Tegnap este, - hosszú idő után-, újra a nyakunkba vettük Budapest belvárosát, hogy megvizsgáljunk néhány régi és új bárt whisky felhozatal szempontjából. Nézelődtünk, kóstolgattunk a benyomásainkat és tapasztalatainkat pedig szorgosan lejegyzeteltünk (vagy éppen megjegyeztük), hogy Nektek, - kedves olvasók-, már ne kelljen kitennetek magatokat a belvárosi dzsungelben sompolygó rossz whisky-k támadásainak, hanem az általunk kitaposott ösvényeken haladhassatok a single malt mennyország felé...

Forrás: By Infrogmation

Az estét, néhány apró és említésre sem méltó kitérő után a Publin-ban indítottuk, ahol kiváló ír párlatokkal kezdtük meg az „éjszaka végrehajtását”.

Bushmills single malt 10 éves

A Bushmills Original kiadásával régi jó barátságot ápolok, de a single malt-al eddig elkerültük egymást. Valahogy mindig volt jobb választás, ha malt-ra vágytam. Most azonban ideális ötletnek tűnt az első ital pozíciójának elnyerésére.

Illat: Őszintén szólva az első, ami az illata kapcsán az eszembe jutott, a tinta volt. Van egyfajta sűrű, fanyar, egészen egyedi illata, amiről mindig a régi tinta jut eszembe. Ennek a malt-nak pedig ilyen illata van. Persze némi levegőzés után ez is finomodik kissé és előkerülnek a meggyes-alkoholos és némileg fás aromák is.

Íz: Egészen érdekesen nyers, fű, földes, frissen szedett nyers zöldségek ízét mutatja némi,  borsos csípős-kesernyés kiegészítő aromával. Ezek mellett csak lassan és enyhén sejlenek fel gyümölcsösebb összetevők.

Lecsengés: Kandírozott narancshéjas keserű-édes-fanyar nyomok.

Összegezve, kellemes ital a Bushmills single malt, de ne várjunk tőle többet, mint a többi 10 éves malt-tól várnánk.

Green Spot

Már régen meg akartam kóstolni ezt az ír különlegességet, egészen konkrétan azóta, amióta Ádám ódákat zengett róla a cikkében.

Nos… Alapvetően egyetértek minden gondolatával. A Green Spot egy rendkívül kellemes, könnyű ital, ami magában hordozza az Ír párlatokra jellemző jegyeket, melyeket szép kerek egésszé alakít az érlelés során. Bátran ajánlható mindenkinek. De semmi különös…

Connemara 12 éves

Hát, úgy tűnik ez az este lett a régi tartozások beteljesítésének estéje, hiszen a Connemara 12 éves verziójának bemutatásával én tartoztam nektek és saját magamnak is, már jó hosszú ideje. Már csak azért is, mert az évmegjelölés nélküli kiadás régi kedvenceim közé tartozik, ahogyan arról itt, írtam is.

Hm... Igazság szerint az a helyzet, hogy a jegyzeteimet és az emlékeimet átkutatva, nem igazán tudok szignifikáns különbséget felmutatni az évmegjelölés nélküli és a 12 éves kiadás ízei és aromái között. Talán a 12 éves egy-két fokkal még simább, kerekebb és kiforrottabb, a kistestvéréhez képest. De mindkettő remekül mutatja meg azt, hogy mi történik akkor, amikor keresztezzük az ír whisky-t a füstösebb skót ízvilággal.

Csak ajánlani tudom mindkét kiadást, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy a fent emlegetett egyedi jellegzetességeket az olcsóbb kiadás ugyanolyan tökéletesen bemutatja, szóval a 12 éves létjogosultsága megkérdőjelezhető.

Azért talán egyszer még összekóstolom a kettőt.

Hableány

A következő megállónk szintén egy már a blogon is bemutatott hely volt, a Hableány, amit újfent csak ajánlani tudunk a single malt-ok rajongói számára. megjegyzem, itt már kezdett kissé elszabadulni az este.

Lagavullin 16 éves és Oban 14 éves

Mindkét ital megérdemelten tagja a Classic Malt sorozatnak. Emellett pedig régi kedves emlékek fűznek mindkét tételhez, ami annyit jelent, hogy előbb-utóbb mindkettőt külön írásban is be fogjuk mutatni.

Addig is csak annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki még nem próbálta őket, akkor azonnal tegye meg!

XXX Shine LiberTea Corn Whisky

Amikor azt emlegettem, hogy „kezdett elszabadulni az este”, akkor többek között erre a whisky-re gondoltam… Szóval, az úgy történt, hogy nagyra becsült szerzőtársam úgy döntött, hogy kipróbál egy francia (?!) whisky-t. Ekkor böktem én is az itallapon erre a gyanús nevű italra.

Nos… csak abban az esetben kövessétek a példánkat, ha

• eleged van a jó whiskey-kből és akarsz valami kellemetlent is inni, mondjuk azért, hogy jobban értékeld a jó italokat utána…
• szereted a  medvecukrot, mert ez a „whisky” ízében és illatában is arra fog emlékeztetni
• az amerikai whiskey-k rajongója vagy és küldetésednek érzed, hogy minden ott gyártott italt megkóstolj.

Összegezve, ez a párlat nem jó és még csak nyomokban sem emlékeztet whiskey-re. Őszintén szólva, minden jellegzetességében közelebb áll egy alaposan elrontott gyomorkeserűhöz.

Ha azonban mégsem hallgatsz ránk, akkor legalább kérd meg a bártendert, hogy rejtse bele egy koktélba. Így is kipróbáltuk és ezen a módon egészen kellemes nyári frissítő vált az italból.

Valahol a Nagykörúton…

Az este legutolsó whisky-éről csak halvány emlékeim vannak, mint ahogyan a helyről is. Annyi biztos, hogy a körúton volt és rengeteg fiatal volt odabent, ami annyira nem meglepő szombat este révén. Ha jól emlékszem Gold Label-t akartunk inni a helyen, de végül ez nem sikerült, így a Johnnie Walker Platinum Label-re esett a választás.

Hogy milyen volt? Hát izé…

Az este összegzéséül pedig álljon itt az egyik kedvenc ír bandám idevágó száma:

Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey

Forrás: Coe Wintners

Ahogyan azt már az Írországról szóló cikkünkben is kiemeltük, a smaragd sziget nem igazán a füstös, tőzeges maltok hazája. A helyi gyártási metódusok inkább a selymesebb, lágyabb ízvilágú italoknak kedveznek, így igazi unikum, hogy jelen cikkünkben mégis egy tőzeges, füstös italt mutathatunk be nektek.

Ahogyan az már hagyomány számba megy a blog szerzőinél, ehhez a kóstoláshoz is egy véletlen vezetett. Alapvetően teljesen más whisky-t szerettünk volna kóstolni aznap este, de az itallapon meglátva néhány, addig számunkra ismeret tételt ezek mellett döntöttünk és nem is bántuk meg. Olyannyira nem, hogy nem sokkal később egy teljes üveg is elfogyasztásra került, csak hogy biztosan megismerhessük ezt az érdekes és kifejezetten finom italt.

A Connemara a Cooley lepárlóban készül. A készítéshez Skóciából és Írországból származó malátát is felhasználnak. A malátázás után, a hagyományoknak megfelelően helyi tőzeg felhasználásával szárítják az árpát, ez felelős a füstös íz kialakításáért, bár gondolom ezzel nem mondok újat semelyik olvasónknak. A cég bevallása szerint olyan whiskey-t akartak készíteni ezzel az itallal, amire a régi illegális lepárlók is méltán büszkék lennének. A lepárlás után, mint minden single maltot, ezt is régi bourbon-ös hordókban érlelik.

A bevezetés után most lássuk, hogy milyen is ez a whiskey pontosan.

Külső:

Az ital külső megjelenése tetszetős, a zömök palack pontosan akkora, hogy határozottan kitöltsön egy férfitenyeret, ezzel is jelezve, hogy itt komoly italról van szó. A doboz és a palack jellemző színe a sötét (keki) zöld ezzel is nyomatékosítva, hogy ez az ital bizony a Zöld Szigeten, Írországban készült. Ezt megerősítendően a dobozon stilizáltan feltűnnek az Ír dombok. Az alapvető információk mellett mind a dobozon, mind a dugó védőborításán találkozunk az örökkévalóságot jelképező ír (kelta) csomókkal is.

Szín:

Inkább világos aranyszín, mely engem a fiatalabb tokaji borok színeire emlékeztet.

Illat:

Az Islay whisky-kre emlékeztető füstös aromák azonnal érezhetőek, bár nem is annyira a tőzeg a meghatározó, mint inkább a fás, amolyan tábortüzes füst. Emellett nyomokban édeskés, mézes vaníliás illatok is tetten érhetőek, ezzel is jelezve, hogy füst ide, vagy oda, azért mégis csak egy Ír whiskey-ről beszélünk.

Íz:

Kissé csípős, füstös, ami mellett megjelennek a mézes, édes ízek is. Komplex és határozott íz élményt biztosít a Connemara már az első kortytól kezdve. A szakírók és kóstolók kiemelik még a gyümölcsöket és a maláta ízét is kóstoláskor ezzel is bemutatva, hogy milyen sokrétű ez a párlat.

Utóíz:

A füstös, enyhén tőzeges aromák magabiztosan töltik be az egész szánkat, minden más, mint például az újra előkerülő vanília és a mézes-tölgyes ízek, csak kiegészítő szerepet kapnak, de ezt nem is bánjuk, mert így lesz kerek egész ennek az whiskey-nek az íze.

És hogy miért a legskótabb Ír?

Nos, egyrészt a tőzeges ízek miatt, másrészt pedig azért, mert ezt az italt az Ír whiskyknél tipikusnak tekinthető háromszori lepárlás helyett mindössze kétszer párolják le, pontosan úgy, mint a Skót single maltokat.

Érdekességként megemlíthető a lepárló, némileg szokatlan kabalaállata is, ami egy barna bika, amely a lepárló melletti földeken legelészik. Állítólag ez az állat egyenes ági leszármazottja, annak a bikának, melyért a helyi legendák szerint az írek valaha véres csatát vívtak a szomszéd királysággal. A történetről itt olvashattok bővebben.

Adatok:

Név: Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey
Érlelési idő:
Régió: Írország

Források:

http://www.kilbeggandistillingcompany.com/our-brands/connemara
https://www.masterofmalt.com/whiskies/connemara-peated-whisky/

Egyéb:

Helen Arthur: Ínyencek kézikönyve, Whisky
Michael Jackson: Whisky