Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta

2017.jan.25.
Írta: D_Tamás komment

Whisky Show 2016 – Glenfiddich IPA

Azt gondolom, hogy a whisky gyártás azon iparágak közé tartozik, amelyeknek muszáj folyamatosan kísérletezni és évről-évre újabb, szebb, jobb, érdekesebb italokkal megjelenniük a piacon, hiszen a lelkes közönség a régi kedvencei mellett folyamatosan ki van éhezve az újabb ízekre. Ennek pedig nem lehet könnyű megfelelni, hiszen lehet egyre korosabb italokat kihozni, de ezeknek sem a mennyisége, sem pedig az ára nem elég a széles tömegek eléréséhez. Aztán persze ott van a különféle egyéb italos, - jellemzően boros-, hordók felhasználása az érlelés során, de az ezekkel elérhető új ízek is korlátozottak és az n+1-dik sherry-s utóérlelésű single malt sem biztos, hogy akkorát tud ütni, mint az első.

De szerencsére a főzdékből nem hiányzik a kreativitás, ami ennek a maltnak a megálmodásához is elengedhetetlen volt.

glenfiddich_ipa_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Most komolyan, ki hallott már olyat, hogy egy whisky elkészítésének az első lépése az legyen, hogy főzzünk egy klasszikus sört, azaz egy IPA-t. Nos, Brian Kinsman a Glenfiddich lepárló malt mastere mégis ezt tette.

IPA: Tradicionális angol sör, történetéről a neve árulkodik. India a Brit Birodalom koronagyarmata volt. Az ottaniaknak főzték ezt az Ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállítást, klí­maváltozást kibí­rja. Jellemzője a magas komlótartalom, a keserű í­z és a testesség. Szí­ne a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed.

Forrás: wikipédia.org

Szóval Mr. Kinsman összeállt egy speyside-i kézműves sört gyártó manufaktúrával és közösen alkottak egy komlóban gazdag italt. Igen, pont olyat, mint, ami hazánkban is egyre elterjedtebb a kézműves, vagy kisüzemi főzdék kínálatában. Ráadásul itt rögtön 3 különböző erősségű IPA-t készítettek, amiket tölgyfa hordókban pihentettek. Ezek mind-mind más időt töltöttek a hordókban, hogy a fa minél jobban át tudja venni az ital zamatait, hogy azokat aztán visszaadhassa a benne érlelődő whisky-nek.

Végül Mr. Kinsman rátalált a tökéletes kombinációra, amivel pedig nem csak egy új fajta single malt-ot, de egyúttal egy új fajta sört is létrehozott. Nem rossz teljesítmény!

A whisky:

Megjelenés:

Nos, az aligha meglepő, hogy a palack és a doboz is a Glenfiddich formavilágát idézi, de azért meglehetősen egyedire és tetszetősre sikeredett! A címke inkább a palack aljára került, a középpontban, pedig a lepárló logója alatt egy feltűnő és határozott IPA felirat kapott helyet ezzel is kifejezve, hogy ez itt valami egészen más, mint, amit tőlük megszokhattunk.

Maga a whisky inkább napfényes, virágmézes színekkel kápráztat el minket, szóval inkább a világosabb, kevésbé telt árnyalatú malt-ok közül való.

Illat:

Csípős, de a fűszeres aromák azonnal el is terelik a figyelmünket az esetleg kellemetlen illatokról. Bors, paprika, gyömbér és még egy nagy rakás egyéb fűszer kápráztatja el a szaglásunkat, de alattuk megbújik a komló édesebb aromája is.

Íz:

Itt már egyértelműen előkerülnek a kesernyés, kereken telt sörös ízek, amik jól kiegészítik a könnyedebb whisky-s zamatokat. Némi csípősség itt is tetten érhető, de egyáltalán nem kellemetlen módon, sőt. Valahogy ezzel lesz egységes egész az ízlelt malt.

Lecsengés:

Itt sem lazít az ital. A lecsengés egészen hosszú és erős inkább a barna sörökre jellemző kesernyés ízek kísérik.

Összegezve:

Hát, ha szereted az angol söröket, akkor azért kötelező! Ha pedig nem, (mint én) akkor azért. Számomra ez a malt volt a 2016-os Whisky Show legitgalmasabb tétele. Nem vártam tőle túl sokat, így pedig óriási meglepetéssé vált. Remek single malt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Adatok:
Név: Glenfiddich IPA
Érlelési idő: -
Régió: Speyside

Források:
http://www.glenfiddich.com/explore/experimental-ipa/

Glen Grant 5 yo, single malt olcsón…

Elsőként szeretnék Malátában gazdag és persze boldog új évet kívánni a blog minden olvasójának! Remélem mindenkinél jól teltek az ünnepek és mindenki elég jó volt ahhoz, hogy a hitének megfelelő képzelt barátjától megkapja azt az italt, amit igazán szeretett volna. Szóval, egészségetekre!

Másodsorban pedig a mai cikkel szeretném felidézni egy tetszhalott állapotban leledző sorozatunkat, mégpedig a „bálás whisky-két”. Hogy miért pont ezzel indul az év? Nos, fogalmam sincs miért, de ma ez jutott eszembe.

glen_grant.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Tehát a mai vizsgálódásunk tárgya a Glen Grant single malt-ja, annak is pedig az öt éves kiadása. Elöljáróban két dolgot szeretnék leszögezni:

  • Ez a Grant, NEM az a Grant, amely családról már oly sokat írtunk.
  • Továbbá pedig azt, hogy ez az ital a web szerint nem is nagyon létezik. Mármint információt nem igazán találtam róla, csak a nagyobb testvéreiről, bár tény, ami tény sem túl sok időt nem szántam rá, sem pedig a deep web-et nem túrtam fel érte.

Szóval, bizonyos szempontból egészen érdekes whisky, ami az abszolút gazdaságos árával (valahol öt-hat ezer forint környékén), belül marad a sorozatunk elvárásain is.

Maga a lepárló pedig egészen komoly múltra tekinthet vissza, hiszen eredetileg 1840-ben alapították, tehát fiatalnak semmilyen körülmények között nem mondható, ráadásul az elérhető információk szerint a 10 éves kiadású malt-juk, annyira kedvelt és elismert világszerte, hogy a Glenfiddich után a második legnépszerűbb whisky-nek tartják. Hát, meglátjuk..

Megjelenés:

Kissé szikár… Eben az árkategóriában díszdobozra nem kell számítani, de a palack és a címkézés is inkább csak funkcionális, díszítő értéke, funkciója nem igazán van. Persze minden lényeges információt megtudhatunk az gyártóról és még italról is megtaláljuk az alapokat, ha a feliratokat böngésszük, szóval ebből a szempontból minden rendben. Hordó információkat és palack számozást úgysem igen várhat el senki ezen a szinten.

A malt színe egyébként kellemesen áttetsző, égészen világos sárgás, ami engem leginkább a citromlével alaposan felöntött teára, vagy az ízesített likőrökre és egyéb „szeszesitalokra” emlékeztet. Nem túl bíztató kezdet, beismerem.

Illat:

Az alkohol határozott csípése az első, ami beköszön az orrunkba. Az egyéb, kissé szelídebb, édesebb illatok csak később kerülnek elő inkább csak kiegészítve az etanol jellegzetes szagát. Itt érkezik egy tipikus „olcsó whisky”illat, ami nem rossz, de messze van a kellemestől is, nemhogy a jótól. Észrevehető még egy határozatlan gyümölcsös aroma is, de szinte kivehetetlen massza, így inkább, amolyan „vegyigyümi”-s. Mindezek mellett megtalálhatjuk itt a bourbonos hordó vaníliás illatnyomait is, de valahogy még ez is kellemetlen. Nem egy illatolásra termett ital ez, az tény.

Íz:

Szokatlanul száraz. Emellett a kortyban ugyanúgy megtalálható, az összes, az illatában megtalálható jegy, az alkohol, a csonthéjasok csípőssége, ami szépen összecseng a száraz alkohol marásávall, de megvan itt is az ipari gyümölcs íz is, de most a régi idők dzsemjére emlékeztet, ami hivatalosan szintén vegyes gyümölcsökből készült, de ezt már akkor sem hitte el senki. Mármint, hogy azt, hogy abban bármennyi természetes gyümölcs van.

Lecsengés:

Hosszas, mivel az egész szájat bevonja valamiféle réteg, ami csak nagyon lassan hajlandó eltűnni. Egyébiránt ez a legjobb része az italnak, itt tényleg akad egy gyorsan illanó kesernyés, már-már füstös íz, ami ad egy egész kicsit izgalmat a whisky-nek és egy pillanatra egész kerekké változtatja az ízélményt.

Összegzés:

Nehéz dolog, mert ez nem egy jó whisky, még az ár-érték arányát tekintve sem, de mégis csak egy single malt. Mondjuk attól mindenkit óva intenék, hogy ezt kóstolja meg először, az igazi single maltok nem ilyenek. szóval, ha csak ekkora a keret, akkor vegyetek inkább egy Jameson-t, vagy még inkább dobjatok rá egy-két ezrest és hajtsatok fel egy Békési Single Barrell-t, összehasonlíthatatlanul jobb.

Adatok:
Név: Glen Grant
Érlelési idő: 5 év
Régió: Skócia