Kilchoman Loch Gorm, Islay single malt, Skócia

Forrás: Kilochman Distillery

A Whisky Show megkóstolt whisky-k következő darabja egy viszonylag új lepárló terméke Islay szigetéről. A beavatottak ebből valószínűleg már tudják is, hogy egy újabb füstös párlatról lesz szó.

A lepárló:

A Kilochman distillery 124 éve az első új alapítású lepárló Islay szigetén. Abban is elsőnek tekinthető, hogy mindössze farm méretű lepárlóról beszélünk, amikből bár napjainkra már több is létezik, ennek a méretnek az újraélesztésében, ők voltak az elsők. A méretéből (is) adódóan a Kilochman áll legközelebb a hagyományosnak tekinthető lepárláshoz, már ha az illegális főzdéket nem vesszük figyelembe.

A lepárlást 2005-ben kezdték meg, az első whisky-k pedig 2009-ben jelentek meg. Abban is hagyományosnak tekinthető a főzési folyamat, hogy az előállítás teljes egészében a szigeten történik. A felhasznált árpa a szomszédos farmon nő és sem a malátázás során, de érleléskor sem hagyja el a szigetet a párlat. Ebből adódik, hogy a végtermék palackozása is itt történik, így tényleg csak a kész palackok lépnek ki a nagyvilágba.

A lepárló méretének és az alkalmazott eljárásnak mindössze egyetlen negatív hozadéka van, mégpedig a viszonylag kis előállított mennyiség, nagyjából 90.000 liter párlatot tudnak előállítani évente. Ez pedig, - bár első látásra soknak tűnik-, de ha figyelembe vesszük, hogy ezzel az egész világ, összes whisky rajongóját el kell látni, nos, akkor egyáltalán nem olyan sok. Persze, még mindig több, mint a 3-5000 palackos „unikum” kiadások.

Szóval bátran mondhatjuk, hogy ez egy kisszériás, különleges whisky, már csak azért is, mert erre az íze és megjelenése ugyancsak okot szolgáltat. Ezt pedig több, különféle versenyeken elnyert aranyérmek is bizonyítják, hiszen ezekből az érmekből a lepárló összes terméke többet is fel tud mutatni.

A whisky:

Be kell vallanom, hogy én mindig meg tudok lepődni azon, hogy mennyi gondot fordítanak a whisky lepárlók a késztermék megjelenésére is.  Ez a fajta igényesség pedig a Kilchoman esetében is visszaköszön, hiszen a single maltoknál megszokott módon itt is egyedi, - engem kézi harangra emlékeztető, - igazán tetszetős üvegbe került. A zömök, de elegáns forma már ránézésre is azt sugározza, hogy „kóstolj meg, érdemes”. Az egyes sorozatokat a címkék és dobozok színezésével különböztetik meg, a Loch Gorm a feketét kapta, ami jól harmonizál az Islay whisky-ktől elvárt tőzeges, kesernyés ízzel. Ez pedig nem is csoda, hiszen a sorozat eleve a sziget híres tőzeglápjáról kapta a nevét.

A keverék 5-6 éves párlatokból került előállításra, ez azonban ne szegje kedvét az idősebb whisky-k rajongóinak se, hiszen ez, bár fiatal tétel, de bőven mutat olyan jegyeket, érdekességeket, ami egy jóval korosabb whiskynek is a dicsőségére válna.

Loch Gorm:

Illat:

Hát azt, hogy ez egy Islay whisky, le sem tagadhatná az ital. Az első illatolásnál szembe jön a helyi italokra oly jellemző szenes füst, ami csak lassan követ némi édesebb, gyümölcsös, fűszeres illat.

Szín:

Aranysárgás, abszolút kellemes halvány whisky szín. A lepárló többi sorozatához képest kissé azért sötétebb árnyalatú, amit alighanem az érleléshez használt sherry-s hordóknak köszönhet.

Íz:

Első kortyoláskor a nyersebb ízek jelennek meg tölgyes, füves, árpás aromák, amiket természetesen a kesernyés, tőzeges zamatok vesznek körbe. Aztán lassan kibomlanak a sherry-s hordós érlelésnek (teljes egészében Oroloso hordós érlelésű keverék) köszönhető édesebb, malátacukorra, szilvára, mazsolára emlékeztető könnyedebb aromák is, majd megjelennek a markáns fűszerek, mint a bors és a szegfűszeg.

Lecsengés:

Egészen hosszú és itt szintén a klasszikus Islay jegyek kerülnek előtérbe, mint a tengervizes sósság, a tőzeges, keserű, gyógyszeres füstösség. Ettől függetlenül nem mondható bántónak az összhatás, de az biztos, hogy ennek az italnak az élvezetéhez nem árt a füstös whisky-k rajongójának lenni.

Összegezve:

Ha teheted, mindenképpen kóstold meg. Már csak azért is, mert remekül elegyednek benne a sherry és a füstös jegyek, amik nem túl sok whisky-nél figyelhetőek meg, azonban, ha valaki a lágy ízeket kedveli, nos, ő inkább kerülje ezt a párlatot.

Annyit még mindenképpen meg kell említenünk, hogy a szokásos 40%-al szemben ez egy 46%-os whisky, ezt vegyétek figyelembe a kóstoláskor, mert bár 6% nem tűnik soknak, de okozhat meglepetéseket, ezt én a saját káromon is megtanultam.

Adatok:
Név: Kilchoman Loch Gorm
Érlelési idő:
Régió: Islay

Források, linkek:
http://kilchomandistillery.com/our-single-malt-whisky
Ian Buxton: 101 whisky, amit meg kell kóstolnod, mielőtt meghalsz

Ahogyan azt a rovat indító cikkében megígértem, most folytatjuk a kedvenc italunkhoz kapcsolódó fogalmak bemutatását, tisztázását.

Forrás: TCY (Own work)

Bár a mostani válogatásban lesznek olyan kifejezések, amik a többség számára világosak, azért remélem lesz olyan is, ami a tájékozottabb rajongóknak is újdonság. Az alapokat pedig, - tapasztalatom szerint-, soha nem árt átismételni.

Kezdjünk is rögtön bele.

Elsőként egy olyan kérdéskörrel foglalkoznék, amivel minden whisky-t szerető ember újra és újra találkozik a baráti társaságában. Igen, az a bizonyos "e betűs" téma, azaz:

Whisky vagy whiskey: Ha kaptam volna 500 forintot minden alkalommal, amikor nekem szegezték ezt a kérdést, akkor most egy roppant jómódú ember lennék. Nos,a magam részéről úgy látom, hogy legfőbb gondot az okozza, hogy alapvetően ugyanarról az italról beszélünk, így a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy miért írják különböző módon.

A legegyszerűbben talán a földrajzi különbséget kiemelve magyarázhatjuk meg a két írásmód közötti különbséget, hiszen míg Skóciában és Japánban és Kanadában a „whisky” a hivatalos megnevezés, addig Írországban és az Egyesült Államokban a „whiskey” az elfogadott.

A gyártási különbségekbe és a többi finomságba, - azt hiszem-, itt nem érdemes belemenni.

Rye whisky: Röviden, rozswhisky. Ezen belül két fő csoportot különböztethetünk meg, az amerikai és a kanadai rozswhiskyt. Az USA-ban gyártott párlatnak legalább 51% rozst tartalmazó cefréből kell készülnie, amit vadonatúj, kiégetett tölgyfahordóban tárolnak, maximum 62,5% alkoholtartalommal. Kanadában már zavarosabb a helyzet, mert az ottani szabályozás szerint akkor is használhatják a rye whisky megnevezést az itt készült italokra, ha azok csak minimális mennyiségű rozst tartalmaznak. Az egyetlen feltétel, hogy az italnak idézem: „rendelkezik azzal az aromával, ízzel és jelleggel, amit általában a kanadai whiskynek tulajdonítanak”. Nos, ezen elv mentén szerintem békési barackpálinkát is forgalmazhatnánk ”Canadian rye whisky” felirattal, amennyi magyar él ott…

Corn whisky: A rozshoz hasonlóan itt is van ökölszabály, így kukoricawhiskey-nek azt a párlatot nevezhetjük, amelynek a cefréje legalább 80% kukoricát tartalmaz. Többnyire ezeket a párlatokat nem érlelik túl sokáig lepárlás után, sőt ez az eljárás teljesen elhagyató. A köznyelben „Moonshine” whiskey-nek nevezett italok többnyire szintén kukorica párlatok. Nevezik még „corn liquor-nak, vagy nemes egyszerűséggel „white lightning-nak”, azaz fehér villámnak is.

Grain whisky: Gabona whiskey-k. ezeket búzából, kukoricából és egyéb malátázatlan gabonafélékből készítik, úgynevezett „folyamatos lepárlás” alkalmazásával. Többnyire a blended whisky-k egyik összetevője.

Organic whiskey: Ez a kategória csak azért tudott megszületni, mert a világ whisky termelését sem kerülték ez a különféle divathullámok. Az „organic” felirattal ellátott párlatok olyan gabonából készülnek, amelyek termesztéséhez semmiféle műtrágyát, vagy növényvédő szert nem használtak.

Straight whisky: Legfőképpen az amerikai whiskey-knél használt megjelölés, amit akkor kaphat meg egy ital, ha legalább 2 évig érlelték és minden összetevője ugyanabban az államban készült.

Balance: Egyensúly. Az ízek, az illatok és a különböző aromák együttes megjelenése. A tökéletes egyensúly egy whisky-ben természetesen abszolút szubjektív dolog, amit csak akkor ismer meg valaki, ha személyesen megkóstolja az italt, de néha azért a mi érzékelésünk egybecsenghet a készítőkével. Mint, ahogyan az én esetemben a Laphroaig Select kapcsán.

Cask Finish: Ezt a kifejezést általában nem önmagában látjuk, hanem összekapcsolva egy másik szóval, pl.: sherry cask finish, vagy sauternes cack finnish. A szó arra a hordóra utal, amiben az érlelést befejezték az adott lepárlóban. Eddigre az ital már több más hordót is megjárhat, de mindenképpen ez az a hordó, ami után a whisky már palackozásra kerül.

Single Barrell (single cask): Egyfajta prémium kategória a whisky-k között, olyan párlatokat jelent, amiket egyetlen hordóban érleltek (bár ez alól akadnak kivételek). A palackon általában feltüntetésre kerül a hordó száma és gyakran az érlelés kezdete és vége is. Itthon ilyen whisky például a Békési Single Barrell.

Slainthe Mhath: Egészségedre! Csak éppen gaelic-ül.

Nos, a mai leckénknek is a végére értünk, remélem hasznosnak találtátok. Terveim szerint lesz még folytatás. Ha pedig eljuttatjátok hozzánk, hogy milyen kifejezésekkel foglalkozzunk, akkor igazán testreszabott lesz, szóval, hajrá!

Sláinthe!

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_barrel_whiskey
https://www.masterofmalt.com/whisky-glossary/#b

A következő cikk ismét BOrsi tollából került ki, aki a sütirecept után, most egy remek Jura beszámolóval örvendeztetett meg minket!

Forrás: A szerző saját képe.

Köszönöm, köszönöm, és még egyszer köszönöm neked… Hogy mit? Hát, amivel megleptél. Méghozzá igen alaposan megleptél! Úgy látszik nagyon jó „kislány” lehettem ebben az évben, ugyanis egy csodaszép díszdobozos 10 éves Jura Origin volt a csizmámban. Egészen pontosan előtte, mert a 2 pohárral együtt csomagolt doboz még az én csizmámba se fér el!

Az örömködés után akkor tárgyaljuk ki, csak így nőiesen ezt a finom italt.

Csomagolás:

Őszintén szólva, már a doboznál elolvadtam. A barna - szürke díszdoboz, egy formás üveget és 2 brandingelt poharat tartalmazott. A doboz épp elegendő információt tartalmazott, ahhoz hogy azonnal felkeltse az érdeklődésemet a tartalma iránt.

Megtudhatjuk például, hogy a lepárló alapvetően 4 féle párlatot készít:

Két édeset :

• Jura Origin, ami jelen írásunk tárgya lesz (ezt kaptam én),
• Jura Diuraschs’ Own, ami egy gazdag és testes ital, citrus és karammel utóérzettel.

Két füstöset:

• Jura Superstition, ami enyhén tőzeges, füstös és fűszeres utóérzettel,
• Jura Prophecy, ami erősen tőzeges friss fahéj és fűszeres utóérzettel.

(Természetesen készít még más tételeket is a lepárló,mint például az Elixírt, de ezt itt valamiért nem említették. Szerk.)

A Jura Origin-ről a doboz szerint azt kell tudni, hogy idézem: „Lágy és finom. Melegítő mézes befejezéssel”. Hát lássuk, bontsuk ki a csomagot.

Ami elsőre feltűnt az az üveg és a poharak kézre állósága. Mind az üveg mind a pohár csak úgy hívogatja a kezet, hogy fogj meg. Ha pedig megfogtad már nem akarod letenni! De tényleg!

A whisky:

Illat:

A színe mély, egészen sötéten aranyló, ami számomra telt ízekre utal. Az első meglepetést az okozta, hogy az eddig általam ismert maltokkal ellentétben ennek az üvegnek a lezárására parafa dugót alkalmaztak! Ettől rögtön magasabbra emelkedett az ital ázsiója a szememben. Miután kinyitottam, már a dugót megszaglászva éreztem ezt érdemes lesz megkóstolni. Enyhén gyümölcsös, lágy, könnyű illatokat éreztem. A 4 éves kisfiam aki látva anya lelkesedését szintén meg akarta szaglászni, azonnal el is kezdte nyalogatni Azt "cuppogva", hogy finom.

Jó ízlése van a gyereknek nem? (DE! szerk.)

Íz és lecsengés:

Hosszas illatolgatás után megkóstoltam. És nem csalódtam... Egy kicsit sem. Finom, lágy ízeket éreztem, amelyben valamilyen gyümölcs utánérzés is volt, de meg ne kérdezzétek, hogy mi, mert nem tudnám megmondani, pedig hosszasan ízlelgettem, hogy rájöjjek.

Közben pedig beindultak a fogaskerekek az agyamban, milyen recept remek kiegészítője lehetne ez a malt. Sok minden eszembe jutott, így az biztos, hogy fog még születni a tollamból olyan cikk, ahol e kitűnő ital konyhai felhasználásáról áradozom.

Mire idáig jutottam a gondolataimban meg kellett állapítsam, hogy nem hazudtak a gyártók, az ital tényleg meleg, mézes utóhatást kelt. Ugyanis kellemes meleg szétáradását éreztem úgy pocak tájon.

Összegzés:

Nem csodálom, hogy Tamás egyik kedvenc lepárlója. (Ugye hogy ugye? :-D szerk.) Mert a Jura Origin személyében egy igen kellemes, lágy, a hideg téli estéken kortyolgatni való italt ismertem meg, amely mostantól biztosan szerepelni fog a kedvenceim között!