Jameson, Triple Distilled Irish Whiskey, inkább impresszió

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Ezzel a cikkel nagyjából a blog indulása óta lógok, csak akkor még ezt nem tudtam.

A Jamesont a polc sokadik bálás whiskyjeként tartottam számon, amit az ember akkor iszik, ha nincs jobb. A gond az, hogy mint észrevettem, mindig ezt iszom, ha nincs jobb, és alkalomról alkalomra jobban megkedveltem, azt hiszem. Fű alatt, centiről centire belemászott az érzékeimbe.

Pedig érdekes, ittam már Ballantines-t is, ami meglepően jó képviselője a bálás kategóriának, és adott esetben jég nélkül is elfogyasztom, mégis a Jameson akad a kezembe gyakrabban. Ez valószínűleg marketing: John Jameson 1786-ban vette át a Bow Street Distillary vezetését, és 1805-re a Jameson whiskey-t a világ legnagyobb volumenben eladott whiskey-jévé tette. Azóta ez már nincs így, ezzel együtt bőven volt idő kitalálni azt a piaci pozicionálást és megteremteni azt a penetrációt, hogy az embernek a Jameson névről a minőségi ír whisky jusson az eszébe úgy, hogy akárhol, stabilan hozzájuthat.

És valóban: simán elmegy egynek.

Illat

Van énnálam büdös kölni, ha rádöntöm, meg fogsz ölni.

- mondja a népszerű locsolóversike, amely a Jamesont szagolgatva jutott eszembe.

Ne szépítsük: tömény alkoholgőz, és még Glencairn pohár sem kell hozzá. Hagyjuk levegőzni inkább, nem azért, mert ezt szoktuk vele csinálni, csak azért, mert tudjuk, hogy vannak rejtett értékei, és látni, érezni akarjuk őket.

Elvégre neki is lehet jó napja.

Ha nagyon szeretnénk, a körömlakkszagon kívül a szokásos, triple distilled ír dolgokra jellemző édeskés, vaníliás illatot is érezhetjük. Ha eléggé odafigyelünk, észrevehetünk némi csípős tintaaraomát, és valami olyasmit, amit egy új autógumikkal telt raktárépület levegőjét lárja át.

Aztán úgy döntünk, hogy nem éri meg a fáradtságot, és - innentől a többes királyi - pont telibeszarva a konvenciókat, dobunk bele egy pici jeget. Ahogy a kocsmában is szoktuk.

Hoppácska! Enyhe, édes gabonaillat, kellemes fű és édes almaaromák, de csak lágyan, alig érezhetően és cseppet sem zavaróan. Egy középszerű löttyből egy laza mozdulattal kellemes frissítőt varázsoltunk, és ehhez csak egy darab, fagyáspont alatti vízgolyóra volt szükség.

Íz

Ezt már csak jéggel mondom, mert senki kedvéért nem iszom úgy a whiskyt, ahogy nem szeretem. Az íze tükrözi, amit a honlapon írnak róla: single pot whiskey-ket kevernek grain párlatokkal, háromszori lepárlás, a szokásos tölgyfa és sherry-s hordó kombó, és valóban. Az ízérzet egy közepszerű single grain whisky-é, semmi extra, semmi olaj, semmi textúra, semmi jelleg, legalábbis jéggel. Emlékeim szerint ugyanis az teszi nagyjából pont ihatóvá.

Lecsengés (és valójában összegzés)

Édeskés, vaníliás, kicsit alkoholos, enyhén csípős. Ne figyelj oda rá, akkor jó lesz. Komolyan, ennyi. Ahogy a mellettem lévő whiskyspohárból fogy el az ital, úgy fog ez a cikk is végetérni, és ahogy visszaolvasom, kábé ugyanannyit is ér: remélem, jólesett, amíg tartott.

Disclaimer: a Tullamore DEW jobb. És legközelebb valami skót whiskyt tesztelek mostmár basszus.

Forrás

http://www.jamesonwhiskey.com/en/
https://en.wikipedia.org/wiki/Jameson_Irish_Whiskey

Green Spot, Ír Single Pot Still Whiskey

Forrás: Forbes.com

A minap a Publinban ülve és a címszereplőt kortyolgatva azon gondolkodtam, hogy a viszonylag kis elemszámú mintából próbáljam-e extrapolálni ezt az ír whiskey dolgot. Az van ugyanis, hogy amikor először kóstoltam Teeling-et és Connemara-t egy másik helyen, fura, karcos ízű, mérsékelten jó valamiknek tartottam őket. Az ír whiskyt ezzel el is raktam a közepesen fontos élményanyagok közé későbbi tanulmányozásra.

Igenám, de ezzel együtt ott volt a Jameson, ami gyakran az aktuális kocsma legjobb viszkije volt és van, mint ilyenre, olykor rá is kell fanyalodni... és ami egyre inkább a tudatalattimba lopta magát némi jéggel bolondítva (cikk hamarosan). Ott volt a Tullamore D.E.W., ami bőven a bálás árkategórián belül poroszkálva kínál teljesen fogyasztható, hölgytársaság-kompatíbilis ír blendet. Ott volt a Tullamore 10 éves, ami pedig noshát...

Végül pedig jött ez a cucc, és lassan azt kell mondjam, hogy a Speyside, a Highland déli része és Japán mellé újabb fétisvidéket, a rye whiskey-k mellé pedig egy új fétiskategóriát találtam magamnak.

Oké, de mi ez pontosan?

A cikk elején használtam egy kifejezést, ami eddig még nem szerepelt a blog bekezdéseiben, ez pedig a single pot still whisky.

Single (or pure) pot still is the only style of whiskey that is exclusively made in Ireland. Where single malt is produced from 100% malted barley, pure pot still whiskey uses a mix of malted and unmalted barley. This mixed mashbill gives the whisky a distinctive spiciness known as ‘pot still character’.

- TheWhiskyExchange

A sinle pot wtill whiskey egy kizárólag ír whiskey-kre alkalmazott kifejezés, amely azt jelenti, hogy a whiskey készítésekor a maláta mellett nem malátázott, "zöld" árpát is alkalmaznak. Ezzel együtt a készítéskor ugyanúgy csak egy lepárló termékeit használják, mint a single maltok esetében, csak itt a nyers árpa elvileg ad valami különleges karaktert az italnak.Még nem jöttem rá, hogy mi az, de kísérletezni fogok.

A Green Spot whiskey-t kóstolva azt kell mondjam, megéri.

Az illata...

...elképesztő. Semmi nyoma bántó, torokkaparó élességnek, sem acetonos alkoholosságnak. Telt, gabonás illatot éreztem, némi mézeskalácsos felhanggal. Ez utóbbiba idővel némi szegfűszeg vegyült, ezzel a mézeskalács kissé elnémetesedett, de ha más szögből nézted, igazi optikai csalódás módjára jóféle házi szilvás buktát érezhettél. Közben mindenféle gyümölcsök, szőlő, mandarin, fűszeres tea volt az orromban. Tele volt érzetekkel na.

Az íze pedig...

...körülbelül ekvivalens az illatával. Nem bánt, csak kellemesen masszíroz. Nem csontkovács ez, csak csikung, nem plasztikai sebészet, csak egy naturál-spa arcmasszázs. Füstösség egyáltalán nincs benne, úgyhogy nem lesz az Islay malt kedvelők kedvence. Sebaj, több marad nekünk.

Ezt a hosszan tartó, testes, ízes-fűszeres-mentolos sóhajt nem fogom megunni.

Összességében tehát...

...mindent leírtam az elején. A Green Spotot bourbon és sherry hordókban érlelt, 7-10 éves párlatokból keveri a dublini Mitchell's lepárló, állításuk szerint meglehetősen kis szériában. Igazi gyűjtői ritkaság tehát, kellemes, finom, kiegyensúlyozott csajokkal is bátran itatható whiskey, ne hagyjátok ki.

A honlapjuk őszinte mondata, imádtam:

Only small quantities of Green Spot are bottled each year. No real reason why. Drink some more and we'll bottle more.

- Singlepotstill.com

Oké srácok, rajtam nem fog múlni. ;)

Források

http://www.singlepotstill.com/spotwhiskey
https://www.thewhiskyexchange.com/P-15320.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_pot_still_whiskey

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

Forrás: Publin

Alig kezdtünk bele az Ír hétbe, amikor nagyrabecsült szerzőtársam azzal a hírrel állított be, hogy teljesen véletlenül belefutott egy remek ír pub-ba a belvárosban, ahol „sosemlátott” whiskey választékkal találkozott. (Ebből a randevúból született a Tullamore Dew 10 éves kritika)

Nos, engem sem kellett különösebben kérlelni a cikke és az élménybeszámolója után, szóval csütörtök éjjel beállítottunk a Publin Madách téri egységébe.

A hely a megszokott ír-skót pub hangulatot hozza, félhomályos világítással és a sötét árnyalatú bútorokkal, zöld kiegészítőkkel. Szóval magabiztosan teremti meg azt az atmoszférát, amit elképzelünk, ha egy ír sörözőről beszél nekünk valaki. Ezen az összképen némileg ugyan rontanak a helyen szétszórt tv-k, amin folyamatosan sportközvetítéseket nézhetünk, de ha erre van igény, akkor azt ki kell szolgálni. Ettől eltekintve tényleg hangulatos kis hely.

De, - hogy a lényegre térjek végre -, a whiskyválasztékuk tényleg mindent visz, amivel eddig Budapesten találkoztam. Mert ismerek ugyan olyan pub-ot, ahol széles választékban kóstolhatunk skót maltokat, de ilyen ír whiskey felhozatallal még tényleg nem találkoztam. A relatív olcsó whisky-ktől elindulva, a különlegesebb darabokig, szinte mindent megtalálhatunk itt, ami az egyszeri whisky blogger álma, hiszen, bár nagyon szeretnénk minden whisky-ből egy saját üveggel is birtokolni, ez azonban komoly pénzügyi befektetést igényel, amire nem sokaknak van lehetősége, itt azonban egy-egy pohárral is kóstolhatunk, ami nagyban hozzájárul az új cikkek születéséhez.

Az első körben jómagam végre megízlelhettem az előszóban is említett Tullamore Dew single malt-ot, Ádám pedig egy 10 éves Bushmills single malt-tal kezdett barátkozni. Nos, én annyit mondhatok, hogy mindennel maximálisan egyetértek, ami a Tullamore Dew-ról szóló cikkben megjelent, kósoljátok meg, mert egy igazán érdekes italról beszélhetünk, amivel bárkit bátran megkínálhatunk, még azokat is, akik – állításuk szerint-, nem szeretik a whisey-ket. Hátha sikerül meglepni őket!

A következő körünk kikérésekor voltam olyan szemtelen, hogy megkértem a pultosokat, hogy ajánljanak ők kóstolnivalót. Ez, úgy gondolom jó teszt arra, hogy megtudjuk, hogy hozzáértőkkel állunk-e szembe, vagy inkább csak, amolyan „muszájból dolgozom itt” jellegű csaposokkal. Nos, szerencsémre, nem kellett csalódnom, jobbnál jobb ajánlatokkal leptek meg, amelyekből végül egy pohár 8 éves Greenore single grain whiskey és egy Teeling small batch lett a befutó. Elmondhatom, hogy mindkét whiskey érdemes a kóstolásra. A Greenore inkább a bourbon rajongók számára lesz érdekes, a Teeling viszont mindenki számára kötelező tétel lehet. Ebből a közeljövőben komolyabb beszámoló is fog készülni, mert ezt a whiskey-t valóban érdemes közelebbről is megismerni. Szóval köszönet a pultosoknak az ajánlatért!

Az ír whiskey-k mellett tartanak még skót és amerikai tételeket is, továbbá egyéb a bárokban megszokott italokat és természetesen söröket is, de mi most (is) a whiskey-re koncentráltunk, így a többi ital felderítése az olvasókra vár.

Az árak a hely lokációjának megfelelőek. Mivel a legbelebb belvárosról beszélünk itt nem fog senki olcsó whisky-t találni, de ide nem is azért jövünk.

Összefoglalva az eddigieket csak ajánlani tudom a helyet, akár munka utáni beülésre, akár egy szombat esti baráti beszélgetésre is alkalmas, vagy éppen közös szurkolásra valamilyen sportesemény kapcsán. A Jameson-os üvegekből készített lámpa búrákért pedig külön jópont jár.

Publin Irish Pub & Restaurant
Budapest, Madách Imre tér 5

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Tullamore D.E.W. 10 Year Old Single Malt, 10 éves single malt whiskey, írország

Forrás: Instagram

Tamásnak lehet, hogy a Connemara jön be, nekem most éppen ez. És nem biztos, hogy csak az írek közül.

Nem tudom, mi történt az érzékszerveimmel, de a városban járva mostanában mintha egymást érnék az ír kocsmák, szinte minden héten találok egy újat. A Publin például - ahol a címszereplőt kóstoltam - a Madách téren található, irtó cuki és nagyon hangulatos. Eredetileg ide is csak egy sörre ugrottunk be… amíg meg nem láttam az italpult több láb hosszan, három sorban terpeszkedő whiskey készletét (figyeljünk kérem az ‘e’ betűre, hiszen Írországban járunk), amelyben skót vagy amerikai darabok csak mutatóba fordultak elő.

Lila köd le, a tyulamorgyú teccik, nosza, ki is kértem egy tízéveset, olyan szépen vigyorgott rám a polcról. Azt persze nem mondták (hülyeádám meg nem olvas), hogy ez egy single malt; így jártam, sose járjak rosszabbul. Ti se járjatok, legyen világbéke.

Kinézet

Továbbra sem értem, mit lehet erről ennyit bazseválni. Az üvege üvegből van, és átlátszik. A címkéje - mint az üvege -  ugyanolyan, mint a blended alapverzióé, csak kicsit más a színe, és rajta van, hogy “10”. Kitöltve kb. borostyánszíne van, mint kb. az összes viszkinek, és a polcon is kb. ugyanolyan kurva jól néz ki, de biztos jobban, mint egy Fütyülős. Uff, igyunk.

Illat

Na itt szartam be majdnem, and it was just the beginning.

Törvénybe kellene foglalni, hogy bizonyos árkategória fölött a whisky(e)y csak szűkített szájú kóstolópohárban szolgálható fel (és jeget alapból csak kézlevágás terhe mellett lehet bele rakni (most nem troll vagyok, hanem hadd döntse má’ el a vendég)). Ekkor valószínűleg még jobban főbe kólinthatott volna az az érzéskavalkád, ami az első szippantással a hatalmába kerített.

Emberek, itt van az az ital, amit a Suntory cuccok mellett a leginkább lehet térítésre használni. Ez az illat ugyanis annyira emberbaráti, az a fajta kellemesen édes, amitől nem az orvul felszaladó kilók, a rossz fogak és a kettes típusú diabétesz, hanem a boldog gyermekkor gondtalan nagymama-hangulata, és dolgos kezek által gyúrt-font, frissen sült, lekváros-porcukros kalácskák ugranak be. Meggyet érzel, sokat, némi mogyorót, és az egész dolog profi-bourbon szinten édeskés. Az alkohol csak egy lehelletnyit érződik, és kellemesen parfümszerűvé teszi az ital kipárolgását.

Íz

Végre valami, valami, amiről az íz kapcsán is érdemes billentyűt koptatni. Az első kortyra nagyon kellemes és enyhén oljos törökmogyoró-ízt éreztem, némi csípéssel, és csak egy enyhén tolakodó rúgással. Kognitív torzítás, de ez utóbbit betudom annak, hogy az üveg aljáról töltötték az italt.

A második pofa szeszt a kisokosunkban olvasható módszerrel ittam rá az elsőre, és… hát van benne valami. A cimborám éppen motyogott valamit, de legyezve intettem le, képtelen lévén odafigyelni: a korty olyan intenzív ízélményt adott, hogy nyelés nélkül is nagyon durván megkaptam tőle. Kellemes alkoholos íz keveredett némi átható gabonaérzettel, és ez az egész együtt valami fenomenális citromossüti-élményt adott, méghozzá úgy, hogy az illatában hordozott bourbon-karamellát kompromisszumok nélkül sikerült az ízvilágába is átvinni.

Lecsengés

Méltó folytatása a kortynak. A sült, kelt tészta forró, gabonás kipárolgásai szinte belerobbannak az érzékeidbe, majd egy alig érezhető, finom füstösség mellé citrusos, mentás hatások jöttek. Nagyon kellemes volt ízlelgetni, bár megjegyzem, hogy az idő teltével egyre tolakodóbbá, kesernyésebbé vált az íze, némi blended-érzésem lett a végére. Komplex whiskey, szerintem a kóstoláskor elsőre nem is tudtam teljesen felfogni. Tutira teszek vele még egy próbát.

Összefoglalás

Források (mert írni kell valamit)

http://www.tullamoredew.com/products/10-year-old-single-malt

https://www.thewhiskyexchange.com/P-23861.aspx

Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey

Forrás: Coe Wintners

Ahogyan azt már az Írországról szóló cikkünkben is kiemeltük, a smaragd sziget nem igazán a füstös, tőzeges maltok hazája. A helyi gyártási metódusok inkább a selymesebb, lágyabb ízvilágú italoknak kedveznek, így igazi unikum, hogy jelen cikkünkben mégis egy tőzeges, füstös italt mutathatunk be nektek.

Ahogyan az már hagyomány számba megy a blog szerzőinél, ehhez a kóstoláshoz is egy véletlen vezetett. Alapvetően teljesen más whisky-t szerettünk volna kóstolni aznap este, de az itallapon meglátva néhány, addig számunkra ismeret tételt ezek mellett döntöttünk és nem is bántuk meg. Olyannyira nem, hogy nem sokkal később egy teljes üveg is elfogyasztásra került, csak hogy biztosan megismerhessük ezt az érdekes és kifejezetten finom italt.

A Connemara a Cooley lepárlóban készül. A készítéshez Skóciából és Írországból származó malátát is felhasználnak. A malátázás után, a hagyományoknak megfelelően helyi tőzeg felhasználásával szárítják az árpát, ez felelős a füstös íz kialakításáért, bár gondolom ezzel nem mondok újat semelyik olvasónknak. A cég bevallása szerint olyan whiskey-t akartak készíteni ezzel az itallal, amire a régi illegális lepárlók is méltán büszkék lennének. A lepárlás után, mint minden single maltot, ezt is régi bourbon-ös hordókban érlelik.

A bevezetés után most lássuk, hogy milyen is ez a whiskey pontosan.

Külső:

Az ital külső megjelenése tetszetős, a zömök palack pontosan akkora, hogy határozottan kitöltsön egy férfitenyeret, ezzel is jelezve, hogy itt komoly italról van szó. A doboz és a palack jellemző színe a sötét (keki) zöld ezzel is nyomatékosítva, hogy ez az ital bizony a Zöld Szigeten, Írországban készült. Ezt megerősítendően a dobozon stilizáltan feltűnnek az Ír dombok. Az alapvető információk mellett mind a dobozon, mind a dugó védőborításán találkozunk az örökkévalóságot jelképező ír (kelta) csomókkal is.

Szín:

Inkább világos aranyszín, mely engem a fiatalabb tokaji borok színeire emlékeztet.

Illat:

Az Islay whisky-kre emlékeztető füstös aromák azonnal érezhetőek, bár nem is annyira a tőzeg a meghatározó, mint inkább a fás, amolyan tábortüzes füst. Emellett nyomokban édeskés, mézes vaníliás illatok is tetten érhetőek, ezzel is jelezve, hogy füst ide, vagy oda, azért mégis csak egy Ír whiskey-ről beszélünk.

Íz:

Kissé csípős, füstös, ami mellett megjelennek a mézes, édes ízek is. Komplex és határozott íz élményt biztosít a Connemara már az első kortytól kezdve. A szakírók és kóstolók kiemelik még a gyümölcsöket és a maláta ízét is kóstoláskor ezzel is bemutatva, hogy milyen sokrétű ez a párlat.

Utóíz:

A füstös, enyhén tőzeges aromák magabiztosan töltik be az egész szánkat, minden más, mint például az újra előkerülő vanília és a mézes-tölgyes ízek, csak kiegészítő szerepet kapnak, de ezt nem is bánjuk, mert így lesz kerek egész ennek az whiskey-nek az íze.

És hogy miért a legskótabb Ír?

Nos, egyrészt a tőzeges ízek miatt, másrészt pedig azért, mert ezt az italt az Ír whiskyknél tipikusnak tekinthető háromszori lepárlás helyett mindössze kétszer párolják le, pontosan úgy, mint a Skót single maltokat.

Érdekességként megemlíthető a lepárló, némileg szokatlan kabalaállata is, ami egy barna bika, amely a lepárló melletti földeken legelészik. Állítólag ez az állat egyenes ági leszármazottja, annak a bikának, melyért a helyi legendák szerint az írek valaha véres csatát vívtak a szomszéd királysággal. A történetről itt olvashattok bővebben.

Adatok:

Név: Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey
Érlelési idő:
Régió: Írország

Források:

http://www.kilbeggandistillingcompany.com/our-brands/connemara
https://www.masterofmalt.com/whiskies/connemara-peated-whisky/

Egyéb:

Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, Whisky
Michael Jackson: Whisky

Forrás: By IProspectIE (Own work)

Bár ezzel biztosan nem lopom be magam az ír emberek és rajongóik szívébe, de számomra Írország egy kicsit mindig, amolyan kistestvérnek tűnt Nagy Britannia mellett. Nem, nem Észak-Írországra gondolok, hanem úgy általában az egész szigetre. Pedig valójában az itt élő kelta törzsek voltak azok, akik miután meghódították a mai Skócia területét, valamint Wales-t és Cornwall-t, az őseivé váltak a mai Skótoknak. Később pedig, ők is éppen úgy lázadoztak az angol uralom ellen, mint skót és walesi testvéreik. Csak talán egy kicsivel több sikerrel tekintve, hogy Írország 1949 óta teljesen független állam. (Itt és most elegánsan tekintsünk el attól a hat megyétől ott északon.)

Amúgy a történészek szerint a sziget a jégkorszak vége óta lakott. A mai írek őseinek tekinthető kelták pedig a vaskorban vetették meg a lábukat a szigeten. Megérkezésük után hamarosan több, mint 100 kisebb királyságra töredezett a Zöld sziget. Később a vikingek is tettek egy-két tisztelgő látogatást errefelé, az ő erődjük köré épült ki több ma is létező város, például a mai főváros, Dublin is. A vikingek kipaterolása után (Brian Boru, 1014), kalandoztak még itt a normannok, de megtámadta a szigetet a skót Edward Bruce is, aki a helyiekkel szövetkezve próbálta meg legyőzni az angolokat. 1542-től pedig Írország VIII. Henrik uralma alá került, azaz innentől az 1949-ig a Brit Birodalom részévé vált.

Az Ír whiskey-k története a 16. században kezdődik, ekkortól találhatóak bizonyítékok az árpából készült whiskey megjelenésére a szigeten. A jelek szerint hamar népszerűvé vált az ital, mert a 18. század végén már körülbelül 2000 főzde működik Írországban.

Az elkészült párlatot nagy mennyiségben exportálták, a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt, de ennek sajnos véget vetett egy elhamarkodott, értelmetlen társadalmi kísérlet, amit ma úgy ismerünk, hogy Szesztilalom.

A legnagyobb felvevőpiac összeomlása után sorban érték az újabb csapások az ír lepárlókat, a brit embargó, a világválság és a második világháború által okozott negatív hatásokat már nem tudták kiheverni és a többségük bezárt. Napjainkban már lényegesen kevesebb whiskey műhelyt találunk a szigeten, de ezek termékei talán ismertebbek, mint valaha.

A röpke és meglehetősen vázlatos történelemóra után lássuk a lényeget, azaz, hogy mitől ír az ír whisky?

Ahogyan azt már a Tullamore Dew-t bemutató írásunkban is fejtegettük, Ír whiskey-nek tekinthető az a whisky, amit Írországban készül és legalább három évig fahordóban érlelték.

Persze az érlelés többnyire tovább tart ennél. Fontos jellemzője még az ír whiskey-knek a háromszori lepárlás, ami miatt az elkészült ital selymesebb, lágyabb ízvilágú lesz skót társainál. Ezt a jellegzetes ízvilágot erősíti az is, hogy az árpamaláta mellett néha nem malátázott árpát is kevernek az alapanyagok közé az ital készítésekor.

Ritka kivételektől eltekintve a maláta szárítása során nem használnak tőzegfüstöt, így füstös ír whiskey-vel nem igazán találkozhatunk. (Bár ez alól akadnak kivételek, egy ilyenről hamarosan szó is lesz itt a blogon.)

A lepárlás során hagyományosan kisüsti lepárlást alkalmaznak, csak a blended whiskey-k egyik összetevőjeként gyártott gabonawhiskey-k esetén alkalmaznak lepárlótornyokat. A kisüsti lepárlás gyakorlatilag megegyezik azzal a lepárlási módszerrel, amit hazánkban is használnak a házi pálinka előállítására az utóbbi években.(Már persze azokban a háztartásokban, akik kidobták az előtte hosszú éveken át jó szolgálatot teljesítő pimpelt kuktát. Szóval, ha többet akarsz tudni erről a lepárlási módszeréről, akkor kérdezd a nagyfatert!)

Az ír whiskey-k főbb típusai:

Single malt:

Ahogyan az összes többi single malt esetében, úgy itt is csak egy lepárló termékei kerülhetnek a végleges italba.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills Ten Year Old, Tyrconell, Connemara

Pure (Single) Pot still:

A hagyományos ír árpawhisky.
Itthon ismertebb képviselői: Őszintén szólva, nem igazán vannak. Talán a Jameson Gold Reserve említhető.

Blended:

Ezek Európában egyszerűen Irish whiskey néven kerülnek forgalomba, csak az Egyesült Államokban tüntetik fel a blended mivoltukat a címkén.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills 1608, Jameson, Kilbeggan, Tullamore Dew

Single Grain:

Gabonawhiskey-k, azaz olyan keverékek, amik a maláta mellett, vagy helyett más gabonákat is tartalmaznak.
Itthon ismertebb képviselői: Greenore 8 Year Old

Egyéb érdekességek az ír whiskey-vel kapcsolatban:

A whiskey ír nyelven a következőképpen hangzik: Uisce Beatha Eireannach
Bár nekem tetszik ez a megnevezés ezért érthető, hogy az üvegekre miért az angol Irish whiskey felirat kerül.

Egyébként az 1970-es évek óta az ír whiksy-ket egységesen whiskey-nek kell írni. Ennek a szabálynak az eredete némileg homályos, van, akik szerint a Skót lepárlóktól akartak különbözni ezzel az intézkedéssel, de vannak olyan vélemények is, amik szerint az illegális lepárlóktól szerettem volna elhatárolódni a főzdék.

Nos, röviden ennyi. Természetesen rengeteget lehetne még írni az ír whisky-ről, de –remélem -, ennyi is elég, hogy egy kicsit jobban megismerjük ezt az országot és az itt készített párlatot.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
https://en.wikipedia.org/wiki/Irish_whiskey