The Glenlivet Nádurra, Oloroso sherry cask, single malt

Forrás: Magányos Maláta

Elöljáróban megjegyezném, hogy én egy roppant szerencsés ember vagyok. Szerencsés azért, mert olyan remek barátokat mondhatok a magaménak, akik alkalmanként kitűnő whisky-kel kínálnak, és ezzel aktívan hozzájárulva a blog fejlődéséhez. Így született ez a cikk is, köszönhetően kitűnő barátomnak, Süveg Lászlónak.

A Glenlivet lepárlót 1824-ben alapította George Smith, mely ezáltal, egyike a legidősebb legális szeszfőzdéknek a Speyside-on. A közel 200 éves múlt és persze az egyenletes és kiváló minőség eredményezi azt, hogy a Glenlivet mára egyikévé vált a leismertebb márkaneveknek a single malt-ok világában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy a 12 éves Glenlivet szinte az egyetlen single malt, amit hazánkban is stabilan be lehet szerezni a hipermarketek polcairól.

A Nádurra:

A Nádurra sorozat 2005-ben indult, az első darabja egy 16 éves, bourbon hordóban érlelt whisky volt, melyet hordóerősségen palackoztak így több mint 50% alkoholtartalommal jelent meg.

A Nádurra kifejezés gaelic-ül (gael, kelta nyelven) „természetest” jelent.

Jelenlegi cikkünk tárgya a Nádurra idei kiadása, melyet évmegjelölés nélkül került az üzletekbe azaz csak tippelni lehet a korára, de az erőssége és a zamata alapján a fiatalabb whisky-k közés sorolját a szakértők. A párlat Oroloso sherry-s hordókban történő utóérleléssel nyerte el a végleges formáját, a kóstolt palack konkrétan a 215 sorszámú hordóból került palackozásra, amint azt az üvegen lévő címkén is láthatjuk. A whisky cask strenght kivitel (48%) és non chill filtered eljárással készült. Alighanem ezért a „természetes” megjelölés a sorozaton.

Cask strenght, azaz hordó erősségű: Így nevezzük azokat a whisky-ket, melyeket az érlelés után, a hordóból lefejtve nem hígítanak vissza a megszokott 40% környékére, hanem úgy palackozzák, ahogyan a hordóból kijött. Ezek többnyire jóval erősebb italok a megszokottnál.

A whisky:

Külső:

Alapvetően a szokásos dobozt és belső csomagolást kapjuk, most éppen szürkés-barnás színben, a palack alakja és feliratozása is a megszokott, kiegészítve egy címkével, melyen a sorozatra és a konkrét italra jellemző információkat tüntetik fel. Ezzel a felragasztott „cetlivel” rögtön világossá teszik, hogy itt bizony valami mással állunk szemben, nem a megszokott, jól ismert Glenlivettel.

Az ital maga mélyebb, barnásabb, rezesebb színű. Valahogy már ránézésre is egy sűrűbb, aromásabb ital látszatát kelti.

Illat:

Első pillanatban az alkohol csapja meg az orrunkat, de ez gyorsan visszaszelídül és onnantól már a fás, fűszeres illatok dominálnak. Tölgyes, fahéjas aromákat érezhetünk, némi malátás, sherry-s kísérettel. Nyomokban feltűnhet még étcsokoládé és kevés borsos csípős illat is.

Íz:

A fás, tölgyre emlékeztető aromák itt is megmaradnak, és eleinte sikeresen el is nyomnak minden mást, de néhány pillanat elteltével megérkeznek a gyümölcsök is, némi szőlős, mazsolás ízzel, de megmarad a fahéjjal zamat is. A csípősség itt már erősebben érezhető, végül is egy majd 50°-os párlatról van szó, de ez nem kellemetlen, inkább csak csiklandozza kissé a nyelvünket.

Lecsengés:

Közepesen hosszú, de addig nagyon intenzív lecsengésre számíthatunk. Az alkohol csípi, zsibbasztja a nyelvet, de szépen lassan előkerülnek itt is a tölgyes, száraz sherry-s jegyek.

Összegzés:

Összegezve, elmondható, hogy a Glenlivet Nádurra egy izgalmas, érdekes ital, melyet minden whisky rajongó számára erősen ajánlott kipróbálni, különös tekintettel a cask strenght párlatok iránt érdeklődőknek. De úgy gondolom, mindenki találhat érdekességet az italban.

Adatok: Név: The Glenlivet Nádurra
Érlelési idő: -
Régió: Speyside

Források, linkek:
http://www.theglenlivet.com/the-whisky/nadurra
https://www.thewhiskyexchange.com/P-27523.aspx

Kortolyolgatás közben végig azon tűnődtem, hogy vajon mennyire hasonlít így ez az ital az „ős” whisky-kre? Hiszen a hordó erősség és a hűtve szűrés hiánya is ez irányba mutat, szóval, el tudom képzelni, hogy anno, valamelyik Loch partján egy nagyon hasonló italt iszogattak a kiltes-kardos úriemberek. Ettől a gondolattól indulva már csak egy ugrás volt az egyik kedvenc Skóciához kapcsolódó zeném: