Mivel sikerült komoly lemaradást összehoznom a tavalyi Whisky Show-n kóstolt tételek bemutatásában ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy nagyobb összefoglaló jellegű írásban próbálom behozni a lemaradásom, hiszen nem illik a nagyérdeműt túl sokáig várakoztatni.

Forrás: By Bjørn Erik Pedersen 

Arról, hogy mi is ez a rendezvény, - remélem-, senki nem kell felvilágosítanom, de ha mégis akad az olvasóink között ilyen ember, akkor ITT megtalálja az őt érdeklő információt.

Én pedig rögtön a tárgyra is térnék, hiszen whisky-t kóstoltam bőven a két nap során, így egyáltalán nincs hiány bemutatnivalóban.

Woodford Reserve Rye és Double Oaked

Sokat cikkeztünk már erről a tengerentúli bourbon whiskey-ről. Volt hogy kellemetlen meglepetést okozott, de talán csak rosszkor sodorta elénk az éjszaka, mert összességében remek kis ital ez, maga az alapkiadás is, de a „Straight Rye” vagy éppen a „Double oak” verzió sem fog csalódást okozni senkinek. Főképpen persze azoknak, akik szeretik a telt, fűszeres, de mégis édeskés italokat.

Glenfiddich IPA

Lásd részlétes írásunkat erről a nagyszerű újdonságról.

Johnnie Walker Blue Label

Nos, sokáig vágytam erre az italra és mindig úgy gondoltam, hogy egy korty belőle az maga lesz az azonnali belépés a whisky mennyországba. Mivel az előző évi show-n sikerült addig halasztgatnunk a megkóstolását, hogy egyszerűen elfogyott, így ennek az idén esélyt sem adtam, rögtön a megérkezés után megcéloztam az, - amúgy rendkívül népszerű-, Johnnie Walker pultot és kértem egyet belőle.

Talán az elvárásaim voltak túl magasak, vagy talán nekem inkább a single malt-ok valók, de csalódás lett a kóstolás eredménye. Nem arról van szó, hogy ez egy rossz ital. Nem az! Viszont nem is mutat fel semmi olyat, ami kiemelné a tucat whisky-k világából. Az íze és illata is belesimul az átlagos, selymes malt-ok közé és az a csepp füstösség, ami itt-ott érezhető nem elég ahhoz, hogy izgalmas itallá változtassa a Blue Labelt.

Benromach 15 éves

Ahogyan a palackon is látható, a Benromach ezen kiadása a „The classic Speyside single malt Scotch  whisky.” És valóban. Régóta nem ittam olyan malt-ot, amiben ennyire kiütköznek a régióhoz köthető klasszikus ízek, aromák. A színe inkább a világos felé hajló arany és borostyán keveréke, az illatában és ízében pedig előkerülnek a sherry-s, virágos, mézes aromák. Jó választás azoknak, akik szeretik az itt készült italokat, de esetleg unják már a többi lepárló remekeit.

Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish

Be kell vallanom, hogy kezdem igen-igen megkedvelni a Wilson & Morgan termékeit! A kitűnő Clynelish Tokaji Finish megkóstolása után a Tobermory-ban is egy kiváló, összetett, de egyben kerek egész whisky-t ismertem meg. Szinte hihetetlenül komplex ízben és illatban is, minden korty hajlamos egyre újabb és újabb rétegeket előhozni a Marsala boros jegyeitől kezdve a gyümölcsös ízeken át a csonthéjasok kesernyés zamatáig. Semmiképpen ne hagyjátok ki, ha valahol az utatokba kerül.

Teeling Single Malt és Spirit of Dublin

Az Ír whiskey ipar újkori zászlóvivője a single maltok terén sem vallott kudarcot. A jellegzetes selymes malt mind ízében, mind illatában méltó párja a Skót termékeknek. Illatában inkább az édes, karamellás, gyümölcsös (sárgadinnye, füge) aromák dominálnak, míg az ízét a fűszeresebb ízek hatják át az aszalt gyümölcsös édesség mellett.

A Spirit of Dublin szigorúan véve nem whisky, hiszen érleletlen párlatok alkotják, konkrétan árpamaláta és kukorica párlat, amit kisüsti eljárással készítenek. Egyébként erre utal a nevében szereplő „poitin” kifejezés is, amely „kicsi üstöt” jelent. Szóval ugyan nem whisky, de mégis izgalmas ital, amely gyümölcsössége folytán, - szerintem-, inkább a pálinkákkal rokon. De mindenképpen kóstolásra érdemes!

Lost Distillery, Lossit Classic

Lásd részlétes írásunkat erről az érdekes kísérletről!

Glenfarclas 105

A Glenfarclas 105 is régi szereplője volt a bakancslistámnak, hiszen ki ne akarná megkóstolni a világ első hordó erősségű whisky-ét? Már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert egy 60%-os alkoholtartalmú whisky-t azért nem lehet könnyű munka úgy kiegyensúlyozni, hogy iható maradjon.

Mindenesetre itt sikerült. Sem az illatában, sem pedig az ízében nem nyomja el az alkohol a könnyed, de komplex gyümölcsös, fűszeres zamatokat. Sőt, valójában sokkal gyengébbnek hinném a malt-ot, ha nem tudnám, hogy mit kortyolok éppen.

Balblair 2005

Meg nem tudnám mondani miért, de a Balblair és én nem tudunk igazán összebarátkozni. Folyamatosan kóstolgatom a termékeiket, de valahogy eddig egyikben sem találtam meg azt a pluszt, ami kiemelné a többi single malt tömegéből ezeket a párlatokat. Pedig egy rossz szót sem lehet szólni erről a malt-ról, hiszen megvan benne minden, amit elvárunk egy whisky-től, de mégis valahogy olyan semmilyen.

Dalmore 18 éves

Ahogyan az várható is, a Dalmore 18 éves kiadása egy igazi kuriózum, hiszen alig 3000 darab látott napvilágot belőle világszerte. Ennek megfelelően az ízek és illatok komplexitása sem hétköznapi, az édes és kesernyés aromák keveredése pedig egészen egyedivé teszi a párlatot. Szóval csak ajánlani tudom.

Végezetül 

Nos, remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom nektek az általam kóstolt whisky-ről. Szinte kivétel nélkül nagyszerű italok, amiket talán sehol máshol nem tudnánk ilyen koncentrációban kóstolgatni, mint a Whisky Show-n, szóval találkozunk ősszel!

Ismét elérkezett az év vége. Minden cég életében ez az év végi vacsorák, elvonulások ideje. Nincs ez másként nálunk sem, igaz idén kicsit korán indítottuk a sort, november legvégén. Nekem az idei csapat építő igen különleges elismeréssel zárult. Az éves munkám kiemelt elismerésben részesült és az elismerés mellé ajándékként kaptam egy Bulleit Bourbon Frontier-t. Ez úton is köszönöm mind az elismerést, mind a figyelmes meglepetést!

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Természetesen, - nem is lehetett máshogy -, még az este folyamán több más - főként Ír - tétel (róluk majd máskor mesélek) lezárásaként ő is kóstolásra került. Nézzük is mit mondhatunk el róla.

Először is a csomagolás:

A csomagolás nagyon letisztult. Sőt azt mondhatnánk, hogy túlságosan is. Egyszerű dombornyomott üveg, sárga címkén az ital színével harmonizáló arany barna felirattal. Semmi faxni. A készítők azt gondolhatták, majd a párlat eladja magát. Jelen blog szerzői szerintem erről másként vélekednek, de ha megkóstolják ezt a tételt, garantálom más lesz a véleményük.

Szín és illat:

A színe egész sötét, aranyló. Igazi mélységeket ígér. Az illata meglepően fűszeres és talán enyhén narancsos. Főként a szerecsendió aromáját véltem benne felfedezni.

Íz:

Meglepően lágy, ahhoz képest, hogy egy 46%-os alkohol tartalmú párlatról beszélünk. Igazán édeskés, a méz, a narancs és a téli fűszerek dominálnak benne. Sokadik kóstolásra én felfedezni véltem benne némi szivaros karaktert is, de lehet ezt már csak én képzeltem bele. Amit még mindenképp hozzá kell tenni, hogy aki az Ír whisky-k olajosságát szereti, az kissé csalódni fog, mert ez igazi bourbon. Vagyis kissé vizes ízhatású, sőt jéggel teljesedik ki igazán! A fűszeres, szivaros hatás ekkor érezhető a legjobban!

Lecsengés:

A közepesnél kissé hosszabb, száraz, és az magasabb alkohol tartalma ellenére is nagyon selymes, simogató. Sőt a lecsengésében némi karamellát is felfedezhetünk. Igazi téli estékre való párlat, mindenkinek csak ajánlani tudom.

És lezárásként annyi azért hozzá tennék, hogy az elég nagy számú, főként Ír párlatokat kedvelő társaság is lelkesen kóstolgatta, csupa szépet és jó mondott róla, remélhetőleg nem csak a rám való tekintettel. ;)

BOrsi kalandjai folytatódnak a Whisky Show-n, most éppen egy izgalmas Straight Bourbon-ról mesél nektek, amit valószínűleg kevesen ismernek idehaza, legalább is most még!

Forrás: Magányos Maláta - BOrsi

Korábbi beszámolómból tudhatjátok, hogy az idei whisky show-n elsősorban apukám kedvenceit vettük sorra. Azért arra ügyeltünk, hogy azokból is a különlegességeket vagy prémium kategóriákat kóstolgassuk meg. Azokat, amiket ünnepnapra szánnánk.

A sort Basil Hayden’s-el - Jim Beam-ék prémium kategóriájával – nyitottuk.

A whiskyről dióhéjban annyit, hogy 1992-ben hozták létre Basil Hayden tiszteletére. Amit leginkább érdemes tudni róla, hogy 8 évig érlelik és kétszer annyi rozst használnak hozzá, mint általában más bourbon-öknél, ettől pedig az édesebb ízvilágot képviseli.

Na de, nézzük szépen sorjában, kívülről befelé haladva.

Csomagolás:

Historizáló, de egyszerű üvegpalack, semmi doboz vagy egyéb plusz csomagolás. A kissé régiesnek tűnő papír, a fém hatású középen körbefutó szalag a kezdőbetűkkel, igazi kézműves jelleget kölcsönöz az italnak. Ettől nekem már a csomagolás nagyon bejön.

Szín és Illat:

Ami elsőre átjön, hogy sokkal lágyabb, citrusos és talán kissé mentás illatot áraszt. Nagyon kellemes. Én nem szeretem sokáig illatozni az italokat, de ennek kifejezetten jó illata van és ízlelés előtt az ember kétszer-háromszor megszaglássza, csak mert… nem tudom, csak mert jó! A színe pedig egészen sötéten aranyló, ami nagyon jól passzol a csomagolás stílusához.

Íz:

Jöjjön az első korty. Rögtön konstatálsz két dolgot magadban. 1: igen, ez tényleg beillik a prémium kategóriába. 2. Tökéletesen kiegyensúlyozott, kissé olajos és nagyon finoooooooom!

A második kortynál már megérzed benne a menta és a citrus ízeit is, ami az egészet olyan tökéletessé teszi.

Sajnos gyorsan leér, és a lecsengése egészen rövid. Így aztán már menne is le a harmadig korty. Mivel a whisky show-n kóstoltuk, nekünk 2 kortynál nem jutott több belőle, de ennyi is elég volt hozzá, hogy tudjam, akarok ilyet otthonra!

Idén is eljött a hazai whisky rajongó előrehozott karácsonya, ami bár korábban jön, mint a gyermekkorunkban megszokott, de azért semmivel sem kisebb ünnep! Hogy miért is, arról egyfelől a tavalyi cikkünkben olvashattok, másrészt pedig itt és most.

Most két napunk is volt elmerülni a különlegességek világában és bár az első nap hivatalosan szakmai napként volt hirdetve, - véleményem szerint-, semmivel sem voltak kevesebben, mint a második, mondhatni megszokott napon.

Forrás: Magányos Maláta

Ha valaki csak egy rövid összefoglalót akar olvasni az eseményről, annak annyit mondanék, hogy idén is remek volt, csakúgy, mint az elmúlt évben. 

Sőt, alapvetően kevés dolog változott a helyszín és a szolgáltatások kapcsán, bár apróságokban sokat fejlődött a Show, mint például a kóstolójegy vásárlás, víz vételezési lehetőség. Tavaly ezekben találhatott hiányosságokat az egyszeri részt vevő, de az idén már biztosan nem! 

De azok kedvéért, akik az mostanában kezdtek el érdeklődni a whisky-k világa iránt lássuk egy rövid felsorolást, a rendezvény főbb paramétereiről: 

• Helyszín: Egy öt csillagos hotel a belvárosban, remek közlekedéssel (amit taxis partner is támogatott) és igazi exkluzív környezettel, ami mind megjelenésében, mind pedig hangulatában, méretében is kitűnő keretet adott az egész délutános kóstolgatásnak.

• Szolgáltatások: Étel, ital, víz és egyebek. Nos, a szervezők idén is igazán érdekes és különleges partnereket választottak ki, hogy kielégítsék a whiskyzésben megéhezett, megszomjazott (mármint valami másra) vendégek igényeit. A kávé éppen olyan kitűnő volt, mint a szendvicsek és egyéb falatkák, amivel az éhségünket száműzhettük. De például különleges söröket és koktélokat is ízlelhetett a nagyérdemű, ha erre támadt kedve. 

• Kiállítók: Nos, nem hinném, hogy ezen a téren bárki is panaszkodhatott. Szinte az összes népszerű és ismert márkát megtalálhattuk a két terem egyikében. Persze, nem volt itt mindenki, aki csak gyárt és vagy palackoz whisky-t, de ezt lehetetlen is lenne elvárni bármiféle rendezvénytől. Ráadásul az idén sokkal több márka küldött saját képviselőt, mint az elmúlt évben, így igazán autentikus forrásból tájékozódhattunk az adott italról. 

• Árak: Igen, ez ügyben hallottam némi morgást innen-onnan, hiszen az esemény ára emelkedett az idén. Viszont nem árt figyelembe venni ilyenkor azt a tényt, hogy egy nappal hosszabb is lett, ami extra kiadást jelent a szervezőknek, illetve azt is, hogy az élet minden területe drágább lett. De mindettől függetlenül még mindig ez az a hely, ahol hihetetlenül olcsón kóstolhat az ember fia/lánya olyan whisky-ket, amit máshol csak sokszoros áron, akár súlyos tízezrekért lehet csak ízlelni. Ebből a szempontból nézve pedig nemhogy drága, hanem kifejezetten olcsó a részvétel. 

• Közönség: Évről-évre meg kell állapítanom, hogy a maláta rajongó milyen remek emberek! Előzékenyek, udvariasak, jó humoruk van, szóval igazi társasági lények. Az idén egyedül voltam kint mindkét napon, így akár magányosnak is érezhettem volna magam, de erre esély sem volt. Hol itt, hol ott mindig kialakult egy-egy beszélgetés a kiállítókkal éppen úgy, mint a többi vendéggel, akikkel vagy egy pult előtt, vagy egy asztal mellett sodródtunk össze, ilyen módon pedig soha nem tört rám az elveszettség érzése.

 Whisky-k!

 A megkóstolt tételek a következők voltak:

• Woodford Reserve Rye és Double Oaked
• Glenfiddich IPA
• Johnnie Walker Blue Label
• Benromach 15 éves
• Wilson & Morgan Tobermory 18 éves Marsala finish
• Teeling Single Malt és Spirit of Dublin
• Lost Distillery, Lossit Classic
• Glenfarclas 105
• Balblair 2005
• Dalmore 18 éves

Nem rossz sorozat, nemde? Nos, persze ez nem az összes kóstolt ital, csak azok, amelyekről jegyzet is készült, így előbb-útóbb külön cikk formájában is meg fognak jelenni a blogon. Ezek mellett kóstolgattam mást is, amolyan saját szórakozás céljára, hiszen én is emberből vagyok. De persze cikk ebből is születhet, ki tudja?

A fenti italok mellett elidőztem még egy pultnál, ahol kóstolni ugyan most még nem lehetett, de illatolni annál inkább. Ez pedig a Gemenc Whisky pultja volt, ahol illatmintákat találhattunk a különböző évjáratú, épp készülő grain whisky-jükből. Igen, jól értitek... Grain és Magyarország a szülőhazája. Eddig én is csak pletykaként hallottam a 3. hazai whisky-ről, de itt megerősítették az információimat. A várható megjelenés 2018 és egyszerre 15 különféle érleléssel lépnek piacra a tervek szerint! Mi már nagyon várjuk!

Összegezve:

Nos, a magam részéről idén is csak gratulálni tudok a szervezőknek a szuper munkáért, amit folytatnak ennek a rendezvények az érdekében! Aki kilátogatott az egészen biztosan megtalálhatta a maga italát és nagyszerű élményekkel távozhatott a nap végén. Már most várom a jövő évet!

A mai, kissé rendhagyó, cikkünkben könnyedebb vizekre evezünk. Két olyan híres, (vagy hírhedt) honfitársunkról lesz szó, akik első, második helyen jutnak eszébe mindenkinek, ha a whisky-vel kapcsolatosan kell asszociálni valakire. (Ahelyett, hogy az ivásra asszociálnának. Igen. Szerintem is furák az ilyen emberek.)

(Elöljáróban, amolyan disclaimer-ként megjegyezném, hogy az alábbi cikk sem teljes, sem abszolút hiteles életrajznak nem tekinthető egyik személy esetében sem. Az adatok gyűjtése során, a cikk végén felsorolt forrásokra támaszkodtunk. Továbbá megjegyezném még, hogy a cikk célja a szórakoztatás, ítélkezni, vagy megbántani senkit nem szeretnénk.)

Forrás:By Chitrapa at English Wikipedia 

Első alanyunk az a sztár, akinek a kissé rekedtes (whisky-ben pácolt hangja), majdnem olyan gyakran hangzik fel a rádiókban, mint Zámbó (Király) Jimmy „százoktávos” orgánuma. Ha még ennyiből sincs tipped, hogy ki is ez, akkor vagy soha nem hallgatsz rádiót, nézel tv-t, vagy a kétezres években születtél. (Ez, utóbbi esetben viszont mit is keresel itt? Böngészőablakot bezárni és tipli a Disney oldalára! Irgum-burzum!)

Igen, ő Charlie, azaz Horváth Károly.

Forrás: Internet

Azt tudtátok, hogy eredetileg balett-táncosnak készült az úriember? (Hagyjuk most a „Jobban jártunk volna… jellegű vicceket.) De a táncos karrier hamar dugába dőlt egy betegségnek köszönhetően, amiről nem tudunk részleteket. (De valójában nem is vagyunk kíváncsiak rá.)

Ezután zenélni kezdett, az első rock együttesét még gimnazistaként alapította, majd 1967-től az Olympia együttes tagja lett. A banda kisebb hírnévre is szert tett, de mindössze három évig élt, majd belső ellentétek miatt feloszlott. (Hja… 20 évesen biztos nehezen dolgozták fel a „szex, drog, rákendroll” életérzést.)

Charlie-ka, vagy most már inkább Charles ezután egy időre lelépett az országból és a fantáziadús Afrika együttessel két és fél évig Afrikában turnézott. (Nem, nem, ő énekli a nagy sikerű (ja persze) „Afrika” című számot, az a KFT.)

’75-től a Generál nevű formációban zenél Tátrai Tiborral, de még az évtized vége előtt feloszlanak és a cikkünk tárgyában szereplő trubadúr ismét átlép a vasfüggönyön. Ekkor azonban már nem dél felé veszi az irányt, inkább Svájcban és Skandináviában kalandozott jó tíz évig. (Meg is értem…)

Miután 1990-ben újra Magyarországra telepedett újfent összeállt Tátrai Tiborral, akivel 10 lemezt adtak ki, de hamar beindult a szólókarrierje is.  Ekkor jelent meg az a dal is, ami feljogosította arra Mr. Charlie-t, hogy blogunk cikkében szerepeljen.

Igen, ez a „Jég dupla whiskyvel”… A dal ’94-ben a szerényen, csak „Charlie” című albumon jelent meg. Illetve még egy rakat válogatásalbumon és a mai napig népszerű. Szerintem ebben az országban nem nagyon van olyan felnőtt, aki ne tudná eldúdolni a refrént, vagy legalább is ne hallotta volna már valahol, valamikor.

A youtub-on a dal rengeteg verzióban elérhető, de mindegyik több tízezres letöltés számmal dicsekedhet, de van olyan, amit több, mint 1.2 millióan töltöttek le. De ha ez nem győzne meg valakit, akkor sokatmondó lehet az a tény is, hogy magát a dalt is rengetegen, rengeteg stílusban feldolgozták, a metal-tól a rap-ig. Ráadásul van közöttük néhány jól sikerült darab is... Másolni pedig csak az arra érdemeseket szokták!

Hogy milyen whisky-ről lenne szó? Nos, erre hiteles forrást nem találtam, de a jégből és a korszakból kiindulva alighanem valamiféle bourbon lehet… (Hm. Talán egyszer megkérdezzük erről…)

Mai következő vendégünk hírneve talán még nagyobb, mint Horváth úré, de alapvetően már jellegű tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. De ahogyan a marketing szakemberek mondják: ’ A negatív reklám is reklám!”. Egyébként pedig melyik celeb, sztárocska, vagy éppen sztár mondhatja el magáról, hogy még ötven éves kora előtt könyvet írnak és filmet mutatnak be az életéről? Na ugye…

Igen, gondolom, hogy már mindenki kitalálta, hogy ki is ő…

Ambrus Attila, avagy a Viszkis Rabló!

Forrás: By Tibor Végh [CC BY 3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0)], via Wikimedia Commons 

Nem, a nevét nem írtam el. Ez tűnik a hivatalos írásmódnak. De nézzük az embert a pohár mögött, azaz honnan jött ez a fiatal srác és miért is lett híres. (Na jó, ez utóbbit mindenki tudja, aki pedig nem, az olvasson tovább!)

Erdélyben Csíkszentléleken született 1967. október 6.-án, az aradi vértanúk napján, bár azt nemigen állíthatnánk, hogy valamelyik tábornok kelt új életre személyében, bár tervezni azt ő is tudott, csak nem hadműveleteket. Az élet nem volt túl kegyes hozzá, hisz a szülei helyett először a nagymamája, majd a nagynénje nevelte. Talán ezek a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy már fiatalon jobban vonzotta a bűnözői életmód, mint mondjuk a kishivatalnoki életpálya modell. (Ezt speciel megértem, de azért úgy gondolom egy-két „gondolat igazító” talán ráférhetett volna a kis viszkisre akkortájban és akkor egészen más életet élhetett volna.)

A balhék miatt elkezdett elfogyni körülötte az otthoni levegő, ezért ’88-ban semi-legális módon országot váltott és hazánkban folytatta a pályafutását. Itt az UTE jégkorongcsapatának kapusaként talált állást magának, de mivel kevesellte a fizetést hamarosan új karrierbe kezdett a meglévő mellé, azaz elkezdett eleinte postákat, majd bankokat, utazási irodákat és takarékokat kirabolni.

Ezen akciói során mindig körültekintően és profin járt el, mint hokisként is, így nagyon sokáig nem is tudták elkapni a rendvédelmi szervek. Később is csak a bűntársát lefülelve jutottak el hozzá.

A letartóztatása után egyszer sikeresen megszökött, a szökés során klasszikus filmes eszközöket használt, például egy lepedőcsíkokból készített hágcsót, amivel átjutott az első falon, ami a szabadságtól elválasztotta, majd egy telefonzsinórból és cipőfűzőből készített újabb hágcsóval lépett meg fényes nappal, Buda belvárosának legközepén. Nos, ezek után bátran kijelenthetjük, hogy Attilának stílusa az mindenképpen van!

Ezt az is bizonyítja, hogy bár erőszakosnak erőszakos volt, de egyáltalán nem primitív módon. A rablások során annyira tervszerű volt, hogy erre igazán szüksége sem volt. Sőt, a praxisában az is előfordult, hogy virágot vitt annak a dolgozónak, akit aztán kirabolt. Később aztán volt, hogy keményebben lépett fel. Szóval mindennel együtt azért se Robin Hood, sem pedig Rob Roy nem volt ő, a körülötte kialakult rajongással együtt sem.

Manapság keramikusként éli az életét és nemrég meg is nősült. Az általa gyártott kerámiák között természetesen (és újfent stílusosan) megtalálhatóak a whisky dekanterek, kulacsok és poharak is.

Ja igen, és hogy miért is„viszkis”?… Nos, főhősünk az akciói előtt minden alkalommal felhajtott néhány adag skót whisky-t, ezzel új tételt adva az alkohol káros hatásait felsoroló listákhoz. Szóval csak mértékkel fogyasszátok, nehogy egyszer egy malátában úszó este után símaszkban ébredjetek egy szatyor pénz mellett arra, hogy a rendőrség dörömböl az ajtón!

Igen, dal is született róla:

Nos, ennyi volt a szilveszteri különszámunk, remélem jól szórakoztatok az olvasása közben! Nem is maradt más hátra, mint hogy az Magányos Maláta blog csapata nevében:

Boldog, Whisky-ben gazdag Új Évet Kívánjunk Nektek!

Jövőre találkozunk!
Sláinthe!

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Charlie
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1trai_Tibor#Gener.C3.A1l
http://www.charliemusic.hu/main.php
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ambrs_Attila

Ebben a sorozatban a kedvenc italunk készítésének folyamatába fogunk részről-részre bepillantani, hiszen egy igazi rajongó nem csak a kedvenc márkáját ismeri, hanem azt is, hogy hogyan készül az az ital.

Mint ahogyan hazánkban is mindenki tud pálinkát is főzni az idevágó legendáriumok szerint…

Forrás: Wikimedia Commons

Az első részben a whisky ízéhez maghatározó módon hozzájáruló hordót vesszük górcső alá, amivel egyben olvasónk Benkóczi Péter kérésének is megpróbálunk megfelelni. Mert mi ilyen kedves srácok vagyunk!

De lássuk is, milyen a jó, de legalább is alkalmas hordó, a whisky érleléséhez?

Az első, és legfontosabb összetevő, nem meglepő módon a fa, amiből a hordó készül.

A whisky-k címkéjén feltüntetett időtartam (10, 18, stb…) mutatja meg nekünk, hogy az adott ital mennyi ideig érlelődött a hordókban, mielőtt palackozásra került. Ezek alatt az évek alatt a whisky a korábban megszerzett illatok, ízek mellett a fa aromáit is kioldja, magába szívja. Ezért fontos, hogy a fa a megfelelő, vagyis az elvárt kiegészítő ízeket adja az italhoz.

A párlat érlelése szempontjából a legjobbak a 100 éves fából készült hordók, amik felkutatására az üzemek külön szakembereket (adott esetben erdészeket, biológusokat) alkalmaznak. Már ez a tény is jól mutatja, hogy milyen fontos összetevőről beszélünk, amikor a fát vizsgáljuk.

A sherry hordó

Mivel a brit és spanyol sherry forgalmazók legendásan jó kapcsolatokat ápoltak egymással évszázadokon át, sokáig nem volt probléma a Nagy Britanniába szállított és ott eladott sherry hordóinak újrafelhasználása a ködös skót tájakon.

Többnyire ezek a száraz Oroloso sherry hordói voltak, de kisebb számban előfordult a PX, azaz a Pedro Ximenez édes sherry-s hordóinak újrafelhasználása is. Ezeket a mai napig használják ugyanúgy, ahogy a kezdetekkor is.

A probléma a sherry fogyasztás visszaesésekor következett, amikor a lepárlóüzemeknek lépniük kellett, hogy elegendő hordó álljon a rendelkezésükre.

A Macallan például úgy próbálta meg megoldani a kérdést, hogy a spanyol üzemekkel közvetlen kapcsolatba lépve, saját hordókat gyártatott, amiket aztán ő adott kölcsön a sherry csapszékeknek. Ezzel néhány évre megoldva az ellátási problémát.

A hordóhiány elkerülésére kitalált trükkök azonban csak ideig-óráig jelentettek megoldást, így a cégek elkezdtek új területeket, módszereket felkutatni, amivel hosszú távon orvosolhatják a gondjaikat. Ekkor jutottak többen is arra a meglepő megállapításra, hogy a sherry aromája jóval kevésbé meghatározó, mint magáé a fáé. Fene gondolta volna – sóhajtották akkoriban a lepárló mesterek.

Az európai tölgy

A tölgy, mint fa faj a kontinens nagyobb részén megtalálható, de az egyes lepárlók általában csak konkrét alfajokat használnak a hordókhoz. Mint például a kocsányos tölgy, ami északnyugat Spanyolországban található. Ebből a fából kitermelnek az építő és a bútor ipar számára is, de a legnagyobb felvásárlók a whisky gyártók.

Ez a fajta fa mogyorós, almás, barackos és szerecsendiós ízeket kölcsönöz a whisky-nek. Természetesen a vanilin mellett, ami minden tölgy jellemzője.

Az amerikai tölgy

Az itteni alfaj, amit például a Glenmorangie is használ, a fehér tölgy, ami az Ozark vidéken honos. Az itt található faanyagból kézműves munkával készülnek a hordók, amikben első lépésként, többnyire bourbon whisky készül, ami még jobban ráerősít a tölgy egyébként is vaníliás aromáira, így az ezután érlelt single malt-ban igazán dominánssá válhat ez a jegy.

Bourbon hordó

A bourbon whiskey-t minden esetben friss, még nem használt tölgyfa hordókban érlelik, általában 4 évig, ami után a még fiatalnak számító hordók készen állnak, hogy skót whisky érlelődjön bennük.

A Glenmorangie számára szállított bourbonos hordókban elsőként egy évjáratnyi Jack Daniel’s készül. Véleményem szerint ez lehet az egyik döntő érv a máig csak a sherry-s hordókat használó lepárlókkal szemben, hiszen, ha az ex-bourbon hordókban olyan remek whisky-t lehet érlelni, mint a Glenmorangie 10 yo, akkor butaság csak a tradíciók kedvéért ignorálni ezt a hordó típust. (Igen, elfogult vagyok a Glenmorangie-vel szemben.)

Hogy készül a hordó?

Első lépésként megkeresik az ideális fákat, amik 1 m átmérőjű, 6-7,5 méter magas tölgyfák. A fákat használható hosszúságúra fűrészelik, majd a fűrészmalomban először 4 egyenlő részre vágják hosszában. Ezekből a szeletekből készülnek később a dongák alapanyagául szolgáló deszkák.

Bognárok

Azaz hordó készítők napjainkban is a tradicionális eljárással készítik a hordókat. A legyalult deszkákat hézag nélkül illesztik egymáshoz mindenféle ragasztóanyag nélkül. A hordó egyben maradásáért az abroncsok felelnek, amiket szintén ragasztás, vagy csavarok, szögek nélkül rögzítenek a hordón. Így az ital biztosan nem kaphat semmiféle oda nem illő ízt ezektől a kiegészítőktöl.

A hordók alját néha befestik, logózzák de ez sem általános eljárás, hiszen csak a festetlen fa tud lélegezni, ami az érlelés során fontos lehet.

Kiégetés

A bognárok a faanyag meghajításához használják a melegítést, de alighanem innen ered a bourbon-os hordók készítése során alkalmazott kiégetés is. Ennek három fokozata ismert: az enyhén és közepesen kiégetett és az úgynevezett aligátor hordók, amikor a kiégetett fa, az aligátor bőrére hasonlít az eljárás után. Magyarán, ekkor kvázi rommá égetik a hordó belsejét.

A hordó használata

Első, második töltés

Első töltésűnek, vagy nyersnek azt a hordót nevezzük, melyben először érlelődik whisky. Ez lehet már használt sherry-s vagy bourbon-ös hordó, de éppen lehet vadonatúj hordó is.

Egyes lepárlómesterek az első töltés során egyfajta „be nem járatott berendezésként” tekintenek a sherry-s hordóra. Szerintük ilyenkor még túl erős lesz a sherry íze az elkészült italban, így inkább a második töltést tekintik alkalmasnak, mert itt már kiegyensúlyozottabb italok születnek.

Második töltés, tehát az adott hordó, második használata whisky érlelésére.

Harmadik töltés általában nincs, ilyenkorra a hordók többnyire már alkalmatlanok a feladatukra.

Miért nem használunk pálinkás hordót utóérleléshez sem? Ezt a némileg naiv kérdést tettük fel a Whisky show-n az Agárdi pálinkaház standján, miközben az új maltjukról beszélgettünk. A választ magunk is kitalálhattuk volna. Egyszerűen arról van szó, hogy a pálinka, a whisky-hez hasonlóan egyszerűen tönkreteszi a hordót érés közben. A magas alkoholtartalom olyan mértékben roncsolja azt, hogy értelmetlen lenne újrafelhasználni.

Rejuvenated, azaz megfiatalított/felújított hordók

Bizonyos esetekben lehetőség van a hordók felújítására is. Ilyenkor a hordók elhasználódott belsejét kimaratják és a hordót újrafüstölik. Ezután a hordó újnak tekinthető, hiszen a fa elérhetővé tett, mélyebb rétegeiben még rendelkezésre állnak azok az aromák, melyek általában csak az új hordót jellemzik.

Hordó méretek

Ez nehéz kérdés, hiszen erre nincs kőbe vésett standard. Alapvetően 3 típust szoktak említeni, de a használt hordó métert mindig az adott lepárló döntése.

Az általánosan használt hordók:
Butt – 500 liter
Hogshead – 250 liter
Barrel – 200 liter

Nos, röviden ennyit a hordókról. Természetesen ez is olyan téma, amiről cikkek százait lehetne írni, de bevezetésnek talán ennyi elég lesz. Hisz nem célunk, hogy bognárokat, vagy hordó kereskedőket képezzünk a blog oldalain. Ahhoz azért, - úgy gondolom-, elég, hogy egy kis betekintést kapjuk a whisky gyártásának ezen szegmensébe.

Sláinthe!

Források:
https://www.whisky.com/information/knowledge/production/background-knowledge/types-of-whisky-casks.html
http://whiskyforeveryone.blogspot.hu/2009/05/explain-about-whisky-cask-types-and.html

Michael Jackson: Whisky, a scotch és a bourbon világa

Ahogyan azt a rovat indító cikkében megígértem, most folytatjuk a kedvenc italunkhoz kapcsolódó fogalmak bemutatását, tisztázását.

Forrás: TCY (Own work)

Bár a mostani válogatásban lesznek olyan kifejezések, amik a többség számára világosak, azért remélem lesz olyan is, ami a tájékozottabb rajongóknak is újdonság. Az alapokat pedig, - tapasztalatom szerint-, soha nem árt átismételni.

Kezdjünk is rögtön bele.

Elsőként egy olyan kérdéskörrel foglalkoznék, amivel minden whisky-t szerető ember újra és újra találkozik a baráti társaságában. Igen, az a bizonyos "e betűs" téma, azaz:

Whisky vagy whiskey: Ha kaptam volna 500 forintot minden alkalommal, amikor nekem szegezték ezt a kérdést, akkor most egy roppant jómódú ember lennék. Nos,a magam részéről úgy látom, hogy legfőbb gondot az okozza, hogy alapvetően ugyanarról az italról beszélünk, így a külső szemlélő számára érthetetlen, hogy miért írják különböző módon.

A legegyszerűbben talán a földrajzi különbséget kiemelve magyarázhatjuk meg a két írásmód közötti különbséget, hiszen míg Skóciában és Japánban és Kanadában a „whisky” a hivatalos megnevezés, addig Írországban és az Egyesült Államokban a „whiskey” az elfogadott.

A gyártási különbségekbe és a többi finomságba, - azt hiszem-, itt nem érdemes belemenni.

Rye whisky: Röviden, rozswhisky. Ezen belül két fő csoportot különböztethetünk meg, az amerikai és a kanadai rozswhiskyt. Az USA-ban gyártott párlatnak legalább 51% rozst tartalmazó cefréből kell készülnie, amit vadonatúj, kiégetett tölgyfahordóban tárolnak, maximum 62,5% alkoholtartalommal. Kanadában már zavarosabb a helyzet, mert az ottani szabályozás szerint akkor is használhatják a rye whisky megnevezést az itt készült italokra, ha azok csak minimális mennyiségű rozst tartalmaznak. Az egyetlen feltétel, hogy az italnak idézem: „rendelkezik azzal az aromával, ízzel és jelleggel, amit általában a kanadai whiskynek tulajdonítanak”. Nos, ezen elv mentén szerintem békési barackpálinkát is forgalmazhatnánk ”Canadian rye whisky” felirattal, amennyi magyar él ott…

Corn whisky: A rozshoz hasonlóan itt is van ökölszabály, így kukoricawhiskey-nek azt a párlatot nevezhetjük, amelynek a cefréje legalább 80% kukoricát tartalmaz. Többnyire ezeket a párlatokat nem érlelik túl sokáig lepárlás után, sőt ez az eljárás teljesen elhagyató. A köznyelben „Moonshine” whiskey-nek nevezett italok többnyire szintén kukorica párlatok. Nevezik még „corn liquor-nak, vagy nemes egyszerűséggel „white lightning-nak”, azaz fehér villámnak is.

Grain whisky: Gabona whiskey-k. ezeket búzából, kukoricából és egyéb malátázatlan gabonafélékből készítik, úgynevezett „folyamatos lepárlás” alkalmazásával. Többnyire a blended whisky-k egyik összetevője.

Organic whiskey: Ez a kategória csak azért tudott megszületni, mert a világ whisky termelését sem kerülték ez a különféle divathullámok. Az „organic” felirattal ellátott párlatok olyan gabonából készülnek, amelyek termesztéséhez semmiféle műtrágyát, vagy növényvédő szert nem használtak.

Straight whisky: Legfőképpen az amerikai whiskey-knél használt megjelölés, amit akkor kaphat meg egy ital, ha legalább 2 évig érlelték és minden összetevője ugyanabban az államban készült.

Balance: Egyensúly. Az ízek, az illatok és a különböző aromák együttes megjelenése. A tökéletes egyensúly egy whisky-ben természetesen abszolút szubjektív dolog, amit csak akkor ismer meg valaki, ha személyesen megkóstolja az italt, de néha azért a mi érzékelésünk egybecsenghet a készítőkével. Mint, ahogyan az én esetemben a Laphroaig Select kapcsán.

Cask Finish: Ezt a kifejezést általában nem önmagában látjuk, hanem összekapcsolva egy másik szóval, pl.: sherry cask finish, vagy sauternes cack finnish. A szó arra a hordóra utal, amiben az érlelést befejezték az adott lepárlóban. Eddigre az ital már több más hordót is megjárhat, de mindenképpen ez az a hordó, ami után a whisky már palackozásra kerül.

Single Barrell (single cask): Egyfajta prémium kategória a whisky-k között, olyan párlatokat jelent, amiket egyetlen hordóban érleltek (bár ez alól akadnak kivételek). A palackon általában feltüntetésre kerül a hordó száma és gyakran az érlelés kezdete és vége is. Itthon ilyen whisky például a Békési Single Barrell.

Slainthe Mhath: Egészségedre! Csak éppen gaelic-ül.

Nos, a mai leckénknek is a végére értünk, remélem hasznosnak találtátok. Terveim szerint lesz még folytatás. Ha pedig eljuttatjátok hozzánk, hogy milyen kifejezésekkel foglalkozzunk, akkor igazán testreszabott lesz, szóval, hajrá!

Sláinthe!

Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Single_barrel_whiskey
https://www.masterofmalt.com/whisky-glossary/#b

A helyajánló rovatunkban olyan bárokat, pubokat tervezünk bemutatni, melyek minden whisky rajongó számára érdekesek lehetnek.

Forrás: Fiktív Pub

Azt, hogy a főváros whisky-s közössége egyre aktívabb mi sem mutat jobban, mint hogy egyre-másra futunk bele olyan bárokba, ahol kitűnő whisky-ket tartanak egyre nagyobb választékban.

Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, hogy hol jött szemben a címben említett pub, de a weboldalukat átfutva nem is volt kérdés, hogy meglátogatjuk őket, hiszen a több mint 40 whisky tétel olyan csáberővel bírt, aminek nem tudtunk ellenállni.

Egy késő őszi hétköznap estéjén ültünk be, egy kisebb baráti társasággal, amik amúgy is nyaggatták már egy ideje nagyra becsült szerzőtársamat, hogy „vigyük el” őket whisky-zni és mutassunk be egy-két italt élőben is, a blog cikkei után. Nos, azért olyan sokat nem kérettük magunkat, elvégre is néhány finom malt megkóstolása elől soha nem térünk ki.

A hely a Krúdy Gyula és a Horánszky utca sarkán található. Valójában elmondhatjuk, hogy a Fiktívvel indul ez a kis sétálóutca, ahol egymást érik az érdekes vendéglők, bárok, kocsmák egészen a Kálvin térig. Szóval kellemes környékről beszélünk, ahol hétköznap este is volt akkora nyüzsgés, ami még éppen komfortos. Mert hát ki szeret olyan helyre járni, ahol egy posztapokaliptikus díszletei között érezné magát? Hm. Mondjuk, biztos vannak ilyen emberek is. Nos, ők ne ide jöjjenek kalandot keresni.

Belépve egy kifejezetten hangulatos, fehér abroszos kis éttermet képzeljetek el, ami mégsem merevséget sugároz, inkább egyfajta elegáns, de otthonos, laza légkört. Ehhez egyébként nagyban köszönhető a mosolygós, kedves kiszolgálásnak, ami úgy tud közvetlen lenni, hogy egyáltalán nem tolakodó. Egyébként azt, hogy mennyire barátságos a pub légköre az épp ott lévő vendégkör is jól reprezentálta, hiszen a sarokban ülő rocker srác ugyanolyan élvezettel és nyugalommal ette a hamburgerét, mint a terem másik sarkában vacsorázó idősebb házaspár, vagy éppen a középkorú úriemberekből álló baráti kör, akik szintén ott szórakoztak aznap este. Szóval igen változatos a vendégek összetétele, de szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát, ahogyan mi is.

A whisky-k:

Ahogyan azt a bevezetésben is jeleztük egész komoly választékban találhatóak meg a helyen. A skót blended whisky-ktől, az amerikai, ír tételeken keresztül egészen az kellemesen széles körű single malt készletekig bezárólag.

Mi alapvetően ezeket vettük tüzetesebb vizsgálat alá, bár azért egy-egy Green Label is becsúszott a kóstoló sorba, már csak a ritkasága okán is. Ezen felül előkerült a Glenmorangie, a Talisker, a Lagavullin és az Oban is. Ádám barátom pedig egy 21 éves Ballantine’s-t sem tudott kihagyni. Több tételt aznap este nem tudtunk megkóstolni, lévén másnap munkanap, de mivel így kihagytunk rengeteg érdekes whisky-t, így mindenképpen visszatérünk még.

Más italok szintén széles választékban elérhetőek, akár sörökről, borokról, akár egyéb párlatokról beszélünk.

Némi kóstolást az ételválasztékon is elkövettünk és azt kell, hogy mondjam ebben sem csalódtunk. Így ebből a szempontból is csak ajánlani tudom a Fiktívet, határozottan kellemes konyhát üzelemtetnek, ahol a hamburgerek ugyanúgy fellelhetőek, mint a „komolyabb” vacsorák tételei.

Az étel-ital mellett képzőművészek kiállításait is megtekintheti a nagyközönség az étteremben.

Hogy kinek ajánlanám:

Röviden, mindenkinek. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a neki való ételt-italt. Jó helyszín lehet a randevúktól, a családi vacsorákon keresztül a céges összejövetelekig egyaránt. A legjobb pedig az benne, hogy az egyszeri whisky rajongó bátran jöhet olyan barátokkal, akik nem szeretik ezt az italt, hiszen, amíg ők isszák a sörüket, borukat, bármilyüket, mi kényelmesen hátradőlve, egy pohár malt-al a kezünkben sajnálkozhatunk rajtuk.

Fiktív Pub – GastroGaléria
Budapest, Horánszky u. 27

Disclaimer: A helyre meghívás nélkül érkeztünk és fizettünk a fogyasztásunkért.

Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist ex-Bourbon Single Cask Strength, Single Malt Whisky, Taiwan

Forrás: Man of Many

A Show elején, a bourbon-ök után, friss torokkal alig vártuk, hogy egy jó single malt-ot ihassunk, és erre közös megegyezéssel a taiwainak találtattak szinte elsőnek alkalmasnak.

Kíváncsiak voltunk. Az alapverzió (lásd itt és itt) - bár nem hozta a díjeső által neki megelőlegezett minőséget - kellemes választásnak minősült, akkor is, ha ár-érték arányban sok fiatalabb skót és ír single malt is messze maga mögött hagyja. Olyan tételeket kóstoltunk hát, amelyeket nem lehet értelmes áron a magyar piacon beszerezni, és amelyek felé a nemzetközi díjak odaítélői is nagyobb figyelemmel viseltettek. Én egy egyszerűbb verziót, Tamás pedig egy Solist kiadást kóstolt.

Kavalan Sherry Oak 46%

A 2015-ös Whisky Show-n vált számomra nyilvánvalóvá, hogy jók-jók ezek a füstös whiskyk, de ha saját italválasztásról van szó, menthetetlenül édesszájú vagyok. A sok lehetséges választásból ezúttal is a sherry-hordóban utóérlelt tételek egyikét választottam. Ez gyakorlatilag  Solist verzió taiwani forrásvízzel 46 fokosra visszabutított verziója...

Illat

...amely illatában nekem egyértelműen savanykás, bourbon-szerű érzést adott. Kerestem azt a cseresznyét mindenhol, de nem találtam; talán a meglepetéstől, talán lustaságból nem is írtam többet a témáról. Illatra csillagos egyes a cucc.

Íz és utóíz

Az íze erős, karcos, forróság a nyelven és a torokban. Le kellett nyelnem, hogy valami érdemlegeset kapjak, de továbbra is mintha borbon-t innék. Keserű, savanykás utóíze volt, mint az éretlen pöszmétének. Semmi malátára emlékeztető vaníliás gabonát, füstöt, édes gyümölcsöt nem éreztem, és utoljára single-grain whiskyktől fintorogtam ennyire.

Összecserelték az üvegeket? Vagy az egész whisky-t netán? Csak Ádám a finnyás? Vagy épp a Kavalan nem akkrora ász, mint ahová pozicionálja magát? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

Innentől Tamás.

Kavalan Solist Bourbon 57,8%

A Kavalan használt bourbon hordóban érlelt kiadása a sherry hordós kiadás párja, mely szintén jelentős mennyiségű díjjat tudhat a magáénak. A whisky-t hordó erősségre, non chill filtered eljárással készítik, egyszerre mindig csak egy hordót palackozva.

A legjellemzőbb és egyben legérdekesebb tulajdonsága a komoly alkoholtartalom, mely markánsan jelenik meg az italban, de szerencsére nem nyomja el a többi ízt sem. Pedig őszintén szólva tartottam ettől.

A whisky egyébként a fiatalabb kiadások közé tartozik, de a Taiwan-i különleges klímán történő érlelésnek köszönhetően ez mégsem érhető tetten sem az ízében, sem az összetettségében. Ha nem tudnánk, hogy mindössze 5-8 éves whisky-t iszunk, akkor könnyen összekeverhető lenne ennél sokkal, de sokkal idősebb malt-okkal is.

Megjelenés:

A palack az egész sorozatra jellemző magas, kerek üveget kapta, mely hangulatában a békebeli, hogyúgymondjam „gyarmati” whisky-ket idézi, a címkék és a doboz feliratai is egyfajta visszafogott, de azért határozottan megjelenő eleganciát sugároznak.

Maga az ital a világosabb, erősebben áttetsző, aranysága whisky-k közé tartozik, mely megtévesztően könnyednek mutatja, így érhetnek meglepetések mindenkit, aki megkóstolja.

Illat:

A illat, az érleléshez használt hordónak köszönhetően abszolút a bourbon whisky-k jellemző, vaníliás, kókuszos, enyhén gyümölcsös képét mutatja, mint ahogyan az erős alkoholosság is megjelenik, ami szintén a Kentucky párlatok sajátja. Összességében azonban egész kellemes az összhatás, ami az illatolás során megjelenik, bár tény, ami tény a bourbon whisky rajongók itt erősen előnyben vannak.

Íz:

Összetett, de jól kiegyensúlyozott, a vaníliás, fűszeres jellegek itt is megjelennek, de már némi tölgyes, kiegészítéssel. Később az engem szőlőre emlékeztető édesség is megérkezik az ízlelőbimbókhoz. Mindezeket foglalja keretbe az alkoholos csípősség, ami itt már élesen felbukkan.

Lecsengés:

A szőlő itt már inkább mazsolává változik, azaz egyértelműen felerősödnek az édes, cukros, házi lekvárokra emlékeztető zamatok. Viszont itt sem kerülhetjük el az erős alkohol csípését, ami érdekes kontrasztot alkot az ital édességével.

Összegzés:

A Kavalan ezen kiadása egy érdekes whisky, amit bátran kóstoljon meg minden single malt rajongó, de hogy érdemes-e kifizetni egy teljes üveggel? Nos, ez mindenki döntse el maga.

Adatok:
Név: Kavalan Sherry Oak és Kavalan Solist Bourbon
Érlelési idő: nem jelölt
Régió: Taiwan

Források, linkek:
http://www.kavalanwhisky.com/en/product/index.aspx

Forrás: Coseppi Kitchen

Előljőróban leszögezném, hogy ez a cikk, amit a Woodford Reserve-ről írtam, az elejétől a végéig süket baromság.

Erre egész egy néhány héttel ezelőtti lazulós estéig kellett várjak, amikor egy baráti whiskizés keretein belül volt szerencsém inni egy kicsit belőle, és bár konkrét érzeteket nem tudnék visszaidézni, nagyon pozitív benyomást tett rám! Ez miatt is döntöttem úgy, hogy még Tamás barátom érkezése előtt feltérképezem a Whisky Show 2015 bourbon-kínálatának sava-borsát (tekintve, hogy ő nem nagy rajongója a műfajnak).

Mondanom sem kell, hogy a kínálat töredékét tudtam csak végigkóstolni...

Woodford Reserve Double Oaked

A kóstolást egy kedves barátom által promotált termékkel kezdtem, mégedig a Woodford Reserve lepárló egyik különlegesebb kiadásával. A különbség a "mezítlábas" verzióhoz képest annyi, hogy az érlelési folyamat végén égetett tölgyfahordóban is tárolják kicsit a cuccot, így egy érdekes, és számomra amcsi whiskey-knél szokatlan kormos ízhatást kapunk.

Legalábbis elméletben, mert nekem illatban ez is az amerikai illatokra jellemző mandulás-marcipános édességet adta, némi savanykás alkoholosság kíséretében. Az ízleléskor viszont már szembetűnő volt a korom, amely a lecsngésével is a szájban marad, telt érzetekkel kísérve, ha szabad ily szakbarbár lennem.

Különleges bourbon, jég nélkül is ajánlom (és végre leng az amerikai zászló!!!!)

Jim Beam Signature Craft

A kóstolást a legnagyobb, amerikai tételekkel foglalkozó standnál egy különleges kiadású Jim Beam-mel folytattam, érdekelt, mit tudnak a srácok, ha nem a tömegpiacra termelnek. Nos, jót.

A Signature Craft kiadást Fred Noe, az egyik Jim Beam lepárló-nagykutya kevert ki, és minden palackon ott az aláírása. Izé, izgalmas ez, érdekes, de kóstolni jöttünk.

Érdekesség, hogy a bourbon whiskey esetén vizes érzethez vagyok szokva, ehhez képest ez a kiadás olajosabb volt, a poháron is szép katedrálist hagyott. Nagyon határozottan jelen vannak benne a gyümölcsös jegyek, úgy az illatában, mint az ízében: utóbbi esetén határozott almás aromákat is éreztem. Lecsengését inkább savanykásnak mondanám, mintha valami éretlen, lédús gyümölcsöt nyeltünk volna le épp. 

Ezzel együtt minőségi whiskey, csak az a fránya skóthoz-szokott nyelvem érezte kissé közönségesnek.

Knob Creek Bourbon

Ez az ital Instagramon és más helyeken is erősen hype-olva van, így örültem neki, hogy megkóstolhattam... ezzel együtt csak azért írok róla, mert megtehettem. Az élmény pont a bakancslista kipipálására volt jó. Az erősen alkoholos illaton és a kesernyés, bántó lecsengésen túl nem sok maradt meg. Tutira jéggel innám.

Ez volt az általam kóstolt három bourbon zanzásított élményanyaga, de számos más terméket is találhatott a látogató odaát... amelyeket sajnos már nem bartam májjal. Majd legközelebb.