Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta

2016.feb.13.
Írta: EdBoyWW komment

Helyajánló: Hableány

Egy tetszőleges hely ajánlásakor általában minden lényeges szempontot körbejárunk, ami a whiskyfogyasztás élményéhez hozzájárul, vagy épp levon belőle. Minden szempontot, egyet kivéve, ami viszont alapvető fontosságú: a személyzet. A Hableány esetében minden adott egy kellemes kóstoláshoz, de az élményt mégis a kiszolgálók hozzáértése teszi különlegessé.

12189652_560176567472701_977455994362159692_n.jpg

A Király utca közepén el sem tűnhetne jobban a körülötte szorongó helyek között, és nem tudom, miért oda tértünk be egy fáradt szombat este. A hely kialakítása sem tükröz a puszta odafigyelésen, és a kötelező "felújított-romkocsma" érzeten túl egyebet. Semmi okom nem volt tehát feltételezni, hogy az este, sőt a hét egyik legemlékezetesebb élményét kapom majd meg, egészen addig, amíg az italpulthoz nem értem.

Először csak az tűnt fel, hogy tartanak pár érdekes tételt is. Jobban megvizsgálva a polcot, és konstatálva, hogy a "leggagyibb" példányuk a már megénekelt Jim Beam Signature Craft, éreztem, hogy itt valami különleges történik. Amikor pedig a pultos srác elkezdett beszélni, megkezdődött az este leghosszabb - és legdrágább -  egybefüggő 2 óra hosszája.

Amíg a többiek a hely gazdag tequila-kínálatát fogyasztották, én sorra vettem az általam kedvelt, vagy kipróbálni kívánt ír tételeket, mint a Teeling vagy a Tyrconnell, közben élénk eszmecserét folytattam a különféle márkákról és országokról, alapanyagokról és készítési eljárásokról, különlegességekről és limitált sorozatokról. Élmény volt olyan emberekkel beszélgetni, akik nemcsak osztoztak ebben a érdeklődési körben, de alaposan - ami azt illeti, nálam mélyrehatóbban - ismerték is a piacot, a whisky-k világát, és mindezt elmondásuk szerint autodidakta módon érték el.

Különleges pillanatok is akadtak, például amikor mind a ketten virítottuk az üvegről lepattintott Monkey Shoulder kulcstartót, vagy a különleges Johnnie Walker kiadásokról szóló beszélgetés közben orrom elé raktak egy Swing kivitelt (kipróbáltam, egész jó). Imádtam tehát ezt a helyet, és ajánlom bárkinek: nem csak az általunk kedvelt gabonapárlatok, de a kínálat minden része kategóriája prémiumterméke, beszéljünk akár a vodkáról, a tequiláról vagy a ginekről.

Ez utóbbiak egy fél polcot elfoglalnak, és egy új világ ígéretét tartogatják, de az már egy másik történet...

Glenmorangie Nectar D'Or, csak haladóknak...

Nemigen mondok újat azzal, hogy a Glenmorangie original kiadása a mai napig az egyik kedvenc malt-om. Ezt kóstoltam először és ez máig ható érzéseket keltett bennem. Valójában minden whisky-ben azt az aha élményt keresem azóta is, - több kevesebb sikerrel-, amit ettől az italtól kaptam. Nem véletlen, hogy a blog első cikke is erről szólt.

A Nectar D’Or kiadás megkóstolása régóta szerepelt a képzeletbeli listámon, ahol a kötelező tételeket tartottam számon, az eredményét pedig alább olvashatjátok.

glenmorangie_nd_ok.jpg

Forrás: glenmorangie.com

Bár sok mindent megírtunk már erről az italról, de a lepárlóval eddig még nem igazán foglalkoztunk, így, most ezt a hiányosságunkat is pótolhatjuk.

A lepárló

A Glenmorangie céget eredetileg sörfőzdének alapították a a Highland dombjai és hegyei között, de mindannyiunk nagy szerencséjére a tulajdonosok hamar belátták, hogy az ő jövőjük a single malt-okban van, így 1843-ban lepárlóvá építették át és nem pazarolták többet a malátát holmi sörökre. Bár gondolom abban sem alkottak rosszat.

Persze ez a lepárló sem úszta meg a pénzügyi válságokat, illetve a többszöri tulajdonosváltást. Azonban mindezen hátráltató tényezők mellett is életben tudtak maradni, sőt volt, hogy évi 4 millió liter whisky-t állítottak elő, ami semmiképpen sem lebecsülendő szám.

A mennyiség mellett a minőség felé is elköteleződtek, ami a folyamatos megújulásban is tetten érhető. Mint „egymárkás” lepárló megtehették volna, hogy csak egyre öregebb és öregebb évjáratokat jelentetnek meg a  10 éves kiadás mellett, de ehelyett elkezdtek az utóízekkel kísérletezni, amit az érlelés során használt hordókkal érnek el.

Az összes whisky-jük amerikai tölgy hordókban tölti az első néhány évét azután pedig különböző vidékekről származó használt hordók következnek. Esetünkben ez egy francia desszertbor, a Sauternes hordója, mely a Bordeaux-i borvidékről származik, ami azért valljuk be, nem hangzik rosszul.

A whisky

Külső:

Az ital színe engem a sűrű, friss mustra emlékeztet a mély, kissé opálos áttetszőségével. Ínycsiklandó szín, azt kell, hogy mondjam, bár egy kissé becsapós, hiszen ettől a színtől én egy édes italt vártam.

A palack is jelentős megújuláson esett át azóta, mióta először a kezembe vettem. Megkarcsúsodott és szerencsére a rengeteg címkétől is megszabadították. Ezzel a sokkal minimalistább dizájnnal nekem jobban is tetszik. Valahogy kifinomultabb lett ezáltal külső, ami jobban harmonizál a beltartalommal is.

Illat:

Intenzív. Elsőre nem is nagyon éreztem mást ki belőle, mint a jól megszokott, átlagos „whisky” illatot, de szépen lassan előkerültek belőle a gyümölcsök is, főleg egyfajta kesernyés, kandírozott citrusfélékre jellemző illat. Ezt sorban követték a fűszeres aromák, de a pörkölt mogyoró is helyet kapott a végén. Komplex illata van, az biztos és már itt leszámol azokkal a tévképzetekkel, amit a színéből eredő édességre számítottak.

Íz:

Igazán testes ital, ami szinte már harapás hatását kelti, nem is kortyolásét. Igazán érett íz hatása van, amiben tobzódnak a gyümölcsök. Barack, málna, citrusfélék együtt, mézes édességgel és egy cseppnyi fűszeres, hol kesernyés, hol csípős körítéssel teljesednek ki.

Lecsengés:

Hosszú, közepesen intenzív utóízt hagy a szánkban. Ehelyütt már a fás, kicsit kesernyés íz dominál, de azért felfedezhetőek a gyümölcsök is újfent, de elég tünékenyen. Inkább boros utóérzetet kelt, mint whisky-set. Sokat veszít a komplexitásából is az ital, ami valahol sajnálatos.

Összegzés:

Nos, ha valaki még nem kóstolt Glenmorangie-t, akkor azt javasolnám, hogy mindenképpen az Original kiadással kezdje és ne ezzel. A Nectar D’Or inkább a haladó szinte ennek a párlatnak. Ez persze nem von le semmit az értékéből, sőt. De úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy ezt a kiadást élvezni tudjuk, szükség van némi előzetes kóstolási tapasztalatra. Továbbá bár remek ital, de ha választanom kéne én az Originalt választanám.

Adatok:
Név: Glenmorangie Nectar D’Or Sauternes
Érlelési idő: 12 év
Régió: Highland

Források, linkek:
http://glenmorangie.com/

Egyéb:
Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve Whisky

süti beállítások módosítása