Jameson, Triple Distilled Irish Whiskey, inkább impresszió

Forrás: Magányos Maláta Instagram

Ezzel a cikkel nagyjából a blog indulása óta lógok, csak akkor még ezt nem tudtam.

A Jamesont a polc sokadik bálás whiskyjeként tartottam számon, amit az ember akkor iszik, ha nincs jobb. A gond az, hogy mint észrevettem, mindig ezt iszom, ha nincs jobb, és alkalomról alkalomra jobban megkedveltem, azt hiszem. Fű alatt, centiről centire belemászott az érzékeimbe.

Pedig érdekes, ittam már Ballantines-t is, ami meglepően jó képviselője a bálás kategóriának, és adott esetben jég nélkül is elfogyasztom, mégis a Jameson akad a kezembe gyakrabban. Ez valószínűleg marketing: John Jameson 1786-ban vette át a Bow Street Distillary vezetését, és 1805-re a Jameson whiskey-t a világ legnagyobb volumenben eladott whiskey-jévé tette. Azóta ez már nincs így, ezzel együtt bőven volt idő kitalálni azt a piaci pozicionálást és megteremteni azt a penetrációt, hogy az embernek a Jameson névről a minőségi ír whisky jusson az eszébe úgy, hogy akárhol, stabilan hozzájuthat.

És valóban: simán elmegy egynek.

Illat

Van énnálam büdös kölni, ha rádöntöm, meg fogsz ölni.

- mondja a népszerű locsolóversike, amely a Jamesont szagolgatva jutott eszembe.

Ne szépítsük: tömény alkoholgőz, és még Glencairn pohár sem kell hozzá. Hagyjuk levegőzni inkább, nem azért, mert ezt szoktuk vele csinálni, csak azért, mert tudjuk, hogy vannak rejtett értékei, és látni, érezni akarjuk őket.

Elvégre neki is lehet jó napja.

Ha nagyon szeretnénk, a körömlakkszagon kívül a szokásos, triple distilled ír dolgokra jellemző édeskés, vaníliás illatot is érezhetjük. Ha eléggé odafigyelünk, észrevehetünk némi csípős tintaaraomát, és valami olyasmit, amit egy új autógumikkal telt raktárépület levegőjét lárja át.

Aztán úgy döntünk, hogy nem éri meg a fáradtságot, és - innentől a többes királyi - pont telibeszarva a konvenciókat, dobunk bele egy pici jeget. Ahogy a kocsmában is szoktuk.

Hoppácska! Enyhe, édes gabonaillat, kellemes fű és édes almaaromák, de csak lágyan, alig érezhetően és cseppet sem zavaróan. Egy középszerű löttyből egy laza mozdulattal kellemes frissítőt varázsoltunk, és ehhez csak egy darab, fagyáspont alatti vízgolyóra volt szükség.

Íz

Ezt már csak jéggel mondom, mert senki kedvéért nem iszom úgy a whiskyt, ahogy nem szeretem. Az íze tükrözi, amit a honlapon írnak róla: single pot whiskey-ket kevernek grain párlatokkal, háromszori lepárlás, a szokásos tölgyfa és sherry-s hordó kombó, és valóban. Az ízérzet egy közepszerű single grain whisky-é, semmi extra, semmi olaj, semmi textúra, semmi jelleg, legalábbis jéggel. Emlékeim szerint ugyanis az teszi nagyjából pont ihatóvá.

Lecsengés (és valójában összegzés)

Édeskés, vaníliás, kicsit alkoholos, enyhén csípős. Ne figyelj oda rá, akkor jó lesz. Komolyan, ennyi. Ahogy a mellettem lévő whiskyspohárból fogy el az ital, úgy fog ez a cikk is végetérni, és ahogy visszaolvasom, kábé ugyanannyit is ér: remélem, jólesett, amíg tartott.

Disclaimer: a Tullamore DEW jobb. És legközelebb valami skót whiskyt tesztelek mostmár basszus.

Forrás

http://www.jamesonwhiskey.com/en/
https://en.wikipedia.org/wiki/Jameson_Irish_Whiskey

The Glenlivet Nádurra, Oloroso sherry cask, single malt

Forrás: Magányos Maláta

Elöljáróban megjegyezném, hogy én egy roppant szerencsés ember vagyok. Szerencsés azért, mert olyan remek barátokat mondhatok a magaménak, akik alkalmanként kitűnő whisky-kel kínálnak, és ezzel aktívan hozzájárulva a blog fejlődéséhez. Így született ez a cikk is, köszönhetően kitűnő barátomnak, Süveg Lászlónak.

A Glenlivet lepárlót 1824-ben alapította George Smith, mely ezáltal, egyike a legidősebb legális szeszfőzdéknek a Speyside-on. A közel 200 éves múlt és persze az egyenletes és kiváló minőség eredményezi azt, hogy a Glenlivet mára egyikévé vált a leismertebb márkaneveknek a single malt-ok világában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a 12 éves Glenlivet szinte az egyetlen single malt, amit hazánkban is stabilan be lehet szerezni a hipermarketek polcairól.

A Nádurra:

A Nádurra sorozat 2005-ben indult, az első darabja egy 16 éves, bourbon hordóban érlelt whisky volt, melyet hordóerősségen palackoztak így több mint 50% alkoholtartalommal jelent meg.

A Nádurra kifejezés gaelic-ül (gael, kelta nyelven) „természetest” jelent.

Jelenlegi cikkünk tárgya a Nádurra idei kiadása, melyet évmegjelölés nélkül került az üzletekbe azaz csak tippelni lehet a korára, de az erőssége és a zamata alapján a fiatalabb whisky-k közés sorolját a szakértők. A párlat Oroloso sherry-s hordókban történő utóérleléssel nyerte el a végleges formáját, a kóstolt palack konkrétan a 215 sorszámú hordóból került palackozásra, amint azt az üvegen lévő címkén is láthatjuk. A whisky cask strenght kivitel (48%) és non chill filtered eljárással készült. Alighanem ezért a „természetes” megjelölés a sorozaton.

Cask strenght, azaz hordó erősségű: Így nevezzük azokat a whisky-ket, melyeket az érlelés után, a hordóból lefejtve nem hígítanak vissza a megszokott 40% környékére, hanem úgy palackozzák, ahogyan a hordóból kijött. Ezek többnyire jóval erősebb italok a megszokottnál.

A whisky:

Külső:

Alapvetően a szokásos dobozt és belső csomagolást kapjuk, most éppen szürkés-barnás színben, a palack alakja és feliratozása is a megszokott, kiegészítve egy címkével, melyen a sorozatra és a konkrét italra jellemző információkat tüntetik fel. Ezzel a felragasztott „cetlivel” rögtön világossá teszik, hogy itt bizony valami mással állunk szemben, nem a megszokott, jól ismert Glenlivettel.

Az ital maga mélyebb, barnásabb, rezesebb színű. Valahogy már ránézésre is egy sűrűbb, aromásabb ital látszatát kelti.

Illat:

Első pillanatban az alkohol csapja meg az orrunkat, de ez gyorsan visszaszelídül és onnantól már a fás, fűszeres illatok dominálnak. Tölgyes, fahéjas aromákat érezhetünk, némi malátás, sherry-s kísérettel. Nyomokban feltűnhet még étcsokoládé és kevés borsos csípős illat is.

Íz:

A fás, tölgyre emlékeztető aromák itt is megmaradnak, és eleinte sikeresen el is nyomnak minden mást, de néhány pillanat elteltével megérkeznek a gyümölcsök is, némi szőlős, mazsolás ízzel, de megmarad a fahéjjal zamat is. A csípősség itt már erősebben érezhető, végül is egy majd 50°-os párlatról van szó, de ez nem kellemetlen, inkább csak csiklandozza kissé a nyelvünket.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, de addig nagyon intenzív lecsengésre számíthatunk. Az alkohol csípi, zsibbasztja a nyelvet, de szépen lassan előkerülnek itt is a tölgyes, száraz sherry-s jegyek.

Összegzés:

Összegezve, elmondható, hogy a Glenlivet Nádurra egy izgalmas, érdekes ital, melyet minden whisky rajongó számára erősen ajánlott kipróbálni, különös tekintettel a cask strenght párlatok iránt érdeklődőknek. De úgy gondolom, mindenki találhat érdekességet az italban.

Adatok: Név: The Glenlivet Nádurra
Érlelési idő: -
Régió: Speyside

Források, linkek:
http://www.theglenlivet.com/the-whisky/nadurra
https://www.thewhiskyexchange.com/P-27523.aspx

Kortolyolgatás közben végig azon tűnődtem, hogy vajon mennyire hasonlít így ez az ital az „ős” whisky-kre? Hiszen a hordó erősség és a hűtve szűrés hiánya is ez irányba mutat, szóval, el tudom képzelni, hogy anno, valamelyik Loch partján egy nagyon hasonló italt iszogattak a kiltes-kardos úriemberek. Ettől a gondolattól indulva már csak egy ugrás volt az egyik kedvenc Skóciához kapcsolódó zeném:

Green Spot, Ír Single Pot Still Whiskey

Forrás: Forbes.com

A minap a Publinban ülve és a címszereplőt kortyolgatva azon gondolkodtam, hogy a viszonylag kis elemszámú mintából próbáljam-e extrapolálni ezt az ír whiskey dolgot. Az van ugyanis, hogy amikor először kóstoltam Teeling-et és Connemara-t egy másik helyen, fura, karcos ízű, mérsékelten jó valamiknek tartottam őket. Az ír whiskyt ezzel el is raktam a közepesen fontos élményanyagok közé későbbi tanulmányozásra.

Igenám, de ezzel együtt ott volt a Jameson, ami gyakran az aktuális kocsma legjobb viszkije volt és van, mint ilyenre, olykor rá is kell fanyalodni... és ami egyre inkább a tudatalattimba lopta magát némi jéggel bolondítva (cikk hamarosan). Ott volt a Tullamore D.E.W., ami bőven a bálás árkategórián belül poroszkálva kínál teljesen fogyasztható, hölgytársaság-kompatíbilis ír blendet. Ott volt a Tullamore 10 éves, ami pedig noshát...

Végül pedig jött ez a cucc, és lassan azt kell mondjam, hogy a Speyside, a Highland déli része és Japán mellé újabb fétisvidéket, a rye whiskey-k mellé pedig egy új fétiskategóriát találtam magamnak.

Oké, de mi ez pontosan?

A cikk elején használtam egy kifejezést, ami eddig még nem szerepelt a blog bekezdéseiben, ez pedig a single pot still whisky.

Single (or pure) pot still is the only style of whiskey that is exclusively made in Ireland. Where single malt is produced from 100% malted barley, pure pot still whiskey uses a mix of malted and unmalted barley. This mixed mashbill gives the whisky a distinctive spiciness known as ‘pot still character’.

- TheWhiskyExchange

A sinle pot wtill whiskey egy kizárólag ír whiskey-kre alkalmazott kifejezés, amely azt jelenti, hogy a whiskey készítésekor a maláta mellett nem malátázott, "zöld" árpát is alkalmaznak. Ezzel együtt a készítéskor ugyanúgy csak egy lepárló termékeit használják, mint a single maltok esetében, csak itt a nyers árpa elvileg ad valami különleges karaktert az italnak.Még nem jöttem rá, hogy mi az, de kísérletezni fogok.

A Green Spot whiskey-t kóstolva azt kell mondjam, megéri.

Az illata...

...elképesztő. Semmi nyoma bántó, torokkaparó élességnek, sem acetonos alkoholosságnak. Telt, gabonás illatot éreztem, némi mézeskalácsos felhanggal. Ez utóbbiba idővel némi szegfűszeg vegyült, ezzel a mézeskalács kissé elnémetesedett, de ha más szögből nézted, igazi optikai csalódás módjára jóféle házi szilvás buktát érezhettél. Közben mindenféle gyümölcsök, szőlő, mandarin, fűszeres tea volt az orromban. Tele volt érzetekkel na.

Az íze pedig...

...körülbelül ekvivalens az illatával. Nem bánt, csak kellemesen masszíroz. Nem csontkovács ez, csak csikung, nem plasztikai sebészet, csak egy naturál-spa arcmasszázs. Füstösség egyáltalán nincs benne, úgyhogy nem lesz az Islay malt kedvelők kedvence. Sebaj, több marad nekünk.

Ezt a hosszan tartó, testes, ízes-fűszeres-mentolos sóhajt nem fogom megunni.

Összességében tehát...

...mindent leírtam az elején. A Green Spotot bourbon és sherry hordókban érlelt, 7-10 éves párlatokból keveri a dublini Mitchell's lepárló, állításuk szerint meglehetősen kis szériában. Igazi gyűjtői ritkaság tehát, kellemes, finom, kiegyensúlyozott csajokkal is bátran itatható whiskey, ne hagyjátok ki.

A honlapjuk őszinte mondata, imádtam:

Only small quantities of Green Spot are bottled each year. No real reason why. Drink some more and we'll bottle more.

- Singlepotstill.com

Oké srácok, rajtam nem fog múlni. ;)

Források

http://www.singlepotstill.com/spotwhiskey
https://www.thewhiskyexchange.com/P-15320.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_pot_still_whiskey