeres forró csokoládéban is érezhetünk.

Összegzés:

Azzal, hogy ez egy karakteres és remek ital, nem mondanék túl sokat. Így inkább csak azt mondanám, hogy ha valahol sikerül hozzájutnotok, akkor semmiképpen ne hagyjátok ki! Lassan kóstolgassátok, adjatok elég időt minden korty kiélvezéséhez. Korra, nemre tekintet nélkül, mindenkinek ajánlom, mert igazi különlegesség, a hasonló korú whisky-k között is.

Adatok:
Név: Glenfiddich 21
Érlelési idő: 21 év
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfiddich.com/collection/core-range/21-year-old/

A Glenfiddich család, avagy 6 whisky, egy este

Azt hiszem ilyen az, amikor nem is annyira magányos a maláta… Már ha élhetek ezzel a kissé gyemekded poénnal. Komolyabbra fordulva, a blogunkat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kaptunk a Koktélbolt által szervezett Glenfiddich kóstolóra. Az itt szerzett élményeinket az alábbiakban olvashatjátok.

koketbolt.jpg

Forrás: Koktélbolt facebook profil

A blog történetében egyfajta mérföldkő volt ez a kóstoló, hiszen az első hivatalos esemény volt, amire meghívást kaptunk, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek!

Őszintén szólva, jó volt látni, hogy ezen a ködös, esős, februári estén is milyen szép számban gyűltek össze a whisky iránt érdeklődő emberek az üzletben. Voltak közöttünk kezdő és haladóbb rajongók egyaránt, de mindenkit összekötött a kíváncsiság, amit az este során bemutatott maltok iránt táplált.

Voltak kisebb-nagyobb társaságok is, de akiket „ismeretlenül” ültettek egy asztalhoz azok sem unatkoztak, hiszen, ha más nem, akkor az italok megadták a közös beszédtémát, ami hamarosan átcsapott a kedvencekkel kapcsolatos véleménycserébe, vagy éppen a hasonló rendezvényeken szerzett tapasztalatok megosztásába. A helyszín pedig igazán jó hangulatot biztosított a kötetlen párbeszédhez, hiszen körülöttünk mindenhol jobbnál jobb italok és koktélkellékek sorakoztak a falakon. Szóval, érzésem szerint mindenki „otthon” érezhette magát aki ott volt.

A kóstolás Kottra Dezső bármixer oktató tartotta, aki több, mint 50 éves tapasztalattal rendelkezik a koktélok és a whisky-k terén is. Így aztán aligha meglepő, hogy az italok bemutatása professzionális volt, de mégis volt egy könnyed hangulata az egész eseménynek. Bár a téma komoly volt, de az előadó évtizedes tapasztalata rengeteg szórakoztató és érdekes anekdotára adott lehetőséget, illetve rengeteg tippet kaphatott a hallgatóság arra nézve, hogy mit érdemes kipróbálni, meglátogatni annak, aki el szeretne mélyedni a whisky-k világában.

Az előadás elején kaptunk egy gyors betekintést a whisky történelmébe, hogy azok is képbe kerüljenek ennek a nagyszerű párlatnak az eredetével, akik éppen most kezdenek belemélyedni ebbe a világba.

Ezután pedig az est sztárjai következtek:

Glenfiddich 12 éves

A sorozat legfiatalabb darabja és alighanem a világ egyik (ha nem a) legismertebb whisky-je. Ez az az ital, amit még azok is felismernek, akik soha életükben nem próbálták ki a whisky-ket, de mivel szinte minden bolt polcán látható, így sokaknak ez jelenti a single malt-ot.

Glenfiddich 15 éves, Solera Reserve

Bár a 12 éves is finom, de valójában ezzel az itallal kezdődött meg az izgalmas tételek sora. A solera eljárás olyan kellemes és mély fűszerességgel dúsítja ezt a párlatot, amit minden rajondónak ki kell próbálnia legalább egyszer. Ez pedig nem is olyan nehéz mivel ezt még viszonylag sok bárban tartják szerteszét Budapesten.

Glenfiddich 18 éves Small Batch Reserve

Oroloso sherry és amerikai tölgy hordós érlelés. Gyümölcsök, fűszerek. Komplex és izgalmas íz és illatvilágot felvonultató párlat, ami méltán büszkélkedhet jónéhány kritikai elismeréssel és díjjal.

Glenfiddich 21 éves Gran Reserva

A tölgyhordós érlelés után sherry, aztán pedig karibi rumos hordóban fejeződik be az ital érése, amitől egy igazán különleges, többrétegű párlat jön létre, ami abszolút méltóképpen képviseli a márka exkluzív vonulatát. Ez a whisky már túllép a „napi” fogyasztás keretein (pénz ide, vagy oda), inkább csak megfelelő alkalmakkor kortyolandó.

Glenfiddich, The Original

Egy igazi különlegesség, melyben a lepárló az eredeti 1963-as kiadású whisky-jét élesztette újra. Ez a malt  tekinthető a ma single maltként hívott ital ősének, hiszen az első volt, amit ezzel a jelzővel dobtak piacra.

Monkey Shoulder

3 kitűnő speyside-i malt keveréke, amit már mi is bemutattunk nektek.

Nos, véleményem szerint ez a lista is bizonyítja azt, hogy miért volt érdemes ellátogatni az eseményre. Remek és igazán különleges malt-ok ezek, amikről hamarosan önálló cikkek is születni fognak a blogon.

Összességében remek este volt, jó italokkal, hozzáértő bemutatóval és remek társasággal. Csak biztatni tudlak benneteket, hogy a következő alkalmat ne hagyjátok ki!

Köszönjük a Kocsmablog támogatását!

Whisky Show 2015 - Old Pulteney 21 yo

Old Pulteney Single malt scotch whisky, Wick, Scotland

A röpke újévi szünetünkből visszatérve rögtön egy olyan tétellel kezdenénk, ami úgy gondolom minden single malt rajongó szívét megdobogtatja, hiszen ez az a whisky, ami Jim Murray 2012-es Whisky Bibliájában 97,5 pontra értékelt. Ami valljuk be eléggé csábítóvá teszi ezt az italt, még látatlanba is.

old_pulteney_jo.jpg

Forrás: Internet

A lepárló:

A lepárló története egészen 1826-ig nyúlik vissza, amikor is az addigi zugszeszfőző James Henderson úgy döntött, hogy „napvilágra” lép és legalizálja az üzletét. Ehhez a lépéshez nagyban hozzájárult az a tény, hogy a lepárlónak helyt adó Wick városa akkoriban Európa egyik „hering fővárosa” volt, ahol nyaranta több, mint 1000 (igen, ezer) halászhajó tevékenykedett. Azt pedig mindenki tudja, hogy az egyszeri tengerész, a nap végén, csak egy dolgot szeret jobban egy jó hallevesnél… Az alkoholt. És míg a Karib térség matrózai a rum mellett tették le a voksukat, addig egy igazi skót tengeri medve nem is ihat mást, mint whisky-t.

A rossznyelvek szerint (aki a helyi ministráns volt) a hathetes hering szezon alatt naponta 2275 liter (!) whisky fogyott a kocsmákban. Igen, jól látjátok. (Azaz hat hét alatt 81900 liter, ami kb. 117.000 palack. Döbbenetes szám, nemde?)

Szóval Mr. Henderson nem igazán kockáztatott akkor, amikor lepárlásba fogott, hiszen egy ekkora piac mellett ez tuti üzlet.

Természetesen ez a lepárló sem úszta meg az élet viharait, a heringüzlet összeomlása és a városi alkoholtilalom után bezárt és csak 1959-ben nyitott újra, de az igazi felvirágzásra egészen 1997-ig, amikor is az Inver House tulajdonába kerülve újra single maltokat kezdtek készíteni és forgalmazni. Ma, évente kb. 1 millió liter kiváló malt készül itt.

A whisky:

Külső:

Mint minden single malt whisky esetén, az Old Pulteney esetében is már messziről felismerhető az ital, az üveg egyedi formájának köszönhetően. A designerek itt a lepárló üstök gömbölyded formáit jelenítették meg a palackon, ami vitán felül tetszetős és egyedi.

Az üveg színezetlen és még a címke alapja is átlátszó így szinte akadály nélkül élvezhetjük az illat eredeti színét már kibontás előtt is.

Színezéssel csak a dobozon és az üveg nyakán találkozunk. A lepárló egyes tételeit különböző színekkel is megkülönbözteti, ezek közül a 21 éves kivitelé a sötétzöld lett. A dobozon egy halászhajó szeli a hullámokat, utalva a város és a lepárló történetére is. (Valamint magára az italra is, hogy hogyan, azt a továbbiakban meglátjátok.)

Szín:

Áttetsző, tiszta, mégis teltnek tűnő, enyhén bronzos árnyalatú az ital. Engem még a borostyánra emlékeztet ez a tónus, ami végül is, akár „whisky színnek” is hívhatunk, ha nagyon akarjuk.

Illat:

Telt, valahogy nagyon kerek, letisztult illattal találkozunk, miután megillatoljuk ezt a malt-ot. Némi édes-fanyar gyümölcs aroma érezhető, olyan ’vadkörtés” módon, de a malátacukros édességek fűszeres illata is határozottan bejelentkezik. Alkoholos csípősség csak egészen enyhén érzékelhető, pedig itt is egy 46%-os whisky-ről van szó.

Íz:

Mivel aznap ez már a „tizensokadik” kóstolásom volt, így az első korty inkább csak egyfajta alkoholos, paprikás, borsos csípősséggel kínozta meg az, amúgy is kissé elgyötört ízlelőbimbóimat. A következő azonban már jobban kibomlott a számban, így érezhetővé váltak az édes, malátás-árpás, vaníliás, mézes ízek is, melyek a bourbon és sherry hordós érlelésnek köszönhetőek. Előjött azonban egy enyhén sós, tengervízre emlékeztető aroma is. (Itt utalnék vissza a dobozon látható tengeres-hajós mintára)

Lecsengés:

Hosszú, a kortyolás után még sokáig érezzük a szánkban az enyhén citrusos, fűszeres, sós ízeket némi füstösséggel kiegészülve. Ezek a lecsengés vége felé összeolvadnak egy fanyar, száraz érzetté és lassan elhalványulnak.

Összegezve:

A 21 éves Old Pulteney egy finom, érdekes ital, amely igazi unikum lehet minden whisky rajongónak és nem csak a némileg borsos ára miatt. Komplex ízeivel bármilyen környezetbe megállja a helyét és mivel nem tekinthető általánosan ismert márkának (legalább is hazánkban), így egyfajta plusz különlegességet is hordozhat azon szerencsések számára, akik hozzájutnak.

Ezt megerősítendő, zárásképpen álljanak itt a skót író Neil M. Gunn szavai:

„Amikor olyan időssé váltam, hogy megértsem az Old Pulteney-t, akkor tudtam igazán értékelni a minőségét… felismerve benne az északi temperamentum erős karaktervonásait.”

Adatok:
Név: Old Pulteney
Érlelési idő: 21 év
Régió: Highland

Források, linkek:
http://www.oldpulteney.com/

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa
Ian Buxton: 101 whisky, amit feltétlenül meg kell kóstolnod, mielőtt meghalsz

Whisky Show 2015 - Hashtag Highlife

Folytatódik a Whisky Show 2015-ös kóstolásainkat feldolgozó cikkorozat. Ádám szörpikedvelő ízlelőbimbói a rendezvény különféle pontjain két, skót Felföldről származó tételben is lubickolhattak: Original Glenmorangie és 21 éves Glenfarclas. Mindkettőre jellemző, hogy a könnyed, gyümis, Speyside-szerű ízvilágot, és a Highland-i komplexitást sikerült ésszerű áron ötvözniük, és mindketten az este lokális csúcspontjaiként hatottak.

Glenfarclas 21

Forrás: The Whisky Exchange

A tizenöt éves verzióját életem egyik legkellemesebb, spontán italélményeként tartom számon, így fokozott érdeklődéssel álltam neki a 21 éves kiadásnak.

Illata lágy gabonával indít, amit kis pihenő után zöldalmás jegyekkel gazdagít. A 15 éves kiadásnál több gyümölcsösségre emlékszem, talán ez az egyik olyan eset, amikor a nagyobb életkor már nem feltétlenül jelent jobb minőséget is. Jellegében tér el a két ital.

Íze kicsit furcsa: édeskés salátát képzeltem el, némi kávé kíséretében, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Ellenben kellően olajos hatású, aki az ilyesmit szereti, az itt meg fogja találni a számítását.

Lecsengésében finom csokoládét és harmatos zöld mezőt ad, nagyon enyhe füstöség kíséretében. Itt már szépen kijön a Felföld, ha valaki több tájegységet felölelő élményt akar, vagy csak simán inna valami igényeset, annak melegen ajánlott. 

De csak ha hajlandó ennyit rászánni.

Glenmorangie Original 10

Forrás: The Whisky Exchange

Tamás mindent leírt, ami leírható, de engedődjön meg egy rövid másodvéleményt megfogalmaznom, ha más nem, azért, hogy az előzőt megerősítsem. Vodka- és abszintfogyasztó barátomon teszteltem az elméletem, mely szerint a 10 éves Glenmorangie igazi, alacsony árkategóriás konverter-whisky. (A konverter-whisky olyan ital, amely alkalmas arra, hogy whisky-rajongóvá tegyen egy szkeptikust.) Az egyelemű mintám alapján eredmény némileg felemás: konvertálni ugyan nem sikerült az illetőt, de azt mondta, közelebb került ahhoz az ájult tisztelethez, amellyel mi szeretjük és wannabe-szakértjük ezeket a párlatokat.

Glencair-poharunkba beleszippantva némi alkohol-kísérte vaníliás-citrusos gyümölcsaromát érezhetünk, nagyon komplex, nagyon sokféle. A barátom mellettem fel sem fogta, mi történt vele, inkább belekortyolt gyorsan, ezzel elveszítve a hosszantartó levegőztetés eredményezte lágyulást. Érdemes kivárni.

Én inkább forgattam kicsit a whiskyt a számban, keresvén a pohár oldalán lassan végigforgó, viszkózus folyadék olajosságát. Amellett, hogy abból nem találtam sokat, a Glenmorangie esetében mindenképp érdemes ízvilágról is beszélni. Steril, gabonás ízeket éreztem enyhe csípéssel; gyümölcsös jellegett egyedül a nyelvem alá engedett apró félkorty hordozott, ahol érdekes módon leginkább az eper dominált... de a csípés erősödésével egyre sürgősebbé vált, hogy lenyeljem a kortyot.

Amikor beüt az utóíz, gondolatban észak felé nézel, ahol a Skót felföld hegycsúcsai az atlanti áramlatok ködébe vesznek. Markáns, karakteres: amellett, hogy a fenti érzetek rendre visszaköszönnek, édeskés-mustáros csípés kísérte a bizsergető torokérzést. Az egészet megkoronázandó pedig még a nyelv tövét is bekormozza, hogy az se csalódjon, aki az ilyesmit szereti.

Egyre jobban adja ez a Highland régió, valami ilyesmi hangja lehet a seggemet takaró tojáshéj földet érésének.

Élménybeszámoló: Whisky Show 2015

6 óra, 12 whisky és sok egyéb finomság...

woodford_myki.jpg

A legvidámabb pult (a szerző engedélyével)

Amolyan premisszaként megjegyezném, hogy lassan két nappal a whisky show után, még mindig a hatása alatt állok. Ma a munkahelyemen mindenkinek lelkesen meséltem az élményeimet és aki valaha is kiejtette a száján a „szeretem a whisky-t” mondatot, azt győzködni kezdtem, hogy jövőre muszáj eljönnie. Pedig hol van az még. Sajnos.

Szóval, ha az előzőekből nem lett volna világos, nagyon tetszett a rendezvény. A hangulat, a kiállítok, a helyszín, az emberek, a lebonyolítás, minden. Az ott töltött 6 óra gyakorlatilag fel sem tűnt. És azóta sem értem, hogy múlhatott el olyan gyorsan egy nap egynegyede.

Mivel, alaphangon, nem vagyok egy igazán lelkesedő típus, ezért azóta is sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a show melyik része gyakorolt rám ilyen hatást. Magamban megpróbáltam részekre bontani az „egészet”, hátha így sikerül azonosítanom azt a bizonyos „X-gént”, ami ezt okozta. Ennek a gondolkodásnak az eredménye lett az alábbi írás, ami – reményeim szerint-, a rendezvényt is jól bemutatja.

Az egész részei:

Helyszín:

Nos, öt csillagos hotelből szerintem ritka az, amit rondának hívnánk és ez alól szerencsére a Corinthia Hotel Budapest sem kivétel. A színvonalas és kellemes környezet pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan is érezzük magunkat. Az exkluzív termek pedig mázlinkra elég tágasak is voltak, így bár a rendezvény csúcsidején elég sokan voltunk, de igazi tartós tumultus sehol nem alakult is. Plusz a vastag, süppedős szőnyeget sokat segítettek a poharak épségének megőrzésében is. Ezt volt szerencsém végig is nézni, amikor egy Glencairn pohár kicsúszott az egyik vendég kezéből, de a szőnyegen kényelmesen, puhán landolt, így a pohár is és a gazdája is megúszta a balesetet.Egyébként abban is biztos vagyok, hogy ez nem volt egyedi eset.

A többi adottságot, mint mosdókat, vagy az előtér kényelmes kanapéit nem is említeném külön, szerintem mindenki el tudja képzelni őket, aki látott már ilyen szállodát.

Lebonyolítás:

Szinte hibátlan. Viszonylag sok hasonló méretű wokshopon, konferencián vagy kiállításon vettem már részt életem során és kijelenthetem, hogy ebből a szempontból is a legjobbak között kell számontartanom a show-t. Az információs felületek, anyagok világosak és informatívak voltak és az értelemszerű helyeken megtalálhatóak, a jelenlévő hostess-ek is kedvesen és felkészülten állták a kíváncsiskodók rohamát. A kóstoltatók pedig hihetetlen nyugalommal és jókedvvel válaszolták meg sokadszorra is ugyanazt a kérdést, pedig nem minden pultban álltak az adott márka nagykövetei (bár elég sok helyen voltak), de ennek semmilyen negatív hozadékát nem érezhette senki.

Hogy miért nem hibátlan? Nos, ha valaki további italkuponokat akart vásárolni a jegy mellé kapottak utánpótlásaként, akkor alkalmanként hosszú percekig kellett sorba állni, ami a sokkal hasznosabb és élvezetesebb lehetőségektől vette el az időt. Szóval jövőre több ilyen „feltöltő pont” kellene.

Ételek-italok, azaz minden, ami nem whisky:

Ez, bár talán nem mindenki számára egyértelmű sarkalatos részei lehetnek a whisky kóstolásnak, hiszen alapvetően minél több mindent akarunk megízlelni, kipróbálni és ennek komoly akadálya lehet az, ha már a ötödik tételre sem emlékszünk, becsípésből kifolyólag… Arról nem is beszélve, hogy a hetedik whisky után lehet, hogy az előtér már említett kanapéin aludnánk ami, -valljuk be-, bűnös elpazarlása lenne ennek a remek alkalomnak.

A rendezvény, - véleményem szerint-, ebből a szempontból is jól teljesített, hiszen a kitelepült étkezési lehetőségeknél is remek dolgokat lehetett kóstolni, a kézműves bonbonoktól- a hajszálvékonyra szelt sonkákig bezárólag. Ezért aztán itt is mindenki megtalálhatta a szájízének és pénztárcájának megfelelőt. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pultnál nagyszerűen el lehetett beszélgetni a kint lévő „eladókkal”, amiből egyrészt az ételről kaphattunk érdekes információkat, másrészt pedig jó tippeket lehetett kapni további whiskykóstolásra alkalmas helyszínekről is.

Számomra azonban, a délután hősei a vízosztó lányok voltak, (az egyik ásványvizes cég képviseletében) akiknek végtelen türelemmel kellett kiszolgálni a néha bizony kissé türelmetlen vendégeket. Talán belőlük is lehetne több jövőre.

Résztvevők:

Bevallom ekkora tömegben még nem találkoztam whisky rajongókkal, így ez teljesen új tapasztalat volt számomra, de azt kell, hogy mondjam, teljesen pozitív képek kaphatott bárki erről a szubkultúráról, aki kilátogatott a rendezvényre ezen a kissé borús délutánon. Többekkel sikerült szóba elegyednünk kortyolgatás, kóstolgatás közben és mindenkivel határozottan kellemes beszélgetéseket folytattunk, míg a poharainkban kitartott az éppen elemzett tétel. Beszélgetés közben persze a kóstolási tippek és személyes kedvencek cserélgetése megállíthatatlan volt, de ebből (is) több érdekes italról szereztünk tudomást, melyeknek egy részét természetesen le is teszteltük. Emiatt -bár én társasággal mentem-, de megkockáztatom azt, hogy az sem érezte rosszul, vagy éppen magányosnak magát, aki egyedül érkezett, hiszen mindenki találhatott beszélgetőpartnereket, ha éppen ahhoz volt kedve és hát a közös téma az ugyebár adott volt. Egyébként a legjellemzőbbek a 4-5 fős baráti társaságok voltak a látogatók között. Bár szerintem, több száz fős rendezvényre nemigen használható a „családias” jelző (és nem is szeretem ezt a szót puffogtatni), de itt valóban ehhez állt legközelebb a hangulat.

Árak:

Az elővételes 4000 Ft-os jegyért kapott mindenki egy Glencairn poharat és 5 kóstolójegyet. Ez a pohár máshol 1500 Ft-ért lehet a miénk, a kóstolójegyek pedig 2500 Ft-ot értek a pultoknál. Innen már azt hiszem könnyű kiszámolni, hogy a jegy valójában ingyen volt, ami elég jól hangzik, nem?

Én még elköltöttem 10.000 Ft-ot további 20 kóstolójegyre (mert a blog és a "munka" az első), amiért cserébe megkóstoltam 12 whisky-t. Ezekből ha vettem volna egy-egy üveggel akkor, -a saját számításaim szerint-, bőven több, mint 200.000 ft-ot kellett volna fizetnem, de még ha csak egy-egy pohárral ittam volna belőlük, valami rendkívül olcsó helyen, akkor is kb. 20.000 Ft-ba került volna az egész. Szóval, ebből a szempontból is megérni kilátogatni. És akkor az egyéb kapcsolódó kedvezményekről, mint például az utólagos vásárláskor beváltható kedvezménykuponok, még nem is beszéltem.

Whisky:

A lényeg… A választék hatalmas volt. Valójában esély sem volt arra, hogy mindent megkóstoljon valaki. (Mert ezt legfeljebb Superman bírná alkoholmérgezés nélkül!) A prémium minőségtől, a hétköznapi whisky-ig minden kategória képviseltette magát, kiegészítve egy rakás különlegeséggel, melyek egy részét még sehol máshol nem láttam eddig. Itt pedig, néhány kóstolójegyért cserébe olyan italokat is megízlelhettünk, amiket egyébként csak súlyos ezrekért, vagy éppen tízezrekért mérnek, mint a Johnnie Walker Blue Label,  vagy a 30 éves Ballantine’s, de említhetnénk itt még a megszámolhatatlan mennyiségű 18-21-25 éves blended, vagy éppen single malt whisky-t is.

Én a következő tételeket próbáltam ki: Isle of Jura Prophecy és Elixír, Kavalan Solist Bourbon, Old Pulteney 21 éves, Glenrothes Vintage Reserve, Koval Four Grain, Glenmorangie Nectar D’or Sauternes, Benriach 18 éves Latada Madeira Finish, MaCallan Amber, Kilchoman Loch Gorm Sherry Cask, Woodford Rye, Agárdi 12 éves.

Kedvencet egyenlőre esélytelen választanom a fenti listából…. Jelenleg még csak az élményt dolgozom fel, de a felsorolt italok többségéből a következő hetekben cikkek fognak születni, azt megígérhetem.

Összegezve:

Nos, remélem a fentiek segítenek egy pici betekintést adni abba, hogy milyen is volt a 2015-ös Whisky Show Budapest és hogy miért is volt olyan jó, mint amilyennek érzem. Mindenesetre, ha nem voltál ott és szereted a whisky-ket, akkor azt tanácsolom, hogy jövőre semmiképpen se hagyd ki!

Sláinthe!