Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magányos Maláta


2016.nov.02.
Írta: D_Tamás komment

Élménybeszámoló: Whisky Show 2016

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

show_2016.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

  • Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.
  • Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 
  • Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 
  • Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 
  • Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

  • Woodford Reserve Rye és Double Oaked
  • Glenfiddich IPA
  • Johnnie Walker Blue Label
  • Benromach 15 éves
  • Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
  • Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
  • Lost Distillery, Lossit Classic
  • Glenfarclas 105
  • Balblair 2005
  • Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

Agárdi Whisky, az újabb hazánkfia...

Agárd egy igazán fura kis város… Számomra kedves hely, mert közeli és fontos barátaim élnek arrafelé, mi több a tündéri keresztlányom is. Ők azt mondják Agárd világváros, amit én mindig csendes mosollyal hallgattam, mint a patriotizmus minden, - némileg túlzó -, megnyilvánulását. Aztán, hazánkban másodikként itt gyártottak értékelhető single malt whisky-t. Ez elmélázva pedig azt kell mondjam, Agárd talán tényleg világváros, vagy legalább is nagy léptekkel közelít afelé…

ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

Nem meglepő módon a whisky itt is egy pálinkafőzdében készült, éppen úgy, mint a Békési Single Barrel  esetében. Ez persze valójában egy kifejezetten jó ajánlólevél, hiszen ahol minőségi gyümölcspárlatokat tudnak előállítani, ott alighanem a malátával is tudnak mit kezdeni és hogy ez mennyire így van, azt az alábbiakban elolvashatjátok.

A lepárló

Az Agárdi pálinkafőzde nem tartozik a túl hosszú múltra visszatekintő műhelyek közé, hiszen mindössze 2002-ben alapították. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a termékeiket is valamiféle kiforratlan, belépő szintű italoknak lehet tekinteni, sőt. A válogatott minőségű gyümölcsök, a szakértelem és a kisszériás előállítás mind-mind a magas minőség iránti elkötelezettséget mutatja, ami a szakma és a vásárlók pozitív visszajelzései is megerősítenek.

A whisky

A pálinka főzésében tapasztalható professzionalista hozzáállás az itt készült whisky-nek is a sajátja természetesen. Az alapanyagul szolgáló malátát Angliából rendeleték, melynek egyharmada füstölt, kétharmada füstöletlen volt. A mindössze két hordónyi malt az első kilenc évét új készítésű zempléni tölgyfahordóban töltötte, az utolsó hármat pedig olyan fiatal hordókban, amiben előtte 6 puttonyos aszút készítettek. Az elkészült párlatból mindösszesen 1200 palacknyi került forgalomba.

Külső

Az Agárdi whisky egy elegáns díszdobozban vehető kézbe a megfelelő kereskedésekben. A fekete, kellemes tapintású doboz minimális díszítéssel bír, mindössze az főzde neve és képe, valamint a címe található itt, kiforrott tipográfiával, arany színekben.

A palack maga engem erősen emlékeztet a Békési single maltra, bár közel sem ugyanolyan, de eléggé hasonlít ahhoz, hogy felmerüljön a gyanú, hogy esetleg ugyanazt a tervező irodát használták mindketten. De ez igazából mindegy is, hiszen a palack és a rajta lévő címkék összességében profi munkák, amikben valóban el lehet gyönyörködni, ha valaki fogékony a letisztult design iránt.

A párlat színe telt barnás, vöröses, kifejezetten meleg őszi színekben játszik.

Illat

Az első pillanatban meglepően édes, karamellás, vaníliás, kissé kávés csokoládés, amit hamarosan gyümölcsös illatok nyomnak el, onnantól kifejezetten szilvás aromák borítják be a orrunkat, azzal a fajta karakterek, némileg csípős szilvaillattal, a nagymamák kertjének és a lekvárjának a sajátossága a mai napig.

Íz

Belekortyolva rögtön kitölti a szájüreg egészét, kissé meg is csípve a szájpadlást itt ott. Az eddigi édesség itt eltűnik és inkább egyfajta fás szárazság érezhető benne. Kissé agresszív whisky ez, ami az első kortyban sem játssza meg magát, csíp, harap, de szerencsére külsérelmi nyomok nélkül. Koncentrálva helyenként megérezhető benne a füstöltölt maláta enyhén kesernyés íze is néhány pillanatig.

Lecsengés

Piros mogyorós! Egyenesen a kora nyolcvanas évekből! Ha valakinek ez nem mondana semmit, azok kóstolják meg most ezt a csokit és a jelenlegi ízéhez adjanak hozzá némi nyersességet és egy kevés avas mogyoró ízt. Maga a lecsengés közepesen hosszú, és közepesen intenzív.

Összegezve

Az Agárdi whisky egy karakteres párlat. Kóstolásra abszolút érdemes és nem csak a lokálpatrióták számára. Mindettől függetlenül én még kissé nyersnek érzem, de ez a tulajdonsága még változhat a későbbi kiadásokban.

Az egyetlen igazi hátulütőjének az árát érzem. Destillata győzelem ide vagy oda, szerintem az árképzés így is magasabb lett az ital valós értékénél.

Adatok:
Név: Agárdi Whisky
Érlelési idő: 12 év
Régió: Agárd

Források:
http://www.agardi.hu/webshop/hu/141-agardi-whisky-05-l-5999545371216.html
http://agardi.hu/main.php

Békési Single Barrel, az első magyar…

Bár nincs semmi közöm ehhez a whisky-hez, azok kívül, hogy lelkes fogyasztója vagyok, mégis némi büszkeséggel gondolok rá, hiszen mégis csak egy magyar single malt! Nem hiszem, hogy van olyan whisky rajongó hazánkfia, akiknek ez ne dobogtatná meg a szívét.

bekesi_ok.jpg

Forrás: Magányos Maláta

2014-ben a Budai Pálinka- és Kolbászfesztiválon debütált ez a single malt, melyet Békés megyében, Békés városában készített Békési Zoltán. (Nos, békében errefelé nincs itt hiány az biztos!)

A lepárló, avagy a pálinkafőzde…

A Békési család 1984-ben alapította meg a nevüket viselő pálinkafőzdét, mely azóta is üzemel és túlzás nélkül állítható, hogy remek eredményeket mutat fel. A termékeik talán nem annyira ismertek a nagyközönségnek, mint a piacokat elárasztó „kommersz” márkák, de a pálinkáért rajongók körében ismert és elismert márkanév a Békési.

Ezt az elismertséget tette „kockára” az ifjabb családtag akkor, amikor úgy döntött, hogy valahol a pincében jól elrejtett hordókban whisky-t kezd érlelni. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora bátorság is kellett ehhez, hiszen, - kis túlzással-, amikor bekerül a hordókba ez a párlat, akkor még csak reménykedhet a főzőmester, hogy majd 12 év múlva valami olyasmi kerül elő belőle, ami legalább iható. Ez a tény persze sokkal kisebb gondot okoz a skót, ír, amerikai lepárlókban, hiszen náluk néhány elrontott hordó, nem túl nagy gondo, legfeljebb abban az évben kevesebb palack kerül ki tőlük és ennyi.

Itthon viszont nem kis kockázat ennyire előre tervezni egy vadonat új termékkel, de itt szerencsére bejött a dolog, azaz a szakmai tudás és tapasztalat legyőzött minden akadályt.

A whisky

Megjelenés:

A díszboz szerintem abszolút szépre sikeredett. a fehér alapszín, amit némi patinás árnyalat keretez,jól kiemeli az italt többi whisky közül. Elől csak minimális információt kapunk, azonban a doboz hátsó oldalán már részletesebb leírást találunk arról, hogy mit is várhatunk a belül levő párlattól. Itt szerepel a készítő rövid vallomása is, ami meglepően bensőséges hangulatot sugároz az olvasása közben.

A palack tervezésénél is követték a single malt-oknál tradicionális egyediséget. A zömök, de valahogy mégis karcsúnak ható üveg méltó a versenytársaihoz.

Címke:

Bár én inkább a letisztult, már-már minimalista dizájn kedvelője vagyok és a Békési címkéje minden, csak nem ez, mégis ez a kedvenc részem a whisky megjelenésében. Ennek az oka pedig abban rejlik, hogy bár tényleg rengeteg információt kapunk a címkét nézegetve, a rajta szereplő kézírásos részek, amiben megismerkedhetünk az ital hordóba kerülésének és onnan kikerülésének dátumával, valamint a hordó és a palack számával, valahogy mégis adnak egyfajta bizalmas hangulatot az egésznek és ezt kevés más whisky-nél lehet megtapasztalni, azt garantálom.

Szín:

Inkább a barnás, telt, konyakokra emlékeztető árnyalatú. A whisky-k közül inkább a japán malt-ok színárnyalatára hasonlít. A készítő szerint dohány és gesztenye árnyalatok keveredése alkotja ezt a színt, ami igaz is lehet.

Illat:

Elsőként némi fás aroma támadja meg az orrunkat, ami azonban gyorsan átadja a helyét a szőlős, mazsolás, kissé fügés, édes illatoknak. Engem azokra az időkre emlékeztet, amikor ősszel a család szőlőjében szüreteltünk. A kissé csípős levegő, az édeskés illatok, a pince száraz dohos illata mind-mind megtalálható ebben a malt-ban. Még némi nagyon-nagyon enyhe tőzeges felhangot is kiérezhetünk, ha elég sokáig illatoljuk.

Íz:

Meglepően sűrű érzetet kelt a szájban. Itt is inkább az édesség (karamell) a domináns, de itt már felfedezhetünk szárazabb erőseben fás jellegeket is. A fás karakterek mellett borra emlékeztető komponensek is megjelennek, amolyan igazi száraz, telt ízek, amiket az idősebb borokban fedezhetünk fel.

Lecsengés:

Sűrű, hosszú, alkalmanként nyelvzsibbasztóan alkoholos, de mégis inkább gyümölcsös utóízű a whisky. itt újra feltűnik a tőzeg kesernyés, füstös aromája, de újfent nem bántóan, csak amolyan emlékeztetőként.

Összegzés:

Ha szereted a singel maltokat, akkor kötelező tétel. Ezen szerintem nincs mit ragozni. Ha inkább blended párti valaki, akkor is csak ajánlani fogom, hiszen egy teljesen új íz világgal lehet találkozni az italban, ami ráadásképpen igazén könnyed, de mégis komplex, összetett ital, ami a típus össze pozitívumát felmutatja.

Adatok:
Név: Békési Single Barrel
Érlelési idő: 12 év
Régió: Békés megye, Magyarország

Források, linkek:
http://www.palinkarium.hu/termek/56/whisky.html#.VqDYy5rhBdI

Híres whisky-s magyarok…

A mai, kissé rendhagyó, cikkünkben könnyedebb vizekre evezünk. Két olyan híres, (vagy hírhedt) honfitársunkról lesz szó, akik első, második helyen jutnak eszébe mindenkinek, ha a whisky-vel kapcsolatosan kell asszociálni valakire. (Ahelyett, hogy az ivásra asszociálnának. Igen. Szerintem is furák az ilyen emberek.)

(Elöljáróban, amolyan disclaimer-ként megjegyezném, hogy az alábbi cikk sem teljes, sem abszolút hiteles életrajznak nem tekinthető egyik személy esetében sem. Az adatok gyűjtése során, a cikk végén felsorolt forrásokra támaszkodtunk. Továbbá megjegyezném még, hogy a cikk célja a szórakoztatás, ítélkezni, vagy megbántani senkit nem szeretnénk.)

longshadows2.jpgForrás:By Chitrapa at English Wikipedia 

Első alanyunk az a sztár, akinek a kissé rekedtes (whisky-ben pácolt hangja), majdnem olyan gyakran hangzik fel a rádiókban, mint Zámbó (Király) Jimmy „százoktávos” orgánuma. Ha még ennyiből sincs tipped, hogy ki is ez, akkor vagy soha nem hallgatsz rádiót, nézel tv-t, vagy a kétezres években születtél. (Ez, utóbbi esetben viszont mit is keresel itt? Böngészőablakot bezárni és tipli a Disney oldalára! Irgum-burzum!)

Igen, ő Charlie, azaz Horváth Károly.

charlie_koll.jpg

Forrás: Internet

Azt tudtátok, hogy eredetileg balett-táncosnak készült az úriember? (Hagyjuk most a „Jobban jártunk volna… jellegű vicceket.) De a táncos karrier hamar dugába dőlt egy betegségnek köszönhetően, amiről nem tudunk részleteket. (De valójában nem is vagyunk kíváncsiak rá.)

Ezután zenélni kezdett, az első rock együttesét még gimnazistaként alapította, majd 1967-től az Olympia együttes tagja lett. A banda kisebb hírnévre is szert tett, de mindössze három évig élt, majd belső ellentétek miatt feloszlott. (Hja… 20 évesen biztos nehezen dolgozták fel a „szex, drog, rákendroll” életérzést.)

Charlie-ka, vagy most már inkább Charles ezután egy időre lelépett az országból és a fantáziadús Afrika együttessel két és fél évig Afrikában turnézott. (Nem, nem, ő énekli a nagy sikerű (ja persze) „Afrika” című számot, az a KFT.)

’75-től a Generál nevű formációban zenél Tátrai Tiborral, de még az évtized vége előtt feloszlanak és a cikkünk tárgyában szereplő trubadúr ismét átlép a vasfüggönyön. Ekkor azonban már nem dél felé veszi az irányt, inkább Svájcban és Skandináviában kalandozott jó tíz évig. (Meg is értem…)

Miután 1990-ben újra Magyarországra telepedett újfent összeállt Tátrai Tiborral, akivel 10 lemezt adtak ki, de hamar beindult a szólókarrierje is.  Ekkor jelent meg az a dal is, ami feljogosította arra Mr. Charlie-t, hogy blogunk cikkében szerepeljen.

Igen, ez a „Jég dupla whiskyvel”… A dal ’94-ben a szerényen, csak „Charlie” című albumon jelent meg. Illetve még egy rakat válogatásalbumon és a mai napig népszerű. Szerintem ebben az országban nem nagyon van olyan felnőtt, aki ne tudná eldúdolni a refrént, vagy legalább is ne hallotta volna már valahol, valamikor.

A youtub-on a dal rengeteg verzióban elérhető, de mindegyik több tízezres letöltés számmal dicsekedhet, de van olyan, amit több, mint 1.2 millióan töltöttek le. De ha ez nem győzne meg valakit, akkor sokatmondó lehet az a tény is, hogy magát a dalt is rengetegen, rengeteg stílusban feldolgozták, a metal-tól a rap-ig. Ráadásul van közöttük néhány jól sikerült darab is... Másolni pedig csak az arra érdemeseket szokták!

Hogy milyen whisky-ről lenne szó? Nos, erre hiteles forrást nem találtam, de a jégből és a korszakból kiindulva alighanem valamiféle bourbon lehet… (Hm. Talán egyszer megkérdezzük erről…)

Mai következő vendégünk hírneve talán még nagyobb, mint Horváth úré, de alapvetően már jellegű tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. De ahogyan a marketing szakemberek mondják: ’ A negatív reklám is reklám!”. Egyébként pedig melyik celeb, sztárocska, vagy éppen sztár mondhatja el magáról, hogy még ötven éves kora előtt könyvet írnak és filmet mutatnak be az életéről? Na ugye…

Igen, gondolom, hogy már mindenki kitalálta, hogy ki is ő…

Ambrus Attila, avagy a Viszkis Rabló!

ambrus_attila_jo.jpgForrás: By Tibor Végh [CC BY 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0)], via Wikimedia Commons 

Nem, a nevét nem írtam el. Ez tűnik a hivatalos írásmódnak. De nézzük az embert a pohár mögött, azaz honnan jött ez a fiatal srác és miért is lett híres. (Na jó, ez utóbbit mindenki tudja, aki pedig nem, az olvasson tovább!)

Erdélyben Csíkszentléleken született 1967. október 6.-án, az aradi vértanúk napján, bár azt nemigen állíthatnánk, hogy valamelyik tábornok kelt új életre személyében, bár tervezni azt ő is tudott, csak nem hadműveleteket. Az élet nem volt túl kegyes hozzá, hisz a szülei helyett először a nagymamája, majd a nagynénje nevelte. Talán ezek a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy már fiatalon jobban vonzotta a bűnözői életmód, mint mondjuk a kishivatalnoki életpálya modell. (Ezt speciel megértem, de azért úgy gondolom egy-két „gondolat igazító” talán ráférhetett volna a kis viszkisre akkortájban és akkor egészen más életet élhetett volna.)

A balhék miatt elkezdett elfogyni körülötte az otthoni levegő, ezért ’88-ban semi-legális módon országot váltott és hazánkban folytatta a pályafutását. Itt az UTE jégkorongcsapatának kapusaként talált állást magának, de mivel kevesellte a fizetést hamarosan új karrierbe kezdett a meglévő mellé, azaz elkezdett eleinte postákat, majd bankokat, utazási irodákat és takarékokat kirabolni.

Ezen akciói során mindig körültekintően és profin járt el, mint hokisként is, így nagyon sokáig nem is tudták elkapni a rendvédelmi szervek. Később is csak a bűntársát lefülelve jutottak el hozzá.

A letartóztatása után egyszer sikeresen megszökött, a szökés során klasszikus filmes eszközöket használt, például egy lepedőcsíkokból készített hágcsót, amivel átjutott az első falon, ami a szabadságtól elválasztotta, majd egy telefonzsinórból és cipőfűzőből készített újabb hágcsóval lépett meg fényes nappal, Buda belvárosának legközepén. Nos, ezek után bátran kijelenthetjük, hogy Attilának stílusa az mindenképpen van!

Ezt az is bizonyítja, hogy bár erőszakosnak erőszakos volt, de egyáltalán nem primitív módon. A rablások során annyira tervszerű volt, hogy erre igazán szüksége sem volt. Sőt, a praxisában az is előfordult, hogy virágot vitt annak a dolgozónak, akit aztán kirabolt. Később aztán volt, hogy keményebben lépett fel. Szóval mindennel együtt azért se Robin Hood, sem pedig Rob Roy nem volt ő, a körülötte kialakult rajongással együtt sem.

Manapság keramikusként éli az életét és nemrég meg is nősült. Az általa gyártott kerámiák között természetesen (és újfent stílusosan) megtalálhatóak a whisky dekanterek, kulacsok és poharak is.

Ja igen, és hogy miért is„viszkis”?… Nos, főhősünk az akciói előtt minden alkalommal felhajtott néhány adag skót whisky-t, ezzel új tételt adva az alkohol káros hatásait felsoroló listákhoz. Szóval csak mértékkel fogyasszátok, nehogy egyszer egy malátában úszó este után símaszkban ébredjetek egy szatyor pénz mellett arra, hogy a rendőrség dörömböl az ajtón!

Igen, dal is született róla:

Nos, ennyi volt a szilveszteri különszámunk, remélem jól szórakoztatok az olvasása közben! Nem is maradt más hátra, mint hogy az Magányos Maláta blog csapata nevében:

Boldog, Whisky-ben gazdag Új Évet Kívánjunk Nektek!

 

Jövőre találkozunk!
Sláinthe!

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Charlie
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1trai_Tibor#Gener.C3.A1l
http://www.charliemusic.hu/main.php
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ambrs_Attila

süti beállítások módosítása