Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta

2016.dec.07.
Írta: D_Tamás komment

Bulleit Bourbon Frontier - Kentucky-ból szeretettel...

Ismét elérkezett az év vége. Minden cég életében ez az év végi vacsorák, elvonulások ideje. Nincs ez másként nálunk sem, igaz idén kicsit korán indítottuk a sort, november legvégén. Nekem az idei csapat építő igen különleges elismeréssel zárult. Az éves munkám kiemelt elismerésben részesült és az elismerés mellé ajándékként kaptam egy Bulleit Bourbon Frontier-t. Ez úton is köszönöm mind az elismerést, mind a figyelmes meglepetést!

bulleit.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Természetesen, - nem is lehetett máshogy -, még az este folyamán több más - főként Ír - tétel (róluk majd máskor mesélek) lezárásaként ő is kóstolásra került. Nézzük is mit mondhatunk el róla.

Először is a csomagolás:

A csomagolás nagyon letisztult. Sőt azt mondhatnánk, hogy túlságosan is. Egyszerű dombornyomott üveg, sárga címkén az ital színével harmonizáló arany barna felirattal. Semmi faxni. A készítők azt gondolhatták, majd a párlat eladja magát. Jelen blog szerzői szerintem erről másként vélekednek, de ha megkóstolják ezt a tételt, garantálom más lesz a véleményük.

Szín és illat:

A színe egész sötét, aranyló. Igazi mélységeket ígér. Az illata meglepően fűszeres és talán enyhén narancsos. Főként a szerecsendió aromáját véltem benne felfedezni.

Íz:

Meglepően lágy, ahhoz képest, hogy egy 46%-os alkohol tartalmú párlatról beszélünk. Igazán édeskés, a méz, a narancs és a téli fűszerek dominálnak benne. Sokadik kóstolásra én felfedezni véltem benne némi szivaros karaktert is, de lehet ezt már csak én képzeltem bele. Amit még mindenképp hozzá kell tenni, hogy aki az Ír whisky-k olajosságát szereti, az kissé csalódni fog, mert ez igazi bourbon. Vagyis kissé vizes ízhatású, sőt jéggel teljesedik ki igazán! A fűszeres, szivaros hatás ekkor érezhető a legjobban!

Lecsengés:

A közepesnél kissé hosszabb, száraz, és az magasabb alkohol tartalma ellenére is nagyon selymes, simogató. Sőt a lecsengésében némi karamellát is felfedezhetünk. Igazi téli estékre való párlat, mindenkinek csak ajánlani tudom.

És lezárásként annyi azért hozzá tennék, hogy az elég nagy számú, főként Ír párlatokat kedvelő társaság is lelkesen kóstolgatta, csupa szépet és jó mondott róla, remélhetőleg nem csak a rám való tekintettel. ;)

Whisky Show 2016 - Lossit

A Lost Distillery termékei már jó ideje a látóterembe kerültek, hiszen hihetetlenül érdekes és nehéz küldetésre vállalkozott ez a csapat, azonban a kóstolásuk mindezidáig váratott magára. Hiába… Egyszerűen túl sok a finom malt, így a kívánságlistám is szinte végtelen, mint minden whisky rajongóé, mármint szerintem.

lossit_ok.jpg

Forrás: Lost Distillery

Kik is ők, mi is ez a Lost Distillery dolog…

Nos, mint ahogyan arra már a whisky történelmével foglalkozó cikkekben mi is utaltunk, az 20. század nem volt éppen a legjobb az ír és skót lepárlók számára. A világháborúk, a szesztilalom, a gazdasági válság mind-mind nehezítette az életet az üzemekben, így nem annyira meglepő, hogy jó néhány ezek közül sajnos be is zárt.

Ezért aztán el is vesztek az általuk gyártott italok, pedig jó néhány olyan akadt közöttük, amit jó eséllyel érdemes lett volna megőrizni az utókornak is.Egyetlen palack sem maradt belőlük, így az újbóli rekonstrukciójuk, megérdemli a "Mission Impossible" jelzőt.

Ezen küldetés végrehajtására alakult azonban a Lost Distillery különleges csapata, azaz, hogy felélesszék azokat a whisky-ket, amelyekből manapság legfeljebb írásos emlékeink vannak. Nem semmi feladat, nemde?

A csapat szakértői az alábbi szempontokat veszik figyelembe az italok újraalkotásakor:

  • Az utolsó lepárlás dátuma (az akkori technikai színvonal)
  • A lepárló elhelyezkedése, akkori szomszédai
  • A vízforrás milyensége, minősége
  • A felhasznált árpa fajtája
  • Az élesztő
  • A tőzeg
  • A cefréző kád típusa
  • Az erjesztő kád milyensége
  • A használt lepárló típusa
  • Valamint az érlelésre használt hordók milyensége.

Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor az itt-ott leírt ízek alapján már újraalkotható az ital.

A Lossit

A Lossit a 19. század leghosszabban üzemelő farmlepárlója volt, Islay szigetén, mielőtt utolérte volna a végzete. Érdekesség, hogy a lepárló épülete a mai napig megvan, mostanság lakóházként funkcionál. Nem egy pazarló nép a skót, az már biztos.

Megjelenés és illat:

A palack külső jegyei nem különböznek a sorozat többi darabjától, markáns, egyedi, matt fekete, kellemesen telt alakú, hosszú nyakú üvegről beszélhetünk itt is. A címke sötétszürke, kevés színnel díszített, de érthetően tartalmazza az ital behatárolásához szükséges adatokat. Egyszerű, de kifejezetten tetszetős a malt külseje.

A whisky a pohárban kifejezetten világos, napsárgás, aranyra emlékeztető színeket produkál éppen úgy, mint a jelenleg ezen a környéken készülő nedűk.

Az ital illata olyan, mint amilyet elvárhatunk egy Islay malt-tól. Telt, tőzeges, füstös, de mégis felmutat édesebb, könnyedebb jellemzőket is, mint a tetten érhető vaníliás ízek, vagy éppen az étcsokoládé komplex ízvilága.

Íz és lecsengés:

Az illatoláskor megjelent összetevők jó része ide is elkísér minket, ilyen a füstös kesernyésség, vagy éppen a sűrű, erős étcsokoládés aromák, amik némi kávéval keveredve egészen izgalmas édes-keserű elegyet alkotnak a szájban.

A kortyolás után rövid utóízt hagy, melyben már inkább a könnyű gyümölcsösség kerül elő egy egészen kevés füstösséggel.

Összegezve:

Talán nem a világ legjobb whisky-je a Lossit, de egy kóstolást mindenképpen megér, hiszen nem feledhetjük, hogy milyen fáradtságos munka volt előállítani is.

Adatok:
Név: Lost Distillery - Lossit
Érlelési idő: keverék (12-15 éves whisky-kből)
Régió: Islay

Források:
http://www.lost-distillery.com/pages/Classic-Selection

Whisky Show 2016 - Chivas Regal Ultis – a meglepetés!

BOrsi a másodjára egy igazi újdonságot kóstolt, ami a jelek szerint mindannyiunk figyelmére méltó lesz abban a pillanatban, amit megjelenik a hazai boltok polcain. Addig pedig újra és újra olvashatjuk az alábbi beszámolót, hogy biztosan ne feledjük el megízlelni a Chivas Regal újdonságát!

chivas_ultis.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

A 2016-os Whisky Show második állomása nálunk a Chivas Regal pultja volt, mivel ez apum kedvenc márkája. Eddig a 12 éves változatot volt szerencsém kóstolni. Megmondom őszintén nekem nem jött be. Véleményem szerint erős, karcos, torok kaparó érzetet hagy maga után. Így nem túl nagy lelkesedéssel álltam meg a pult előtt, de mivel születésnapos kedvence, ezt az állomást nem lehetett kihagyni. Rögtön azzal a kérdéssel fordultam a pult mögött álló hölgyhöz, hogy ha nem ismerjük a cég palettáját, csak a 12 éves változatot, akkor mit ajánlana, melyiket kóstoljuk meg?

Erre ő előkapta az Ultis-t. Ez a legújabb a Chivas cég palettáján. 5 különböző single malt házasításából származik. Ezek a Tormore, Longmorn, Strathisla, Allt A’Bhainne és a Braeval. Körülbelül 2 hónapja van a piacon és kis hazánkban még nem is kapható, így aztán nem lehetett kihagyni és megkóstoltuk.

Először is a csomagolás:

Az eddig általam ismert Chivas termékek csomagolása nekem kissé fennhéjázó volt, és ez sajnos nem maradt el az Ultis esetében sem, bár kissé letisztultabb, mint a többieké. Talán a leginkább az üveg nyaka hivalkodó, a teljesen aranyszín kupakkal. Nekem kissé sok, de hát ízlések és pofonok… A címke viszont már sokkal visszafogottabb, mint a régebbi társaié. A kevesebb több elve alapján az arany alapon fekete feliratok, kevés ciráda, igen sokat lendített a külsőn. Viszont amiért jár a pont, és ami nagyon ott van az nem látszik elsőre, csak ha kézbe veszed, és kissé jobban megszemléled az üveget. Ez pedig nem más, mint az üveg alján található "V" karakter, amivel az 5 generációnyi master blenders előtt tisztelegnek!

Szín és illat:

Az ital mély, kissé a karamella és az arany találkozására hasonlító színekben pompázik. Az illata meglepően édes, de mégis fűszeres. Nem tudom azért-e, mert eléggé hideg volt aznap, vagy mert olyan jó hangulat volt magán a rendezvényen, de nekem egyből a hideg téli estéket juttatta eszembe, amikor kinn szakad a hó, mi meg benn a jó melegben egy pohár selymesen fénylő whisky-vel a kezünkben ülünk és jókat beszélgetünk a kandalló előtt… Tudom giccses a kép, de nekem akkor is ezt az érzést hozta.

Íz:

Na és akkor ennyi ömlengés után végre megkóstoltuk. Volt ám nagy meglepődés! Igen, bizony nagyon kellemesen csalódtam. Mert egy igazán kiegyensúlyozott, a legkevésbé sem bántó, vagy karcos itallal találtam szemben magam. Az első meglepetés akkora volt, hogy el is felejtettem azon gondolkodni, hogy a méz vagy a citrus ízét érzem jobban és hogy vajon az a fűszer, amit felfedezni véltem tényleg lehet a szegfűszeg, vagy csak én képzelem bele. Mindezt persze a második kortynál már megtettem, de nem nagyon tudtam eldönteni.

Lecsengés:

És hogy milyen a lecsengése? Finom és hosszúúúúú! Ami jó, nagyon jó, mert így tovább élvezheted az ital nyújtotta örömöket. A jól eső melegséget ott gyomor tájt, a torkodban visszaköszönő méz ízét és az orrodban még mindig ott lengő fűszerek illatát. Én komolyan a szegfűszegre asszociáltam, ami biztos bazi nagy mellé lövés, de nem baj, nekem most már a Chivas Regal Ultis lesz a karácsonyra, a télre hangoló. Már, ha egyszer majd kapni lehet nálunk is. Addig meg szagolgatom a konyhában a szegfűszeget és felidézem milyen is volt a 2016-os Whisky Show-n megkóstolni…. Hmmmmm…..

Whisky Show 2016 - Basil Hayden’s, a bourbon!

BOrsi kalandjai folytatódnak a Whisky Show-n, most éppen egy izgalmas Straight Bourbon-ról mesél nektek, amit valószínűleg kevesen ismernek idehaza, legalább is most még!

basil_haydens.jpg

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Korábbi beszámolómból tudhatjátok, hogy az idei whisky show-n elsősorban apukám kedvenceit vettük sorra. Azért arra ügyeltünk, hogy azokból is a különlegességeket vagy prémium kategóriákat kóstolgassuk meg. Azokat, amiket ünnepnapra szánnánk.

A sort Basil Hayden’s-el - Jim Beam-ék prémium kategóriájával – nyitottuk.

A whiskyről dióhéjban annyit, hogy 1992-ben hozták létre Basil Hayden tiszteletére. Amit leginkább érdemes tudni róla, hogy 8 évig érlelik és kétszer annyi rozst használnak hozzá, mint általában más bourbon-öknél, ettől pedig az édesebb ízvilágot képviseli.

Na de, nézzük szépen sorjában, kívülről befelé haladva.

Csomagolás:

Historizáló, de egyszerű üvegpalack, semmi doboz vagy egyéb plusz csomagolás. A kissé régiesnek tűnő papír, a fém hatású középen körbefutó szalag a kezdőbetűkkel, igazi kézműves jelleget kölcsönöz az italnak. Ettől nekem már a csomagolás nagyon bejön.

Szín és Illat:

Ami elsőre átjön, hogy sokkal lágyabb, citrusos és talán kissé mentás illatot áraszt. Nagyon kellemes. Én nem szeretem sokáig illatozni az italokat, de ennek kifejezetten jó illata van és ízlelés előtt az ember kétszer-háromszor megszaglássza, csak mert… nem tudom, csak mert jó! A színe pedig egészen sötéten aranyló, ami nagyon jól passzol a csomagolás stílusához.

Íz:

Jöjjön az első korty. Rögtön konstatálsz két dolgot magadban. 1: igen, ez tényleg beillik a prémium kategóriába. 2. Tökéletesen kiegyensúlyozott, kissé olajos és nagyon finoooooooom!

A második kortynál már megérzed benne a menta és a citrus ízeit is, ami az egészet olyan tökéletessé teszi.

Sajnos gyorsan leér, és a lecsengése egészen rövid. Így aztán már menne is le a harmadig korty. Mivel a whisky show-n kóstoltuk, nekünk 2 kortynál nem jutott több belőle, de ennyi is elég volt hozzá, hogy tudjam, akarok ilyet otthonra!

Élménybeszámoló: A Whisky Show női szemmel!

Tamás tavalyi beszámolója után azonnal elhatároztam, hogy idén meglepem apukám és elmegyünk mi is a whisky show-ra. Még alkalom is adódott hozzá, hiszen pont a születés napja után volt pár nappal az esemény, ami igazán jó időzítés! Ezúton is köszönet érte a szervezőknek!

szendo.jpg

Mert enni is kell a whisky-k között!
Forrás: BOrsi-Magányos Maláta

Szóval csaptunk egy olyan igazi apa-lánya estét és nagyon élveztük.

Nem csak a sok finomság miatt, amit kóstoltunk, nem csak a csodálatos környezet miatt, hanem az emberekből áradó kedvesség miatt is. Nem volt olyan pult, ahol ne fogadták volna kitörő lelkesedéssel a gondolom ezredszer felhangzó „mit kell erről az italról tudni” vagy a „te melyiket ajánlanád megkóstolásra” kérdéseinket.

Mivel apukám volt az ünnepelt így, első körben az ő kedvenc márkáinak általunk kevésbé ismert tagjait kóstoltuk végig. Igy ízleltük meg a Chivas Regal Ultis-t, a Marker’s Mark-ot és Basil Hayden’s-t is.

Ezután tettünk egy kis kitérőt a füstös izvilág felé, és teszteltük az Ardbeg Corryvreckan kiadását. Nekem nagyon bejött, apumnak kevésbé. Még jó, hogy csak az egyikünk poharába kértük, mert az illata még egy jó fél órával és két malac szendóval később is a pohárban volt... Karakteres ital, az biztos!

Mivel a füsttel nem értem el túl nagy családi sikert, ezért bemutattam az én kedvenceimet is. Így sorra kerül Jura Elixir és a Jura Diurachs’Own. Hogy ezek milyenek, arról már itt is olvashattatok!

De elkalandoztunk egy kóstolás erejéig Japánba is, a Nikka Coffey Grain párlatához. Mint megtudtuk az ital nevében a Coffey nem a kávéra, hanem a lepárlás módjára, egészen pontosan a lepárló üstökre utal. Emellett  valami egészen zseniális és kiegyensúlyozott whisky-t tapasztaltunk meg ebben a párlatban..

Nekünk egy estére elegendő is volt ennyi. Nagy jókedvvel és elégedettséggel mentünk haza. A haza úton a buszon már csak azt sajnáltuk, hogy nem álltunk meg a Johnnie Walker standnál egy – egy pofás fekete cilinderért emlékbe.

Az esemény margójára még nagyon halkan hozzá tenném, hogy szendóink fogyasztása közepette fedeztük fel a Gin galériát, ahol még egy nagy élménnyel gazdagodtam. Kedvenc sorozatomból a Halló Halló-ból ismert Bols -t is megkóstolhattam, ami - mint a sorozat óta tudjuk - halvány kék színű, mint a nitroglicerin. És még a pultnál álló host is vette a lapot, mikor mondtam csak óvatosan emelgesse nehogy robbanjon!

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

Highland Park, Dark Origins...

Ha azt mondom, hogy figyelemfelhívó a cikkben tárgyalt Highland Park kiadás csomagolása, azzal csak annyit állítanék, hogy a fű zöld, az ég pedig kék. Mert itt többről van szó figyelemfelkeltésnél. A fekete-ezüst színekbe öltöztetett whisky szinte leugrik a polcról, annyira elüt az összes többi „testvére” külsejétől. Ráadásul a dobozon  lévő minta is igen vonzza a tekintetet, főleg mostanában, amikor lassan a csapból is az új Assassin’s Creed mozi előzetese folyik… Mert a dobozon lévő csuklyás fejről garantáltan mindenkinek ez fog beugrani. Véletlen lenne? Alig hiszem…

dark_origins.jpg

 Forrás: Magányos Maláta

Pedig mind a cég, mind pedig a promóterek állítása szerint véletlen, hogy pont most, pont ilyen köntösben jelent meg ez a malt. Állításuk szerint nem akartak a filmre utalni, a kép mindössze a lepárló kalandos, még az illegalitásban töltött idők homályos korszakát kell, hogy felidézze a szemlélőben, ahogyan erre utal a név is. A képen pedig nem más látható, mint Magnus Eunson „atya”, aki a lepárló alapítója volt. Nos, lelkük rajta, de ennyi véletlent egy kupacban... Én inkább a palack tartalmával foglalkozom a továbbiakban, a rejtély feloldását pedig az olvasókra bízom.

A whisky:

A megjelenést nem részletezném tovább, hiszen aki a fentiek alapján nem tudja elképzelni, az majd úgy is utána jár. Itt talán csak egy tulajdonságot emelnék ki, mégpedig a whisky telt, sötét mahagóni színét, ami remekül összecseng a névvel és a többi külső jeggyel egyaránt.

Illat:

Az első jellemző könnyen felderíthető, hiszen ez a Highland Park kiadás sem füstmentes, hála Eunson atyának! Szóval egy rendkívül kellemes, tábortüzes-gyógyszeres aromával találkozunk illatoláskor, amiből lassan bontakoznak ki a sherry-s jegyek és a szolid gyümölcsösség. Mintha a nagyi konyhájában ülnénk egy téli estén, ahol csendben ropog a tűz a sparheltben és a kiszivárgó füst kellemesen elkeveredik a stelázsin sorokozó almák és lekvárok kipárolgásával. Otthonos érzés, azt garantálom.

Íz:

A kesernyés füst ide is elkísér minket, de kifejezetten kiegyensúlyozott, hovatovább kellemes módon. A tőzeg markáns felhangjai itt csak halványan érzékelhetőek, a helyüket inkább az édes, csokoládéra és narancsra emlékeztető ízek veszik át. Ezek után a fűszereken már meg sem lepődtem, a vanília, szegfűszeg, fahéj, ánizs csak felteszi a koronát a karácsonyi hangulatra.  

A második kör után szinte már vártam a Mikulás szánjának csengettyűit, pedig akkor még józan voltam, ebben biztos vagyok.

Lecsengés:

Kitartó, édeskés füstösség jellemzi ezt a tulajdonságát a Dark Origins-nek. Itt már újabb meglepetések nem érik a kóstolót, de az előzőekben leírt hangulat megmarad az utolsó korty után is.

Összegzés:

Mindenképpen ajánlom, még a némileg borsosabb ára ellenére is. Legfeljebb kérjétek ezt karácsonyra, persze csak ha jók voltatok.

Persze rohanni nem kell, a hírek szerint a Dark Origins a Highland Park portfólió állandó tagjává vált.

 

Adatok:
Név: Highland Park Dark Origins
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Skócia, Orkney szigete

Források, linkek:

https://shop.highlandpark.co.uk/core-expressions/highland-park-dark-origins

 

A születésnapi whisky

Idén augusztus 31.-én nem csak a nyári szünetnek fellegzett be, hanem kicsi párom is hipp-hopp a B oldalon találta magát, hiszen betöltötte a 4. X-et. Eme alkalomból rendezett meglepetés party-n, sok kedves régi barát jött felköszönteni. Mivel születésnapi buli volt, méghozzá jeles, így dukált az ajándék is. Egyik barátjától egy 10 éves Ardbeg malt-ot kapott.

ardbeg_ten_ok.jpg

Forrás: Christoph Müller [CC BY-SA 2.0 de

Namármost, tudni kell, az én párom ki nem állhatja a whiskyt. Egyedül a whiskys krémlikőröket hajlandó meginni, de hát azokat senki nem nevezné whiskynek! (De nem ám! – szólt a szerkesztő)

Az ajándékot a következő szöveg kísérte: „ez a világ egyik legjobb itala, ez még NEKED is ízleni fog!” – én már akkor tudtam, hogy ez a szép és nemes ajándék, nem az Ő, hanem az ÉN élvezetemet fogja szolgálni! Nem is tévedtem! 

A röpke bevezető után jöjjön is a lényeg: Mr. Ardbeg 10 yo.

Ez a lepárlótól kapható alap változat egyike, a 10 éves. A különlegessége, hogy nem hűtött szűrési eljárással készítik. Ettől egy csomó íz benne marad, viszont jégkockát nehogy beletegyetek, mert néhány összetevője ilyenkor kicsapódik és az ital zavaros lesz tőle. Nem túl szép látvány, én az érdekesség kedvéért persze kipróbáltam!

Maga a doboz és az üveg szép formás, a zöld, a fekete és az arany színek a dominánsnak rajta. Ezért már a csomagolásról látszik, hogy magasra tették a mércét, jó párlatot várhatunk.

Ezek után nekem kicsit csalódás volt az ital színe. Halovány sárga, szinte már áttetsző. Mintha egy gyengédebb kis aperitif lenne a poharunkba. Pedig, ez a párlat a 47%-os alkohol tartalmával igazán nem nevezhető gyenge italnak!

Aztán jött az illatolás. Elsőre a füst és a jód / ánizs illata kap el. Hosszabb szaglászás után érződik benne némi sós tengervíz is. Az illata olyan erős a whisky-nek, hogy fél órával az ital elfogyasztása után még tisztán érződik az illat az üres pohárban!

Jöhet a kóstolás. Elsőre a füstös ízek dominálnak, a jódos, olajos érzés mellett. Talán nem annyira füstös mint a Laphroaig, viszont sokkal fűszeresebb, jódosabb nála. Az első korty túl gyorsan lecsúszik, nincs időd felfedezni benne a további ízeket. A második kortynál érdemes kissé a szádban megforgatni mielőtt lenyeljük, és hagyni, hogy bevonja az egész nyelvünket. Ha megfogadod ezt, egészen új perspektívából fogod az italt megismerni. A füstös élmények mellett előtörnek a sós és a gyümölcsös ízek is. Mindezt olyan harmóniában, amelyet igen kevés italban tapasztaltam eddig.

A lecsengése hosszú. Egyetlen „hátrányaként” talán azt tudnám felhozni, hogy a lecsengés során kissé száraz érzést hagy maga után, úgyhogy mindenképp javasolt mellette némi víz fogyasztása is.

A meglepetés ekkor jön! Ugyanis ez az az ital, ami vízzel keverve, de akárcsak úgy hogy utána küldesz egy kis vizet, megint más karaktert kap és kitörnek belőle a gyümölcsös ízek.  A füst eltűnik és tobzódsz a gyümölcsökben. De komolyan! Próbáld ki, megéri!

Zárásként egy kis színes még, a mundér becsületéért a születésnapos is megkóstolta. Már az illatoláskor a fintor kíséretében elhangzó torokhangok igazolták a gondolataim. Aztán az első korty után elhangzott a lelkemnek oly kedves mondat: Fúúúúújjjj, vidd innen! Így ez a nemes párlat az enyém, csak az enyém. Drágaszágom… :-D

The Famous Grouse Smoky Black, a tábortűz zamata

A Famous Grouse család termékei megérdemelten tartoznak minden whisky kedvelő kedvencei közé, hiszen az árkategóriájukban igazi prémium minőséget képviselnek. De ezt már megénekeltük Nektek itt a blogon is.

Nemrégiben azonban meglepve fedeztem fel egy újabb kiadást az üzletben és első pillantása nem is értettem, hogy minek még egy füstös tétel a Black Grouse mellé… Aztán persze Ádám felvilágosított, hogy ez nem mellette, hanem helyette került palackozásra. Így, mivel a szenet, hamut, gyógyszeraromákat tartalmazó maltokért én vagyok felelős a blogon, nem volt kérdés, hogy kinek „kell” megkóstolni. Ennek az eredményét olvashatjátok alább.

smoky_ok.jpg

Forrás:https://www.thefamousgrouse.com/

Mivel a Black Grouse kifejezetten a kedvenceim közé tartozott, ezért nem csekély elvárásokkal tekertem ki a palack nyakát egy kora őszi pénteken, hogy a munkahelyem csapatépítő rendezvények reggelét hivatalosan is megnyissuk a kollégákkal. Ők ugyan nem túl nagy whisky rajongók (konkrétan egyáltalán nem azok), de hősiesen vállalták a tesztelés embert próbáló feladatát. Pedig akkor még nem is tudtuk mennyire az lesz…

Mert sajnos az ital különösebben nem jó. Hiába a belevetett reményeim, álmaim, ez valahogy nem áll össze olyan kerek egésszé, mint az ősei, ez pedig körülbelül olyan hiba, mint kötél nélkül kipróbálni a Bungee jumpig-ot. Azaz lehetni éppen lehet, de túl sok értelme azért nincs!

Ami jó benne:

Nos, ár-érték szempontjából még mindig versenyben van. Szóval, ha valaki még nem próbálkozott az Islay sziget gyöngyszemeinek a megízlelésével (azaz nem tudja, hogy szereti-e ezeket a whisky-ket. Pedig biztos lehet benne!) Akkor a Smoky Black gazdaságos lehetőset biztosít a kísérlet végrehajtására. Meg persze így nem kell elpocsékolni egy remek Laphroaig-ot, vagy éppen egy Kilchoman-t.

Ezek kívül talán még a könnyű beszerezhetőség, ami a javára válik az italnak, azaz mint minden Famous Grouse terméket, ezt is nagyon sok helyen forgalmazzák a városokban.Itt-ott pedig a pub-okban is fellelhető.

Ami nem jó benne:

Valójában pontosan az a füstösség nem jó benne, amit egyébként rajongásig szeretek a whisky-kben. Az, amitől ez a párlat is remek lehetne, hiszen egy kiegyensúlyozott, aromás maltot némi füstösség az egekbe tud emelni. A kesernyés szenes, olykor gyógyszeres aromák remekül erősíthetik, vagy ellenpontozzák a gyümölcsös, sós, vagy éppen édes ízeket, illatokat. Már persze ha a készítés során ügyelnek a megfelelő arányokra, mert ha nem, akkor az ital olyan lesz, mintha whisky ivás helyett német brikettet nyalogatnánk. Mint a Smoky Black esetében is. Szenet enni pedig nem jó. Főleg nem whisky kortyolás helyett.

És nyugodtan elhihetitek, hogy nem azért állítom a fentieket, mert nem szeretem, vagy éppen nem bírom az erősen füstös italokat. Bírom és szeretem. Lásd az Octomore-ról szóló írásunkat!

Összegezve:  

Ihatatlanul persze nem rossz, de nem csábít második pohár kitöltésére és ez mindent elmond véleményem szerint. Ha pedig mégis füstre vágytok, akkor keressetek inkább egy Laphroaig Select-et a boltokban, ami nem sokkal drágább, de összehasonlíthatatlanul jobb.

Adatok:
Név: Fampus Grouse Smoky Black
Érlelési idő:
Régió: Skócia

Források, linkek:

https://www.thefamousgrouse.com/our-whiskies/famous-grouse-smoky-black

Penderyn, a sárkány itala

Férfiasan be kell vallanom, hogy fogalmam sem volt arról, hogy létezik wales-i single malt. Eddigi életem során  sokféle országban gyártott whisky-t kóstoltam már, de ez a vidék kimaradt. Pedig tényleg volt már „szerencsém” pl. Francia párlathoz, vagy éppen Német és Cseh whiskyhez. (Ez utóbbiról előbb vagy utóbb bejegyzés is fog születni, hiszen nem lehet nem írni egy olyan italról, amit Gold Cock-nak hívnak…) De vissza a wales-i nedűhöz. Ahogyan azt már elmeséltem, a jószerencsénk egy éjjel a Bar Pharmába vezetett minket, ahol ez a párlat is a kezeink közé került.
penderyn_ok.jpg

Kép forrása: https://www.whiskyonline-shop.com/penderyn-peated-welsh-whisky.html

A kóstolás előtt természetesen beszélgettünk néhány szót az italról, így megtudtuk, hogy szerettek volna valami olyasmit is tartani a bárban, ami a többi tételhez hasonlóan különleges, de az esetlegesen betérő hölgyvendégeknek is nyugodtan kínálható. Mármint a whisky-k terén tapasztalatlan hölgyeknek, mert a többieknek ott a Clynelish 18 évese

Ejtsünk elöljáróban néhány szót a lepárlóról…

Bár Wales tényleg nem az a terület, ami elsőként eszünkbe jut, ha a kedvenc italunkról van szó, de mégis van némi múltja ezen a téren, hiszen több ismert, amerikai márka innen indulva lett világszerte ismert, mint például a Jack Daniels.

Ezek ismeretében nem meglepő, hogy az itt élők is szerették volna kivenni a részüket a whisky piac felfutásából, de valójában jelentős sikereket nem tudtak elérni egészen 2000-ig, amikor is elkezdett termelni a Welsh Whisky Company Ltd. lepárlója, a Penderyn megalkotója. A cég majd 100 év után élesztette fel tetszhalott állapotából a helyi lepárlást miután az összes addigi próbálkozás így, vagy úgy, de hamvába holt.

A lepárló különlegessége az úgynevezett Faraday-lepárló, ami egészen különleges szerkezet az általános lepárló berendezésekhez képest. A technikai érdeklődéssel megáldott olvasók, többek között a cég weboldalán találnak részletesebb információt a szerkezetről, a többieknek legyen elég annyi, hogy a sima üst és az oszloplepárlók ötvözete a szerkezet.

Az ital

Külcsíny:

Nos, a Penderyn palackja ékes példája a minimál dizájnnak, de én speciel ezt egy cseppet sem bánom. A megálmodói szemmel láthatólag az ital könnyed, borostyános arany színének megmutatására helyezték a hangsúlyt és nem a minél több feliratra, amit kifejezetten dicséretesnek tartok. Elvégre is a lényeg a palack belsejében van, nem a külsején.

Illat:

A várakozásoknak megfelelően könnyed, inkább gyümölcsös és mandulás illatok dominálnak, de nem tolakodó módon. Ha nem tudnánk, hogy egy single malt van a poharunkban, akkor itt még könnyen összekeverhetnénk egy fűszeresebb borral is akár.

Íz:

Az előbb emlegetett boros hatás itt gyorsan elillan, hiszen bár a gyümölcsös könnyedség megmarad a párlatban és még ki is kerekedik némi vanília segítségével, de belép az alkohol is, amiből nem is tartalmaz keveset ez a malt.

Lecsengés:

Nem túl hosszú, vagy éppen telt, de mindenképpen fűszeres, még némi borsos, gyömbéres csípősséget is felmutat, amikor az ital búcsúzik a szánktól.

Összegezve:

A Penderyn talán nem a legkarakteresebb single malt a világon, de a benne rejlő könnyedség abszolút alkalmassá teszi egy nyáresti beszélgetés alatti kortyolgatásra, hiszen friss, könnyed whisky. Ráadásul egyedüli wales-iként mindenképpen érdekes minden rajongó számára.

Adatok:
Név: Penderyn Madeira
Érlelési idő:
Régió: Wales

Forrás:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve: Whisky
http://www.welsh-whisky.co.uk/Our-Whiskies/Madeira-Single-Malt.aspx