Bár az érdeklődők sok helyen utána nézhetnek a kedvenc italunk „őstörténetének”, de tematikus blogként mi sem hagyhatjuk ki ezt a témát. Ki tudja, talán még valami újat is tudunk mondani…

By Macieklew

A kezdetek:

A lepárlás tudománya, mint ahogyan az olcsó tornacipő is, Kínából ered. Az időszámításunk előtti 9. században már elkezdtek lepárlási technikákkal parfümöket előállítani. Csak ekkor még nem hamisítási céllal. De szerencsére a kínai vegyészek arra is hamar rájöttek, hogy ezen a módon nem csak illatos „vizeket”, hanem valami érdekesebbet is lehet csinálni, így a történelmi források szerint arra is vannak bizonyítékok, hogy rizsből készítettek tömény italokat is.

Tőlük aztán a kereskedők vitték tovább a Mediterrániumba a az előállított párlatokat éppen úgy, mint az előállítás mikéntjét, hogyanját. Később innen vitték magukkal misszionáriusok Írországba.

Hát igen, akkoriban internet híján maradt a talpas módszer az ismeretek és üzenetek továbbítására. Még mailer-daemon is volt… Csak úgy hívták, hogy útonálló!

Nos, az ír törzsek szerencsére nem vágták le gondolkodás nélkül az összes misszionáriust, így a lepárlás tudománya hamarosan elterjedt a „környéken”. (Megjegyzem ha az íreket kérdezzük, akkor ők azt válaszolják, hogy a szeszfőzés az ő találmányuk, vagy legfeljebb Szent Patrik-é, de ezt ne higgyük el.)

Nos, akárhogyan is, de az biztos, hogy 1170-ben már ismerték a környéken az alkohollepárlás művészetét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az első alkoholmérgezésben meghalt híresség esetét 1405-ből ismerjük. A Clonmacnoise-i évkönyv emeli ki, hogy Richard Macgrannal törzsfőnök, olyan sok aqua vitae-t ivott, hogy belehalt. Mondjuk szerintem még mindig jobb így átköltözni a másvilágra, mint kard által, de ez azt hiszem ízlés dolga.

Aqua vitae: Az élet vize latin nyelven. A középkorban így nevezték a gyógyszerészeti céllal előállított, elsősorban alkoholos párlatokat, majd később az összes égetett szeszt. A skót Usige Beatha és az ír Usice Beatha Eireannach gyakorlatilag ennek a latin kifejezés tükörfordítása a helyi gael dialektusra.

1494-ben keletkezett az első Skóciából származó írásos bizonyíték a maláta whisky készítésére. Az ekkor keltezett királyi pénzügyi jegyzék tanulsága szerint egy John Cor nevű szerzetes számára kiutaltak 8 hordó malátát aqua vitae előállítására. Ebből is látszik, hogy az unalom a Skót kolostorokat sem kerülte el, bár itt a barátok sajt készítése helyett whisky-t kezdet főzni… Áldassék a nevük.

A XIV. században már meglehetősen elterjednek a lepárlóüzemek, mind Skóciában, mind pedig Írországban. 1527-ben már könyvben is megjelenik az aqua vitae készítésének módja. (Hieronymus Braunschweig német vegyész könyvének angol nyelvű fordításában.) Sőt 1579-ben az első törvény is megjelenik a lepárlással kapcsolatban. Nos igen, a kormányok már akkoriban sem fértek a bőrükbe.

Az állami kotnyeleskedés, mint az adó kivetése a whisky készítőkre és kereskedőkre, indukálja a több, mint 100 évig tartó „whisky háború” kitörését a Brit szigeteken, de az Egyesült államok sem döntött jól, amikor adót vetett ki a whisky-kre, a felzúdulás itt is zavargásokhoz vezetett. Na ja... A napi betevő whisky-vel, még a kormányzat sem szórakozhat!

A helyzet végérvényesen csak 1823-ban rendeződött, amikor egy skót főnemes, bizonyos Gordon herceg meggyőzi IV. Györgyöt, hogy mindenki jobban jár, ha mérséklik az adókat és hivatalos engedélyhez köti a lepárlók üzemeltetését. Ezek után már csak egy szűk évet kellett várni a Glenlivet lepárló megalakulására, aki az első volt, aki hivatalos engedéllyel űzte a tevékenységet és azon kevesek egyike, aki a mai napig is létezik.

A lepárló üzemek fejlődése innentől szinte töretlen, főleg miután 1830 környékén Aeneas Coffey megalkotja a Patent (vagy Coffey) lepárló berendezést, mellyel lehetővé válik a whisky-k nagyüzemi előállítása.

A technikai fejlődés mellett a szerencse is a whisky lepárlók mellé áll, mivel 1860-ban a francia szőlőültetvényeket pusztítja betegség, aztán a porosz háború veti vissza a brandy és konyak kereskedelmet, így a whisky újabb és újabb piacokon tud elterjedni.

Az 1900-as években igazán már csak az alkoholtilalom tud negatív hatást gyakorolni a lepárlókra. Írországban szinte megsemmisíti az üzemeket az amerikai piac kiesése, de végül ők is megússzák a dolgot.

Napjainkban pedig elmondható, hogy a whisky-k és whiskey-k népszerűsége csak növekszik, a single malt-ok épp meghódítják a világot de a blended-ek népszerűsége is töretlen. Egyre-másra jelennek meg az új párlatok, az üzemeknek pedig az új termékek mellett arra is van idejük, hogy a rég elfelejtett lepárlókban készült whisky-ket megpróbálják rekonstruálni.

Hazánkban 2014-ben debütált az első magyar whisky a Békési Single Barrel, de hamarosan megismerkedhetünk egy újabb hazai whisky-vel is az Agárdi Pálinkafőzde jóvoltából.

További érdekességek:

Whisky receptre

A szesztilalom idején, az Egyesült Államokban egy single malt whisky-hez legálisan hozzá lehetett jutni, ugyanis orvosi rendelvényre vásárolható volt Laphroaig. Az erősen füstös, jódos illata miatt kvázi gyógyszernek tekintették. Azt hiszem, ezt most is bevezethetnénk… a TB támogatott whisky gondolata nem hangzik olyan rosszul.

A whisky, mint pénz

A II. világháborúban az Egyesült Királyság nem csak pénzzel, hanem whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy egy palack whisky mennyi lőszert ért…

Nos, röviden és kivonatosan ennyi lenne a whisky történelme. Teljességre most sem törekedtünk, lévén, hogy ez nem egy történelmi blog, de ettől függetlenül szívesen vesszük bárki hozzáfűzni valóját/kiegészítését akár itt a blogon, akár a Facebook kommentek között.

Sláinthe!

Források:
http://hvg.hu/shake/20100404_whisky_tortenet_gyogyhatas
https://hu.wikipedia.org/wiki/Whisky
https://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

Highland Park, 10 éves, Skócia. A teszt első része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Úgy illendő, hogy ha ketten kóstolunk egy italt Tamással, akkor nem csak ő tépi róla a száját, ráadásul a címszereplőt egy skót ismerősömtől kaptam ajándékba. Egyértelmű volt tehát, hogy az előző cikk folytatásaként az én írásom is meg fog születni.

A highland-i lepárlóról Tamás részletesen mesélt az előző cikkben, így nekem csak szubjektív vélemények jutottak. Az egyik az volt, hogy belépőszintű termék ellenére mennyire szépen ki volt dolgozva a domborozott, fekete selyemként csillogó kartondoboz, és a karakán kis háromdekás palack, amiben az italt kaptam. A Highland Park logót - amely a kedvencem az összes eddig látott whiskymárkák között - a doboz és a palack is büszkén viseli különféle helyeken, ezüsttel kikontúrozva emitt, a doboz dombornyomott hátterének főmotívumaként amott, az üveg anyagában, vagy a keménykalapként viselt fakupak fejébe maratva, valahogy így:

Azért szeretem a jó whiskyt, mert többnyire a csomagolása is nagyon igényes, és ez beindítja a lelkem mélyén lakozó dizájnbuzit. További szájtépés helyett inkább prezentálom Önöknek az 50 éves kiadás palackját, és mindent meg fognak érteni. Köszönöm szépen, zokogjunk együtt a gyönyörtől.

Illat

Highland-i whiskyként komplexitást vártam el az italtól, de az első pillanatban inkább emberközeliséget kaptam tőle. Némi alkoholos illat kíséretében krémes gyümölcsösséget kapunk, mintha konyakmeggyet és vajas cipót szagolgatnék egyszerre egy citromos illatosítóval befújt szobában. Ahogy levegőt kap, gabonaás, vaníliás és mézes érzetek jönnek, majd a legvégén egy pici füst (de tényleg csak egy hangyányi). Mentolos vajas-mézes kenyér.

Íz

Szeretem nagyon azokat a whiskyket, ahol erről a témáról külön bekezdést írhatok, márpedig itt ez a helyzet. Egyáltalán nem olajos whisky, single malthoz képest meglehetősen kevés benne a minta. A nyelvet sem bántja, így egy fél kortyot alá tudtam löttyinteni: meg nem tudom határozni, milyeneket, de nagyon sokféle gyümölcsöt éreztem benne némi kesernyésség kíséretében, amely a lenyeléskor - a torkot továbbra sem bántva, de - fokozódott.

Lecsengés

Valahol ez szokta eldönteni, hogy végül mit gondolok egy italról, a Highland Park pedig ebben a tekintetben irodalmi szintű teljesítményt nyújtott, amennyiben a lecsengése által megrajzolt keretes szerkezetet annak tekintjük. A keserű korty végeztével ugyanis, mikor a levegőt kifújjuk, robbanásszerűen tér vissza a kellemes, citromos gyümölcsíz és konyakmeggy, legvégül egy kellemes, steril tisztaságérzést hagy a szájban, mintha előtte mostunk volna fogat.

Összegzés

Bárcsak lehetne itthon is kapni ezt a kiszerelést! Nem túl komplex whisky, viszont sokféle érzetet ad, és gyönyörű íve van, sebtiben nem éri meg fogyasztani. Az élvezeti értékét lassan kortyolva adja ki, és bármennyire gyengéd is legyen, a szigeti párlatok kedvelői is megtalálhatják benne a nekik kedves keserű harapást a közepén. Ha whiskyszűz csajokat kéne ebbe a világba csábítanom, azoknak kínálnám ezt az italt, akik más tételek kapcsán első körben érdemesnek bizonyultak rá.

Szerencsés vagyok, hogy hozzájuthattam.

Highland Park, 10 éves, Skócia, A cikk második része

Forrás: Magányos Maláta Instagram

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították az Orkney szigetcsoport fő szigetén, a szigetek fővárosában Kirkwall-ban. A szigeteken található még a Scapa lepárló is, így ez a két üzem verseng a legészakibb lepárló címéért.

A szigetek:

A 70 szigetből álló szigetcsoport i.e. 8000 óta lakott, köszönhetően a termékeny talajának. A gazdaságának legfontosabb szektora a mai napig a mezőgazdaság. Legfőbb exportcikkei a marhahús, a sör és a whisky.

Bár a szigetek alkotmányosan az Egyesült Királysághoz, azon belül pedig Skóciához tartoznak, valójában látványosan nem britek és nem is skótok. Mivel a szigetek tökéletes támaszpontot nyújtottak a Brit szigetek fosztogatásához, ezért a vikingek hamar megszállták őket, így 700 évig a Nyugati Óskandináv Birodalom része volt, a birodalom nyugati határának legfontosabb katonai támaszpontjaként. A XIII. századtól, néhány vesztes politikai manőver és csata után a szigeteket bérbe adják Skóciának, akik azonban némileg szabadon értelmezik a bérleti díj fizetését, így az 1400-as évekre már több évtizedes elmaradásban vannak. (Talán innen erednek a skót viccek…) Később a norvég király lányának hozományaként került a Brit korona fennhatósága alá és bár a dánok sokáig próbálták visszaszerezni ez többé nem sikerült.

A lepárló:

A fenti kis történelemlecke után talán nem is meglepő, hogy a Highland Park lepárlót egy Magnus Eunson nevű ember alapította. Eunson nappal lelkipásztor, éjjel pedig zug szeszfőző volt, aki egyszerre tudta ezt a két ellentétes személyiséget összeegyeztetni éppen úgy, mint ahogyan a kelta és viking hagyományokat is. A XVIII. századra Kirkwall a szeszcsempészet egyik központjává vált, ahol gyakran használták a templomokat a zugszesz elrejtésére. Bár ez nem igazán meglepő Eunson „nappali” hivatásának fényében. Hősünket 1813-ban letartoztatják, - bár el soha nem ítélik- azonban a letartóztatást végző őrmester, bizonyos John Robertson azonnal megvásárolja a birtokot és a lepárlót. Nos, a hatóságok a jelek szerint már akkor is tudták, hogy milyen úton-módon érdemes fizetés kiegészítésre szert tenni. Robertson mindenesetre legalizálja a lepárlót, mely azóta is működik és egyedi whiskyvel látja el a nagyérdemű közönséget.

A Skandináv, viking gyökereikről sem feledkeztek meg, ennek bizonyítéka a Higland Park Skandináv istenekről és hírek viking harcosokról elnevezett sorozatai.

A hanga:

A whisky ismertetés előtt, muszáj néhány szót ejtenünk erről a növényből, mely a Higland Park whisky-k meghatározó összetevője.

Hanga: A zárvatermők törzsébe tartozó növény, a hangafélék névadó nemzettsége. Nagyjából 500 fajból áll, melyek nagyrészt Afrika déli részén élnek, de megtalálhatóak a Mediterrániumban és észak Európában is.

A növényt többféle módon adhatják a whisky-hez, akár a tőzegelés során, akár erjesztés közben.

A Higland Park esetében a felhasznált tőzeget szinte teljes egészében komposztált hanga teszi ki, de az égetőkemencébe kerül szárított hangavirág is, melytől azt remélik, hogy további parfümös illatokat ad a malt-nak. Természetesen az illatok mellett a hanga felelős a virágos, édes ízek egy részért is az whiskyben.

A whisky:

Megjelenés:

Az ital színe kissé világosabb a megszokottnál, inkább napfényes, sárgás, bronzos, borostyános árnyalatokat mutat. A palack a Highland Parkra jellemző lapos, az oldalain lekerekített, elegáns megjelenésű, a címkéről minden fontos, a whisky-re jellemző, információnak a birtokába juthatunk.

Illat:

Meglepően, elsöprően édes és gyümölcsös. Engem az első pillanatban a barackos joghurt kissé fanyar édességére emlékeztető illatok csaptak meg, melyek mellett még némi vajas kekszes aromákat éreztem, ezek az ízek később kiegészültek egy kevés virágos, gyümölcsös aromákkal. Alkoholosság csak némi szellőzés után érkezett, de akkor is csak nagyon, nagyon enyhe mértékben, mint ahogyan a füstös aromákat is csak érintőlegesen lehetett felfedezni az italban.

Íz:

Az ital a szájban testes, sűrű benyomást kelt, bevonja az egész szájüreget. Az ízében elsődlegesen továbbra is a gyümölcsök uralkodnak, elsősorban a meggyes, barackos ízek, de kiegészülnek malátás, vaníliás ízekkel is. Itt már a tőzegesebb, füstösebb, sósabb ízek is megjelennek, de egyáltalán nem bántó módon, inkább csak a háttérben adják hozzá a magukét az ital komplexitásához.

Lecsengés:

Hosszú, közepes erősségű lecsengés. Mandulás, kesernyés ízeket maradnak a szájban, de az édes, mézes, gyümölcsös aromák is felfedezhetőek az utóízben is, bár itt már inkább csak a háttérben. A nyelvtőnél és a nyelv alján határozott, de nem túl erős csípősség érkezik, a füstös, sós, tengeri aromák itt is inkább keretbe foglalják az ízeket, de igazán dominánsak.

Összegzés:

Komplex, érdekes ital, mely szabályos íz orgiát rendez a szájban. Szóval mindenkinek ajánlható, kivétel nélkül, még annak is, aki nem szereti a whisky-ket. Szóval, aki még nem kóstolta, az haladéktalanul tegye meg.

Adatok:
Név: Highland Park
Érlelési idő: 10 év
Régió: Island (Orkney)

Források, linkek:
http://highlandpark.co.uk/
http://www.whiskynotes.be/2013/highland-park/highland-park-10-years/
https://www.whisky.com/forumblogchat/forum/forum/mm_forum_pi1/posts//whisky_tasting_highland_park_10_year_old.html

Michael Jackson: Whisky