Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.máj.01.
Írta: D_Tamás komment

Egy este whisky gőzben…

Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

bar.jpg

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

  • eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
  • szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
  • az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Glenfarclas 10 éves, belépő a Speyside-ra...

A Glenfarclas termékeivel már hosszú ideje tart az ismeretségem, hiszen évek óta nézegetem ezeket az italokat a szakboltok polcain, sőt itt-ott kóstoltam is egy-egy pohárkával az évek során, de őszintén megmondva, egyik tétel sem hagyott bennem túl mély nyomot. A boltokban pedig a túl nagy választékának okán kerültem, valamiért nem bízok az olyan whisky-k minőségében, amiből egyidejűleg 10 különböző tételt is a polcokon látok. Tudom, hogy ez egy teljesen értelmetlen előítélet, de még nem tudtam túllépni rajta..

Az utóbbi időben aztán több általam megbízhatónak tartott forrás is elkezdett ódákat zengeni erről a malt-ról, így, amikor az elmúlt héten whisky-t kerestem, amivel meglephetem néhány barátomat, akkor úgy döntöttem, kap egy esélyt egy alapos kóstolásra. Ennek az eredményét olvashatjátok alább.

glenfarclas_10_ok.jpg

Forrás: Internet

A lepárlóról:

A Glenfarclas lepárlót a Highalnd-en, konkrétan a Speyside szívében, a Spey folyó partján találja az erre járó szerencsés utazó, olyan illusztris szomszédsággal együtt, mint az Aberlour, a Cragganmore, vagy éppen a Tormore üzeme. Ember legyen a talpán, aki itt kalandozva „menetből” végig tudja kóstolni az ezen a környéken készített single malt-oknak akár csak a felét is.

Maga az üzem a Skóciában szokásosnak nevezhető utat járta be, valamikor 1797 környékén megalapította Robert Hay, de whisky főzési engedélyt csak 1836-ban váltott. Gondolom az első néhány év(tized)-ben jövedelmezőbbnek tűnt az illegális lepárlás. (Ennek az előnyeit aligha kell magyaráznom senkinek idehaza, hiszen nem nagyon ismerek olyan családot, ahol néhány évvel ezelőttig a babgulyás kedvéért vettek volna kuktát…)

Természetesen a Glenfarclas üzeme is megért néhány tulajdonosváltást, melyek végül a Grant’s család portfóliójába kerülésig vezettek.

A whisky:

A 10 éves, a belépő szint a lepárló termékeihez, azaz ez a legfiatalabb palackozás. A legöregebb momentán a 40 éves. Persze emellett számos, évmegjelölés nélküli kiadást is forgalomba hoztak, mint például a „világ első hordóerejű” single malt-jaként reklámozott 105-öst, vagy a „Family Casks” sorozatot.

Megjelenés:

Mint mindig, most is egy egyedi megjelenésű palackról és díszdobozról beszélhetünk, de mindezzel együtt, szerintem, elég átlagos, amolyan „polcba simuló” külcsínt kapott az ital. Persze a piros alapszínű díszdoboz nem nevezhető hétköznapinak, de nem is ad annyi pluszt, amitől ne siklana át rajta a szem.

A palack inkább tömzsi, mint kecses, nem csúnya, de nem is különösebben szép. Olyan átlagos.

Szín:

Világos, a gyártó szerint „szalma-arany” színű. Hajlamos vagyok egyetérteni velük.

Illat:

Az első, ami eszembe jutott a pohárba dugva az orrom, a meggyes joghurt kissé művi, de ezért kellemes illata. Ez a meggyes alapillat végig megmarad, még a könnyed fűszeresség előkerülése után is. Aki nagyon figyel, az még egy enyhe füstösséget is észrevehet, de a gyümölcsösség szinte teljesen elnyomja ezt az érzetet.

Íz:

Itt már inkább aszalt gyümölcsökké mélyülnek az illatában tapasztalt aromák és megerősödik a fűszeresség. A vanília és a szegfűszeg dominálja az ízeket, kiegészülve némi dohányra emlékeztető kesernyésséggel és fahéjas szárazsággal. Harmonikus, könnyed ízekkel operál a párlat.

Lecsengés:

Ebben a tulajdonságában is inkább a könnyedség a jellemző, bár meglepően hosszas lecsengést érezhetünk a kortyolás után. Itt már inkább csak a fűszeresség érzete a jellemző.

Összegezve:

Nos, nem ez a malt lesz az, ami miatt rajongóvá válik valaki, de első kóstolásra abszolút alkalmas, akár hölgyismerősöknek is, hiszen könnyű, de mégis mutatja a single maltokra jellemző összetett ízeket és finomságot. Alapvetően ajánlott ital, ami jó kísérője lehet egy baráti beszélgetésnek egy nyári estén, azaz kellemesen kortyolgatható, de nem igényel különösebb figyelmet.

Adatok:
Név: Glenfarclas
Érlelési idő: 10 év
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfarclas.co.uk/en/
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, whisky

BenRiach 10 éves, a Speyside-i sztenderd...

A BenRiach, mint márka elsőként a Whisky Show-n került a kezünk közé és azonnal elnyerte a tetszésünket a 18 éves kiadásuk, ahogyan azt az erről szóló cikkben olvashatjátok is. Ezért aztán adta magát az, hogy tovább kóstolgassuk a termékeiket.

benriach_10_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

A fenti elhatározást hamarosan tett is követte, miután Ádám beszerezte a márka 10 éves, belépő szintű verzióját. Úgy gondoltuk, hogy az egyik prémium kiadás kipróbálása után érdekes lesz a belépő szintet is megkóstolni. Ennek az eredményét pedig alább olvashatjátok.

A lepárlóra és történetére nem vesztegetnék újabb karaktereket, aki az emlékei felfrissítésére vágyik az itt  megtalálja a megfelelő cikket. A „vörös szarvas hegyén” (Ben Riach) azóta nem történt olyan változás, amit érdemes lenne itt leírnunk.

A whisky:

A 10 éves kiadás az iparági hírek szerint azért jött létre, hogy a későbbiekben a most még létező 12 éves kiadás váltóitala legyen. Ebben az kiadásban már szinte csak olyan whisky-k keveréke szerepel, amit a lepárló 2004-es újranyitása után készítettek, tehát már abszolút az új tulajdonos szája íze szerint készült párlatról van szó.

Megjelenés:

Nos, én eddig ezt a márkát, - ahogyan erről már meséltem-, a harsány színek, címkék honának ismertem, ezért is kellemes meglepetés volt ennek a kiadásnak a visszafogott, sötétszürke, bronzos árnyalatú feliratokkal díszített külseje. Alapvetően tetszetős, mind a doboz, mind pedig a feliratok színvilága, bár az tény, hogy ezekkel nem igazán tűnik ki sem a boltok polcain, sem pedig a bárokban az ital.

Szerintem az egész külsőnek van egy „steampunk”-os beütése, amit a dobozon és az üvegen lévő rajz is erősít, ugyanis elsőre engem egy páncélvonatra emlékeztetett és csak alaposabb megnézés után lett világos, hogy a lepárlót és az előtte sorakozó hordókat ábrázolja.

Szín:

Kellemesen sötét tónusú, telt bronzos árnyalatok csillannak elő a poharunkban és az üvegben is a színt vizsgálva.

Illat:

Friss, fanyar, citromos, lime-os illattok az elsők, amik felénk szállnak a pohárból. Valamivel később ezek az illatok szépen lassan átadják a helyüket egyfajta krémes édességnek, amik még mindig gyümölcsöket hordoznak magukkal, engem leginkább a barackos joghurtra emlékeztetően. A vége felé némi vanília is előkerül, de inkább csak könnyű kiegészítő illatként.

Íz:

Az alkohol határozott csípésével indít a párlat, ami első lépésként elzsibbasztja a szájunk egészét. Ez viszonylag gyorsan elenyészik és ekkor előkerül némi gabonás, könnyű ízkompozíció, amolyan háztartási kekszes, semleges, édesség. Végül ez is elhalványul és a helyére fás, fanyar ízek érkeznek, amiben nyomokban meggyes ízek vegyülnek.

Lecsengés:

Könnyű és viszonylag rövid. Valójában eléggé semmitmondó utóízekkel távozik az ital. Egy kevés híg borsos csípéssel és egy mélyen megbúvó fafüstre hajazó kesernyésséggel.  

Összegzés:

Nem könnyű. A 18 éves Latada kiadással nem korrekt összehasonlítani ezt a maltot, de valójában más Speyside single maltokkal sem. Igazság szerint csak azoknak ajánlanám, akik már megkóstoltak más, erről a vidékről származó whisky-ket is, mert így nézve lehet legfeljebb érdekes az ital, ami tartalmaz minden olyan jegyet, - amit az itt készült párlatoknak tartalmaznia kell-, de minden különösebb egyéniség nélkül. Azok, akik most ismerkednek ezzel a vidékkal, azok kóstolják meg inkább a Singleton-t, vagy éppen a Tomintoul-t.

Adatok:
Név: BenRiach
Érlelési idő: 10 év
Régió: Speyside

Forrás:

http://www.benriachdistillery.co.uk/our-whiskies/10-years-old/

Highland Park, whisky viking gyökerekkel

Highland Park, 10 éves, Skócia, A cikk második része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították az Orkney szigetcsoport fő szigetén, a szigetek fővárosában Kirkwall-ban. A szigeteken található még a Scapa lepárló is, így ez a két üzem verseng a legészakibb lepárló címéért.

A szigetek:

A 70 szigetből álló szigetcsoport i.e. 8000 óta lakott, köszönhetően a termékeny talajának. A gazdaságának legfontosabb szektora a mai napig a mezőgazdaság. Legfőbb exportcikkei a marhahús, a sör és a whisky.

Bár a szigetek alkotmányosan az Egyesült Királysághoz, azon belül pedig Skóciához tartoznak, valójában látványosan nem britek és nem is skótok. Mivel a szigetek tökéletes támaszpontot nyújtottak a Brit szigetek fosztogatásához, ezért a vikingek hamar megszállták őket, így 700 évig a Nyugati Óskandináv Birodalom része volt, a birodalom nyugati határának legfontosabb katonai támaszpontjaként. A XIII. századtól, néhány vesztes politikai manőver és csata után a szigeteket bérbe adják Skóciának, akik azonban némileg szabadon értelmezik a bérleti díj fizetését, így az 1400-as évekre már több évtizedes elmaradásban vannak. (Talán innen erednek a skót viccek…) Később a norvég király lányának hozományaként került a Brit korona fennhatósága alá és bár a dánok sokáig próbálták visszaszerezni ez többé nem sikerült.

A lepárló:

A fenti kis történelemlecke után talán nem is meglepő, hogy a Highland Park lepárlót egy Magnus Eunson nevű ember alapította. Eunson nappal lelkipásztor, éjjel pedig zug szeszfőző volt, aki egyszerre tudta ezt a két ellentétes személyiséget összeegyeztetni éppen úgy, mint ahogyan a kelta és viking hagyományokat is. A XVIII. századra Kirkwall a szeszcsempészet egyik központjává vált, ahol gyakran használták a templomokat a zugszesz elrejtésére. Bár ez nem igazán meglepő Eunson „nappali” hivatásának fényében. Hősünket 1813-ban letartoztatják, - bár el soha nem ítélik- azonban a letartóztatást végző őrmester, bizonyos John Robertson azonnal megvásárolja a birtokot és a lepárlót. Nos, a hatóságok a jelek szerint már akkor is tudták, hogy milyen úton-módon érdemes fizetés kiegészítésre szert tenni. Robertson mindenesetre legalizálja a lepárlót, mely azóta is működik és egyedi whiskyvel látja el a nagyérdemű közönséget.

A Skandináv, viking gyökereikről sem feledkeztek meg, ennek bizonyítéka a Higland Park Skandináv istenekről és hírek viking harcosokról elnevezett sorozatai.

A hanga:

A whisky ismertetés előtt, muszáj néhány szót ejtenünk erről a növényből, mely a Higland Park whisky-k meghatározó összetevője.

Hanga: A zárvatermők törzsébe tartozó növény, a hangafélék névadó nemzettsége. Nagyjából 500 fajból áll, melyek nagyrészt Afrika déli részén élnek, de megtalálhatóak a Mediterrániumban és észak Európában is.

A növényt többféle módon adhatják a whisky-hez, akár a tőzegelés során, akár erjesztés közben.

A Higland Park esetében a felhasznált tőzeget szinte teljes egészében komposztált hanga teszi ki, de az égetőkemencébe kerül szárított hangavirág is, melytől azt remélik, hogy további parfümös illatokat ad a malt-nak. Természetesen az illatok mellett a hanga felelős a virágos, édes ízek egy részért is az whiskyben.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital színe kissé világosabb a megszokottnál, inkább napfényes, sárgás, bronzos, borostyános árnyalatokat mutat. A palack a Highland Parkra jellemző lapos, az oldalain lekerekített, elegáns megjelenésű, a címkéről minden fontos, a whisky-re jellemző, információnak a birtokába juthatunk.

Illat:

Meglepően, elsöprően édes és gyümölcsös. Engem az első pillanatban a barackos joghurt kissé fanyar édességére emlékeztető illatok csaptak meg, melyek mellett még némi vajas kekszes aromákat éreztem, ezek az ízek később kiegészültek egy kevés virágos, gyümölcsös aromákkal. Alkoholosság csak némi szellőzés után érkezett, de akkor is csak nagyon, nagyon enyhe mértékben, mint ahogyan a füstös aromákat is csak érintőlegesen lehetett felfedezni az italban.

Íz:

Az ital a szájban testes, sűrű benyomást kelt, bevonja az egész szájüreget. Az ízében elsődlegesen továbbra is a gyümölcsök uralkodnak, elsősorban a meggyes, barackos ízek, de kiegészülnek malátás, vaníliás ízekkel is. Itt már a tőzegesebb, füstösebb, sósabb ízek is megjelennek, de egyáltalán nem bántó módon, inkább csak a háttérben adják hozzá a magukét az ital komplexitásához.

Lecsengés:

Hosszú, közepes erősségű lecsengés. Mandulás, kesernyés ízeket maradnak a szájban, de az édes, mézes, gyümölcsös aromák is felfedezhetőek az utóízben is, bár itt már inkább csak a háttérben. A nyelvtőnél és a nyelv alján határozott, de nem túl erős csípősség érkezik, a füstös, sós, tengeri aromák itt is inkább keretbe foglalják az ízeket, de igazán dominánsak.

Összegzés:

Komplex, érdekes ital, mely szabályos íz orgiát rendez a szájban. Szóval mindenkinek ajánlható, kivétel nélkül, még annak is, aki nem szereti a whisky-ket. Szóval, aki még nem kóstolta, az haladéktalanul tegye meg.

Adatok:
Név: Highland Park
Érlelési idő: 10 év
Régió: Island (Orkney)

Források, linkek:
http://highlandpark.co.uk/
http://www.whiskynotes.be/2013/highland-park/highland-park-10-years/
https://www.whisky.com/forumblogchat/forum/forum/mm_forum_pi1/posts//whisky_tasting_highland_park_10_year_old.html

Michael Jackson: Whisky

Tullamore D.E.W. 10 years, a mogyorós-gyümölcsös ír süti

Tullamore D.E.W. 10 Year Old Single Malt, 10 éves single malt whiskey, írország

tulla_10.jpg

Forrás: Instagram

Tamásnak lehet, hogy a Connemara jön be, nekem most éppen ez. És nem biztos, hogy csak az írek közül.

Nem tudom, mi történt az érzékszerveimmel, de a városban járva mostanában mintha egymást érnék az ír kocsmák, szinte minden héten találok egy újat. A Publin például - ahol a címszereplőt kóstoltam - a Madách téren található, irtó cuki és nagyon hangulatos. Eredetileg ide is csak egy sörre ugrottunk be… amíg meg nem láttam az italpult több láb hosszan, három sorban terpeszkedő whiskey készletét (figyeljünk kérem az ‘e’ betűre, hiszen Írországban járunk), amelyben skót vagy amerikai darabok csak mutatóba fordultak elő.

Lila köd le, a tyulamorgyú teccik, nosza, ki is kértem egy tízéveset, olyan szépen vigyorgott rám a polcról. Azt persze nem mondták (hülyeádám meg nem olvas), hogy ez egy single malt; így jártam, sose járjak rosszabbul. Ti se járjatok, legyen világbéke.

Kinézet

Továbbra sem értem, mit lehet erről ennyit bazseválni. Az üvege üvegből van, és átlátszik. A címkéje - mint az üvege -  ugyanolyan, mint a blended alapverzióé, csak kicsit más a színe, és rajta van, hogy “10”. Kitöltve kb. borostyánszíne van, mint kb. az összes viszkinek, és a polcon is kb. ugyanolyan kurva jól néz ki, de biztos jobban, mint egy Fütyülős. Uff, igyunk.

Illat

Na itt szartam be majdnem, and it was just the beginning.

Törvénybe kellene foglalni, hogy bizonyos árkategória fölött a whisky(e)y csak szűkített szájú kóstolópohárban szolgálható fel (és jeget alapból csak kézlevágás terhe mellett lehet bele rakni (most nem troll vagyok, hanem hadd döntse má’ el a vendég)). Ekkor valószínűleg még jobban főbe kólinthatott volna az az érzéskavalkád, ami az első szippantással a hatalmába kerített.

Emberek, itt van az az ital, amit a Suntory cuccok mellett a leginkább lehet térítésre használni. Ez az illat ugyanis annyira emberbaráti, az a fajta kellemesen édes, amitől nem az orvul felszaladó kilók, a rossz fogak és a kettes típusú diabétesz, hanem a boldog gyermekkor gondtalan nagymama-hangulata, és dolgos kezek által gyúrt-font, frissen sült, lekváros-porcukros kalácskák ugranak be. Meggyet érzel, sokat, némi mogyorót, és az egész dolog profi-bourbon szinten édeskés. Az alkohol csak egy lehelletnyit érződik, és kellemesen parfümszerűvé teszi az ital kipárolgását.

Íz

Végre valami, valami, amiről az íz kapcsán is érdemes billentyűt koptatni. Az első kortyra nagyon kellemes és enyhén oljos törökmogyoró-ízt éreztem, némi csípéssel, és csak egy enyhén tolakodó rúgással. Kognitív torzítás, de ez utóbbit betudom annak, hogy az üveg aljáról töltötték az italt.

A második pofa szeszt a kisokosunkban olvasható módszerrel ittam rá az elsőre, és… hát van benne valami. A cimborám éppen motyogott valamit, de legyezve intettem le, képtelen lévén odafigyelni: a korty olyan intenzív ízélményt adott, hogy nyelés nélkül is nagyon durván megkaptam tőle. Kellemes alkoholos íz keveredett némi átható gabonaérzettel, és ez az egész együtt valami fenomenális citromossüti-élményt adott, méghozzá úgy, hogy az illatában hordozott bourbon-karamellát kompromisszumok nélkül sikerült az ízvilágába is átvinni.

Lecsengés

Méltó folytatása a kortynak. A sült, kelt tészta forró, gabonás kipárolgásai szinte belerobbannak az érzékeidbe, majd egy alig érezhető, finom füstösség mellé citrusos, mentás hatások jöttek. Nagyon kellemes volt ízlelgetni, bár megjegyzem, hogy az idő teltével egyre tolakodóbbá, kesernyésebbé vált az íze, némi blended-érzésem lett a végére. Komplex whiskey, szerintem a kóstoláskor elsőre nem is tudtam teljesen felfogni. Tutira teszek vele még egy próbát.

Összefoglalás

whatmorejolett.gif

 

Források (mert írni kell valamit)

http://www.tullamoredew.com/products/10-year-old-single-malt

https://www.thewhiskyexchange.com/P-23861.aspx

Glenmorangie, az Első

Glenmorangie,  The Original, 10 éves

glenmorangie_bottle_and_box_kicsi.jpgForrás: https://commons.wikimedia.org/

Amikor a kétezres évek elején, - egy ott élő barátom kedvességének köszönhetően – volt szerencsén Skóciába látogatni két dolgot szerettem volna mindenképpen megtenni, ellátogatni a Highland-re és megkóstolni az igazi Skót single malt whiskyt.

A Highland-re vonatkozó tervemet – mint a kortársaim nagy részének - természetesen a  Rettenthetetlen (The Braveheart) című remek film indukálta, az abban látható tájak azonnal magukkal ragadtak, amint megnéztem a filmet.

A single malt whisky-ről egy kollégám mesélt, akivel először kezdtük tervezgetni az utazást, tőle hallottam arról, hogy ez valami más, mint amit itthon whisky-nek hívnak és hogy mindenképpen meg kell kóstolnom. Aztán a szerencse úgy hozta, hogy kettőnk közül csak én utaztam. Pech. Mármint neki.

Szóval ezekkel a tervekkel és egy üveg itthoni pálinkával a bőröndömben érkeztem meg a vendéglátóimhoz. És mivel a pálinka már a megérkezésem estélyén elfogyott másnap, a városnézésből hazafelé menet útba ejtettem egy nagyobb áruházat, hogy kipipálhassam az egyik tételt a „feladataim” közül.

A megfelelő polc előtt – akkor még - némiképp tanácstalanul álldogálva egy sárgásbarna dobozú whisky-re esett a választásom. Ránézésre olyan volt, mint amit én keresek, ennél komolyabb válogatási szempontokkal pedig ott és akkor nem rendelkeztem.

Megvettem. Hazavittem. Megkóstoltam… Azóta pedig nem tudok szabadulni ezen italok bűvöletéből. Na, nem mintha annyira küzdenék.

Hogy milyen is a Glenmorangie?

Az első szó, ami eszembe jut az a „Hihetetlen”. Nagy mázlim volt, hogy ezt vettem le a polcról.

Illatos, gazdag, karakteres ital éppen annyi füstös mellékízzel, amit egy kezdő whiskyrajongó elvár ezektől az italoktól. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy kortyolás közben végig selymes marad, nem karcolja végig a torkot és az utóíze is újabb élménnyel gazdagít.

A színe engem a mézre emlékeztet, de aki szeretné, hívhatja napsárgának is. Az akkori kiadása egy egyszerűbb de tetszetős üvegbe volt palackozva sok címkével, ez azóta megváltozott, de szerencsére a változástól csak letisztultabb egyedibb lett az ital megjelenése.

Ízek, illatok:

Ízre kissé nálam inkább az édeskés, mézesebb jegyek domináltak, ezt a fentebb emlegetett enyhe füstösség csak még jobban kihangsúlyozta. A mézes jelleg az utóízében is megmarad, tovább növelve a korty által kiváltott elégedett mosolygást.

A szakértők tölgyes, árpás jegyeket hangsúlyoznak ki az ital kapcsán, amit gyümölcsök és vanília egészít  ki. Nos, ők jobbak ebben, így nem vitatkoznék a véleményükkel.

Az ital nemzetközi megítélése is kiemelkedően pozitív, több neves versenyen ért el nagyon jó helyezéseket a lepárló, ezzel a termékével.

Összefoglalva úgy gondolom, hogy kifejezetten szerencsém volt azzal, hogy a véletlen e felé az ital felé irányított, mert bár azóta rengeteg remek single maltot kóstoltam, de a Glenmorangie mindig emlékezetes marad. Kezdő whisky kóstolóként pedig inkább ilyen tétellel fussak össze, mint egy kevésbé emlékezetessel.

Adatok:

Név: Glenmorangie
Érlelési idő: 10 év
Régió: Highland

Források, linkek:

Web:
http://glenmorangie.com/
http://www.whiskynet.hu/glenmorangie_1012

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve - Whisky