Forrás: By IProspectIE (Own work)

Bár ezzel biztosan nem lopom be magam az ír emberek és rajongóik szívébe, de számomra Írország egy kicsit mindig, amolyan kistestvérnek tűnt Nagy Britannia mellett. Nem, nem Észak-Írországra gondolok, hanem úgy általában az egész szigetre. Pedig valójában az itt élő kelta törzsek voltak azok, akik miután meghódították a mai Skócia területét, valamint Wales-t és Cornwall-t, az őseivé váltak a mai Skótoknak. Később pedig, ők is éppen úgy lázadoztak az angol uralom ellen, mint skót és walesi testvéreik. Csak talán egy kicsivel több sikerrel tekintve, hogy Írország 1949 óta teljesen független állam. (Itt és most elegánsan tekintsünk el attól a hat megyétől ott északon.)

Amúgy a történészek szerint a sziget a jégkorszak vége óta lakott. A mai írek őseinek tekinthető kelták pedig a vaskorban vetették meg a lábukat a szigeten. Megérkezésük után hamarosan több, mint 100 kisebb királyságra töredezett a Zöld sziget. Később a vikingek is tettek egy-két tisztelgő látogatást errefelé, az ő erődjük köré épült ki több ma is létező város, például a mai főváros, Dublin is. A vikingek kipaterolása után (Brian Boru, 1014), kalandoztak még itt a normannok, de megtámadta a szigetet a skót Edward Bruce is, aki a helyiekkel szövetkezve próbálta meg legyőzni az angolokat. 1542-től pedig Írország VIII. Henrik uralma alá került, azaz innentől az 1949-ig a Brit Birodalom részévé vált.

Az Ír whiskey-k története a 16. században kezdődik, ekkortól találhatóak bizonyítékok az árpából készült whiskey megjelenésére a szigeten. A jelek szerint hamar népszerűvé vált az ital, mert a 18. század végén már körülbelül 2000 főzde működik Írországban.

Az elkészült párlatot nagy mennyiségben exportálták, a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt, de ennek sajnos véget vetett egy elhamarkodott, értelmetlen társadalmi kísérlet, amit ma úgy ismerünk, hogy Szesztilalom.

A legnagyobb felvevőpiac összeomlása után sorban érték az újabb csapások az ír lepárlókat, a brit embargó, a világválság és a második világháború által okozott negatív hatásokat már nem tudták kiheverni és a többségük bezárt. Napjainkban már lényegesen kevesebb whiskey műhelyt találunk a szigeten, de ezek termékei talán ismertebbek, mint valaha.

A röpke és meglehetősen vázlatos történelemóra után lássuk a lényeget, azaz, hogy mitől ír az ír whisky?

Ahogyan azt már a Tullamore Dew-t bemutató írásunkban is fejtegettük, Ír whiskey-nek tekinthető az a whisky, amit Írországban készül és legalább három évig fahordóban érlelték.

Persze az érlelés többnyire tovább tart ennél. Fontos jellemzője még az ír whiskey-knek a háromszori lepárlás, ami miatt az elkészült ital selymesebb, lágyabb ízvilágú lesz skót társainál. Ezt a jellegzetes ízvilágot erősíti az is, hogy az árpamaláta mellett néha nem malátázott árpát is kevernek az alapanyagok közé az ital készítésekor.

Ritka kivételektől eltekintve a maláta szárítása során nem használnak tőzegfüstöt, így füstös ír whiskey-vel nem igazán találkozhatunk. (Bár ez alól akadnak kivételek, egy ilyenről hamarosan szó is lesz itt a blogon.)

A lepárlás során hagyományosan kisüsti lepárlást alkalmaznak, csak a blended whiskey-k egyik összetevőjeként gyártott gabonawhiskey-k esetén alkalmaznak lepárlótornyokat. A kisüsti lepárlás gyakorlatilag megegyezik azzal a lepárlási módszerrel, amit hazánkban is használnak a házi pálinka előállítására az utóbbi években.(Már persze azokban a háztartásokban, akik kidobták az előtte hosszú éveken át jó szolgálatot teljesítő pimpelt kuktát. Szóval, ha többet akarsz tudni erről a lepárlási módszeréről, akkor kérdezd a nagyfatert!)

Az ír whiskey-k főbb típusai:

Single malt:

Ahogyan az összes többi single malt esetében, úgy itt is csak egy lepárló termékei kerülhetnek a végleges italba.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills Ten Year Old, Tyrconell, Connemara

Pure (Single) Pot still:

A hagyományos ír árpawhisky.
Itthon ismertebb képviselői: Őszintén szólva, nem igazán vannak. Talán a Jameson Gold Reserve említhető.

Blended:

Ezek Európában egyszerűen Irish whiskey néven kerülnek forgalomba, csak az Egyesült Államokban tüntetik fel a blended mivoltukat a címkén.
Itthon ismertebb képviselői: Bushmills 1608, Jameson, Kilbeggan, Tullamore Dew

Single Grain:

Gabonawhiskey-k, azaz olyan keverékek, amik a maláta mellett, vagy helyett más gabonákat is tartalmaznak.
Itthon ismertebb képviselői: Greenore 8 Year Old

Egyéb érdekességek az ír whiskey-vel kapcsolatban:

A whiskey ír nyelven a következőképpen hangzik: Uisce Beatha Eireannach
Bár nekem tetszik ez a megnevezés ezért érthető, hogy az üvegekre miért az angol Irish whiskey felirat kerül.

Egyébként az 1970-es évek óta az ír whiksy-ket egységesen whiskey-nek kell írni. Ennek a szabálynak az eredete némileg homályos, van, akik szerint a Skót lepárlóktól akartak különbözni ezzel az intézkedéssel, de vannak olyan vélemények is, amik szerint az illegális lepárlóktól szerettem volna elhatárolódni a főzdék.

Nos, röviden ennyi. Természetesen rengeteget lehetne még írni az ír whisky-ről, de –remélem -, ennyi is elég, hogy egy kicsit jobban megismerjük ezt az országot és az itt készített párlatot.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Drorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
https://en.wikipedia.org/wiki/Irish_whiskey

Woodford Reserve, Kentucky Straight Bourbon

Forrás: Instagram

Mint azt már említettük, a múltkori japánwhisky-lendületben sort kerítettem egy tételre a Mare Pacificum túloldaláról is, tettem ezt három okból:

• a Nikka Blackből nem volt annyi, ami elég kettőnek,
• nem találtam addig ismeretlen single malt tételt,
• és továbbra is rendületlenül hiszek.

Abban hiszek, hogy a XV. századi angol beözönlés farvizén evező skótok és írek nem felejtettek el whiskyt főzni. Abban hiszek, hogy az amerikaiak a kontinensnyi országukban képesek legaláb egy, egyetlenegy olyan kukoricapárlatot produkálni, aminek nem csak az illata kellemes, és az a bizonyos “e” betű nem öli ki az összes jelleget az italaikból. Hiszek a bourbon-ben, és hogy találok egyet, amelyet a Whiskyvilág Egyesülésének nevében a zászlómra tűzhetek (és lesznek sasok meg csillagok meg tűzijáték meg naplemente).

Úgy álltam neki, hogy ki tudja, talán majd ez. De azért kértem hozzá egy kis pohárnyi jeget.

Illat

Jól indított. A Woodford Reserve-be beleszaggintani kb. olyan, mintha a tavalyi Kentucky Szépe győztes a nyári gyümölcsöktől illatos kebleire ölelne, ha pedig még párat beleszippantasz, egy cuki cukrászdában érezheted magad, aminek almás-citromos illatú illatosítóval mossák épp az ablakait. Az alkoholos-gabonás hatás csak alig, nagyon enyhén jelentkezik.

Illatra tehát nagyon jót ad, instant vennék Woodford Reserve illatú Kokkolínót.

Innentől kéretik nem komolyan venni a dolgot, utólagos tesztelés után sokkal jobb a végső konklúzió!

Íz

Éééééés meg is érkeztünk a bourbon-világba. Fellelkesülve a fenti szivárványoktól és varázsos póniktól, apró kortyonként adtam át magam a műélvezetnek… aztán csalódottan nyúltam a jeges csipesz után. Szokásos, mellbevágó-alkoholos vízíz, semmi olajosság, és valami low-end, keserű almás ice-tea érzet.

Lecsengésről nem tudok beszámolni. Jég nélkül esélytelen, és azonnal kéri a kólát.

Jéggel

Az illata jéggel némileg megváltozik, erősebbé válik benne a gyümölcsös jelleg, mazsolát, mangót véltem érezni. Kóstoláskor nem éreztem benne semmit a fentiek mellett, sőt… talán annyi írható a jég javára, hogy ha nem figyelsz rá oda, kevésbé szar tőle. A lecsengését viszont el-el kaptam, bár ne tettem volna; kellemetlen, poshadt almaízt hagy maga után, ami végülis mindegy, mert úgyis kólát iszol mellé.

Összefoglalás

A Woodford Reserve a Kentucky-vidék legpatinásabb lepárlóiban készül (Woodford Reserve Distillery (1838), Brown Forman Distillery), így elméletileg hatalmas tapasztalat, és kifogástalan mesterségbeli tudás halmozódhatott fel ahhoz, hogy az Államok egyik legjobb, külföldi oldalak által is közel prémium kategóriásnak tartott Kentucky Straight Bourbon whiskyjét elkészítsék.

A fentiekből pedig az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy bizony nekem a bourbon whiskyk nem ízlenek. A masszív, teszkó gazdaságos, alkoholos vízizből a gyártó szerint a következőket kellene kiérezzem:

Nose: Heavy with rich dried fruit, hints of mint and oranges covered with a dusting of cocoa. Faint vanilla and tobacco spice.
Taste: Rich, chewy, rounded and smooth, with complex citrus, cinnamon and cocoa.
Toffee, caramel, chocolate and spice notes abound.
Finish: Silky smooth, almost creamy at first with a long, warm satisfying tail.

Hát bocsi, srácok, de nem jött össze, talán a citrus.

A Knob Creek és a Bulleit lepárlók bourbon-ei még megérdemelnek tőlem egy-egy próbálkozást, aztán feladom, és jönnek a rye whiskys cikkek. Az jó, az különleges, és a polcomon éppúgy hiánycikk, mint a Malátán.

Cikkfordítás. Forrás: Westchester Magazine, Jonathan Ortiz
A dőlt betűs betoldások a fordító megjegyzései.

Forrás: Wikimedia.org

A Westchester Magazine Október 7-én, szerdán rendezi meg a “Macallan: Super Premium Whisky Tasting” című rendezvényét, melynek során az érdeklődők a Macallan legjobb whiskyjeit kóstolhatják, és megtudhatják, hogyan élvezhetik és értékelhetik ezeket a maguk teljességében. A kóstolószemináriumot Craig Bridger, a márka nagykövete vezeti majd, a kipróbálható italok pedig a Macallan 12,15 és 18 éves single malt whisky-jei, valamint ezek fine és rare cask verziói lesznek. (Megj.: felénk ugyanerre a November 7-én megrendezésre kerülő Whisky Show ad majd remek lehetőséget.)

Whiskyk. ‘E’ nélkül.

Tudniillik a “whisky” szó a skót whiskyre utal, amelyet itt az államokban Scotch-nak hívunk (megj.: a cikk amerikai folyóíratban jelent meg). A whiskey szó alatt, ha ‘e’ betűvel írjuk, amerikai - Tenessee, bourbon, rye - vagy ír párlatokat értünk. Természetesen más, japán és kanadai (vagy épp kínai) lepárlók is a “whisky” szót használják, de az egyszerűség kedvéért maradjunk most a single-malt skót whiskyknél.

Ezt a whisky-kóstoló kisokost azért állítottuk össze, hogy felkészítsük látogatóink érzékszerveit az eseményen fellelhető sokféle ital kóstolására (és, nos, gyakorlásképpen).

1. Használj megfelelő eszközöket

A whisky kóstolása során számos különféle aromával és ízzel találkozhatunk, így a megfelelő pohár kiválasztása rendkívül fontos. A tulipán-alakú és az konyakospoharak közös tulajdonsága, hogy egyrészt széles az aljuk, így a whisky illatanyagai nagyobb területen szabadulhatnak fel, másrészt szükebb a karimájuk, amely segít ezek az az illatokat a pohárban, koncentráltan tartani. Az ilyen poharak a nyelven is segítenek jobban eloszlatni az italt, lehetővé téve, hogy jobban elkülönítsük annak változatos ízeit. (Ilyenek pl. a klasszikus whiskykóstoló Glencairn poharak.)

A klasszikus, egyenes oldalú poharak a legtöbb szakértők szerint nem a legmegfelelőbbek erre a célra, nem engedik az aromákat kellőképpen felszabadulni és érvényesülni.

2. Válaszd ki az italodat

A whiskyket a lepárlási és érési folyamatok rendkívül mély, kifinomult és változatos ízélményekkel látják el, amelyek egy kezdeti, enyhe csípést követően jelentkeznek, és emiatt szükség van egy kis személyes kutatásra és próbálkozásra, hogy a saját preferenciáinknak leginkább megfelelő italokat megtaláljuk. A 12 éves Macallan Sherry Oak whiskyben például fellehető vanília, aszalt gyümölcs, némi gyömbér és egy kis faszén hatás. Más single malt whiskyk lehetnek édesek, sósak, keserűek, füstösek vagy épp gyümölcsösek-virágillatúak.

Az ital színéből annak érlelési módjára következtethetünk (pl. a bourbon hordókkal világosabb, a sherry-s hordókkal sötétebb színű ital állítható elő) de a színezett üvegek megnehezíthetik az efféle találgatásokat. (Megjegyzés: a fenitek nem minden setben igazak, a whisky színét számos más tényező is befolyásolhatja!)

3. És most lélegezz…

Most, hogy meg van a cucc, jöhetnek az élvezetek. Miután töltöttünk az italból, dönstd meg és forgasd a poharat, hogy a whisky annak minden oldalával érintkezzen. Ez megnöveli a területet, ahonnan megindulhat az ital párolgása.

Ezután “szaglászd” meg a whiskyt. Végy egy mély lélegzetet a pohárból, kb. kettő centivel az orrod alatt tartva azt, és próbáld észrevenni a benne fellelhető különféle aromákat. Érdemes egy második, sőt, harmadik szippantásnyit is várni, ugyanis a “nehezebb” illatok csak később, a pohár további forgatásával szabadulnak fel.

4. Keverés kezdőknek

Számos vita tárgya, hogy érdemes-e a single-malt whiskyhez vizet vagy jeget adni; de ezt leginkább a személyes ízlés határozza meg. Néhány csepp szobahőmérsékletű víz segíthet felszabadítani az aromákat és enyhíteni az alkohol csípését. Ami lényeges, hogy a víz-whisky arány soha ne haladja meg az 50%-ot, és ne használjunk erre a célra csapvizet; a vízben lévő ásványok torzíthatják a whisky érzetét.

Ha jéggel hűtjük a whiskyt, azzal általában elzárjuk az aromák és ízek előtt a “menkülési utat”, de ha valaki így szereti a whiskyjét, ám legyen.

Miután vízzel kevertük, érdemes újra megszagolni a whiskyt, a víz ugyanis gyakran új, addig nem érzékelt aromákat szabadít fel.

5.Élvezd!

Ahogy az első korty beburkolja a nyelvet, érezzük meg annak állagát és textúráját. orron át lélegezzünk, és még ne nyeljünk. A második korttyal együtt vegyünk némi levegőt szájon át. (Én az utolsó kortyok egyikét nyelv alá is szoktam engedni, ez bombasztikus ízhatást ad egy lágy whiskynél.)

És most nyelj.

Az első két korttyal megérezhetjük a whisky ízeinek teljes spektrumát, de az igazán mély ízek nyelés után válnak érezhetővé, amelyet szaknyelven lecsengésnek hívnak.

A whiskyknek annyiféle ízhatása, annyiféle stílusa van, hogy nem lehet csak egyféle módot meghatározni, ahogy ezt az ital élvezhető. Mint minden hobbi, itt is idő és gyakorlás kell, hogy valaki ráérezzen az egyéni ízlésére és preferenciáira.

Így reméljük, egyetértesz abban, hogy ideje elkezdeni gyakorolni. Remélhetőleg november 7-re Te is készen leszel arra, hogy befogadd és átérezd a Macallan és más whiskyk dúsgazdag ízvilágát. Jó gyakorlást!