Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

• eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
• szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
• az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Jura szigetének malt-jairól már olvashattatok nálunk, hiszen mind az 10 éves belépő szintű párlatáról, mind pedig az Elixír, Prophecy párosról is „áradoztunk” már nektek. Nem nagy titok az sem, hogy az itt készült whisky-k az első számú kedvenceim között vannak számon tartva. Így aztán, amikor kivételesen saját magam számára kerestem italt, akkor nem sokat hezitáltam, inkább csak gyorsan leemeltem a polcról ezt, - az eddig még nem ízlelt-, kiadást. A csalódás ki volt zárva.

Forrás: www.jurawhisky.com

Mivel a lepárlóval már a korábbi cikkekben foglalkoztunk, így most koncentráljunk erre az italra, ami a maga érdekes (számunkra kb. kiejthetetlen) nevével pont elég témával szolgál.

Diurachs’ own

Nos, nem kisebb megtiszteltetés érte ezt a nemes párlatot, mint hogy Jura szigetének népe ezt az italt választotta a „sziget single malt-jának”. Innen a név is, hiszen Jura szigetét gaelic nyelven, Diura-nak, vagy Diuarch-nak hívják. És bár nem beszélhetünk túl nagy lélekszámról ezen a kies kis földdarabon, de akkor sem akármilyen megtiszteltetés ez bármilyen italnak. Hiszen nem kevesebbet állítanak ezzel a névvel a lakók, mint hogy a párlat minden cseppje magában hordozza azt az esszenciát, amitől a sziget lakói magukénak érzik a lakhelyüket.

Brendan Quinn a neves folk és country zenész így beszél a Diurachs’ own-ról:

I have drunk many whiskies through the years, I have delved beyond the traditional and sought out all manner of drinks, and though there are many I feel comfortable with, Jura is the only one that I feel at home with, for me, it is a delicacy in its own right, a delectable experience.

A fentiek mellett szinte már csak zárójelben említendő meg az a számos díj, amit a párlat elnyert a különféle megmérettetéseken, San Francisco-tól Hong Kong-ig.

A whisky:

Megjelenés:

Nem tudom, más hogyan látja, de nekem mindig is tetszett a Jura párlatok doboza, legyen szó az alap 10 éves kivitelről éppen úgy, mint a prémium kiadásokról. Az évek során voltak változtatások, de a régebbi egyszerűbb minták éppen úgy tetszenek, mint az újabb, színesebb kiadások.

(Mondjuk volt egy cimborám, aki első látásra arcszeszes dobozokhoz hasonlított a régi csomagolást, de vele már évek óta nem beszélek.)

A 16 éves kiadások a tengerparton lemenő nap vörös-bíbor színei dominálnak szépen egybesimulva az előtérben látható szigetecske barnás árnyalataival.

A palack formájáról percekig tudnék áradozni, hiszen a maga formabontó alakjával, még az egytől-egyig egyedi whisky-s palackok között is kitűnik, de ezt most kihagyom, inkább nézzétek meg élőben.

Illat:

Nos, a dobozon úgy jellemzik a whisky-t, hogy „gazdag és testes”, amivel nem is vezetnek félre miket, hiszen a fenti két tulajdonság, már az illatában is megjelenik. Az első pillanatban a helyi whisky-kre jellemző kissé sós, ásványokkal teli, leginkább tengerre emlékeztető aromákat érezhetünk, amit gyorsan követnek a karamellre és narancsra hajazó illatok. Kevéssel később az illatok összeolvadnak egy zamatos csokoládés, süteményes zamattá, amitől igazán lágy illatokat kap ez, - az amúgy karakteres-, ital.

Íz:

Fűszeres. Ez lenne az a kifejezés, amit akkor használnék, ha egyetlen szóval kellene leírnom az élményt, de szerencsénkre itt több szót is használhatok. Így aztán mesélhetek még a barackos édes fanyar ízről, a méz édességéről, amit mandulás, marcipános ízek követnek, persze a karamella és a kesernyés csokoládé íze ide is követ minket. Az egész pedig szépen lassan átfordul egy egyszerre édes, de mégis fűszeres, helyenként borsos, olajos kompozícióba, ami lassan az egész szánkat körbeöleli kortyolás közben. Nem vicceltek a készítők, amikor a testességről beszéltek…

Lecsengés:

Hosszú és karakteres, az ízek sokáig velünk maradnak. Itt már a szárazabb jegyek kerülnek előtérbe, még némi füstösség is megjelenik, mintegy jelezve, hogy bár nem igazán tőzeges a párlat, de mégis csak egy szigeti whisky-ről van szó.

Összegzés:

Nos, elfogultság ide, vagy oda… Tessék szépen megkóstolni ezt a malt-ot. Minden rajongónak kötelező darab, amiben nem fognak csalódni. Kezdő kóstolóknak kissé „sok” lehet, de leginkább csak abban, hogy nagyon magasra teszi majd a lécet a többi whisky-vel szemben. Szerintem ár-érték arányban is kiváló választás.

Adatok:
Név: Isle of Jura Diurachs’ own
Érlelési idő: 16 év
Régió: Island

Források:
http://www.jurawhisky.com/en/our-whiskies/diurach